Az ego (vagy egó) legyőzése, az ego elengedése, az ego leépítése…meg még ki tudja, mennyi mindent akarnak csinálni emberek az egoval.

Az írás végére látni fogod, hogy ezekre semmi szükséged nincs. De kanyarodjunk vissza a téma elejére és vizsgáljuk meg, mi is valójában az egó.
Megj.: A nyelvészeknek még most szólok, hogy vegyesen használom az ego és az egó kifejezést is. Mert mindkét formában használják és keresik az emberek. 

Kezdd ezzel a videóval, majd folytasd az olvasást…

Hangfelvétel (MP3) formátumban:

Miért érdemes végigolvasnod ezt az “egós írást”?

Célom, hogy tökéletesen tisztán lásd, mi az ego, mi a spiri ego, mi az intuíció és mi az ösztön.

Tehát mik ezek a belső hangok, amiket hallunk belülről?

Megnyugtatlak, mert többféle hangot hallasz, még egyáltalán nem biztos, hogy megőrültél. És egyáltalán nem biztos az sem, hogy skizofrén vagy.  🙂  

Ez az önismeret természetes része, amikor eljut a fejlődésed arra a szintre, hogy különböző megérzéseket, különböző hangokat, különböző érzeteket érzékelsz magadban, amiket eddig még soha. 

Mindig azt szoktam mondani, hogy összezavarodni jó, a káosz az jó. Hiszen ebből látható, hogy a régi rend összeomlott, és már tudsz új életet építeni magadnak. 

Tehát ha most káoszban vagy és azt érzed, hogy kezdesz megőrülni, akkor üzenem neked, hogy szuper jó úton haladsz és minden rendben van.

Ez is azt mutatja, hogy szépen tisztulnak le benned a dolgok. Szépen válik külön benned az ego, az intuíció, a spiri ego és az, aki te valójában vagy.

Nagyon érdekes, hogyaz ego latinul azt jelenti, hogy én.
Ami azért is érdekes, mert innen kezdődött az egész őrület azzal kapcsolatban, hogy az ego az jó vagy nem jó, hogy érdemes-e használni.

Illetve nagyon sok spirituális tanításban és ezoterikus technikában halljuk azt a kifejezést, hogy az egót fel kell oldani, az egót le kell győzni, sőt! Sokan – radikálisabb nézetűek – azt is mondják, hogy az egót meg meg kell gyilolni. Ezen gondolatok “tanítások” mindegyike belső harcra késztet téged. Pedig erre semmi szükség, ahogy azt látni fogod.

Ne bántsd az egót!

Itt nálunk az OtthonFánál -a valódi önismeret útján- mi az egóhoz úgy állunk hozzá, hogy egy szuper, tök jó eszköz arra, hogy jól tudd játszani ezt a 3D-s játékot.

Hiszen ha valakinek egyáltalán nincsen egója, akkor baromi nehezen tud megmaradni itt a 3D-ben. Végtelenül egyszerűen, ha valaki azt gondolja, hogy teljesen fel tudja számolni az egóját, akkor igazából az alapvető szükségleteit, a Maslow piramis alsó kettő szintjét nem fogja tudni kipipálni.

Nem fogja tudni megteremteni a fiziológiai szükségleteit, illetve azt a fajta biztonságot nem fogja tudni megteremteni magának, azt a stabilitást, ami majd ahhoz kell, hogy a saját önismereti és önfejlesztési útján tovább tudjon lépni egészen az önmegvalósításig.

Maslow piramisa - önismeret

(+) Kattints a nagyításhoz A Maslow-féle elméleti szükséglethierarchia (Maslow piramis). Forrás: Charles S. Carver – Michael F. Scheier: Személyiség-pszichológia, grafika: OtthonFa

Tehát alapvetően semmi baj nincs az egóval, az nehezíti valakinek az életét, ha az önismeret hiánya miatt nem tudja felismerni azt, hogy igazából mi is az ego hangja és mi is a szív hangja. A cél az, hogy meghalld a saját egódat. Mert így tudod majd fülön csípni és megállítani a visszafogó és komfortzónán belül tartó hatását.

Mi az, ami motiválja az egót?

Miben rejlik az egó hatalma?

Nagyon érdekes az, hogy egészen addig, ameddig valami nem történik – egy tragédia valakivel, egy olyan szituáció, amin igazából megtörik az ego hatalma -, addig egyáltalán nem is biztos, hogy észreveszi valaki, hogy van egója. 

Hiszen  tök fontos az, hogy ahhoz, hogy az ember harmóniában és egyensúlyban tudjon élni, az “megvonásokat tesz”, tehát kontrollálja és erős önfegyelemmel éli és szervezi az életét. Tehát nem enged teljes kontrollt az egónak, aki mindent akar és azonnal.

Ezzel együtt kell az egót is motiválni, és őt is kell jutalmazni, őt is meg kell ünnepelni ahhoz, hogy ne ellenünk dolgozzon, hanem velünk együtt dolgozzon a céljaink megvalósításán.

Az ego akkor alakul ki egy kisgyerekben, amikor a szocializációs folyamat megindul, azaz amikor megszületik.

Mikor egy gyerek megszületik teljesen ártatlanul, akkor igazából ő még teljesen a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás állapotában van. A szükségleteit szeretné kielégíteni és fogalma sincs arról, hogy van olyan, hogy ego.

Mert minden szükséglete ki van elégítve. És amikor eléri a 3 éves kort, kialakul az, hogy “én vagyok” és külön tudja magát választani a világtól.

Amikor a tükörben nem a tükörképet kezdi el tapicskolni, hanem saját magát, akkor tudjuk, hogy a gyerekben kialakult az éntudat, akkor születik meg benne az ego. 

A gyermek úgy fejlődik, úgy tanul, hogy először is, amit mondanak neki, arra figyel.

Tehát a kondicionálás. Másol, másolja a környezetét, hogy ki mit csinál. És utána ebből a leszűrt tapasztalatok alapján építi fel saját magát. Tehát teljes mértékben az őt körülvevő felnőttek, gyerekekből alakítja ki az egóját.

Mi is az ego?

Az ego igazából nem más, mint egy olyan személyiségrészed, aki folyamatosan arra törekszik, hogy védjen téged. Arra törekszik, hogy biztonságban és komfortzónádon belül tartson téged. 3 éves korodig kb. kialakul az életvédő programok sorozata. Persze a Wikipedia máshogy közelíti meg, de egy Wiki szócikktől nem leszel jobban, ettől viszont igen.

Hogy hogyan vagy biztonságban, hogyan enni kell, aludni kell, nem szabad egy csomó dolgot csinálni, mert életveszélybe kerülsz. És igazából az egónak a fő funkciója, a fő feladat az, hogy téged itt a világban biztonságban tudjon tartani.

A rengeteg kondicionálás és a szocializációs folyamat hatására, amikor a „Vegyél fel sapkát, mert megfázol!”„Ne nyúlj hozzá a tűzhelyhez, mert megégeted magad!” „Ne feleselj a szomszéd nénivel!” „Tessék szépen köszönni a boltba!” kialakul egy olyan kép és szabályrendszer a világról, ami bár nem mindig fedi a valóságot, mégis kialakítja a komfortzóna határait és az egó szabályrendszerét.

Tehát rengeteg tilalmat, szankciót tanítanak meg neked azért, hogy biztonságban tudjanak téged. Ez persze nem a te biztonságodat garantálja feltétlenül mindig, hanem leginkább annak a felnőttnek a biztonságérzetét, aki felelősséggel van azért a pici gyermekért.

És megtanuljuk a szankciókat, megtanuljuk a tiltásokat. És ezt összefogja csoportban az ego, és igazából ő egy ilyen aggodalmaskodó, idegbeteg személyiségrészünk, akinek más feladata sincs, mint hogy folyamatosan megállítson téged azért, hogy biztonságban tudjon. Akkor is, ha ezzel unalmas, korlátozott életre kárhoztat.

Az ego legnagyobb fegyvere

A legfontosabb eszköze az egónak, amivel téged manipulálni tud, amivel téged meg tud állítani és a komfortzónán belül tud tartani, az nem más, mint a félelem.

Rengeteg félelmünk van.

Mégis a legfontosabb félelmeink azok:  félünk attól, hogy nem fognak szeretni. Félünk attól, hogy veszteség ér. Félünk attól, hogy bírálnak, hogy megköveznek a szavakkal. Félünk egy csomó mindentől. Testi fájdalmaktól, lelki bántalmazástól. És igen, még a pozitív változástól is félünk.

Tehát rengeteg mindentől félünk. És ezt az ego szépen összegyűjti magának egy csoportba, elraktározza egy mentális programfájlba, és amikor szükség van rá, ő ezt kihúzza, és mint a kártyapakliból egy kártyát leteríti. Ezekkel tud téged megállítani. Kivéve, ha megtanulsz bátor lenni.

Nagyon érdekes az, hogy nagyon sok gyakorlat szükséges ahhoz, hogy az ember tökéletesen külön tudja választani, hogy mikor van egóban, mikor van intuitív állapotban, mikor van spirituális egóban.

És ez egy nagyon fontos része az önismeretnek, mert én nem hiszek abban, hogy az egót, azt teljesen fel kell oldani. Hanem eszközként kell felhasználni arra, hogy tök sikeres tudj lenni itt a Földön.

Figyeld meg magadon, hogy amikor el kell végezned egy feladatot, hogyan állsz hozzá a feladathoz. A hozzáállásod és a feladat elvégzése közben érzett érzetek mutatják azt meg, hogy igazából a folyamatban egóban vagy, vagy intuitív állapotban (ha úgy tetszik flowban).

És onnan tudod, hogy amikor egóban vagy, 2 dolgot érzel biztosan.

Az egyik vagy nyugalmat, ez a „megmenekültem, “de jó”. A másik pedig frusztráltságot, ami azt jelenti, hogy minden idegesít, mindentől bajom van, nem tudom elmondani, hogy mi bajom van, de bajom van. Tehát amikor egóban vagy, akkor ezt a 2 dolgot, akár váltogatva is, biztosan érzed. 

Mi jellemzi az egót?

Ami biztosan jellemzi az egót: az elszakítottság és az elkülönültség.

Amikor valaki önsajnálatban, tök magányos, egyedül van, azt mondja, hogy ő mindenkinek segít, de neki senki sem.

Aztán ez az ősi védelmező érzés, hogy „mindentől megijedek”, hogy „jajj, úristen, be kell fizetni a csekket”, „jajj, úristen, ki kell porszívózni az ágyat”, „jajj, úristen a gyereknek be kell csomagolni a füzetet”. Tehát ez a hirtelen ijesztgetős őrület, ez is abszolút ego.

Aztán amikor valaki úgy próbál kommunikálni vagy úgy próbálja megoldani a kényes szituációkat, a kellemetlen szituációkat az életében, hogy taktikázik vagy azon gondolkozik, hogy hogyan mondjam el neki, hogy én azért valamilyen szinten kimaradjak  a felelősségvállalásból, az is abszolút ego.

Az egó legjobb eszköze

Legjobb eszköze az egónak arra, hogy befolyásoljon, manipulálni tudjon téged a félelem, a félelemkeltés. Amikor azt érzed, hogy „úristen, nem bírsz megmozdulni, mert annyira félsz”.

Ez elképesztően beszűkült tudatállapotot eredményez, ami elő tudja hívni azt a fajta túlélő ösztönt, ami az anyukákat készteti arra, hogy elképesztő erővel megvédjék a gyerekeiket.

Vagy az ősember erő, amikor le kellett győzni a kardfogú tigrist, hogy megvédjék a családot. Vagy le kellett győzni egy hatalmas mamutot, hogy legyen mit enni a kommunának.

Aztán a hízelkedés, a nyájaskodás, amikor „jajj, hát olyan szép vagy, hát olyan gyönyörű az új fülbevalód, hát megőrülök tőle.” Na ez abszolút ego.

Külön kell választani azt a szeretetet, ami kivesz magából mindenfajta visszacsatolási igényt.

Mert az egós, hízelkedős, nyájas szeretet  igazából csak azért létezik és csak azért van, hogy visszacsatolást kapjon, hogy ő mennyire kedves, hogy ő mennyire aranyos, mennyire tapintatos, mennyire odafigyelő.

Bent akar tartani a komfortzónádon belül. Ugye ezt azért teszi az ego, mert a komfortzóna végül is azért komfortzóna, mert ott érzed magad komfortosan. Csak éppen fejlődni nem tudsz benne.

És a komfortzónán kívül kellemetlen, kényelmetlen, hideg van, veszélyesség van, bizonytalanság van. Mégis érdemes rendszeresen kilépned belőle.

Tehát az ego teljesen jogosan akar a komfortzónádon belül tartani.

Hallottam már azt is például, hogy nem ki kell lépni a komfortzónádból, hanem tágítani kell a komfortzónád határát, és akkor becsapod az egódat, hogy mintha ki se lépnék, csak szépen pakolok be dolgokat, amitől aztán egyre nagyobb lesz a komfortzóna. De az biztos, hogy bent akar tartani.

Az egó nagyon sértődékeny és hatalmas az igazságérzete. Ez egy nagyon fontos dolog. Nagyon érzékenynek mutatkozik az, aki hagyja, hogy az ego uralma alatt legyen.

Mindenen megsértődik, mindenen behisztizik, minden rosszul esik neki.

Mindenkivel és mindennel kapcsolatban azt érzi, hogy őt bántani akarják, ki akarják hagyni dolgokból, a buliból, hogy ő nem annyira szép, ő nem annyira okos, ő nem annyira kedves, kishitű stb.  

Tehát aki “egóban van” az azt érzi, hogy mindenki bántani akarja, mindenki ellenség és senki sem szereti. És valaki nem szeret, akkor világvége van (az egó szerint.

Az egós emberről azt mondják, hogy „húúú, mennyire egóba van ez a pasi vagy az a nő”, hogy „húúú, mennyire” milyen is? Mit mondanak egy egós emberről? Azt mondják róla, hogy önző. Na most az önzőség az valójában – nem megyek bele részleteiben -, de nem az egóhoz tartozik. Az önzőség pedig nem egyenlő az önérdekérvényesítéssel, amúgy.

Hogyan lehet motiválni az egót és miért kell egyáltalán motiválni?

Mindig tanítom, hogy ha haladsz a valódi önismeret útján, és átléped a komfortzónádat, szembenézel a félelmeiddel, elértél valami sikert, amit kitűztél magadnak, akkor utána mindig jön egy önjutalmazás, egy ünneplés. Ez nagyon fontos!

Hiszen ha eldöntötted, hogy diétázol vagy testedzést végzel vagy egy üzletbe kezdesz, akkor ugye kell áldozatot hozni. Amelyeket leginkább az időbeosztásodban, az időtervezésedben látsz, hogy eddig sokkal több időd volt a gyerekedre, a kikapcsolódódásra stb. Most viszont kevesebb.

Eddig sokkal több csokit, fagyit ehettél a cukiba, most kevesebbet. És ehhez kell mentális önfegyelem, kell érzelmi önfegyelem, hogy a saját magadnak kitűzött célokat véghez tudd vinni.

Nagyon megkönnyíti a sikeres célkitűzést az, hogyha békét kötsz az egóddal. Békét kötsz a sóvárgó őrülettel, amit ő késztet benned.

Ugye ezzel is benn akar tartani a komfortzónádon belül, hogy ő megszokta, hogy mit tudom, minden nap megeszel 8 gombóc fagyit meg 6 sütit, ő azt megszokta, hogy így élsz, akkor most miért nem.

Vagy ugye a dohányzásról való leszokás. Vagy bármilyen szokásváltásban kell az ego segítsége, és sokkal jobb, hogyha békét kötsz vele.

Úgy tudod motiválni az egódat, hogy ismered az egódat. Azt, hogy ő minek örül. Az én egóm például tökre örül pici apróságoknak.

Ami lehet, hogy tök jelentéktelen és nem fontos. Racionálisan semmi értelme nincsen egy 28. táskának, egy 48. cipőnek, egy ’nemtom’, megint egy új pohárkészletnek vagy bármi kacatnak, viszont az egónak ez tök fontos.

Tehát ezért veszünk laptopokat, új telefonokat. Miért nem jó a 10 évvel ezelőtti telefon? Azért, mert az ego kielégülését tudod ezzel garantálni. És nem az a cél, hogy pénzügyi csődbe verd magad, lehet ez rajzolás, festés, bármi, amit szeret az egód.

És ha megadod az egódnak ünneplésként azt, amire ő vágyik, akkor sokkal békésebb lesz a belső életed.

Ugyanis a belső harcok a változás útján mindig azért vannak, mert eddig volt egy megszokott életed és most akarsz egy újat.

És az ego ehhez a megszokott élethez fog ragaszkodni, és nagyon-nagyon nehéz lesz változtatni. Mentális és érzelmi erőfeszítéseket kell tenned annak érdekében, hogy az új életedet ki tudd majd alakítani.

De ha megegyezel az egóval, ha szövetséget kötsz az egóddal, hogy „Figyelj! Tudom, hogy minden nap megettem egy ischlert a cukiból. De!

Most úgy döntöttem, hogy nem fogok ischlert enni 90 napig a cukiból, hanem helyette – és figyelj, mindig kell helyettesítő szokás -, amikor ettem naponta ötször, akkor most naponta ötször meg fogok inni egy zöldteás, uborkás turmixot. És az a kérésem, hogy örüljünk ennek együtt.”

Felmotiválod az egódat.

Leírod, hogy miért lesz az neki nagyon jó, hogy azt a zöldteás, uborkás turmixot fogjátok most inni 90 napig az ischler helyett. És ha ezt megcsináljátok együtt, közösen, akkor utána vesztek mini ischlerből 100 db-ot, és azt szétosztjátok a családnak és aznap csak ischler nap lesz. Tehát valamilyen őrületet kell adni neki.

Mi a különbség az ego hangja és az intuíció hangja között, és hogyan lehet ezt felismerni?

Nagyon fontos, hogy megtanuld a gondolatkiürítést.

Hogy el tudd azt képzelni, ahogy a gondolatok cikáznak a fejedben. Képzeld el azt, hogy minden gondolat egy vonat. Innen kell eljutnod abba az állapotba, amikor ott ülsz az állomáson és egy vonat sem jön, egy sem masírozik a síneken. Nem is áll ott. Hanem ott ülsz az állomáson és nincs vonat, csak a csend van.

Ugyanez a fajta meditatív állapot lehet az, hogy elképzeled a háborgó tengert. Majd elképzeled úgy, hogy teljesen sima a víztükör. Az a lényeg, hogy el tudd érni azt az állapotot valamilyen szinten, hogy el tudj jutni a mentális csend állapotába. Remek meditációkat az OtthonFa Clubban találsz, minden hónapban új érkezik. 

Ameddig ezt nem tudod megtenni, azaz nem vagy képes megtartani a mentális csendet, addig nem hallhatod meg az intuíciódat.

Az intuíciót egészen biztos, hogy a belső csendedből hallod meg. Az egy békés, halk hang. Nagyon kedves, finom, bizsergető érzés az, amikor összekapcsolódsz a belső forrásoddal és hallod az intuíciód hangját. Megvárja amíg a tekintetedet rászegezed, amíg az arcodat odafordítod felé.

Ő nem akar téged megváltoztatni. Vannak ötletei, gondolatai, hogy szerinte hogy kellene csinálni dolgokat, de ő jól van azzal, hogy te nem figyelsz rá. Ez nem neki fontos, hanem neked. És ezért kell az, hogy el tudd csendesíteni az elméd folyamatos zsibongását. 

A spiri ego is bekavarhat

És amikor meghallod az intuíció hangját – és most figyelj, mert a spiri ego itt szokott nagyon becsapni téged -, amikor az intuíció beszél, az egyszerre felemelő érzés, de ugyanakkor érzed a felelősségvállalás érzését.

A spiri ego viszont abszolút nem vállal felelősséget. Így tudod megkülönböztetni az intuíciótól.

Tehát amikor a spiri ego által felemelő, pátoszias érzést élsz meg, akkor közben azt is érzed, hogy „húúú, nem akarsz ebből kijönni, nem akarsz kiesni ebből az állapotból, mert ha kijövök ebből, kiesek ebből a magasztos, felemelő érzésből, akkor de szar lesz, vissza kell menni, olyan dolgokkal kell foglalkoznom, amit nem szeretek, fújjj”. Na ez spiri ego érzés.

Amikor az intuíció általi felemelkedett érzést érzed, vagy ilyen emelkedik a rezgésed, akkor egy ilyen bölcs mosoly jelenik meg az arcodon, hogy tök jól érzed magad, tök tiszta az agyad, összeálltak a mozaikkockák, nagyon-nagyon jó érzés, nagyon békés érzés, de azért ott van egy pici gyomorgörcs, a felelősségvállalás érzése.

Hogy tudod, hogyha ezt megléped -és tudod, hogy megléped- akkor azért itt borulni fog egy pár dolog, de nem baj. Állok elébe és megcsináljuk.

Sokkal lazább érzés és szándékosan nem használom a szeretet szót, mert az is nagyon félre tud vinni. Viszont az biztos, hogy Eckhart Tolle tanításaiból tudjuk, hogy az agyunk 2 dologra tud koncentrálni külön-külön, egyszerre sosem. Vagy arra, hogy félsz, vagy arra, hogy nem félsz.

És hogy ezt hívhatjuk úgy is, hogy vagy arra tud koncentrálni, hogy a szeretet állapotában vagy, vagy arra tud koncentrálni, hogy szeretethiányban vagy. Ez a két állapot van, amire igazából fókuszálni tudsz. És akkor ebből a gyökérből nő ki az összes többi gondolat, érzés a világon.

A tuti tipp: hogyan gyere ki az egoból?

Úgy tudsz kijönni az egós állapotból, hogy először is fejleszted a mentális és az érzelmi önfegyelmedet.
Fejleszted azt, hogy hogyan kezeled a félelmeidet, fejleszted a cselekvés iránti igényedet és azt is, hogy cselekszel.

Az egónak nagy ellensége a cselekvés, mint ahogy a spiri egónak is. Tehát ha cselekszel akkor is, ha kényelmetlen, cselekszel akkor is, ha kellemetlen, cselekszel akkor is, ha félsz, cselekszel mindenféleképpen, akkor már el tudod kezdeni uralni az egódat és a spiri egódat.

Nyilván nem a nyüzsgős, kompenzálós, egós cselekvésre gondolok, amikor minden szart megcsinálunk – takarítunk meg főzünk meg nem tudom, mindent csinálsz, csak pont azt nem, amit kéne, ami előrevisz a céljaidhoz. Tehát nem erre a fajta cselekvésre gondolok, hanem az előrevivő cselekvésre.

Rögzítsük: előrevivő cselekvés az, ami a céljaidhoz közelebb visz. Semmi más.

Ugye milyen fontosak a célok? Ha nincs célod, el vagy veszve a világban.

Mit kell fejlesztened magadon, hogy ki tudj jönni az egóból?

Az első és legfontosabb az önszeretet.

Fejlesztened kell magadban a megbocsátást.

Amikor megbocsátasz valakinek, akkor azzal őt nem oldozod fel a bűnei alól. Magad miatt bocsáss meg!

A másiknak nincs is hozzá semmi köze. Ha ő hülye vagy bunkó, az az ő dolga, ne foglalkozz vele. Nem érte, nem miatta bocsátasz meg, hanem saját magad miatt.

Aztán ami még fejleszti azt, hogy kigyere az egóból, a felelősségvállalás minden szinten.

Az a felelősségvállalás, amikor tök őszintén, tök egyenesen, odaállsz valaki elé, felvállalod, hogy ezt te csináltad, ez a helyzet te döntésed miatt alakult így, és már dolgozol a megoldáson.

Az életedben történő dolgokért, eseményekért 100%-osan te vagy a felelős. Igen, mindegyikért és az összesért.
És minél előbb ezt belátod, annál előbb fogsz felszabadulni a tudatod.

Az őszinteség. Ez a legnagyobb ellensége az egónak.

De meg tudsz vele egyezni, hogy hogyan tudsz őszinte életet élni anélkül, hogy az egóddal harcolászni kelljen.

Tehát, ahhoz hogy külön tudd választani az egodat az intuíciótól a következő lépéseket tedd meg:
– növeld az önszeretet szinted,
– vállalj 100%-os felelősséget az életedért és
– légy őszinte

Ne feledd, te sokkal erősebb és hatalmasabb vagy az általad létrehozott egonál. Így könnyedén megtanulhatod uralni, és a saját szolgálatodba állítani, hogy könnyen és egyszerűen megvalósulhassanak az álmaid.

Sok sikert és sok csodát kívánok neked a valódi önismeret útján!

Ehhez ajánlom a könyvem, ami a saját példáimon keresztül mutat neked kiutat az egós létből.

Az OtthonFa Club pedig egyszerűen csak kihagyhatatlan, hiszen folyamatos támogatás nélkül egyikünk sem tud igazán fejlődni.

Kárpáti Boglárka on Facebook
Kárpáti Boglárka
Kárpáti Boglárka
Szia! Kárpáti Boglárka vagyok, az Önismereten alapuló problémakezelés specialistája, az OtthonFa társalapítója, író, vlogger és az OtthonFa Önismereti Blog szerzője. Célom az emberek tudatának felszabadítása. Köszönöm, hogy az én írásomat olvasod. Hiszem, hogy Neked is segít.

Pin It on Pinterest