Feltétel nélküli szeretettel teli, őszinte kommunikáció, tiszta tükör, lelkes, erős hit önmagadban és a célodban, vidám, pozitív kisugárzás, határozott egyéniség, folyamatos fejlődésed által A példakép.

Nagyon jól látod, érzed az embereket. Emberismeret, pontos – alapos helyzetfelmérés. Az elakadásaikat, azokat a lehetőségeket, hogy mit lehet személyenként kihozni belőlük. Nagyon érzed, hogy kinél mikor és meddig lehet keménynek lenni és hol a határ. A fókuszáltságod mind a hozzád fordulókkal, mind az otthonfával, önmagaddal kapcsolatban. Hogy automatikusan működik a tükör felfogás és önmagaddal kezded a vizsgálódást. Az elfogadásod mértéke – mindenki kap egy esélyt, még akkor is mikor…… Felkészültség – széleskörű ismeret – bármi adódik, észrevétlenül megoldódik, mint ha úgy lett volna tervezve. Lelkesítő, motiváló képesség. Kemény észrevételező mikor kell. Nyitottság az új dolgokra. Segítőkészség, tisztelet, életszeretet.

Felismerő agysejt (Pongor- J. Attila szavaival élve): ha durr bele a közepébe, agyalás nélkül írom/mondom ami az eszembe jut akkor egyrészt kiderül,h milyen valódi tudás lakozik bennem, másrészt őszinte vagyok, mert nem hagyok időt magamnak a dilemmázására, gondolkodásra. Pontosan így írtam össze a memoárom a konzultációnkról, és a kérdéseket is szinte egy szuszra, minden gondolkodás nélkül, kapásból ami a szívemen az rögtön utána a klaviatúrán. Teccik ez a módszer. Az üzleti tárgyalás fortélyai lenyűgöztek, igazán hasznos, csodás élmény volt hallgatnom téged. Nem tudom, h mennyire általános ez az üzleti stílus, de e gyanítom, h az üzletkötők, értékesítők kisebb hányada dolgozik ezen irányvonal mentén, de lehet, h tévedek. Nyilván a biznisz alapjait, (no meg a felépítményt is) be kell majd nyalni, a szakmai tudás az alap, ami nélkül nincs siker. Noha most még nem tudni előre, h mi lesz majd pontosan az a terület ahol kibontakozom, de egyet biztosan tudok, érzek, miszerint amibe belevágok abban sikeres leszek, s azon sikerben nagyon nagy része lesz annak a felbecsülhetetlen értékű tudásnak amit tőled elsajátíthatok. Köszönöm, h megosztod velem a gondolataidat, az ismereteidet, köszönöm, h tanulhatok tőled.

Kérdések, amikre választ várok Bogitól a fejlődésemhez…. Nos, milliónyi lenne, de persze csak kb. kettő jutott eszembe amikor nekiálltam összeírni.. Ezért arra gondoltam, h fogom magam és végigolvasom az OtthonFa blogot, s ha merül fel közben kérdést az lejegyzetelem majd. Szombat este neki is fogtam, s éjjel 2-ig a gondolataidban lubickoltam az írásaid kapcsán, majd másnap szintén addig olvastam amíg a végére nem értem a blognak. Sok cikket többször is átolvastam, idézeteket írtam ki belőle magamnak pl.:

„A szeretetet válasszad minden szituációban. Ez vezet csak el valódi önmagadhoz.” „Akkor leszel tudatos, ha mind azt a tudást, amit szellemi esszenciádba elrejtettél, a lehető legegyszerűbben tudod felhasználni és alkalmazni a pillanatról pillanatra történő jelenben. És közben boldog vagy! ” „Az Élet legeslegnagyobb titka az, h az első lépést tedd meg, mielőtt bármilyen gondolat eltántoríthatna a cselekvéstől.”

Fantasztikus utazás ez a blog (is). Ami külön jó benne, h teljesen egyszerűen fogalmazol, logikusan vezeted le a dolgokat, követhető a témában nem járatos emberkéknek. Legalábbis a bejegyzések nagy része, mert vannak számomra nehezebb falatok is benne, azokkal nem is foglalkoztam. Elképesztő miken mentél, mehettél keresztül a történtekhez képest viszonylag rövid idő alatt. Mással tizedennyi nem történik egész életében, mint veled történt meg kb. 10-15 év alatt, ha jól számolok. Nekem sem volt éppen unalmas az életem…mondom ezt most, de bízom benne, h ami rám vár még ahhoz képest dögunalomban telt az eddigi 4 és fél iksz…

Hátszóval a „Wellness”. Minden alkalommal, amikor szóba került, hogy ott tölthetek egy kis időt, öröm és boldogság töltött el. Mert tudtam mi fog rám ott várni:

A Skype tréningről!

Amióta a földön vagyok érdekeltek azok az emberek, akik valamiben hasonlítottak hozzám, hasonló érdeklődési kör, ugyanolyan csillagjegy…. ráadásul ugyanazon napon,ugyanazon évben, na ott már nagyon érdekelt, ki lehet ez a Nő, aki felbukkant csak úgy a neten.. Olvasgattam a blogját, születésnapon küldtem neki üdvözletet, meg kicsit akartam is vele beszélgetni, de kedvesen meg köszönte de semmi más, hát jól van..hűvösen ennyi..

A facebook üzenőfalam szinte mindig betöltötte az otthonfa és Bogi megosztások- na ez de jó, csak már sok, nem unja még magát? -gondoltam.

Könyvek tömkelege és tanfolyam tanfolyam hátán, azt hittem már tök jól vagyok, pedig nem voltam!!!

Bogi fel-fel bukkan, engem meg csak érdekel de vajon miért is? Skype konzultáció?

Na megpróbálom! El sem tudtam volna képzelni miről tudunk mi majd 2 órát beszélgetni. A konzultáció megtörtént, ami engem teljesen felemelt, jól éreztem magam és azt hittem, most már mindent tudok és félig megvilágosodtam…

Jöttek a házi feladatok, na ott mattot kaptam, ezt meg minek? hiszen már mindent tudok, jól vagyok.:)))Jah, csak a házit nem tudom megcsinálni  Nem tudtam szinte egy házit sem megcsinálni. Ez gáz? Azt gondoltam nem, minek ilyen hülyeség? Ez önismeret? Nem kell ez nekem, megköszönöm a segítséget és kész ennyi volt.

Na igen, itt van a gond, olyan szintű egoval rendelkezem,hogy ezt betörni kemény lesz:)  De Bogi segít és újra megpróbálom, de jó tényleg megy ez nekem, magamban Bogit a legjobb barátnőmnek fogadom, mert ő tényleg akar rajtam segíteni..

Elvagyok.. néha jobban néha szarul, nem is tudom igazából mit kell érezni, mondom a megerősítő mondataimat, megírom a házikat megy az életem. Van amikor tényleg csodásan vagyok, de néha iszonyat szarul, akkor most mi van???

Olvasom a Blogodat és kezdem már látni a fénynek pici lángját, hogy teljesen jól leszek én is egyszer. Nyugtatom magam azzal,hogy másnak se jobb az elején…

A konzultációk elől, olyan mintha, ki akarnék térni azaz nem akarnék találkozni… de miért? Nem is értettem! Pedig mindig olyan jó volt beszélgetni végül.

Eljött az utolsó előtti skype, tuti beszélgetés, katasztrofális végeredmény :)))

Bogi most miért csinálod ezt velem, Te aki értem vagy?

Többet nem is akarok veled beszélni, mit gondol, mit tud rólam? Hagyjon engem békén!Kapkodtam ide -oda próbáltam magam megnyugtatni mankókat keresni, de akkor senkit nem értem el, egyedül maradtam….

Napok telnek és mindenhol Bogit látom, uralja a fejem az elmém! Na ne, ez most komoly?? Játszol velem??? Petinek se merem elmondani,hogy Bogival is sikerült ilyen helyzetbe kerülnöm, mit fog rólam gondolni..Azt,hogy tényleg inkább, hagyjam a spirituális probálkozásaim, mert nem megy???:))

Na Judit, most aztán tényleg senkid nem maradt aki még felkarolna és segít. Nézz tükörbe JUDIT!

Jött egy felismerés vagy nem tudom minek nevezzem, Bogit szeretném, hiszen szeretem őt, szeretnék vele együtt tovább “tanulni”.

Sorra jönnek a felismerések, meg tudom lassan különböztetni mikor vagyok én a szívemből és mikor dumál az egom.  Durva felismerés, hogy látom be vagyunk programozva, szinte mindenki az mondja és érzi amit a másik, tényleg programok vannak, azért van rossz kedv, mert a szomszéd is mindig panaszkodik és így tovább. Na én nem akarok így élni.

Én a szívemmel akarok gondolkodni!!!Most és mindig!

Skype utolsó találkozás Bogival! Ego beszól, hu mennyi dolgom van, toljuk el az időpontot. Dehogy, most szeretnék Bogival találkozni.

Előtte egy torna, ahol érzem,hogy van testem és szeretem, nem is fáj az izmom és élvezem amit csinálok akkor ott a MOSTBAN!

Skypolás 10 órakor tiszta szeretetteli barátságból ahol Bogit olyan szépnek láttam,mint még soha:) Örültem neki, szerettem őt és boldog voltam,hogy végig csináltam ezt a tréninget vele. Ő értem van és én érte vagyok, mindegy egymásért vagyunk.

Az utamat most kezdem igazán, biztos lesznek nehéz helyzetek, de akarom és hiszem.hogy menni fog…Rájöttem, mikor vagyok én az ősforrásban és mikor jön az elmém ami már régóta szorongat és mondja mi is kell tennem. Nem” kell “tennem,  hanem érzem a szívemből ,hogy ezt teszem…

Előttem az út ami virággal van kirakva, de ha rálépek a kőre is segíti a virágzást:))

Bíztál bennem, segítettél még akkor is ha én már feladtam…

Köszönöm Kárpáti Boglárka Neked

Szia Bogi!

Mik változtak, mióta Bogi Tréningre járok:

Az egyik fontos változás, hogy kezdenek dolgok letisztulni bennem, hogy mit és hogyan csináltam vagy nem csináltam eddig. Azt már látom, hogy nem vállaltam a felelősséget a mostani életemért, hogy olyan amilyen. Okoltam mindenkit, ráfogtam mindent a múltra és tök jól elücsörögtem saját magamat sajnálva és úgy gondoltam, a múlt eseményei és egyéb körülmények miatt jutottam oda ahova. Nem tettem semmit, pedig tudtam, hogy nem érzem jól magam és ez így nem jó nekem. Ma már látom nagyjából, hogy a múlt dolgait el kell engednem és meg kell bocsátanom a szüleimnek és magamnak is azért, ami történt. Ez egész jól megy.

Kezdem felfogni, hogy én vagyok a felelős az életemért és senki más. A rosszat elfogadni még nehezen tudom, de azt legalább látom, hogy én tudok változtatni rajta és senki más. Nem mondom hogy felemelő érzés arra gondolni, hogy egy gyáva nyúl voltam és sajnáltam magam, mert ez elég szar érzés.

A párkapcsolatra úgy gondoltam egész életemben, hogy én erre alkalmatlan vagyok és tutti egyedül fogom leélni az életemet, ha nem változom 180 fokot. Bár változnom kell, de már nem gondolom magam űrlénynek. Látom mi a különbség a birtokló szeretet és valódi szerelem között, tudom, hogy mire nem vágyon és azt is, hogy a szabadság fontos nekem. Az egész biztató, hogy ezt egy párkapcsolatban is talán meg lehet élni.

Az önutálat magasfokát is a napokban élem. Olyan szarul érzem magam a bőrömben, mint még soha, de nem hagyom, hogy elragadjon ez az érzés. Nagyon rossz és fogalmam sincs hogyan lesz vége, de elég jól sikerül többször függetleníteni magam tőle. Azt látom, hogy ezzel kapcsolatban csak pörgök a saját hülyeségemben, nem érzem jól magam a bőrömben, az önpusztító életmód megtette hatását az egészségemre is és még most sem tudok változtatni rajta. Ezzel kapcsolatban azt hiszem elég gyáva vagy gyenge vagyok vagy mi, de valahogy nem teszem amit kell, pedig tudom, hogy kéne. Nem jutok előrébb, de azt már látom,  hogy ez van és nem gyártok kifogást, hogy nem én vagyok a hibás, mert beismerem, hogy így van. De legalább már akarok változtatni és nem dugom a homokba a fejem és nem nem veszek tudomást a helyzetről, mint eddig.

Sőt pozitív változást is észlelek, ami az erőt és energiát illeti. Sokkal jobban bírom az edzést és sokkal nagyobb súlyokkal dolgozom.

Az érzésektől sem félek már sőt sokszor élvezem hogy szembenézek velük és a jóban még lubickolni is szoktam. Korábban menekültem minden érzés elől és odáig se jutottam el, hogy megfogalmazzam, hogy mit érzek. Megengedem, hogy érezzek és már nem félek attól, ami éppen bennem van.

Voltak furcsa pillanataim is. Egy pár perc alatt tudtam a rossz kedvből a rekedő vidámságba kerülni pusztán csak attól, hogy arról beszéltem, amit tervezgetek és amire már nagyon vágyom jó ideje.  A rendezvények, a pörgés, a szervezés, a mozgás, kreativitás, változatosság, ezek kellenek nekem. Amikor kreatívkodok, ötletelek, és szabad vagyok, miközben dolgozom. Ezt szeretném, idővel nem munka mellett, és sikerülni fog és kész!  Ez nagyon jó tapasztalás volt, mert régebben tutti elbizonytalanított volna, de most nem!

A múltkori alkalom, amikor a szeretetnyelvről beszélgettünk szintén érdekes és nagyon új volt. Azt hiszem tényleg fordítva működnek nálam a dolgok.

Ahogy ezt átláttam és rájöttem, hogy ami van most, nem azért van mert rossz vagyok! Olyan, mintha egy évezredes bűn alól szabadultam volna fel és nagyon jó érzés mostanában minden helyzetben, amiben korábban rögtön ostoroztam magam, most azt mondani, hogy „semmi baj, minden úgy jó most, ahogy van”. Egy picit mintha kezdeném elfogadni a jelent és nem bántom folyamatosan magam miatta.

Az emberi kapcsolataim terén is érzek változást. Kaptam pozitív visszajelzéseket is olyanoktól, akiktől nem vártam.

A megerősítő mondatokat folyamatosan mondom és bár mindent nem tudok kijelenteni, hogy igaz, de már legalább elhiszem, hogy lehet így és nagyon jó érzés, amikor belegondolok abba, hogy már így van.

Összességében: nem menekülök az érzések elől, már nem tartom magam olyan nagyon rossznak és bűnösnek és a negatív tulajdonságaimat sem próbálom agyon magyarázni, hogy nem így van. Elfogadom. A jelen pillanattal ugyanígy vagyok, igyekszem tudatosítani magamban, hogy amit érzek, az nem én vagyok és ahogy kimondom magamban azt, hogy „ ez van, elfogadom, hogy most így van és minden így jó, ahogy van” egyből megkönnyebbülök és nem bántom magam. Látom, hogy min kell változtatnom, de nem görcsölök rajta és nem türelmetlenkedem, elfogadom, hogy  most még itt tartok, de már elindultam a változás felé.

Örülök minden érzésnek, jónak és rossznak élvezem, hogy érzek.

Szia Boglárka!