Ma már nem kell magyarázni, mennyire fontos az önismeret, az önismereti önfejlesztés. Minden életterületen hatalmas előnyt élveznek azok, akik ismerik önmagukat és mély önismeretre tettek szert. Sikeresebbek, boldogabbak, értékesebb életet élnek.
Ám belefuthatunk önismereti ellenlábasokba, akik úgy gondolják, önismereti munka nélkül is ismerik önmagukat és elutasítanak minden tanítást. Egy formális beszélgetés során, amikor valaki teljesen elutasítja az önismeret, mert retteg belső változásaitól, (amit persze sosem fog bevallani magának) valami ilyesmit fogalmaznék meg neki.
Kárpáti Boglárka
Az önismeret minden pillanatban történik, hiszen minden pillanat megajándékoz tükrökkel, kihívásokkal, felismerésekkel, tanításokkal. Persze, erre állandóan figyelni, értelmezni, rendezni, bitang fárasztó, bár a tudatosság az.
Aki mély önismereti úton jár, abból a szemszögből nézi a világot, hogy önmagára milyne hatással van, miben akar segíteni, mire akar tanítani, minek az elengedésére hívja fel a figyelmet.
És persze törekszik arra, hogy őszinte, önazonos szabad önkifejezésben kinyílvánítsa mind azt a csodát, aki Ő maga.
Összeségében végtelen befogadás és elengedés képessége, miközben tudatosan a jelen pillanatban tisztán láthatóak a folymatok, a múlt tisztulása, a jelen fejlesztése, a jövő teremtése.
Maximális egyéni felelőségvállalás, hogy az egyéni hatás a lehetős legmélyebb szeretteből történjen. A legtöbbet adhasson!
A valódi önismeret útján senki sem tudja megmondani milyen is az ember, hiába a sok technika, módszertan, egyéb szuper dolgok. Ezek szűkítő, befixáló hatásuak. Míg a valódi önismeret arról szól, hogy folyamtos önmunkával felfedezhető, a „Ki Nem vagy” állapota, azaz mik azok a programok, hiedlemek, tanult mínták, örökölt minták, melyeknek az egyénnek semmi köze. Majd ezen hazug személyiségrészek lebontásával, árnyékszemélyiségek feldolgozásával, önazonos különleges képességek feltárásával, működtetésével lehet lépésről lépésre felismerni, felfedezni, felépíteni a „Ki vagyok Én” állapotát.
Természetes, hogy amíg valaki egy nem önazonos életet él, addig sokkal gyengébb, manipulálhatóbb, elnyomhatóbb, félelemmel pedig egyértelműen írányítható személyiség.
Amikor valaki végre leveti nem önazonos részeit (gondolati, érzelmi, lelki, fizikai szinten) egy teljesen új életet fog kialakítani.
Ettől lehet félelmetes a valódi önismeret. Mert nem egy fájdalom csillapító technika, ami most és rögtön gyorsan hat, és nem lehet a technikára felelősségethérítani, hanem egy életmód, aminek az útjára, ha valaki rálép, teljes életmód váltáson megy keresztül.
Nem veszít el semmit, hanem nyer felfoghatatlan sok csodát.
Erőt, küldetéstudatot, támogató embereket, igaz szerelmet, bőséget, örömöt, boldogságot. Nem külső dícsfényt, hanem belső békét. Így , amíg valaki végletesen ragaszkodik felépített látszatpolitikás életéhez, nem fog tudni mélyrehatolni önmagában.
Mert a látszatpolitkás élet eltűnik, ám minden megmarad és bőségbe kerül, ami igazán szeretetből való.
A dualitást , először felváltja polaritás, majd az egység következő szintje. A problématudatos gondolkodást felváltja a megoldáscentrikus, majd céltudatos gondolkodásmód szintje.
A pénz nem cél lesz, hanem eszköze az örömszerző létezésnek.
A párkapcsolat nem rabszolgaság lesz, hanem felszabadító élményforrás.
Persze, mind ezektől sokkal fotnosabb az, ami odabent történik.
Hiszen ami bent, az kint. Megtanulja, hoyg mindig elsőként bent kell váltzotatni, és aztán hagyni, hoyg ez megnyílvánuljon a külvilágban.
Teljes szemléletformálás történik. Folyamatosan, egy életen át.
Ép ezért ezt nem lehet tanítani. Példaként lehet előljárni, hiteles élettel.
Majd átváltanék egy picit személyesebb hangvételre:
Kárpáti Boglárka
Miért indul el valaki a valódi önismeret útján?
Kezdésnek olvasd el, mit válaszoltak erre mások : ide kattints!
Új hozzászólások