Úton a Mester felé – Mi nem feltétel nélküli szeretet?

Szeretni akartam és talán egy picivel jobban akartam azt, hogy szeressenek.

Abban a hitben éltem, hogy én olyan jó fej vagyok, kedves, és mindig segítek mindenkinek, mindig számíthatnak rám, de én sosem kaptam vissza ezeket a biztonságot adó érzéseket a kapcsolataimban.

Magányos voltam attól a gondolattól, hogy senki sem ért meg igazán, senki sem ismer igazán, és talán nem is akarnak. Démonaim tengerében senki sem akar utazni velem, mély transzmutációimban senki sem akar velem lenni.

Nem éreztem a támogatás, és ami mindennél jobban fájt, nem éreztem a szeretetet. Ez súlyos terheket rakott önértékelésemre és az önbizalmamra. Nem vagyok elég jó ennek a világnak, és e világban élő embereknek.

Minek is vagyok itt?

Nem lenne sokkal jobb elmenni innen?

Úgy sem hiányoznék senkinek.

Végső elkeseredésemben Mesteremhez fordultam.

Addigra már teljesen beleforgattam magam az önsajnálatba és egy szemernyi életösztön sem volt már bennem. Meghalni mentem hozzá, talán jóváhagyásért, felhatalmazásért, hogy jól döntök.

Arra a végső szívbe döfésre vágytam tőle, hogy mondja ki, ő sem szeret és igazam van abban, hogy nem vagyok szerethető, romlott belső világom miatt, amit ha kiengednék pusztulást és rombolást hoznék az egész világra.

Felvállalva pusztító létezésem, legmélyebb önsajnálatomban megérkeztem a Mesterhez.

Akkor még nem gondoltam, hogy azt kapom tőle, amire nem is számítottam.

Beavatott a feltétel nélküli szeretet állapotába.

{5 lépés} A feltétel nélküli szeretet állapotába

Kíméletlennek tűnő szavai felébresztettek és egy teljesen új szemléletmódba emeltek. 5 egyszerű lépésben vázolta fel Mesterem, miért tapasztalom a szeretet hiányát.

Akkor persze még nem fogtam fel pontosan szavai jelentését, ám a sok évnyi folyamatos gyakorlatba ültetése tanításának, egyre jobban kitágította szívemet.

Mentem, tapasztaltam, majd jöttek a felismerések, és általuk változtam. Folyamatosan mentem előre, szembenéztem démonaimmal, és tisztult a kép.

Ma már érzem és értem a szeretet valódiságának igazságát.

És ha te is végig járod ezt az 5 lépést, te is meg fogod tapasztalni, milyen is az, amikor valaki feltétel nélkül szeret.

Nézzük az 5 lépést

1. Elfogadás

Én mindig azt hittem elfogadom az embereket olyannak, amilyenek. Persze ez csak kifele volt így.

Önmagamban mélyen hibáztattam, minősítettem, bíráskodtam róluk. Mindig mindent jobban tudtam náluk, és le akartam nyomni a torkukon az én igazságomat.

Minden módon törekedtem a saját ízlésemre formálni kapcsolataimat és ehhez minden eszközt felhasználtam: hatalmi drámák, szeretetkurvaság, érzelmi zsarolás, bűntudat keltés, energiaszívás, verbális bántalmazás, elbizonytalanítás, kontroll, irányítás.

És ha valaki nem úgy tett, ahogy én azt elvártam volna tőle, azonnal behisztiztem, és támadtam és romboltam.

Teljesen más kép élt bennem belül arról, hogy mit csinálok. Én azt hittem, hogy a szeretet vezérel, és a jó szándék. Csak egy dolgot nem vettem soha figyelembe, hogy mit is akar valójában a másik.

Amikor ezt felismertem, nagyon- nagyon fájt a tudat, hogy mit tettem másokkal, és így nem csoda, hogy nincs igazi mély kapcsolódásom senkivel.

Le kellett küzdenem a gőgömet, és mély alázatot tanulni, hogy el tudjam fogadni az embereket olyannak, amilyenek. Nem csak kifele mutatva, hanem teljesen őszintén belül is.

Leszokni a véleményezésről, a kritizálásról, a bírálatról, a kontrollról, az irányításról, nem volt egyszerű.

Abbahagyni az önámítást, hogy a szeretet és a jó szándék vezérel, mikor elveszem mástól a szabad akaratát, kemény lecke volt.

Ám a második lépés nehézségei, ezt is túlszárnyalták.

2. Megbocsátás

Én mindig azt tanultam, hogy: bocsáss meg, de ne felejts, mert aki bántott, jönni fog ő még az én utcámba.

Tehát nekem a megbocsátás egyenlő volt a felszínes látszatpolitikával, és a mélyben meghúzódó édes bosszúval.

Felfegyverkezve szívemet próbáltam kapcsolódni. A csalódások sűrűjében észre sem vettem, hogy kemény harcosként és megtorlóként fordulok másokhoz.
Minden régi fájdalmamat kivetítettem a körülöttem lévőkre.

Hiszen nem felejthettem el a régi bántalmazásokat, így szólt a programom. Így mindenkiben azt láttam, hogyan fog engem bántani.

Vigyáztam magamra és az első kis nekem nem tetsző lépésénél, már hurrikánszerűen támadtak az érzéseim, és beigazolódott a régi paradigma: újra átvertek, elárultak, csalódnom kellett.

Nem tudtam, hogy én teremtem ezt azzal, hogy senkit sem olyannak látok, amilyen ő valójában, hanem olyannak, amilyennek a régi paradigmáim kivetítései tették őket.
A ő vászonukra és egy új képet festettem. És azzal küzdöttem.

Magammal küzdöttem évek óta.

Ez a felismerés földbe döngölt. Szégyelltem magam és nagyon mély bűntudatom volt. Azt éreztem, ebből nincs kiút, soha többet nem vagyok képes emberek közé menni.
Akkor azt hittem ezt a szégyent nem lehet túlélni.

A megbocsátás paradoxona – Hogyan bocsáss meg?

ELŐFIZETŐI TARTALOM

Ez a doboz értékes extra tartalmat rejt

Ezt azonban csak OtthonFa Club Tagok (előfizetők) láthatják. Te még nem vagy OtthonFa Club Tag? Ugyan már! Regisztrálj most és máris olvashatod ezt a részt is.

Bejelentkezés Club regisztráció

Ám Mesterem tovább vitt az úton, és lassan megérkezett a megváltásom is.

3. Elengedés

Teljesen összeroppanva érkeztem meg a következő lépéshez. Teljes melankóliában csak ültem, és üveges szemmel bámultam magam elé. Már minden mindegy volt. Ennél semmisem fájhat jobban, Ennél már nincs tovább lefelé.

És Mesterem újra rácáfolt. Mert kiderült, hogy még csak befele tekintek a sötétség birodalmába, még el sem indultam.
Azt a feladatot kaptam, hogy engedjem el a szégyenem és a bűntudatom. Mert amíg ezeket érzem, Áldozatföldön élek, és sosem tudok megérkezni, Szeret földjére. Sorsfordító megbocsátásra volt szükségem.

De eddigre már, nagyon haragudtam magamra, a családomra, a tanáraimra, mindenkire, aki ilyenné tett engem. A sok szenvedés, bántalmazás, szeretethiány, amit átéltem formált szörnnyé. Apukámra is haragudtam, hogy meghalt.

Gyűlöltem magam, és mindenkit. És a Mesteremet is gyűlöltem, hogy ő mind ezt tisztán látja. Lelepleződtem és nem csak azzal a teherrel kell megküzdenem, hogy ilyen vagyok, hanem még azzal is, hogy más is látja, ilyen vagyok.

Egy fele vitt az utam. Befelé. Le kel hatolnom pokol bugyraim legmélyére, hogy feloldozást találjak. Fényt, megváltást odabent. Bent kellett rendeznem ezeket a dolgokat, különben sosem lesz normális életem a külvilágban.
Elengedtem mindent.

De ezt úgy értsd, hogy tényleg mindent, és mindenkit. Érzést, gondolatot, és minden emberhez fűződő érzésemet és gondolatot. Ennek hatására sokan el is tűntek az életemből. De ezt akkora már felszabadítónak éltem meg, és nem önsajnálatban.

Az első három lépés, folyamatosan és párhuzamosan kitöltötték a mindennapjaimat.
Elfogadtam, megbocsátottam, elengedtem.

És kezdtem kiürülni.

Önmagam legmélyebb szintjén, a hosszú és kitartó önismereti munkának köszönhetően, a pokol legmélyebb bugyrában megtaláltam a csodát.

4. Szeretet

Fogalmam nem volt arról mi ez. Már tudtam, hogy amit régen annak hittem, annak semmi köze nem volt a szeretethez. Bűnös lelkem miatt, soha, senkinek sem engedtem meg, hogy igazán szeressen. És én sem szerettem senkit sem igazán.

Torzult szeretet nyelvem elveszett a birtoklásban, az enyém vagy állapotában. És mindenkitől azt vártam el, hogy úgy mutassa ki a szeretetét, ahogy én azt elvárom, és ha ez nem történt meg, azonnal romboltam.

Nem volt sem belső képem az igaz szeretetről, sem külvilági tapasztalatom. Persze sokan szerettek tiszta szívből, de én ezt nem láttam, mert nem hagytam meg nekik, hogy szabadon szeressenek.

Hogy úgy szeressenek, ahogy az nekik jó. Egy rohadék önző dög voltam.

Naponta 108-szor le kellett írnom, hogy szeretem magam. És ezt naponta kétszer fel is kellett olvasni hangosan. Majd különböző technikákat, gyakorlati feladatokat kaptam. Ezeket is napi szinten végeznem kellett.

Én úgy röhögtem magamon, hogy szeretni tanulok és engedni, hogy szeressenek.

Mesterem felhívta a figyelmem arra, hogy feltűnt e nekem is, mennyivel jobb a hangulatom?
Jé tényleg! – örvendeztem. Jobban vagyok, de jóóóóóóóóóó

Mesterem arra is felhívta a figyelmem, hogy ne gondoljam, hogy egyedül vagyok ezzel. Szinte minden embernek meg kell tanulnia ezt. Csak nem mindenki hajlandó rá.
Mert a feltétel nélküli szeretet minőségét nem tanítják, szinte sehol.

A birtokló, követelőző, bűntudat keltő, érzelmi zsarolós szeretetnek hívott önámítás, nem szeretet.

Nagyon sokan élnek torzult szeretet nyelvben, aminek az alapja a kölcsönös bántalmazás és egymás életerejének elrablása hatalmi drámák által. Persze, nagyon sokaknál ez tudat alatt működik, mert még nem tértek a valódi önismeret útjára.

Na jó, hős harcosként, akit szent küldetés hajt előre, én az első négy lépcső értelmében, mindenkihez teljesen új szemléletben fordultam. Kitárt szívvel elfogadtam, megbocsátottam, elengedtem, szerettem. Mindenkit, mindig. És leginkább akkor szerettem, amikor a legnehezebb volt valakit szeretni.

Mesterem nagyon büszke volt rám.

És én is magamra.

És akkor, amikor már úgy tűnt bevégeztem a dolgom, és megérkeztem Szeretet földjére, ki kellett állnom egy próbát.
A hála próbáját.

De még előtte, át kellett élnem, minden pillanatban, hogy elfogadom magam, olyannak, amilyen vagyok, megbocsátanom magamnak mindenért, elengednem a negatív érzéseimet, az elvárásaimat, és a múltam illúzióját, és szeretem magam. Szerelembe estem hát önmagammal.

Így őszinte, önazonos, önfelvállalásomnak köszönhetően, méltóvá váltam arra, hogy részt vegyek a hálapróbáján.
Mindenkihez és önmagamhoz is ebben a szemlélet módban álltam hozzá.

Már senkitől sem vártam el, hogy szeressen, nem sóvárogtam, nem kuncsorogtam a szeretetért. Adtam és elfogadtam, amit kaptam.

Szeretet látásban tekintettem mindenkire, hogy a valóság igazságát lássam, olyannak lássam az embereket és önmagamat, amilyenek valójában vagyunk. Csodálatosnak és gyönyörűnek.
És akkor jött az utolsó lépés.

5. Hála

Mesterem óva intett attól, hogy a valamiért legyek hálás első lépésben.
Csak legyek hálás.

Így a napi mantráim közé felvettem a Hálás vagyok mondatot.
303 mondatom volt már eddigre, amiket napi szinten mantráztam. Reggel és este szertartást végeztem. Sokat meditáltam és céltudatos gondolkodásmódban célirányosan cselekedtem.

Mesteremmel hetente, havonta dolgoztam együtt. Mindig helyrerakott, kiigazított, és rendezte gondolkodásom.

Neki köszönhettem, hogy nem csak információt gyűjtöttem, hanem minden új dolgot, azonnal a gyakorlatba ültettem, így gyorsan haladtam a változás útján. A belső munka, az önismeret, életem minden területére óriási pozitív változást hozott.

Megértettem, hogy minden problémám oka, valamilyen önismereti hiányosság miatt van, és minden problémámat önmagam mélyebb megismerésével, meg tudok oldani.

A Hála létállapota nem váratott sokat magára.

Egy kvantumpillanat volt csupán.

Megértettem a próba nem egy feladat volt. Hanem az út, ami mögöttem volt. A kitartó, szorgalmas önismereti utazás, amin végig mentem.

Azóta is ezt az utat járom. A saját, szabad életem útját.

A feltétel nélküli szeretet kitágította a gondolkodásom, és egy olyan életbe emelt, amire ott bent, mélyen mindig is vágytam. Csak nem voltak meg az eszközeim, a tudásom hozzá. Kellett valaki, aki végig kísér ezen az úton, hogy egóm és védekezési mechanizmusaim ne tartsanak a komfortzónám börtönében.

A feltétel nélküli szeretet, ami elfogadó, megbocsátó, elengedő. Nem bírál, nem ítélkezik, nem véleményezik, de nem is rendelődik alá senkinek. Az egómnak sem.

Megtanultam nemet mondani, és meghúzni a határaimat, önérdek érvényesítően élni, őszinte, önazonos, önfelvállalásban. Hiszek és bízom magamban, és tudatos teremtővé váltam.
21 év önismereti út áll a hátam mögött.

Végig járva a poklok poklát, ha kell újra és újra egy szintlépés előtt, magabiztosan és bátran, ki merem jelenti:

Szeretem magam, és szeretlek téged is.

Úgy, ahogy talán most még el sem hinnéd.

Engedd meg magadnak, hogy szeressenek, és engedd meg magadnak, hogy feltétel nélkül szeress másokat.

Mert ennek az életnek, csak így van értelme.

Határozd el, hogy te is elérkezel a Hála csodálatos világába. Ahol a tükör törvényének köszönhetően, minden és mindenki támogat abban, hogy egyre mélyebben szerethesd önmagad.

És most rögtön kezd ezzel >>> Teszteld le még most az önszeretet szinted az ingyenes, villámgyors önszeretet tesztemmel.

Kárpáti Boglárka on Facebook
Kárpáti Boglárka
Kárpáti Boglárka
Szia! Kárpáti Boglárka vagyok, az Önismereten alapuló problémakezelés specialistája, az OtthonFa társalapítója, író, vlogger és az OtthonFa Önismereti Blog szerzője. Célom az emberek tudatának felszabadítása. Köszönöm, hogy az én írásomat olvasod. Hiszem, hogy Neked is segít.

Pin It on Pinterest