Vagy csak sajnáltatod magad?
-Ahogy hallgatlak téged, elszomorít, hogy lassan elfelejted, ki is vagy valójában. Megalkudtál az életeddel, nem vagy boldog, de nem mersz változtatni sem. Megteremtetted a keserves fényűző életedet és a lelked nyomorítod. Szíved lassan majd megáll dobogni, mert teljesen értelmetlen életet élsz. A párkapcsolatod egy gazdasági kapcsolat. Az emberi kapcsolataid látszatpolitikára épülnek. Nincs múltad, sem jelened. Így jövőd sem lesz. Nincs hivatásod. Éled a rutinszerű, szürke életedet, és nem érted, miért nem vagy boldog. Téged miért ver az Átkozott Istened? – kérdezed hatalmas önsajnálatban. Majd legyintesz egyet: ezt dobta a gép. Ezzel megnyugtatod magad, hogy nem is olyan szar az életed, lehetne sokkal rosszabb is. És hazudsz tovább…
– Most mégis mit vársz tőlem?
– Vagy kezdj el a változás irányába cselekedni, vagy ha minden marad ugyan úgy, ahogy eddig, hagyd abba a nyekergést. Panaszkodsz, de nem változtatsz. Csak szívod a környezeted energiáját. Mert nem élsz példamutató életet, nem teremtesz értéket. Csak túlélsz, de nem élsz. Ezért kár itt maradnod a Földön!
– Félek attól, hogy minden megváltozik. Hogy elveszítek dolgokat, embereket. Én csak jól akarok lenni! Miért nem lehet az, hogy végre boldog legyek, de a környezetem ne változzon?
– Mindent, ami körülvesz téged, te teremtetted meg, a belső világod kiárasztásával. Ha változol belülről, a külvilágod is változni fog.
– De miért nem úgy változik, ahogy én akarom?
– Mert a célod a boldogság. Boldognak lenni, csak őszintén lehet. Tehát minden hazugság el fog tűnni az életedből. Nem könnyű szembesülni azzal, ha emiatt változnak igaznak hitt dolgok, párkapcsolat, munkahely, barátok, szüleiddel a kapcsolatod. Te dönthetsz arról, hogy meghátrálsz, vagy mész tovább.
– Ez olyan félelmetes és nehéz. Úgy utálom ezt az érzést.
– A felelősségvállalás érzése ez. És az önfelvállalásé. Nézd én nem fogok neked segíteni a szenvedésben, mert ez nagyon jól megy neked egyedül is. Abban tudok segíteni, ha célirányosan cselekszel, nem hagyom, hogy elvesszen a tisztánlátásod. Akkor tudok itt lenni veled, ha döntesz, mert csak a döntésedben tudlak támogatni. Amíg csak tudod, hogy mit kellene megtenned, de nem cselekszel, addig szenvedni fogsz. És egyre szarabbul leszel.
Mindent le tudsz érvelni, hogy mit miért nem csinálsz meg. Megnyugtatod az egodat, hogy te akarsz változni, ezért csinálsz apróságokat és eljöttél hozzám. De nem teszel meg semmit, amit kérek. Azt hiszed, ha elmész valahová, azzal át is hárítottad a változásod felelősségét, és ha nem működik a másik a hibás, mert te nem változol?
HA NEM LÉPSZ KI A KOMFORTZÓNÁDBÓL, SEMMI SEM FOG VÁLTOZNI!
Van egy homályos célod, hogy mit nem akarsz, arról nincs, hogy mit is akarsz valójában! Nem döntesz, csak hazudod, hogy döntöttél a változásról. És persze csak kompenzációs cselekvéseket csinálsz, de célirányosat nem.
Mindig csak ép annyit lépkedsz, hogy ne fájjon. Lavírozol és mész a kisebb ellenállás felé. Majd elégedettlen vagy azzal, amit teremtesz. Behúzott kézifékkel, egyesben haladsz, ép csak érintve a gázpedált.
Te érted magad?
– Feldühítesz és hányingerem is van! Mindig csak rosszabbul vagyok, ha veled beszélgetek.
– Talán mert én vagyok az egyedüli az életedben, aki veszi a bátorságot és kizökkentsen a nihilből. Ja, hogy ez tünetekkel jár? Inkább vállalod egy életen át a semmit, minthogy 18 hónapig dolgozz magadon és vállald a változás körülményeit?
Hát jó! Én elfogadom a döntésed.
– És akkor most mi a francot csináljak?
– Cél-döntés-cselekvés!
Az egyik legjobb írásod..mármint számomra. Köszönöm.
Köszönöm!
Jól van na! 😀 Kilépek legkésőbb október 7.-én. Köszönöm szépen ezt az írást, a segítséget! Kívánok minden jót!
Jóóóóó! Nekem legalábbis. 🙂
Kedves Boglárka!
” Fején találtad a Szöget.”
Minden szavad mellbe vágóan igaz.
Nagyon tökéletesen látod az ember gyarló hibáit.
Köszönöm szépen a segítségedet.
További sok siket kívánok neked!
Köszönettel:
Csilla
Köszönöm!
Szia Bogi! Köszönöm szépen és hálás vagyok az írásod ért is. Őszinte és igaz ember vagy. Kíváncsian várom a következőt.
Köszönöm!
Egyre inkább rá kell jönnöm,hogy amíg a férjemról hittem egy tehetetlen tutyimutyi alak valóban én voltam az,mert én nem mertem meglépni a változást és ültem a langyos szarban,mert jó meleg volt.
Örülök,hogy megtettem,de lehet egy óra múlva sírok és sajnálom magamat és a családomat.Olyan mintha naponta egy szakadékba ugranék és nehéz felkapaszkodni a hegycsúcsra. Mikor már süt a nap/ott belül/ akkor azt érzem jó úton járok,de még sok a kétely bennem.
Pofonvág az igazság,de akkor hazugság volt az egész eddigi életem és kapcsolataim? Mert ahogy én változtamegyedül maradtam,mint akisujjam.
Köszönöm a megerősítéseid,nagyon sokat segítenek,hogy lássam a fényt.
Türelem! Most felkavartad az álló vizet, természetes a káosz és a kétségbeesés. Ne ragadj benne, hanem tudatosan tegyél, az igaz életedért!
És örülj annak a felismerésnek, hogy nem igaz életed volt, mert nagyon sokan el sem jutnak idáig! Légy büszke magadra!
Én az vagyok!
Gyerünk tovább!
OK A SIETSÉGRE
Siettetni? Ugyan minek?
Megfelelni? Ugyan kinek?
Ráérezni? Ezért jöttünk!
Átérezni? Nagy szükségünk!
Elfeledni? Nem szükséges!
Elengedni? Eredményes!
Teremteni? Itt az idő!
Maholnap az ember felnő!
Siettetni? Van már rá ok!
Elborítnak a panaszok!
Állott vízben eddig jó volt?!
Nadrágunkon folt hátán folt!
Új világ kell? Hát tégy érte!
Alázattal borulj térdre!
Változtasd meg gondolatod,
szebb jövődet csak így kapod.
(2015. 06. 11.)
ELHANYAGOLVA
Ahány ember annyi élet,
mind élünk a magunk módján,
telik a nap így is úgy is,
meggondoltan s kelekótyán.
Létet élni lehet kívül,
hol fontos a csili-vili,
hiányosság az benn csupán,
vész belőle az isteni.
Anyaglétben élni könnyebb,
szemnek, észnek bizonyosság,
ám aki átlát a szitán,
tudja, jobb az óvatosság.
Kívül élni belül nélkül,
ma ez lőn már tudatlanság,
ebből nem segít kitörni
a makacs mozdulatlanság.
Kén’ már őszintén gondolni,
belül-t is kéne táplálni,
mert ha szorít az idő, csak
így tudunk hazatalálni.
(2015. 06. 24.)
Köszönöm a cikkeket, szeretetteljes és boldog napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.
Kedves Bogi.Ahogy elolvastam az irásodat valahogy nagyon zaklatottá váltam.A gyomrom remeg mintha eggy hullámvasútban száguldanék.Tudom,hogy minden igaz amit itt megirtál.De ez a rohadt szorongás ….Félelem…Az akarat és az elképzelés megvan.Azt látom magam előtt.Mikor eltökéllem magam,hogy igenis belevágok akkor neki is kezdek de pár napig tart.Majd jön egy feszitő érzés a gerincemen.Szinte összerándulok.Megijedek.Igazán talán a gondolataim azok amik ezt teszik velem.Csupa negativ gondolat.Leragadtam!!!!Küzdök minden pillanatban.De le énitt a félelem.Most mit tegyek Bogi????Köszönöm,hogy megértesz és nem itélsz el!
Jaj, miért ítélnélek! Szerintem ezen sokan keresztül megyünk! Ne küzdj, tűzz ki célt, dönts, és tedd meg az első lépést! Azért tud az egód elbizonytalanítani, mert nem cselekszel és a döntés és a cselekvés közé beférkőzik az agyalás, ami generálja a félelmet. CSAK A CÉLIRÁNYOS CSELEKVÉS FOG KIHOZNI EBBŐL A MEGREKEDÉSBŐL! Tedd a dolgod, pici apró lépésekkel, bízz magadban, ne kételkedj, hanem halad előre az utadon. Mozdulj és akkor megérkeznek a segítők is! Hajrá!
Nagyon köszönöm Bogi.Ezen leszek!!!.üdvözlettel Anett