Nincs Pokol

Az elmúlt napokban rengeteg visszajelzést, hozzászólást, e-mailt, facebook üzenetet kaptam és mind a pokol járás témaköréről szóltak.

Most volt elég a tükörből és úgy döntöttem, hogy egyszer és mindenkorra rendbe teszem ezt a fejemben. És igyekszem a Tiédben is.

Mert hiszem, hogy nincs pokol. Egyedül, csak az elmében van.

Nincs szörny, se mumus ott bent, csak és kizárólag az, amit magaddal viszel. Ami szörnyszülött és félelmed van, azt mind te hoztad létre. Gondolatok, mesék, filmek, mind ott tárolódnak a tudatalattidban és onnan hívod elő a rémséges, félelmetes érzéseket, amivel riogatod magadat.

A kollektív tudatalatti hatalmas tárháza is segíti ezt az őrületet.

Tehát. Menj oda ahhoz a félelmetesnek tűnő ajtóhoz bátran, hiszen már tudod, hogy valójában nem is létezik, rúgd be, menj be rajta és meglátod eltűnik a csúnya ajtó és csak a fény, a csend, az üresség, a béke vár ott bent Rád!

Miért van szükség mégis az önismereti úton járásra?

Mert meg kell tisztítani magadat az egod hatalmától, a berögzött szokásoktól, a jelenlegi hitrendszeredtől.

Teljes paradigma váltásra van szükséged ahhoz, hogy a szenvedésből megérkezz a harmóniába, a mentális őrületből a tiszta tudatba, a fejből a szívbe.

Hogyan, és mi az első lépés?

Mindig a döntés.

A döntés, hogy ezt már így tovább, nem akarod.

Így kezdődik el a valódi önismeret. Itt még nem tudod pontosan mit akarsz, és ez nagyon jó. Hiszen ha még nem élted meg a kívánt állapotokat, hogyan is tudnád, hogy mit is akarsz valójában?

Boldog akarsz lenni?

Mit jelent számodra a boldogság?

Bármi, amit mondanál, elméd mondatja veled, homályos elképzeléseket, összevegyítve mind azt, amit eddig olvastál, hallottál, tanultál, láttál arról, hogy milyen egy boldog ember. Ha még sosem voltál boldog, ha még sosem tapasztaltad meg, honnan tudnád, hogy az milyen?

Hát ezért van szükséged az önismeretre, hogy pontosan tudd, hogy belső bizonyosságból tudd, milyen érzésekkel, milyen körülményekkel akarsz rendelkezni ahhoz, hogy megérkezz a boldogság állapotába.

És megérkeztünk egy újabb illúzióhoz. Amikor azt hiszed, hogy el kell indulnod, menned kell és meg kell érkezned a valahonnan a valahová.

Mind az az érzés, amivel rendelkezni szeretnél, amit önfeledten érezni szeretnél, az már mind ott van benned. Csak el van rejtve. Csak azután vágyódhatsz, ami a részed, ami benned van.

Ezért, az önismeret iránya mindig befelé mutat. Amikor a fókuszod figyelmét 100%-osan önmagadra és önmagadba kell irányítanod, hogy megismerd lényed esszenciáját, hogy meg tudd, Te mit is akarsz valójában, mi az, ami boldoggá tesz téged.

Nem véletlenül hangsúlyozom mindig Neked, hogy a legfontosabb a felejtés és az elengedés művészete. Ez mind lelki és mentális folyamat. A sok információ, amit összegyűjtöttél az évek alatt arra volt jó, hogy kellőképpen összezavarodj és átélj olyan fájdalmakat, tragédiákat, melyek hozzájárulnak a felébredésedhez, hogy belső bizonyosságból tudd, ezt már így nem akarod tovább.

Az információ halmazok egy része a szülői, közösségi mintákból épült benned. Ez nem Te vagy. Megfelelési kényszereid, programjaid, nem Te vagy. Vágyaid, illúzióid, félelmeid, nem Te vagy.

Ki vagy Te akkor valójában?

Miért vagy itt?

Mi a dolgod, feladatot, küldetésed?

Mind ehhez szükséges, hogy megismerd önmagad, hogy stabil, szilárd alapokra építsd fel énképedet.

Akit ma a tükörben látsz, nem Te vagy.

Az önismereti utazás nem könnyű feladat. De csak az elején. Ekkor még szükséged van segítségre, iránymutatásra, kontrollra, őszinte tükörre, hogy ne vessz el elméd labirintusában.

Spirituális lény vagy. Nem tudsz más lenni, hiszen a lelked tartalmazza isteni esszenciád. El kell engednek a spirituális önismeret kifejezésre ráaggatott címkéket, hogy megérkezz újra önmagadba.

Nincs más út. Csak egy Út létezik: Befelé!

Teljesen mindegy, hogy most mit gondolsz erről, ez így van és kész.

Azt hiszed, hogy van pokol, mert túl komolyan veszed a problémákat.

Azt hiszed, hogy szenvedésre ítéltettél, mert bűnös vagy, mert ezt sulykoltál évezredekig beléd.

Azt hiszed, felvállalni önmagadat azt jelenti, hogy kívül kerülsz a társadalmon, elítéltetsz.

Én pedig azt mondom Neked, hogy teljesen mindegy ki feszít keresztre, te magad vagy mások.

Jézus élete és halála szimbolikusan magában hordozza a tényt, mindannyiunk önmagára találásának üzenetét, azaz, először keresztre feszíttetsz, majd meggyaláznak és csak utána avatnak szentté.

Így azt mondom Neked, ha ez a kitaposott út, hát egyenes háttal, felemelt fejjel, büszkén és alázatosan, elfogadó és megbocsátó szeretettel a szívedben, engedd meg, hogy keresztre feszítsenek.

Most azonnal!

Vállald fel, hogy Te mostantól másképp akarod élni az életed. Azok feszítenek majd keresztre, akiket a legjobban szeretsz. Légy nekik hálás, hogy ezt megteszik, mert ezzel támogatják legjobban a fejlődésedet, az önmagadhoz visszatalálást.

És ez a pokol illúziója.

Mert az élet, amit most élsz, amiben szenvedsz nem a tiéd. Mások által elvárt életet éled, ezért vannak problémáid. Ezért nem teljes az egészséged, ezért hamisak, átlátszóak az emberi kapcsolataid, ezért utálod a munkahelyed és ezért van az, hogy ép csak annyi pénzt keresel, amennyivel ép csak kifizeted a kiadásaidat.

Hazudod magadnak az életet, és az élet próbál figyelmeztetni, de Te nem látsz ki a dobozból Ezért kell tágítanod a tudatosságod, beleköltözni a tiszta tudatba, hogy tisztánlátásod elvezessen önmagadhoz.

Az önismeret útja belső folyamat.

Nem tudhatod, mi az, ami boldoggá tesz, amíg nem érkezel meg önmagad legtisztább esszenciájához.

Ez Buddha útja.

Ez Jézus útja.

Ez Mohamed útja.

Ez Krisna útja.

Ez a Te UTAD!

Gyere ki az illúziók világából!

Csak úgy tudsz kijönni, ha végre elkezdesz kíméletlenül őszinte lenni önmagadhoz. Ez fájdalmas. Ez a pokol illúziója.

Nem tudok helyetted utazni.

Ha engeded, Veled utazom.

Elengedés Mini Videósorozat>>>MEGNÉZEM