Az Xtreme Weekend margójára!

 

Miért vagyok végtelenül boldog és hálás?

 
14 tükörrel néztem farkasszemet.
14 Erős emberrel éltem meg a lehetetlent.
És a határtalan tudatban megtörtént mindaz, aminek a töredékét reméltem.
14 öntörvényű, határozott elme, magas térdemelésben boldogan és szabadon, száguldva ugrotta meg mentális korlátait.
Nem összekovácsolódtak 27 óra alatt, egyszerre dobbant a szívük. Egyszerre lüktetett a vérük. Megérkeztek oda, ahova el se indultak, megtörtént velük a csoda, amiről nem is álmodtak. 
Talán órákra, talán egy pillanatra szabadok voltak, elme zajaitól távol, csendesen, boldogok voltak.
Emészthetetlen mennyiségű fizikális terhelés. 
Egót borzoló, lelket összezavaró, hitrendszereket borító 6 órás mentális tágulás.
És mentek, mentek egyre beljebb és beljebb, fájdalmas örömben, lelkes őrületben.
 
Nem tudom, hogy ki mit érzett meg ebből.
Kívülállóként könnyebb kilátni a gödörből.
 
Mi történt?
Soha nem derül már ki. 
 
15 ember újjászületett a belső világból!
 
Miért történhetett meg mind ez?
 
Mert van egy férfi, aki álmodott egyszer. Álma, szíve csendjéből született. Nem dédelgette, nem sóvárgott, nem vágyódott, tudta, álma valóra válik egyszer. Feltétel nélkül bízott. Nem kételkedett, nem hitt a fejében néha tomboló kétségnek. Tanult, fejlődött, törekedett rá, hogy méltó legyen az álmához.
 
És egy reggel, kimondta. „Akarok egy edzőtábort”
És ettől a perctől kezdve nem volt megállás.
 
Nem agyalt, nem félt, tette a dolgát. Döntést tett követte, majd döntések sorozatát manifesztálódott események.
 
Közben a mélyben változni kezdett. Szomorú, szívet bántó események, emberek hada tépte, rombolta álmát. Nem hátrált meg. Állhatatossága nem ismert akadályt. Lelkesen, motiváltan, magabiztosan döntött, amikor kellett, cselekedett, amikor szükség volt rá, és elengedett akkor is, mikor a szíve szakadt meg.
 
Tette a dolgát. Megállíthatatlan és eltökélt volt. Szeretetből, mert adni akart. A nagy világ egy picike zugában, néhány ember zajos világában készült mind arra, ami szíve álma volt.
 
„Láttam a szemekben a változást”- mondta, és határtalanul boldog volt.
 
Talán maradandót alkotott.
Talán csak egy pár pillanatig tartott a hatása.
 
Nem számít.
 
Ő boldog mert adhatott, olyat, amit csak ő tudott.
 
És akkor hirtelen, megváltozott minden.
Mert ő megváltozott.
 
A Férfi, a Kedvesem.
 
 
 
 
Szinte leírhatatlan az érzés, ami átjár.
 
A legvadabb álmok is valóra válnak, ha hiszek benne. Ha hiszünk benne!
 
Megálmodta, volt bátorsága megosztania velem, energiát tettünk bele, időt, pénzt. 
Mindig azt tettük, amit a helyzet megkövetelt. Még akkor is, ha ez hajnali 5-kor volt és már két napja nem aludtunk. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk éltük teremtésünk. Látszólag a világ nem támogatott minket. De azt már megtanultuk, az illúziók hátráltatása pusztán állhatatosságunk próbája. Örömben vettük az akadályokat.
Közben hátraléptünk és hagytuk, hogy minden úgy alakuljon, ahogy az a számunkra a legjobb.
A végtelen lehetőségek terébe töltöttük fel érzéseinket, szeretettel, hálával.
 
Nem csak az valósult meg, amit szerettünk volna.
 
Annál sokkal sokkal több.
 
Elmondhatatlan, és elmével fel nem foghatatlan vagy fogható, hogy 13 ember támogatásával, hogyan bontakozott ki egy férfi álma.
 
Talán az ő álmuk is volt.
 
Talán az én álmom is volt?
 
Összegezni és levonni a tanulságot, lehetetlen és nem is kell.
 
De egy biztos!
 
Mire tanított engem ez a történet?
 
Minden, ami a szívemben lapul, megvalósulhat.
Gátja csak én magam lehetek.
 
Mi kell a megvalósuláshoz?
 
DÖNTÉS.
CSELEKVÉS.
BIZALOM.
 
Életem új szakaszába lépett. Tehát:
 
Drága Világ, Drága Élet!
 
Kezdődjék hát a játék!