Az ünnepi családi találkozások feldolgozása, az egyik leghasznosabb önismereti technika.

Hihetetlennek tűnik? Pedig tény, hogy az elmúlt három nap segít tisztábban látni önmagad. Ez pedig az önismeret alapja.

Amikor elindultál a valódi önismeret útján, szinte azonnal szembesülsz azzal a ténnyel, hogy az önkorlátozó paradigmáidat, a szülői kondicionálásnak köszönheted.

Remélem te is hálás vagy a szüleidnek és elfogadod őket, olyannak amilyenek. Tiszteletben tartod a gondolkodási szokásukat és az értékrendszerüket. Ezzel megszabadulva a megfelelési kényszereidtől, a védekezési mechanizmusaidtól, és a régi, hazug életedtől.

Micsoda felszabadulás ez neked, és minden szerettednek, hogy önmagadat adod. Hogy nem egy hazug szerepet játszol nekik.

Ez a valódi önismeret célja. Legyél magadra nagyon büszke, hogy önmagadért, a szeretteidért, a (leendő) gyermekeidért, és az egész világért törekszel egyre igazabb életet élni.

Térjünk most vissza az elmúlt napokra.

Egy ilyen szokásos ünnepi együttlét teljesen tisztán megmutatja, hogy mennyit változtál.

Ám leginkább azt a titkot mutatja meg neked, hogy mennyire éled már a saját életedet. Felszabadítva magadat a NEM hozzád tartozó programoktól és paradigmáktól!

Jöjjön hát a 3 titok.

Kérlek, egyesével gondold őket végig, és válaszolj magadban a kérdésekre őszintén.

Ez azért fontos, mert az őszinte válaszaiddal, olyan felismerésekhez érhetsz el, melyek nagyban hozzájárulnak a tisztánlátásod fejlesztéséhez.

És a tisztánlátás a legfontosabb és legnagyobb hatalmad az egód és a spirituális egód felett.

Mert tisztán látva a saját belső folyamatidat, uralkodhatsz a gondolataid és az érzéseid felett.

Így tudatosan teremtve azt az életet, amire valójában vágysz.

Van ennél fontosabb az életben?

[bctt tweet=”a tisztánlátás a legfontosabb és legnagyobb hatalmad az egód és a spirituális egód felett”]

Nézzük a titkokat

Az első titok:

Hogyan állsz hozzá a tradicionális ünnepekhez?

Mindaz, amit gondolsz a „kötelező” ünnepekről, azon programokból ered, amit gyermekkorodban megtanultál. Ennek értelmében az ünnepekhez való hozzáállásod, a te hozzáállásod, vagy az, amit beléd programoztak.

Ugyanúgy éled meg az ünnepeket felnőttkorodban, mint gyermekkorodban?

Most jegyzem meg, nincs jó, vagy rossz hozzáállás. Nem a minősítés a fontos (most sem). Csak és kizárólag az, mennyire éled meg az ünnepeket úgy, ahogy neked jók. Felszabadultan, önszeredből és nem félelemből, nem megfelelési kényszerből.

Ha félelemből mész el a közös családi rendezvényre, (tehát megfelelési kényszerből), hazudod a szeretteidnek, hogy milyen boldog vagy közben meg nem is.

Azt hiszed, hogy boldog vagy és nem érted, miért fáradsz el annyira ezektől az összejövetelektől. Nem érted, miért esik le az energiaszinted, és válsz zombivá.

Még rosszabb, ha ezt nem is látod tisztán, és teljesen önámításban hiszed, hogy te ezt szereted, közben meg nem is.

Önámítás az, amikor a védekezési mechanizmusok nem engedik meglátni a valóságot, mert az változásra késztetne.

És az egód, aki eszközként használja a védekezési mechanizmusokat, nem akar változást.

Tehát, milyen a hozzáállásod a közösen eltöltött ünnepekhez?

Őszinte?

A második titok:

Mennyire játszol szerepet a közösen eltöltött ünnepi napokon?

A döntés pillanata, amikor igent mondasz a meghívásra, megmutatja neked, hogy félelemből, vagy szeretetből döntöttél.

Ha csak egy választásod van azzal kapcsolatban, hogy hogyan töltsd el az ünnepet, és fel sem merül benned, hogy lehetne ezt másképp is, akkor szinte biztos, hogy félelemből döntesz.

Mondok rá egy saját példát:

Nálunk gyermekkoromban, kötelező volt ünnepekkor, nagyon jól érezni magamat. Mindig ugyan az a forgatókönyv volt. Éreztem mindenkin, hogy ez minden jelenlévőnek terhes, mégis csináltuk. (A karácsony mindig a veszekedésről szólt, a kapkodásról, a kötelező ám utálatos elvégzendő feladatokról. Nem a békés szeretettel teli együttlétről.)

Húsvétkor mindenki utálta a locsolkodást, akit meglocsoltak, és aki locsolt, mégis csináltuk. Pihenés helyett a következő események követték egymást:

–          idegőrlő bevásárlás az ünnep előtti nap, ahol háborúra készülve az emberek, minden kacatot felvásároltak

–          rendrakás, mert a nyúl nem jön csak tiszta lakásba

–          kert rendberakása, mert ezt így illik

–          elképesztő mennyiségű étel elkészítése (frusztráltan, hiszen mindenki hulla fáradt, no de ha jön valaki, előtte el kell játszani, AZT a bizonyos szerepet, amit megszoktad tőled. vagy meg fogják kérdezni, mi a bajod, és te hisztisen fogod mondani, semmi.)

–          és az alkohol fogyasztás megemelése, hiszen a megfelelési kényszerek frusztrációját, valahogy le kell vezetni

Aztán ez is elmúlt, pont úgy, ahogy az előző évi, és a következő évi is el fog múlni.

És most nem sarkítottam, hiszen ez pont az az átlag magyar ünnepi állapot, amit a legtöbben megélnek.

Természetesen nem akarok általánosítani. Vannak igazi hagyományőrző szokások, melyek nem nélkülözik a szeretet és a béke állapotát. Ahol valóban emelkedik a rezgésszint, és csodálatos élményben lehet része a jelenlévőknek. Pl.: a Hollókői húsvéti sokadalom.

Tehát szerepet játszol, vagy önmagadat adod?

A harmadik titok:

Te irányítod az életedet, vagy mások?

Én szeretem az ünnepeket.

Békében, szeretetben, nyugalomban eltölteni. Utálom a felesleges kliséket, a látszatpolitikát, a kötelező hazugságokat.

Mielőtt azt gondolnád, hogy bajom van az ünnepekkel, és a családi együttléttel, szeretnélek megnyugtatni, hogy ez nem így van.

A valódi önismeret útján, azért indultál el, hogy boldog, felszabadult, gazdag, szenvedélyes életet teremts magadnak. Az őszinte életedbe, nem fér bele, hogy valamely életterületeden önámításban élj.

Most meghökkentő dolgot fogok mondani.

Ha megfelelési kényszerből töltöd az ünnepeket a családod (szüleid, rokonaid) társaságában, komoly problémákba fogsz ütközni a gyermeknevelésben.

Hiszen ha te szívtál egy életen át, akkor jogos elvárásod lesz a részedről, hogy a gyermeked is kötelezően jelenjen meg akkor, amikor te elvárod tőle. Sőt, azt is le fogod tudni érvelni magadban, hogy te mennyit készültél, így legyen jó kedvű és vágjon „jópofát” az egész „cirkuszhoz”

A siker ott kezdődik, amikor megtanulsz nemet mondani

És figyelmen kívül hagyod a félelmet.

Siker alatt most azt értem, hogy a saját életedet éled, te döntesz az idődről, önszeretetből hozod meg a döntéseidet és valóban örömben vagy.

Te hozod meg a döntéseidet?

Vagy engedsz az érzelmi zsarolásnak, bűntudat keltésnek, negatív kritikának köszönhető manipulációnak?

Azaz, inkább igent mondasz, csak ne kelljen átélned ezeket a fájdalmas érzéseket. Véded magad a nemkívánatos érzésektől. Ez a védekezési mechanizmus.

Mint láthatod, rengeteg esemény zajlik a tudatalattidban másodpercenként.

Amikor felkeresel engem, és azt mondod szarul vagy, rengeteg számodra nem egyértelmű dolog okozhatja az állapotodat.

Ám ezeket egyedül nagyon nehéz felismerni, pont a saját védekezési mechanizmusaid miatt.

A kérdés: Te irányítod az életedet, vagy mások?, valójában arra kérdez rá, hogy mennyire uralod a benned zajló folyamatokat. Mennyire látod tisztán saját magadat, mennyire erős a mentális és az érzelmi önfegyelmed.

Mert ha nem látod tisztán saját magadat, bizony-bizony mások irányítják az életedet.

Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a valódi önismeret CSAK az életedet menti meg.

Összegezzük a 3 titkot, ami az elmúlt 3 napban felfedezhettél az életedben.

1.      Hogyan állsz hozzá a tradicionális ünnepekhez?

2.      Mennyire játszol szerepet a közösen eltöltött ünnepi napokon?

3.      Te irányítod az életedet, vagy mások?

És akkor most figyelj, mondom a titkokat, amiket ha meghallottál, megláttál, felismertél, hatalmas lépést tettél önmagad megismerésére.

1.      Szüleidhez, rokonaidhoz való hozzáállásod félelem, vagy önszeretet alapú?

2.      Őszinte, vagy hazug játékot játszol a szüleiddel, rokonaiddal?

3.      Áldozata vagy a körülményeidnek, vagy Te vagy életed kapitánya?

 

Miért fontosak ezek?

Miért fontos, hogy tisztán lásd önmagad egy közös családi ünnep résztvevőjeként?

Te is utálod, ha valaki azt mondja, hogy szeret, és a szemedbe hazudik.

Ha a konfliktus kerülő magatartást választod, akkor nem érted ezt az egyszerű állítást:

A szeretet az, hogy bánthatnálak, de nem teszem.

És szerintem a legnagyobb bántás, amit a szeretteid ellen elkövethetsz, ha hazudsz nekik.

Megnyugtatásként mondom, én nagyon sokáig kerültem a konfrontációt. Féltem és védtem magam, az érzelmi zsarolástól, bűntudatkeltéstől, a negatív kritizálástól. Azaz inkább igent mondtam, ha valójában nemet akartam, vagy fordítva.

Nem vagyok büszke a hazugságaimra, pláne úgy, hogy tudom, gyávaságból tettem.

Ám nem bántom magam azzal, hogy hibáztam. Inkább törekszem arra, hogy soha többet ne hozzam magam olyan helyzetbe, hogy hazugságon kapjam magam.

Döntöttem, a saját életemet élem. És ez a döntés, bőven ad reményt, erőt, önbizalmat, és magabiztosságot, hogy mindig minden pillanatban bátran kifejezem, amit érzek és gondolok.

Visszatérve hozzád.

Résen voltál? Észre vetted a titkokat, amit a Húsvéti nyuszi súgott meg neked, önmagadról?

A valódi önismeret nem korlátozódik az otthoni önfejlesztő feladatok elvégzésére. Nem csak akkor történik, amikor időt szánsz magadra. Vagy éppen meditálsz. Vagy elmész egy tréningre.

A valódi önismeret mindig, minden pillanatban történik veled.

Jogos a kérdés:

Tudsz róla, vagy sem?

Nem elég elméletileg mindent tudni. Az információ önmagában kevés. Azt alkalmazni szükséges ahhoz, hogy saját tapasztalataid révén megvalósíthasd önmagad.

A saját tapasztalataid, csak és kizárólag azok a tapasztalatok, melyeket már tisztánlátásban éltél át.

Azokban a percekben, amikor nem vagy tudatos, csak automatizált, rutinszerű szokásokat végzel. Ki hoz döntést benned, azokban a nem tiszta tudatosságú percekben?

Amikor nem vagy tudatos, tulajdonképpen robot vagy.

Egy magasan fejlett számítógép, aki a beléprogramozott programokat hajtja végre nap, mint nap.

Naná, hogy nem tudsz boldog lenni!

Amikor nem vagy tudatos, nem te döntesz, mi történjen veled. És csak a beléd programozott programok áldozata vagy. Azok döntenek az életedről, akik az adott programot beléd programozták.

Elképesztő egy állítás?

Az önismeret sok titkot fel fog tárni önmagadról, amit most még el sem tudsz képzelni. Nincs mitől félned, sokkal jobb a valódi éned, mint a hazug. Garantálom, hogy nincs veszíteni és félni valód önmagadtól.

Hidd el, pontosan tudom, hogy min mész keresztül. Többször is végig csináltam, és sok mindenkivel végig csináltattam ezt az állapotot.

És mindig fényes győzelem volt a vége! Vagy az eleje? 😀

Mert nem harcolni kell önmagaddal és a szeretteiddel, hanem békét kötni!

Nagyon fontos, hogy ez a béke őszinteségből szülessen és ne félelemből!

És szerintem ez a közös ünnepek legcsodálatosabb állapota!

Mit gondolsz most erről?

Milyen érzéseket váltott ki belőled, amit olvastál?

Írd meg hozzászólásban a kérdéseiddel együtt.