A teljes beszélgetést meghallgathatod a lenti lejátszóban.
Kattint a narancs-fehér lejátszás gombra.

A teljes riportot szövegezett formában is elolvashatod:

Riporter (Bajzát Zsuzsi): 101,1 valódi slágerek változatosan. Kezdjük az első témánkat, itt a Győr+ Estében, vendégem Kárpáti Boglárka, az Otthonfa önismereti spirituális blog írója, illetve az önismereten alapuló problémakeresés specialistája.

Kárpáti Boglárka.: Szia Zsuzsi!

Rip: Nagyon bonyolult dolgokat mondtunk, aztán majd kifejtjük, mert azért ezt lehet hétköznapi nyelvre is fordítani feltételezem.

Bogi: Igen, szia Zsuzsi, és szeretettel köszöntöm a hallgatókat itt Győrben. Kárpáti Boglárkának hívnak, az önismereten alapuló problémakezelés specialistája vagyok. Egyszerűbben önismereti tréner, a valódi önismeret útjára tanítom az embereket, és szent vállalásom, hogy felszabadítsam a tudatukat, hogy megtudják élni a mindennapjaikban a bőséget és a lehetőségeket.

Rip: Na, hát ez nagyon szépen hangzik, hogy ez hogy is működik, arra majd kitérünk ma itt az első órában. Picit azzal kezdjük Bogi, hogy hogy lesz valaki önismereti tréner? Hogy indultál el ezen az úton?

Bogi: Tizenöt éve indultam el a saját depressziós korszakomnak köszönhetően, illetve talán az első és legfontosabb lépés az édesapám halála volt az életemben, amikor azt éreztem, hogy húha, valami megváltozott, akkor voltam 9 éves. Skorpió vagyok, és ez a nézőknek biztos sokat mond arról, hogy mennyire egy befele forduló, egy nagyon intenzív, egy érzelemdús életet élet. Mindig kutattam azt a titkot, amit az emberbe rejtettek el, hogy hogyan lehet őszintén, igazságosan megteremteni a boldogságot, a sikert, azt a fajta gazdagságot, ahol nem a pénz a fontos, hanem tényleg a jólét és a bőség. Akkor különböző mestereken keresztül, különböző tanfolyamokon keresztül, különböző iskolákon keresztül elkezdtem a saját utamat járni, a saját valódi önismereti utamat. Ott sok-sok csodával és sok-sok szörnyűséggel találkoztam. Régi életekkel, régi paradigmákkal, romboló hiedelmekkel, önkorlátozó hiedelmekkel, amiket szépen, pici, apró lépésenként lepakoltam. Hála a jó Istennek, egyre közelebb jutottam saját magamhoz, mert az önfelvállalást, azt egy nagyon-nagyon fontos dolognak tartom, hogy az embernek ne kelljen megfelelési kényszerek alapján élni az életét, ne rabszolgaként, hanem szabad emberként tudjuk megélni a mindennapjainkat.

Rip: Ez is remekül hangzik, csak én még mindig azt gondolom, hogy talán egy picit zárkózottak vagyunk ahhoz, hogy ennyire őszinték legyünk mind magunkkal, mind pedig mondjuk egy ilyen tanfolyamon egy oktatóval. Nem volt nehéz belevágni annak idején, amikor talán még zárkózottabbak voltunk? Vagy még nem voltunk ennyire nyitottak, mert nem ért minket annyi impulzus mondjuk ebből a világból, mint ami jelenleg is ér minket?

Bogi: Igen, hát nem könnyű a mai világban őszintének és igazán önfelvállalósnak lenni, én mégis azt gondolom, hogy aki elindul ezen a csodálatos úton, az egy olyan életet tud magának megteremteni, ami sokkal boldogabbá, akár egészségesebbé, és kiegyensúlyozottabbá teheti az életét. Én azt gondolom, hogy azért vagyunk zárkózottak, vagy nagyon sokan azért zárkózottak, mert rengeteg félelem van bennünk. Félelem attól, hogy mit gondolnak rólunk, félelem attól, hogy nem fognak szeretni, félelem attól, hogy bírálnak. Ezek a félelmek, ezek a paradigmák azok, amelyeken túl kell lépni, amelyeket fel kell oldani önmagunkban, és rájövünk, hogy a félelem valójában csak egy gondolat, ami hátráltat minket abban, hogy az önkiteljesedés felé lépjünk egyet.

Rip: Ez mindig így volt? Vagy ez mondjuk a modern kor betegsége, hogy ennyire félünk?

Bogi: Én azt gondolom, hogy ha a történelmet veszem alapul, akkor fontos az a felsőbb hatalmaknak, hogy az emberi társadalmat egy félelem alapú társadalommá nevelje. Bár ezzel nyilván szembemegyek sok-sok tradicionális és konvencionális gondolkodásnak, de azt gondolom, hogy igen. Tehát, mindig is félelem alapú életet éltünk, és a 21. században a new age forradalmával, ami Amerikából indult, elindult az egyén felszabadítása, mert hiszek abban, hogy az egyén az, aki a közösséget építi, és nem fordítva. Ezért nagyon fontos, hogy az az egyén tisztában legyen saját magával, a saját értékeivel, megfelelő önbecsüléssel és önértékeléssel rendelkezzen, és ezáltal azt a küldetést, vagy azt a szent célt, amiért ő itt van ezen a Föld nevű bolygón, azt be tudja fejezni.

Rip: Szuper! Ezt hogy lehet elérni? Ez egy nagyon hosszú tanulási folyamat feltételezem.

Bogi: Hogy ha van segítségünk, és kapunk egy olyan őszinte, tiszta tükröt segítségül, akiben nincs benne a félelem, hogy ha olyan kérdést teszek föl, ha olyan szituációba sodrom a tanítványomat, akkor nem fog szeretni, vagy a veszteségtől való félelem, akkor én azt gondolom, hogy egy őszinte, tiszta tükörrel, egy igazi segítővel az első időszak, 18 hónap alatt meg lehet csinálni. Nem kellenek hozzá hosszú évek.

Rip: Akkor ez egy tanulási folyamat, ami elviselhető, illetve mindenféleképpen teljesíthető, talán ez a jobb szó rá. Hogy ha a spiritualitásról beszélgetünk, meg az önmegvalósításról, meg az önfelvállalásról – amit majd mindjárt megkérlek, hogy definiálj – akkor talán az első gondolat, vagy ami ezzel a témával kapcsolatban eszünkbe juthat, az ugye először jön a horoszkóp, aztán ismerünk olyat, hogy agykontroll, aztán ismerünk olyat, hogy pozitív gondolatok, meg akkor ismerünk olyat, hogy önismereti tréning, tréner, meg olyat, hogy önfelvállalás. Mit is jelent ez az önfelvállalás Bogi?

Bogi: Máris kitérek rá, hogy pontosan mit jelent, de előtte hadd mondjam el, hogy bár én spirituális önismeretet tanítok, de én a spirituális intelligencián keresztül tanítom. És nem a zakkant spiritualitáson keresztül, ami azt jelenti, amikor valaki nem vállal felelősséget az életéért, a múltbéli döntéseiért, nem. Én a tudatos spiritualitást tanítom, és ezáltal az önfelvállalást, ami – én azt gondolom –, hogy egy magasabb tudatossági szinten azt jelenti, hogy az egyén a saját életét éli, nem a szülőét, nem a társadalmi programok és paradigmák és gondolatok alapján dönt és cselekszik, hanem odafigyel a belső hangjára, összhangban van önmagával, és ez alapján éli az életét. Így választ párt magának, így választ munkahelyet magának, és nem az alapján, amit elvárnak tőle.

Rip.: Vendégem Kárpáti Boglárka, önismereti tréner, maradjunk talán ennél a titulusnál, talán ez a legegyszerűbb. Az előző blogban beszélgettünk már, jól belecsaptunk a közepébe a dolgoknak, beszélgettünk arról, hogy honnan érkezel ebbe a témába, hogy ez mennyire fontos, mennyire fontos az önfelvállalás, és hogy ez mit is jelent. Kiknek való? Mindenkinek szüksége van arra, hogy felvállalja önmagát? Akár most már itt beszélhetünk a kiskamasztól elkezdve a nyugdíjas néniig? Tehát, hogy ha valakinek gondja van, akkor érdemes ellátogatnia egy tréningre és megismerni az önfelvállalás – egyébként egyszerűnek tűnő dolgával, de mégis bonyolult megélni ezt az egészet.

Bogi: Igen, az önfelvállalás ez az önismereti út során egy következő lépés. Az önismeretet én mint életforma tanítom, és amikor már túl vagyunk a tudatalattinak a feltérképezésén, a régi problémáknak a feltérképezésén, utána indulunk el az építkezés folyamatába. Tehát, az első lépés az önismeretbe mindig a rombolás, amitől oly sokan félnek, de nem kell tőle félni, ez nem egy olyan szörnyű dolog. Egy hihetetlen felszabadító állapot, amikor rengeteg-rengeteg felesleges terhet lepakolunk magunkról. És utána jön az építkezés, ami az önfelvállalás valódi szakasza, amikor az egyén, a családtagjai, a párja, a munkahelye, a főnöke, az ismerősei előtt szerep nélkül, fájdalmak nélkül fel tudja azt vállalni, aki ő valójában. És ez egy csodálatos érzés.

Rip: Olyanok mennek el egy-egy tréningre, vagy olyanok érdeklődnek a téma iránt, akiknek már kis túlzással minden mindegy? Akiknek nagyon rossz bizonyos élethelyzetük?

Bogi: A tapasztalatom az, hogy azok az emberek keresnek meg, – nagy részben hölgyek – akiknek beakadás van az életükben, elakadtak. Akár már gyerkőcök is vannak, van egy párkapcsolata, van egy munkahelye, és elkezdi azt érezni, hogy jó, jó, szép az élet, de valami nem kerek. Vagy ha nagyon rossz a párkapcsolat, akkor keresnek föl. Ha anyagi problémáik vannak, és a tudatos teremtést akarják megtanulni. Rengeteg élethelyzet van, ahol az önismeret tud segíteni.

Rip: Adáson kívül egy picit arról beszélgettünk, hogy talán én azt gondolom, de aztán te rám cáfoltál, hogy ezek a szavak, hogy tudatos élettervezés, vagy mondjuk spiritualitás, ezek picit talán még mindig ijesztőek. Te mit gondolsz erről? Nem ijesztőek? Nem ijedünk meg ezektől a nem hétköznapi szavaktól?

Bogi: Hát én nem, és azt tapasztalom, hogy akik az Otthonfa közösségébe tartoznak, most már lassan több, mint 5 ezer ember, hogy egyre jobban értik azt, hogy a spiritualitás az nem egy földtől elrugaszkodott dolog. Az nem egy lila, és rózsaszín ködfátyol, ahol minden rendben van, mindenki szeret mindenkit, minden boldogságos és csodálatos, hanem valójában egy tudatos, felelősséggel teli életet jelen. Én így tanítom a spiritualitást, és azt látom, hogy a tisztán látás hatására, amit az egyén az önismeret útján el tud érni, teljesen összhangban vannak a racionális dolgok és a spirituális dolgok. Tehát, nem válik el, ez nem két külön út, ez egy út. Hiszen valójában mindannyian nem csak egy anyagkehely vagyunk, hanem ott belül lakoznak érzések. Ezek az érzések tartoznak az lélekhez, ami ugye angolul spirit. Ide jött a spiritualitás. Tehát, hívhatnánk lélek tudományának is, és én azt gondolom, hogy ez nem egy földtől elrugaszkodott dolog.

Rip: Azt mondtad, hogy leginkább azok keresnek fel, vagy azok kérik a te segítségedet, vagy más trénerek segítségét, akik bajban vannak, vagy akik beakadtak egy bizonyos élethelyzetbe. Hogy ha ez a dolog sikeresen megoldódott, vagy elindultak ezen az úton, fontos az, hogy szinten tartsuk ezt a magunkkal való barátkozást, ismerkedést? Tehát már akkor is érdemes ezzel a témával foglalkozni, ha úgy érezzük, hogy na jó, most oké, most rendben vagyok?

Bogi: A szinten tartás szándéka egy nagyon rossz hozzáállás. Ugyanis a világot..

Rip: Na tessék!

Bogi: Tehát a világon mindig minden változik. Minden másodpercben történik valami. Hogyha bármilyen életterületen arra törekszünk, hogy azt szinten tudjuk tartani, az már maga okozhat egy beakadást. A változás, a fejlődés, a tágulás az, ami előre viszi az embert, és nem a szinten tartás.

Rip: Kell-e sokat gondolkodni ebben a folyamatban? Szükség van-e arra, hogy mondjuk agyaljunk azon, hogy igen, én meg akarok változni, és igen, nekem szükségem van erre, vagy csak tegyük meg, és kezdjük el, kapcsoljunk át valamit az agyunkban, amennyiben ez lehetséges?

Bogi: Hú, de jó vagy Zsuzsi! Igen. Kapcsoljunk át az agyunkban egy kapcsolót, ami a rögzött gondolkodásból a fejlődő gondolkodásba visz át. Nem jó az, hogyha nekiállunk agyalni. Ugye az agyalás azt jelenti, hogy óriási a mentális zaj a fejünkben, és rengeteg olyan gondolat van a fejünkben, ami nem előre visz, ami nem a boldogságunk felé visz, hanem megakaszt, leszívja az energiaszintünket. Az lenne a cél, és ezt hála a jó Istennek nagy sikerrel alkalmazom a tréningjeimen, hogy leszokjunk az agyalásról. Mert a boldogtalanságunk, a szegénységtudatunk, a rossz helyzetünk, a rossz párkapcsolatunk az leginkább annak köszönhető, hogy ha agyalunk, és nagyon rossz irányú gondolatok vannak a fejünkben.

Rip: Hogy lehet erről leszokni?

Bogi: Hú, hát gyere el Antaresre egy fél éves képzésre, és megtanítom.

Rip: Ja, ilyen sokáig tart akkor.

Bogi: Igen, tehát az első tudok erre mondani egy nagyon egyszerű technikát, ez a tudatos pihenés technikája, ami három szintű pihenés. Tehát, pihenünk fejben, lélekben és testben. Erről egy blogbejegyzés is található az Otthonfa oldalon, és az a célja, hogy kikapcsoljuk a gondolatainkat. Tehát nem meditálunk, nem zümmögünk, nem különböző spirituális technikákat, hanem ennek nagyon-nagyon közeli az alapja mondjuk akár az agykontrollhoz. Tehát az, hogy mi uraljuk a gondolatainkat, mi uraljuk az érzéseinket. Egy magas szintű mentális és érzelmi önfegyelmet fejlesszünk ki magunkban.

Rip: És akkor mondjuk valaki érkezik, és azt mondja neked, hogy ez mind szép és jó Bogi, de nekem erre nincs időm.

Bogi: Hát, akkor neki még nem fáj eléggé. De tényleg azt tapasztalom, hogy olyanok vagyunk mi emberek, hogy mindig megvárjuk, hogy nagyon fájjon. Tehát, hogy nagyon fájjon az a párkapcsolat, amiben vagyunk, vagy annak a hiánya. Vagy nagyon fájjon az, hogy mennyi pénzt keresek, hogy nagyon fájjon az, hogy a szüleimmel milyen a kapcsolatom. Valamiért ilyen mazochisták vagyunk, és mindig megvárjuk, hogy nagyon fájjon. És amikor eljön ez a pont, akkor ne agyaljunk tovább, hanem lépjünk a tettek mezejére, és hajrá.

Rip: Hogyha valakinek beakad valami az életében, legyen az mondjuk egy rossz párkapcsolat, rossz munka, és máris hoztam példákat, akkor fordulunk általában valami olyan technika irányába, ami egy kicsit segít minket ebből kizökkenteni. Mesélj nekünk Bogi egy picit arról, hogy milyen konkrét problémákkal keresnek meg téged, hát hogyha magunkra ismerünk ebben a történetben.

Bogi: Hú, de jó kérdés. Négy fő terület van, amivel találkozom, amibe talán csoportosítani lehet, hiszen ahány ember, annyiféleképpen képződik le az egyéni probléma. Az első életterület, az a párkapcsolat. Azt látom, hogy azáltal, hogy az emberek tudatossági szintje elkezdett fejlődni, teljesen más minőségben élik meg a párkapcsolatukat. Amit tapasztalnak, hogy már nem olyan szenvedélyes, nem értjük meg egymást, nem ugyanazok a dolgok érdekelnek, elbeszélünk egymás mellett, sőt, ha vannak gyerekek is, akkor az egyik így gondolkodik a nevelésről, a másik úgy. Rengeteg hétköznapi, apró-cseprő összezördülések vannak, ami bizony erősen rányomja az életet a szexuális élet csodálatára, és hát bizony ez eléggé embertörlő. A második az főleg a munkahelyi, hivatásbeli, és a pénzáramlással kapcsolatos. Hogyan váltsanak munkahelyet, én már tudom, hogy nem ezt akarom, de még nem tudom, hogy mit. Nagyon kevés pénzt keresek, hogy lehet ebből több pénzt csinálni, hogyan teremtsek, csináljak több pénzt? A következő az életfeladattal kapcsolatos kérdések, amikor érzi az adott ember, hogy belül jó az életem, de valami többre vagyok hivatott. Szolgálni, segíteni akarok, teremteni akarok, a társadalomnak adni akarok abból, aki én vagyok. De hogy mi az? És azt a valamit is egyáltalán hogyan álljak hozzá? Tehát megtalálni a valódi szent célt, és hogyan kezdje meg a kezdeti lépéseket. A negyedik terület az egy globális terület, amikor egyszerűen csak azt érzi megmagyarázhatatlanul, hogy nincs jól. Akár betegségek, akár kellemetlen szituációk, akár kirúgták a munkahelyéről. Tehát, kap egy csomó olyan pofont az élettől, amitől azt érzi, hogy na most kell segítség. Alapvetően az a legfontosabb, hogy nem nagyon merünk segítséget kérni. Félünk attól, hogy segítséget kérjünk, mert megalázónak, mert cikinek tűnik, mert azt érezzük, hogy ha segítséget kérünk, akkor attól mi kevesebbek vagyunk. És ezek a fájdalmak kellenek ahhoz, hogy segítséget merjünk kérni. Úgyhogy mindenkinek üzenem, ne várd meg, hogy fájjon.

Rip: És ez is lehet az oka annak, hogy mondjuk több hölgy jelentkezik ezekre a tréningekre, mert mondjuk az urak nem ennyire könnyen megnyílóak?

Bogi: Alapvetően az a különbség a hölgyek és az urak között, hogy a hölgyek azok hölgyek, az urak azok urak. A hölgyek sokkal fogékonyabbak az alternatív gondolkodásmódra, sokkal befogadóbbak. A női minőség az befogadó, a férfi minőség meg behatoló. Tehát a férfiak, a teremtés koronái a büszkeségük és az egójuk által, és ezt most nem negatívan és nem bántásból mondom, sokkal nehezebben kérnek segítséget, azt gondolják, hogy majd ők ezt egyedül elintézik. A hölgyek a befogadás minősége miatt sokkal-sokkal érdeklődőbbek és kíváncsibbak.

Rip: Oké, megvan a probléma, megkeresnek téged azzal, hogy rosszul keresek, más munkát akarok, de nem tudom, hogy lépjek. Gond van otthon a párommal, nem tudunk egyről a kettőre jutni. Azt ki tudod jelenteni, hogy ha valaki elmegy, akármilyen tréningre, és megismerkedik az önfelvállalással, az önismeret útjára lép, akkor minden problémára van megoldás?

Bogi: Azt nem tudom, hogy másoknál ez hogy működik, én azt tudom, hogy nálam igen. Tehát, hogy minden problémára van megoldás, mert minden probléma az agyban kezdődik, egy gondolat. Én nem úgy foglalkozom ezekkel a problémákkal, hogy a problémákkal foglalkozunk, nem abba teszünk energiát, hanem abba, hogy oké, van egy probléma, amely egy okozat. Tehát a külvilágban látható probléma egy okozat, amelynek az oka valójában bennünk van. Három szinten elkezdjük keresni ezeknek a probléma okozatoknak az okát, a gyökerét. És ahogy erre sikerül rávilágítani, sikerül ezeket megtalálni, hirtelen a probléma már nem is tűnik olyan problémának, csak egy megoldásra váró feladatnak. És a figyelmünk fókuszát a problémáról áthelyezzük a megoldásra. Kitűzünk egy célt, meghozzuk hozzá a döntéseket, és elkezdjük a cselekvés pici, apró lépéseit fokról fokra felépíteni, és igazából már senki nem tudja, hogy ja, tényleg volt egy ilyen problémám, hanem azt nézi, hogy mi a célom, és mit akarok megvalósítani.

Rip: Ez is a különbség például az önismereti tréner, meg mondjuk a pszichológus és a coach között? Tehát, hogy ez is egyfajta fajsúlyos különbség mondjuk a három szakember között?

Bogi: Abszolút jól látod, igen. A pszichológusoknál, ahogy tapasztalom, de nyilván nem akarok én ebbe beleszólni, én azt tapasztalom, azoktól, akik hozzám jönnek, sokszor jönnek hozzám pszichológustól, hogy hosszú időn keresztül a múltbéli problémákkal foglalkoznak. És ott van a figyelmük, abba tesznek energiát. Én abban hiszek, hogy akkor tudok egy problémát megoldani, hogyha magasabb tudatossági szintre emelem a gondolkodási szokásaimat. Hogy ha ez megtörténik, akkor az a probléma sokkal kisebb lesz, sokkal egyszerűbb lesz, a tisztánlátásnak köszönhetően, ami az okok feltárásával történik, végtelenül egyszerűnek fog tűnni, és rengeteg megoldási javaslat, rengeteg lehetőség áll mindenki számára, hogy ezeket megoldja. Úgyhogy igen, a coach is másképp dolgozik, a pszichológus és én is.

Rip: Már említettél nekünk technikákat, amikkel talán egy picit tudatosabban tudunk pihenni, amivel egy kicsit el tudjuk érni, hogy akár már ma este kicsit talán kikapcsoljuk az agyunkat, ne gondolkozzunk olyan sokat, mert abból olyan sok probléma fakad. Mesélj még egyet nekünk Bogi, mi az, amivel kicsit jobb helyzetbe tudjuk magunkat hozni ebben az egyébként nem túl nyugodt hétköznapban, mert mostanában azért olyan erők dolgoznak felettünk, amik nem teszik könnyűvé, hogy mi helytálljunk akár munkában, akár pedig otthon, a párkapcsolatunkban. Mi az a technika, amit mindenképpen javasolnál, és ami mondjuk tréning nélkül is elvégezhető otthon?

Bogi: Hát, akkor vágjunk bele. Az első és legfontosabb dolog, hogy a reggel, a mai napunk, az mindig az estével indul. Este javasolt mentális programozást végezni egy egyszerű pici mondattal, hogy úgy döntöttem, hogy nagyon jót pihenek az éjjel, reggel kipihenten, csodálatosan ébredek. Ezek a megerősítő mondatok, ezek két hét után rengeteget tudnak segíteni. Reggel, mikor fölkelünk, én nem szoktam kikelni addig az ágyból, amíg tökéletes állapotba nem hozom magam, hogy ha ne adj Isten, rossz álmaim voltak, vagy fáradtnak érzem magam. Ugyanilyen megerősítő mondatokkal eldöntöm azt, hogy nekem ma milyen napom lesz. És pozitív elvárással kiugrok az ágyból, és nagy szeretettel nekivágok a napomnak. Tehát, a reggeli és az esti programozás lehet, hogy sience fiction-nak tűnik, de óriási ereje van a gondolatainak a hangulatunkra. A hangulatunk csak tőlünk függ, és egészen addig, amíg a külvilágtól tesszük ezt függővé, bizony-bizony áldozatai vagyunk.

Rip: Neked sosincsen rossz napod ezek szerint?

Bogi: Ó, dehogyis nincs.

Rip: Akkor mégsem egyszerű annyira ezt eldönteni, vagy nem csak tőlünk függ, hogy milyen a napunk.

Bogi: Rossz napjaim azok úgy szoktak kinézni, hogy ha azt látom, hogy valahol nem voltam elég tudatos, és a tudatos teremtésem félresiklott. Ez szokott egy picit bosszantani. Teljesen rossz napom, hogy 24 óráig, vagy 12 óráig rossz hangulatba legyek, azt egyszerűen nem engedem meg magamnak. Sem magam miatt, sem a tanítványaim miatt, sem úgy az egész világ miatt. Törekszem arra, hogy folyamatosan egy hálával teli, pozitív állapotban legyek, ami nem egy ilyen zakkant spiri állapot, hogy a szőnyeg alá söpröm a problémákat, hanem igenis tudatosan fejlesztem magamat. A másik technika, amit feltétlenül ajánlok, azt úgy neveztük el, hogy NPDCS. Amikor leírom azt, hogy veszek egy papírt, egy tollat és leírom egymás alá, hogy mik azok a dolgok, amiket nem akarok tapasztalni a világomban. Mellé írom ennek a pozitívumát. Hogy ha nem akarom azt tapasztalni, hogy most éppen be van dugulva az orrom, akkor milyen csodálatos érzés az, hogy tisztán veszek levegőt. Utána leírom a döntést, hogy úgy döntöttem, hogy tisztán kapok levegőt az orromon. És az utolsó lépés pedig a cselekvés. Mi a cselekvés első lépése ahhoz, hogy ezt a vágyamat teljesíteni tudjam. Tehát ez az NPDCS technika ez egy végtelenül egyszerű technika. Le kell ülni, meg kell csinálni, és tényleg csodákra képes.

Rip: Pont azon gondolkoztam, hogy amikor azt mondtad, hogy nem szabad sokat agyalni, és nem szabad ezzel sok energiát elveszíteni a napunkból, hogy ha most leülünk, és megírjuk ezt a technikát, vagy például van az a jól bevált módszer, amikor leírjuk egy dolognak a pozitív vagy a negatív oldalát az agyalásnak számít? Vagy az már nagyon túl rágondolás?

Bogi: Az célirányos cselekvés. Tehát, az agyalás az azt jelenti, amikor rágódok, forgatok, mi lesz ha, a múltbéli tapasztalatom az volt, akkor most biztos megint az történik. És hú mit fog szólni ő, vagy jaj, hogy fogok ebből jól kijönni? Ez az agyalás. Amikor a gondolatainkba belevisszük az érzéseinket. A tudatos gondolkodás azt jelenti, hogy van egy szituáció, ezt szépen leírom, végiggondolom, nem viszek bele érzést, nem viszem bele a régi rossz, negatív érzéseimet, hanem teljesen tiszta tudatállapotban leírom ezeket a dolgokat. És amikor megkaptam a cselekvés első lépését, hogy na, akkor, mondjuk piros hajat akarok, és most fekete a hajam, akkor mi a cselekvés első lépése? Az, hogy felhívom a fodrászt. És azt már ilyen pozitív elvárással teszem, hogy tök jó, piros hajam lesz, és biztos, hogy rá fog érni a fodrász, és tökre fog neki örülni, hogy dolgozhat a lósörény hajamon három-négy órán keresztül, hogy az piros legyen. Óriási különbség van a tudatos gondolkodás és az agyalás között.

Rip: Emlegettük már ezt az Otthonfa közösséget. Egy picit erről még mesélj nekünk. Hol létezik, hol fellelhető ez például az interneten, és kiket vársz ezekre az oldalakra?

Bogi: Az Otthonfa az egy belőlem született álom. Szerettem volna egy olyan közösséget megalkotni, ahol az embereknek nagyon-nagyon fontos az, hogy boldogabb életet tudjanak teremteni maguknak és a szeretteiknek is, de ezt nem egy zakkant spiri állapottal, hanem egy tudatos gondolkodással Az otthonfa.hu weboldalon találkozhatnak velem, van egy nagyon népszerű blogom, amit havi szinten több százezren olvasnak most már, és a Facebookon is megtalálnak. A közösség tagjai teljesen szétszóródtak, tehát az egész világból tartoznak hozzánk, rengeteg tréninget, skype tréninget szoktam tartani, és a közösségben az a legcsodálatosabb, hogy van egy jelszavunk. És ez a jelszó, ez a gyerünk tovább! Ami minden szinten hat, nem hagyja, hogy agyaljunk, nem hagyja, hogy belehaljunk az érzéseinkbe, és nem hagyja azt, hogy a fizikai világ hatással legyen ránk, amit mi nem akarunk. És ez a gyerünk tovább állapot, ez hihetetlen motiváló erővel van a közösség tagjaira, mert hogyha valaki azt érzi, hogy problémája van, és a Facebook-csoportba ezt megírja, akkor rengetegen jönnek, segítenek, elmondják a tapasztalataikat, ők hogy jöttek ki, megkérdezik a véleményemet, hogy akkor most ezzel hogy. Tehát folyamatosan, közösen teszünk egymás, önmagunk és a világ boldogságáért.

Rip: Vannak tréningek, ahol találkozhatnak veled, de például ezeken felületeken, akár a blogon, akár az otthonfa.hu-n, akár a Facebookon tudsz olyan tartalmakat megosztani a te kedvelőiddel, amik már önmagában tudnak segíteni, vagy megoldást jelenteni egy mondjuk hétköznapi problémára?

Bogi: Természetesen. A blogomon rengeteg olyan blogbejegyzést írtam, amelyek azonnali megoldás, segítenek akár az önbizalom növelésére, akár a tudatos pihenéssel, akár a párkapcsolat rendezéssel. Folyamatosan törekszem arra, hogy adott energiák alapján, amire most szükségünk van, ugye most is elképesztően intenzív érzelmi időszakon megyünk keresztül, tehát mindig azt adom, azokat az információkat, azokat a technikákat, a blogon és a Facebookon is, amire most szükség van, amit most érdemes a hétköznapjainkba beilleszteni.

Rip: Mi az a következő helyszín, ahol például találkozhatnak veled személyesen a hallgatók?

Bogi: 2016. január 17-én tartjuk a már szokássá vált Otthonfa Önismereti Évindító Napot, amit Budapesten fogunk megrendezni. Ez egy nagyszabású rendezvény, és itt találkozhatnak velem legközelebb.

Rip: Ez a rendezvény Budapesten lesz, és te is Budapestről érkeztél most hozzánk ide a stúdióba. Fontos, hogy vidékre is elmenj? És például találkozhatunk-e veled Győrben? Lesz-e a tervben olyan tréning, vagy olyan találkozó, ahol itt helyben is megismerhetnek téged a hallgatók?

Bogi: Tervezés és szervezés alatt van, hogy érkezünk Győrbe, tehát Antares Önismereti Tréninget is szoktam Győrben tartani. Tavasszal lesz egy előadásturné, amikor majd jövök Győrbe és a környékre is.

Rip: Addig pedig otthonfa.hu, meg Facebook, meg addig blog. Én nagyon köszönöm, hogy eljöttél hozzánk, és csak hozzánk Budapestről, ezt külön megtiszteltetésként veszem. Kárpáti Boglárka önismereti trénerrel beszélgettem az elmúlt órában, sok sikert kívánok a munkádhoz.

Bogi: Én is sok sikert mindenkinek. Hajrá, gyerünk tovább!

Kárpáti Boglárka on Facebook
Kárpáti Boglárka
Kárpáti Boglárka
Szia! Kárpáti Boglárka vagyok, az Önismereten alapuló problémakezelés specialistája, az OtthonFa társalapítója, író, vlogger és az OtthonFa Önismereti Blog szerzője. Célom az emberek tudatának felszabadítása. Köszönöm, hogy az én írásomat olvasod. Hiszem, hogy Neked is segít.

Pin It on Pinterest

Read previous post:
Párkapcsolat – Galaxis útikalauz 2015 végére

Avagy 10 lépés a harmonikus párkapcsolathozNOVEMBER - DECEMBER, A PÁRKAPCSOLATI BELSŐ TERET ROBBANTÓ!Szerelmeskedünk, veszekszünk, harcolunk, kibékülünk, szakítunk, és még ezernyi...

Close