Hogyan segíts másoknak? – Önismereti 33

Hogyan segíts másoknak?

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. A mai témánk: Hogyan segíts másoknak, másokon az önismeret segítségével, illetve a saját önismereti utadon? 2018. június 11. van és nemsokára zárul az Önismereti Trénerképző regisztráció, úgyhogy ha segíteni szeretnél másokon, akkor mindenféleképpen javaslom, hogy gyere az Önismereti Trénerképzőre. Vagyunk már jó sokan, de van még hely, úgyhogy gyertek bátran, mert egy csodálatos képzés! Segíteni fog abban, hogy az életfeladatod felvállalásával teremtsd meg a boldog saját életedet.

Na és akkor, nézzük, hogy kik vannak itt! Hogyha nézed a műsort, akkor írj egy hellot, egy sziát, hogy lássam, hogy kik vannak itt! Illetve hogy honnan nézed a műsort, mely országból vagy jelen. Ezt is nagyon szeretem látni, ez nagyon kedves a szívemnek. És hát a mai fő kérdésünk az az, hogy amikor próbáltál segíteni másoknak, átadtad a tapasztalataidat és próbáltad az önismeret útjára terelni, hogy ki tudjon jönni a gödörből, a depresszióból, a pánikból, abból a nehéz és kényelmetlen élethelyzetéből, amiben van és nem hallgatta meg, nem fogadta el, nem csinálta meg és nagyon-nagyon rosszulesett neked, hogy nem tudtál segíteni, hogy nem fogadta el a segítségedet. Úgyhogy ezzel kapcsolatban írjatok kérdéseket! És akkor ott rögtön válaszolok is rá, itt, a műsor keretein belül.

Aztán mi lesz még a mai műsorban? Tehát a mai műsorunk címe: Hogyan segíts másoknak? És át fogunk venni egy pár lépést. Nem mondom, hogy tréneri módszertant, de azt gondolom, hogy ez a pár lépés nagyon sokat fog segíteni neked abban, hogy hatékonyabban, eredményesebben, felszabadítóbban tudj másoknak segíteni, akik nehéz és szorult helyzetben vannak. És igazából csak egy kis önismereti segítségre lenne szükségük, egy kis önmunkára lenne szükségük ahhoz, hogy jobban érezzék magukat, hogy jobban legyenek.

Na, és akkor közben én is rákattintok a videóra. Szuper! Látom, hogy élünk. Közbe látom, hogy Szerbiából, Zentából itt van velünk Tibor! Hello Tibor! Hello Hajabács Ati! Hidasi Ildit látom. Sziasztok, sziasztok! Hello Dóra Rizán! Látom, hogy te is itt vagy velünk a messzi-messzi Ausztriából. Ugye? Jól tudom? Csak olyan nehéz kimondani azt a várost, ahol laksz, hogy nem próbálkozom meg vele. Közbe Czupp Feri is itt van Máltáról. Hello Feri! Szia István! Remélem, hogy ő is itt van velünk. Illetve Mihaela Szatmárnémetiből nézi az Önismereti 33-at. És közbe Szegedről is bejelentkeztetek. Hello Robi, hello Laci! Sziasztok örök barátok! Nagyon örülök nektek! És közben Berecz Juditot látom Bécsből.

Na és akkor, még egyszer a mai fő kérdésünk, hogyha már ilyen sokan itt vagytok, hogy milyen tapasztalataitok vannak azzal kapcsolatban, amikor segíteni akartatok másoknak és nem fogadták el. Hogy milyen nehézségekbe ütköztetek? Mik voltak azok, amiken nem tudtál továbblépni, nem tudtál neki segíteni? Hiszen a mai témánk: Hogyan segíts másokon? Amikor ott álltam az életem egyik nagyon mély pontján és azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az életemmel, éreztem egy belső késztetést, hogy „Oké! Elegem van az életemből. Mást akarok csinálni. De mit akarok csinálni?” És annyit tudtam, hogy „Oké! Emberekkel akarok foglalkozni, embereknek akarok segíteni, emberekkel akarok beszélgetni és azzal az érzéssel akarok rendelkezni, hogy boldoggá tesz, hogy felszabadít az, hogy tudok segíteni, hogy jobban érzik magukat, hogy boldogabb életük van, hogy könnyebben tudják megoldani a problémáikat.” Ennyit tudtam. És aztán ebből lett ugye az OtthonFa és ez a csodálatos közösség, amit ti építetek fel. És hát az elején nagyon nehezen tudtam meglátni azt, hogy mik azok a lépések, mik azok a kérdések, mire kell figyelnem, hogy tényleg segíteni tudjak. Hogy ne romboljak, hogy ne bántsak, hogy ne visszafordítsam még inkább a depressziójába, hanem tényleg el tudjam azt nála érni, hogy felnyissam a szemét, hogy felszabadítsam a tudatát. És erről fogunk ma beszélgetni! Hogy mik azok az alapvető pár lépés, amit hogyha alkalmazol ezeknél az embereknél, akkor sokkal-sokkal hatékonyabban tudsz nekik segíteni!

Én azt gondolom, hogy mi, akik járjuk a valódi önismeret útját és egyre boldogabb, egyre szabadabb életet tudunk élni, egyre nagyobb bőségben, szeretetben, nyugalomban, kiegyensúlyozottságban, harmóniában, békében tudjuk élni az életünket az önismereti utunknak köszönhetően, nekünk nemcsak lehetőségünk, hogy átadjuk a tudásunkat, de kötelességünk is segíteni azoknak, akik rászorulnak a segítségünkre. Ugye láthatod az OtthonFánál is, hogy több száz blogbejegyzés, több száz videó, rengeteg ingyenesen letölthető anyagunk van pontosan azért, mert én abban hiszek, hogy a szeretet törvénye az, hogy segítsünk mindenkinek. És hát nyilván, aki nem akarja, hogy segítsünk neki, rajta nem tudunk sajnos segíteni. Ez sokszor fájdalmas és nehéz, de alapvetően ott van az a sok-sok pozitív példa, ott vagytok ti, OtthonFások, akik folyamatosan csináljátok a dolgotokat, a gyakorlatba ültetitek a tudásotokat és ennek köszönhetően, hogy cselekedtek, mentek előre kitartóan egyre boldogabb és szabadabb életet éltek, ami nekem óriási öröm és óriási felszabadulás, hiszen én erre tettem fel az életemet. És ha te is erre akarod feltenni az életedet, akkor ne felejtsd el, hogy a Trénerképzőre holnap estig tudsz regisztrálni.

Na, és akkor közbe nézem, hogy jött-e esetleg kérdés azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségeid voltak akkor, amikor másoknak akartál segíteni! És van még egy kérdésem, hogy abba segítsetek nekem, hogy kipróbáltunk egy új technikai eszközt, látod, hogy teljesen más mikrofon van most rajtam, nem az a nagy szürke, ami itt szokott előttem lenni, hanem itt egy zsinóros mikrofon, és hát érdekel, hogy hallotok-e rendesen. Nem kell végre kiabálnom, hanem kellemes, bársonyos hangommal tudok szépen, kedvesen veletek beszélni. Úgyhogy érdekel az, hogy milyen a hangminőség, hogy mennyire hallotok tisztán és hogy ezt a fajta pici, csíptetős mikrofont szeretitek jobban, vagy a nagy mikrofont szeretitek jobban? Hogy melyiknek kellemesebb számodra a hangja? Ezt is feltétlenül írjátok meg! Mert természetesen nekem nagyon fontos, hogy amikor egész nap hallgatjátok az Önismereti 33 műsorokat a buszon, az autóban, gyerekaltatás közben, meg gyerekszoptatás közben – már ilyen sztorikat is hallottam -, akkor tényleg úgy tudjátok hallgatni, hogy az kellemes legyen a számotokra. Úgyhogy mindenképpen írjátok meg! Közbe Ildi és Robi írja, hogy szuper a hang!

„A fejed mozgásától függetlenül egyenletes, tiszta és elegendő a hangerő is.” – írja Hajabács Ati, aki éppen szerintem most kapcsolta ki a Big Bang – Agymenők című sorozatot. „Jobban lehet hallani. Szerintem sokkal jobb ez.” – írja Dóra. Laci írja, hogy „rendben van a hang”. Na, szuper! Köszönöm szépen!

Na, és akkor térjünk vissza ugye arra a fura állapotra, hogy amikor már járjuk egy ideje a valódi önismeret útját, és tisztul a látásunk, és jobban látjuk, hogy az embereknek mik lennének azok az apró, pici lépések – hogy a félelmeivel szembenézzen, hogy beszélgessen a szüleivel, hogy tisztázza a párkapcsolatát, hogy egy picit asszertívebben kommunikáljon vagy hogy sokkal inkább empatikus legyen -, tehát hogy mi már látjuk ezeket a dolgokat, hogy mi az a pici, apró lépés, ami segíthetne sok-sok embernek. Hogyha te is belegondolsz, rengeteg olyan ember van a környezetedben, akik nem foglalkoznak önismerettel – na, lehet, hogy el is utasítják sajnos -, viszont te tudnál nekik segíteni. Azt tapasztalom hála a Jóistennek, és remélem, hogy az én kitartó munkámnak is köszönhetően, hogy nagyon sokan foglalkoznak ma már önismerettel. 5 évvel ezelőtt, amikor az OtthonFa indult, még nagyon sokat kellett arról beszélni, hogy mi az önismeret, miért jó az önismeret, miért érdemes önismerettel foglalkozni. És most már azt látom, hogy azok, akik régebben is kezdték el a munkásságukat, mint az OtthonFa, tehát akár már 10-15 éve is személyiségfejlődéssel foglalkoznak, vagy fejlesztéssel foglalkoznak – mint oktatók, trénerek, motivációs előadók, akár a hálózatépítők körében is -, egyre nagyobb hírnévnek örvend az önismeret, aminek én elképesztően hálás vagyok, és hogy nagyon remélem, hogy ez csak terjedni fog, és egyre többen ismerik azt fel, hogy az önismeret, az mekkora kincs és hogy mekkora segítséget tud adni. És mivel mi, OtthonFások ezt már nagyon jól felismertük és nagyon intenzíven járjuk az önismeret útját, nemcsak információt gyűjtünk, hanem a gyakorlatba is ültetjük, ezért haladunk ilyen csúcsszuperül együtt, nagyon sokat tudunk segíteni. Na, oké! De amikor eljutunk arra a pontra, hogy nekiállunk beszélgetni valakivel egy tea, egy kávé mellett, vagy találkozunk egy régi ismerőssel, vagy ott vannak a rokonaink, a családtagjaink, akikkel rendszeresen beszélgetünk, és hiába próbáljuk nekik átadni azt a csodát, amit nekünk az önismeret jelent, hiába mutatunk pozitív példát, egyszerűen nincs meg az a hatás, hogy ő azt mondja, hogy én is akarom! Hiába küldöd át neki az OtthonFa anyagokat, a blogbejegyzéseket, a videókat. Hiába hívjátok meg őket a Clubba, azt látod, hogy nagyon sokan csatlakoznak, nagyon-nagyon sokan hálásak neked azért, mert megmutattad ezt a lehetőséget, de hogy van egy pár ember, akik konokul ragaszkodnak a saját önpusztító és önszabotáló gondolataikhoz, és egyszerűen nem hajlandók lépéseket tenni azért, hogy tényleg egy picit jobb legyen nekik. Nem feltétlenül azért, mert nem akarnak, hanem mert nem biztos, hogy hisznek abban, vagy még nem sikerült a gondolatait átfordítani egy picit.

Na, és akkor közben látom, hogy jöttek kérdések! Zsani írja, hogy „Én sosem mertem segíteni. Meghallgattam azt, aki hozzám fordult, de nem tudtam, mit mondhatok úgy, hogy ne forduljon visszájára a dolog.” Nagyon fontos pontra tapintott rá Zsani, hiszen ez egy felelősség is. Ugye amikor elkezdünk valakinek „észt osztani” – én ebbe nagyon profi voltam régen! Tanultam valamit, nem ültettem a gyakorlatba, de az információ megvolt, és elkezdtem osztani az észt, hogy kinek mit kéne csinálnia. „És hogy miért nem csinálod? És de gáz, hogy nem csinálod!” És hát ezzel rengeteg kárt tudunk okozni egy éretlen személyiségnek vagy annak, akinek nem elég erős az érzelmi önfegyelme, vagy a mentális önfegyelme. Sokkal jobban megbánthatjuk, hogy sokkal inkább depresszív állapotba tud jönni, úgyhogy ezért is lesz nagyon hasznos a mai videó.

Ági írja, hogy „Én szerintem egyre jobban kérdezek, fejlődök és tisztábban látom az embereket.” Hát Ági, voltál a múltkori Trénerképzőn, most is jössz ugye ismételni, ez azért egy nagyon-nagyon fontos stabil tudásalapot ad neked. De én is azt gondolom, hogy tök sokat fejlődsz! „De ez csak úgy fejlődik, tisztul tovább, ha csinálom.” Ez így van, Ági! „Meg nagyon sokat segített a Trénerképző.” Így van! Oké.

Aztán, ugye ebből is látszik, hogy alapvetően az OtthonFa Önismereti Trénerképzőt nemcsak azoknak ajánlom, akik már vállalkozói szintjén dolgoznak emberekkel, hanem azoknak is, akik érzik azt a késztetést, hogy emberekkel akarnak foglalkozni, de nem tudják, hogy hogy induljanak el, hogy hogy fogják meg, hogy hogy építsék fel a saját módszertanukat. Hogy hogy lesznek ügyfeleik egyáltalán? Vagy mit fog ő csinálni azzal az emberrel? Hogy „Úristen! Nehogy elrontsam!” Tehát mindenkinek ajánlom a Trénerképzőt, aki tényleg érzi ezt a késztetést magában.

Na és akkor, egyelőre ennyi kérdés jött. Én megköszönöm, hogyha írtok kérdéseket, hiszen akkor tudok a legtöbbet segíteni, hogyha kérdeztek. Jó? Na, és akkor menjünk tovább! Hogy mik azok az alapvető lépések, amelyeket érdemes megtenni, hogyha beszélgetésbe elegyedsz valakivel és próbálsz neki segíteni? És nagyon fontos, hogy azt tudnod kell, hogy mindig azt kapjuk vissza a tükreinktől, amit adunk. Éppen ezért nagyon-nagyon fontos, hogy úgy segíts embereknek, hogy ne akard lenyomni a torkukon az információt. Ne akarj erőszakkal segíteni! Ne vedd személyes sértésnek, hogy nem fogadja el tőled az információt és a segítséget. Nekem nagyon nehéz volt anno mikor elindultam még a saját önismereti utamon 17 éves koromban, hogy én nagyon sok mindenkinek segítettem és mindig azt éreztem, hogy nekem nem segítenek. De ennél még jobban utáltam azt az állapotot, hogy nem úgy segítenek, ahogy én akarom, hogy segítsenek. És azok az emberek, akik nem foglalkoznak önismerettel, alapvetően van egy elképzelésük arról, hogy nekik milyen segítségre van szükségük. És hogyha nem pontosan ezt a segítséget kapják – hiába jössz te az OtthonFa módszertannal, hogy menj előre és csináld, és tapasztald, és itt van ez a pár lépés, cél-döntés-cselekvés, és gyerünk –, tehát hiába jössz az OtthonFa szuper sikeres módszertanával, nem fogja érteni, hogy ezzel most neki mit kell kezdenie, mert nem erre a segítségre vágyik. És ezért van az, hogy elutasítja, és nem fogadja el a segítséget, mert hozol egy teljesen új dolgot, amiről ő még lehet, hogy sose hallott. Hogy ki ez a Bogi egyáltalán? És te vagy ott neki a hiteles. Tehát hogy te vagy ott neki az az ember, akitől azt várja el, hogy úgy segíts neki, ahogy ő azt elképzelte. De hát tudjuk, hogy ez nem segítség. Viszont ezt hiába mondod el neki, nem biztos, hogy abban az állapotban – amikor ő nagyon szenved, nagyon nincs jól, lehet, hogy önsajnálatban van, és meg kell fogni a kezét és ki kell rántani a pokolból –, egyáltalán nem biztos, hogy szembesíteni kell őt azzal, hogy mit csinál rosszul. Oké? Úgyhogy figyelj majd a lépésekre! Elég részletesen próbálom elmondani majd őket.

Az első és legfontosabb lépés – és ezt talán minden emberrel kapcsolatban érdemes, vagy akár reggel is érdemes rendbe tenni magadban –, az a belső beállítottságod. Hogyha te érzed azt magadban, hogy már rendelkezel egy tök stabil tudással és rengeteg ember jön, aki segítséget kér tőled, és néha azt érzed, hogy már a lelki szemetesládájuk vagy, és azt érzed, hogy „Oké! Akkor most már elég, akkor most már gyerünk előre és csináljuk!” Nagyon fontos, hogy a beállítottságodat alázatra kell állítani. Ami azt jelenti, hogy hiába tudsz egy csomó mindent, ezt meghatározott módon, ütemben érdemes átadni, pici, apró lépésekkel a másik embernek, mert hiába mutatod a példádat, ő nem biztos, hogy látja azt az utat, amin te keresztülmentél. Innentől kezdve nem fogja megérteni azt a sok csodát, azt a sok felismerést, azt a sok boldog pillanatot, amit te átéltél. Úgyhogy nagyon fontos, hogy érdemes úgy hozzáállni az emberekhez, hogy legyél alázatos, hogy ne föntről lefele dumálj nekik, hogy te mennyire sikeres, tapasztalt vagy már az önismeretben, hanem érdemes akkor is egyenrangú félként hozzáállni az emberekhez, hogyha egyáltalán nem foglalkoznak önismerettel. Oké? Aztán érezd magadban azt, hogy szereted a barátodat, a családtagodat, az ismerősödet, a munkatársadat, a bárkit. Ugye itt a szeretettel kapcsolatba nem arra gondolok, hogy ez a hízelgő, nyájaskodó látszatpolitikás őrület. Hogy „Jajj, mindenkit szeretünk. Meg úristen!” Hanem abszolút arra a szeretetre gondolok, amit ugye az OtthonFánál tanulunk, hogy elfogadjuk a másik embert. Hogy tiszteletben tartjuk, hogy ő most, ő ott tart, ahol. Hogy neki most azt az utat kell bejárnia a saját evolúciós fejlődésén, amiben éppen tart. Hogy nem megváltoztatni akarjuk. Ez egy nagyon fontos hozzáállás! Nem megváltoztatni akarjuk a másikat, hanem támogató kezet nyújtani neki, amit hogyha elfogad, akkor tudunk segíteni neki. És ez egy olyan magas szintű, felemelő emberi kapcsolatot és olyan csodás pillanatokat tud eredményezni, én ezért is imádom a saját életemet és a saját munkámat. Mert ez valami fantasztikus! Tehát amikor alázattal és tiszta szeretettel tudsz hozzáállni valakihez, akkor nagyon könnyű dolgod lesz. Hiszen az, akivel beszélgetsz, azt érzi, hogy biztonságban van. Hogy nem véleményezed, nem kritizálod, nem bírálod, nem akarod neki megmondani a tutit, nem akarsz fentről lefele dumálni neki, hanem inkább felemelni akarod őt. És ettől ő is nagyon jól fogja magát érezni és te is, hiszen amit adok, azt kapok vissza. Aztán hogyha rendbe raktad a belső beállítottságodat, hogy hogyan állsz hozzá az emberekhez – nyitottan, szeretettel, alázattal -, akkor utána nagyon fontos a következő lépés, a második lépés a megértő figyelem. Ugye a megértő figyelmet nagyon sokat vesszük az OtthonFa Clubban, az Antareseken, ami az asszertív kommunikáció egyik nagyon stabil és szerves része, hogy úgy figyelek az emberre, hogy csak ő van ott. Nem futnak különböző programok az agyamban. Nem gondolkodom a kérdésemen. Nem véleményezem, hogy „Aaa, de hülye! De béna!” Tehát hogy nem így állok hozzá, hanem tényleg odafigyelek rá és teljes szeretetemmel, figyelemmel próbálom megérteni azt, hogy milyen beakadásai, milyen problémái vannak. Tehát a teljes átadás van igazából ebben a megértő figyelemben, hogy csak rá figyelek. Ezzel annyi energiát közvetítesz a szerettednek, vagy az ismerősödnek, barátodnak, hogy már ettől is azt érzi, hogy te egy olyan ember vagy, akinek szívesen elmondja a problémáit. Ugyanis akkor tudsz valakinek segíteni hatékonyan és eredményesen, hogyha egyértelmű számodra, hogy pontosan ahogyan ő gondolkodik, ami az ő világképe, ott neki milyen elakadása van. Mert az, hogy, az is egy fölérendelt viszonyt szül, hogy én feltételezem azt, hogy neki mi a baja. Én sose tudom, hogy neked mi a bajod, amíg nem teszek fel legalább 10-18 kérdést. Pedig több 100 emberrel beszélgettem már különböző élethelyzeti problémákról, nehézségekről. De akkor is megtisztellek téged, hogyha beszélgetünk, azzal, hogy rád figyelek, hogy megértselek téged, hogy átérezzem azt, hogy igazából nálad pontosan, specifikusan, egyedien milyen beakadások vannak. Ez is egy nagyon-nagyon jó érzés! Nagyon mély kapcsolatot tud kialakítani és nagyon-nagyon magas szintre tudja emelni a szeretetet mind a két fél részéről. Aztán a harmadik lépés – Zsani írja, hogy igazából a hit hiányzik nála tényleg. Erre máris visszatérek!

Én azt gondolom, hogy akik járják a valódi önismeret útját, azokhoz képest, akik egyáltalán nem járják, már sokkal többet tudnak, már sokkal tapasztaltabbak. Ha legalább valaki 3, 6, 18 hónapja foglalkozik intenzíven, napi szinten önismerettel, akkor teljesen természetes, hogy megszületik benne az a vágy, hogy ezt a tudását átadja, hiszen ez annyira jó! És minden, ami jó, ami boldoggá tesz minket, azt szeretünk megosztani másokkal, főleg, hogyha azt érezzük, hogy szüksége van rá. Nyilván nem az a cél, hogyha valaki depressziós, gyógyszert szed, akkor ott te rendbe rakd őt. Nem! Hanem meg fogod látni, hogy ennek a pár lépésnek az lesz az eredménye, hogy meg fog nyílni. Ő tisztán fogja látni azt, hogy igazából mi is a problémája, és közösen tudtok megoldást találni arra, hogy mi legyen a következő lépés. Hogy elküldöd hozzám, átküldesz neki egy OtthonFa Club anyagot, meghívod az OtthonFa Club csoportba vagy a Szabadulj fel! csoportba, átküldesz neki egy Önismereti 33 videót. Hogy pici, apró lépéseken – nem rázúdítod -, hanem pici, apró lépésekben, hogy azt lássa, hogy igen, itt, az OtthonFában tényleg az a célunk, hogy segítsünk annak, akinek nincs jól. És hogyan segítsünk? A legősibb, a legszuperebb, a legjobb eszközzel! És ez az önismeret. Jó? Úgyhogy a hited, az nyugodtan legyen meg, Zsani, hiszen te rengeteget dolgozol, foglalkozol magaddal. Pénzt, időt, energiát teszel a fejlődésedbe. És most már nemcsak lehetőséged, de lassan kötelességed is, hogy segíts másokon. Nyilván ezért is jössz a Trénerképzőre. Már alig várom!

Hajabács Attila írja, hogy „Olyankor mit célszerű tenni, ha a másikat szinte le se lehet állítani, annyira mondja, és egyre inkább csak felhúzza magát?” Azok az emberek, akik még nincsenek kész arra, hogy segítséget fogadjanak el, és ezt innen látod, hogy csak mondja, mondja, mondja, mondja! Én meg szoktam tőlük kérdezni azt, hogy „Figyelj! És ezen a nehéz helyzeten, amit tökre megértek, hogy full ki vagy tőle akadva, hogy így akarsz rajta változtatni vagy sem?” Mert hogyha felteszed ezt a kérdést, és ő azt mondja, hogy „akarok rajta változtatni”, akkor a következő kérdés, az lehet az, hogy „Figyelj! Nekem van egy pár tippem. Érdekel téged?” És akkor itt azt mondja, hogy igen, és akkor máris tudsz neki segíteni. Viszont hogyha nem akarja, nem érdekli, nem vagy neki hiteles, nem vesz téged komolyan, akkor igazából érdemes neki azt mondanod, hogy „Oké! Megértelek. Szerintem kérj valakitől segítséget.” És otthagyod. Oké?

Aztán Laci írja, hogy „Nekem az szokott problémát okozni, hogy nem tudom rendesen elmondani és megfelelően kifejezni magam az illetőnek. Ebben segíthet az asszertív kommunikáció?” Laci! Ha jól tudom, megvan neked az Asszertív Kommunikációs Tréningem. Az a kérésem, hogy folyamatosan told be a füledbe, telefonon keresztül folyamatosan hallgasd, megállás nélkül. És akkor csiszolódni fog a kommunikációd, hiszen abban rengeteg kérdés van, és áthuzalozod az agyadat arra, hogy az asszertív attitűd kialakuljon benned és az asszertív kommunikáció. Amikor azt érzed, hogy nem tudod rendesen elmondani, annak lehet még egy olyan háttér oka, hogy még nem tapasztaltál eleget. Nincsenek saját tapasztalataid, nincs saját példád elég. És ugye az én példám, az neki nem biztos, hogy hiteles lesz, hogyha még nem ismeri az OtthonFát vagy az én munkásságomat. Viszont a te saját tapasztalataidat add át! Ne azt mondd neki, hogy mit kell csinálnia, hanem arról beszélj neki, hogy te miket tapasztaltál, hogy te is voltál ilyen helyzetbe. Te is szenvedtél, te is voltál depressziós, öngyilkos akartál lenni. Ezeket nem tudom, hogy voltál-e, csak hogyha voltál, akkor add át neki. És utána tegyél fel egy pár kérdést, hogy „Figyelj! Én megtapasztaltam azt, hogy hogyan lehet kijönni a gödörből. Érdekel ez téged?” Tehát nem az a cél, hogy áttoljunk nekik információt, hanem az a kérdés – és ez lesz a következő lépés, az egy, kettő, harmadik lépés -, hogy segítő, pozitív hívó kérdéseket tegyél föl neki. Ugyanis mi, emberek úgy működünk, hogy ha nem foglalkozunk magunkkal, ha nem járjuk az önismeret útját, akkor rengeteg a mentális zaj a fejünkbe, és ha te még erre rá akarsz pakolni egy csomó információt, akkor az egyáltalán nem biztos, hogy bejön. Viszont hogyha olyan kérdéseket teszel fel, segítő, pozitív kérdéseket, amik elgondolkodtatják, amik így megdöbbentik egy picit, amin így elgondolkodik, hogy „Fúúú, tényleg lehet, hogy ez lehet az oka?” Akkor már el tudtok kezdeni beszélgetni, el tudod mondani a saját tapasztalataidat. A segítő, pozitív kérdések, azokat egyszerűen úgy képzeld el, hogy amit el akarsz neki mondani, azt nem jelen időben elmondod neki, mint hogyha öncélú kinyilatkoztatást tartanál, hanem kérdésbe burkolod. Én annyira béna voltam a kérdések feltevésébe, hogyha olvastad a ’Hogyan éld a saját életed?’ könyvet, akkor – most is kirázott a hideg -, akkor hát olvastad az én történetemet, hogy mennyire bénán tudtam kérdezni. És nekem akkor tanították azt, hogyha nem tudsz kérdezni, akkor mondd el, amit akarsz, és tedd a végére azt, hogy ugye! Vagy azt, hogy igaz? Vagy azt, hogy gondolkodtál már rajta? És akkor már rögtön kérdés lesz abból. És ez nekem régen nagyon-nagyon sokat segített abban, hogy ne érezzem, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, hogy nem tudok egy normális kérdést föltenni. Úgyhogy hogyha azt érzed, hogy nem igazán mennek ezek a segítő, pozitív hívó kérdések, akkor mondd el a saját tapasztalataidat, mondd el azt a tanítást, amit át akarsz neki adni, és akkor kérdezd meg tőle, hogy „Ezen te már gondolkodtál? Vagy tapasztaltál már te is ilyet? Vagy te mit gondolsz erről? Mit érzel ezzel kapcsolatban?” És akkor ezeket a kérdéseket felteszed neki, és igazából segítőként amikor beszélgetünk valakivel, akkor az a legjobb, hogyha akinek segíteni akarunk, ő sokkal többet beszél, mint mi. Tehát nekem is volt olyan 2 órás online beszélgetésem, ahol feltettem egy kérdést, fél óra válasz. Feltettem még egy kérdést, fél óra válasz. Feltettem még egy kérdést, és akkor így. És akkor a végén pedig mondta, hogy „Fúúú! Olyan jót beszélgettünk.” És hogy neki erre volt szüksége, hogy valaki meghallgassa és azáltal, ahogy ő el tudta mondani, ki tudta adni saját magából a saját mentális káoszait, rendeződtek benne a dolgok. Pusztán csak megértő figyelmet adtam neki. És ez egy hatalmas nagy dolog, hogy a mai világba megkérdezzük valakitől, hogy hogy vagy, és már lépünk is tovább. Nem figyelünk oda az emberekre. Nyilván nem kell mindenkire figyelni, hanem csak arra, akinek te az idődet, a figyelmedet, a szereteted akarod adni, és hogyha már így figyelsz rá, akkor sokkal többet tehetsz érte, mint hogyha telesulykolod őt információkkal.

Tehát, közbe Ági írja, hogy „olyan gyönyörű ez a ’kérdezéstechnika’”. Az, igen! Hát ugye ezt nagyon sokat gyakoroljuk Antaresen, Antares Online-on is rengeteget lesz róla szó, a Kommunikációs Tréningembe is beépítettem, illetve a Trénerképző egyik nagyon fontos alap tematikája a kérdezéstechnika. Na, szóval ott tartottunk, hogy amikor beszélgetünk, akkor akinek segíteni akarunk, ő sokkal-sokkal többet beszél, mint mi, aki segíteni akarunk neki. Oké? Tehát mi leginkább kérdezünk. Például ilyen kérdéseket, hogy hogy gondolod? Milyen tapasztalataid vannak erről? Mit érzel ezzel kapcsolatban? Mi bánt ezzel kapcsolatban? Tehát az a cél, hogy ő minél több dolgot ki tudjon magából beszélni. Mert ez már neki egy hatalmas nagy segítség. Oké? És onnantól kezdve, hogy ő elmondta ezeket a dolgokat, és akkor ott áll, hogy „Na, akkor ez van. Mit csináljak?” És segítségkérően odafordul hozzád, akkor ott tudtok együtt kitalálni egy megoldást. És ezt is úgy érdemes, ilyenkor is úgy érdemes átadni a tudásodat, hogy nem azt mondod, hogy „azt kell csinálnod, hogy….”, „azt csináld”. Hanem hogy először mondd el, hogy amikor te ilyen helyzetbe voltál, mit tapasztaltál, vagy mit hallottál a Bogitól, mit tanultál az OtthonFánál, hogy neked mi segített. Hogy ne azt mondd rögtön, hogy ő ezt csinálja meg! Mert így is totál kész van. Igaz? Érzed rajta, hogy mennyire feszült, hogy mennyire szanaszét cibálják az érzései. Nem az a cél, hogy még több terhet rój rá, hanem az, hogy levegyél a válláról terhet. És ezt azzal tudod elérni, hogyha közös megoldást találtok ki. Tehát hogy ajánlasz neki valamit. Vagy azt mondod, hogy „Figyelj! Abba tudok segíteni, hogy mondjuk minden héten beszélgetünk egy fél órát.” „Vagy abba tudok segíteni, hogy elmondom, hogy én hogy csinálom.” És a megoldás része, az legyen mindig valami olyan dolog, hogy tudja, hogy neki most mi a dolga. Hogy mi a következő lépés, amit neki meg kell tennie. Ez nagyon fontos! Ez nemcsak akkor fontos egy beszélgetésben, hogyha segíteni akarsz, hanem hogyha neked segít valaki, vagy valakivel megegyezel. Hogy sose jövök ki úgy egy beszélgetésből, hogy nem tisztázom azt le, hogy nekem most mi a dolgom. Hogyha fölállok innen, az asztaltól, akkor nekem mi a következő lépés, amit csinálnom kell, hogy az, amiben megegyeztünk, az meg tudjon valósulni. Oké? Tehát hogy segíts neki abban, hogy legyen egy megoldása! Hogy ajánld fel neki a pozitív megerősítő mondatok használatát. Vagy hogy írja ki magából a fájdalmait. Vagy beszélgessen a szüleivel arról, hogy miért nem érzi jól magát. Vagy ha párkapcsolati problémái vannak, akkor vajon nem őszinték, nem szeretik egymást? Általában a párkapcsolatokban a legtöbb probléma, hogy nincs elég kommunikáció a párok között. Hiszen annyi minden dolog van az életünkben, amit el kell intézni, hogy sokszor arra marad a legkevesebb időnk, akiket a leginkább szeretünk. És hogy hívd fel a figyelmét lehetőségekre, megoldásokra. Ugye nagyon széles most már az OtthonFa tudásanyag! Hogyha rákeresel a blogon, a YouTube-on, az oldalakon, az Önismereti 33-ba, szinte nincs olyan életterület – erre nagyon figyelek, de ha van, akkor szóljatok és kérjetek témát -, szinte nincs olyan életterület, amiről már ne beszéltünk volna, amiről már ne készítettünk volna Önismereti 33-at. Éppen ezért biztos, hogy tudsz neki valamit ajánlani. Hogyha azt látod, hogy nagyon egyedül van, olyan emberek között van, akik nem igazán támogatják az ő kiteljesedését, hogy jobban legyen, hogy boldogabb legyen, akkor hívd meg őt az OtthonFa Clubba! Mutasd meg neki ezt a lehetőséget, hogy ott milyen támogató lehetőségek vannak.

Közbe Ildi írt, hogy „Sziasztok! Hú, nekem nagyon szeretik kiönteni az emberek a lelküket. Nem is értem, csak úgy mondják és mondják. Próbáljak segíteni ilyenkor, vagy csak meghallgassam?” Próbálj segíteni, Ildi! Húú, hát ez tök izgalmas! Tehát hogyha azt érzed, hogy az emberek a bizalmukba avatnak, hogy tényleg intim dolgokat is elmondanak neked, vagy olyan dolgokat, amiket másnak nem, akkor alkalmazd ezeket a lépéseket. Mik ezek a lépések? Állítsd be a belső beállítottságodat, legyél megértő figyelembe, használj segítő, pozitív hívó kérdéseket. Találjatok közös megoldást, legyen meg a következő lépése, hogy mit tud tenni, és ez egy pici lépés legyen. Mert ha ebbe azt érzi, hogy sikert ért el, hogy jobban érzi magát, akkor hidd el, hogy hiába engem ajánlottál, nem nekem lesz hálás, hanem neked. Neked fogja azt mondani, hogy „Úristen Ildi! Köszi! Köszi, hogy segítettél. Köszi, hogy felnyitottad a szemem, megmentetted az életemet. Megváltozott az életem. Hogy ez az egész, te mutattad meg nekem.” És ezek annyira szuper érzések! Hogyha erre neked késztetésed van ezek szerint, hogy tényleg már eleve úgy állnak hozzád az emberek, mint hogyha tréner lennél, akkor érdemes fejleszteni a tréneri attitűdödet, mert biztos, hogy valami kapcsolatod lesz neked az emberekkel. Úgyhogy téged is várlak nagy szeretettel a Trénerképzőn! Jó!

Na és akkor, le is járt az időnk. Én ennyit akartam elmondani nektek mára. Az a kérésem, hogy alkalmazzátok, használjátok ezeket a lépéseket! És hogy tényleg azt gondolom, hogyha járod a valódi önismeret útját, akkor add tovább a tudásod, küldd el az OtthonFa anyagokat, vezesd végig őt is azon az úton, amin te keresztülmentél az OtthonFánál. Fogd egy picit a kezét, amíg fél és nehézségei vannak, és akkor utána olyan csodálatos megtapasztalásai lesznek. Hiszen amit adsz, azt kapod vissza! Úgyhogy én kívánok neked ehhez nagyon-nagyon-nagyon sok boldog, szeretettel teli pillanatot! És ne felejtsétek el, hogy holnap este, június 12-én éjfélkor zárul a Trénerképző regisztráció. Szombaton már kezdünk is egy hihetetlen szuper csapattal. Úgyhogy nagy-nagy szeretettel várlak téged, hogyha még nem regisztráltál, akkor regisztrálj be! A hozzászólásba megtalálod a regisztrációs linket. Csodálatos, boldog emberi kapcsolatokat kívánok neked és használd a segítő kérdéseket. Sziasztok!