Csend van. Csak a légzésemet hallgatom. 
 
Ebben az időszakban, nem vagyok túl aktív. Nézem, ahogy az életem történik. A legjobban azt imádom, mikor a Kedvessel a meleg szobában, egy jó nagy paplanba bekuckózva, összeölelkezve nézzük a Miért éppen Alaszkát! Finom ételek, forró, ízletes teák támogatják a hangulatom. Nincs pörgés, nincs alkotás, hagyom Isten alkosson. Gyertyák égnek és csak megengedjük, hogy a tiszta szeretet energiák támogassák várakozásunk.


Felirat hozzáadása





Szeretettel, alázattal és bölcs türelemmel ébresztjük a fényt önmagunkban. Készülünk a fény ünnepére!
 








“Minden, ami szép volt! Minden,
 ami ránk várhat még, a szemünkben ég, a tűz!”
Kovács Ákos
 
A legsötétebb időszakot éljük az évben. Aki kifele él, elveszik.
Beszippantják a káosz megfelelési kényszerei. Minden médium a szeretetet erőlteti, és deformált módon csalogat az ördögi őrületbe. Vásárolj! Kötelező most boldognak lenned! Most nagy szeretetben kell lenned! Díszíts, költs, rohangálj!
Nem. Ez már nem az én valóságom.
A valóságomban egyre kisebb mértékben jelenik meg a szeretet kifordítása. Mind az az őrület, amely az advent időszakát, a karácsonyt és a szilvesztert jelentette számomra, lassan homályos ködbe vész, és megmutatja arcát a valódi áhítat, a valódi felkészülés.
Belső folyamat.
 
“A télre várni kell, hogy hóval fedjen el, 
és ne ébresszen fel, örök álmunkból!”
Kovács Ákos
 
A hó, mint a puha fátyol, takar be és óv. 
Nagyon mély, belső folyamatok zajlanak a térben. Rendeződés történik. Összegzése az évnek, felkészülés a következőre.
 
A díszítés belül zajlik. A felkészülés belül zajlik. Elcsendesedés. Béke és nyugalom. Visszahúzódás önmagunkba. 
 
Bepiszkolódott a “szeretet” szó. A vallások, a szolgáltató ipar, a gyógyszeripar, a politika, mind a félelem manipulációjára építkezik. Elvárásokat támaszt, a Szent időszakkal kapcsolatban.
Mit teszel? Mit tettem régen? 
 
Rengeteg pénzt elköltöttem, versenyeztem a kert díszítésébe, hogy legalább eggyel több égő égjen a kertben, mint a szomszédnak, méregdrága haszontalan, felesleges ajándékokat vásárolta, de fontos volt, hogy az én ajándékom legyen a legdrágább. Szilveszterkor a kötelező jó hangulat, rengeteg kaja, petárda, tűzijáték…
Természetesen itt is fontos volt, hogy az én tűzijátékom legyen a legnagyobb az utcában.
24-én sütés, főzés, faállítás, ajándékok csomagolása, kötelező veszekedés….
Majd este hulla fáradtan ültem le vacsorázni.
A következő napokban a kötelező Canossa járás, rokonlátogatás. Jaj, hát menni kell, különben megsértődnek! Ezt illik, azt illik. 
 
Az első lázadásom, úgy 5 éve történhetett.
Kiléptem a megfelelési kényszerekből, abból a körből, ahol nem volt már jelen a szeretet.
 
Ami felébresztett, egy mondat volt! “Legalább évente egyszer, karácsonykor üljön össze a család, és legyünk szeretetben! Nem teheted meg, hogy azt csinálod, ami neked jó, mert a karácsony a családról szól!”
 
Itt azonnal letéptem magamról a láncokat!
 
Vagy minden nap szeretetben élünk, vagy a hamis látszatpolitikát, nem fogom játszani tovább, pláne nem a legszentebb időszakban! Hazugságra késztet a világom? Mit művelek?
 
Miért van az, hogy ebben az időszakban sokkal frusztráltabb vagy?
Fáradtabb?
 
Mert folyamatosan megerőszakolod a lelked!
 
Ha senkinek sem kellene megfelelned, hogyan töltenéd ezt a hónapot?
 
Kattints az ingyenes értesítőért!

Pin It on Pinterest