Mint minden “megoldásnál”, ami könnyű sikert ígér, a pozitív gondolkodásnál is sok a félreértés.

Ebben az Önismereti 33 adásban lesöpörjük a félreértések porát, hogy alatta a valóban működő, a pozitív gondolkodás lényegét megtestesítő gondolatokat kaphasd.

Miért fontos a valódi pozitív gondolkodás?
✔ tényleg előre visz az életedben
✔ leegyszerűsíti az életed
✔ megkönnyíti a mindennapjaidat
✔ csökkenti az “érzelmi hullámvasutazást”

Ahogy azt már megszokhattad, most is a gyakorlatba ültetve kapod meg az elméletet. Hiszen így nem csak értékes információt, hanem az életedet jobbá tevő tudást kapsz.

Talán kicsivel több, mint 33 percben, ám ma is “varázslat és mellébeszélés nélkül”.

Hangfelvétel (MP3) formátum:

Transcript (videó legépelve)

Na sziasztok, elméletileg most már jónak kell lennie a hangnak, itt van a mikrofon is és ha minden igaz, akkor a beállítások is működnek. Úgyhogy írjatok egy ok-ot, vagy valamit, hogyha hallotok engem, és nem 6 hangot hallotok, hanem csak egyet, az én gyönyörű, bariton, őrületesen recsegős hangomat, szóval várok egy okét, hogy akkor minden rendben van-e a hanggal. Konya Anna azt írja, hogy „Igen, jó.” Csapat? Mit gondoltok, akkor belevághatunk?

Marosi Rita írja, hogy „oké”. Boldogh Ibolya írja, hogy „oké”. Matiszlovics Zoli írja, hogy „Most jó!” Akkor hölgyek, urak, juhuuuu, egy nagy halleluját kérek Losinak, hogy újra megoldotta ezt a technikai őrületet. Nagyon remélem, hogy még nem fog itt elájulni az ötven fok melegben ettől. Köszönöm szépen, írja Oravecz Ibolya, hogy „Szuper a hangod!” Remek, jó, oké. Na, akkor kezdjük elölről, jó? Visszatekerünk és újraindítás.

Szóval sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket itt az Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol ma a pozitív gondolkodásról fogunk beszélgetni. És hát azért írom,hogy beszél, vagy azért mondom, hogy beszélgetni, mert hogy nagyon-nagyon kérlek benneteket, hogy írjátok meg a kérdéseiteket, gondolataitokat. Lájkoljátok le, imádjátok le a videót, főleg, hogy most már van hangom is, juhuuuu! És vágjunk is akkor bele a műsorba! Ugye azzal kezdtem a bevezetőbe, amit ugye így most már nem biztos, hogy hallottátok, hogy mondj 3 mondatot magadról és megmondom, hogy mi a probléma a gondolkodási mátrixodban. És ugye ez azt jelenti, hogy egyértelműen látszik, hogy valaki előremutató, előrevivő gondolkodásban van, építkezik a gondolataival, teremt pozitív dolgokat a gondolataival, vagy hátráltató, önszabotáló gondolatai vannak, és folyamatosan rombolja saját magát, a teremtését és a környezetét is azokkal a gondolatokkal, amik ugye legtöbbször forognak a fejében. Érdekes is azt elhagyni, hogy ne pozitív gondolkodásnak hívjuk ezt, hanem egyelőre maradjunk annyiban, hogy hívjuk egy előremutató, teremtő gondolkodásnak. Mert próbáljunk meg leválni a spirituális egónak azon vágyáról, hogy állandóan címkézünk valamit, hogy ez most jó-rossz, pozitív-negatív, ugyanis ez már gúzsba köti a gondolkodást, ez már beszabotálja, bezárja a te szabad akaratodat, és mindazt a lehetőséget, amit ugye nem veszünk észre azzal, hogy folyamatosan címkézünk. Na és amit ma át fogunk venni, azok nagyon érdekes dolgok. Az a célja a mai Önismereti 33-nak, hogy tisztán lássuk, hogy az önismeret mennyit segít abban, hogy teremtő gondolataink legyenek. Hogyan gondolkozol saját magadról, mennyire építő jellegű az énképed, vagy mennyire önromboló az énképed. Hiszen a pozitív gondolkodás veled kezdődik, és ez lesz a titka, ez lesz a legfontosabb momentuma a mai műsornak. Aztán amiről még beszélünk, hogy hogyan hat az rád, hogy hogyan gondolkozol más emberekről és hogyan gondolkozol a világról. Hiszen minden-minden visszacsatolás teremtő erővel bír. Jó? Tehát hogy nagyon fontos lesz ma, hogy mi van belül, és majd utána beszélünk konkrétan a technikáról. Hogy jön ehhez a felelősségvállalás? Miért kell ehhez a fajta gondolkodáshoz mentális és érzelmi önfegyelem? Miért fontos az őszinteség? Miért fontos, hogy hova fókuszálod a figyelmed? Mit jelent az, hogy ez a fajta gondolkodás a tudatosság alapja? És hogy mit jelent az a nagyon furcsa állítás, hogy nincsenek tények? Jó? Úgyhogy erről fogunk ma részletesebben beszélni.

Közben nézem, hogy jöttek-e hozzászólások. Hello Borosnyay Áron! Örülök, hogy itt vagy. Marosi Rita is írja, hogy „Szép vagy!” Jajj, köszönöm szépen Rita! Áldás, áldás. Írjatok még ilyet, ugyanis nagyon szeretem az elismeréseket és a dicséreteket. Igaz, hogy csak 5%-ban tesz hozzá a motivációhoz, de nagyon-nagyon szeretem, hiszen előrevisz és építi, gerjeszti a saját belső motivációnkat, ami egyébként 95%, úgyhogy juhuuu. Na, mindenki azt írja, hogy tök jó, szuper a hang, szuper a kép. Kérek szépen akkor egy szívecskét vagy egy lájkot a videóhoz. Egyre többen vagyunk, ráfrissítek. És akkor vágjunk is bele a mai Önismereti 33-ba! Közbe hogyha bármi van, elmegy a hangom, vagy hirtelen 6-an leszek, akkor írjatok gyorsan és akkor máris eszközöljük a hibát. De én úgy döntöttem, hogy innentől kezdve minden rendbe lesz az élő közvetítéssel. Kezdjük is!

Ugye a pozitív gondolkodás veled kezdődik. Mit jelent ez az állítás? Azt jelenti, hogy elsősorban azt tapasztaljuk mindig a külvilágunkban, amit ugye belül gondolunk. És mindig azt kapod vissza a külvilágtól, amit adsz. De ennek van egy nagyon fontos előzménye, hogy amit magadnak adsz, azt kapod vissza a külvilágtól. Hiszen amit magadnak adsz, azt tudod adni másoknak is. És hogyha az ember nagyon negatívan, öndegradálóan, önszabotálóan gondolkodik magáról, akkor elmondható, hogy az énképe, a gondolatok összessége, amit saját magáról gondol, az negatív, illetve romboló energiájú. Márpedig, hogyha valaki reggeltől estig és még estétől reggelig is folyamatosan olyan gondolatokat mond magáról, önmagát úgy véleményezi, hogy de hülye vagyok, de béna vagyok, nem vagyok rá képes, nincs elég pénzem, nem vagyok elég szép, túl kövér vagyok. És így folyamatosan mondja, mondja magáról azokat az állításokat, amitől ő rosszul érzi magát, amitől ő kicsinek érzi magát, amitől ő egyre szűkebbnek érzi magát, akkor ez egy romboló gondolkodásmód. Ezt hívjuk negatív gondolkodásnak. És ahogy magadról gondolkodsz, úgy gondolkodsz másokról is. Hogyha – nekem volt régen, még gimis időszakomban egy ilyen kedvenc játékom -, hogy ültünk kint a padon, Budapesten, a 8. kerületben, és azt játszottuk, hogy mindig fikáztuk az embereket, akik így elmentek előttünk, hogy „aaaa, milyen béna a táskája”, „jajjj, de gáz a haja”, „úristen, hogy lehet ilyen arccal a világra születni.” Hát akkor még ugye, nem mondhatom, hogy túlzottan pozitív volt a gondolkodásom, sőt, inkább negatív. De hát akkor ugye a kamaszkorom buzgó erejében úgy gondoltam, hogy én vagyok a világon a legcsodálatosabb. Ami persze nem igaz, hiszen pont azért szidtunk mindenkit, mert annyira alacsony volt az önbecsülésünk, hogy azt gondoltuk, hogyha mást ledegradálunk, akkor azzal mi növünk. Ugye ez általában egy tök jó védekezési mechanizmus. És ezért nagyon fontos, hogy mit gondolsz magadról. Na, nézzük! Gondold azt most végig, játsszunk egy játékot, hogy miket szoktál magadról mondani. Mennyire vagy elégedett magaddal? Mennyire szoktad magadat inkább negatívan bírálni vagy dicsérni szoktad magadat? Melyikből van több? Mikor reggel fölkelsz, akkor jó gondolatok vannak benned, olyan gondolatok, amik felfrissítenek, feltöltenek, előrevisznek, kipattansz az ágyból, de jó, mehetek fogat mosni, de jó, mehetek dolgozni. Vagy ez a négykézláb alig bírsz kivánszorogni az ágyból? Kutatások igazolják, és pszichológiai kutatások igazolják, hogy az ember gondolatai szinte 100%-ban meghatározzák az életének a minőségét. És nemcsak azt, hogy hogy érzed magad, hanem meghatározzák az emberi kapcsolatokat, meghatározzák az anyagi feltételeket és meghatározzák azt is, hogy a karrierlétrán milyen magasra tud eljutni. Erre van egy nagyon jó kísérlet, ez a bolhás kísérlet. Amit egyébként mi emberek is tökéletesen jól megtanultunk. Amikor a bolhát bezárják egy dunsztos üvegbe és lefedik az üveg tetejét, és a bolha itt ugrál az üvegbe. És állandóan beüti a fejét, nem tud kiugrani az üvegből. És ezt jól megtanulja. És amikor leveszik a dunsztos üveg tetejét, a bolha akkor is csak addig fog ugrálni, ameddig ő megtanulta, amekkorát ő megtanult, hogyha ekkorát ugrok, akkor ez még nem fog fájni, ettől még nem ütöm be a fejem. Na és így működünk mi emberek is. Hogy megtanultuk, hogy mekkorát ugrálhatunk, mert akkor még nem szólnak meg, nem vonják meg a szeretetet, nem fognak bírálni, ítélkezni. És éppen ezért egy nagyon bekorlátozott, szűk tartományban gondolkodunk saját magunkról, hogy mire vagyunk képesek. Sőt, van még egy ilyen példa, az elefántos példa. Hogy amikor a kicsi elefánt megszületik, akkor kikötik egy karóhoz, és próbál az elefánt megszökni, de hát megtanulja, hogy nem tudja kihúzni a karót. Majd amikor megnő az elefánt és már hatalmas nagy lesz, eszébe se jut, hogy kihúzza a karót, hiszen megtanulta, hogy hiába huzigálná a karót, az nem fog onnan kijönni. Na és így korlátozzuk be saját magunkat is gondolatilag. Emberi példa ugye, hogy mire vagy képes. Hogy azt gondolod, hogy te nem vagy képes, csak mit tudom én, 250 000 Ft-ot keresni, te nem vagy képes reggel 8-tól este 8-ig folyamatosan beszélni és pörögni. Te nem vagyok képes, te nem vagy képes, te nem vagy képes….És ezt, ezt, ezt nyomod egyfolytában magadban. És amikor elkezded mondjuk a kihívást itt az OtthonFánál, és jönnek a pozitív megerősítő mondatok, amik ugye nem feltétlenül a jelenedre mutatják, hogy igaz, vagy nem feltétlenül a múltbéli tapasztalataidat igazolják, hogy én úgy döntöttem, hogy magamra figyelek. Úgy döntöttem, hogy bőségben élek. Úgy döntöttem, hogy én vagyok a világ legszebb csaja. És hogyha te azt gondolod, hogy ez nem igaz, akkor te azt fogod mondani, hogy nahát, ezt a pozitív megerősítő mondatot én nem fogom használni, mert nem igaz. Holott itt jön a titok, hogy hogyan is tudnánk változtatni a gondolkodásmódunkon. És itt hadd hozzam be a magadról alkotott énkép, az valójában a múltbéli gondolataid összességét alkotják. Amit másoktól hallottál, hogy te milyen vagy. Amit tapasztaltál, hogy aha, igen, tényleg ha télen nem veszek föl sapkát, akkor megfázik a fejem. És amit lemásoltál másoktól. És ebből a 3-ból adódik össze az a maradandó énképed, amit te gondolsz magadról, hogy milyen vagy, hogy nézel ki. Ugye az elmondható, hogy ma Magyarországon 100 nőből kb. 98-nak teljesen irreális az énképe a testét illetően. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában hogyan is nézünk ki. Azt gondoljuk, hogy dagadtak vagyunk meg kicsi a mellünk meg plasztikai műtét kell meg a stb., stb. És érdekes módon minél szebb valaki, annál rosszabb az énképe, annál inkább azt gondolja, hogy ő milyen csúnya, mennyire nem szép.

Na, közbe nézem, hogy jöttek-e kérdések, hozzászólások. Juhuuu, tökre sokan vagyunk. Jó, én egyelőre nem látom, de ez semmit nem jelent. Ráfrissítek és mondom tovább.

Tehát a pozitív gondolkodás alapja az az, hogy te hogyan gondolkodsz magadról. Hiszen az nem pozitív gondolkodás, hogy mindenkivel ilyen nagyon cuki vagyok, tehát tudod, ez a nagyon mázas szeretet, hogy jaajj, ilyen nagyon édes meg nagyon cuki vagyok, ez nem feltétlenül pozitív gondolkodás, ezt úgy hívjuk, hogy majomszeretet. Aztán nem pozitív gondolkodás, hogyha csak kifele mutatom, hogy pozitívan gondolkodok, de belül meg közbe megy „öööőőő, igen, ésakkorőis, ésakkorúgyvolt, ésakkorööőőőő”, és közben az egó folyamatosan irigykedik meg zsörtölődik, meg nyomja a hülye szövegét. Az megint nem pozitív gondolkodás. Akkor fogsz majd pozitívan gondolkodni, hogyha belül és kívül ugyanazt éled meg. Hogyha tök önazonosan, tök őszintén tudod azt mondani valakinek, amit gondolsz és amit érzel. Ez a pozitív gondolkodás alapja. Tehát hogy nagyon fontos, hogy nem attól fog valaki pozitívan gondolkodni, hogy egy hazug életet kezd el élni azáltal, hogy csak olyan pozitív dolgokat mond, amit a társadalom elvár, hogy az pozitív. Ez nem igaz. Mert lehet az, hogy nekem tök pozitív az, hogyha valaki teljesen őszinte. Még akkor is, hogyha bánt. Nagyon sok ember azt gondolja, hogy jajj, hát megbántott, hogy hogy képzeli, hogy milyen sértő és hogy egyáltalán nem tapintatos. Én tök szeretem, hogyha jön valaki és elmondja azt, amit gondol, mert az által kapok egy őszinte, tiszta tükröt. És amikor jön valaki és ilyen mézesmázosan nyomja nekem, hogy „jajjj, íííí”, akkor én attól tök rosszul tudok lenni, mert nem igaz. És a másik az, hogy hogy vagy te jelen az életedben. Tehát hogyha tök más vagy a munkahelyeden, tök más vagy a párkapcsolatodban, tök más vagy a barátnőiddel, akkor igazából egyfolytában ilyen álarcokat meg szerepeket veszünk fel. Ami ugye megint nem fogja támogatni és segíteni a pozitív gondolkodást. Miért? Mert ha nem önazonos, őszinte életet törekszünk élni minden pillanatban, az megint nem a pozitív gondolkodás. Úristen, hát jól belementem itt a bevezetőbe. Remélem, hogy azért érthető vagyok. És hogy átjön az, hogy ez mennyire nem egy definiálható, egy lineáris, egy leíró folyamat, hanem ezt tényleg meg kell élni, meg kell tapasztalni, gyakorolni kell és ezer ága van. Mert nemcsak az a pozitív gondolkodás, hogy közös megegyezés alapján pozitív szavakat skandálok. Hanem az a pozitív gondolkodás, amikor belülről, belső bizonyosságból éled az életedet, és az ugyanolyan belül és ugyanolyan kívül is, és nem építő-romboló, hanem teremtő és előrevivő.

Na, közbe nézem akkor a hozzászólásokat. Kertész Annát látom, hogy itt van, hello! Oké, egyelőre én nem látok több kérdést. Ez nem azt jelenti, hogy nem érkezett meg a kérdésed, hogyha írtál. Csak a Facebook még mindig nem fejlődött fel arra, „Hallo Facebook, figyelj ránk! Hogy azonnal megjelenjenek a hozzászólások és ne kelljen vele akár perceket is várni.” Közben látok egyet. Farkasné Pap Éva írja „Ezt én is nagyon szeretem, legyen egyenes az ember. Nem muszáj csöpögni. Hu, nem bírom én se az ilyet.” Tök jó, egyre többen vagyunk. Juhhuu! Tökre örülök. Na szuper, helyes! Na, és akkor menjünk tovább. Közbe Antalovics Eszter is megérkezett, hello! Tóth Ágnest is látom, hello Ági! És egyelőre megint ennyit látok.

Na, menjünk akkor tovább! Tehát ugye eddig arról beszélgettünk, hogy a pozitív gondolkodáshoz, vagy ahogy én jobban szeretem hívni, az előrevivő, teremtő gondolkodáshoz ugye az egyik legfontosabb alap tétel az az, hogy te hogyan gondolkozol magadról. Hogy az önmagadról alkotott gondolataid építőek vagy rombolóak. Mert ha rombolóak, akkor bocsi, de hiába kifele azt mutatod, hogy pozitívan gondolkodsz, nem igaz, és ezért van annyi nehézség az életedben. Hogyha pedig építőek azok a gondolatok, amit magadról gondolsz, akkor sokkal több lehetőséget veszel észre a külvilágodban is a problémáid megoldására. És ugye ahhoz, hogy ezt tisztán tudjuk látni, ugye ennek alapja az önismeret. Tehát ahhoz, hogy tisztán lásd a belső folyamataidat, hogy hogy érzel, mit gondolsz, mi történik, hogy védekezési mechanizmusban vagy-e vagy félelemben, akkor ugye ehhez kell az önismeret. Jó? Tehát ezért nagyon fontos, hogy a pozitív gondolkodás az nemcsak azt jelenti, hogy vagyok egy szar állapotban és elkezdek pozitív mondatokat mondani. Ez az eleje, ez tök jó. De hozzá kell tenni a következőket. Például felelősségvállalás a döntés hatalmában. Ezt így írtam föl magamnak. Te is érdemes, hogyha így írod fel. Tehát felelősségvállalás a döntés hatalmában. Ez ugye mit jelent? Hogy ez is a pozitív gondolkodás része, hogy amikor hozol egy döntést, akkor azért te felelősséget vállalsz. Ugye az előző Önismereti 33 műsoromban már beszéltünk erről, a döntés hatalmáról. Közben Kiss Ágnes Hina is megérkezett, Magyarvári Bogi is itt van, sziasztok csajok! Mert nagyon fontos, hogy értsd, hogy az életed minden pillanatában döntést hozol. És amikor felelősséget vállalok a döntésemért és a döntésemnek lesz egy következménye, egy olyan következménye, amit lehet, hogy én nem láttam előre, lehet, hogy azt hiszem, hogy olyan döntést hoztam, ami fúúú, szuper, csodálatos dolgokat fog teremteni, de közben pedig egyre több nehézségbe ütközöm. Na és itt jön a felelősségvállalás, hogy amikor meghozok egy döntést, hogy hogy akarom megváltoztatni az életemet, – elköltözöm, veszek egy másik autót, több pénzt csinálok, nagyobb lakásba költözöm stb., stb.-, akkor ahhoz, ugye hogy ez a célod meg tudjon valósulni, pontosan jól tudjuk, hogy egy cél megvalósulásához minden meg fog történni ahhoz, hogy a célod meg tudjon valósulni. És ezt előre nem tudod, hogy nehézségek, mennyi lesz, hogy kikkel kell konfrontálódni, hogy hol kell beleállnod a saját helyzetedbe. Tehát hogy nem mindig úgy történik az élet, mint a forró kés ahogy a Nutellában úszik, hanem bizony vannak olyan dolgok, amiket meg kell oldani. És ez is a pozitív gondolkodás része, hogy döntök, haladok és felelősséget vállalok a döntésemért. Aztán, ami még nagyon fontos. Közbe Farkasné Pap Éva írja „Helyre kell rakni a dolgokat. Nekem is van mit helyrerakni.” Hát ugye pont erről szól az OtthonFa belső tér rend, ugye, hogy a belső teredben rendet kell tenni, mert ugye ami bent, az kint is. Úgyhogy igen, az tök fontos.

Na és akkor menjünk tovább. Tehát hogy ez egy nagyon fontos része a pozitív gondolkodásnak. Aztán, miért kell a pozitív gondolkodáshoz magas mentális és érzelmi intelligencia? És jajjj, itt szoktak az Antaresesek őrjöngeni, amikor ezt vesszük az Antares tréningen, de majd gyakoroljuk most, nemsokára a táborban is, hogy ez mit is jelent. Ugye mit jelent a mentális meg az érzelmi önfegyelem? Azt, hogy uralom a belső folyamataimat, hogy én választok gondolatot, én döntöm el, hogy mire gondolok, és a választott gondolataim által tudom, hogy milyen érzés fog generálódni bennem. Ha egy öndegradáló, „jajj, de hülye picsa vagy” Bogi, de béna vagy, hogy te ezt mennyire nem tudod megcsinálni gondolat, az biztos, hogy egy szűk, egy szorongó, egy energiaelvevő érzést fog eredményezni bennem. Ami után milyen cselekvés lesz? Hát a semmilyen.  De ha én azt mondom, hogy figyelj Bogi, képes vagy rá, hajlandó is vagy rá, meg tudod csinálni, mert van egy célod és tudod, hogy ez kell hozzá, akkor ugye ezek a gondolatok erővel teli, elindító érzéseket fognak generálni bennem, aminek mi lesz az eredménye? Hogy menni akarok és csinálni akarom, és gyerünk már, és ne várjunk már, és most kire kell várni és haladjunk és hajrá és, és ezt fogom érezni. Tehát hogy ezért nagyon fontos, hogy mi az, amire gondolsz. És ehhez kell a mentális önfegyelem, hogy ne legyél a gondolataid áldozata. Tehát mondjuk azt gondolod, hogy „Ó, hát én szegény voltam eddig is, meg most is meg az is leszek.” Miért? Vagy: „Kövér voltam régen is, az anyám is kövér volt, most is az vagyok, én kövér leszek egész életembe.” Miért mondunk ilyeneket? Tiszta őrület! Ez nem így van. Mindenen lehet változtatni. A kérdés, hogy akarunk és hogy mennyire vagyunk bátrak szembenézni és belemenni azokkal a dolgokkal, és hogy hajlandóak vagyunk-e megtenni azt, amit egy adott cél megvalósítása igényel tőlünk. De ehhez nem fogunk tudni együttműködni a saját vágyainkkal, a saját céljainkkal, hogyha nem kezdjük el mentális önfegyelemmel megválogatni a gondolatainkat, amik előrevisznek. Na és ebben borzasztó sokat segít az önismeret. Miért? Mert fel tudod térképezni, hogy milyen fura gondolataid vannak saját magadról. És azokat le tudod cserélni. Tehát lehet, hogy eddig azt gondoltam magamról, hogy „Jajj, mit tudom én, nem szép, hogy fekete a hajam. Aztán úgy vagyok vele, hogy, jajj, de miért, hát nekem ez tök jól áll és szép.” És úgy döntök, hogy igenis tök jól áll. És akkor véletlenül mindenki elkezdi azt mondani, hogy Bogi, „de szép a hajad, de jó a hajad”, hiába ilyen, mint a lónak a sörénye, olyan vastag, hogy nem tudom, almát lehet vele vágni, de hogy „jajj, de jó meg biztos varázserő van benne”, meg mit tudom én. Ugye ezt tapasztaljuk.

Közbe jöttek hozzászólások. „Minden a fejünkben dől el.” Igeeeen! De úgy dől el minden a fejünkben, Gesztesi Beatrix, hogy mit választunk, ugye? Tehát hogy nem a valaki eldönti a fejünkben, hanem hogy én eldöntöm, hogy milyen gondolatot választok. „De ha azt mondom magamnak, hogy fogd be a szádat Ági, azt jól teszem.” Hát, én azt szoktam mondani, hogy általában ha egy csapatban vagyunk, akkor hogy akkor szólaljunk meg, hogyha valami hasznos értéket, vagy értéket adó gondolatunk van. Azért ne beszélgessünk, hogy szívjuk egymás energiáját, mert hogy az a leggenyóbb dolog a világon. Hanem megfelelő önismerettel jöjjünk ki a hatalmi drámából és legyünk támogató közegei egymásnak és akkor valóban érdemes odafigyelni arra, hogy érdemes megszólalni vagy sem. Oké, Gesztesi Beatrix is írt, oké, tök jó, ugyanarra gondolunk. Egyelőre ennyit láttam.

Megyünk majd tovább. Na és ugye ott tartottunk, hogy nagyon fontos, hogy mit gondolsz magadról, pozitív gondolkodás alapja, aztán hogy felelősséget kell vállalni a döntéseidért, aztán, hogy nagyon fontos, hogy megfelelő mentális és érzelmi önfegyelemmel rendelkezz. És akkor most megyünk tovább. A következő lépés az az, hogy a pozitív gondolkodás, amit ugye hívjuk úgy, hogy előrevivő, teremtő gondolkodás, az teljes őszinteséget igényel. Ááá, ez volt a legnehezebb megtanulni nekem mindig is. Mert én mindig azt hittem, hogy tök őszinte vagyok, de úgy, hogy azért hát cenzúráztam. Meg persze gondoltam a valamit a valakiről és hát így nem akartam megbántani és akkor nem mondtam el neki, vagy így legömbölyítettem a kockát, vagy mondtam, hogy hát igen, nem volt egy szép dolog tőled és hát légy olyan kedves legközelebb ezt ne csináld. Közbe magamba meg „aaaa”, teljesen meg voltam őrülve, hogy „hogy csinálhatja, hogy képzeli, hogy tehet ilyet, jaaaaj”, ugye ez volt belül. És hogy oké, hogy nem ezt adom át, de az információ esszenciája az nem veszhet el, ami belül van meg amikor kijön. Tehát hogy tök fontos, hogy oké, nem mondom azt, hogy „figyelj, dögölj meg, milyen bunkó vagy”. Nem mondok ilyet. Hanem mondjuk azt mondom neki, hogy „figyelj, tök gáz, amit csinálsz és hogy tényleg azt gondolom, hogyha nem adsz hasznos értéket a világnak, akkor tök felesleges, hogy itt legyél a Föld nevű bolygón”. És ugye nem mindegy, hogy ezt hogyan adod át. Ugye erről beszéltünk. Szintén vissza tudod nézni, érzelmi kommunikáció, hogyan kommunikálj úgy, hogy ne legyél hatalmi drámában. De az információ kvintesszenciája ne vesszen el, ami bent van és ami kint van. Antalovics Eszter: „Több mint 20 éve gyakorlom a pozitív gondolkodást, régebben csak mentá…..Eddig tudtam elolvasni. Eszter, írd végig! Azt mondja, „Szándékosan senkit nem akarok megbántani.” Jajjj, ez nagyon fontos, igen. Tehát hogy a szándék hatalma. Én se akarok megbántani senkit soha. Ezt úgy szoktam tanítani az Antareseken vagy a skype tréningeken, hogy van egy erélyes szeretet kommunikáció fajta, ami hát sem bennem, sem annak, akinek mondom, nem feltétlenül jó érzéseket vált ki. Lehet, hogy fájni is fog. De én mindig azt mondom, hogyha szeretek valakit és tisztelek valakit, akkor azt én azzal tudom kimutatni, hogy a lehető legőszintébb, legtisztább tükre vagyok, ekkor tudok lenni a támogató közeg. És hogy ezt csinálom a párommal is. És kérem, hogy ő is ezt csinálja velem. Miért? Mert hogyha nem vagyok őszinte, hogyha én nem mondom el neki, hogy amit tesz, annak mi a következménye vagy a környezetére milyen hatással van, akkor most én segítem őt vagy nem? Ha elhallgatom az információt, akkor baromira nem vagyok neki támogató közeg. Úgyhogy igen, szándékosan nem akarunk megbántani senkit, ez alap. És hogy én is örülök, hogyha nem így áll hozzám valaki. De viszont azt pedig nagyon szeretem és tudom tisztelni, és végtelen hálát érzek, amikor valaki azt mondja, hogy „figyelj Bogi, hát ez meg ez meg ez meg ez van. Meg tudjuk ezt oldani, meg tudjuk ezt beszélni, hogy ne legyen bennünk tüske?” És innentől kezdve egy felszabadult emberi kapcsolat tud kijönni. „Én mondjuk olyan vagyok, hogy megtanultam meglátni minden rosszban a jót, a dolgok mögé látni”, írja Beatrix. Ez tök jó, ugye, hogy mi ez most áldás vagy átok. Én egyébként azt tanítom, hogy minden negatívnak álcázott helyzet, ember, szituáció, az egy lehetőség arra, hogy fejlődjek és egy lépéssel közelebb kerüljek a célomhoz. „Az önérdekérvényesítés és a határok meghúzása is elvezet az együttérzés gyakorlásához?” Szia Zubor Eszter! Fúúú, hát egy jó összetett kérdést tettél föl. Kezdjük azzal, hogy én az együttérzést nem tartom támogató közegű hozzáállásnak. Mert az együttérzés az azt jelenti, hogy együtt érzek veled, ami azt jelenti, hogyha neked fáj, nekem is fáj, ha te beledöglesz, én is beledöglök. Ami nem segít abban, hogy téged kihúzzalak a szarból, hogyha rosszul vagy. Ugye ki kell alakítani a lelki függetlenséget, az érzelmi függetlenséget, ahhoz, hogy én támogató közeg legyek. Hiszen ha te önsajnálatban vagy és én is elkezdelek sajnálni, akkor baromira nem segítek neked. Azzal segítek, hogy azt mondom, hogy figyelj, megértem, hogy szar, megértem, hogy nehéz, gyere, oldjuk meg, találjunk rá megoldást és megfogom a hajánál és elkezdem kirángatni az önsajnálatból. Ez a támogató közeg. Na és az együttérzést cseréljük le inkább empatikus hozzáállásra, ami azt jelenti, hogy tisztában vagyok az érzéseiddel, értem, hogy min mész keresztül, de nem döglök bele veled együtt a fájdalomba. És akkor ugye az önérdekérvényesítés és a határok meghúzása is elvezet az empatikus vagy az empata gyakorlásához? Igen. Tehát hogy az önérdekérvényesítés az azt jelenti, hogy ez a win-win helyzet, hogy elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy, tiszteletben tartom a döntéseidet, a szabályaidat, és az a kérésem, hogy te is fogadj el engem olyannak, amilyen vagyok és tartsd tiszteletben, hogy én hogyan döntök helyzetekben és hogy mik az én bolygómon a szabályok. És azáltal, hogy meghúzom a határokat, ugye erre a példám a következő, alapvetően én úgy állok az emberekhez, hogy tényleg mindenkiben látom azt az esszenciát, ami ő valójában, átlátok az egóján, átlátok a védekezési mechanizmusain, és törekszem nem ezekkel kommunikálni, hanem az ő saját magjával. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mindenkit szeretek és mindenkit elfogadok és mindenkit tisztelek. De ez nem jelenti azt, hogy bárkit beengedek az otthonomba, bárkit beengedek egy Antares tréningre vagy bárkinek örülök, hogyha eljön az Antares táborba. Tényleg azt gondolom, hogy azért mert szeretlek és tisztellek, de nem azonosak a szabályaink, nem azonosak az értékeink, nem egy irányba nézünk, hanem mondjuk az egyik ember panaszkodik, a másik meg céltudatos, akkor a büdös életbe nem fognak közös nevezőre jutni.Tehát hogy ebből a szempontból nagyon fontos, hogy igen, azért mert szeretlek, tisztellek, elfogadlak és nem nyúlok bele a te szabad akaratodba, ettől függetlenül még meghúzom a határaimat. Úgyhogy a kérdésedre a válaszom, igen. Azt írja, úúúú, de hosszú neved van, Gönczi Alföldi Gizella Gigi, úgy foglak hívni, hogy Gigi, hogyha ez neked is megfelelő. „Igen, régen én is imádtam, ha sajnáltak, de már nem.” Juhuuuu! Ez egy tök fontos önismereti előrelépés, gratulálok. Ha valaki ki tud jönni srácok, az önsajnálatból, az egy akkora fejlődési lépés, tök jó vagy. „Én úgy vagyok ezzel – írja Éva -, hogy inkább bántson meg az illető, de utána majd átgondolva a dolgokat meg lehet békélni.” Az asszertív kommunikációban tanítom, hogy ne vegyél semmit személyes sértésnek. Tehát hogy így viszonylag nehezen tudnak emberek engem megbántani, vagy szokták mondani, hogy „jajj, Bogi, nem akartalak megbántani.” És mondtam, hogy nem tudsz megbántani és hogy nem miattad vagy nem azért, hogy most itt aranyos legyek veled, saját magamnak nem engedem azt meg, hogy valakivel szemben azt érezzem, hogy megbánt. És innentől kezdve nem kell ezzel foglalkozni, hanem ott rögtön, a helyben lehet kezelni a szituációt.

Jó, oké, akkor közben megyünk tovább. Na, ott tartottunk, hogy pozitív gondolkodás, és végig vettünk egy pár lépést, remélem le tudtad jegyzetelni, ígérem, a végén összefoglalom. És van még lépése annak, hogy ki tudd alakítani a pozitív gondolkodást. Ilyen az, hogy figyelem fókuszálása arra, amit akarsz. Tehát a figyelmed fókuszálása arra, amit akarsz. Na, ez ugye azt jelenti, hogy az nem tartozik az előrevivő, teremtő gondolkodásba, amikor valaki folyamatosan panaszkodik a múltja és a múltbéli döntéseinek következménye, azaz a jelene miatt. És ugye egyfolytában arról beszél, hogy „ez van meg az van, meg ezt utálja meg ezt nem akarja, meg ez történt, meg megint az van stb., stb.” és így megy bele ebbe a sztoriba. Nagyon fontos, hogy akkor fogsz tudni építően gondolkodni, hogyha arra fókuszálod a figyelmed, ha arra figyelsz, amit szeretnél, amit akarsz, amit meg akarsz valósítani, a célodra, amit el akarsz érni. Miért? Mert ahol a figyelem, ott az energia. Ahova figyelsz, odamész. Ugye a legjobb példa erre a golf. Ott van az, ott tanítják a golfozóknak, hogy miközben ott állnak be, és olyan teljesen őrült pózban méregetik a labdát és nézik a lukat, méregeti a labdát, nézi a lukat, méregeti a labdát, nézi a lukat. Ezt azért csinálják, mert közben mentálisan ő azt látja, hogy a labda tökéletes íven száll és egyenesen beleesik a lukba. Tehát ő úgy készíti elő az ütését, úgy választ ütőt, úgy választ ütéserőt, hogy ő azt látja, hogy a labda ott van a lukban. És tulajdonképpen egy teljesen öntudatlan folyamat, amin ugye szinte az a 42 izom, ami dolgozik az ütés pillanatába, végigmegy, hogy ő üssön egyet. És hogy itt van a titok, a pozitív gondolkodásnál is, ami ugye azt jelenti, hogyha arra figyelsz, amit akarsz, hogy a golflabda beleessen a lukba, akkor sokkal nagyobb esélye, sőt, csak akkor van esélye arra a labdának, hogy beessen a lyukba. Még hogyha azzal foglalkozol, hogy a technikai manőver, hogy hogy kell állni, hogy hogy kell ütni, és elveszel ezekben a részletekben, és elfelejtesz a célra fókuszálni, akkor egészen biztos, hogy egy tök káosz lesz, rosszat fogsz ütni, nem fog elmenni még odáig sem, hanem valahova elszáll a labda össze-vissza. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mire fókuszálod a figyelmedet. Mert amire fókuszálsz, és amit meg akarsz valósítani, ahhoz fognak jönni a lehetőségek, ahhoz fognak jönni az ötletek, ahhoz fog jönni az erő a cselekvéshez. Jó?

Közbe frissítek egyet. Le tudjátok írni. És akkor menjünk is tovább! Ne felejtsétek el leimádni, lelájkolni az oldalt és osszátok meg az ismerőseitekkel! És amíg jegyzeteltek és betölt az oldal, addig iszok egy kortyot. Ugye nagyon érdekes az is, hogy amikor kérdést tesz fel egy viszonylag negatív gondolkodású ember, akkor figyeld meg, hogy a kérdésében már benne van a panaszkodás és már benne van az önsajnálat. Tehát valahol megjelenik magában a kérdésében, hogy neki milyen rossz. Na és akkor menjünk tovább.

A következő nagyon fontos dolog, hogy meg tudd teremteni a pozitív gondolkodásodat az az, hogy el kell engedned azt a gondolatot, hogy vannak tények. Nincsenek tények. Tehát hogy télen esik, télen hideg van, nyáron meleg van. Ha így viselkedem, ez történik, ha elmegyek a boltba, akkor sok pénzt kell költenem, anyám mindig kiakaszt, a párom nem tudom, nem tud főzni. Vannak gondolataid meg tényeid. Na most ezekkel a tényekkel te bezárod magad egy mentális börtönbe. Mert ha te valamit kijelentesz, hogy az úgy van, akkor onnantól kezdve azt mondja az univerzum, hogy „oké főnök, vettem, az úgy van.” Kész, pont. És ez nem lehet másképp. És amikor el akarsz kezdeni változtatni az életeden, akkor, akkor az energia így néz rád, hogy na most mit csinálsz. Hát eddig az volt a szabály, hogy ez így van. Most meg valami mást akarsz? Mi van? És el kell kezdened meggyőzni az energiát, hogy másképp működjön körülötted. Éppen ezért nagyon fontos, hogy felejtsd el azt, hogy vannak tények. Azért, mert a múltban a valahogy a valami történt a valahogyan, az egy dolog. Miért hozod be a jelenbe és miért viszed át a jövőbe? A múltat azért hívjuk múltnak, mert már elmúlt. Ne foglalkozz vele. Ne foglalkozz azzal, hogy mit tapasztaltál tegnap a boltban, hogy mennyibe került a tejföl vagy hogy milyen aranyos volt az eladó. Hanem menj be ma úgy, hogy te tök jól vagy, hogy magadért vállalj felelősséget, és meg fogod látni, hogy akkor a külvilágodban is egy csomó minden meg fog változni. Tehát nincsenek tények.

És akkor nézzük, hogy jöttek-e esetleg még kérdések. Hogyha valamilyen kérdésre nem tudok válaszolni itt élő adásban, akkor természetesen írásban fogok. Jó, én egyelőre nem látok most több hozzászólást vagy kérdést. Írjatok, írjatok! Kérdezzetek, mert így fog egyre hatékonyabbá válni a valódi önismeret útja, hogyha folyamatosan beszélgetünk arról, hogy mi van benned, mert úgy tudjuk rendezni a dolgokat. Na, és akkor jöjjön egy nagyon fontos titok, és akkor hamarosan zárom is majd a műsort. Hogy ugye arról beszélgettünk, hogy a pozitív gondolkodás veled kezdődik, hogy a pozitív gondolkodást cseréljük le arra, hogy ez egy előrevivő, teremtő gondolkodás. És hogyha belegondolsz, akkor ez mit is jelent valójában? Akkor lesz előrevivő, hogyha tudod, hogy mit akarsz elérni. Akkor lesz teremtő, hogyha tudod, hogy mit akarsz. És akkor lesz pozitív, hogyha tudod, hogy mit akarsz, ahhoz úgy gondolkozol, ami a célod megvalósulásához szükséges. Tehát összességében a pozitív gondolkodást hívhatjuk céltudatos gondolkodásnak is. Hiszen ha van célod, ahová el akarsz jutni, akkor ha folyamatosan abba az irányba gondolkozol, ami eljuttat a célodhoz, akkor sokkal, de sokkal könnyedebb, egyszerűbb lesz az életed. Sokkal célirányosabb lesz, nem lesz annyi szenvedés, kudarc, probléma, stb., stb., hanem tudsz előre haladni a felfelé ívelő spirálon, egyre boldogabban, szabadabban. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem kell beleállni szituációkba, hogy nem kell megugrani dolgokat, hogy nem kell támogatni a komfortzónádat. De kell, csak sokkal könnyedebben fognak menni ezek a dolgok. Elmondható az, hogy aki depressziós, aki nagyon negatívan gondolkodik, aki nem tudja, hogy mit kezdjen az életével, ennek mind, szinte 100%-ban az az oka, hogy az az ember nincs tisztában a céljaival. És hogyha mondjuk valakinek gyomorgörcse lesz attól, hogy célokat kell írni, az pedig azért van, mert saját magáról negatívan gondolkodik és azt gondolja, hogy ő nem képes ezeket a célokat megvalósítani, vagy annyira egy degradáló közegben nőtt fel, ahol folyamatosan negatívan minősítették őt, hogy azt hiszi, hogy ő erre nem képes és hogyha számon kérik, akkor megint bántani fogják, hogy ő nem végezte el a feladatát. A célmegvalósulás nem a feladat. Célokat nem azért tűzünk ki, hogy megfeleljünk másoknak. Hanem azért tűzünk ki célokat, hogy egy saját, önazonos életet tudjunk élni, ahol őszintén, boldogan, felszabadultan tudunk jelen lenni itt a 3 dimenziós térben. Jó? Tehát hogy ezért nagyon fontos, hogy kell az, hogy céltudatosan tudj gondolkodni. És amint meglesznek a céljaid, sokkal jobban rá leszel arra kényszerülve, hogy pozitívan gondolkozz. Komáromi Szabina írja, hogy „Ez teljesen érthető volt, köszi.” „Minden nap egy új lehetőség.”,- írja Beatrix. Ez így van. Méghozzá annyira, hogy tedd hozzá, hogy új lehetőség, de ne hozd be a mába a tegnapi rögzült gondolkodásodat, hanem próbálj meg friss szemmel tekinteni saját magadra, a párodra, az életedre, a munkádra, és egy teljesen új világ fog megnyílni. Lászlóné Marika írja, hogy „És várja tőlem a tanácsot.” Nem látom az elejét a gondolatodnak, de. Közben Tóth Ágnes írja, hogy „A gondolatnak teremtő ereje van.” Igen. De hogy azt kérlek, hogy fogadd el, hogy minden egyes gondolatodnak teremtő ereje van. Nem csak annak, hogyha mantrázol. Azoknak a gondolataidnak is teremtő ereje van, amiket észre se veszel. És ezért nagyon fontos a tudatosság, ezért nagyon fontos az önismeret, hogy az öntudatlan gondolataim, amik ugye a tudatosság és az önismeret előtt szinte 100%-ban vannak jelen az életedben, egyre kevésbé legyen jelen. És hogy az önismeret által el tudj jutni a tudatosság azon fokára, hogy szinte 100%-ban tudd azt, hogy mire gondolsz. Ez azért nyilván lehetetlen. De törekednünk kell arra, hogy minél több gondolatunkat tudjuk átmosni, transzmutálni, és egyre pozitívabb irányba állítani.

Ja, közbe iszok és akkor frissítek egyet. Írjátok meg mindig, hogy milyen volt a műsor, hogy mennyire volt érthető, hogy mit szeretnétek benne, csináljunk-e esetleg gyakorlatokat, kértek több példát. Ugye azért eléggé szűkös a műsor, és hát mindig az a célom, hogy minél több olyan információt adjak át, amiből egy kerek egész kép alakul ki a fejedben és hogy tudd, hogy mi a következő lépés. Tehát ne csak az legyen, hogy kielégítsük a spiri egónkat, „wow, mennyi infót hallottam a Bogitól”, hanem hogy az a cél, hogy olyan infót kapj, olyan infót tudj beépíteni, amit már holnap a gyakorlatba át tudsz ültetni, vagy már akár most rögtön. Közben írják, hogy „nagyon érthető volt”, köszi Gigi. Közbe Beatrix írja, hogy „az mennyire igaz, hogy akit sokat bántottak lelkileg, azok a legerősebbek és azok annyira megerősödnek lelkileg, hogy bebizonyítsák másoknak, hogy ők is itt vannak és elérik, amit akarnak.” Ez így van. Csak az a kérdés, hogy mi a motivációja. Tehát egy harcos amazon életét éled, aki egyfolytában bizonyítási vágytól, megfelelési kényszertől szenved, és folyamatosan attól fél, hogyha ő nem teljesít és nem bizonyít, akkor nem fogják őt szeretni. Vagy egy önazonos, önszeretettel teli életet élsz, ahol pont leszarod, hogy mit gondolnak rólad mások, te saját magadnak megmutatod, hogy „aha, mégse vagyok én olyan hülye, ahogy azt mondták nekem.” Jó, tehát hogy ez tök fontos, igen, ez így van, erősödik a lélek, ahogy a lelki függetlenséged kialakul azáltal, hogy nem számít, hogy ki mit gondol rólad, hogy a külvilágban mi van, te tudod a tutit és ez a lényeg. „Igen, kérlek, legyen beépíthető infó, köszi.” Hát Niki, mit értünk beépíthető infó alatt, azt feltétlenül írd le, és akkor törekszem majd arra is, hogy akkor gyakorlati példákkal is tudjalak titeket hazaengedni.

Na és akkor ennyi volt mára az Önismereti 33 így a pozitív gondolkodásról, jegyzeteljétek le a lépéseket és kezdjétek el beépíteni az életetekbe, gyakoroljátok mindazokat, amik ma itt elhangzottak. Ne felejtsétek el, hogy jövő héten keddig tudtok regisztrálni az Antares önismereti élménytáborba, ahova megyünk együtt majd augusztus végén. Csodálatos 3 napot fogunk majd együtt tölteni, igazi exkluzív és luxus körülmények között, és természetesen rengeteg dolgot fogunk újra megtanulni, leginkább a tudatos pihenést, és mindazt, ami önismereti szempontból a következő időszakba vár ránk. És azt se felejtsétek el, hogy a kihívás még mindig tart, hívjátok meg az ismerőseiteket, legyünk benne egyre többen, várom azzal kapcsolatba is a visszajelzéseteket! Már kezd elfáradni a hangom. Na és akkor gyertek az Antares önismereti élménytáborba, mert szuper lesz. Tavaly is nagyon-nagyon-nagyon jó volt, tényleg sorsfordító állapotokat élünk át, a meditáció és a különböző, nagyon színes és élményekkel teli feladatok közepette, és persze tök jókat fogunk meditálni a medencében a heggyel szemben és csodálni a Dunakanyart. Hihetetlen energiák vannak, nagyon sok szállodát kipróbáltam, de egyelőre még én azt gondolom, hogy a legfeltöltőbb, a legcsodálatosabb energiák azok tényleg itt vannak Visegrádon. És hát ezért is megyünk ide, ezért is szervezem oda az Antares tábort. Úgyhogy várlak benneteket szeretettel, gyertek, regisztráljatok! És akkor találkozunk legközelebb, jövő héten hétfőn, 19 órakor újra itt az Önismereti 33 élő Facebook műsorban. Osszátok! Lájkoljátok! Szeressétek! És gyerünk tovább a valódi önismeret útján! Sziasztok!

Na sziasztok, elméletileg most már jónak kell lennie a hangnak, itt van a mikrofon is és ha minden igaz, akkor a beállítások is működnek. Úgyhogy írjatok egy ok-ot, vagy valamit, hogyha hallotok engem, és nem 6 hangot hallotok, hanem csak egyet, az én gyönyörű, bariton, őrületesen recsegős hangomat, szóval várok egy okét, hogy akkor minden rendben van-e a hanggal. Konya Anna azt írja, hogy „Igen, jó.” Csapat? Mit gondoltok, akkor belevághatunk?

Marosi Rita írja, hogy „oké”. Boldogh Ibolya írja, hogy „oké”. Matiszlovics Zoli írja, hogy „Most jó!” Akkor hölgyek, urak, juhuuuu, egy nagy halleluját kérek Losinak, hogy újra megoldotta ezt a technikai őrületet. Nagyon remélem, hogy még nem fog itt elájulni az ötven fok melegben ettől. Köszönöm szépen, írja Oravecz Ibolya, hogy „Szuper a hangod!” Remek, jó, oké. Na, akkor kezdjük elölről, jó? Visszatekerünk és újraindítás.

Szóval sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket itt az Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol ma a pozitív gondolkodásról fogunk beszélgetni. És hát azért írom,hogy beszél, vagy azért mondom, hogy beszélgetni, mert hogy nagyon-nagyon kérlek benneteket, hogy írjátok meg a kérdéseiteket, gondolataitokat. Lájkoljátok le, imádjátok le a videót, főleg, hogy most már van hangom is, juhuuuu! És vágjunk is akkor bele a műsorba! Ugye azzal kezdtem a bevezetőbe, amit ugye így most már nem biztos, hogy hallottátok, hogy mondj 3 mondatot magadról és megmondom, hogy mi a probléma a gondolkodási mátrixodban. És ugye ez azt jelenti, hogy egyértelműen látszik, hogy valaki előremutató, előrevivő gondolkodásban van, építkezik a gondolataival, teremt pozitív dolgokat a gondolataival, vagy hátráltató, önszabotáló gondolatai vannak, és folyamatosan rombolja saját magát, a teremtését és a környezetét is azokkal a gondolatokkal, amik ugye legtöbbször forognak a fejében. Érdekes is azt elhagyni, hogy ne pozitív gondolkodásnak hívjuk ezt, hanem egyelőre maradjunk annyiban, hogy hívjuk egy előremutató, teremtő gondolkodásnak. Mert próbáljunk meg leválni a spirituális egónak azon vágyáról, hogy állandóan címkézünk valamit, hogy ez most jó-rossz, pozitív-negatív, ugyanis ez már gúzsba köti a gondolkodást, ez már beszabotálja, bezárja a te szabad akaratodat, és mindazt a lehetőséget, amit ugye nem veszünk észre azzal, hogy folyamatosan címkézünk. Na és amit ma át fogunk venni, azok nagyon érdekes dolgok. Az a célja a mai Önismereti 33-nak, hogy tisztán lássuk, hogy az önismeret mennyit segít abban, hogy teremtő gondolataink legyenek. Hogyan gondolkozol saját magadról, mennyire építő jellegű az énképed, vagy mennyire önromboló az énképed. Hiszen a pozitív gondolkodás veled kezdődik, és ez lesz a titka, ez lesz a legfontosabb momentuma a mai műsornak. Aztán amiről még beszélünk, hogy hogyan hat az rád, hogy hogyan gondolkozol más emberekről és hogyan gondolkozol a világról. Hiszen minden-minden visszacsatolás teremtő erővel bír. Jó? Tehát hogy nagyon fontos lesz ma, hogy mi van belül, és majd utána beszélünk konkrétan a technikáról. Hogy jön ehhez a felelősségvállalás? Miért kell ehhez a fajta gondolkodáshoz mentális és érzelmi önfegyelem? Miért fontos az őszinteség? Miért fontos, hogy hova fókuszálod a figyelmed? Mit jelent az, hogy ez a fajta gondolkodás a tudatosság alapja? És hogy mit jelent az a nagyon furcsa állítás, hogy nincsenek tények? Jó? Úgyhogy erről fogunk ma részletesebben beszélni.

Közben nézem, hogy jöttek-e hozzászólások. Hello Borosnyay Áron! Örülök, hogy itt vagy. Marosi Rita is írja, hogy „Szép vagy!” Jajj, köszönöm szépen Rita! Áldás, áldás. Írjatok még ilyet, ugyanis nagyon szeretem az elismeréseket és a dicséreteket. Igaz, hogy csak 5%-ban tesz hozzá a motivációhoz, de nagyon-nagyon szeretem, hiszen előrevisz és építi, gerjeszti a saját belső motivációnkat, ami egyébként 95%, úgyhogy juhuuu. Na, mindenki azt írja, hogy tök jó, szuper a hang, szuper a kép. Kérek szépen akkor egy szívecskét vagy egy lájkot a videóhoz. Egyre többen vagyunk, ráfrissítek. És akkor vágjunk is bele a mai Önismereti 33-ba! Közbe hogyha bármi van, elmegy a hangom, vagy hirtelen 6-an leszek, akkor írjatok gyorsan és akkor máris eszközöljük a hibát. De én úgy döntöttem, hogy innentől kezdve minden rendbe lesz az élő közvetítéssel. Kezdjük is!

Ugye a pozitív gondolkodás veled kezdődik. Mit jelent ez az állítás? Azt jelenti, hogy elsősorban azt tapasztaljuk mindig a külvilágunkban, amit ugye belül gondolunk. És mindig azt kapod vissza a külvilágtól, amit adsz. De ennek van egy nagyon fontos előzménye, hogy amit magadnak adsz, azt kapod vissza a külvilágtól. Hiszen amit magadnak adsz, azt tudod adni másoknak is. És hogyha az ember nagyon negatívan, öndegradálóan, önszabotálóan gondolkodik magáról, akkor elmondható, hogy az énképe, a gondolatok összessége, amit saját magáról gondol, az negatív, illetve romboló energiájú. Márpedig, hogyha valaki reggeltől estig és még estétől reggelig is folyamatosan olyan gondolatokat mond magáról, önmagát úgy véleményezi, hogy de hülye vagyok, de béna vagyok, nem vagyok rá képes, nincs elég pénzem, nem vagyok elég szép, túl kövér vagyok. És így folyamatosan mondja, mondja magáról azokat az állításokat, amitől ő rosszul érzi magát, amitől ő kicsinek érzi magát, amitől ő egyre szűkebbnek érzi magát, akkor ez egy romboló gondolkodásmód. Ezt hívjuk negatív gondolkodásnak. És ahogy magadról gondolkodsz, úgy gondolkodsz másokról is. Hogyha – nekem volt régen, még gimis időszakomban egy ilyen kedvenc játékom -, hogy ültünk kint a padon, Budapesten, a 8. kerületben, és azt játszottuk, hogy mindig fikáztuk az embereket, akik így elmentek előttünk, hogy „aaaa, milyen béna a táskája”, „jajjj, de gáz a haja”, „úristen, hogy lehet ilyen arccal a világra születni.” Hát akkor még ugye, nem mondhatom, hogy túlzottan pozitív volt a gondolkodásom, sőt, inkább negatív. De hát akkor ugye a kamaszkorom buzgó erejében úgy gondoltam, hogy én vagyok a világon a legcsodálatosabb. Ami persze nem igaz, hiszen pont azért szidtunk mindenkit, mert annyira alacsony volt az önbecsülésünk, hogy azt gondoltuk, hogyha mást ledegradálunk, akkor azzal mi növünk. Ugye ez általában egy tök jó védekezési mechanizmus. És ezért nagyon fontos, hogy mit gondolsz magadról. Na, nézzük! Gondold azt most végig, játsszunk egy játékot, hogy miket szoktál magadról mondani. Mennyire vagy elégedett magaddal? Mennyire szoktad magadat inkább negatívan bírálni vagy dicsérni szoktad magadat? Melyikből van több? Mikor reggel fölkelsz, akkor jó gondolatok vannak benned, olyan gondolatok, amik felfrissítenek, feltöltenek, előrevisznek, kipattansz az ágyból, de jó, mehetek fogat mosni, de jó, mehetek dolgozni. Vagy ez a négykézláb alig bírsz kivánszorogni az ágyból? Kutatások igazolják, és pszichológiai kutatások igazolják, hogy az ember gondolatai szinte 100%-ban meghatározzák az életének a minőségét. És nemcsak azt, hogy hogy érzed magad, hanem meghatározzák az emberi kapcsolatokat, meghatározzák az anyagi feltételeket és meghatározzák azt is, hogy a karrierlétrán milyen magasra tud eljutni. Erre van egy nagyon jó kísérlet, ez a bolhás kísérlet. Amit egyébként mi emberek is tökéletesen jól megtanultunk. Amikor a bolhát bezárják egy dunsztos üvegbe és lefedik az üveg tetejét, és a bolha itt ugrál az üvegbe. És állandóan beüti a fejét, nem tud kiugrani az üvegből. És ezt jól megtanulja. És amikor leveszik a dunsztos üveg tetejét, a bolha akkor is csak addig fog ugrálni, ameddig ő megtanulta, amekkorát ő megtanult, hogyha ekkorát ugrok, akkor ez még nem fog fájni, ettől még nem ütöm be a fejem. Na és így működünk mi emberek is. Hogy megtanultuk, hogy mekkorát ugrálhatunk, mert akkor még nem szólnak meg, nem vonják meg a szeretetet, nem fognak bírálni, ítélkezni. És éppen ezért egy nagyon bekorlátozott, szűk tartományban gondolkodunk saját magunkról, hogy mire vagyunk képesek. Sőt, van még egy ilyen példa, az elefántos példa. Hogy amikor a kicsi elefánt megszületik, akkor kikötik egy karóhoz, és próbál az elefánt megszökni, de hát megtanulja, hogy nem tudja kihúzni a karót. Majd amikor megnő az elefánt és már hatalmas nagy lesz, eszébe se jut, hogy kihúzza a karót, hiszen megtanulta, hogy hiába huzigálná a karót, az nem fog onnan kijönni. Na és így korlátozzuk be saját magunkat is gondolatilag. Emberi példa ugye, hogy mire vagy képes. Hogy azt gondolod, hogy te nem vagy képes, csak mit tudom én, 250 000 Ft-ot keresni, te nem vagy képes reggel 8-tól este 8-ig folyamatosan beszélni és pörögni. Te nem vagyok képes, te nem vagy képes, te nem vagy képes….És ezt, ezt, ezt nyomod egyfolytában magadban. És amikor elkezded mondjuk a kihívást itt az OtthonFánál, és jönnek a pozitív megerősítő mondatok, amik ugye nem feltétlenül a jelenedre mutatják, hogy igaz, vagy nem feltétlenül a múltbéli tapasztalataidat igazolják, hogy én úgy döntöttem, hogy magamra figyelek. Úgy döntöttem, hogy bőségben élek. Úgy döntöttem, hogy én vagyok a világ legszebb csaja. És hogyha te azt gondolod, hogy ez nem igaz, akkor te azt fogod mondani, hogy nahát, ezt a pozitív megerősítő mondatot én nem fogom használni, mert nem igaz. Holott itt jön a titok, hogy hogyan is tudnánk változtatni a gondolkodásmódunkon. És itt hadd hozzam be a magadról alkotott énkép, az valójában a múltbéli gondolataid összességét alkotják. Amit másoktól hallottál, hogy te milyen vagy. Amit tapasztaltál, hogy aha, igen, tényleg ha télen nem veszek föl sapkát, akkor megfázik a fejem. És amit lemásoltál másoktól. És ebből a 3-ból adódik össze az a maradandó énképed, amit te gondolsz magadról, hogy milyen vagy, hogy nézel ki. Ugye az elmondható, hogy ma Magyarországon 100 nőből kb. 98-nak teljesen irreális az énképe a testét illetően. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában hogyan is nézünk ki. Azt gondoljuk, hogy dagadtak vagyunk meg kicsi a mellünk meg plasztikai műtét kell meg a stb., stb. És érdekes módon minél szebb valaki, annál rosszabb az énképe, annál inkább azt gondolja, hogy ő milyen csúnya, mennyire nem szép.

Na, közbe nézem, hogy jöttek-e kérdések, hozzászólások. Juhuuu, tökre sokan vagyunk. Jó, én egyelőre nem látom, de ez semmit nem jelent. Ráfrissítek és mondom tovább.

Tehát a pozitív gondolkodás alapja az az, hogy te hogyan gondolkodsz magadról. Hiszen az nem pozitív gondolkodás, hogy mindenkivel ilyen nagyon cuki vagyok, tehát tudod, ez a nagyon mázas szeretet, hogy jaajj, ilyen nagyon édes meg nagyon cuki vagyok, ez nem feltétlenül pozitív gondolkodás, ezt úgy hívjuk, hogy majomszeretet. Aztán nem pozitív gondolkodás, hogyha csak kifele mutatom, hogy pozitívan gondolkodok, de belül meg közbe megy „öööőőő, igen, ésakkorőis, ésakkorúgyvolt, ésakkorööőőőő”, és közben az egó folyamatosan irigykedik meg zsörtölődik, meg nyomja a hülye szövegét. Az megint nem pozitív gondolkodás. Akkor fogsz majd pozitívan gondolkodni, hogyha belül és kívül ugyanazt éled meg. Hogyha tök önazonosan, tök őszintén tudod azt mondani valakinek, amit gondolsz és amit érzel. Ez a pozitív gondolkodás alapja. Tehát hogy nagyon fontos, hogy nem attól fog valaki pozitívan gondolkodni, hogy egy hazug életet kezd el élni azáltal, hogy csak olyan pozitív dolgokat mond, amit a társadalom elvár, hogy az pozitív. Ez nem igaz. Mert lehet az, hogy nekem tök pozitív az, hogyha valaki teljesen őszinte. Még akkor is, hogyha bánt. Nagyon sok ember azt gondolja, hogy jajj, hát megbántott, hogy hogy képzeli, hogy milyen sértő és hogy egyáltalán nem tapintatos. Én tök szeretem, hogyha jön valaki és elmondja azt, amit gondol, mert az által kapok egy őszinte, tiszta tükröt. És amikor jön valaki és ilyen mézesmázosan nyomja nekem, hogy „jajjj, íííí”, akkor én attól tök rosszul tudok lenni, mert nem igaz. És a másik az, hogy hogy vagy te jelen az életedben. Tehát hogyha tök más vagy a munkahelyeden, tök más vagy a párkapcsolatodban, tök más vagy a barátnőiddel, akkor igazából egyfolytában ilyen álarcokat meg szerepeket veszünk fel. Ami ugye megint nem fogja támogatni és segíteni a pozitív gondolkodást. Miért? Mert ha nem önazonos, őszinte életet törekszünk élni minden pillanatban, az megint nem a pozitív gondolkodás. Úristen, hát jól belementem itt a bevezetőbe. Remélem, hogy azért érthető vagyok. És hogy átjön az, hogy ez mennyire nem egy definiálható, egy lineáris, egy leíró folyamat, hanem ezt tényleg meg kell élni, meg kell tapasztalni, gyakorolni kell és ezer ága van. Mert nemcsak az a pozitív gondolkodás, hogy közös megegyezés alapján pozitív szavakat skandálok. Hanem az a pozitív gondolkodás, amikor belülről, belső bizonyosságból éled az életedet, és az ugyanolyan belül és ugyanolyan kívül is, és nem építő-romboló, hanem teremtő és előrevivő.

Na, közbe nézem akkor a hozzászólásokat. Kertész Annát látom, hogy itt van, hello! Oké, egyelőre én nem látok több kérdést. Ez nem azt jelenti, hogy nem érkezett meg a kérdésed, hogyha írtál. Csak a Facebook még mindig nem fejlődött fel arra, „Hallo Facebook, figyelj ránk! Hogy azonnal megjelenjenek a hozzászólások és ne kelljen vele akár perceket is várni.” Közben látok egyet. Farkasné Pap Éva írja „Ezt én is nagyon szeretem, legyen egyenes az ember. Nem muszáj csöpögni. Hu, nem bírom én se az ilyet.” Tök jó, egyre többen vagyunk. Juhhuu! Tökre örülök. Na szuper, helyes! Na, és akkor menjünk tovább. Közbe Antalovics Eszter is megérkezett, hello! Tóth Ágnest is látom, hello Ági! És egyelőre megint ennyit látok.

Na, menjünk akkor tovább! Tehát ugye eddig arról beszélgettünk, hogy a pozitív gondolkodáshoz, vagy ahogy én jobban szeretem hívni, az előrevivő, teremtő gondolkodáshoz ugye az egyik legfontosabb alap tétel az az, hogy te hogyan gondolkozol magadról. Hogy az önmagadról alkotott gondolataid építőek vagy rombolóak. Mert ha rombolóak, akkor bocsi, de hiába kifele azt mutatod, hogy pozitívan gondolkodsz, nem igaz, és ezért van annyi nehézség az életedben. Hogyha pedig építőek azok a gondolatok, amit magadról gondolsz, akkor sokkal több lehetőséget veszel észre a külvilágodban is a problémáid megoldására. És ugye ahhoz, hogy ezt tisztán tudjuk látni, ugye ennek alapja az önismeret. Tehát ahhoz, hogy tisztán lásd a belső folyamataidat, hogy hogy érzel, mit gondolsz, mi történik, hogy védekezési mechanizmusban vagy-e vagy félelemben, akkor ugye ehhez kell az önismeret. Jó? Tehát ezért nagyon fontos, hogy a pozitív gondolkodás az nemcsak azt jelenti, hogy vagyok egy szar állapotban és elkezdek pozitív mondatokat mondani. Ez az eleje, ez tök jó. De hozzá kell tenni a következőket. Például felelősségvállalás a döntés hatalmában. Ezt így írtam föl magamnak. Te is érdemes, hogyha így írod fel. Tehát felelősségvállalás a döntés hatalmában. Ez ugye mit jelent? Hogy ez is a pozitív gondolkodás része, hogy amikor hozol egy döntést, akkor azért te felelősséget vállalsz. Ugye az előző Önismereti 33 műsoromban már beszéltünk erről, a döntés hatalmáról. Közben Kiss Ágnes Hina is megérkezett, Magyarvári Bogi is itt van, sziasztok csajok! Mert nagyon fontos, hogy értsd, hogy az életed minden pillanatában döntést hozol. És amikor felelősséget vállalok a döntésemért és a döntésemnek lesz egy következménye, egy olyan következménye, amit lehet, hogy én nem láttam előre, lehet, hogy azt hiszem, hogy olyan döntést hoztam, ami fúúú, szuper, csodálatos dolgokat fog teremteni, de közben pedig egyre több nehézségbe ütközöm. Na és itt jön a felelősségvállalás, hogy amikor meghozok egy döntést, hogy hogy akarom megváltoztatni az életemet, – elköltözöm, veszek egy másik autót, több pénzt csinálok, nagyobb lakásba költözöm stb., stb.-, akkor ahhoz, ugye hogy ez a célod meg tudjon valósulni, pontosan jól tudjuk, hogy egy cél megvalósulásához minden meg fog történni ahhoz, hogy a célod meg tudjon valósulni. És ezt előre nem tudod, hogy nehézségek, mennyi lesz, hogy kikkel kell konfrontálódni, hogy hol kell beleállnod a saját helyzetedbe. Tehát hogy nem mindig úgy történik az élet, mint a forró kés ahogy a Nutellában úszik, hanem bizony vannak olyan dolgok, amiket meg kell oldani. És ez is a pozitív gondolkodás része, hogy döntök, haladok és felelősséget vállalok a döntésemért. Aztán, ami még nagyon fontos. Közbe Farkasné Pap Éva írja „Helyre kell rakni a dolgokat. Nekem is van mit helyrerakni.” Hát ugye pont erről szól az OtthonFa belső tér rend, ugye, hogy a belső teredben rendet kell tenni, mert ugye ami bent, az kint is. Úgyhogy igen, az tök fontos.

Na és akkor menjünk tovább. Tehát hogy ez egy nagyon fontos része a pozitív gondolkodásnak. Aztán, miért kell a pozitív gondolkodáshoz magas mentális és érzelmi intelligencia? És jajjj, itt szoktak az Antaresesek őrjöngeni, amikor ezt vesszük az Antares tréningen, de majd gyakoroljuk most, nemsokára a táborban is, hogy ez mit is jelent. Ugye mit jelent a mentális meg az érzelmi önfegyelem? Azt, hogy uralom a belső folyamataimat, hogy én választok gondolatot, én döntöm el, hogy mire gondolok, és a választott gondolataim által tudom, hogy milyen érzés fog generálódni bennem. Ha egy öndegradáló, „jajj, de hülye picsa vagy” Bogi, de béna vagy, hogy te ezt mennyire nem tudod megcsinálni gondolat, az biztos, hogy egy szűk, egy szorongó, egy energiaelvevő érzést fog eredményezni bennem. Ami után milyen cselekvés lesz? Hát a semmilyen.  De ha én azt mondom, hogy figyelj Bogi, képes vagy rá, hajlandó is vagy rá, meg tudod csinálni, mert van egy célod és tudod, hogy ez kell hozzá, akkor ugye ezek a gondolatok erővel teli, elindító érzéseket fognak generálni bennem, aminek mi lesz az eredménye? Hogy menni akarok és csinálni akarom, és gyerünk már, és ne várjunk már, és most kire kell várni és haladjunk és hajrá és, és ezt fogom érezni. Tehát hogy ezért nagyon fontos, hogy mi az, amire gondolsz. És ehhez kell a mentális önfegyelem, hogy ne legyél a gondolataid áldozata. Tehát mondjuk azt gondolod, hogy „Ó, hát én szegény voltam eddig is, meg most is meg az is leszek.” Miért? Vagy: „Kövér voltam régen is, az anyám is kövér volt, most is az vagyok, én kövér leszek egész életembe.” Miért mondunk ilyeneket? Tiszta őrület! Ez nem így van. Mindenen lehet változtatni. A kérdés, hogy akarunk és hogy mennyire vagyunk bátrak szembenézni és belemenni azokkal a dolgokkal, és hogy hajlandóak vagyunk-e megtenni azt, amit egy adott cél megvalósítása igényel tőlünk. De ehhez nem fogunk tudni együttműködni a saját vágyainkkal, a saját céljainkkal, hogyha nem kezdjük el mentális önfegyelemmel megválogatni a gondolatainkat, amik előrevisznek. Na és ebben borzasztó sokat segít az önismeret. Miért? Mert fel tudod térképezni, hogy milyen fura gondolataid vannak saját magadról. És azokat le tudod cserélni. Tehát lehet, hogy eddig azt gondoltam magamról, hogy „Jajj, mit tudom én, nem szép, hogy fekete a hajam. Aztán úgy vagyok vele, hogy, jajj, de miért, hát nekem ez tök jól áll és szép.” És úgy döntök, hogy igenis tök jól áll. És akkor véletlenül mindenki elkezdi azt mondani, hogy Bogi, „de szép a hajad, de jó a hajad”, hiába ilyen, mint a lónak a sörénye, olyan vastag, hogy nem tudom, almát lehet vele vágni, de hogy „jajj, de jó meg biztos varázserő van benne”, meg mit tudom én. Ugye ezt tapasztaljuk.

Közbe jöttek hozzászólások. „Minden a fejünkben dől el.” Igeeeen! De úgy dől el minden a fejünkben, Gesztesi Beatrix, hogy mit választunk, ugye? Tehát hogy nem a valaki eldönti a fejünkben, hanem hogy én eldöntöm, hogy milyen gondolatot választok. „De ha azt mondom magamnak, hogy fogd be a szádat Ági, azt jól teszem.” Hát, én azt szoktam mondani, hogy általában ha egy csapatban vagyunk, akkor hogy akkor szólaljunk meg, hogyha valami hasznos értéket, vagy értéket adó gondolatunk van. Azért ne beszélgessünk, hogy szívjuk egymás energiáját, mert hogy az a leggenyóbb dolog a világon. Hanem megfelelő önismerettel jöjjünk ki a hatalmi drámából és legyünk támogató közegei egymásnak és akkor valóban érdemes odafigyelni arra, hogy érdemes megszólalni vagy sem. Oké, Gesztesi Beatrix is írt, oké, tök jó, ugyanarra gondolunk. Egyelőre ennyit láttam.

Megyünk majd tovább. Na és ugye ott tartottunk, hogy nagyon fontos, hogy mit gondolsz magadról, pozitív gondolkodás alapja, aztán hogy felelősséget kell vállalni a döntéseidért, aztán, hogy nagyon fontos, hogy megfelelő mentális és érzelmi önfegyelemmel rendelkezz. És akkor most megyünk tovább. A következő lépés az az, hogy a pozitív gondolkodás, amit ugye hívjuk úgy, hogy előrevivő, teremtő gondolkodás, az teljes őszinteséget igényel. Ááá, ez volt a legnehezebb megtanulni nekem mindig is. Mert én mindig azt hittem, hogy tök őszinte vagyok, de úgy, hogy azért hát cenzúráztam. Meg persze gondoltam a valamit a valakiről és hát így nem akartam megbántani és akkor nem mondtam el neki, vagy így legömbölyítettem a kockát, vagy mondtam, hogy hát igen, nem volt egy szép dolog tőled és hát légy olyan kedves legközelebb ezt ne csináld. Közbe magamba meg „aaaa”, teljesen meg voltam őrülve, hogy „hogy csinálhatja, hogy képzeli, hogy tehet ilyet, jaaaaj”, ugye ez volt belül. És hogy oké, hogy nem ezt adom át, de az információ esszenciája az nem veszhet el, ami belül van meg amikor kijön. Tehát hogy tök fontos, hogy oké, nem mondom azt, hogy „figyelj, dögölj meg, milyen bunkó vagy”. Nem mondok ilyet. Hanem mondjuk azt mondom neki, hogy „figyelj, tök gáz, amit csinálsz és hogy tényleg azt gondolom, hogyha nem adsz hasznos értéket a világnak, akkor tök felesleges, hogy itt legyél a Föld nevű bolygón”. És ugye nem mindegy, hogy ezt hogyan adod át. Ugye erről beszéltünk. Szintén vissza tudod nézni, érzelmi kommunikáció, hogyan kommunikálj úgy, hogy ne legyél hatalmi drámában. De az információ kvintesszenciája ne vesszen el, ami bent van és ami kint van. Antalovics Eszter: „Több mint 20 éve gyakorlom a pozitív gondolkodást, régebben csak mentá…..Eddig tudtam elolvasni. Eszter, írd végig! Azt mondja, „Szándékosan senkit nem akarok megbántani.” Jajjj, ez nagyon fontos, igen. Tehát hogy a szándék hatalma. Én se akarok megbántani senkit soha. Ezt úgy szoktam tanítani az Antareseken vagy a skype tréningeken, hogy van egy erélyes szeretet kommunikáció fajta, ami hát sem bennem, sem annak, akinek mondom, nem feltétlenül jó érzéseket vált ki. Lehet, hogy fájni is fog. De én mindig azt mondom, hogyha szeretek valakit és tisztelek valakit, akkor azt én azzal tudom kimutatni, hogy a lehető legőszintébb, legtisztább tükre vagyok, ekkor tudok lenni a támogató közeg. És hogy ezt csinálom a párommal is. És kérem, hogy ő is ezt csinálja velem. Miért? Mert hogyha nem vagyok őszinte, hogyha én nem mondom el neki, hogy amit tesz, annak mi a következménye vagy a környezetére milyen hatással van, akkor most én segítem őt vagy nem? Ha elhallgatom az információt, akkor baromira nem vagyok neki támogató közeg. Úgyhogy igen, szándékosan nem akarunk megbántani senkit, ez alap. És hogy én is örülök, hogyha nem így áll hozzám valaki. De viszont azt pedig nagyon szeretem és tudom tisztelni, és végtelen hálát érzek, amikor valaki azt mondja, hogy „figyelj Bogi, hát ez meg ez meg ez meg ez van. Meg tudjuk ezt oldani, meg tudjuk ezt beszélni, hogy ne legyen bennünk tüske?” És innentől kezdve egy felszabadult emberi kapcsolat tud kijönni. „Én mondjuk olyan vagyok, hogy megtanultam meglátni minden rosszban a jót, a dolgok mögé látni”, írja Beatrix. Ez tök jó, ugye, hogy mi ez most áldás vagy átok. Én egyébként azt tanítom, hogy minden negatívnak álcázott helyzet, ember, szituáció, az egy lehetőség arra, hogy fejlődjek és egy lépéssel közelebb kerüljek a célomhoz. „Az önérdekérvényesítés és a határok meghúzása is elvezet az együttérzés gyakorlásához?” Szia Zubor Eszter! Fúúú, hát egy jó összetett kérdést tettél föl. Kezdjük azzal, hogy én az együttérzést nem tartom támogató közegű hozzáállásnak. Mert az együttérzés az azt jelenti, hogy együtt érzek veled, ami azt jelenti, hogyha neked fáj, nekem is fáj, ha te beledöglesz, én is beledöglök. Ami nem segít abban, hogy téged kihúzzalak a szarból, hogyha rosszul vagy. Ugye ki kell alakítani a lelki függetlenséget, az érzelmi függetlenséget, ahhoz, hogy én támogató közeg legyek. Hiszen ha te önsajnálatban vagy és én is elkezdelek sajnálni, akkor baromira nem segítek neked. Azzal segítek, hogy azt mondom, hogy figyelj, megértem, hogy szar, megértem, hogy nehéz, gyere, oldjuk meg, találjunk rá megoldást és megfogom a hajánál és elkezdem kirángatni az önsajnálatból. Ez a támogató közeg. Na és az együttérzést cseréljük le inkább empatikus hozzáállásra, ami azt jelenti, hogy tisztában vagyok az érzéseiddel, értem, hogy min mész keresztül, de nem döglök bele veled együtt a fájdalomba. És akkor ugye az önérdekérvényesítés és a határok meghúzása is elvezet az empatikus vagy az empata gyakorlásához? Igen. Tehát hogy az önérdekérvényesítés az azt jelenti, hogy ez a win-win helyzet, hogy elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy, tiszteletben tartom a döntéseidet, a szabályaidat, és az a kérésem, hogy te is fogadj el engem olyannak, amilyen vagyok és tartsd tiszteletben, hogy én hogyan döntök helyzetekben és hogy mik az én bolygómon a szabályok. És azáltal, hogy meghúzom a határokat, ugye erre a példám a következő, alapvetően én úgy állok az emberekhez, hogy tényleg mindenkiben látom azt az esszenciát, ami ő valójában, átlátok az egóján, átlátok a védekezési mechanizmusain, és törekszem nem ezekkel kommunikálni, hanem az ő saját magjával. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mindenkit szeretek és mindenkit elfogadok és mindenkit tisztelek. De ez nem jelenti azt, hogy bárkit beengedek az otthonomba, bárkit beengedek egy Antares tréningre vagy bárkinek örülök, hogyha eljön az Antares táborba. Tényleg azt gondolom, hogy azért mert szeretlek és tisztellek, de nem azonosak a szabályaink, nem azonosak az értékeink, nem egy irányba nézünk, hanem mondjuk az egyik ember panaszkodik, a másik meg céltudatos, akkor a büdös életbe nem fognak közös nevezőre jutni.Tehát hogy ebből a szempontból nagyon fontos, hogy igen, azért mert szeretlek, tisztellek, elfogadlak és nem nyúlok bele a te szabad akaratodba, ettől függetlenül még meghúzom a határaimat. Úgyhogy a kérdésedre a válaszom, igen. Azt írja, úúúú, de hosszú neved van, Gönczi Alföldi Gizella Gigi, úgy foglak hívni, hogy Gigi, hogyha ez neked is megfelelő. „Igen, régen én is imádtam, ha sajnáltak, de már nem.” Juhuuuu! Ez egy tök fontos önismereti előrelépés, gratulálok. Ha valaki ki tud jönni srácok, az önsajnálatból, az egy akkora fejlődési lépés, tök jó vagy. „Én úgy vagyok ezzel – írja Éva -, hogy inkább bántson meg az illető, de utána majd átgondolva a dolgokat meg lehet békélni.” Az asszertív kommunikációban tanítom, hogy ne vegyél semmit személyes sértésnek. Tehát hogy így viszonylag nehezen tudnak emberek engem megbántani, vagy szokták mondani, hogy „jajj, Bogi, nem akartalak megbántani.” És mondtam, hogy nem tudsz megbántani és hogy nem miattad vagy nem azért, hogy most itt aranyos legyek veled, saját magamnak nem engedem azt meg, hogy valakivel szemben azt érezzem, hogy megbánt. És innentől kezdve nem kell ezzel foglalkozni, hanem ott rögtön, a helyben lehet kezelni a szituációt.

Jó, oké, akkor közben megyünk tovább. Na, ott tartottunk, hogy pozitív gondolkodás, és végig vettünk egy pár lépést, remélem le tudtad jegyzetelni, ígérem, a végén összefoglalom. És van még lépése annak, hogy ki tudd alakítani a pozitív gondolkodást. Ilyen az, hogy figyelem fókuszálása arra, amit akarsz. Tehát a figyelmed fókuszálása arra, amit akarsz. Na, ez ugye azt jelenti, hogy az nem tartozik az előrevivő, teremtő gondolkodásba, amikor valaki folyamatosan panaszkodik a múltja és a múltbéli döntéseinek következménye, azaz a jelene miatt. És ugye egyfolytában arról beszél, hogy „ez van meg az van, meg ezt utálja meg ezt nem akarja, meg ez történt, meg megint az van stb., stb.” és így megy bele ebbe a sztoriba. Nagyon fontos, hogy akkor fogsz tudni építően gondolkodni, hogyha arra fókuszálod a figyelmed, ha arra figyelsz, amit szeretnél, amit akarsz, amit meg akarsz valósítani, a célodra, amit el akarsz érni. Miért? Mert ahol a figyelem, ott az energia. Ahova figyelsz, odamész. Ugye a legjobb példa erre a golf. Ott van az, ott tanítják a golfozóknak, hogy miközben ott állnak be, és olyan teljesen őrült pózban méregetik a labdát és nézik a lukat, méregeti a labdát, nézi a lukat, méregeti a labdát, nézi a lukat. Ezt azért csinálják, mert közben mentálisan ő azt látja, hogy a labda tökéletes íven száll és egyenesen beleesik a lukba. Tehát ő úgy készíti elő az ütését, úgy választ ütőt, úgy választ ütéserőt, hogy ő azt látja, hogy a labda ott van a lukban. És tulajdonképpen egy teljesen öntudatlan folyamat, amin ugye szinte az a 42 izom, ami dolgozik az ütés pillanatába, végigmegy, hogy ő üssön egyet. És hogy itt van a titok, a pozitív gondolkodásnál is, ami ugye azt jelenti, hogyha arra figyelsz, amit akarsz, hogy a golflabda beleessen a lukba, akkor sokkal nagyobb esélye, sőt, csak akkor van esélye arra a labdának, hogy beessen a lyukba. Még hogyha azzal foglalkozol, hogy a technikai manőver, hogy hogy kell állni, hogy hogy kell ütni, és elveszel ezekben a részletekben, és elfelejtesz a célra fókuszálni, akkor egészen biztos, hogy egy tök káosz lesz, rosszat fogsz ütni, nem fog elmenni még odáig sem, hanem valahova elszáll a labda össze-vissza. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mire fókuszálod a figyelmedet. Mert amire fókuszálsz, és amit meg akarsz valósítani, ahhoz fognak jönni a lehetőségek, ahhoz fognak jönni az ötletek, ahhoz fog jönni az erő a cselekvéshez. Jó?

Közbe frissítek egyet. Le tudjátok írni. És akkor menjünk is tovább! Ne felejtsétek el leimádni, lelájkolni az oldalt és osszátok meg az ismerőseitekkel! És amíg jegyzeteltek és betölt az oldal, addig iszok egy kortyot. Ugye nagyon érdekes az is, hogy amikor kérdést tesz fel egy viszonylag negatív gondolkodású ember, akkor figyeld meg, hogy a kérdésében már benne van a panaszkodás és már benne van az önsajnálat. Tehát valahol megjelenik magában a kérdésében, hogy neki milyen rossz. Na és akkor menjünk tovább.

A következő nagyon fontos dolog, hogy meg tudd teremteni a pozitív gondolkodásodat az az, hogy el kell engedned azt a gondolatot, hogy vannak tények. Nincsenek tények. Tehát hogy télen esik, télen hideg van, nyáron meleg van. Ha így viselkedem, ez történik, ha elmegyek a boltba, akkor sok pénzt kell költenem, anyám mindig kiakaszt, a párom nem tudom, nem tud főzni. Vannak gondolataid meg tényeid. Na most ezekkel a tényekkel te bezárod magad egy mentális börtönbe. Mert ha te valamit kijelentesz, hogy az úgy van, akkor onnantól kezdve azt mondja az univerzum, hogy „oké főnök, vettem, az úgy van.” Kész, pont. És ez nem lehet másképp. És amikor el akarsz kezdeni változtatni az életeden, akkor, akkor az energia így néz rád, hogy na most mit csinálsz. Hát eddig az volt a szabály, hogy ez így van. Most meg valami mást akarsz? Mi van? És el kell kezdened meggyőzni az energiát, hogy másképp működjön körülötted. Éppen ezért nagyon fontos, hogy felejtsd el azt, hogy vannak tények. Azért, mert a múltban a valahogy a valami történt a valahogyan, az egy dolog. Miért hozod be a jelenbe és miért viszed át a jövőbe? A múltat azért hívjuk múltnak, mert már elmúlt. Ne foglalkozz vele. Ne foglalkozz azzal, hogy mit tapasztaltál tegnap a boltban, hogy mennyibe került a tejföl vagy hogy milyen aranyos volt az eladó. Hanem menj be ma úgy, hogy te tök jól vagy, hogy magadért vállalj felelősséget, és meg fogod látni, hogy akkor a külvilágodban is egy csomó minden meg fog változni. Tehát nincsenek tények.

És akkor nézzük, hogy jöttek-e esetleg még kérdések. Hogyha valamilyen kérdésre nem tudok válaszolni itt élő adásban, akkor természetesen írásban fogok. Jó, én egyelőre nem látok most több hozzászólást vagy kérdést. Írjatok, írjatok! Kérdezzetek, mert így fog egyre hatékonyabbá válni a valódi önismeret útja, hogyha folyamatosan beszélgetünk arról, hogy mi van benned, mert úgy tudjuk rendezni a dolgokat. Na, és akkor jöjjön egy nagyon fontos titok, és akkor hamarosan zárom is majd a műsort. Hogy ugye arról beszélgettünk, hogy a pozitív gondolkodás veled kezdődik, hogy a pozitív gondolkodást cseréljük le arra, hogy ez egy előrevivő, teremtő gondolkodás. És hogyha belegondolsz, akkor ez mit is jelent valójában? Akkor lesz előrevivő, hogyha tudod, hogy mit akarsz elérni. Akkor lesz teremtő, hogyha tudod, hogy mit akarsz. És akkor lesz pozitív, hogyha tudod, hogy mit akarsz, ahhoz úgy gondolkozol, ami a célod megvalósulásához szükséges. Tehát összességében a pozitív gondolkodást hívhatjuk céltudatos gondolkodásnak is. Hiszen ha van célod, ahová el akarsz jutni, akkor ha folyamatosan abba az irányba gondolkozol, ami eljuttat a célodhoz, akkor sokkal, de sokkal könnyedebb, egyszerűbb lesz az életed. Sokkal célirányosabb lesz, nem lesz annyi szenvedés, kudarc, probléma, stb., stb., hanem tudsz előre haladni a felfelé ívelő spirálon, egyre boldogabban, szabadabban. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem kell beleállni szituációkba, hogy nem kell megugrani dolgokat, hogy nem kell támogatni a komfortzónádat. De kell, csak sokkal könnyedebben fognak menni ezek a dolgok. Elmondható az, hogy aki depressziós, aki nagyon negatívan gondolkodik, aki nem tudja, hogy mit kezdjen az életével, ennek mind, szinte 100%-ban az az oka, hogy az az ember nincs tisztában a céljaival. És hogyha mondjuk valakinek gyomorgörcse lesz attól, hogy célokat kell írni, az pedig azért van, mert saját magáról negatívan gondolkodik és azt gondolja, hogy ő nem képes ezeket a célokat megvalósítani, vagy annyira egy degradáló közegben nőtt fel, ahol folyamatosan negatívan minősítették őt, hogy azt hiszi, hogy ő erre nem képes és hogyha számon kérik, akkor megint bántani fogják, hogy ő nem végezte el a feladatát. A célmegvalósulás nem a feladat. Célokat nem azért tűzünk ki, hogy megfeleljünk másoknak. Hanem azért tűzünk ki célokat, hogy egy saját, önazonos életet tudjunk élni, ahol őszintén, boldogan, felszabadultan tudunk jelen lenni itt a 3 dimenziós térben. Jó? Tehát hogy ezért nagyon fontos, hogy kell az, hogy céltudatosan tudj gondolkodni. És amint meglesznek a céljaid, sokkal jobban rá leszel arra kényszerülve, hogy pozitívan gondolkozz. Komáromi Szabina írja, hogy „Ez teljesen érthető volt, köszi.” „Minden nap egy új lehetőség.”,- írja Beatrix. Ez így van. Méghozzá annyira, hogy tedd hozzá, hogy új lehetőség, de ne hozd be a mába a tegnapi rögzült gondolkodásodat, hanem próbálj meg friss szemmel tekinteni saját magadra, a párodra, az életedre, a munkádra, és egy teljesen új világ fog megnyílni. Lászlóné Marika írja, hogy „És várja tőlem a tanácsot.” Nem látom az elejét a gondolatodnak, de. Közben Tóth Ágnes írja, hogy „A gondolatnak teremtő ereje van.” Igen. De hogy azt kérlek, hogy fogadd el, hogy minden egyes gondolatodnak teremtő ereje van. Nem csak annak, hogyha mantrázol. Azoknak a gondolataidnak is teremtő ereje van, amiket észre se veszel. És ezért nagyon fontos a tudatosság, ezért nagyon fontos az önismeret, hogy az öntudatlan gondolataim, amik ugye a tudatosság és az önismeret előtt szinte 100%-ban vannak jelen az életedben, egyre kevésbé legyen jelen. És hogy az önismeret által el tudj jutni a tudatosság azon fokára, hogy szinte 100%-ban tudd azt, hogy mire gondolsz. Ez azért nyilván lehetetlen. De törekednünk kell arra, hogy minél több gondolatunkat tudjuk átmosni, transzmutálni, és egyre pozitívabb irányba állítani.

Ja, közbe iszok és akkor frissítek egyet. Írjátok meg mindig, hogy milyen volt a műsor, hogy mennyire volt érthető, hogy mit szeretnétek benne, csináljunk-e esetleg gyakorlatokat, kértek több példát. Ugye azért eléggé szűkös a műsor, és hát mindig az a célom, hogy minél több olyan információt adjak át, amiből egy kerek egész kép alakul ki a fejedben és hogy tudd, hogy mi a következő lépés. Tehát ne csak az legyen, hogy kielégítsük a spiri egónkat, „wow, mennyi infót hallottam a Bogitól”, hanem hogy az a cél, hogy olyan infót kapj, olyan infót tudj beépíteni, amit már holnap a gyakorlatba át tudsz ültetni, vagy már akár most rögtön. Közben írják, hogy „nagyon érthető volt”, köszi Gigi. Közbe Beatrix írja, hogy „az mennyire igaz, hogy akit sokat bántottak lelkileg, azok a legerősebbek és azok annyira megerősödnek lelkileg, hogy bebizonyítsák másoknak, hogy ők is itt vannak és elérik, amit akarnak.” Ez így van. Csak az a kérdés, hogy mi a motivációja. Tehát egy harcos amazon életét éled, aki egyfolytában bizonyítási vágytól, megfelelési kényszertől szenved, és folyamatosan attól fél, hogyha ő nem teljesít és nem bizonyít, akkor nem fogják őt szeretni. Vagy egy önazonos, önszeretettel teli életet élsz, ahol pont leszarod, hogy mit gondolnak rólad mások, te saját magadnak megmutatod, hogy „aha, mégse vagyok én olyan hülye, ahogy azt mondták nekem.” Jó, tehát hogy ez tök fontos, igen, ez így van, erősödik a lélek, ahogy a lelki függetlenséged kialakul azáltal, hogy nem számít, hogy ki mit gondol rólad, hogy a külvilágban mi van, te tudod a tutit és ez a lényeg. „Igen, kérlek, legyen beépíthető infó, köszi.” Hát Niki, mit értünk beépíthető infó alatt, azt feltétlenül írd le, és akkor törekszem majd arra is, hogy akkor gyakorlati példákkal is tudjalak titeket hazaengedni.

Na és akkor ennyi volt mára az Önismereti 33 így a pozitív gondolkodásról, jegyzeteljétek le a lépéseket és kezdjétek el beépíteni az életetekbe, gyakoroljátok mindazokat, amik ma itt elhangzottak. Ne felejtsétek el, hogy jövő héten keddig tudtok regisztrálni az Antares önismereti élménytáborba, ahova megyünk együtt majd augusztus végén. Csodálatos 3 napot fogunk majd együtt tölteni, igazi exkluzív és luxus körülmények között, és természetesen rengeteg dolgot fogunk újra megtanulni, leginkább a tudatos pihenést, és mindazt, ami önismereti szempontból a következő időszakba vár ránk. És azt se felejtsétek el, hogy a kihívás még mindig tart, hívjátok meg az ismerőseiteket, legyünk benne egyre többen, várom azzal kapcsolatba is a visszajelzéseteket! Már kezd elfáradni a hangom. Na és akkor gyertek az Antares önismereti élménytáborba, mert szuper lesz. Tavaly is nagyon-nagyon-nagyon jó volt, tényleg sorsfordító állapotokat élünk át, a meditáció és a különböző, nagyon színes és élményekkel teli feladatok közepette, és persze tök jókat fogunk meditálni a medencében a heggyel szemben és csodálni a Dunakanyart. Hihetetlen energiák vannak, nagyon sok szállodát kipróbáltam, de egyelőre még én azt gondolom, hogy a legfeltöltőbb, a legcsodálatosabb energiák azok tényleg itt vannak Visegrádon. És hát ezért is megyünk ide, ezért is szervezem oda az Antares tábort. Úgyhogy várlak benneteket szeretettel, gyertek, regisztráljatok! És akkor találkozunk legközelebb, jövő héten hétfőn, 19 órakor újra itt az Önismereti 33 élő Facebook műsorban. Osszátok! Lájkoljátok! Szeressétek! És gyerünk tovább a valódi önismeret útján! Sziasztok!

Pin It on Pinterest