Hitel, devizahitel és ami mögötte van benned!
– Mester, egyre nagyobb bennem a nyomás és a gyomorgörcs, hogy nem tudom visszafizetni a hitelemet. Mit kezdjek ezzel a helyzettel?
– A hitelek. Kedvenc téma. Mi a megoldás? Kezdjük az elején.
Nagyon akartál valamit megvásárolni, ám likviditási nehézségeid voltak és a felelősséget a bankra hárítottad. Azonnal akartad, és elhitted, hogy te annyi pénzt sosem leszel képes megteremteni. Így (pénzügyi ismeretek nélkül) aláírtál egy szerződést, amivel a bank rabszolgájává váltál. De becsuktad a szemed, mert a vágyad nagyobb volt a tisztánlátásodnál. Most az alacsony önbecsülésed miatt, azt gondolod, hogy te tartozol a banknak, mert ő tett neked szívességet azzal, hogy kölcsönzött pénzt. te a szerződéssel vállaltad, hogy visszafizeted, ám most meg szegted a szavad, mert nem tudod fizetni, így alsóbbrendűnek érzed magad a banknál. Miért is? mert ő adott pénzt kölcsön neked.
– Igen, ezt gondolom, ám átvertek!
– Pillanat! A bankot hibáztatod, ugyanakkor te érzed magad kellemetlenül a tartozás miatt. Kevesebbnek, kisebbnek érzed magad, mert neked kevesebb a pénzed, mint a banknak, ezért őt felmagasztalod! Ő a nagy, te a kicsi, és ezt a felborult erőviszonyt azzal próbálod egyensúlyba hozni, hogy egoból utálkozol, haragszol, gyűlölködsz.
Ám egy nagyon fontos dolgot az egos gőgöd miatt nem látsz meg.
Amikor megkaptad a hitelt, a bankban egyetlen egy ember döntötte ezt el. A kockázatelbíráló. A banknak érdeke volt, hogy te fel vedd a hitelt, mert ő ebből él. Ebből van bevétele. A bank nagyon akarta, hogy te felvedd azt a hitelt, (és most hagyjuk a devizahitel problematikáját, nem ez a lényeg. Értsd meg az alapokat)! Te nagyon akartad a pénzt. Ám a döntést a kockázatelbíráló hozta meg, aki felelőssége teljes tudatában kijelentette, hogy te alkalmas vagy arra a hitelre. Ez az ő szakmája. Ő ebben profi. te a te szakmádban vagy az, és nem a pénzügyekben, így elhitted a kockázat elbírálónak, hogy érti a szakmáját. Ő tudja mit csinál és ha téged hitelképesnek minősített, akkor az úgy is van. Miért is kérdőjelezted volna meg: Biztos, hogy hitelképes vagyok? Hiszen örültél mint majom a farkának, hogy megkapod a pénzt és kielégítheted egós vágyadat.
A felelősség leginkább a kockázat elbírálójé. Őt kellene felelősségre vonni. Ő hozott rossz döntést, holott ez a szakmája. Ha te hibázol, tiéd a felelősség. Most miért vennéd át az ő döntését magadra? Sőt a devizahiteles, alapvetően úgy lett kitalálva, hogy visszafizethetetlen legyen, sőt az átváltása forint hitelre, plusz terheket rót rád. Te folyamatosan tanúbizonyságot teszel a pénzügyi hozzá nem értésedről, és ezt a bank kihasználja, hogy a saját kockázatelbírálójáról levegye a felelősséget.
A társadalom eladósítása egy jól megtervezett project. Most áldozatnak érzed magad, ám nem vagy az. A te felelősséged abban áll, hogy hagytad, az egós vágyaidat turbózzák, etessék. Elhitted, amit el akartak veled hitetni, hogy kell saját otthon, kell saját autó, kell saját tv, sőt még az utazásra is képes voltál kölcsön pénzből elmenni, csak hogy érezd magad valakinek. Folyamatosan kihasználták az alacsony önbecsülésed, és a tudatlanságod, és teszik ezt a te beleegyezéseddel. Nincs olyan, hogy saját. Nem a birtokaidtól leszek te valaki!
Az, hogy megkaptad a hitelt, a kockázatelbíráló felelőssége. Az, hogy egoból elfogadtad a tiéd. Illúzió a saját lakás, ami banki hitelre van, hiszen az a banké. És minden, amit hitelre veszel, nem a tiéd, amíg ki nem fizeted. Sőt. ha kifizetted, a tiéd? Magaddal viszed a halálod után?
A birtoklás illúziója a veszted, magad rakod a bilincset a kezedre, és önként vonulsz saját börtönödbe, és te kéred hadd lehess mások rabszolgája.
– Ohhh, Mester! Már értem. Nagyon nem finom érzés ez.
– Semmi baj, ilyen a fejlődés, a kérdés az, hogyha magas lett volna az önbecsülésed, hogyan döntöttél volna. Biztosan másképp. Ám ez most már nem számít, mert túl vagyunk rajta. Most mit teszel, hogy egyre tisztábban látod a helyzetedet és az erőviszonyokat?
– Nem tudom. Kötelezettséget vállaltam, hogy adott feltételekkel visszafizetem a pénzt. És bár ők nem voltak korrektek, nem az univerzum törvényei szerint játszották a 3D-s játékot, a kérdés az, hogy én most mit kezdjek ezzel a helyzettel?
– Add oda, amit kérnek. lakást, autót, kisebb részletekben történő fizetést, és állj hozzá úgy, mintha adományba fizetnéd be, tandíj, amit a fejlődésedbe fektetsz be.
– Mondja le az otthonomról?
– Megint az illúziót választod! A te otthonod, nem egy köböl épült ház. Ha leteszed végre a megfelelési kényszereidet, rendbe teszed az önbecsülésed….
– És nem egoból gondolkodom, és nem a veszteségtől való félelem hajt, és nem degradálom le magamat egy intézménnyel kapcsolatban, akkor….
– Akkor bizony felszabadulhatnál saját korlátozott elméd béklyói alól!
– Tehát, mit csináljak? Ohh, már megint a HOGYAN-nal foglalkozom. Amit tennem kell: Cél, döntés, cselekvés első lépése.
cél: vállalom a felelősséget a döntésemért, de más döntéséért nem, (a banki megtévesztésért, és a kockázatelbíráló döntéséért sem).
döntés: minden hitel „átverés”, nem engedek többet az egom sürgetésének, és amit vállaltam teljesítek. Lehet nem pénzben.
cselekvés első lépése: tisztán látom a helyzetet, rendbe rakom az önbecsülésem, és előre nézek. Új gondolkodási szokások, új élet!
– Gondold végig, ha a jövedelmed nem változott, és nem tudod fizetni a banknak a pénzt, kinek a hibája?
Ám semmi sem tarthat vissza attól, hogy növeld a bevételed, csak te magad!
És attól sem, hogy magas önbecsüléssel kezeld a dolgot!
Meglátod, akkor megváltozik minden, mert te megváltoztál.
Van véleményed, kérdésed? Tedd fel hozzászólásban és válaszolok rá.
Ha tetszett az írás, oszd meg, segíts ismerőseidnek is!
Új hozzászólások