Mindenki szabad életre vágyik, ez nem vitás. Meg akarjuk élni a vágyainkat és meg szeretnénk valósítani az álmainkat.
Van aki vállalkozóként, van aki nem.

Hiszen mi másért élnénk? Azért hogy befizessük a csekkeket? Nem hinném.

Mégis a legtöbben nem érzik magukat szabadnak az életükben. Miért?

Mert nem valósítják meg azt, ami boldoggá és szabaddá tenné őket.

Nekik segít ez az írás. Megérteni, hogy miért történik ez és hogy mit érdemes változtatni a szabad életért.
És előre szólok, nem fogok finomkodni. Simogatás helyett most is támogatást kapsz.

Hogyan élj, önmegvalósító életet?

Szétszakadás, újrarendeződés idejét éljük.
Pukkan az önámítós lufi! És én ennek nagyon örülök. És hidd el, te is nagyon fogsz. Mert elhozza végre a felszabadulásodat.

Ez most leginkább az X generációnak (született 1965 és 1980 között) szól, mert Drágaság, neked a legnehezebb most.
Bár igaz azokra

A jelenlegi időszak ezoterikus analógiája Szepes Mária szerint: Tapasztalás a szenvedésen keresztül.

Ami egy elég negatív és pesszimista hozzáállásnak tűnik, szerintem.

Hiszen csak rajtad múlik, hogy egy tapasztalatot átoknak, vagy áldásnak élsz meg.

Na jó, beismerem, kemény kiképzés volt ez a hét hónap! De Úristen, mennyire megérte!

Mindig minden addig történik újra és újra, míg meg nem tanulod belőle…. nos, mit is? Önmagad.

Mit jelent X-esnek lenni?

Két világ határán élsz (félelem-szeretet), ott egyensúlyozol, hogy mindenkinek jó legyen. Ám ettől a legrosszabb neked lesz. Van. Maga az élet.

Összegezve, egy nagy szenvedés az önfelvállalás és az önmegvalósítás. És ezen még a milliók sem segítenek.

Mit is jelent az önámító gondolkodás?

Mivel kerülni akarod a szenvedést, inkább hallgatsz a régi gondolkodásra, a régi szabályokra. Hogy mi a helyes. Amitől még jobban szenvedsz. Hiszen a a régi életfelfogás és értékek, nem életképesek a mai világban. Tele félelemmel és aggodalommal. Te pedig szeretettel teli életet akarsz élni. Félelemre és aggodalomra alapuló gondolkodással.
Nem fog menni.

Nem jók, vagy nem rosszak, a régi gondolatok, ám lassúak és félelemmel teliek. És nagyon pénzközpontúak. Ellentétben a mai szeretet alapú, értékadó központú világgal.

43 évesen szerintem baromira gáz, hogy a szüleid mondják, meg hogy élj, hogyan érezz, hogyan gondolkodj és mi a helyes. És ha véletlenül te más véleményen vagy, máris te vagy a világ legszemetebb embere. És biztosan valami baj fog veled történni. Persze.

Ám az alacsony önbecsülésed és önértékelésed, (amit amúgy a szüleid plántáltak beléd) szeretnéd, ha büszkék lennének rád (jézusom, még mindig itt tartasz???), ezért megteszed, amit utasítanak, hogy megnyugodhass. Jó gyereke vagy a szüleidnek.

És, ami a legszörnyűbb, hogy jön a racionalizálás (érzelmi döntés, logikus alátámasztása).

Tehát, hozol egy döntést félelemből, (ami ugye egy érzés), és bár legbelül tudod, hogy ép most árultad el önmagad, és a szeretetteidet, logikusan megmagyarázod, hogy miért ez a jó döntés.

Így mindenki nyugodt. A környezeted, hogy igába hajtottad a fejed. Te pedig azért, mert nem kell felelősséget vállalnod, amíg mások mondják meg, hogyan élj.

Ezt hívjuk önámításnak. Amikor hazudsz magadnak, és hazudsz a szeretteidnek, csak azért, hogy ne kelljen konfrontálódni.

Most mindenképpen megtapasztalod a Valódi Önmagad

Írtam már erről 2015 novemberében. ( Áldás, vagy Átok? )

Remélem azóta is az új életed megteremtésén dolgozol. Ha igen, most már sikeres vagy benne. Ha akkor a félelmeidet választottad, semmi baj.
Most jött egy újabb esély önszeretetből döntened.
Talán ebben az életben utoljára.

Megvan ez az érzés, hogy:

“Az út két felé ágazott. Megtorpantam. Úristen, hát tényleg lehetséges, hogy elértem idáig? Jobbra az új élet vár, a csodálatos, felemelő, szabad önmegvalósító életem, balra a régi idők moziját látom.
Félelem, és izgatottság van bennem.
Mi a francért toporgok?
Miért nem lépek?
Hiszen karnyújtásnyira van tőlem a saját életem!
Miért nem rohanok bele? Mi tart vissza?
Jó oké, vagy egy csomó dolog és ember, tárgyak és még ezernyi dolog, amit sajnálok magam mögött hagyni. Vajon mindenről le kell, hogy mondjak, ha jobbra megyek? Vagy ezt csak az egóm akarja elhitetni velem, hogy mindent elveszíthetek? Csak a veszteségtől való félelmem kapcsolt be?
Vagy a jövőtől való félelem?
Ahhh, de nehéz ez. Dönteni, lépni, és az a legnehezebb, hogy idegesítem magam, amiért itt állok egy helyben, és minél többet agyalok, a látomás egyre halványabb és érzem, esek vissza a múltba!
Ne, várj még! Ne csukd be az ajtót! Én menni akarok, csak egy kicsi időt kérek még! Erre fel kell készülnöm! Ne! Ne! Várj!”

A spiri ego szavai: még nem vagyok készen.

Már nincs időd halogatni.

Bármennyire is félsz, be kell lépned azon a bizonyos Antares-Szaturnusz ajtón.

A félelmet az váltja ki, hogy az új világban eltűnnek a viszonyítási pontok. Nincs mihez hasonlítani a jelenleg történteket. Minden áldás, minden téged szolgál, ha pozitív- fejlődő-megoldás centrikus gondolkodásban vagy.

És csak akkor, ha végleg felhagysz a negatív-rögzült- problématudatos és pénzközpontú gondolkodással. Csak akkor érheted el a felszabadulást, úgy hogy még fesztiválok és drogok sem kellenek hozzá.

(Pénz fontos, és nagyon szeretem. Ám csak eredményként teremtem, soha nem cél. A szabadságom megvásárlására használom.)

Tehát, nincs mihez, mit hasonlítani. Mert amint megteszed, hogy régi tapasztalatokhoz hasonlítod az újat, a mait, már vissza is tért a figyelmed fókusza a múltba. Így te is.

Erről is írtam, Hogyan horgonyozd le a figyelmed a jelenbe. Mert csak így tudsz felszabadult életet élni.

Amit most a legfontosabb, titkok titka, hogy nincsenek tények. A régi szabályrendszered szertefoszlik, és csak akkor fog megmaradni, ha a veszteségtől való félelmed miatt, hurcolod magaddal. Feleslegesen, óriási teherként.

A tudás és a tapasztalat ami tegnap elég volt, ma már kevés. A múltbéli tapasztalataid, a másoktól hozott (általuk beléd programozott) programjaidra épülnek, tehát, hamisak, illúziók. Nem mind, csak amelyik legmélyebb hitrendszeredet alkotja.

Ez nem azt jelenti, hogy még több információt kellene felhalmoznod. Sokkal inkább azt, hogy tudsz mindent (hiszen mennyi ideje is foglalkozol önismerettel, önfejlesztéssel?), itt az ideje alkalmazni, élni, tanítani.

Emberi kapcsolataid romokban. Utálod a munkahelyed, és ki akarsz törni belőle. A párkapcsolatod, (házasságod) megfelelési kényszerekre épül. A szüleid rögzült és félelemmel teli gondolkodása gúzsba kötnek. Szárnyaidat egyre jobban sebzi a lefogó kötél.

Tudni és tenni, két külön dolog. Hiszen, csak azt értheted meg igazán, amit megtapasztalsz. Így akkor lehetsz hiteles, ha amiről beszélsz, azt te is megtapasztaltad, és az információ eggyé vált a tapasztalattal.

Nem elég elméleti szinten tudni. Akkor leszel hiteles, ha példát mutatsz. Ahhoz meg cselekedni kell. Tenni, amit tudsz.

Mit lépsz?

Vállalod a konfrontációt, és azt, hogy megváltozik és felszabadul az életed, vagy hallgatsz anyucira, és olyan életet fogsz élni, mint ő. Vállalod a szíved szavát, a megnyílást, és az igaz értékeket.

Hála Neked a jó istennek, (és nekem is), te már az önfelvállalok felszabadult és boldog sorait bővíted! (Remélem)

Sajnos nem mindenki. Aki épp visszatáncol, az most a legnagyobb ellenségének tart. Kár érte, értékes ember lehetett volna. Hiszem, hogy aki velem dolgozik, nem hagyom önámításban.

Mert úgy döntöttem, nem adom el a lelkem. Még ha át is kell élnem, fájdalmas pillanatokat, értelmetlennek tűnő elengedéseket. Könnyedén elengedem a kezét.

De Te (ellentétben az önámítókkal) éled a saját életedet. Te döntesz az életed felül, te hozod a játékszabályokat, és kiállsz önmagadért őszintén, szeretettel.

Önszeretetből hozol döntéseket, és nem félelemből. Az emberi kapcsolataid tiszták, őszinték és kölcsönösen támogatóak.

Abból csinálsz pénzt, amit szeretsz, amiben jó vagy, és szenvedélyesen szereted csinálni.

Most már, hogy tisztán látod, mi a különbség az önámító és az önfelvállaló élet között, és már látod, te hova tartasz, vegyük át,

Mi minden vár rád Most a szabadságban?

Őrületes érzelmi viharok, és érzelmi hullámvasutazás jön

A szétszakadás megtörtént. Önmegújulásod elkezdted.

Ám, a közelgő események, (őrületes érzelmi viharok, és hullámvasutazás jön) új megoldásokra fognak sarkallani téged.

Ezért, soha ne feledd az alábbi három lépést:

1. gondolati szinten: pozitív- fejlődő-megoldás centrikus gondolkodásmód
2. érzelmi szinten: önszeretet alapú élet
3. fizikai szinten: célirányos cselekvés

Ha rendben van a gondolkodásod és fókuszod, könnyű megmaradni az érzelmi stabilitásban, a szeretetben. Ha jól vagy fejben és szívben, tudod, miért kelsz fel reggel, könnyedén fogod tenni a dolgod, még ha komfrontálódnod is kell néha.

Így könnyedén tudsz élni, spirituális önmegvalósító életet.

Ami, mit is jelent pontosan?

Hogyan éled meg a hétköznapjaidat, azaz hogyan éled meg az Én- Idődet?

Biznisz körökben sokat tanítják, hogy a nagy munkás pörgések után, mindig tegyél be a határidő naplódba Én- Időt, amikor végre magaddal tudsz foglalkozni.
Jókat szoktam ezeken kacagni, mert ez a gondolat szétválasztottságot, és önámítást ad.
Ugyanis, teljesen félrevezető.

Kérlek, törekedj most rá, hogy be tudd fogadni, amit most olvasni fogsz, mert egy jó nagy lépéssel közelebb kerülhetsz önmagadhoz és a felszabadulásodhoz.

Mit is jelent pontosan, az Én- Idő?

Minden egyes másodpercem, amit itt eltöltök a Föld nevű bolygón, az Én- Idő.
Nincs olyan, hogy most magammal foglalkozom, vagy mással.
Minden pillanatban magammal foglalkozom, bármit is csinálok éppen.
Hiszen minden egyes másodpercben, szívbéli döntésem által választom meg a gondolataimat, érzéseimet, cselekedeteimet.

Minden másodpercben, azt teszem, amivel szolgálok. Tehát, magamra fókuszálom a figyelmem, mert csak így tudok, adni, kiáradni.

Nincs olyan, hogy nem-én-idő. Hiszen minden pillanatban benne vagyok, bármit is gondolok, érzek, cselekszem, minden idő pillanatban benne vagyok.
Minden pillanatodban benne vagy.

Minden másodperc én-idő, hiszen az én életem folyamatát tapasztalom.
Amikor olyan dolgot teszel, amit nem szeretsz, vagy megfelelési kényszerből cselekszel, akkor is én-időben vagy.
Csak épp elpazarolod az idődet.

Amikor megértő figyelemmel foglalkozol valakivel (párod, szüleid, gyermekeid), akkor is én-időben vagy, hiszen ott vagy.

Ha dolgozol a munkahelyeden, és ezzel ép más céljaiért adod az idődet, energiádat, kreativitásodat, szerényke kis jövedelemért, akkor is én időben vagy.
A szétszakítottságodat az eredményezi, hogy amikor az hiszed, hogy nem vagy én-időben, akkor kifele helyezed a figyelmed fókuszát.

A zakkant spiri tanok is ezt a kettősséget erősítik, hiszen mindig azt mondják foglalkozz többet magaddal. Meditálj, jógázz, járj spiri közösségekbe, ahol végre elfogadnak,, stb. Ahol végre magad lehetsz. (Mit csinálsz, amikor otthon vagy, dolgozol, a pároddal szeretkezel? Hazudod azt, aki nem vagy?)

De adj, folyamatosan adj, és figyelj másokra, légy kedves. Tehát önámításban tartanak. Mert először magadnak kell, hogy adj, hogy tudj abból adni másnak is.
A 3D-ben, valójában az valódi, aminek figyelmet adsz.

(Ha egy kicsit beleásod magad a kvantum fizikába, és a két-rés kísérletbe, talán racionálisabban is meg fogod érteni, ezt a tudománnyal alátámasztott kijelentést)

Ha vannak olyan másodperceid, amikor nem figyelsz magadra, akkor megszűnsz létezni, és átadod a szabad akaratodat annak, akire kihelyezed a fókuszodat.

Minden nap eltelik 86400 másodperc.
Van rá 100 éved, hogy….
Mire is?

Nos, amíg ezt nem látod tisztán, és csak rutinszerűen, robotpilóta üzemmódban éled az életed, nem is fogod érezni annak a súlyát, hogy mennyi időt elvesztegetsz az életedből.

Pedig a csoda ott van benned, és mi várunk arra, hogy végre megajándékozz minket önmagaddal.

Összegezve

Nincs olyan, hogy bármelyik másodperced, ne én-idő lenne.
Bele fog halni a lelked, ha önámításban maradsz.
Ha a körülmények könnyedén ki tudnak billenteni a belső érzelmi középpontodból, még véletlenül se hallgass az érzéseidre.

És mivel, a közelgő események, (őrületes érzelmi viharok, és hullámvasutazás jön) új megoldásokra fognak sarkallani téged. Ép ezért, soha ne feledd az alábbi három lépést:
1. gondolati szinten: pozitív- fejlődő-megoldás centrikus gondolkodásmód
2. érzelmi szinten: önszeretet alapú élet
3. fizikai szinten: célirányos cselekvés

Van kérdésed? Írd meg hozzászólásban.