Hogyan lehetek önmagam legboldogabb állapotában?
Engem az önismeret vezetett el oda, hogy felismertem, nem a saját életemet élem. És ez a felismerés elvezetett a felébredéshez. Hiszen minden problémánk oka (gyökere) abban rejlik, hogy nem látunk rá tisztán belső folyamatainkra.
Az önismeret sokkal több és mélyebb tanításokat adott nekem, mint bármi a világon. Általa jutottam túl a depresszión, találtam meg az igaz szerelmet, építettem üzletet az életfeladatomra, és élem azt az életet, ami felszabadít és boldoggá tesz.
Én is voltam kezdő. Az első felébredés pillanatára mindig emlékezni fogok. Nem azért mert olyan csodálatos volt, hanem….
A felébredés
A sokk után felocsúdva azt sem tudtam hol vagyok, ki vagyok, minek vagyok. Amikor felismertem, hogy nem a saját életemet élem, nem önmagam vagyok, hanem programozott szerepeim játékának élek, felfordult bennem a világ. A döbbenet, hogy egész addigi életem csak hazugság volt kifordított és széttépett.
Mint egy örült mászkáltam a szobában, aminek a falai lassan eltűnni látszódtak. Szédültem, hányingerem volt és az örült dühös szemrehányó nevetést a zokogás üvöltő hangjai váltották sorra. Az energia szétfeszített, szűk volt a tér. A combomon átfutó energiahullámok elgyengítették a lábam. Térdem összecsuklani készült, és egyre nehezebben kaptam levegőt.
A pánikroham kezdődni látszott, így gyorsan a hideg verítéktől átázott ruhában rontottam ki a téli hideg kertbe. Üvöltésem hangja csak belső világomat zaklatta fel, mert hang nem jött ki a torkomon. Nem tudtam felfogni sem a benti sem a kinti dolgokat. Elmosódott a határ és éreztem megsemmisülök.
Ziháltam, zakatoltam. A fejemben a gondolatok még soha nem látott sebességgel rohangáltak. Érzéseim rángattak ide-oda, se mozogni, se nyugton maradni nem tudtam. Nem tudtam élni.
Ezt a szégyent nem lehet feldolgozni.
Ezt nem lehet túlélni. Azt, hogy minden hazugság volt. Robotpilótaként programok irányították az életem. Kihasználtak, felhasználtak, manipuláltak és én, mint egy hülye- barom még azt hittem ez a szeretet. Azt sem tudtam hirtelen, mi a szeretet.
Minden hitem és bizodalmam összeomlott a másodperc tört része alatt. Minden tényem megkérdőjeleződött, a tudásom semmivé vált. A fülsüketítő robogás bennem, a bomba robbanásának hatása nem csitult és én nem bírtam már tartani magam.
Összetörten, összerogytam és megszakadtam a múlt terhétől.
Semmi sem volt igazi. Semmi sem volt valós. A gondolataim más ember gondolatai. Az érzéseim csak puszta következményei a programozottságomnak. Döntéseimet és cselekedeteimet más embereknek való megfelelési kényszerből hoztam és tettem meg.
Egy senki vagyok. Egy hazug kis senki. Aki mindent megtett egy kis szeretetért, elfogadásért, elismerésért, megbecsülésért.
Az önmagammal kapcsolatban érzett undor egyre rosszabb fizikai állapotba hozott. Pár perc alatt 100 évet öregedtem.
A fájdalomtól lassan teljesen elhagyott az erőm. Teljesen összeomlottam. Minden felfordult. Én is.
A felébredés pillanat után még 3 napig nem tértem (meg) magamhoz. Nagyon nem azt kaptam, amire számítottam. Azt hittem addig, hogy a felébredés egy csodálatos és pátoszias érzésekkel teli, békés állapot. Ezzel szemben a pokol legmélyebb bugyraiban találtam magam.
A következő 3 nap rémálmokkal, magas lázzal, és intenzív tisztulással telt. Minden kijött belőlem. Minden szinten.
Meggyötörten, megtisztulva, letépve magamról álarcaimat, teljesen kiüresedve kezdtem meg életem újjáépítését.
Egyetlen célom volt. Önmagam akartam lenni. Ám fogalmam sem volt róla:
Hogyan lehetek önmagam?
Mindenre kapható voltam (sajnos), ami gyors megoldást ígért arra, hogy megismerjem és felépítsem önmagam.
Ám nem nagyon hoztak eredményt. Türelmetlen voltam és mindent egyszerre és azonnal akartam. Így sehova sem jutottam. Megértettem, hogy egyedül állandóan letérítenek az utamról a védekezési mechanizmusaim.
Segítség kellett, valaki, aki úton tart. És utána lépésről-lépésre ugrottam meg a komfortzónámat és tágítottam egyre nagyobbra, hogy egyre szabadabban és boldogabban élhessek.
Elköteleződtem a Mesterem mellett
Tudtam, ezt az utat kell folytatnom tovább. Vissza akartam venni a hatalmat életem felett és kezembe akartam venni a sorsomat. Mindennél jobban akartam én lenni a kapitány. Mesterem segítségével a következő 3 lépésen mentem keresztül:
- Le kell zárni a múltat
- Bele kell magam élni a jelenbe
- Új jövőképet kell, alkossak, és azt megvalósítani
Ez így akkor könnyűnek tűnt, gondoltam egy két hónap és kész is vagyok vele. Így azonnal megoldásokat kezdtem el keresni.
Hogyan legyél önmagad?
A múlt lezárása
Ez a folyamat kitartást, erőt és bátor szembenézést kíván. Hadd hozzak erre egy példát.
Amikor elkezdtünk rendet rakni egy szobában, első megmozdulásra nagyobb kupit csinálunk, mint ami addig volt a szobában. Majd a dolgok szépen lassan a helyükre kerülnek és kezdődhet a tisztítás. Már a rendrakás során is rengeteg szemét került ki az ajtón.
Így aki a szobán kívülről nézi a folyamatot, csak azt látja, hogy lomok jönnek ki a szobából. A takarítás hatására, folyamatosan jön ki a lucskos víz. A porszívó zsákja egyre csak telik porral és furcsa dolgokkal és még több szemét kerül ki a kukába.
Aki nézi, csak bámulja, hogy férhetett el ennyi szemét és kosz egy ilyen kis szobában. És bizony elfért. Mire rend és tisztaság lesz, rengeteg kosz, limlom, sötét víz kerül ki az ajtón. A büdös, dohos, állott szagot, felváltja a tiszta levegő illata.
Hát így megy ez az embernél is. Amikor kidobálod a fejedből elmédből a szemetet, megszabadulsz a mentális zajtól, megkönnyebbül az életed.
Mikor elkezded járni az Önismeret útját, és megkezdődik a tisztulás folyamata, bizony elsőre mindig a kosz jön ki. Hasmenés, hányás, szédülés, láz, betegség formájában. Jön ki minden, ami nem oda való.
Minden szinten megkezdődik a rombolás, és ahogy a hagymát pucoljuk és fosztjuk meg a száradt rétegeitől, úgy válik le az emberről is minden, ami nem hozzá tartozik. Mindent levetsz majd magadról, ami nem te vagy és csak hátráltat, visszafog téged.
A káosz egyre nagyobb és a sok felismerés és a megváltozott élet őrületbe tudja kergetni az embert. Ám visszatekintve ez olyan őrületes finom folyamat.
Mi válik le ilyenkor?
Az összes hazug paradigma, a szocializációs kondicionálás, az védekező mechanizmusok, az önkorlátozó hiedelmek, a megfelelési kényszerek, a hazug tények mindenről.
Az ember meghal, és főnix madárként újjáéled.
Ahh Isteni egy állapot ez! Imádni fogod! Vagy már rá is szoktál… 😀
És aki folyton csak menekül attól, hogy szarul legyen, nem fog felébredni. Végig kell járni a poklot picit, hogy az ember felébredve, megszabaduljon mind attól a programtól és mintától, ami nem hozzá tartozik. Ezt nem lehet kikerülni, megkerülni, átugrani. Végig kell nyomni
A következő lépés el kell fogadnod, hogy te vagy az első és legfontosabb az életedben. Hiszen csak így tudod a világnak adni a legjobb önmagad. És ezt érdemli mindenki, akit szeretsz, és aki szeret téged. A legtisztább, legőszintébb Önmagadat. Kár lenne beérned kevesebbel. És kár lenne megfosztanod a szeretteidet ettől a csodától.
Hogy minél inkább önmagad lehess meg kell tanulnod uralni a gondolataidat.
Jelenben élni
Figyelem fókuszálása
Nagyon fontos lépés mikor megérted, hogy szenvedéseidnek fő oka, figyelmed állandó elkalandozása a múltban. Le kell horgonyozni a figyelmed fókuszát a jelen pillanatban úgy, hogy közben önmagadra fordítod.
Szétszórt, multitaszkoló, széttöredezett, önmagától kalandozó fókusz garantáltan boldogtalan életet eredményez. A múlt fájdalmas, a jövő félelmetes, így a jelenen kívül csak a szenvedés van.
Ahol a figyelem, ott az energia. Ez szükséges ahhoz, hogy növelni tudd az energia szinted, hogy egyre jobban és jobban legyél.
És szükséges lépés ahhoz is, hogy tisztán lásd saját belső folyamataidat, így értve és ismerve meg saját magadatát.
Az önismeret csak akkor tud működni, ha magadra figyelsz. Ha mindig kint van a fókuszod, másokra figyelsz, csak egy alárendelt, megalázó szerepet adsz saját magadnak az életedben. Úgy kell létezned a nap minden percében, hogy univerzumod középpontjában te magad vagy.
Te vagy a viszonyítási pont.
Belőled indul minden és hozzád érkezik meg. Csak és kizárólag ezzel a látásmóddal leszel képes, 100%-os felelősséget vállalni saját magadért és az életedért.
Meg kell szüntetni azon ferdült vágyadat, hogy másért akarj felelősséget vállalni. Ez csak egy mártír, önsajnáltatós személyiségjegy. Nincs túl sok értelme. Nem akkor leszel önző, ha magadra figyelsz, hanem akkor, ha mástól rabolsz energiát, mert nem vagy képes saját magadat tölteni.
És önmagad forrásával csak akkor tudsz összekapcsolódni, ha saját magadon van a figyelmed fókusza.
Ahhoz, hogy a jelen pillanatban tudd tartani a fókuszod, le kell lassulnod, és meg kell emelned a rezgésszinted. Ha egós, őrült, nyüzsgésben vagy egész nap, és csak a bal agyféltekéd dolgozik, nem tudsz jelen lenni. Be kell kapcsolnod a folyamatba a jobb agyféltekédet is.
Ám az sem megoldás, ha csak a jobb, emocionálisabb agyféltekédben élsz. A cél az, hogy összekapcsold őket. Így könnyedén el fogod tudni intézni a napi feladataidat, egy ellazult, kényelmes állapotban.
Amikor megérkezik életed a jelen pillanatba, azonnal megszületik benned a vágy egy új élet megteremtésére. A lelked végre felszabadul a múltból, és elkezd fantáziálni a szív is, egy csodálatosabb életminőségről.
Pozitív jövőkép megalkotása
Milyen lenne számodra a legideálisabb élet? Milyen érzésekkel akarsz rendelkezni a munkahelyeden, a párkapcsolatodban, a mindennapi életedben?
Az első lépés a jövőd megtervezésénél, hogy írd össze a célállapotaidat, azaz az érzéseket, amikkel innentől kezdve rendelkezni akarsz.
Ezekből az álmokból, vágyakból írj konkrét célokat. A cél egy álom határidővel. Nem tudom neked elmondani, mekkora teremtő ereje van annak, ha a vágyaid mellé írsz egy dátumot.
Valószínűleg nem pont az napra fog megvalósulni, és nem is pont úgy, ahogy eltervezted, de vagy előtte , vagy utána történni fog veled valami csodálatos megvalósulás, amit akkor remegő szívvel fogsz imádni. És a hála fogja kitölteni az életedet.
Tudom, hogy hihetetlen. Kérlek, tapasztald meg és higgy majd magadnak.
A depresszió fő oka mindig a céltalanság és az, hogy nem hiszed el, méltó vagy egy boldogabb életre.
Kezdj el álmodozni, írd le őket, tegyél utána egy határidőt, és utána már semmi más dolgod nincs, mint élni azon lehetőségekkel, melyeket tálcán kínál fel neked az élet.
Mert ezek a lehetőségek fognak elvinni téged a céljaidhoz. És ha innentől kezdve a megoldásokra figyelsz és nem a problémákra, szinte azonnal megváltozik az életed pozitív irányba.
Engem az önismeret és ez a pár lépés vezetett el oda, hogy felismertem nem a saját életemet élem, és így eljutottam a felébredéshez.
Hiszen minden problémánk oka (gyökere) abban rejlik, hogy nem látunk rá tisztán valamely belső folyamatunkra.
És csak az önismeret tud tisztánlátást adni, mi is történik odabent. Ezért is lett a szenvedélyem az önismeret és alkottam meg az OtthonFa Önismeret Club közösségét.
Összegzés
(mihez mennyi idő szükséges az OtthonFa Önismeret útján)
1 Kérj segítséget egy szakembertől és köteleződj el mellette (1 perc, míg meghozod a döntést, és felkéred őt)
2 Kezdj el foglalkozni a mély önismereteddel és juss el a felébredés állapotáig (maximum 1 óra, ha idősebb vagy 45 évesnél, akkor maximum 3 óra, ha idősebb vagy 60 évesnél, akkor kb egy nap. Természetesen ezt azokra mondom, akik velem dolgoznak. Mások munkásságáról nem tudok nyilatkozni.)
3 Dolgozd fel a múltad (első körben egy-hat hónap. Ez a szint elég ahhoz, hogy új életet tudj kezdeni, szabadon.)
4 Érkezz meg a jelenbe (szokássá kell tenni, hogy tudatosan irányítod a figyelmed fókuszát. KB 3 hónap. Attól függ, mennyit gyakorlod.)
5 Alkosd meg a pozitívabb és boldogabb jövődet (Évindító 3 tervező munkafüzet kitöltése, hanganyagok meghallgatása 2 nap)
És élj!
Ez bizony csak azon múlik, mikor hozod meg a döntést és mikor cselekszel összhangban azon döntéseddel, hogy a saját életed éled. Van, akinek egy másodperc, és van, akinek több élet sem elég hozzá.
Ez a te életed. Neked van jogod és kötelességed dönteni róla. Ne a félelmeidre hallgass, hanem valósítsd meg a vágyaidat! Ez az egy életed van.
Dönts úgy, ami boldoggá és példaképpé tesz téged.
Hajrá!
Új hozzászólások