• Valaki: „Én félek ettől az életfeladatos témától.”
• Bogi: Én is félek. Mindig is féltem. 

A célom ezzel az írással, hogy felismerd miért nem indítottad még be az életfeladatodat és élsz meg belőle bőségesen végre.

És célom még, hogy a felismerésed után olyan eszközöket és megoldásokat kapj, amelyekkel egyre közelebb kerülsz a célodhoz:
Azt csinálhasd amit imádsz, és bőségesen meg is élj belőle.

Ha nincs életcélod, elkerülhetetlenül a biztos kudarc felé sodródsz.
Napoleon Hill

Mi a valódi oka, hogy még nem azt csinálod nap, mint nap, amit imádsz?

Úgy 15 évvel ezelőtt utáltam magam, az életem, a világot. És a fenti idézetet is.

Tele voltam haraggal, gyűlölettel, irigységgel, utálattal.
Mindenkit utáltam, kritizáltam, aki már előrébb tartott nálam.

Felkészült és profi voltam… annak megmagyarázásban, hogy miért nem csinálom.
Mind ezt csak azért kellett megélnem, mert teljesen negatív volt az énképem.

Negatív énkép:

Az önmagadról gondolt gondolataid, nagy részben negatívak, degradálóak, lealacsonyítóak, önrombolóak, kishitűek, probléma centrikusak. Önszeretet smafu?

Jellemző az összehasonlítás, önszabotázs, kisebbrendűség érzése, szadisztikus-szarkasztikus hozzáállás, bizonyítási vágy, mások degradálása, alacsony önbecsülés és önértékelés, hatalmi drámák, védekező magatartás és az alárendelt, megfelelési kényszerekkel teli életmód.

Pár évvel ezelőtt tüzes szenvedéllyel kezdtem bele az életfeladatom beindításába.

Most sok tapasztalattal (kudarccal és sikerrel) a hátam mögött tanítom, hogyan csináld jobban.

Mintha csak egy pillanat telt volna el.
Élesen érzem az akkori érzéseimet. Látom a gondolataimat.

Soha nem felejtem el…

Csak álltam, és a könnyeimmel küszködtem.

Nem volt még pillanat ennyire magával ragadó.
A felszabadító felismerés lassan átvette felettem a hatalmat és éreztem repít el, egy távoli helyre.

A légzésem felgyorsult, és egyre mélyebbé vált. Szédülés és hányinger kerülgetett. Combomból kiment az erő, a kezem reszketett.
Megsemmisültem.

A teljes bizonytalanság vett erőt rajtam, és éreztem a félelem át-átsuhanó hideg, borzongató energiáját.
Testemet libabőr rázta.

Torkom beszűkült, hangom elnémult.

Megszűntem létezni a fizikai síkon. bekapcsolt robotpilótám pumpálta, egyre sűrűbbé vált vérem.

A félelem, teljesen megbénított.

Megadtam magam.

Minden tudásom szertefoszlott, és oly távolinak tűnt egykori magabiztosságom, hogy végleg elvesztettem azt, aki voltam.
Tántorogva tettem egy lépést. Minden bizonytalan és kétségbeejtő volt.

Sötét és hideg.

Látásom is beszűkült, a túlélésért lélegeztem.

Egy halk hang mormolta folyamatosan: csak még egy lépést, csak erre az egy lépésre koncentrálj. Nincs más, csak ez az egy lépés.

Egóm szakadatlan őrjöngése üvöltötte: hazudik, sok lépés vár rád.

A halk hang csak mantrázta: csak még egy lépést.
Tétova lépés. Megcsináltam!

Erőm elhagyott. Támaszkodni akartam, de se belső se külső támasz. Csak én vagyok.

Hova lépjek, hova gyerünk tovább? Összeesni, lefeküdni vágyom. De léptem tovább.

Ólomsúlyú testem, alig bírtam.
Gondolataim terhe, nyomták a mellkasom. Érzelmi zűrzavar, és a folyton hullámzó külvilág egyre jobban kifacsart.

Ezt nem lehet kibírni. Ez nem bírom ki. Nem bírom tovább!- tomboltak a védekező mechanizmusaim

Térdre rogytam gondolatban, közben egy újabb lépést tettem meg. A két lépés között eltelt idő, éveknek tűnt bennem.

Egyre jobban fókuszáltam arra, hogy mit akarok. Lépni akarok. Csak így kerülhetek ki démonaim által sűrűn lakott félelem házamból.

Meg tudom csinálni, mert meg akarom csinálni.

Megcsinálom!

Minden tudásom és erőm meg van hozzá. Bíznom kell magamban. Hiszek magamban. Gyerünk tovább. Lépj.
És léptem.

Míg bent évek teltek el, addig a fizikai valóságban, még másodperc sem.

Meg van a felismerés, lépj, különben itt ragaszd.

Tudtam, és elkezdtem cselekedni.

A homály egyre tisztább lett.

Egyre jobban visszatudtam venni az uralmam a gondolataim felett. Így egyre inkább, felszabadultam a terhelő érzésektől, és az ólomsúlyoktól, melyek testemet terhelték.

Szép lassan lépkedtem ki mentális poklomból.
Haladtam.
Kapaszkodók, mankók nélkül. Egyedül.

A felismerés ereje kitombolta magát bennem, és kezdett lecsillapodni.
Mindent felzaklatott, mindent felborított. Hamis illúzió világom fátylai lehulltak, és amit megláttam megrémített.

A végtelen lehetőségek tere, mi körülvett, nagyon új és rémisztő volt.

Itt lebegek a semmiben, és bármit választhatok irányként. Ott végre lesz biztos talaj a lábam alatt. De valóban ezt akarom? Visszatérni a biztos talajra?

Mit kezdjek e korlátlan szabadsággal, és határtalansággal?

Istenem, bárcsak itt lennél most. De hát én vagyok ő, tehát itt vagyok. Egy tapasztalt Isten, vajon hogy kezeli ezt a helyzetet?

Biztosan annyira egyszerűen és könnyedén, mint én az autómat.

De ez nekem még nagyon új, vagy nagyon régi, és nem emlékszem, hogy mit kell itt tenni, hogyan kell ezt jól csinálni?
Vagyis, az lesz a jó, amit csak teszek.

Ok, akkor jöjjenek a gondolatok. Majd az érzések, és utána az első lépés.
Úristen, de félek.

Koncentrálj. Tehát válassz gondolatokat. Nem baj, ha nyugtalanítóak az érzések, melyeket kiváltanak. Ne a nyugalmat válaszd. Ne akarj visszafele haladni. Előre. Végre ideértél, erre vártál, most már ne menekülj vissza.

Üríts ki magadból minden félelmet, kétséget, hitetlenséget. Szabadítsd fel a tudatod!- zengett Morfeusz szava

Fogalmam sincs, azt hogyan kell, de csinálom.
Csináltam.

Cél: fantasztikus leszek, és mindenki élvezni fogja
Döntés, megcsinálom most
Cselekvés, indulok.

És elindultam, szembenéztem velük, és lényem legmélyéből harsogtam:

Szeretettel köszöntelek.
És elkezdtem életem első előadását.

Azóta már rengeteg előadást tartottam.

Ám mindegyik előtt, átsuhan egy régi emlék. A félelem. Még akkor is, ha több évnyi sikeres tapasztalat áll a hátam mögött. Akkor is félek.
Csak ma már, és a pár évvel ezelőtti önmagam között, van egy aprócska különbség.
Ma már nem adok idő a félelemnek.

Inkább meggondolatlanul lépek egyet, minthogy hagynám a saját negatív gondolataimat eluralkodni önmagam felett.
Rengeteget kellett gyakorolnom, hogy idáig eljussak. Hiába volt hozzá tehetségem, nem úsztam meg a szorgalmi feladatokat.

Így folyamatosan újra és újra szembenéztem a félelmemmel, és tudom mindig én győzők.

Mindig azt tanítom:

A félelem nem lehet elég ok arra, hogy valamit ne tégy meg.

Vagy arra, hogy megengedd magadnak, hogy önámításban maradj, a komfortzónádon belül.

Ha bármilyen félelem miatt nem lépsz, akkor az csak pusztán gyávaság. És akkor valóban nem vagy méltó arra, hogy felszabadult, boldog életet élhess.

Ha a félelmeidre hallgatsz a belső vágyaid helyett, soha az életbe nem fogod tisztán látni az életfeladatodat.

Nekem egy pillanat volt csupán onnan, ide érni. (a lineáris idő szerint 4 év)
Ne várj.

Mert egy pillanat az élet. És amíg vársz azért, mert félsz, sok csodától megfosztod magad.

[bctt tweet=”A félelem nem lehet elég ok arra, hogy valamit ne tégy meg.” username=”OtthonFa”]

Hasznos életcélt találni és azt kitartóan megvalósítani – ez az egyik titka minden olyan életnek, amelyet érdemes megélni.
Herbert Casson

„Én félek ettől az életfeladatos témától.”

100 emberből 100 gondol arra, hogy de jó lenne, bőségesen megélni abból, amit örömmel csinálok.

Ám 100 emberből csak 4-en lépnek, és ebből is csak talán egy valósítja meg az életfeladatát hosszútávon.
Sokan belevágnak, leküzdve a félelmeiket, ám a kitartás -és az önmagukba vetett hit hiánya miatt- hamar feladják az álmukat.

„Az álmok nem fognak békén hagyni mindaddig, amíg meg nem valósítod őket.”
Facundo Cabral

És miért adják fel oly sokan a kezdeti nehézségek miatt?

Mert nem rendelkeznek azon alap tudással, ami a hosszú távú belső motivációt adhatná meg. Erről

Több száz emberrel történő konzultáció után, (és a saját tapasztalatom átélése után) bizton állíthatom, hogy mindenki fél attól, hogy felvállalja önmagát, és ebből még pénzt is csináljon.

„Segíteni akarok az embereknek, de félek attól, hogy belebukom anyagilag, hogy kudarcot vallok.”

Minden, ami megakadályoz abban, hogy készen állj az életfeladatod beindítására, ebből a félelemből indul ki. Hiszen az önfelvállalásod a biztonságodat veszélyezteti. Még hozzá a megélhetésedet, és az anyagi vállalásaid (csekkjeid) teljesítését.

És ez így nagyon-nagyon félelmetes és hatalmas ugrás abból, amiben most vagy. Ezért nem lépsz.
Vagyis nem léptél eddig.

Ha úgy akarsz segíteni az embereknek, hogy nem jársz előttük jó példával, mert te nem cselekedted meg azt, amiről beszélsz, ezzel csak egy leszel a hamis tanítók közül.

A 6 lépés, amellyel félkészülsz az életfeladatod beindítására

ÉRDEKEL A 6 LÉPÉS >>

Ahhoz, hogy sikeresen beindíthasd az életfeladatodat és hiteles segítővé válhass, (anélkül, hogy eladnád a lelked) és bőségesen megélj abból, amit örömmel csinálsz, a következő dolgokat kell  elsajátítanod:

1. Hogyan állj készen az indulásra?
2. Hogyan találd meg a belső motivációdat?
3. Hogyan válj hiteles mesterré/szakértővé?
4. Hogyan találjanak rád azok, akiknek rád van szükségük?
5. Hogyan teremts bőséget az életfeladatodból?
6. Teljes lépéssoros terv, amelyen lépésről lépésre végig haladhatsz, biztonságosan.

Igen, ezeket egy-egy izgalmas, pörgős, 45 perces videóból meg is tanulhatod. Kérdd itt!

Pontosan tudom, hogy milyen cipőben jársz most és hogyan érzed magad. Mert én is voltam így.

Mivel én megcsináltam, és általam már többen is az életfeladatukat élik, biztos vagyok benne, hogy neked is tudok segíteni.