…NÉZZ SZEMBE VELE!

 
Sötétségben, csendben elindult és keresett valamit. Nem érezte hol van, határtalan koromsötét helyen tétován lépdelni kezdett. Hiába pislogott szeme nem szokta a sötétség erejét. Nem volt hideg, mégis reszketett a félelemtől. Minden mozdulat melyet megtett kínzó fájdalom volt. Meztelen talpa nem küldött információt milyen talajon lépked. Füle nem hallotta csak a tökéletes csönd lüktető zaját. Ahogy szuszogott, szinte nyögött a nyomástól, mely lelkét taposta.

Görnyedten lépdelt. Kezei kutattak a semmiben. Nem szólt, nem kérdezett, csak haladt előre, a semmibe, amely mégis óriási súllyal nehezedett rá.  Meg kell nyugodnia, különben nem fog kijutni innen. Bevillant egy gondolat: nem kellenek lépések ahhoz, hogy kijusson, nem kell fül, hogy halljon, nem kell szem, hogy lásson, nem kell kéz, hogy tapintani tudjon. Mintha valaki figyelné hátulról. Talán valaki ott áll mellette, és amint lehunyja, a szemét olyan dolog történik, amitől mindig is félt. Valami fény támad, melyből egy olyan lény tör ki örült idegtépő üvöltés közepette, és ő megsemmisül. Amitől mindig is félt, tehát valóra válhat. Atudat, mely ott motoszkál benne. Üvölteni tudna, úgy rázkódik a teste. Érzi, hogy a sokk nincs már messze. Nagyon gyenge. Lábai nem bírják súlyát. Nincs levegő. A tökéletes összeomlás határán van. Izzad, remeg, fél, sikítana, de nem mer. Meg kell nyugodni. Érzi meg kell magát nyugtatnia. Ki kell kapcsolni az érzékeit. Ki kell kapcsolni a gondolatait. Le kell ülni! Le kell ülni! Muszáj! Bárhol is legyen. Bármi is veszi körül, bármi is fog történni, ha lecsukja a szemét, meg kell tennie, hogy megtörténjen. Végre megtörténjen. Nincs felkészülve erre, érzi, de ha most jött el az idő, hát akkor most kell megtörténnie, és meg kell mutatnia, hogy most nem fog meghátrálni, mint annyi éven keresztül, annyi alkalommal. Meg kell tennie. Csak ne félne annyira. Csak ne lenne ennyire elgyengülve. Mind fizikailag, mind lelkileg. Leül, mert már nem bírják a lábai a terhet, mit a lelkében hordoz. Remeg. Forog. Hallgatózik. Talán valahonnan valami hangot hall, talán csak egy zörejt, mely bebizonyítja, hogy nincs egyedül, és félelme létjogosultságot kap, és van értelme félni. De Semmi. Csak a puszta csönd. A félelmetes sűrű nehéz csönd. Jó, becsukja a szemét. De pillanatok telnek el, és ki kell nyitnia. Valaki van itt! De ha van is csak akkor fogja meglátni végre, ha becsukja a szemét. És ha véletlenül meglátja, és ijedtségében kinyitja, mindent elront? Talán örökre mindent elront? Nem képes rá: megtenni. Még nem! Még nem készült fel, még nem tapasztalt meg mindent. Még érnie kell. Idő! Időt kér! Magában üvölt tágra nyílt szemmel! Bukottsága miatt sírni kezd. Nem szól csak magában üvölt, hátha meghallja valaki és kiengedi innen. Egyre zaklatottabb. El fog ájulni. Borzasztóan remeg. Már nem érzi a végtagjait. Nem folyik a vér. Nincs vér. Nem mozog a teste, nem tud elmenekülni. Szeretne megmozdulni. Nem tud! Egyre mélyebben érzi a félelmet. Egyre közelebb van. Itt lesz mindjárt, és tehetetlen. Nem tud kiáltani, nem lát, nem hall, és NEM TUD MOZOGNI! Nem tud mozogni, nem tud kiáltani, nem kap levegőt, nem tud levegőt venni, nem nyílik ki a szája, nem tud üvölteni! Egyedül van!


A félelem életellenes. Nem a természet alkotta. Az ember.

 

Mindenhol van szeretet. Ahonnan hiányzik (illúzió), ott félelem van. Gyilkos szándékú, fojtogató félelem.
A sötétség semmi. Csak a fény hiánya. Amikor fény van, ura vagy a környezetednek. Amikor sötétség van, elveszettnek érzed magad.
Tudod mitől félsz? Attól az ismeretlen úttól, ahol nem jártál még. A tudatalattidtól.
 

Tanuld meg hatékonyan használni a félelem érzését, ha még van benned.

 
Van benned?
 
Egyre többet beszélgetünk, Te meg én, és sokszor, sokféle formában előkerül a félelem, melyről úgy beszélsz, mint valós problémáról.
 
Azt mondod, a félelem kell, mert a szeretet ellentéte, és a természet így egyenlíti ki magát.
 
“Magunk teremtjük a félelmet. 
 félelemnek egyetlen lakóhelye van: 
a jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás, 
olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, 
ami nincs, és ha nem akarjuk, nem is lesz. 
Tehát a félelem csak elmezavar… nem tévesztendő össze a veszéllyel. 
A veszély az valós, a félelem az rajtunk múlik.”
A Föld után c. film
 
A félelemnek, mi az ellentéte?
Talán, Fél-elem, azaz egész?
Vagy, félelem és nyugalom?
Félelem és béke?
 
Szerinted mi?
 
A szeretetnek mi az ellentéte?
?
?
?
Szeretetlenség? Ez csak fosztó képző. Gyűlölet? Az csak félelem. Félek kimutatni a szeretetemet, ezért inkább utállak.
 
Van a szeretetnek ellentéte?
 
Nincs.
 
Ez egyedüli olyan minőség itt a Földön, aminek nincs ellentéte.

A szeretet létállapot.
A félelem negatív mentális program.

A kettő nem összehasonlítható.
Más minőség, más térben.

Az egyik az isteni esszenciádból, a másik az elmédből töltődik a jelenedbe.
Óriási a különbség mind erőben, mind kiterjesztésben a két minőség között. Csak el kell döntened, melyiknek adsz teret saját belső valóságodban.
Van olyan, akinek elég megérteni, hogy amit érez az csak illúzió, mert elég nagy az önfegyelme, önuralma és nem tud a félelem erőt venni rajta. nNm elnyomja, feloldja, elengedi. Az információ felismeréssé transzmutálódik benne, és nincs dolga többé a félelemmel. Attól lesz élő a félelem, hogy teret adunk neki. Érzést társítunk hozzá. Hol érzed a testedben, hogy félsz? Milyen biológiai reakciók indulnak el benned? Figyelsz? Biológiai reakciók, azaz egy gondolatra hormon termelődik, és erre reagál a tested. Azt mondod magadban félsz, és tényleg történik veled valami folyamat, amelyet Te félelemnek hívsz. Tanult viselkedési minta. Ennyi. Ettől ez még semmi.

Érdemes vállalnod a bizonytalanságot a látszat biztonság feladásával. Tudom, hogy félsz az ismeretlentől, attól, hogy rosszul dönthetsz, mások bírálatától, hogyha felvállalod önmagad nem fognak szeretni, tehát félsz a szeretetlenségtől, mégis arra buzdítalak, kezd el felvállalni önmagad. Élet, vagy halál. Nincs arany középút!

Ha mind ezt megérted, felismered, hogy igazából nincs félelem, csak elméd kusza labirintusában, felszabadítod magad démonaidtól. És bár mind közül a legerősebb illúzió a félelem, tudatlan tanítványt kitéríthet az útjából. 

Mindannyian tudatlan tanítványok vagyunk és egyben bölcs mesterek is. 

Ne használd azt a kifejezést, hogy: Félek!
Használd inkább: Félelem van bennem.
Ezzel az egyszerű mentális trükkel, azonnal a félelem érzése fölé helyezed a tudatot, elkülönülsz tőle, hatalmat szerzel felette.
El kell fogadnod, hogy mind azt, amitől félelem érzés jelenik meg benned, elmédnek, agyalásodnak köszönheted.
A kulcs megint nem a harc. A szeretettel teli elfogadás.
Igen, félelem van bennem. Én hoztam létre, hatalmamban áll mást választani. És én a szeretetet választom.
Tölts a félelem érzésébe szeretetet. 
 
Csak gyújtsd meg a gyertyát a sötétségben. Tudod, nincs ott semmi, csak amit magaddal viszel.
Hát vidd magaddal a szeretetet.
 
Pontosan tudom, hogy eljutni erre a megnyugtató állapotra, el kell indulni valahonnan.
 
Én is harccal kezdtem. Csak évek alatt jutottam el odáig, hogy felfogjam, ezzel a kíméletlen harccal, csak saját magamat romboltam. Harcoltam magamban, magammal. Így nem lehet győzni.
 
Győzni békével lehet. 
 
Belső békém megteremtéséhez, miután felhagytam a félelemmel való harcommal, egy egyszerű lépcső segített.
 
Végleg leszámoltam a múlt árnyaival, miközben lépésről, lépésre haladtam a lépcsőn.
 
Ezen az úton vezetlek végig és fogom a kezed az utadon.De a lépéseket Neked kell megtenned! 

Kattints az ingyenes értesítőért!

Pin It on Pinterest