Így kerüld el a nyári depit – Önismereti 33

Így kerüld el a „nyári depit”

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. Hogyan jöjjek ki a „nyári depresszióból”? Hogyan ne menjek bele a „nyári depibe”? Ez lesz a mai műsorunk témája. És természetesen sokkal fontosabb ez, mint hogy, ahogy a neve is adja, ez a „nyári depi”, ez ilyen ’áááá’, ilyen tudom… Viszont nem találtunk rá jobb kifejezést, ami leginkább elmeséli neked, hogy mi is ez! Természetesen ez nagyon sok emberre igaz, hogy augusztus végére, amikor véget ér a nyár és jön az ősz, meg a csigának való időszak, aztán jön a tél, ez a ’ááááá’. És akkor nem csoda, hogy a téli depresszió és az őszi depresszió azonnal felüti a fejét, hogyha valaki most ezt a hangulatingadozásos állapotát nem csípi fülön. Hú, na ezt jól kimondtam.

Szóval szeretettel köszöntelek benneteket. Gyertek, lájkoljátok le a műsort, meg szívecskézzétek le, hogyha szeretitek az Önismereti 33 műsorokat! Feltétlenül osszátok meg a kedvenc csoportjaitokban, tageljétek be az ismerőseiteket, osszátok meg a hírvonalatokon ezt a műsort és mindenképpen írjatok egy hellot, egy sziát hozzászólásba, hogy lássam, hogy kik vannak itt! Illetve azt is írjátok meg feltétlenül, hogy mely városból, mely országból nézitek az Önismereti 33-at. Ahogy említettem, a mai témánk a ’Hogyan gyere ki és hogyan ne ess bele a „nyári depibe”’? És itt nagyon fontos, hogy itt természetesen nem a klinikai depresszióról beszélünk, hanem sokkal inkább egy általános hangulatváltozásról, ami szinte észrevehetetlenül felüti a fejét, viszont ez komoly nehézségeket okozhat a további hétköznapokban. Hogyha elképzeljük azt, hogy a társadalmunk hogyan épül fel, akkor ugye a nyári időszak a haverok, a buli, a nyaralás, a végtelenített kerti partik, családok együtt töltenek időt, rengeteg gyerek nyüzsög. Fesztiválról fesztiválra járunk, országról országra járunk. Mindenki tolja fel az Instára, a Facebookra a különböző helyekről a szuper szexi, szuper menő képeiket. Tehát nagyjából egy ilyen nagy őrület van, amikor beköszönt a nyár és mindenki ezerrel kirajzik. Igen ám, de hogy ott vannak a szürke hétköznapok, amiről azért nem olyan sok Insta fotót látni! Amikor benn ül valaki az irodában, vagy otthon mosogat a konyhában, vagy rostokolsz az autóban a dugóban így nyár közepén, akkor felüti a fejét egy nagyon fura érzés. Amire ’áááá’, így sokszor legyintünk, vagy nem is foglalkozunk vele, hétvégén úgyis buli van, meg kezdődik a VOLT, meg a Balaton Sound, meg a Sziget, meg a ’nemtom’ micsoda. És hogy igazából a legnagyobb probléma ilyenkor nyáron az az, hogy valahogy így a jelenből elveszik a fókuszunk. Tehát nagyon arra figyelünk, hogy nyaralás előtt vagyunk, készülünk a nyaralásra, vagy nyaralás után vagyunk, milyen jó volt a nyaralás. Mindenkinek erről beszélünk! Vagy 2 nyaralás között vagyunk, és akkor arról beszélünk. De alapvetően összevissza kerül a fókuszunk. És természetesen ilyenkor előtérbe kerül az alkohol, az, hogy nem alszunk eleget, mert késő estig bulizunk és hullafáradtan megyünk be a munkahelyünkre. Nyűgösen, hisztisen, kipihenetlenül és abszolút nem vagyunk feltöltve. Tehát ezért nagyon fontos foglalkozni ezzel a témával, hogyha járod a valódi önismeret útját, mert mindenféleképpen nehézségekbe tudsz ütközni ősszel és télen, hogyha nem figyelsz ezekre az intő jelekre, amik bizony itt, nyáron már felszegik a fejüket. Ugye augusztusra már abszolút előfordul, augusztus közepétől, főleg az augusztus 20-i ünnep után, valahogy az így a nyár végi nagy záróünnepségünk, és akkor utána, hogy kezdődik a suli, a munkahely, az ovi, a bölcsi. Vissza kell menni dolgozni, vissza kell menni külföldre, ott, ahol dolgozol. Tehát hogy, így, úgy, olyan vége van az egésznek. És ez a vége van az egésznek, és hogy fél évet kell várni rá, ez nagyon megterheli a lelket, hogyha ezzel így nem foglalkozunk.

Közben nézem, hogy kik vannak itt. Hellosztok srácok, hellosztok OtthonFa Clubosok! Látom, hogy Szegedről, Hódmezővásárhelyről és nem is tudom, mit láttam még, hogy honnan vagytok itt. Sziasztok! Gyertek és feltétlenül lájkoljátok be az adást, hogy lássam, hogy imádjátok az Önismereti 33 műsorokat! Jó.

Na, és akkor nézzük is azt, hogy mi az első fő problémája ennek az egész sztorinak! Tehát ahogy felvezettem már ezt a „nyári depit”, tehát egy óriási nagy pörgés van nyáron! Ugye vannak emberek, akik nagyon sokat pörögnek, inkább így a fiatalabb generáció – az X, Y -, és hát vannak, akik kicsit úgy lazábban, kíméletesebben, ők a, esetleg az idősebb generáció, a BabyBoomerek és a Veteránok. És hogy azt figyeltem meg, hogy kortól, nemtől, generációtól függetlenül ez a „nyári depi” állapot, ez mindenhol felüti a fejét. Teljesen mindegy, hogy valaki vállalkozó, vagy valaki alkalmazott! Ugye így alkalmazottaknál talán még nehezebb, hiszen abszolút kötött az idő, a rendelkezésükre álló idő, és hát csak ugye a szabadságokban tud történni ez az ’ereszd el a hajam’. Tehát megy ez a nagy logisztika, hogy akkor melyik fesztiválkor, meg mikor menjek majd el szabira. Ugye azok, akik vállalkoznak, egy kicsit lazábban tudják az időbeosztásukat végezni. De ugye náluk meg abszolút ez a „Megyek, megyek, csinálom, csinálom. Megyek, megyek, csinálom, csinálom. És így elfelejtem felszedni a fejemet, hogy jéé, itt vagyok a jelen pillanatban.” Tehát a „nyári depinek” így az első és legfontosabb problematikája az az, hogy elkerül a fókusz a jelen pillanatról. És minden mással foglalkozunk, mert nagyon szuper érzéseket váltanak ki belőlünk bizonyos szuper, várt események. És akkor ilyen eseményről eseményre, checkpointtól checkpointig haladunk nyáron, és a végére teljesen elfáradunk és teljesen kiégünk, és ránk nehezedik egy ilyen szomorkás elengedés érzés. Hogy „Áááá! Már megint vége van a nyárnak. Pedig milyen jó bulik voltak.” Tehát azt lehet megfigyelni, hogy a figyelem fókusza hol a jövőben, hol a múltban van. És már számtalan önismereti műsorban beszéltünk erről, hogy bizony hogyha a fókuszod a múltban, a jövőben van, és nem itt van a jelen pillanaton, saját magadon, akkor nem töltöd magadat energiával. A nyárnak abszolút a cselekvés az egyik nagyon fontos momentuma és dinamikája. Ami azt jelenti, hogy ilyenkor vagyunk feltöltve, ilyenkor süt a nap, ilyenkor szedünk egy csomó D-vitamint. Sokkal kevesebbet eszünk, sokkal többet iszunk. Tehát egy ilyen nagyon könnyedebb állapotba kerülünk testileg és lelkileg és szellemileg. És ilyenkor abszolút a célmegvalósításra kellene fókuszálni a figyelmünket. Na, de hát amikor ennyi buli van, akkor ezeket így, egy kicsit így hanyagoljuk. És hát ez is hozzájárul ahhoz, hogy így augusztus végére, amikor meg már megint jön a beosztott időterv, jön szeptember 1. És akkor jön a gyomorgörcs, jön a suli, meg jön a munkahely, meg a ’nemtom’ micsoda, akkor ugye ránk telepedik ez a nehézség. Hogy „Mit is csináltunk nyáron? Már megint olyan gyorsan eltelt ez a nyár! Itt is voltam, ott is voltam. Ezt is csináltam, velük is buliztam, velük is kerti partiztam. De alapvetően mi történt a saját életemen belül?” És ugye az önismeret szempontjából itt, az OtthonFánál mindig az a legfontosabb, hogyha belül jól vagyok, ha belül stabil vagyok, ha belül öröm és béke van bennem, akkor igazából a külvilágomban is. És ennek az egész „nyári depinek” valahol ott lehet a problematikája, hogy ilyenkor teljesen elveszünk a külvilágban, teljesen elveszünk a haverok, buli, Fantában, a nyaralásban. Ezt kell csinálni, azt kell csinálni. Össze kell pakolni a lakást. Aztán hazajövünk a nyaralásból, akkor azt a rengeteg cuccot ki kell mosni. Tehát biztos megvan, hogy mire gondolok.

Na, és igazából azáltal, hogy a fókuszod összevissza van, azáltal, hogy nem magadra figyelsz, hogy elveszíted a fókuszodat a céljaid megvalósításáról – nyilván kell pihenni, kell feltöltődni, menni kell fesztiválozni is! De alapvetően ezek csak plusz dolgok, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy belül stabilak legyünk, jól érezzük magunkat. És nemcsak fiataloknál látom ezt, hanem természetesen idősebbeknél is, akik ugye alapvetően nem annyira bulizósak vagy utazgatósak. Hanem náluk inkább azt a fajta ’máshova vágyom, mint ahol most, a jelen pillanatban vagyok’ érzés üti fel a fejét. Tehát ülsz bent az irodába, pötyögöd a számítógépet és így kibámulsz az ablakon. „Aaaa, de jó lenne most a tengerpartnál lenni.” Megnézel egy pár tengerpartos képet, hátha attól jobban leszel. Még szarabbul leszel! És hogy rengeteg olyan pillanat van – ülsz a metrón reggel, ülsz a dugóban reggel az autódban -, amikor így mész be a munkahelyedre, és hogy sokkal inkább mennél egy strandra. Vennél egy kukoricát a Balaton partján. Kifeküdnél a kedvenc nyugágyadba, olvasnád a kedvenc könyvedet és úgy a víz morajlásától, és attól a kellemes nyüzsitől olyan nagyon finoman elaludva, elszenderedve aludnál egy hatalmasat a parton. Ehelyett ott ülsz a metróban. Dög meleg van. Ülsz a dugóban, dög meleg van, és minden bajod van és a fenébe se kívánod az életedet. És hogy ez a harmadik problematikája ennek a „nyári depinek”, ez a ’máshova vágyom, mint ahol éppen vagyok’ sztori. Tehát ezek a, amikor itt van a nyár, itt van a szabadság érzése, belengi az egész teret, és tök jó idő van, akkor az ember, rátör az a fajta érzés, hogy „Tök jó az életem, de alapvetően most nem erre vágyom.” És amikor felüti a fejét ez a ’nem erre vágyom’ érzés, akkor ugye az ember elkedvetlenedik. Olyan nyers, olyan semmilyen lesz a napja. És ez is már hozzájárul ahhoz, hogy elinduljunk szépen a „nyári depi” állapotába.

Aztán van az a feeling, amikor alapvetően minden rendbe van, minden tök szuperül halad, minden, tényleg kipipálandó feladat el van intézve. És akkor ülsz egy kávéval délután kint a házban, a teraszon és így bámulod a felhőket, és akkor is így rád tör egy ilyen fura érzés, hogy, ilyen, ez az elengedés szomorúsága érzés. És még csak július van, de már a tudatunk ott tart, hogy „Úristen! Nemsokára vége van a nyárnak.” Bekapcsol a veszteségtől való félelem, hogy „Úristen! Még ide el kell menni, meg ezt is akarom. Meg ez a fesztivál is lesz. Még velük is akarok menni bulizni. Még le kéne menni a Balcsira egy párszor.” És akkor összevissza keveredik az egész. Tehát a saját rendszered és a saját életed elkezd összekuszálódni és valahol kiesel a saját életedből. Tehát a „nyári depinek” ez a 3-4 fő szempont az, ami igazából a problematikáját okozza.

Na és akkor, közben nézlek titeket! A mai kérdésünk főleg az az lenne, hogy te hogyan tapasztalod meg ezt a „nyári depis” állapotot? Tehát melyik az, amelyik leginkább igaz rád ezek közül, amiket felsoroltam? Mert akkor azokat jobban kibontjuk! Illetve hogyha nagyon intenzíven tapasztalod magadon ezeket a „nyári depiket”, akkor hogyan tapasztalod? Milyen tünetei vannak? Miket veszel magadon észre? Tudom, hogy ez egy nagyon újszerű téma, és lehet, hogy még eddig sose hallottál erről a „nyári depiről”. Mert hogy igazából ilyenkor mindenki ’húúúúú’, de szuper. Meg mennek a motivációs őrületek, meg ’áááá’, de boldogok vagyunk. De hogy alapvetően igazából odabent, hogyha valaki egy őszinte, önazonos, önfelvállaló életet él és nem egy látszatpolitikai életet, akkor bizony előfordulhat az, hogy érzékeli ezeket a fura érzéseket.

És eszembe jutott még egy, ez legyen az 5. problémagenerálója itt a „nyári depinek”. Az, hogy hát ugye az információáradat, ami jön az Instából, jön a Snapchatből, jön a Facebookból, jön a YouTube-ból, mindenhonnan. Hogy ki hol van, milyen szuper helyen van, milyen gyönyörű helyen van. Hova ment már megint nyaralni? Már megint repülőre ül, már megint ez, megint az. És mondjuk hogyha te ezt nem teheted meg, hogy minden hétvégén felpattansz egy repülőre, vagy különböző csodálatos helyekre elmész a világ különböző pontjain, akkor bizony a szegénységtudat érzése is felvetheti a fejét. Hogy „Hát, hogy én ezt nem tehetem meg. Nekem erre nincs lehetőségem.” De mégis azt csinálhatod, hogy nézed az Instát és folyamatosan görgeted a storiest, hogy na, akkor igazából ki hol van, mit csinál, megint hova megy nyaralni. És hogy ez is olyan terhelő, hogy „de jó neki”. Tehát igazából a problematika fő oka ez az ’összehasonlítom magamat másokkal’. És ez ugye abszolút ego. Tehát az összehasonlításban az a probléma, hogy amikor valakivel összehasonlítom magam, akkor ahhoz az emberhez képest vagy alárendelem magam: „Fú, de jó neki, meg milyen jó, hogy mennyit utazik! Meg a stb.” Vagy pedig fölérendelem magam, hogy „Jó, hát mit tudom én, ő éppen csak eljutott Horvátországba. Én meg a Bahamákra megyek 2 hétre.” És akkor ez is ugye ego, és ez is fölérendelt szerepet hoz, és ez is ugyanúgy hozzájárul a „nyári depresszióval”. Tehát összeszedtünk 5 dolgot, hogy mik azok, amik indukálják, előhozhatják belőled a „nyári depi” állapotát!

Na, és hogy miért fontos a „nyári depire” nagyon-nagyon-nagyon odafigyelni? Mert kutatók folyamatosan foglalkoznak az őszi depresszióval, folyamatosan foglalkoznak a téli depresszióval. Kutatják az okát: a sötétség, a befele fordulás, a nem megfelelő vitaminszedés, a D-vitamin csökkenése a szervezetben. Tehát hogy arra van mindenféle. De hogy mi a valódi oka annak, hogy valaki…. Ja, igen, és akkor felírnak egy csomó antidepresszánst, meg gyógyszert, meg ilyenek. Pedig alapvetően nem is depressziós az az ember, csak hangulatingadozása van. Meg kell azt vizsgálni mindig, hogy annak, amit tapasztalsz, mi lehet az oka! És az őszi-téli depresszió nagyon sokszor visszavezethető erre a nyár végi szomorúság állapotára, ezekre az összehasonlításokra. Hogy nem tudod azt szabadon megélni, amit szeretnél, mert be kell menni dolgozni, a gyerekek otthon vannak, a ’nemtom’ micsoda, és nem tudod azt a fajta felszabadultság állapotát megélni végig, amit nagyon-nagyon szeretnél. És ennek szoros köze van ahhoz, hogy őszre már annyira elfáradunk, hiába fesztiváloztuk végig magunkat. De alapvetően nagyon oda kell arra figyelni, hogy ne essünk bele ebbe a „nyári depi” állapotába!

Na és akkor, Szilvi írja, hogy „Régen sokszor volt, hogy máshova vágytam, nem volt kedvem semmihez, és úgy voltam vele, hogy megérdemlem a szabadságot. Idén nincs semmi ilyesmi, jól érzem magam itt és most.” Hát Szilvi, Antares 1-nek köszönhetően. Nyilván azért ez nagyon-nagyon sokat hozzátesz. Közbe Betty írja, „Ebben a cipőben járok egész nyáron.” Aha, tök jó Betty, köszi, hogy ezt megosztottad velünk!

És akkor közbe nézem, hogy jött-e még esetleg kérdés. Hello Melinda! ’Nemtom’ kimondani, Sepsiszentgyörgyről. Ez egy nyelvtörő. Oké! Salzburgból sziasztok! Sziasztok, sziasztok, sziasztok!

Na most, ahogy néztem Betty-t, ugye aki írta, hogy igazából ő ebben az állapotban van egész nyáron. Ugye nagyon fontos azt látni, hogy alapvetően nekünk kell uralni a saját érzelmi és mentális világunkat, és ez borzasztóan nehéz! Tehát ezért van az, hogy rendszeresen, folyamatosan foglalkozunk önismerettel, hogy mi uraljuk a belső folyamatainkat, hogy megismerjük a titkos, a rejtett, az ismeretlen, a vak részeinket. Hogy feltárjuk azokat a problémákat, amik miatt ilyen hülye érzésekkel vagyunk tele. Én abszolút „nyári depis” voltam mindig. Meg őszi, meg téli, meg tavaszi. Tehát minden évszakba volt valami bajom.

A „nyári depresszióból” hogyan lehet kijönni? Vagy a „nyári depiből” hogyan lehet kijönni? Hogyan lehet ezt jól kezelni? Tehát már amikor mondjuk ott van a tavasz és kivirágzik a világ, és kinyithatjuk az ajtót meg az ablakot, akkor igazából történik egy ilyen szakrális kinyílás odabent is. Sokkal nyitottabbak vagyunk, sokkal inkább befogadóbbak tudunk lenni. Pontosan azért, mert jobb idő van, meg most már lazább ruhákba lehet járni. Történik egy ilyen felszabadulás állapota. És igazából az az 5 pont, amit a műsor elején elmondtam, az szépen, folyamatosan, napról napra, pillanatról pillanatra vezet minket ahhoz, hogy egy ilyen nagyon szar állapotba legyünk. De amit ugye Betty írt, hogy ő igazából egész nyáron így van, ilyenkor érdemes azt megvizsgálni, hogy az elmúlt években milyenek voltak a nyaraid! Hogy miket csináltál vagy hova jutottál el? Hogy miért van az, hogy mindig máshova vágysz, hogy nem vagy elégedett? Lehet, hogy alacsony az önértékelésed és az önbecsülésed, és nem engeded meg magadnak, hogy beülj a kocsiba, és 5 óra alatt lemenj a horvát tengerpartra és ott legyél 1-2 napot. Tehát hogy igazából meg kell azt vizsgálni – jaaa, meg ugye a kedvencem! Hogy mit szólnak a barátok? Tehát ez a „Mit flancolsz, hogy te idemész meg odamész meg amoda mész?” És hogy ezek mind-mind visszafoghatnak minket! A nyár, az arról szól, hogy elképesztő mennyiségű energiánk van, nagyon sok! És az a cél, hogy ezt a hatalmas nagy energiát ugye az év elején kitűzött célok megvalósításába fordítsuk. Tehát január, február, az ugye abszolút a céltervezés. Márciustól beindulnak a folyamatok, elkezdjük a megvalósítást, nyáron az összes energiánkat beletesszük ebbe. Ősszel learatjuk, meg még egy kicsit tisztázzuk a dolgokat. Télen pedig igazából örülünk annak, hogy megcsináltuk a céljainkat, és pihenünk a karácsony és szilveszter időszakában. Tehát nagyjából így kellene, hogy, és már készülünk az új évre. Ugye december 21-től pedig már igazából kezdődhet is az új év tervezési folyamata. Tehát nagyjából így kellene, hogy kinézzen ugye szakrálisan, hogy hogyan éljük meg az évet. És hát a nyár, az nem igazán arra tanított minket eddig, hogy mi igenis őrült gőzzel hajtsuk a céljaink megvalósítását, pedig hát nyáron van a legtöbb energiánk. És nagyon fontos, hogy ilyenkor mibe teszel, és hogyha nem teszel energiát alkotásba, cselekvésbe, célmegvalósításba, hanem igazából szétszórod, elherdálod az energiádat, plusz még alkoholt iszol, plusz még nem alszol eleget. Nem pihened ki magad, nem töltesz magaddal időt, nem meditálsz, nem olvasod a megerősítő mondatokat, mert annyi minden történik, akkor tök természetes, hogy így beborul az ember teljes mértékben. Amikor egész nyáron az ember ilyen tök ’máshova vágyok’ állapotában van, akkor igazából azt kell megvizsgálni, hogy mennyire vagyok fontos és értékes saját magamnak! Hogy megadom-e magamnak azokat a dolgokat, amiket vágyok?

Aztán nekem volt olyan időszakom is, amikor nem volt kivel elmenni. Tehát hogy éppen nem voltak úgy haverok, barátok. Vagy nem értek rá, ők dolgoztak, én nem dolgoztam. Nem volt úgy párkapcsolatom. És ott ültem egyedül nyáron, mit tudom én, mondjuk 17 éves vagy ’8 éves koromba, és hogy akkor most mi az istent csináljak? Menjek egyedül fesztiválozni? És akkor ez is olyan volt, hogy „Hát engem nem is szeretnek az emberek. Nincs is társaságom. Nem is kedvelnek.” Ugye és ez is behozhatja a „nyári depit”. Tehát hogy ilyenkor nyáron, mikor ilyen kirajzás van, és rengeteg energiánk van, akkor nagyon fontos az, hogy a helyén legyen az eszünk, meg helyén legyen a szívünk. És nagyon-nagyon le tud minket húzni az, hogyha azt figyeljük, hogy más mit csinál, meg hogy tölti a nyarat, meg milyen fesztiválokra megy. Ahelyett, hogy saját magunkkal foglalkoznánk. Tehát az egyik legfontosabb dolog az az, hogy oké, hogy nyár van, és hogy oké, hogy pihenek, meg fesztiválozok, meg nem tudom. De hogy ugyanúgy be kell tartani a saját igényeinkhez szükséges időtervezést, mint télen! Hogy télen is többet alszol, nyáron kevesebbet alszol, de hatszor annyit pörögsz. És hogy ezt figyelembe kell venni, hogy ezért van a nyár végi kiégés! És utána, mikor nyár végén kiég az ember, akkor nincs egy hónap arra, hogy regenerálódjunk meg összeszedjük magunkat, hanem jön a szeptember, menni kell, pörögni kell. Nemsokára itt a hideg, ugye elkezdünk fázni és kezdődik a befele zárkózás. És amikor a befele zárkózás elkezdődik, akkor vesszük észre, hogy „hát én nem is vagyok olyan jól”. És akkor már igazából tök mindegy, mert addigra már annyira erőt vesz rajtunk ez az állapot. Már szokássá tettük így július óta, hogy igazából ott belül szarul vagyunk, csak kívül próbálunk jól lenni, hogy addigra már abszolút magával tud ragadni. És akkor jöhet a vitaminkúra, meg hát amit az őszi depresszióról már beszéltünk.

„Na, pont ez az.” – írja Meszlényi Andi. „Nincs kivel, ez van most pontosan. Ülök itthon, senki nem keres, stb. Te ezen hogy léptél túl, Bogi anno?” Én elkezdtem egyedül eljárkálni mindenhova. Koncertekre, moziba, fesztiválra. Elmentem, csak beültem a kocsiba, lementem a Balatonra. Ott elvoltam, visszajöttem. És hogy törekedtem ezeket az állapotokat nem depresszióba vinni, hogy „Hajj, én szegény!” Tehát nem önsajnálatba esni, hanem feltölteni, rendezni magam. Amikor az életünkbe olyan ciklus van, hogy tök magányosak vagyunk, és nincs egy értelmes ember, akivel tudnánk beszélni, vagy azt éreznénk, hogy megért, akkor az az időszak – ezt jegyezd meg, ezt írd föl nagybetűkkel az Önismereti 33 füzetedbe -, hogy EZEK AZ IDŐSZAKOK AZÉRT VANNAK, HOGY TE BELÜL VÁLTOZZ! HOGY TE BELÜL FEJLŐDJ! Az egyedüllét, a magány időszakai a legszuperebbek az önismereti utazásra abból a szempontból, hogy úgy tudod csinálni a feladataidat, úgy tudod a gyakorlatba ültetni, ahogy számodra a legkényelmesebb és senkihez se kell alkalmazkodni. Ha ez éveken keresztül tart, akkor éveken keresztül tart. No para. Jó? Tehát nagyon fontos, hogy ezeket, mindig ilyen tök pozitívan állj hozzá!

Borbély Rózsa, igen, igen, igen. Oké. Válasz Zsanett számára. Na, Zsani mit írtál? Itt van! „Nekem ez a nyár egész más! Egész véletlenül egyik pont sem igaz rám. Van, ami a jelenben tartson, fejlődök, jó helyen vagyok, csak a régi énemet engedem el és nem nézek sem Facebookot, sem Instát.” Hát igen. Antareses vagy. „Régen sokszor volt, hogy máshova vágytam, nem volt kedvem semmihez, és úgy voltam vele, hogy megérdemlem a szabadságot. Idén nincs semmi ilyesmi.” Ja, ezt már olvastam. Ez Szilvi. Közbe nézem, hogy jött-e esetleg még kérdés, gondolat, észrevétel. Oké, nem látok többet!

Tehát szépen felírtad azt az 5 okot, ami egészen biztos, hogy hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a „nyári depi” erőt vegyen rajtad. Írd fel kérlek azt is, hogy törekedj rá, hogy bármit csinálsz – dolgozol, bulizol, fesztiválozol, grill partit adsz, jönnek a vendégek, jönnek a rokonok, mennek a gyerekek, mennek a gyerekek, jönnek a gyerekek, jönnek a szomszédok. Tehát hogy ez a nagy bolygás van, akkor is minden egyes áldott reggel tudatosítsd magadban, hogy igazából a mai napot minek szenteled. Még akkor is, hogyha buli van! Ne hagyd, hogy elvigyenek a feladataid! Ne hagyd, hogy bedaráljon téged ez a pörgés, bedaráljon az, hogy összehasonlítod magadat mással! Tehát nagyon fontos, hogy a figyelmed fókusza magadon legyen és a céljaidon. Óriási erőd van! És hogyha ezt az óriási erőt nem árasztod ki, nem rakod bele cselekvésbe, nem rakod bele alkotásba – a fesztiválozás, meg a bulik, meg ilyenek nem kívánnak annyi energiát! Tehát hogyha nem rakod bele a saját életed feltöltésébe, akkor bizony egy belső rombolás indul el. Tehát a fel nem használt energia, a ki nem árasztott energia, az alkotásba, a cselekvésbe bele nem tett energia, az egy belső rombolást indít el, aminek az eredménye lustaság, „a kanapén fekszem”, „nincs kedvem semmihez”. Ne mozduljon ki, „nem indulok el itthonról” meg a ’nemtom’ micsoda. És igazából egy teljesen bepunnyadt, besüppedt állapot lesz, és akkor egyszer csak véget ér a nyár, hullnak a levelek és kész. Akkor onnantól kezdve pedig teljesen mély apátiába lehet esni. Jó?

Tehát hogy az a kérésem, hogy figyeljetek erre a „nyári depis” állapotra! És amint érzed magadon, vagy amint véled felfedezni magadon ezeket az érzéseket, tedd meg ezeket a lépéseket, hogy a figyelmed fókuszát visszahozod, az életeddel foglalkozol, a céljaid megvalósításával foglalkozol. Amikor fesztivál van, fesztivál van, de ne felejtsd el, hogy ilyenkor is tápláld a testedet. Ilyenkor is legyen meg a tudatos feltöltődés és pihenés, hiszen a fesztiválok, a haverok, a bulik, a Fanta, a grill parti, sokszor még a nyaralás sem feltöltő esemény. Fiatal anyukáknak szoktam mondani, akik kisgyerekkel mennek nyaralni, hogy igazából a nyaralásban semmi különleges nincs. Tehát ugyanazt csinálod, amit otthon, csak máshol. Oké? Tehát hogy ezért nagyon fontos, hogy figyelj saját magadra, hogy te is fel tudj töltődni, és hogy ezt a sok-sok energiát, amit a napnak, az életnek köszönhetünk ilyenkor nyáron, ezt célirányosan tedd bele a te céljaid megvalósításának, sikeres megvalósításába.

Én köszönöm szépen a mai figyelmeteket! Találkozunk legközelebb az Önismereti 33 műsorban. Remélem, hogy akkor is ilyen sokan itt lesztek velünk. Dobjatok egy lájkot, egy szívecskét, és akkor találkozunk legközelebb! Addig is csodás, felszabadító, felemelő nyarat és nyaralást kívánok nektek! És figyeljétek továbbra is az OtthonFa írásokat, mert láthatjátok, hogy rengeteget küldök. Úgyhogy csodás nyarat! Sziasztok!