Az Önsajnálat Legyőzése – Hogyan gyere ki az önsajnálatból? – Önismereti 33

Hogyan gyere ki az önsajnálatból?

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül a hétköznapi problémáidra a valódi önismeret útján. Úgyhogy juhuuuu, újra hétfő van, újra itt vagyunk! A mai műsorunk címe: Hogyan gyere ki az önsajnálatból? Ez egy rettenetesen fontos téma. Tudom, mindig azt mondom, hogy fontos. De tényleg ez nagyon fontos. És az van ezzel, hogy alattomos, sunyi, észrevétlenül tudja rombolni a te és a szeretteid energiaszintjét, úgyhogy ezért nagyon fontos ez a műsor, hogy itt legyél. Illetve van még egy nagyon fontos része a mai műsornak, ami pedig nem más, mint ő! Ez a csoda! Biztosan hallottad, hogy március 27-én lesz az első OtthonFás önismereti könyvemnek az exkluzív bemutatója. És az a különlegesség történt, hogy egyedi nyomásban 3 könyv készült, tehát amit most látsz, az az én személyes példányom, ez lesz az örökös kis útikönyvem. És nagyon fontos, hogy ugye ezek a, ez, ez a 3 darab könyv, ez mivel egyedi példányban került, ugye ebből 1 marad a nyomdánál, ő az enyém és van még egy, ami a tiéd lehet. Juhuuuuu! És hogy hogyan, ezzel fogjuk ma zárni a valódi önismeret műsort, úgyhogy mindenféleképpen maradj itt, mert imádni fogod, amit kitaláltam! És szerintem mindenki kapni kapva fog az alkalmon.

Na és akkor, közben én is itt ráfrissítek! Ne felejts el a hozzászólásba írni egy hellot, egy sziát, illetve hogy honnan nézed a műsort! Illetve oszd meg a kedvenc csoportodban ezt az Önismereti 33 műsort, hogy egyre több és több emberhez jussanak el ezek a tanítások. Hiszen mi itt, az OtthonFánál abban hiszünk, hogy minden problémád az életedben, az valamilyen önismereti hiányosságokra vezethető vissza, amit megoldva a problémákat végtelenül egyszerűen tudjuk majd megoldani. Úgyhogy közbe látom, hogy wow, tök sokan itt vagytok! Én is akkor ide belelépek, és akkor máris látom, hogy Hangodi Krisztina, Hidasi Ildikó, hello Ildi! Horváth Pali itt van, hello Pali! Málna is itt van velünk ugye Észak-Írországból. Gábor Niki is, hello Niki! Üdv Londonból! Fúúú, nagyon-nagyon-nagyon szeretlek titeket, úgyhogy nagyon örülök, hogy itt vagytok. Gábor Niki írja, hogy „ő az enyém”. Hát, illetve nem ő, hanem be van csomagolva az a könyv, úgyhogy ahhoz nem is nyúlunk hozzá, az tényleg csak azé lesz, az az egyedi nyomott könyv, aki majd érdemes lesz rá és ez a műsor végén ki fog derülni, hogy hogyan.

Na, vágjunk is bele a mai fő témánkba, hogy ’Hogyan gyere ki az önsajnálatból?’, mert azért választottam ezt a műsort, mert az elmúlt 1 hétben az OtthonFa Clubban is, meg egyébként is, akikkel beszélgettem, nagyon sok helyen látszódott az, hogy valaki önsajnálatba van és sajnos észre sem veszi. És higgyétek el, ez velem is így volt. Egyszer beszélgettem a mesteremmel és akkor, éppen ilyen, ilyen nagy tragédiába voltam, és akkor mindig így kérdezgetett, és minden mondatomat azzal kezdtem, hogy „Hát jó, oké. De, de csak az a baj….” És akkor mindig mondta, hogy „Aha, csak az a baj…” És már baromira meg voltam rá sértődve, hogy hagyja már abba és hogy nem igaz, hogy minden mondatomba beleköt. De hát baromira nem vettem észre, hogy önsajnálatban vagyok. Aztán ugye amikor az embernek leesik az energiaszintje, akkor is észre se vesszük sokszor, hogy önsajnálatban vagyunk, hogy negatívan gondolkodunk. És hogyha ezeket ki tudjuk küszöbölni, ugye a mai műsorban nagyon sok ötletet fogok arra adni, hogy hogyan gyere ki az önsajnálatból és szépen, pici, apró lépésenként, ahogy az OtthonFánál hívjuk, Bogi lépésenként szépen ki tudsz jönni majd az önsajnálatból. Összegezve igazából azt lehet elmondani, hogy szinte az emberek nagy része önsajnálatban van egészen addig, amíg abbahagyja ennek a tagadását és elkezd tenni azért önismereti önmunkával, hogy kijöjjön ebből az állapotból. Nekem baromi nehéz volt, én egy nagyon negatív gondolkodású ember voltam, és én, én nagyon megküzdöttem ezzel. Sőt, még a mai napig is van olyan képzeljétek el, hogy Losi így rám néz, így rám szól és akkor így mondja, hogy „Hát te ki vagy?” Mert hogy vissza-vissza tudnak kacsintani ezek a régi, őrült, öndegradáló, a mindenfajta gondolatok. Amiről ma itt beszélni fogunk az önsajnálattal kapcsolatban, az első lépésben az, hogy hogyan ismerd fel, tehát mik azok a tulajdonságok, személyiségjegyek, amik ugye jellemzik azt, hogyha valaki önsajnálatban van. Utána beszélni fogunk arról, hogy miért jó, hogyha kijössz belőle. Tehát mit nyersz azzal, hogyha, ha erőt veszel magadon, hogyha szembenézel az önsajnálatoddal és leteszed? Illetve arról fogunk beszélni még többet, hogy hogyan gyere ki az önsajnálatból, és akkor a műsor végén pedig ugye arról lesz egy nagy bejelentésem, hogy az egyedi példányos új könyvünk hogyan lehet a tiéd.

Na, és akkor közben nézem, hogy jött-e esetleg kérdés itt az önsajnálattal kapcsolatban. Ugye a kérdéseitek arra irányuljanak, hogy vannak tulajdonságaitok, amiket esetleg mások azt mondják, hogy ez önsajnálat, hagyd abba, gyere ki! És lehet, hogy te azt érzed, hogy nem az, vagy hogy, hogy te nem szívsz energiát és mások mégis azt mondják, akkor ezeket a, a sztorijaidat nyugodtan írd meg hozzászólásba, és azokat rendbe tudjuk tenni, hogy az most tényleg önsajnálat vagy nem, illetve hogyha az, akkor mit kezdj vele. És akkor személyre szabott megoldást fogsz kapni azzal kapcsolatban, hogy te hogyan gyere ki az önsajnálatból. Úgyhogy szerintem ez így szupi lesz ma!

Na, nézzük akkor, hogy miről lehet felismerni azt, hogyha valaki önsajnálatban van! Én rengeteg dolgot jegyzeteltem ma, úgyhogy titeket is arra buzdítalak, hogy jegyzeteljetek, mindig legyen egy Önismereti 33 füzeted, abba mindig írd ki azokat a fontos információkat, amik hozzátesznek a fejlődésedhez és akkor szerintem ez nagyon sokat fog neked segíteni. Azok, akik önsajnálatban vannak, úgy élik az életüket vagy azt tapasztalják, hogy minden ellenük van. Ellenük van az időjárás, a párjuk, az óvónő, a főnökük, a, tehát hogy, hogy kimozdulnak otthonról és hogy csőstül jön a baj. Mindig történik valami szörnyűség. Ők szokták azt mondani, hogy, hogyha jön a baj, akkor az csőstül jön. Hogy mindig karácsony előtt jön valami, amit ki kell fizetni. Hogy, hogy hiába spórolok, mindig van valami, amire ugye a félretett pénzt, azt el kell költeni. És ami nagyon fontos, hogy ilyen bújtatottan panaszkodik. És nagyon sokat tanuljuk az Antares tréningeken azt, hogy mi a különbség a panaszkodás és az információközlés között. Ugyanis a panaszkodás, az energiát szív és önsajnálatból indul el, az információközlés pedig egyszerűen csak tényközlés. Ugye amikor valaki panaszkodik, akkor az ilyen nagyon teátrális, nagyon sok érzés van benne, nagyon, nagyon nehéznek látja a külvilágot, a saját életét, hogy miért nem sikerül ez. Aztán nagyon könnyen megbántódik. Ez nagyon jellemző azokra az emberekre, akik önsajnálatban vannak, hogy, hogy, hogy könnyen megsértődnek. Hogy ők annyi mindent tesznek, ők annyi mindent adnak, ők a szívük-lelküket kiteszik és akkor ők mindenkinek segítenek, de nekik senki nem segít. Vagy hogy, vagy hogy nem ismerik el azt, hogy ő a szívét-lelkét beleteszi. Ugye a megfelelési kényszerből jövő kényszeres segítők is ide tartoznak, az önsajnáltatók és az önsajnálatban lévők között. Ez a mindig megsértődik valamin, ez azért nagyon rossz és negatív a szeretteiddel kapcsolatban, mert már gyomorgörcsük van, hogyha valamit el akarnak neked mondani és, és hogy nem tudják, hogy hogyan fogalmazzák meg, hogy nehogy megbántsanak, mert hogy, mert hogy tök mindegy, hogy mit csinálnak meg hogy csinálják, így is, úgy is rossz lesz. És az önsajnálat, az egy nagyon mély hatalmi dráma, ami abból adódik, hogy gyerekkorban nem volt elismerve, nem volt megbecsülve, mindig zrikálva volt, „de hülye vagy, semmire nem fogsz haladni, ne így csináld, ne úgy csináld”. Tehát jöttek folyamatosan az elbizonytalanító, a, a degradáló, az önbecsülést, az önbizalmat romboló negatív kritikák, ugye a destruktív vélemények, amitől aztán ugye az ember azt éli meg belülről, öntudatlanul, hogy hát ő semmit nem ér, kishitű, negatív az énképe ugye, hogy, hogy ő rossz, hogy, hogy neki nagyon sokat kell tennie a két kezével azért, hogy ő valamit elérjen. És hogyha ő azt megteszi, ugye mindig áldozat szerepben van, ugye nagyon sokan mártír szerepbe is kerülnek azok közül, akik önsajnálatban vannak, és folyamatosan érzelmi zsarolnak, folyamatosan bűntudatot keltenek pusztán azért, mert saját magukkal nincsenek jól. Aztán mindig azt mondják, hogy, hogy „Jó, oké, akkor hagyjuk is! Nem kell, hogy segíts! Mindegy, majd én megoldom egyedül. Úgyis mindig mindent egyedül oldok meg, nem kell, hogy segíts!” Ugye mindenkitől elvárják azt, hogy hogyan segítsenek neki. Hogy mi az, ami neki segítség. És hogyha nem segítenek neki úgy, akkor már nem is értik az ő problémáját, őt senki nem érti meg, ő egyedül van a problémáival. Igaz, hogy ő mindenkinek segít, de neki senki nem tud segíteni. És folyamatosan ilyeneket mond. Ez a magányos farkas attitűd, ez abszolút önsajnálat. Tehát amikor valaki nem képes csapatban dolgozni, amikor valaki nem képes segítséget kérni, mert akkor alárendeltnek, megalázónak érzi a segítségkérést, az is önsajnálat. „Hogy miért van az, hogy nekem segítséget kell kérnem? Miért ilyen az élet? Miért bántanak engem állandóan? Miért mindig velem történik meg ez? Miért ilyen az időjárás? Miért ilyen?” Na, szóval hogy így szerintem kezd megjönni az érzés, és ami még nagyon jellemzi azokat, akik önsajnálatban vannak, hogy teljesen el vannak veszve az érzéseikben. Tehát mindig mindent érzelmi alapon közelítenek meg. Rendszeresen hisztiznek, besértődnek, passzív-agresszívek, semmi nem jó, csak úgy jó, ahogy ők tudják. Rendszeresen van olyan ember, aki önsajnálatba van, hogy kontroll mániája van, irányítás mániája van. Mindent ő tud a legjobban. Ő a legügyesebb. Kialkudja, hogy megdicsérjék, hogy „Ugye milyen szépet főztem? Ugye milyen finom? Ugye milyen jól néz ki? Egyél még! Ugye milyen jó?” És akkor így azt érzed ezek mellett az emberek mellett, hogy már egyszerűen nem tudsz levegőt venni. Szarul érzed magad, frusztrált vagy és nem tudsz önazonosan működni, mert olyan fura állapotban vannak, hogy teljesen le tudják szívni az embernek az energiáját. Az önsajnálat egyébként ugye azt szimbolizálja, hogy az ember nagyon áldozat földön él. Nem nagyon tudja belülről sem megérteni, sem önmagával, sem másokkal, hogy mit jelent az elfogadó szeretet. Ugye nagyon egóba van. Tehát az az ember, aki folyamatosan hisztizik, hatalmi drámába van, érzelmi zsarol, degradál, mindenki hülye, minden szar, ő mindent jobban tud, mindenkibe rögtön a negatívat veszi észre, ők abszolút önsajnálatban vannak. És tudom, hogy ezek ilyen nagyon általános dolgoknak tűnhet, de hogyha így mondjuk nem ismered fel, akkor azt fogod mellette érezni, hogy mint a lufi, elkezdesz leereszteni. És hogy neki semmi nem jó. Ugyanakkor van az önsajnáltatóknak egy, egy olyan tábora, akit szoktam úgy hívni, hogy mosolygós gyilkos. Hogy, hogy alapvetően tök kedves, tök aranyos, illedelmes, jó jelleme van, tényleg nagyon odafigyel, nagyon ilyen kis pihe-puhának tűnik az egész ember. De hogy alapvetően mégis azt érzed, hogy mint a lufi, leeresztesz mellette. És hát ez, ez, ez elég nehéz ilyenkor szembeszállni velük.
Nacsa Éva írja – hello Nacsa Vica -, „Kishitűség abból is jöhet, ha szóban ugyan nem degradálnak, de mindent megcsinálnak helyetted a szülők, mintha nem bíznának benned?” Nagyon jó. Igen! Tehát amikor igazából nem hagyják, hogy kezdeményezz, nem hagyják, hogy tapasztalj, nem hagyják, hogy felfedezd a saját világodat, nem engedik, hogy menj a saját iránytűd után, akkor abból simán lehet egy önsajnálat. Az jön le belülről, hogy én annyira szar vagyok, hogy én még ezt se tudom megcsinálni. Van egy konkrét példám! Egy játszótéren láttam egy anyukát 2 kicsi fiúval, és az anyuka nyomkodta a telefonját a játszótéren és úgy engedte játszani a gyerekeket, hogy közbe folyamatosan kontrollálta. „Ne így homokozz, ne így hintázz, vigyázz arra, töröld le a kezed, ne koszold össze a nadrágodat, stb., stb!” És annyira gáz volt az egész jelenet, és pontosan az ilyen szituációkból adódik az, hogy nincs is ott az anya figyelme, csak így félvállról, tehát nem tiszteli meg a gyereket a 100%-os figyelmével, de ugyanakkor meg folyamatosan tolja neki, szabályozza, hogy hogyan érezze jól magát, hogy hogyan legyen a szabadban, hogy hogyan játsszon a játszótéren. Úgyhogy a kishitűség abszolút ezt segíti és támogatja. Szabó Béla Csaba írja, „Pontosan drága, de mellettem szerintem van egy energiavámpír.” Hát, hogyha van, akkor kezdj el vele asszertíven kommunikálni, te kezdj el változni, és hogyha ennek hatására, hogy te változol és a pozitív példád hatására ő is pozitívan változik, akkor örülünk, ha pedig nem változik pozitívan a te pozitív példád hatására, akkor ugye el kell tőle válni. Jó! Közbe nézem, hogy jött-e még kérdés. Jó, egyelőre ennyit láttam. Menjünk akkor tovább!

Tehát ugye eddig arról beszéltünk, hogy, hogy amikor találkozol egy emberrel, aki önsajnálatban van, azt hogyan ismered föl. Illetve nagyon fontos és kérve kérlek téged, ugyanis nagyon sokan szokták személyes sértésnek venni tőlem, amikor a kommunikációjuk alapján mondom neki, hogy „Figyelj! Ez tök jó, csak nagyon önsajnálatban vagy, és hogy bármit is kezdesz, az első lépés az lenne, hogy gyere ki belőle!” És akkor az a reakció, hogy „Én nem vagyok önsajnálatban! Én már nagyon régóta foglalkozom magammal. Én már tök pozitív vagyok.” Ugye amikor valakinél azt megkérdezed tőle, hogy „Figyelj, nem vagy te esetleg önsajnálatban?” És azonnal tagad és azonnal hárít, akkor ő szinte 100%-ig biztos, hogy önsajnálatban van. Oké? Viszont hogyha valaki azt mondja, hogy „Hát figyelj, nem tudom! Mert negatív voltam? Vagy, vagy szívtam az energiád? Vagy, vagy miért? Vagy miből gondolod, hogy esetleg ez önsajnálat volt?” Tehát hogyha alázattal, kíváncsisággal, felfedezéssel áll hozzád, akkor ugye ő már biztos, hogy dolgozik magán. Tehát ez egy nagyon fontos, hogy abból induljunk ki, hogy alapvetően mindenki önsajnálatban van, kivéve az nem, aki ezt nem tagadja. És akkor így nagyon könnyű lesz felismerni! Úgyhogy ha te most azt gondolod, hogy ’ááá, én tutira nem vagyok önsajnálatban’, biztos, hogy vannak olyan személyiségrészeid, nekem is vannak, mindenkinek van. Tehát ez nem szégyen, csak jól kell őket kezelni. Tehát mindenkinek van önsajnáltatós része. Oké? „Jajj, miért velem történik ez? Jajj, stb., stb!”

Na, miért jó, hogyha kijössz az önsajnálatból? Tényleg csak egy pár példa, mert azt gondolom, hogy erről azért nem kell beszélni. Tehát ez egy nagyon fontos dolog, hogy gyere ki az önsajnálatból, mert teljesen más minőségű, dinamikájú, energetikájú életet tudsz akkor élni. A legfontosabb, ami miatt, és azt gondolom, hogy ez legyen a legnagyobb motivációd, hogy nem rombolod tovább sem magad, sem a szeretteid energiáját. Én, én, engem mindig az mozgatott meg, különbözőek vagyunk, van, akinek ugye nagyon fontos a, a, a legnagyobb motivációja tényleg önmaga, van, vannak olyan emberek, akiket pedig azzal lehet leginkább motiválni, hogy „Húúú, basszus! Szívom a párom energiáját? Úristen! Szívom a gyerekem energiáját?” Tök mindegy, hogy melyik mozgat meg elsősorban, hogy most saját magadat rombolod, és ugye ezáltal elodázod, hogy egyáltalán valamilyen célt is meg tudj valósítani, vagy hogy boldog, felszabadult életed legyen, hogy megérdemeld azt a bőséget, azt a jólétet, amit akar. Vagy hogyha az motivál, hogy a szeretteiddel nem akarsz kiszúrni, az is tök jó! Csak indulj el ezen az úton. Jó? Tehát hogy mindenféleképpen az önismereti utadba bele kell építeni azokat a pici gondolatokat, megerősítő mondatokat, megváltozott paradigmákat, cselekedeteket, amik folyamatosan hoznak ki az önsajnálatból. Ezt mindenki csinálja! A sikeres emberek is csinálják, nekik is oda kell rá figyelni. Hiszen azért nagy átlagban, nagyon sokan negatívan gondolkodnak, ami ugye azonnal belevisz az önsajnálatba. Tehát muszáj minden nap trenírozni magunkat arra, hogy a pozitív gondolkodást meg tudjuk őrizni, és hogy ne csússzunk vissza abba az alacsony rezgésű önsajnálatba.

Közbe nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Varga Adrienn írja – hello Adri -, „Az irányítási mániát hogyan lehet megszüntetni? Például ha valakinek többször elmondok valamit és leszarja, akkor addig mondom neki, amíg meg nem csinálja. Ez irányítás mánia? Lakótársam főnöknek hív.” Hát, ez egy nagyon érdekes dolog. Hát ugye attól, tehát a szituációtól, az embertől is függ. Tehát hogy most így, így a kérdés az az, hogy belenyúlsz-e ezzel az ő szabad akaratába, időtervezésébe, életterébe, életfelfogásába azzal, hogy arra készteted, hogy változtassa meg a cselekedeteit, a gondolatait, a bármit. Hogyha, ha ezzel belenyúlsz, akkor ez abszolút irányítási mánia. Amikor folyamatosan arra törekszel, hogy a külvilágodba minden úgy legyen, ahogy szerinted neked meg mindenkinek jó, az abszolút irányítás és kontroll mánia, igen. Úgy lehet ebből kijönni, hogy ezzel a megengedő attitűddel, hogy akkor fogod magadnak megengedni azt a sok mindent, amit akarsz vagy azokat a változtatásokat, amiket akarsz, hogyha képes és hajlandó is vagy arra, hogy másoknak is megengedd, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak. Hogy a saját hajlamaikat kövessék, hogy úgy rendezzék a teret, ahogy ők akarják, hogy úgy öltözködjenek.
Mondok erre példát! Tehát én olyan vagyok, hogy mondjuk eldöntöm, nem nagyon nézem az órát, viszont hogyha megyek valahova, akkor szeretek pontosan odaérni. Ezzel megtisztelem saját magamat, illetve a másik felet is, de leginkább saját magamat. És mondjuk el kell indulnunk 9-kor, én akkor olyan 8:55-kor kész vagyok, már veszem a kabátomat, és mondjuk Losi még alsógatyában rohangál és azon gondolkodik, hogy jajj, mit vegyen fel. Ja, meg még eszébe jutott, hogy megborotválkozik, meg még fogat is akar mosni. És ott állok basszus, 5 perc, indulnunk kéne és szétrobbanok! És akkor tök sokat beszélgettünk erről, mert én mindig azt éltem meg, hogy „Figyelj! Te direkt csinálod ezt, hogy felhúzz, hogy felidegesíts, hogy kibillents a belső békémből ezzel a fajta hozzáállással!” És akkor nézett rá és mondja, hogy „Figyelj! Ez nem rólad szól. Vagy nem ellened csinálom ezt. Én 9 órakor ki fogok lépni a bejárati ajtón. Az, hogy nekem 5 percbe telik az, ami neked 1 órába, azt hagyd meg már nekem. Hagyd meg, hogy úgy készülődjek, ahogy az nekem jólesik!” És akkor igazából most meg már tök sokszor előfordul, hogy ő vár rám, annyira megengedő vagyok. Tehát az irányítási mániát, azt úgy tudod letenni, hogy legyél megengedő, hogy hagyd, hogy szabadon úgy éljenek az emberek körülötted, ahogy ők akarnak. Hogyha ezzel hátráltatja a te céljaid megvalósulását, akkor pedig külön kell válni. Ugye amikor azt, azt gondolod, hogy ő leszarja, egyáltalán nem biztos, hogy leszarja, csak egyszerűen más a fontos neki. Más az értékes, más a prioritása, mások az alapértékei. Tehát hogy nem kell elvárnod, hogy úgy gondolkodjanak, úgy érezzenek az emberek, hogy ugyanaz legyen nekik a fontos, ami neked. És akkor ezzel, ahogy ezt így elengeded, szépen le tudsz jönni az irányítási mániáról.
Hajni írja, hogy „Losi=Isti”. Juhuuuuu, Hajni! Nem baj. Te is meg fogod ezt tanulni és tök boldogan, mosolygósan, veszekedés nélkül fogtok ti is elindulni otthonról, belső békében, nagy szerelemben. Hidd el, csodás lesz!
„Én egész hétvégén önsajnálatban voltam – írja Szilvi -, mostanra pedig fiam is, én is lebetegedtünk.” Hát ez teljesen természetes következménye az önsajnálatnak. „Azt hittem, ebből már gyorsabban ki tudok jönni, de most megint tovább tartott!” Nem baj! Örülj neki, ünnepeld magad, hiszen nem 3 hétig tartott, hanem 2 napig. És hogy hidd el, hogy minél többször mész bele az önsajnálatba és tudatosan, megengedően, szeretettel szépen hozod vissza magad a technikákkal, sokkal rövidebb lesz! Tehát olyan lesz, hogy „hhhh, önsajnálatba vagyok”, hopp, már nem! És akkor ennyi lesz az egész, oké?
„Mosolygós gyilkos – írja Tipikus Mérleg -, ez nagyon találó kifejezés! Tele vagyok ilyen emberekkel. Én úgy érzem, hogy sokat változtam pozitív irányba, de ezek a „mosolygós gyilkosok” mintha éreznék ezt, és még jobban szívják a véremet. Szinte keresik a társaságom, pedig én épp leépítés fázisában vagyok. Miért van ez?” Próba! Ugye a valódi önismeret útján rengeteg-rengeteg olyan lehetőséget dobálsz magad elé és dobál az univerzum eléd, amik segítik begyakorolni, stabilizálni azt az új életet, amit te élni akarsz. Úgyhogy légy nekik hálás! Jöjjenek, akarják szívni az energiádat, úgyse tudják, mert erős vagy és igazából ezzel fogod azt begyakorolni, hogy soha többet senki nem fogja tudni szívni az energiádat. És amikor már stabillá válik ez az új szint, ez a magasabb rezgésszint, ezek az emberek el fognak tűnni! Most még azért vannak az életedben, mert hullámzol, illetve azért vannak az életedben, hogy be tudd gyakorolni ezt a magasabb szintű rezgést. Jó?

Na, akkor menjünk tovább! Jöhetnek még a kérdések! Aztán miért jó, hogyha kijössz belőle? Ugye nem vagy egyedül, nem vagy magányos farkas. Nem kell egyedül megoldanod a problémáidat, nem kell egyedül szembenézned a nehézségeiddel. A csapat ereje, a párod ereje, a, a barátaid ereje ott vannak veled! És, és egy, egy őrület, ahogy megsokszorozódik az erőd azáltal, hogy megengeded, hogy szeressenek! És hogyha megengeded, hogy szeresd magad és megengeded, hogy szeressenek, akkor ilyen könnyen ki lehet jönni az önsajnálatból. És hát egy sokkal jobb, jobb hangulatú, magasabb rezgésű, sokkal boldogabb, lazább, kiegyensúlyozottabb életet tudsz megteremteni magadnak, hogyha kijössz az önsajnálatból. Ami még nagyon pozitív, hogyha kijössz, hogy a, a nehézségeket, hogy az ilyen akadályokat lehetőségnek és kihívásnak fogod tekinteni. Abszolút azt fogod látni, hogy „De jó! Fejlődhetek, még tovább léphetek, még magasabb szintre léphetek, még több mindent ki tudok pucolni magamból!” Ez egy teljesen pozitív, őrült állapot, de még mindig nem ez a hurrá optimizmus, hiszen az felelősséghárítós, ez pedig nem. Nem fogod, nem fog elfogyni az erőd idő előtt. Nem annyira tudom ám elolvasni, amit írtam. Tehát nem fog elfogyni az erőd idő előtt, ami azt jelenti, hogy nem lesznek ilyen lemerüléseid, ilyen, ilyen nagyon mély pontjaid, hogy elfáradtál, mindenki hagyjon békén, senki ne szóljon hozzám, stb., stb. Hiszen az önsajnálat, a negatív gondolkodás ugye nagyon leszívja az energiádat 1 perc alatt. És hogyha nem vagy önsajnálatban, akkor ezek az ilyen nagyon nagy vákuumok nem fognak megtörténni. Tehát sokkal stabilabb leszel, folyamatosan lesz erőd, folyamatosan magasan tudod tartani a rezgésszintedet, tehát nem lesz egy harc az élet. És azt hiszem, hogy ugye a Tavaszi Elvonulás is, amire holnap megyünk, ugye a belső béke állapota, annyira fontosnak tartom, hogy erre igenis törekednünk kell, és minden olyan dolgot ki kell zárnunk az életünkből, ami ki akar minket ebből billenteni. Na igen ám, de hogy leginkább saját magunkat sodorjuk mindig a mélyre, tehát meg kell tanulnunk belül uralni a gondolatainkat, uralni az érzéseinket.

Na és akkor, nézzük azt, hogy hogyan gyere ki az önsajnálatból! Közbe látom, hogy jöttek még kérdések. „Vannak nem kizárható emberek az életünkben. Ha ők önsajnáltatók, mit tehetünk, ha nem érezzük magunkat elég stabilnak (még)?” – kérdezi Cseh Gabi. Nem kell kizárni az embereket az életedből, tehát azért, mert mondjuk vele beszélgetsz vagy, vagy találkozol vele, attól még ez nem azt jelenti, hogy nem zárnád ki. Hanem a belső körödből zárd ki! Tehát úgy zárd ki ezeket az embereket, hogy, hogy, hogy nincsenek rád hatással, nincsenek rád érzelmi hatással. Az ilyen szituációkba leginkább az érzelmi önfegyelem, ugye az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez tartozó érzelmi önfegyelem és az érzelemmentesség tud segíteni, hogy ott vagy, szereted, támogatod, de alapvetően minden hangulata, minden vádaskodása, teljes önsajnáltatós szegény én állapota nincsen rád érzelmi hatással. Nyilván, ha ott vagy vele órákon keresztül, baromi nehéz ezt megtartani, de mondjuk egy fél óráig vagy óráig szerintem baromira könnyű ezt a stabil állapotot megtartani, hogyha megtanulod az érzelmi önfegyelmet.
Novák Tünde írja, hogy „Olyan jó érzés mikor jön a sok próba, és Isten alkalmakat kínál az új dolgok gyakorlatba ültetésére. Imádom!” Gyerünk Tündi! Hajrá tovább!
Kövér Imi írja, „Az energiavámpírságomat le lehet építeni?” Most fogjuk megbeszélni, hogy hogyan. „Bennem is lakozik egy ilyen személyiség, amit észreveszek és próbálok olyankor inkább magamban lenni.” Nagyon jó, ez egy nagyon jó lépés! Tehát amikor észreveszed azt, hogy másoktól szívsz energiát, akkor állj meg! Inkább hagyd abba a beszélgetést, hagyd abba a kommunikációt, menj el onnan 5 percre, mondd, hogy „Húú, kiszaladok pisilni!” Rendbe rakod magad, visszarendezed a gondolataidat, visszarendezed az érzéseidet és utána visszalépsz abba az interakcióba – és akkor juhuuuuu – vagy beszélgetésbe, és akkor szépen mehet tovább.
„Szeretek segítséget kérni már, több időm marad – írja Varga Adrienn -, és nem kell mindig mindent egyedül véghez vinnem, vagyis nem merülök le.” Juhuuuu, Adri! Nagyon jó vagy! Oké!
Mosonyi Annamária: „Néha 1 percre sajnálom magam, mert sajnálom a páromat, hogy milyen szerencsétlenné tudja magát tenni.” Igen. Tehát hogy nagyon a szeretett emberekkel való empátia ugye nagyon könnyen ránk ragasztja mások önsajnálatát, ugye ez az energia, ez, ez teljesen ilyen láthatatlan módon így rád tapad és elkezd szívni. Úgyhogy oda kell rá figyelni. Mondd el neki nagy szeretettel, hogy „Figyelj szerelmem! Te most önsajnálatban vagy. Hagyd abba, ha abbahagytad, beszélgessünk tovább! Addig én kimegyek a konyhába.” Mi is szoktunk ilyen, jó? Tehát hogy ez tök normális, úgyhogy ettől senki nem fog megsértődni. Ha pedig igen, akkor majd utána beszélgetsz vele, miután abbahagyta.

Na, és akkor nézzük azokat a pici, apró lépéseket, Bogi lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy kigyere az önsajnálatból! Ugye az önismereti úton itt, az OtthonFánál ugye folyamatosan, műsorról műsorra, akár észrevétlenül is, de folyamatosan fejlesztjük a 4 intelligenciádat. Ugye a mentálist, az érzelmit, a spirituálist és a fizikai intelligenciádat műsorról műsorra fejlesztjük. Ez már önmagában segítség ahhoz, hogy ki tudj jönni az önsajnálatból. Ugye az első lépés az az, hogy nézz szembe vele! „Oké, én is tudok önsajnálatban lenni, vagy egyfolytában önsajnálatban vagyok. Vagy csak a munkahelyemen, vagy csak a pénzzel, vagy csak ezzel, valamivel kapcsolatban. De oké, belátom, beismerem, szembenézek vele és dolgozom rajta, hogy ez ne így legyen.” Tehát ne tagadd! Ez nagyon-nagyon fontos. Jó? Aztán amiről abszolút le kell szokni ahhoz, hogy ne legyél önsajnálatba, ne drámázz! Van is egy ilyen Önismereti műsor, hogy ’Ne drámázz, kommunikálj!’ Ugye itt a hatalmi drámákra is gondolok, de arra is, hogy nem tudom, tehát hogy lehet hallani, hogy „Úristen! 100 Ft-tal többe kerül a, a kenyér.” Vagy „Úristen! Most ennyivel emelték a benzin árát, most meg ennyivel csökkentik.” Tehát hogy mindig van valami, amin lehet drámázni. Hogy most, ugye a legnagyobb dráma ma, hogy esik a hó, meg hogy ónos eső van. És Antares 3 volt vasárnap és pont velük osztottam meg azt a sztorit, hogy, hogy nem nézek időjárást, meg nem nézek híreket. Ezért ugye ezek a negatív információk meg a félelemkeltések, amik jönnek így a, a közlekedési hírekből, meg mit tudom én, hogy lezárták, meg ilyen fokú riadó, meg olyan fokú riadó. Nem foglalkozom vele. Nem tudom, hogy lehetetlen, ezért megcsinálom. Nincs bennem félelem. És nem kell ezekkel foglalkozni. Ugye ha nem nézel tévét, nem jön be ez a sok negatív szar, ezáltal nem is tudsz róla. Minden rendbe van az autóddal, maximum 1 órával tovább fog tartani az út. Tök jó! Annál tovább tudod hallgatni Bogit az Önismereti 33-ban. Tehát hogy minden eseményt lehet úgy felfogni, hogy úristen, ez micsoda tragédia. Ugye József Attilának van ez a verse, hogy Minden rendű emberi dolgokról, és akkor az benne a, a refrén, hogy, hogy. Hogy is van? Hogy mindig minden, mindig minden komédia tragédia, vagy mindig minden tragédia. Na mindegy. Szóval tudjuk, hogy József Attila azért nem a pozitív költők közül való. De ha tudjátok ezt a verset, akkor írjátok meg, mert ez engem nagyon érdekel!

Közbe Gábor Niki írja, hogy „El kellett indulnom dolgozni, már a föld alatt vagyok és nincs net….” Nem vagy föld alatt, a földalattiba vagy, Niki! Jó, oké. Semmi baj, majd megnézed utólag is a műsort, hiszen mindig megnézhető. Tehát ne drámázz, nem kell a bolhából elefántot csinálni! Azért mert mosni kell, mosol. Azért mert mosogatni kell, mosogatni kell. Az autót el kell vinni javítani, el kell vinni javítani. Ne vigyél ezekbe a cselekedetekbe érzést. Hogyha valamit csinálni kell, érzelemmentesen csináld meg, és inkább abba tegyél erőt, hogy alkoss, hogy szeress, hogy pihenj, hogy töltődj, hogy felvállald az életfeladatodat! Tehát annyi sok felesleges cselekedetbe teszel energiát. Ne drámázz! Ne panaszkodj! Ez a következő. Tehát hagyd abba, hogy mindig mindenbe megnézed a, a negatív dolgot. Tehát volt olyan tanítványom Antaresen, aki mindig mindenkiben a negatív dolgokat vette észre. Azt vette észre, hogy mit lehet benne javítani. Jöttek olyan tanítványaim, hogy ők ugye segítő tevékenységet akarnak folytatni, és kérdeztem, hogy „Miért?” És mondták, hogy hát, hogy megvan az a képességük, hogy észreveszik az emberekben, hogy mit kellene jobban csinálniuk. És kérdeztem tőlük, hogy „És ez most önsajnálat, negatív gondolkodás önmagaddal kapcsolatban, ezért veszed észre az emberekben a negatív dolgokat, vagy mondjuk tisztánlátó vagy?” Basszus! Tehát hogy, hogy, hogy azt tisztán kell látni, hogy, hogyha negatív a gondolkodásod, akkor folyamatosan panaszkodsz. A panaszkodás, az úgy mesél egy történetet, hogy tele van érzésekkel. El lehet mosolyogva is mesélni, hogy „Basszus! Tegnap hogy kicsesztem magammal, és ez volt.” Ugye? Tehát hogy aki önsajnálatban van, az sem magán, se máson nem tud kacagni. Hanem „Úú, hát hogy azta! Meg a nem tudom.” A legjobb példa erre, gyerekkoromban voltam Értényben az akkori egyik barátnőmnél sátorozni, és a kocsmába kérdezték – gimibe mentünk -, hogy hova fogunk menni. És mondtam, hogy én dráma tagozatra fogok menni, mert színésznő szeretnék lenni. És ivott Bumbi bácsi – úgy hívták -, és mondta, hogy ő azt nem tudja elképzelni, hogy én ne tudnék úgy egy verset elmondani, hogy azon ne nevetnének. És hát annyira cuki volt Bumbi bácsi, nyilván hogy nem sok mindent értett ebből az egész sztoriból, de hogy az nagyon elgondolkodtató volt, hogy tényleg. Tehát hogy a legnagyobb tragédián, vagy amikor a leginkább elcseszem a dolgokat, miért ne lehetne azon kacagni? Hogy „Jááááááj, elcsesztem!” Tehát hogy próbálj meg több humort vinni az életedbe! Semmit se vegyél személyes sértésnek! Ugye ez az asszertív kommunikáció, erről rengeteget beszéltünk, rengeteg műsor szól erről. Semmit se vegyél személyes sértésnek! Minden érted történik. Amikor valaki betámad, az azért történik, hogy te erősödj és fejlődj. Ne hisztizz! Jó? Tehát hogy ez is – úristen -, pasiknál őrület, amikor egy pasi tud hisztizni, hogy „Ez van, meg az van, meg nem érdekel, meg miért nem így, meg miért nem úgy, meg.” És akkor hisztizik a pasi. Őrület! Ne hisztizz! Tehát amikor azt érzed, hogy felmegy benned a pumpa, akkor ne kezdj el rombolni kifelé, befelé se, hanem nézd meg, hogy milyen folyamatok indultak el benned. Oké? Tehát inkább legyél önmagad megfigyelője. Ne legyen üldözési mániád! Erről jött egyébként kérdés is. Hogy, hogy ez miért van, hogyha állandóan azt hiszem, hogy engem néznek? Meg bemegyek egy buliba vagy étterembe, „Úristen! Mindenki engem néz, engem stíröl! Biztos azt nézik, hogy szarul áll a hajam, meg mit tudom én.” Az abszolút kishitűség. Tehát hogy aki önsajnálatban van, annak azért eléggé alacsony az önbizalma, az önbecsülése, az önértékelése, minden. Természetes, hogy üldözési mániája van. És hogyha azt felfedezed magadban, akkor ebből szépen ki kell jönni. Ne állj bosszút! Tehát hogy ne legyél bosszúálló. Ezt majd, ezt, ezt itt a könyvben is fogod majd olvasni, hogy, hogy nem kell, hogy majd ő, majd ő még jön az én utcámba, meg majd ő is megkapja, mert aki engem bánt, azt a Jóisten úgyis bántja. Tehát nem kellenek ezek! Hidd el, hogy az az ember is végig fog menni egy evolúción, egy fejlődésen, lehet lassabban, lehet gyorsabban, lehet, hogy több nehézség vagy fájdalom árán. Nem kell bosszút állni, tehát nyilván megállítom, ha valaki betámad, de nem azzal foglalkozom, hogy, hogy másoknak kárt tegyek, hanem abba teszem az erőmet, hogy én jól legyek. Oké? Ide tartozik, hogy ne legyél irigy sem. Ne legyél féltékeny sem. Ez is mind önsajnálat.
Ne igényeld az együtt érzős, szenvedős bulikat. Engem is néha szoktak hívni, hogy „Fúúú, figyelj, Bogi! Nem kávézunk egyet, olyan jó lenne beszélgetni!” Miről? „Hááát, hogy mi van veled. Mi van velem. Én is egy csomó mindent mesélnék, annyi minden történt!” Hát nem kávézunk. „Hát de hogy miért?” Hát azért, mert nem érdekel a panaszkodás. „Na de, hát hogy így beülhetnénk.” Hát hogy így nem panaszkodna, csak elmesélné, hogy mi van vele. De hogy nem érdekel. A célokról, a jövőképekről, a vágyaidról, a kihívásaidról. Mit akarsz elérni? Hogyan változtassuk meg a világot? Erről beszélgessünk! Nem arról, hogy mi történt. Én, én nem is tudom mi történik egy nap. Csak tényleg azzal foglalkozom, hogy mit akarok, hogy milyen csodálatos dolgok történnek. Ezek annyira lényegtelenek, tehát hogy a „negatív dolgokba”, nem tudom, kiszáradt a virág, mert nem locsoltam, nem fogok energiát tenni. Hogy „Úristen! Kiszáradt a virág. Jajj, istenem, most mi lesz? Úristen! Mit fognak szólni a szomszédok? Vagy anyám, ha meglátja!” Nem érdekel. Tehát hogy ilyenekbe a legminimálisabb figyelem energiát se teszem. Aztán ugye a céltudatos gondolkodás segít abban, hogy hogyan gyere ki az önsajnálatból. Legfontosabb, hogy gyere ki a múltból és ne nosztalgiázz! Ezt tessék elfelejteni, hogy „Jajjj, hogy akkor milyen jó volt! Meg jajj, akkor még milyen jó élet volt! Meg jajj, a mi gyerekkorunkba… Meg emlékszel? Meg te, ó, de jó volt!” Tehát hogy ezek az állapotok, ezek abszolút azt mondatják felénk, azok felé, akik ugye önfejlesztünk meg az önismeret útját járjuk, hogy szar az élet, szar a jelen, nincs jövő, minden nehéz, de a múlt milyen jó volt. És milyen kár, hogy nem a múltban élünk. Tehát hogy ez így abszolút felhagyandó dolog. Érkezz meg a jelen pillanatba, dolgozd fel a múltat és legyen egy pozitív jövőképed, ami fele tart az életed! Növeld az önbecsülésed, az önszereteted és az önismeretszintedet! Én azt gondolom, hogyha, ha nagyon kezdő vagy, akkor mindenféleképpen az első lépés az az, hogy kezdj el az önszeretetszinteden dolgozni. Ez egy nagyon jó első lépés a valódi önismeret útján! Törekedj arra, hogy ne legyél egóba! Erről is van rengeteg műsorom. Köteleződj el, ugye aki önsajnálatba van, az semmi mellett nem köteleződik el, hiszen nem bízik semmiben. A bizalom és a hit alapja, hogy el tudsz köteleződni. Úgyhogy köteleződj el, vállalj felelősséget, illetve nagyon jó technika, hogyha minden egyes áldott nap van egy füzeted, majd akár ebbe is tudod jegyzetelni (a könyvet mutatja Bogi), hogy írd le, hogy miért vagy hálás és írj le mondjuk 3 sikert! Ez ugye abszolút ki fog téged majd rángatni az önsajnálatból.

Szabó Hajnalka: „Na ezért nem találkozom egy ismerőssel, mert évek óta ugyanazt mondja. És nem tesz semmit. És elvárja, hogy bólogassak. Hát nem!” Hát persze, hogy nem. Tudod mi a kedvencem, amikor találkozok valakivel nagyon, nagyon-nagyon rég, hát mi a nagyon rég? Hát 1 éve. És, és akkor azt mondja „Jajj, Bogi! Te semmit se változtál!” Hát csak az utóbbi 3 hétbe huszonnyolcszor transzmutálódtam egyébként. Meg folyamatosan változok, tehát minden reggel úgy kelek fel, hogy belenézek a tükörbe és „Jajj, ki vagy?” Tehát hogy ugye azok az emberek, ezek nagyon nem tesznek hozzád.
Aztán Borsi Viki írja, hogy „Szia Bogi! Mit tehet az ember akkor, ha történik valami szívbemarkoló, önsajnálatba esik és elönti a harci ideg? Ilyenkor nem tudom megfékezni a cselekedeteimet, szavaimat.” Hát, attól függ, mi ez a szívbemarkoló sztori. És hogy ez rólad szól vagy másról. Mert ha másról szól, akkor hagyd meg neki a szabad akaratát, hogy ő azt kezdjen ezzel a sztorival, amit akar. Hogyha veled történik valami szívbemarkoló – meghal valakid, elveszíted a kutyusod, cicusod, bármi -, akkor nyilván az embernek annak a személynek az érzelmi identitásának az elvesztése, az tud fájni. Mondok rá egy példát! Nekem volt egy mesterem, és az történt vele, hogy már elég beteg volt a párja, a férje, és szombaton este kellett tartani egy lendületes, lelkesítő, motiváló előadást. És szombat reggel hívták a kórházból, hogy meghalt a férje. És akkora önfegyelme, önuralma volt neki, a mesteremnek, hogy este, szombaton megtartotta az előadást, fantasztikus volt, csodálatos, és majd nem tudom, hétfőn kezdett az egész gyászszertartásba bele. Tehát igazából amikor történik valami tragédia, szörnyűség, akkor lehet, hogy tényleg elragadnak az érzések, elragad az önsajnálat. Amit ilyenkor érdemes tenni, hogy legyél ennek tudatában, hogy „Fúú, oké! Most elragadtak az érzéseim, most önsajnálatban vagyok. Engedd meg magadnak a szenvedést, ha kell. Menj le a pokol legaljára, én ilyenkor mindig jobban szoktam magamat bántani. Oké, akkor még most fájjon, most menjek le a pokolba, végigmenjek a poklon, hogy minél előbb feljöjjek és tudjam tovább csinálni a fantasztikus, boldog életemet!”
„Bogi! Sokszor említed a transzmutációt. Mondanál róla pár szót, hogy mi is pontosan?” Igen! Tehát a transzmutáció azt jelenti, hogy történik benned egy minőségi változás, a gondolkodásmódod változik. Valamilyen paradigmát elengedtél, újat tettél a helyébe, és ennek az új, pozitív gondolatnak a hatása, hogy a teljes energiaburkod egy magasabb rezgésszintre emelkedik, és ez a magasabb rezgés okozhat fizikai tüneteket – hányás, hasmenés, influencia tünet, fejfájás, stb., stb. -, ezt hívjuk transzmutációnak. Szepes Máriánál hallhattuk talán ezt először Magyarországon, ugye folyamatosan arról beszélt, hogy az ólomemberből hogyan készítünk aranyembert az önismeret által.

Na és akkor, hogyha jön még kérdés, akkor fogok rá válaszolni. Viszont ugye amit ígértem nektek itt a műsor végére, hogy az egyedi nyomású új könyvből 3 darab készült. Az egyik marad a nyomdánál. Ő az enyém. Illetve van még egy ilyen különleges nyomású könyv, ez pedig a tiéd lehet. És hát hogyan is lehet a tiéd? Erre kitaláltunk szerintem egy fantasztikus dolgot és remélem, hogy nagyon fogjátok imádni. Úgyhogy figyelem, dob, harsonák, minden! Ugye én azt szeretném, hogy ez a harmadik könyv, ami ugye el van csomagolva, ez, ez a tiéd legyen. És, méghozzá nem akárhogyan! Én azt gondolom, hogy, én hiszek, hiszek az adakozás erejében és hiszek abban, hogy a jótékony cselekedetek, azok az adakozás által az egész világra pozitív hatással vannak, úgyhogy én azt szeretném, hogy ez az egyedi nyomású könyv, ez olyan módon lesz majd a tiéd, hogy fogunk csinálni erre a könyvre egy licitet. És akkor fogod tudni megkapni ezt a könyvet, hogyha, hogyha ezen a liciten részt veszel. Figyeljetek! És a nyertes licitáló, az természetesen megkapja az egyedi nyomású könyvet, ami már most el van csomagolva, ez egy egyetlen egy darab, ebből több soha nem is lesz. És amit még a könyv, és az egyedi könyv által nyer, az az, hogy ingyen részt vehet a 2018. március 27-i Könyvbemutatón, illetve neked fogom egyedileg, négyszemközt úgy dedikálni, olyat írni bele, bármit, amit szeretnél, és ezt én fogom neked személyesen, ünnepélyes keretek között átadni a Könyvbemutatón. Természetesen hogyha nem tudsz részt venni, akkor el fogjuk neked küldeni, és akkor futárral fogod megkapni. Ugye nagyon érdekes és, és egy picit fontos, hogy ugye a licit teljes díját, azt a Heim Pál Gyermekkórháznak fogjuk átutalni, és itt lép be az adakozás, hogy mi rendszeresen adakozunk, és mindig arra buzdítok mindenkit, hogy havi szinten rendszeresen adakozzon. És azt gondolom, hogy ennek az egyedi nyomású könyvnek nem is lehetne jobb helye nálad, illetve az értéknek, annak a licit értéknek, amit te majd át fogsz utalni, a Heim Pál Gyermekkórház fogja megkapni. Én azt gondolom, hogy, hogy ez egy nagyon fontos lépés mindannyiunk részéről. A kérésem az az, hogy most, ebben a pillanatban indul a licit, a hozzászólásban máris el tudod indítani ezt az adakozási szándékodat. És a kikiáltási ára a könyvnek, az 4990 Ft, ugye a minimális növelhető összeg, az 100 Ft lesz majd. És ami nagyon fontos, ezt írd föl, hogy a licit zárul 2018. március 26-án déli 12 órakor! A nyertest e-mailben fogjuk értesíteni, és természetesen majd egy live adást is készítünk erről. Úgyhogy legyen tiéd az egyetlen megszerezhető, egyedi nyomású ’Hogyan éld a saját életedet?’ önismereti útikönyv az élethez, tudatos önfejlesztőknek önismereti könyv. Úgyhogy kattints a linkre a hozzászólásban és hát nagyon-nagyon-nagyon fantasztikus licitet kívánok neked! Kattints, licitálj, találkozunk jövő hét utáni héten! Hajrááá! Sziasztok!