A kósza gondolat, ami a problémáid melegágya

A jó gyerek szerep (később „jó ember szerep”), azaz a vágy, hogy szeressenek és elismerjenek, emberek millióinak okoz depressziót, poszt traumatikus stresszt és autoimmun betegségeket. Többek között szegénységet, alárendelt életmódot, szenvedések és nehézségek hosszú sorát a fizikai világban.

Ha felismerted, hogy benned is dolgozik ez a mély rögzült gondolat, mely az évek során önkorlátozó hiedelemmé vésődött, erősödött benned, mindenképpen szükséged van 4 szintű (spirituális, mentális, érzelmi, fizikai) kezelésre. Nem is akármilyen módon, hanem strukturált, vezetett belső utazásra van szükséged.

Miért nem könnyű az életem? Nem vagyok elég jó?

Akkor fordult meg legelőszőr a fejemben ez a furcsa gondolat, mikor apukám meghalt. 9 éves voltam. És itt hagyott. Őt szerettem a világon a legjobban. Mindig is hiányt éltem meg vele kapcsolatban, hiszen idős volt, (hatvan éves volt, amikor születtem) és sokat volt kórházban.
És amikor elment teljesen egyedül maradtam.

Gyermekként arra gondoltam, biztos miattam van ez a szörnyűség. Nem voltam elég jó, és nem voltam elég szerethető ahhoz, hogy itt akarjon maradni velem. Nem voltam elég jó ahhoz, hogy vigyázzon rám. Nem érdemeltem meg őt. Nem voltam elég méltó a szeretetére. És ha az övére nem, akkor senkiére sem.

És ez a furcsa gondolat: NEM VAGYOK ELÉG JÓ, behálózott és alapjául szolgált mind annak, amit magamról és a világról gondoltam.

A jó gyerek/ember szerep

Nem vagyok elég jó arra, hogy szeressenek. Nem vagyok elég jó arra, hogy megkapjam, amit csak szeretnék. Nem vagyok elég jó arra, hogy valaki a barátom legyen. Nem vagyok elég jó a gazdagságra. nem vagyok elég jó a boldogságra.

Kitaszított és száműzött lettem. És a környezetem ebben minden nap egyre jobban megerősített. A családom (édesanyám és a két nővérem) nem sokat foglalkoztak velem. A túlélésünkért küzdöttek.

Sokat voltam egyedül. Társaságban pedig még jobban egyedül voltam. Hiszen nem vagyok elég jó, hogy bárki is foglalkozzon velem. Vagy egyáltalán észre vegyen. Csak teher vagyok – gondoltam. És én nem akartam mások terhére lenni.

Eldöntöttem, hogy jó ember leszek. Mindennél jobban be akartam bizonyítani apunak, hogy én igenis jó ember vagyok, és méltó a szeretetre. Be akartam neki bizonyítani, hogy rosszul döntött, hogy a halált választotta, mert én igenis érdemes vagyok arra, hogy itt maradjon velem.

Mindennél jobban akartam, hogy büszke legyen rám és belássa végre, hogy én nagyon is jó vagyok! És nem érdemeltem meg, hogy itt hagyott egyedül. És ha kell, az egész világgal szembeszállok, és mindenkinek be fogom bizonyítani, hogy én jó vagyok. És nem volt igaza, mikor úgy döntött nem érdemelem meg a szeretetét.

Ezzel a hátsó szándékkal kezdődött el az akkori életfilozófiám megszületése.

A jó gyerek/ember tulajdonságai:

– szót fogad
– rendesen viselkedik
– azt csinálja, amit mondanak neki
– tisztelettudó
– segítőkész
– önmaga elé helyez másokat
– nem szemtelen
– nem vitatkozik a feljebbvalóval (szülő, főnök)
– nincs saját véleménye
– nem kezdeményező
– kerüli a kudarcot és a csalódást
– lemond a felfedezés öröméről a biztonságért cserébe

A jó gyerek szindróma mindig egy elvárásra születő megfelelési kényszer.

Ha megnézed ezen tulajdonságokat szinte azonnal kiderül, hogy minderre „azért van szükség”, hogy a feljebbvaló nyugodtan tudjon lenni. 

Hiszen az a gyerek, aki nem mászik a fára, nem eshet le, így nem kell előre aggódni érte, és kórházba menni vele. A beosztott, ha elvégzi a feladatait, de semmi mást nem csinál, nem csinálhat plusz munkát és egyben kevesebbet is hibázik.

Természetes, hogy a szülő biztonságban akarja tudni a gyerekét. Természetes, hogy a vállalkozó biztonságban akarja tudni a vállalkozását. De vannak erre sokkal jobb módszerek is, amelyek nem nyúlnak bele ennyire agresszíven mások szabad akaratába. Például az Asszertív kommunikáció, ami együttműködésre törekszik. Erről is írtam több blogbejegyzést, érdemes elolvasnod, újraolvasnod.
>>> Hogyan kommunikálj jól? 
>>> Hogyan kommunikálj “hatalmi drámák” nélkül?

Tehát a feljebbvaló mindig magát védi, egy esetleges negatív jövőbeni érzelmi hatástól eseménytől, ezért korlátozza mások (alárendeltjei) szabadságát Ezt hívjuk védekezési mechanizmusnak. Erről is írtam blogbejegyzést, érdemes elolvasnod, újraolvasnod >>> Tényleg “megölhetnek” a védekezési mechanizmusaid?

Téves következtetések, amiért a jó gyerek szerep kialakul

Visszatérve a múltbéli jó gyerek szindrómámhoz, azt tudnod kell, hogy a családom elmondása szerint bár apunak 6 gyermeke van, én voltam a szeme fénye, én voltam a kedvence. Úgy is hívott: csillagom. Tehát a gyerekkori következtetésem, miszerint büntetésem a halála, mert nem voltam jó gyerek, teljesen rossz volt. Csak ezt akkor senki sem tisztázta bennem, én pedig 9 évesen ezt nem tudtam rendezni magamban.

Őrült vágy égett bennem arra, hogy mindenkinek bebizonyítsam, jó vagyok. Akartam, hogy ezt észrevegyék, beismerjék és elismerjenek, mint jó ember.
Bármit képes voltam megtenni azért, hogy jó embernek lássanak. Minden erőm arra ment el, hogy jó embernek mutassam magam.
Minden tettem azt a célt szolgálta, hogy jó dolgot tegyek, segítsek, megmentsem, akit kell. Minden döntésemet az manipulálta, hogy mit fognak szólni mások, látszani fog-e a döntésemen, hogy én jó ember vagyok.

Bizonygattam, demonstráltam és annyi szerepet játszottam, amennyi csak kellett ahhoz, hogy mindenki lássa, én jó ember vagyok!

Rettenetesen szenvedtem, és mélységesen csalódtam, amikor azt tapasztaltam, hogy mások ezt nem látják, vagy nem ismerik el.

Miért a másik lányt választotta, miért nem engem, hiszen én jobb vagyok.
Miért ő kapta az elismerést, miért nem én, amikor az én érdemem, hogy nyert a csapat.
Miért ő a gazdag és nem én?

Én sokkal jobb vagyok, miért nem én?

Minden szituációban, és szinte minden emberben csalódtam, aki nem azt látta, amit én meg akartam mutatni neki.

A tökélyre fejlesztett „látszatpolitikára” épült életemből a mélyebb önismereti út mentett meg. Amikor már nagyon fájt az élet és nagyon el voltam keseredve.

Jó vagyok, még sem halad sehova se az életem. Miért?

Ha a dolgok rosszul mennek, a háttérben valamilyen önkorlátozó hiedelem áll.

Mi lehet az az önkorlátozó hiedelem, ami nem engedi meg nekem, hogy szabadon, bőségben éljem az életem? Miért kell ennyit harcolnom egy kevéske jóért?

Bömböltem és üvöltöttem. El voltam keseredve, és már nagyon utáltam, hogy én mindig mindenkivel, minden helyzetben jó vagyok. Mindig figyelembe veszem más érdekeit, sőt szinte csak azokat, akkor miért nem vagyok anyagi biztonságban? Miért nem élek bőségben? Miért fordítanak nekem hátat az emberek? Miért nem engem akarnak? És miért egy rohadt nagy szenvedés az egész életem?

Fordult a kocka

Láthatod, hogy apukám elvesztése és halálának félreértelmezett körülményei mennyire rossz irányba vittek anno.
Egy erős megfelelési kényszert fejlesztettem az önvádamra. Be akartam bizonyítani, hogy elég jó vagyok arra, hogy szeressenek.

Már kilenc éves koromig is meg kellett dolgoznom a szeretetért. Ám apukám halála bebizonyította nekem akkor (persze teljesen tévesen értelmeztem), hogy a legtöbb törekvésem is kevés arra, hogy szerethető legyek, így össze kell kapnom magam, és még többet kihoznom magamból, hogy elismerjenek és szeressenek.

„A szeretet nem jár, azért meg kell küzdeni, és csak a jó gyerekek jutalma lehet” – gondoltam

Na ez volt „régi” életem nagy keresztje. A legnagyobb önkorlátozó hiedelem, ami egy emberben megjelenhet. És rombol és pusztít. 

Természetesen ez a gondolatmenet akkor még nem mutatkozott meg ilyen tisztán. Csak azt éreztem, hogy erőfeszítéseket kell tennem annak érdekében, hogy bebizonyítsam, jó leszek.
Mind ezt, utólag, az önismeretnek köszönhetően látom ilyen tisztán.

Bele sem akarok gondolni, mennyire más lehetett volna az életem, ha mondjuk 9 évesen, apu halála után kicsit többet foglalkoznak velem.

Ami biztos, hogy önbántalmazó, negatív szemléletű, hazug-látszatpolitikára épülő életem, igazi mártírt faragott belőlem. Alárendelt felfogásom, napról-napra rombolta önbizalmam, és az önmagamba vetett hitem.

A „jó ember akarok lenni, akire az apukája büszke” gondolat a rögeszmémmé vált, és börtönbe zárt.

Nagyon nehéz és nagyon fájdalmas volt ezt beismernem anno, hogy életem legnagyobb problémája az őrült ragaszkodásom, ami a rögeszmémmé vált. Az, hogy „jó ember vagyok, és ezt be is bizonyítom neked, hogy szeress és elismerj”!

Hiszen az évek múlásával, minden embernek ezt a Bogit akartam megmutatni. A „jó Bogit”. Az önfeláldozó Bogit. A segítőkész Bogit. Pont azt a Bogit, akire adott szituációban azt mondják: „jó Bogi”. Mert csak a „jó Bogi” a szerethető Bogi.

Érted az összefüggést, igaz? Jó = Szerethető

És sajnos, vagy nem sajnos, de legtöbbünkben ez a rögzült gondolat az oka a szenvedésnek.

A jó ember akarok lenni a jó gyerek szerepből születik meg.

A családi szocializáció másról sem szól, csak arra tanít, hogyan legyél jó, aki megkapja a szeretetet és minden mást is. Hiszen a rossz gyerekek büntetést kapnak, a jó gyerekek jutalmat. És hát ki a franc akar büntetést kapni.

Sem gyerekként, sem felnőttként nem akarunk büntetést. Semmilyen formában. Mégis kapunk, ha nem engedelmeskedünk a feljebbvalónak.

És ahogy telnek az évek, már nincs a láthatáron az „öv”, mégis engedelmeskedünk. Mert a gondolat és a félelem ott maradt örökre.

A szomorú „vicc” ebben az, hogy ha engedelmeskedünk e rögzült gondolatnak, hogy jó gyerek/ jó ember akarok lenni, akit elismernek, megbecsülnek, és szeretnek, az egész életünkben büntetjük magunkat. Fura nem? „Magunkat verjük”

Egy újabb paradoxon az életben.

Hiszen annak bebizonyítása, hogy jó vagyok, és méltó vagyok, a szeretetedre egy hazug életet eredményez. És mivel hazugságot adok, hazugságot is kapok. Csalárd módon elárulom a kapcsolatunkat, és persze, hogy ennek az lesz a vége, hogy csalódok benned, hiszen el fogod árulni kapcsolatunkat.

És ezután jön az önsajnálat, hogy én mindent megtettem érted és a kapcsolatunkért, miért versz át és hazudsz nekem, miért kell már megint csalódnom.

Azaz újra és újra egy rögzült gondolat önbeteljesítő jóslatának a mozifilmjében játszom.

Mint egy időhurok, ami mindig visszatér a kezdő ponthoz és az örök idő végezetéig játssza le ugyan azt a történést.

És van még egy hatalmas tragédiája a Jó gyerek szindrómának.

Az, hogy az ember hiányban éli az életét. A szeretethiány, a pénzhiány, a barátok hiánya, az elismerés hiánya, a boldogság hiánya, a könnyedség hiánya egy szűkült, szegényes gondolkodást eredményez. Így válik fizikai szinten is alátámasztva, hogy valaki nem jó gyerek/ember.

Hiány gondolkodású, ezáltal állandósult hiányt él meg

Hiszen saját magának folyton bebizonyítja (azzal hogy hiány gondolkodású, ezáltal állandósult hiányt él meg az életében) hogy nem jó gyerek/ember. Mert nem érdemli meg a bőséget. Az önmagába visszatérő kör így lezárult.

A jó gyerek szerep, azaz a vágy hogy szeressenek és elismerjenek, és ehhez jónak kell lenni, emberek millióinak okoz depressziót, poszt traumatikus stresszt és autoimmun betegségeket.
Többek között szegénységet, alárendelt életmódot, szenvedések és nehézségek hosszú sorát a fizikai világban

A probléma az, hogy egy mély önismereti utazás nélkül, soha az életben nem fog jönni a felismerés (nem látod meg a problémák okát), hogy ez az oka a nehéz sorsnak. Mert az egyén nem meri bevallani magának, hogy hosszú évek szenvedéseiért ő a felelős és az, hogy ragaszkodott egy gondolathoz.

Akinek MÁR nincs „jó akarok lenni, hogy elismerj és szeress” azaz jó gyerek szindrómája

Azaz mentálisan és lelkileg független a külső és belső körülmények manipuláló hatásaitól, az:

– magas önbecsüléssel és önbizalommal rendelkezik
– szabad, kreatív gondolkodású
– másoktól függetlenül éli az életét (anyagi, érzelmi, mentális, lelki függetlenségben van)
– elfogadásban van mások iránt
– önszeretetben van
– jólétben él
– lazán és könnyedén tudatos teremtő
– céltudatos és pozitív-fejlődő-megoldáscentrikus gondolkodásban van
– boldog és hálás életet él (őszintén és nem kikényszerítve és eljátszva)

Röviden élvezi a maga által teremtett jólétét.

Nos, mivel végig olvastad ezt az írást, valamilyen szinten téged is érint ez a szindróma.

Ha felismerted, hogy benned is dolgozik ez a mély rögzült gondolat, mely az évek során önkorlátozó hiedelemmé vésődött, erősödött benned, mindenképpen szükséged van 4 szintű (spirituális, mentális, érzelmi, fizikai) kezelésre. Nem is akármilyen módon, hanem strukturált, vezetett belső utazásra van szükséged.

Első lépésként dolgoznod kell az önszeretet szinted növelésén,

hogy el tudj jutni abba az állapotba, hogy ne másoktól várd a szeretet energiát.

Amint le tudsz válni másokról, már nem fogsz függeni a véleményüktől, és ez fog segíteni abban, hogy ki tudj jönni a jó gyerek szindrómából.

Kezdd azzal, hogy mérd meg az önszeretet szintedet.

Készítettem Neked egy gyors önszeretet tesztet. Töltsd ki, és máris kapod a kiértékelést. Ez alapján tudni fogod, hogy most mennyire kell belehúznod, hogy felszabadult életed legyen. Persze nem hagylak hasznos eszközök nélkül sem az önszeretet szinted növelésének útján.

Csodás és felszabadító utazást kívánok!
Gyerünk tovább!

„Megmérem az önszeretet szintem„