AZ ÉLETBEN EGYVALAMI ÖRÖK: A VÁLTOZÁS!
A hétvégét( péntek délutántól vasárnap délutánig) a Balaton felvidéken töltöttem, Gyurkó Zsolt táborában, Hegymagason.. Rengeteg meditáció, nagy alvások, vegán étkezés, és két hegyet is megmásztam a Szent György hegyet és a Csobáncot is.
Még nem emlékszem mindenre, ami történt velem a hétvégén, vannak dolgok, amelyek hatása élesen él bennem, amelyek megváltoztattak.
Szombat délelőtt volt egy számomra nagyon felzaklató meditáció és utána rögtön indultunk a Csobáncra. Olyan mély transzmutáció következett, hogy a hegyre bömbölve és négykézláb kúszva szenvedtem fel magam. Elképesztő volt. Bent a fejemben üvöltöttek a hangok: HAGYD ABBA! NEM BÍROD! BE FOGSZ FULLADNI! ADD FEL! ÁLLJ MEG! VÁRD MEG ITT A TÖBBIEKET! KÉPTELEN VAGY FELJUTNI A CSÚCSRA! NE GYÖTÖRD MAGAD TOVÁBB! KÍNZOD A TESTED! MEGERŐSZAKOLOD A LELKED! PIHENJ!
De én csak mentem, mentem megállíthatatlanul. Lihegtem, zokogtam, a lábamban az izmok nem engedelmeskedtek agyam utasításának. Mélyeket és lassan lélegezve, tudatomat arra fókuszáltam, hogy a következő lépést képes legyek meglépni, csak léptem és újra léptem.
A külvilág megszűnt létezni. Valahonnan távolról hallottam, ahogy Gina és Losi rólam beszélnek:
Gina: Tudunk valamit segíteni?
Losi: Nem. Ezt most Boginak kell végig csinálnia. Tudja mit csinál!
Az út magányos, meredek, kövek, gallyak, gödrök nehezítették a csúcstámadást! Kedves mögöttem szótlanul ballagott és hagyta, hogy bátran lépdeljem meg a komfortzónám határát.
Démonaim, régi programjaim offenzívát indítottak döntésem ellen, hogy felmegyek a csúcsra.
Egy megállónál, az út háromnegyedénél megállt a csapat. Kicsit utánuk érkeztem. Ők a tájat csodálták, én térdre rogytam és zokogtam. Ahogy néztem a szürke kavicsokat magam alatt és próbáltam a légzésemet helyre tenni(amiben a zokogás nem túl sokat segített) éreztem, a halk hangom: ÁLLJ FEL ÉS NAGYOBB LESZEL, MINT VALAHA! Erő és végtelen szeretet kerített hatalmába.
Felálltam és gondolataimat elterelve az önsajnálatról a tájat kezdtem csodálni. És egyszer csak hallottam, hogy nem hallok semmit! Az ég világon semmit. Süvített a szél, madarak csipogtak, tücskök zenéltek, és csend. Elmém, egom elcsendesült. Feladta! Elhallgattak a mentális zajok. Csend volt!
Az út hátralévő része volt a legmeredekebb. Az izmaim remegtek, a térdem össze akart csuklani, a szívem kalapált, de csak mentem, zokogtam tovább. Mindig csak egy lépés, mondtam magamban. Még egy lépésre, mindig képes vagy! Fejemben csend honolt!
Amikor felértem a csúcsra a Kedves karjába zuhantam, elkapott mielőtt összecsuklott volna a lábam. Kitörő, megkönnyebbülő zokogás közben hallottam halk hangját: BÜSZKE VAGYOK RÁD!
Nos igen! Én is büszke vagyok magamra! 20 éve nem túráztam ekkorát!
Az út befelé magányos! És sokszor nehéz! Nehéz, amikor eléred a komfortzónád határát, nehéz, amikor keresztül mész a korlátokon, és nehéz az új világban bátran magabiztosan tovább menni. Ez nem megy másként, csak ha 100%-ig bízol magadban. Én bíztam magamban! És bíztam benne is! Bár magányos az út, nem vagyunk egyedül. Sokan fogják a kezünket, ha hiszünk bennük, ha nem. Ők ott vannak és támogatnak!
Ha képes vagy kijönni az önsajnálatból és az áldozat szerepedből, ha megérted, hogy az életedért 100%-ban Te vagy a felelős és soha semmiért sem okolhatsz mást és van bátorságot menni-menni előre, akkor az életed fantasztikus és csodákkal teli lesz!
Talán már most is az, csak nem veszed észre, mert nincs rend a fejedben!
Senki sem mondta, hogy az út könnyű, és utazónak lenni könnyed szerep, csak azt mondom, ami igaz! Az út az élet és a folyamatos haladás.
Azért vagy boldogtalan, mert feladtad! Mert nem vagy hajlandó tovább menni. Nem kell küzdened senkivel és senki ellen, csak menni-menni tovább. Mert ha megállsz, meghalsz! Ha megállasz, megrekedsz és életed egy szürke, kicsinyes szenvedés lesz. Lehet nem rögtön, de lelked rabságba taszítod azonnal. Egyszerre leszel rabszolga és rabszolgatartó! Pusztán azzal, milyen döntéseket hozol, mi motiválja meghozott döntéseidet és mennyit agyalsz mindezekről!
Nem tudsz spirituálisan kiteljesedni, ha nem vagy rendben mentálisan! Képtelenség! Dönteni és cselekedni szükséges a boldog élethez!
Visszatérve a táborra! Az ember sosincs kész! Mester és tanítványok vagyunk egyszerre! Alázatot, elfogadást, bölcsességet kíván a tanítvány léte önmagától a szeretet útján! Lehet más utat is választani (csak minek!). A rengeteg felismerés nagyon elfárasztott. A megerőltető hegymászás, szinte mozgás képtelenné tett! Az erős és intenzív belső munka elcsendesített. Szeretek tanítvány lenni. Szeretek odakucorodni a Mester elé, és csak hallgatni, figyelni, változni.
MEGVÁLTOZTAM! ÉS ÉN EZT NAGYON ÉLVEZEM!
A Változást segítő önismereti pillérek
Kedves utazó társam, tedd fel magadnak a kérdést: BOLDOG VAGYOK?
És ha nem, akkor már tudod mi a dolgod!
DÖNTS!
CSELEKEDJ!
BÍZZ!
És akkor hirtelen megváltozik minden, mert Te megváltoztál!
NEM MONDTAM, HOGY KÖNNYŰ LESZ, CSAK AZT HOGY IGAZ!
Bár sokkal könnyebb cselekedni, mit agyalni azon, hogy mit, hogyan kellene cselekedni.
Az életed a tiéd!
Neked van jogod elrontani, vagy jobbá tenni!
Ha most azonnal nem kezded meg a változást segítő önismereti pilléreket felépíteni, ebben a szent pillanatban, akkor sosem fogod megtenni.
Mert erre a legjobb időpont az Itt és a Most!
HAJRÁ! GYERÜNK TOVÁBB!
Új hozzászólások