Hiába vágyik mindenki szabadságra és önmegvalósításra, az éremnek most is két oldala van.

A kötöttségek rendszert és struktúrát is jelentenek. És aki hozzászokott a „kész rendszerhez”, finoman szólva is eleszettnek érezheti magát, amikor ezt önmagának kell felépítenie. Furcsán hangzik? Olvass tovább és egyet fogsz velem érteni.

Ezért alkalmazotti attitűdből a vállalkozói létbe lépni, sokszor maga a rémálom! Na jó, szinte mindig az.

Ezen majdnem mindenki keresztül megy, aki egyszer úgy dönt, hogy felhagy az alkalmazotti életével, és a szent céljának megvalósításába kezd.

Csak nem mindegy, hogy hogyan. Ebből az írásból komoly támogatást kapsz, hogy elindulhass a saját utadon.
És az én történetemből (és bugdácsolásaimból) tanulva elkerülheted a legnagyon pofára eséseket is. Én örültem volna egy ilyen írásnak anno. Így gondolom Te is örömmel olvasod végig.

És egy baráti intelem: Ne kezdj saját vállalkozásba, amíg ezt az írást és a lentebb letölthető, 5 oldalas ebokot el nem olvastad!

A döntés „Felmondok és…” ja még nem…

Talán te is ép azon a döntésen gondolkozol, hogyan is kezdhetnél új, saját életet. Ha igen, valószínűleg tele vagy félelemmel. És erre minden okod meg is van (nem mintha félelemre buzdítanálak). De erről majd később.

Előtte elolvashatod a saját történetemet. És kapsz megoldást arra, hogy mi az első lépés, ha változtatni akarsz az életeden ilyen irányba.

Mindezek előtt…Jöjjön egy érdekes felmérés

Mit gondolsz, 100 alkalmazottból, hánynak jut eszébe, hogy: Hagyom a francba ezt az egészet, és én akarok lenni a főnök?
100-ból, szinte százan vágynak arra, hogy ne ugráljon senki a fejük felett.

Hogy végre abból a tevékenységből éljenek meg, amit szenvedélyes szerelemmel szeretnek csinálni, anélkül, hogy eladnák a lelküket.
És valójában hányan is lépnek a saját útjukra?
100-ból 4-en.
Mit csinál a többi?

13709876_1228561793821519_7063568386441213679_n

Tehát, mit csinál a maradék 96 ember? Elhiszi, hogy még létezik, a 40/40/40-es életfelfogás.

Már nem létezik.

Csak nézd meg, hogy élnek a kisnyugdíjasok. Tényleg olyan életre vágysz? Mert én biztosan nem és szerintem Te sem. Nem adom ki az életemre vállalt felelősséget más kezébe. És nem hagyom, hogy hülyítsenek.

Szóval visszatérve arra, hogy miért is félhet egy alkalmazott attitűdű ember, attól, hogy megvalósítsa végre a szent célját?
Hogy arra a tevékenységre építsen egy üzleti vállalkozását, ami a szent célja?

Mert olyan ajtón lép be, ahol még sosem járt, és teljesen természetes, hogy fél az ismeretlentől, a felelősségvállalástól, a gyors döntésektől, hogy akkor is kell célirányosan cselekedni, ha nincs kedve.

Ki is az alkalmazott (gondolkodású)?
És miért nem lehet soha vállalkozó?

Aki az energiáját, idejét, kreativitását, mások céljai megvalósulásának érdekébe fekteti be. Igen kevéske havi fix fizetésért. Tehát eladja a lelkét.

Megj.: Egy munkatárs (csúnyábban: alkalmazott) is lehet vállalkozói gondolkodású. És a céljai illeszkedhetnek a cég céljaival. A valóságban ez nem túl gyakori.

Az alkalmazotti gondolkodású ember bizony, nagyon másként van szocializálva, mentálisan és érzelmileg kondicionálva, mint egy vállalkozói attitűdű ember.

Megszokta, hogy mindig be osztja más az idejét. Hogy mások határozzák meg a feladatait. Mások döntenek a kiértékeléséről. És amit leginkább megszokott, megmondják neki, hogyan végezze a dolgát, hogy nehogy bajt csináljon.

Ezért nem lehet sikeres vállalkozó, amíg meg nem változtatja a gondolkodását és hozzáállását.

Robotpilóta üzemmódban, feladat végrehajtóként élt eddig. Ám most egyre nagyobb benne a vágy, hogy mind ezt maga mögött hagyja, és a saját életét élje.

És bár Magyarországon sokan a vállalkozókat azonosították a gengszterrel, csalóval, maffiózóval. És ha ezzel a gondolattal, mélyen belül te is egyetértesz, akkor már gyaníthatod is, hogy -többek közt- miért nem vagy sikeres vállalkozó.

Alkalmazottként mégis úgy döntesz, hogy saját vállalkozásba kezdesz a szent célod megvalósításának érdekében.

Az első dolog, amit szem előtt kell tartanod:

A hirtelen nagy szabadság átkát.

Olvasd el az én saját történetem, amiből rengeteget tanulhatsz. 

És elkerülhetsz jópár pofára esést, amit én begyűjtöttem, miután alkalmazottként a vállalkozói élet mellett döntöttem.

[bts_restricted_content title=”Itt további 4281 karakternyi ínyenc tartalmat és a saját tapasztalataimat találod, ha Otthonfa Önismereti Club előfizető vagy.” desc=”Előfizetéseddel hozzáférsz az összes Club tartalomhoz, részt vehetsz a havi Club Webináron és 20% kedvezménnyel vásárolhatsz az OtthonFa termékeiből.” ]
El kell sajátítanod a vállalkozói gondolkodást, hogy sikeres lehess, és ne menjen csődbe a vállalkozásod, már az első évben.

Én is alkalmazotti szférából jövök.

És amikor feladtam a biztonság illúzióját, a havi fix és a hazug jövőkép illúzióját, hirtelen nagyon elveszettnek éreztem magam.
Azt tudtam, hogy abból akarok megélni, hogy felszabadítom az emberek tudatát, de nem tudtam hogyan álljak hozzá, mi az első lépés.

És természetesen kezdő tőkém sem volt, hogy azonnal bármit is létre tudjak hozni.

Egyre nagyobb volt bennem a feszültség. Jött a sürgető érzés, hogy csinálnom kellene már végre valamit. De hogy mit, és hogyan, arról fogalmam sem volt.
És teltek a napok.

Akkor keltem, amikor akartam (végre), nem volt bennem gyomorgörcs, hogy bejárjak valahova dolgozni, ahol épp csak annyi pénzt kerestem, ami a megélhetésemet biztosította.

De volt más fajta félelem.

Szabad vagyok! Ám ez a szabadság egyre fojtogatott, ahogy teltek a napok, eredménytelenül.

Nem haladtam.

Mindenkinek magyaráznom kellett a bizonyítványomat, hogy jó úton vagyok, tudom mi a dolgom, és teszem.

Közben jöttek a „jóakarók”: Miből fogsz megélni? Miből fizeted be a csekkjeidet? Miből fogsz élni? Jaj, ugyan már, senkit sem érdekel, az, amit adni tudsz. Inkább keress valami biztos állást. Látod, mondtam, hogy fejezd be az egyetemet, most legalább lenne egy papírod, és el tudnál helyezkedni.

Egyre szarabbul voltam.

Gondoltam veszek fel hitelt, azzal kihúzom valameddig, amíg kitalálom, hogy legyen. Szegénységtudatos családból származom, így az anyagi problémára azt a megoldást tanultam, hogy vagy hitelt kell felvenni, vagy kölcsön kell kérni, vagy be kell vinni az aranyakat a zaciba.

Így a legkevésbé önromboló megoldást választottam. A hitelt. (jaj de nagyon nem így csinálnám ma már)

A környezetem egyre türelmetlenebb volt velem kapcsolatban. Egyre feszített az elvárás, hogy bebizonyítsam, érek valamit, és tudom, mit csinálok.

Egyre szarabbul voltam. Nem volt energiám tervezni, alkotni.

A nagy szabadság, amelyre úgy vártam, kezdett maga alá nyomni.

Majd végül, alkalmi munkákat vállaltam, hogy végre békén hagyjon a környezetem. Ám ezek nem segítettek, csak egyre jobban rombolták az önbecsülésemet, és a magamba vetett hitemet.

Egy év „szabadságban” eltöltött idő után, annyira megbetegítettem magam, hogy majdnem meghaltam.

Mert valójában nem voltam szabad. Mert nem voltam szabad gondolatban.

Aztán jött a nagy „feloldozás”, a hálózat építés. 5 évig csináltam. Ám a hálózatépítés is alkalmazotti létben tartott, hiába tanultam rengeteg mindent.

Nagyon jól ment, ám éreztem, valami nem kerek így az életemben. Aztán a végén, pont emiatt, már nem is ment.

Azt hiszem az ott tanultak 1000szer többet értek, mint bármely egyetem. Ám voltak benne romboló dolgok is.

Az utolsó két évben, rengetegszer megbetegedtem.

És megint majdnem meghaltam.

Aztán, jött egy váratlan fordulat.

Megértettem, hogy ha nem változtatok magamon, a gondolkodásomon, a szokásimon, azon, hogyan élem meg a mindennapjaimat, nem leszek sikeres sosem.

Mert egy alkalmazott nem lehet sikeres, csak jó munkaerő.

És én már nem akartam másnak dolgozni. A saját kreativitásomat akartam megélni.

Közöltem mindenkivel, az akkori párommal is, hogy most fél évig nem fogok dolgozni.

Írni fogok, és létrehozom a saját vállalkozásomat. Ám ehhez szükségem van fejlődésre és a támogatásukra. Ha ezt nem tudják elfogadni, elválnak útjaink.
Minden bajom volt, de nagy nehezen elfogadták, amit kértem.

És ekkor kezdődött el minden.

Szinte 24 órában fejlesztetem magam. Minden területen. Ott volt a célom. Már nem akartam senkinek sem megfelelni. Szinte senkivel sem beszélgettem. Teljes volt az izolációm.

Hál istennek, mert így senki sem tudta lassítani a fejlődésem. Bár akkor még nem volt támogató közegem, de már azt sem hagytam, hogy lehúzzanak, és elrabolják az álmaimat.

Önkénteskedtem. Segítettem az embereknek, alkalmaztam, amit tanultam, (sajnos akkor még ingyen, mert így csak nőtt a szegénységtudatom, és csökkent az önértékelésem).

Csak olyanokkal kommunikáltam, akik nem húztak le.

Ám valami hiányzott. „Nem voltam kerek egész.”

És akkor újra megbetegedtem. 3 hétig 40 fokos láz. Mindenem be volt gyulladva. a tüdőm nem működött. Antibiotikummal, szteroidokkal tömtek.

Feküdtem az ágyon és zokogtam. Valaki mondja, már meg végre mit csináljak!– üvöltöttem magamban. – Mert ha nem jön senki, én befejeztem itt a Földön. Meghalok és kész.

Nem haltam meg.

És azóta sikeres vállalkozást vezetek, ami a szent célomat segíti a folyamatos megvalósulásban.

Mindezt, csak azért meséltem el neked, hogy bizony, nem elég a tudás, azt rendszerezni, alkalmazni kell.

Fel kell vértezni magunkat olyan attitűdökkel, melyek szükségesek a sikeres utazáshoz. Mind belül, mind kívül.

A szabadságunk lételemünk. Ám nem erre voltunk szocializálva.

Én tudom, hogy képes vagy a szent célodból bőségesen megélni, igazul, tisztességesen, betartva az univerzum törvényeit. Tudom, mert én is ezt teszem
És meg fogod tanulni, hogyan szabadítsd fel a tudatod, hogy felszabadíthasd az életed.

[/bts_restricted_content]

Összegzés

A szabadság, egy teljesen másfajta életminőség. És bizony ezt is meg kell tanulni jól csinálni.

Innentől kezdve, te tervezed meg a dolgokat, te osztod be az idődet, te osztod ki a feladatokat, te vállalsz mindenért felelősséget, te döntesz mindenben, és neked is kell végrehajtanod a célirányos cselekvést.

Húú, ez igen nagy kihívás!

A szabadság felelősségvállalással jár.

Hát ezért nem választják, csak kevesen. Emlékszel? 100-ból 4-en.

Ha a szabad életet választod, akkor első lépésként fel kell ismerned, milyen önkorlátozó hiedelmeid vannak, az alábbiakkal kapcsolatban.

Mit gonosz:
– a vállalkozókról
– a gazdagságról
– a saját magad képességeiről
– az önmagadba vetett hited mértékéről

Mind ezekről pozitívan kell vélekedned, hogy garantált legyen a siker számodra.
Az élet maga a csoda, ha te rendelkezel az időddel. Ha te döntheted el, mit gondolj, és nem kell senki hülye szabályait betartani.

Mert innentől kezdve a te életed szabályit te alkothatod meg. Együttműködve, egyenlő partnerként a környezeteddel.

Soha többet nem kell alárendelt, megalázó életet élned!

Hidd el, megéri!

Ahhoz, hogy megértsd, miért megy a legtöbb kezdő vállalkozás csődbe, melyet alkalmazottak indítanak, meg kell értened, mi a különbség egy alkalmazott és egy vállalkozó gondolkodása között.

Ehhez készítettem neked egy ingyenes „tanulmányt”, ami segít felismerni, hogy mennyire vagy gondolkodásmódban felkészülve arra, hogy saját vállalkozást indíts. Átmenetileg nem elérhető.

Gyorsan töltsd le, hogy tudjunk tovább haladni a fejlődésedben!
Hajrá!

efb2016-animated-banner1