Hogyan lehet ez kideríteni? 

 
Életem 33 évében újra és újra szembe találom magam egy tükörrel, amely azt mondja:
– Mert nem szereted magad, ezért van ez a megoldásra váró feladatod.
 
Nemzedékem tagjaival együtt „érdekes” családban nőttem fel.
Az érzelmi intelligencia nem igazán volt jellemző a szürke hétköznapok tovatűnő pillanataiban. Fizikai, verbális szinten a szeretet kifejező eszköze a pénz volt. Az ölelések, szeretgetések, dicsérő szavak elmaradtak, a harc a túlélésért elvitte minden időnket és energiánkat.
 
Gyermekként is nehezen viseltem ezt, felnőttként kifejezetten szenvedtem. Programmá vált, hogy azért, hogy szeressenek tennem kell valami megfelelőt, amivel kivívhatom mások elismerését, amit persze összekevertem a tiszta szeretettel. Csernus dokit idézve, szeretet koldussá váltam.
 
Sajnos később a kapcsolataimban, – ma már ezt sokkal tisztábban látom – Szeretet Kurvává.
 
Tehát, mindent megtettem azért, hogy szeressenek, elfogadjanak, elismerjenek. Teljesen elveszítettem Önmagam, elfordultam Önmagamtól, bezárkóztam és egyre jobban elvesztem a 3D korlátai, szabályai fogságában.
 
Ebből az alapállapotból kiindulva, térjünk vissza az alapkérdéshez: 
 

Most akkor szeretem magam, vagy sem?

 
 
Mindig fennhangon szoktam visszavágni, hogy de igen én nagyon szeretem magam. Mégis ma reggel azzal a felismeréssel ébredtem, hogy lehet, hogy mégsem?
 

Mit jelenthet az Önszeretet?

Önző, önös érdekeimnek élni?
Kényeztetni magam?
Mindenki más elé helyezni magam?
Önérdek érvényesítőbben élni?
Többet foglalkozni magammal, testemmel, lelkemmel, szellememmel?
Nem megtenni olyan dolgokat, amelyek nem okoznak örömöt?
Szeretetet árasztani?
Szeretetet befogadni?
Szembe menni a világgal és úgy élni, ahogy nekem jó, még akkor is, ha mindenki bírál emiatt?
Egyáltalán tudom-e azt, hogy mi az ami igazán fontos nekem?
 
Ezernyi kérdéssel a fejemben mentem reggel kávézni. Néztem a Kedves fáradt arcát, és azon gondolkodtam hogyan nyilvánul meg egy ember életében az Önszeretet.
 
Végig gondoltam az ismerőseimet, hogy van-e köztük olyan, akiről el lehet azt mondani, hogy szereti önmagát.
 
Miben nyilvánul ez meg?
Milyen feltételeknek kellene megfelelni egy életnek, ahhoz, hogy megbélyegezzük, ő igenis szereti önmagát, sőt szerelmes önmagába?
Honnan látható ez egy emberen?
 
Aztán gyorsan elengedtem ezt az agyalást, mert tudom, nem vezet sehova, jobb kérdéseket kellene feltennem.
 
A legegyszerűbben a legtisztábban feltett kérdés hozza el a felismerést.
 
A „hogyan” nem az én dolgom- gondoltam- nem erre kell rákérdeznem. Mély levegő, elcsendesedés, tiszta pillanatban feltett tiszta kérdés:
 

Szeretem magam?

 
…és lassan kibontakozni látszott a Válasz.
 
[bts_restricted_content title=”Ez a doboz értékes extra tartalmat rejt” desc=”Ezt azonban csak OtthonFa Club Tagok (előfizetők) láthatják. Te még nem vagy OtthonFa Club Tag? Ugyan már! Regisztrálj most és máris olvashatod ezt a részt is. ” ]
 
A Válasz, amelyet nem megérteni kell, hanem beengedni, hogy az információ felismeréssé alakuljon.
Hagytam, hogy átrendezzen, kitöltsön. Csak lélegeztem, lélegeztem.
 
Napjában elmondhatod magadnak többször, hogy szereted önmagad, nem fog vezetni sehova sem.
 
A döntés.
Egy szívbéli döntés a világot rendezi át neked az Univerzum támogatásával, hogy a számodra legmegfelelőbb változást elhozza neked.
 
Miután a döntést meghoztad, azonnal cselekedj.
Kezdj el intuitívan cselekedni.
Nem kompenzálva, nem egoból, nem másoknak való megfelelési kényszerből, egyszerűen tedd azt, amit a belső csöndedből érkező halk suttogás mond.
Nem kér, nem utasít, csak inspirál, hogy önmagadnak teremts.
Ha bátran cselekszel, és megteszed ezeket a sokszor irracionálisnak vélt tetteket, az Erő igazodik a döntésedhez, így támogatva teremtésedet.
 
Ne agyalj a döntésed miértjén, ne agyalj a következményeken, amelyek félelemben tartják a jövőt. Ne agyalj, ki mit fog hozzá szólni.
 
Légy bátor, és cselekedj szívből.
 
Ha döntéseddel analóg módon megteszed az első lépéseket a cselekvés irányába, legyen az a legkisebb tett is, mozgásba indítod az addig téged körbeölelő semleges energiát, és a kívánt állapotba hozod. Lavina szerűen elindul a folyamat, mely újabb és újabb szinkronisztikus események láncolatát indítja be, a te álmaidat kiszolgálva.
 
A folyamat alatt végig meg kell tartanod a tiszta tudatosság állapotát, mert könnyen kibillenthet a külvilág káosza.
Végig meg kell őrizned belső békédet, hogy ne tudjon semmi sem letéríteni az utadról.
 
Van még egy fontos lépés.
 
A lépés, amely bár látszólag lényegtelennek tűnik, mégis a legfontosabb lépés teremtésedben. Enélkül, ha ezt nem tudatosítod magadban, semmisem fog változni.
Ez a lépés emel ki az elméd labirintusából, mert minden túlagyalt gondolatsoron, kétségen, félelmen átsegít.
 
Ez lépés, mely egyben az első is, (mert a kör így zárul be), Bíznod kell!
 
Bíznod kell Istenben, az Univerzumban, a Teremtőben, a Forrásban, és a legfontosabb bíznod kell Magadban!
 
DÖNTENI
CSELEKEDNI
BÍZNI
 
Folyamatosan, nap mint nap, pillanatról pillanatra, ha így tartod mozgásban az energiát, meglátod, hirtelen megváltozik minden.
 
[/bts_restricted_content]
 

Az információ felismeréssé transzmutálódott bennem

Többször is előfordult velem, – gondolom Veled is -, gondolatilag nem kaptam újat, lényegét tekintve nagyon is.
 
 
Végtelen Erő kerített hatalmába, éreztem, hogy ebben a pillanatban itt van az ideje a döntésnek.
 
Az információ felismeréssé transzmutálódott bennem, és már megtapasztaltam, hogy nem halogathatom a szükséges lépéseket.
 
Most kell nagy levegőt vennem, és megengedni magamnak a változást.
 
 

Döntenem, cselekednem és bíznom kell a változást előidéző Erőben, Önmagamban.

 
Kijelentem, hogy ebben a pillanatban úgy döntöttem teljes szívemből szeretem magam, megengedem magamnak, hogy önszeretetben éljek, és elengedem az össze korlátozó hiedelmemet, szerethető vagyok, úgy ahogy vagyok, mert így vagyok tökéletes.
 
Mély sóhajok hagyják el a tüdőm. Borzongás fut végig a hátamon. Gerincem kiegyenesedik, szemem lecsukódik, mellkasomban meleg, kellemes érzés tölt ki.
 
Lehull egy újabb fátyol.
 
Érzem, Itt és Most változik meg a valóságom.
 
Egy új spirál indul.
 
A Nevem Kárpáti Boglárka, utazó a Föld nevű bolygón, ettől a pillanattól kezdve bátran döntök, bátran cselekszem és bízom a Jelenlét mindent megtartó Erejében!
 
Megyek és teszem a dolgom!
 
Gyerünk tovább! 
 
Derítsd ki te is, milyen szinted van az önszereteted