Önismereti úton jársz, így rengeteget hallod:
LÉPD ÁT A KOMFORTZÓNÁDAT!
No de mi is az a komfortzóna?
És miért van határa?
Hol van a határa?
Honnan tudod, hogy átlépted vagy sem?
És miért is nyaggat mindenki ezzel?
Mégis a legfontosabb kérdés:
MIÉRT VAN BENNED ELLENÁLLÁS, HARC, KÜZDELEM, FÉLELEM AKKOR, MIKOR ÚGY DÖNTESZ KÖRBENÉZEL ODAKINT?
A legnagyobb ellenállást a félelem az ismeretlentől és a félelem a változástól adja. Hiszen ha változol, minden megváltozik körülötted és azt fel is kell vállalni! Hiszen olyan nincs, hogy valami maradjon meg a régi életemből és ami nem tetszik az változzon. Minden változni fog. Na jó nem minden, de a hozzáállásod az mindenhez változni fog.
És ez az a félelem, ami visszatart a fejlődéstől. Ezért nem léped át a komfortzónád határát.
Mert:
– el kell majd hagyjam a párom?
– el kell költözzek?
– keresnem kell másik munkahelyet?
Annyi nyűg, feladat, probléma, hogy inkább bele sem kezdesz a változásba. Inkább maradjon minden úgy ahogy van, a fenének sem kell még több probléma, mikor a jelenlegieket sem tudom, hogyan oldjam meg. Igaz?
És szenvedsz tovább. Élet erőd lángja egyre kevésbé lángol, már ép csak pislákol, míg végül ki nem alszik, és úgy éled az életedet mint egy zombi. Aki túl él és nem él!
Vagy zakkant spiri leszel, aki a felszín kapargatásra rengeteg időt, energiát, pénzt herdál el, épp hogy eléred a komfortzónád határát, de már mélyebb szintekre nem mész le és fel, nehogy szembesülj azzal, hogy egy hazug életet élsz.
Hidd el, pontosan tudom mit érzel. Én is voltam ezen a törésponton, és majdnem megfojtottam az akkori mesteremet!
„Én mindent megteszek! Egyfolytában próbálkozom és törekszem a tovább lépésre! Nagyon elfáradtam és nagyon elegem van. Utállak téged is és magamat is, sőt az életet is, hogy ilyen baromi nehéz! Élvezni akarom az életet és nem elszenvedni. Én jó vagyok, még sem élhetek úgy ahogy szeretnék, mert egyfolytában harcolnom kell önmagammal és NEM BÍROM TOVÁBB!”
Mindig tudsz még egy lépést tenni előre! Egy Lépést mindig képes vagy még lépni. Csak azt az egy lépést lépd meg, amikor már nem bírják az izmaid, amikor már kidobog a szíved a mellkasodból, amikor elfogy a levegőd, amikor elájulni készülsz, amikor a legnagyobb az ego szorítása, amikor azt érzed nincs tovább! MINDIG VAN TOVÁBB! GYERÜNK TOVÁBB!
Az ego elhalkulásának és feladásának a pontján vagy a komfortzónád határán. Amikor a figyelmed fókuszáltabb mint valaha, amikor túl vagy a legvégső erődön és azt hiszed nincs tovább, itt elfogyott az erőd. Most meghalsz, most elég, most adod fel, most állsz meg, most rekedsz meg, és … elveszel.
Amikor elindulsz a határ felé, az ego a teljes kreatív eszköztárát beveti, hogy megállítson! MINDENT! Kétséget, félelmet, szenvedést, gondolatokat, érzéseket, fizikai tüneteket. MINDENT!
És te beadod a derekad, elhiszed, hogy a teljesítményed határához értél. Hiszel az illúziónak. Hiszel a hazugságnak. Hiszel, mert könnyebb hinni ebben, mert akkor végre megállhatsz megpihenni. Igazából, csak azt hiszed nyertél, közben kattan a bilincs, záródik az ajtó, fordul a kulcs és bezártad magad. Rabszolgatartó és rabszolga vagy egyszerre. Majd leérveled, hogy ezt miért kellett megtenned, miért is ez a legjobb megoldás. Jönnek a kompenzáló, önigazoló hablatyok és természetesen mindenki hülye, aki nem ért meg téged, aki nem sajnál meg téged, aki nem szenved veled együtt.
A zakkant spirik szakterülete a közös sajnálkozás. Tudod inkább ezer ember irigyeljen, minthogy egy sajnáljon!
Azt mondod segítséget kérsz, és amikor nem azt kapod, ami még a komfortzónádon belül tartani, hanem valódi segítséget kapsz, elfordulsz. Ha te tudnád, hogy számodra mi a segítség már rég meglépted volna! Büszkén akarsz meghalni, vagy boldogan?
Kemény vagyok veled, és nem vagy ehhez hozzászokva és veled senki sem beszélhet így, mert egy hétig tart, amíg a lelked rendbe jön, az elszenvedett sérelmektől, amit én okoztam neked?
Ha még tudsz beszélni, és személyes sértésnek veszed a tükröt, az azt jelenti, hogy nem fáj még eléggé, a szög a fenekedben! És én felvállalom, hogy belenyomlak! Ha ezen te megsértődsz, az a te dolgod, én megtettem a dolgom!
Müller Péter mondja (nem szó szerinti idézet): Ha valakit szeretsz, nyúlj le utána a pokolba is, de ha nem akarja megfogni a kezed, vagy csak magához akar húzni, azonnal engedd el a kezét!
SENKIT SEM ÉRDEKEL, HOGY SZENVEDSZ! SENKI SEM SAJNÁL TÉGED!
Ha még itt vagy, és nem hagytad, hogy az egod kilépjen erről az oldalról, legyél magadra nagyon büszke. Még menthető vagy!
A komfortzóna átlépésének módszertana:
1. REND A FEJBEN! – soha ne hidd el, hogy nem bírod tovább, mert mindig képes vagy a következő lépésre
2. EGYSZERRE EGY DOLOGRA KONCENTRÁLJ! – minden lépés első lépés, mindig csak arra az egyetlen egy lépésre koncentráld a figyelmed, amit ép lépsz és ne foglalkozz azzal, meddig kell eljutnod, hol a cél, mennyit kell még addig szenvedni
3. MENTÁLIS ÖNFEGYELEM! – fejezd be a harcot a fejedben kiabáló, vészjósló, negatív hangokkal, had dumáljanak, csak azért dumálnak, mert figyelsz rájuk, amint figyelmen kívül hagyod őket elhallgatnak
4. FIZIKAI ÖNFEGYELEM! – amikor testi tünetet produkál az egód, légy résen, lassíts ha kell, de ne állj meg, soha ne állj meg!
5. LELKI ÖNFEGYELEM! – amikor a legnehezebbnek tűnik a továbblépés, akkor vagy a határon, AKKOR UGORJ!
6. TÖRÉSPONTON VALÓ ÁTLÉPÉS! – a felszabadulás, a megkönnyebbülés akkor következik be, amikor átléped ezt a határt és ha hiszed, ha nem, bármennyire is elfáradtál, a határon túl szárnyakat kapsz és úgy fogsz szárnyalni, hogy el is felejted, hogy bármi bajod volt valaha!
7. EMLÉKEZZ! – SOHA, DE SOHA NE FELEJTSD EL, MEKKORA TELJESÍTMÉNYRE VAGY KÉPES A HATÁRON TÚL! emlékezz erre mindig, mikor új dologba kezdesz!
8. LÉGY BÁTOR! – egyszer az életedben lépd át a határt, különben nincs mire emlékezned!
Ha ezt sokszor csinálod, egyre jobban fog menni: GYAKORLAT TESZI A MESTERT!
Egyre kevesebb ideig lesz rossz.
Aztán már egyáltalán nem lesz rossz.
Hidd el nekem, vagy a Mesterednek, vagy bármely számodra hiteles tanítónak, hidd el azt, amiről beszélünk, hogy a valódi életben nincs szenvedés, nincsenek problémák. Rengeteg minden van, de erről kár beszélni, mert ezt addig úgysem fogod elhinni nekem, ameddig nem lépsz ki hozzám.
Gyere, gyere!
Én várok Rád!
Hajrá!
Nem látod hogyan tovább? Nem tudod mi a következő lépés?
Nézd meg az erről készített videómat, kattints >>> Hogyan tovább? <<<
Díjtalanul, MP3-ban is le tudod tölteni.
Sajnos a cikk tele van helyesírási hibával. Önálló gondolat viszont nincs benne. 🙁
Ide olyan emberek járnak, akik tanulni, fejlődni szeretnének. Olyanok, akik meg akarják ismerni és fel akarják vállalni önmagukat.
A helyesírási hiba számít, vagy az, hogy mit tanulhatsz az írásból?
Az számít, hogy olvastál-e már valahol hasonlót (ha más írását teszem közzé, a szerzőt mindig megjelölöm)?
Te felvállalod-e Önmagad, amikor név nélkül kritizálsz?
Kedves Boglárka!
Gratulálok az írásodhoz, a céltábla kellős közepébe lőttél. Sajnos nagyon jellemző problémára világítottál rá, sőt még megoldást, kiutat is mutatsz azoknak, akik ezzel küzdenek és szeretnének tovább lépni. Megosztottam a csoportomban, hogy okulhassanak az üzlettársaim is ebből a nagyszerű írásból. További sok sikert kívánok neked!
Kedves Sándor!
Köszönöm szépen az elismerő szavakat. Örülök, ha hasznodra, hasznotokra válik az írás. Melyik csoport az, amelyikben a megosztás történt? További sok sikert Neked is az üzletben!
Kedves Boglàrka,
olvasom az iràsait,elgondolkodtatoak és tetszenek,esetleg megosztanà velünk egy személyes tapasztalatot is,önnek mi jelentette a komfortzona àtlépését?(az ékezethibàk abbol adodnak,hogy francia klaviaturàn irok és nincsen lehetöségem az àtàllitàsra)