RABSZOLGA VAGY, VAGY SZABAD EMBER?

 


“Ne vesztegesd az idődet arra, 
hogy más életét éled!”
Steve Jobs



Nehéz téma, mert nagyon összetett, nagyon cizellált. Könnyen el lehet siklani a valódi problémák felett, ha tisztánlátásod nem tudatosságból fakad.
 
A megfelelési kényszerek tudat alatt futó programok, melyek félelemből épültek be. Nagyon nehéz őket először felismerni, intenzív önismereti munkát igényel, hogy rálelve azokra, átugorhasd könnyedén a korlátaidat.
 
Miért élsz ma úgy, ahogy? Ha még egyszer kezdhetnéd az életedet, pont ugyan így élni? Pont ebben a házban? Pont ilyen párod lenne? Ezek lennének a barátaid? Oda mennél nyaralni, ahol tavaly voltál, vagy esetleg máshova is? Pont így nézne ki a külsőd? Ez lenne a munkád? Ennyi lenne a fizetésed? Ilyen kocsival járnál, mint most?  Ezek lennének a hobbijaid, vagy esetleg más is? Más lenne a ruhatárad?
 
Érted, mire akarok rákérdezni?
 
A SAJÁT ÉLETEDET ÉLED, VAGY MÁSÉT?
 
 
Az emberek 97%-a illúzióban él, mert félelmeik irányítják döntéseiket, cselekedeteiket. És mindezt úgy, hogy nem is tudnak róla. Saját elméjük rabszolgái.
 
MIÉRT?
 
Gyermekként a szüleink az isteneink. Bármit tesznek, elfogadjuk, hogy az így van jól, nem kérdőjelezzük meg, befogadjuk, beintegráljuk tudatalattinkba. Ha szüleink alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek, azaz nehezen fejezik ki érzéseiket, általában bűntudat keltéssel és érzelmi zsarolással manipulálnak. Mi meg csak folyton azt érezzük, nem vagyunk elég jók. Szeretet koldussá válunk, mindent megteszünk, hogy szeretet energiát kapjunk, és ezt visszük egy életen át tovább. Amikor szüleink átesnek a ló túloldalára, és elkényeztetnek minket, elveszik esélyünket a tisztánlátásra. Megfelelési kényszerünk a “nekünk jár” szindrómára épül, kiharcoljuk, kizsaroljuk kívánalmainkat, ezzel duzzasztva a programot, szüleink kellenek túlélésünkhöz.
Amikor felismerjük, hogy kisgyermekkori programok miatt nem azt az életet éljük, amit szívünk szerint élhetnénk, nagyon elkezdünk haragudni a szüleinkre. Az első és legfontosabb dolgok, tudatosítanunk kell, hogy tudásunkhoz mérten a legtöbbet adták nekünk. Megbocsátással és végtelen hálával kell feléjük fordulnunk, hiszen a döntés hatalma innentől kezdve a miénk. Mi milyen életet szeretnénk élni? Teremtsünk meg!
 
A lázadás!
Tapasztalataink tinédzserként már tágulnak, van saját véleményünk, szembemerünk szállni szüleinkkel, de csak látszólag. Végül mindig megadjuk magunkat, például, ha pénz kell. Itt kezdünk elkurvulni. Eladjuk lelkünket rövidebb haszon érdekében. Háborúk, csaták jellemzik e korszakot. Mindnek egy célja van: leválni a szülői energiákról, önállóvá válni. Nagyon kevés szülő érti meg, mi zajlik gyermekében a lázadás korszakában. Ha értenék, hagynák gyermekeiket szabadon dönteni, elesni, és újra felállni. De ők döntenek gyermekik helyett, ők cselekszenek, és ezért még el is várják, hogy gyermekük csöndben tűrjön. Negatívan, becsmérlően beszélnek gyermekeikről, nem is sejtve, hogy az önbecsülésüket most gyalázzák meg. A hibás önkép kialakul bennünk, sokkal kevesebbet képzelünk magunkról annál, mint amire tényleg képesek lennénk. Szüleink rengeteget használják az érzelmi zsarolás eszközét: “Mit meg nem tettünk érted, és te így hálálod meg? Szemétláda vagy, egy gazember, szégyent hozol a családra…. stb”
Önálló kereset nélkül, van bármi esélyünk arra, hogy szabadok legyünk szüleink fojtogató ketrectől? Az öngyilkosság. A drog. A perverz szexualitás. Az alkohol. Depresszió. végleg letörték szárnyainkat.
“A szülőknek jár a tisztelet.”
Nem jár! A gyermek nem a szülő tulajdona! Amikor döntött, hogy gyermeket vállal, azt az isteni vállalást tette, hogy segíti egy lélek kiteljesedését itt a Földön! Szárnyakat kellene adniuk, jó példát, nem börtönt és rabláncokat!
Amikor felismerjük, hogy tinédzserkori programok miatt nem azt az életet éljük, amit szívünk szerint élhetnénk, nagyon elkezdünk haragudni a szüleinkre. Az első és legfontosabb dolgok, tudatosítanunk kell, hogy tudásunkhoz mérten a legtöbbet adták nekünk. Megbocsátással és végtelen hálával kell feléjük fordulnunk, hiszen a döntés hatalma innentől kezdve a miénk. Mi milyen életet szeretnénk élni? Teremtsünk meg!

 

 
VÁLTOZTATNÁL, DE HOGYAN?
 
Egyetlen megoldás van. A láthatatlan köldökzsinór elvágása. Ez azt jelenti, hogy le kell válnod a szülői biztonságot adó energiáról. Tedd a dolgod, dönts, cselekedj önállóan! Légy bátor harcos, ne áldozati bárány. Szándékosan nem korhoz kötöm a leválást, mert van, aki egy életen át meg akar felelni a szülői mintának,  félelemben él a szüleitől, amit szeretetnek hív, kötelességnek.

Te elvágtad már a köldök zsinórt?

Nagyon egyszerűen, tedd meg most!

1. Bocsáss meg a szüleidnek, mert akkor azt tették, ami szerintük számodra a legjobb volt!
2. Engedd el, az összes haragod magaddal szemben, hogy gyáva voltál!
3. Bocsáss meg magadnak, mert haragudtál a szüleidre!
4. Fejleszd az érzelmi intelligenciádat, hogy bátran szeretettel ki tudd fejezni, mit érzel velük kapcsolatban!
5. Önismeret útján térképezd fel magad, ki vagy te, mit szeretnél valójában, milyen ember szeretnél lenni!
6. Ülj le velük beszélgetni (akkor is, ha már nincsenek földi testben, hiszen ez az egész rólad szól)!
7. Döntsd el, mi az első lépés új életed megteremtésében!(ne agyalj a második lépésen, elviszi a cselekvésről az energiád!)
8. Kezdj el cselekedni az új életed szerint!
9. Bízz abban, hogy az új energiák tisztító hatással lesznek rád, és egyértelműen tudni fogod mi a második lépés!

Ezer féle technikát találsz arra, hogyan kell megbocsátani, elengedni, új életet kezdeni. Gyanítom, ha ezt most olvasod, igazából egy sem vált be 100%-osan. A különböző technikák, csak etetik az egot, elhitetik veled, hogy cselekszel a cél érdekében, de legbelül, belső bizonyosságból nem születik meg a transzmutáló erejű döntésed. Ezért nincs igazi változás az életedben, ezért futod újra köreidet, és élteted a problémádat azzal, hogy újra és újra meg akarod oldani. Pont ezért növekszik.

Dönts!
Cselekedj!
Bízz!



Tapasztalatból tudom, hogy ez a hármas, rendbe teszi a dolgokat. Bátorság kell hozzá, én már megtapasztaltam.
Tinédzser koromban nagyon harcos volt a kapcsolatom az anyukámmal. Az apukám 9 éves koromban meghalt. Ketten maradtunk. Én kamaszodtam, ő klimax-olt. Ádáz csatákat vívtunk! Napi veszekedések, bűntudatkeltés, érzelmi zsarolások, hazugságok, látszatpolitika, hatalmi drámák. Minden volt, az ego teljes palettája kettőnk közé bedobva. Volt, hogy hónapokig nem is beszéltünk. Ha igen, biztos összevesztünk valami lényegtelen dolgon. Fél óránál tovább nem bírtunk megmaradni egy térben, mert onnan folytattuk a hatalmi drámáinkat, ahol legutoljára abba hagytuk. Elviselhetetlenek voltunk egymás szemében.
Most átmenetileg nála lakom, és nagyon szeretjük egymást. Azóta, rengeteg tisztázó beszélgetésünk volt, az elmúlt 15 év alatt. Közeledtünk egymáshoz. Lépésről lépésre. Én megértettem őt, ő megértett engem. Ma már nagyon hálás vagyok neki mindenért, mert az ő tükre által lettem az, aki ma vagyok. Egy igazi harcos!

Ehhez kellett a saját önismeretem, a saját személyiség fejlődésem.

Akkor most ez hogy is van?

Baj ha a szüleink által, megfelelési kényszerekkel töltődünk fel? Vagy segítség?

Van ennek a Mostban bármi jelentősége?

 
Egy biztos! Ha Te nem változol, nem konfrontálódsz, nem húzod meg a határaidat elvesztegeted az életet, és azt a személyt, aki valójában vagy! Így kérlek:
 
ÉLD A SAJÁT ÉLETEDET!

Vágd el a köldökzsinórt. Minél fiatalabban képes vagy kialakítani a lelki függetlenséged, önállóan élni, annál előbb lesz normális kapcsolatod a szüleiddel. Egészséges tiszta szeretetre épülő emberi kapcsolatokat, csakis önfelvállalással lehet megélni.


ÖNFELVÁLLALÁS
Felvállalni azt, aki vagy, és azt, hogy mit szeretnél valójában, az egyik legnehezebbnek tűnő cselekvés itt a Földön. Leginkább akkor, ha eddig látszatpolitikában éltél, és cselekedeteid motivációja a másoknak való megfelelési kényszer szülte, és a félelem a bírálattól táplálta energetikailag.
Egyszer eljön a pillanat, mikor dönteni kell. Ekkor úgy tűnhet, az egész világ ellened van. Ez is csak illúzió, hiszen minden érted történik. Döntésed, hogy felvállalod magad, olyan energiákat indít el, mely a boldog kiteljesedett életedet készíti elő. Akik szeretnek, és valóban szeretnek függetlenül attól, hogy mi a Te döntésed, veled maradnak az úton. Akik bántanak azért, mert nem a nekik megfelelő életet választod, vagy nem szeretnek eléggé, vagy attól való félelmükben, hogy elveszítenek elkezdenek bántani. Fáj nekik, hogy már nem tudnak irányítani, nem vagy a hatalmukban.
 
Ha Te felvállalod végre, hogy az vagy, aki vagy, igen megváltozik a kapcsolatrendszered. 
Mi a nagyobb veszteség?
Letisztázni az emberi kapcsolataidat, elengedni, újat befogadni, vagy Önmagadat elárulni egy életen át?
 
És mit nyersz vele?
 
 
 
 

Változásra buzdítalak!
Cselekedj, és akkor megváltozik minden!

Kattints az ingyenes értesítőért!

Pin It on Pinterest