– Mester, hogyan győzzem le, az ősi félelmem? Mit tegyek ellene? Hogyan kezeljem? Félek, nincs hatalmam felette. Beszippant magába. Elszívja az erőmet. Megsemmisít! Mikor érzem a jelenlétét, megbénulok.

– Nagy benned az erő, mely semleges. Különböző aspektusait, különböző módon kell kezelni, uralni. 700 éve, most először néztél szembe vele.

– Úgy érzem nem győzhetek.

– Nem győzhetsz, mert nem az a cél, hogy nyerj.

– Tudom, csak szembe kell nézzek vele. Az önismeret útját járom. Nem vagyok rá képes. Még nem vagyok ehhez elég erős.

– Ne harcolj önmagaddal. Válj eggyé. Légy egység, oly régóta vagy szétszakított.

– Arra gondolsz Mester, hogy….. adjam…. meg… magam… ennek a jelenlétnek? Most ki fogok borulni, zokogás kerülget, megfulladok, mi ez az őrület, szédülök, hánynom kell, elhagy az erőm….

– Az Erő, te vagy! Légy hát egész! Add meg magad, önmagadnak, hogy Egy legyél!

– Mester, ami most történt, megváltoztatott. Felébredtem és nem tudom ki vagyok, mit akarok, hogyan legyen most tovább. Mi ez az új energia, ami kitölti belső terem. Mintha újra kalibrálódnék. Ki vagyok én?

– Egyek vagyunk, mégis különállóak, rendkívüliek, egyediek csodálatosak. Homokszem a sivatagban, csepp az óceánban. Rendelkezésünkre áll az egész sivatag ereje és az egész óceán ereje. Rombolunk és építünk, hatunk, és hatásunkkal formáljuk a végtelen teret. Minden pillanatban. Élünk és meghalunk, transzmutálódunk.

-Elfáradtam Mester, az önismeret……ebben a transzmutációs időszakban.

– Nem fáradhatsz el, mert a transzmutáció maga az élet. A folyamat, hogy felépítsd, megteremtsd, megalkosd önmagad egyediségét, szakítva a korlátokkal, hogy végül visszatérj az Egybe, az Egységbe. Hogy rálelj az Igazságra, nem kell menned sehova, mert már itt vagy. Nem kell válnod valakivé, mert már most is az vagy.

– Akkor mi ez a változás? Minek ez a transzmutáció? Minek kellenek a tapasztalatok? Miért buzdítasz fejlődésre?

– Hogy kicsinyes aspektusodat lebontsd magadról, hogy elfelejtsd a sok felesleges programot. Nem kell megérkezned Istenhez, nem kell rá várnod. Ő vár te rád. Vársz magadra. Higgy, a tiszta tudatosságban felismerd most, Isten vagy. Te magad vagy az Isten. Megtagadtad magad és újra rá kell eszmélned, hogy soha nem mentél sehova, soha nem szenvedtél, soha nem kerültél ki a körből.

– Akkor minek az ego, minek a tapasztalás?

– Mert így döntöttél.

– Hogyan álljak hozzá az élethez? Van dolgom? El kell valamit végeznem? meg kell valamit tanulnom? Vagy tétlenül élvezzem mind ezt a csodát, amit pillanat megmutat nekem? Legyek csak boldog és legyek példa? Kinek? Minek és miért?

– Hagyj fel a kérdésekkel. A kételyekkel. Nem megérkeztél, csak most indulsz. Emlékszel még erre?

“Ez az alkímia hetedik lépcsője: a tiszta szellem. Amikor eljő, a látó megérti, hogy a tökéletes öröm és teljesség képes tovább gazdagodni. Az Isten jelenvalóságába történő belépés még nem a kereső út vége, hanem a kezdete.
Ártatlanságból indultál, s oda is érkezel. Azonban ez az ártatlanság már más, mert azóta tudásra tettél szert, amíg a csecsemőnek csupán érzései voltak.
Amikor már képes vagy önmagadat szellemi valóságként látni, tested és eszed megszűnik. Ugyanígy a születés és a halál képzete is. A világegyetem testének egyetlen kis sejtje leszel, de ez a kozmikus test majd éppolyan közeli lesz számodra, mint most a jelenlegi tested. Ez a legtöbb, amit el tudok mondani arról, mint érez a mágus. Mert a mágus, a hetedik lépcsőfok másik elnevezése.
Mivel a mágusok már nem elképzelések rabjai, minden testet energiarendszerként, s minden elmét adatrendszerként tekintenek. E rendszerek pedig állandóan változnak, jönnek-mennek, de maga a mágus örök. 
Ezt az állapotot nem lehet sok-sok gondolkodással vagy érzésekkel megközelíteni. A szellem a tiszta csendből születik. Egységes önmagad leszel, amint újszülöttként is az voltál. Nem érzel többé kétséget, szégyent, lelkiismeret-furdalást. Az én kettősség-igénye a világot jóra és rosszra, helyesre és hibásra, fényre és árnyékra osztotta. Most felismered, hogy ezek az ellentétek egybeolvadnak. Ez Isten látásmódja, hiszen Ő bármerre tekint, mindenütt csak önmagát látja.

Ha ezt a célt túlságosan fennköltnek, távolinak találjátok, elárulok egy titkot. Noha úgy tűnik, mintha hét lépcsőfokot jártatok volna meg az alkímia útján, valójában mindegyik állapot jelen volt kezdettől fogva. Isten a maga teljességével ott van az ártatlanság állapotában, de az énben, az eredményesben, az adakozóban vagy a keresőben is. Tulajdonképpen csak a figyelmed középpontja változott. Létezésedben ott rejlik az egész világegyetem minden vonatkozása, teljesen és örök módon, akár maga az univerzum.

S mégis, a szellemi létállapotra való megszületés óriási dolog!

Ahogyan érlelődik az egység, úgy válik egyre ismerősebbé számodra az isteni, míg végül Istent úgy tapasztalod meg, mint a végtelen létezést, mely végtelen távlatokat jár be végtelen sebességgel. Ha felsejlik ez a félelmetes tapasztalás, akkor olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik majd, mint az, ahogy most itt ülsz a csillagok alatt, de akkor már minden szikrázó csillag te magad leszel!

Ezek az érzések újak számotokra, azért ragadnak meg most ilyen erővel. A természetes állapot az egyesülés a világegyetemmel, bizalmas kapcsolat az élet minden formájával, s végül eggyé válás a saját Létezésetekkel: ez a sorsotok, itt ér véget a keresés!

Mindenki szeretetből indul, azután áthalad a küzdelem, a szenvedés, a fájdalom állomásain, hogy a végén visszatérjen a szeretetbe. Ti halandók, csodákra vágytok. A világegyetem kivételezett gyermekei vagytok, akiktől az semmit sem tagad meg. A szellem csodaállapot, s három fokozatban bontakozik ki előttetek:
Először a kozmikus tudat állapotának csodáját tapasztaljátok majd. Az anyagi eseményeknek szellemi oka lesz. Minden apró helyi ügy egyben a világegyetem eseménye is. Bármely szerény óhajotok hatalmas erőket hoz mozgásba a beteljesülés érdekében. Már jóval a kozmikus tudat megtapasztalása előtt megélitek majd, hogy vágyaitok különösebb igyekezet nélkül megvalósulnak.
Másodjára ti magatok képesek lesztek csodás tettekre az isteni tudatosság állapotában. A tiszta alkotóképesség állapota, amikor egyesültök Isten világokat és eseményeket mozgató erejével. Ez az erő nem Isten tetteiből származik, hanem pusztán a tudatából. Mindenben szépséges ragyogásként fedezitek majd fel az isteni tudatosságot. A világ belső fényt hordoz, s egyértelművé válik, hogy az anyag a szellem megnyilvánulása. Az isteni tudatosság fényében saját magatokat is teremtőnek, s nem teremtettnek, adakozónak, nem pedig elfogadónak látjátok majd.
Harmadjára pedig ti magatok váltok a csodává az egység-tudat állapotában. Itt már eltűnik minden különbségtétel teremtő és teremtmény között. A benned élő szellem tökéletes egységet alkot minden más szellemmel. Kibontakozik visszatérésed az ártatlanságba, mert ahogyan a csecsemő csak önmagát érzékeli, amikor megérinti az ágya mellett a falat vagy a bölcsője oldalát, úgy te is majd mindent a szellem áradásának érzel.

A tökéletes tudás és a bizalom állapotában élsz. S bár látszatra még mindig e testben lakozol, a tested valójában csak a Létezés végtelen óceánjának partján lévő apró homokszemcse lesz.”
Deepak Chopra

– Ezek a Te szavaid Mester, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt meséltél nekem erről. Akkor egy szót sem értettem belőle. Most az én szavaim. egészen furcsa ez az érzés. Tágulok és minden egyértelmű. Minden végtelenül egyszerű. Minden Rendben van. Sokkal közelebb vagy, mint eddig valaha a végtelen térben, mindenhol jelen vagy! Mindenhol jelen vagyok.

“Ezek a rejtett szavak, amelyeket az élő Jézus mondott, és amelyeket Didymos Júdás Tamás írt le, és mondta: aki megtalálja e szavak értelmét, nem ízleli meg a halált.

Jézus mondta: Mert Isten országa bennetek van, és körülöttetek. Nem kőből és fából épült házakban. Emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát, és megtalálsz. A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg (nem) talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen.”

Pin It on Pinterest