A leghasznosabb mondat, amit életemben hallottam:
„TEGYÉL RENDET A FEJEDBEN!
Mert, amíg ott nincs rend, nincs rend sehol! Amíg káosz van a fejedben, káosz van az érzéseidben is. Mivel az érzéseid teremtő erővel bírnak, a külső valóságodban is káosz van. Hiszen azt tapasztalod, amit teremtesz. A legrosszabb, hogy nem is tudsz erről, amíg óriási a káosz. Tudatossági szinted nagyon alacsony, érzelmi intelligenciád a növényével egyenlő. Rombolsz a kicsinyes félelmeid miatt, gyilkolod magad, tömeggyilkos vagy mentálisan, egod folyamatosan mindenki elé akar helyezni, így ostoba és nagyképű vagy, önbecsülésed meg a béka …….. alatt van. Így akarsz, te boldog lenni?”
A felét nem értettem abból, amit mondott, de gondoltam akkor, hogy megütöm! Annyira fájt, amit éreztem, hogy első pillanatra az agresszió tűnt a legjobb megoldásnak, hogy visszavágjak. De sarkon fordult és otthagyott kínzó érzéseimmel, megsemmisülve a szégyentől. Tudtam, hogy igaza van. Éreztem, de nem értettem.
Így indultam el a tudatos önismeret útján. Akkor még megakartam érteni mindent. Érteni akartam a miérteket. Agyaltam.
Azt se tudtam akkor még, hogy maga a szó mit jelent: Önismeret. Csak azt tudtam, hogy eljött a pillanat, változtatnom kell önmagamon, mert soha többet nem fogom hagyni, hogy így beszéljenek velem. Nagyon utáltam akkor őt. Ma teljes szívvel teli hálát érzek, hiszen neki köszönhetem, hogy elindultam a saját utamon, aminek az iránya befelé vezetett.
Mit tudunk belső valóságunkról?
Te elindultál már befelé?
Te azok közé tartozol, aki úgy érzi, mindent megtesz a fejlődése érdekében? Eljársz különféle oktatásokra, spirituális rendezvényekre, koncertekre, szeánszokra, táncolni, meditálni, olvasol szakirodalmat? Ez mind csodás. Örülök, hogy ha jobban érzed magad mindezektől. Nem akarlak elkeseríteni, de ez nem önismereti út. Ezek mind csak mankók. Lefoglalod magad az egod által, aki elhiteti veled, hogy milyen sokat teszel magadért, szeretteidért, a világért, de közben nem indultál el befelé.
Nagy szeretetben létezel? Mindenkivel kedves vagy, megértő, elfogadó, arcodról Buddha mosolya köszön vissza, és euforikus hangulatban vagy a szeretet szintedtől? Sajnálom, ez csak illúzió. Szíved ettől még csukva van. Tudod egyáltalán azt, mi az hogy szeretni? Vagy csak spirituális megfelelési kényszerből viselkedsz így, és ezt már annyira jól hazudod magadnak, hogy tényleg elhiszed, hogy magasan fejlett létállapotban vagy?
Te elindultál már befelé?
Hogyan?
Mit csinálsz, mikor azt mondod, most befele megyek?
Tehát, mit is jelent az önismeret?
Talán megismerni önmagadat? Mennyire? Milyen mélyen? Ki az az önmagam?
Tudsz arra a kérdésre válaszolni: KI vagy te?
Spirituálisan fejlett embernek minden rendben van az életében?
Apropó!
Mit jelent az, hogy valaki SPIRITUÁLIS? Spiritiszta? Konkrétan meg tudod fogalmazni?
A több mint ezer féle önismereti út közül, honnan tudod melyik a tiéd, melyik támogatja fejlődésed?
Honnan tudod melyik a tiéd?
Érted azt, hogy kifele keresed a belső önismereti utadat?
Érzed, hogy rossz helyen van a fókuszod?
A több mint tíz ezer spirituális tanácsadó közül, hánynak van rendbe a lelki élete?
Vajon képes-e bárki megteremteni a lelki függetlenségét, aki folyamatosan másnak akar segíteni? Ha értené a tükör törvényét……?
„Csak akkor sérülök, amikor elhiszek egy gondolatot.
És aki bánt engem, az én vagyok,
azzal, hogy elhiszem, amit gondolok.”
Byron Katie
Te érted?
Te érted, hogy az elmúlt években semmi hasznosat sem csináltál önmegismerésed szempontjából?
Mind az a tevékenység, amit kifele végzel, nem önismeret. Rájöttél, hogy szeretsz táncolni, rajzolni, festeni, alkotni, énekelni, bármilyen kreatív dolgot tenni, SZUPER! Ez önismeret?
Ezek csak eszközök, segítik lefoglalni az egod. Nagyon fontos dolog mind, tevékenykedj, légy kreatív, de ez még nem önismeret.
Hány órát vagy képes egyfolytában önmagadra figyelni?
Hány napot?
Hány hónapot?
Egyfolytában?
Persze a tudatosság fárasztó, néha jó kicsit lazítani. Aha…. tudatosan lazítasz, vagy öntudatlanul?
Meg ott van a család, ugye, velük meg foglalkozni kell. Tudsz-e bárkivel is foglalkozni, úgy, hogy a figyelmed 100%-ban rajta van, (mert különben minek), úgy hogy közben folyamatosan figyeled magadat?
És mind eközben, még ki is tudod fejezni legbensőbb érzéseidet nagy szeretettel?
100%-ban a jelenben lenni. Mit jelent ez? Hol van a figyelmed? A fókuszod?
A szereteted iránya merre irányul?
Ha még itt vagy velem, gratulálok!
Remélem olvasol a sorok között is!
Őszintén, szerinted Te elindultál már az önismeret útján?
Érdekel a válaszod, az, hogy Te mit gondolsz mindezekről.
Várom érzéseid! Írd le őket hozzászólásba, nekem!
Kedves Boglárka!
Korábban én is ostoroztam magam, amiért jártam programokra, meg meditáltam és mégsem változott szerintem eléggé és kellő mértékben a külső világom. Ma már úgy látom, hogy ez is az út része. Ostorozhatom magam, hogy nem vagyok elég spirituális, meg hogy a programokra járás, a feltöltődés csak az egónkat nyugtatja, de valójában ez az ostorozás is egy tévút. Mert igen is, ahogy mondani szokták, ott is ragad ránk valami a koszon kívül. Amire épp akkor és ott szükségünk van, azt megkapjuk. És ha lassan is, de nyílik a szívünk. Utólagosan én úgy látom, hogy a belsőnkre való valódi ránézésnek is megvan a folyamata, nem tudunk előrébb tartani, mint ahol tartunk és mindig el kell fogadni azt, ahol épp tartunk. A nem vagyok eléggé spirituális, meg nem fejlődök eléggé gondolat is szerintem az egó játszmája. Szerintem mindenki spirituális, még az is, aki nem tud róla. Sőt állítom, hogy amíg nem voltam tudatos, sokszor hoztam szívből jövőbb döntéseket, mint később, amikor a szenvedéseim folytán eljutottam az önmegismerés izgalmas útjára.
Üdv. Kriszta
Kedves Kriszta!
Tökéletesen egyetértek Veled!
Köszönöm a soraid!