Miért fordul vissza valaki az önfejlesztés során? – Önismereti 33

Miért fordul vissza valaki az önfejlesztés során?

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. Juhuuuuu! Sziasztok! Nagyon vártam a ma esti adást, mert újra egy nagyon fontos témát hoztam nektek a valódi önismeret útjáról, ami nem más, mint hogy miért fordul vissza valaki az önfejlesztésben és az önismeretben? Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen mostanában – főleg, hogy 2018 a sorsfordítás éve -, gyakoroljuk a céltudatos gondolkodást, valósítjuk meg a céljainkat, nap mint nap teszünk azért, hogy egyre jobban és jobban és boldogabbak legyünk. És mégis hogy fordulhat az elő, hogy valakinél azt látjuk – nem nálunk, meg nem magunknál, meg nem nálatok -, de valakinél azt látjuk, hogy egy ideje dolgozik magán, megy előre, csinálja, ott van tréningeken, látszik, hogy egyre jobban van, és akkor hirtelen történik valami és visszafordul? Ezt fogjuk ma kikutatni, és természetesen segédanyaggal és meglepetéssel is készültem, ahogy azt már megszokhattad itt, az Önismereti 33-ban, hogy minél inkább gyakorolni tudd a valódi önismereti fejlesztésedet, hogy minél rövidebb idő alatt el tudd érni mindazokat a csodás célokat, amiket szeretnél.

Közben hogyha már itt vagytok, akkor írj egy hellot, egy sziát hozzászólásba! Írd meg azt is, hogy mely országból nézed az Önismereti 33 műsort. Illetve ne felejtsd el megosztani a saját idővonaladon vagy a kedvenc csoportjaidban ezt a műsort, hogyha úgy gondolod, hogy ez mindenkinek szükséges! És hát úgy gondoljuk, hogy mindenkinek szükséges, hiszen ha már annyi pénzt, időt, energiát belefeccöltünk a fejlődésünkbe, akkor már nem akarunk megállni, akkor már nem akarjuk feladni. Úgyhogy osszátok meg a csoportokban, illetve tageljétek be hozzászólásba azoknak az embereknek a nevét, akiről azt gondolod, hogy esetleg szüksége lehet ezekre az információkra! Remélem, hogy minden rendbe van. Kép, hang van és látjátok a műsort! És Ati írja, hogy „Végre hosszú idő után megint élőben.” Ugye Ati OtthonFa Clubos és hát szombaton volt a 7. OtthonFa Club Piknik kirándulás, kincsvadászat, úgyhogy nem olyan rég találkoztunk személyesen, Ati! Juhuuuu! És hát nemsokára találkozunk majd Antares 3-on is. Jó!

Közben kérdezem én, hogy én azt látom, hogy nagyon pixeles a kép és nálam meg is akadt a videó, úgyhogy írjátok meg, hogy nálatok mi újság van! Hogy minden rendben van-e és hogy láttok-e és hallotok-e rendesen és tisztán? Oké! Menjünk akkor bele így a fontosabb dolgainkba ma este! Ugye kérem szépen tőled, hogy a 100%-os figyelmedet hozd ide a műsorhoz, közbe ne chatelj, ne Messengerezz, ne csinálj más egyebet, hanem vedd elő az Önismereti 33 füzetedet és kezdd el jegyzetelni mindazokat a gondolatokat, amelyeket be akarsz építeni az életedbe. A műsor végén – ahogy már említettem -, készültem nektek egy kis meglepetéssel, úgyhogy érdemes végignézni a műsort. Hiszen folyamatosan egyre több és több felismerésed születhet, hiszen az önismeretben nagyon fontos, hogy ha problémáink vannak, ha a világban van valami tükör, ami nem tetszik, akkor nem másra hárítjuk a felelősséget a problémáinkkal illetően és nem összetörjük a tükröt, hanem figyelmünk fókuszát magunkra fordítjuk, és megnézzük, hogy miben kell fejlődnünk. És ez egyben egy hatalmas nagy hála és köszönetnyilvánítás is mindazoknak, akik mestereink és tükreink, akik rámutatnak azon személyiségünkre, amiket fejleszteni kell. Ugye miért van az, hogy valaki több idő után, vagy egy hosszabb idő után, egy hosszabb önfejlesztői időszak után megáll, nem megy tovább, és azt látod, hogy egyre rosszabbul van? Erre keressük ma a választ! A mai kérdésem is ehhez tartozik, köszönöm, hogy közbe írtátok, hogy a kép és a hang is jó. Köszönöm szépen! Szóval a mai kérdésünk az az, hogy bizonyára te is tapasztaltad már magadban, hogy néha eleged van abból, hogy figyelj magadra, hogy felelősséget vállalj, hogy nézd a tükrödet, hogy foglalkozz önismerettel, hogy megugord a korlátaidat, hogy kitágítsd a komfortzónádat! Tehát néha bejön egy ilyen ’elegem van az egész szituációból’ érzés! És hogy ezekkel kapcsolatban milyen problémáitok, milyen nehézségeitek vannak? Nem tudjátok magatokat túllökni? Újra és újra ugyanabba a körbe kerültök bele? Ezekkel kapcsolatba várok ma tőletek kérdéseket! Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért áll meg valaki az önfejlesztésben és az önismeret útján, tisztán kell látnunk azt, hogy igazából mérföldkövekben, tehát ilyen nagyon-nagyon nagy léptékben hogyan is haladunk az önismeret útján és mi minden történik!

Ugye általában az tapasztalható, hogy szinte 100-ból 97 ember akkor kezd el foglalkozni személyiségfejlesztéssel és önismerettel, amikor valami nagy tragédia éri, vagy már nagyon nem jó az élete, vagy már nagyon boldogtalan, nagyon szenved. Tehát amikor valami nagyon-nagyon „negatív” szituációba, élethelyzetbe kerül, akkor kezd el jó esetben önfejlesztéssel és önismerettel foglalkozni, rosszabb esetben csak spiritualitással. És hát amikor elindul ez a folyamat, akkor ugye megtörténik a világháború odabent, amikor a figyelmünk fókuszát magunkra irányítjuk és észrevesszük, hogy „úristen”! Mennyi minden történik odabent, amiről eddig nem is tudtunk, eddig nem is voltunk tudatában, hogy hogyan működünk, hogy miket csinálunk, hogy milyen védekezési mechanizmusaink vannak, hogy milyen önkorlátozó hiedelmeink vannak. És ránk szakad egy hatalmas nagy tudástár, amivel hirtelen azt se tudjuk, hogy mit csináljunk. Ugye ezért nagyon fontos, hogy bár az önismereti munka egyéni, az önismereti út egyéni, de nagyon fontos, hogy legyen egy szamárvezetőd, legyen egy lépéssorod, hogy lépésről lépésre hogy kell haladni. Ugye ezért kérünk segítséget mindig, hiszen a saját védekezési mechanizmusaink meggátolnak minket abban, hogy jól bekérdezzünk magunknak! Hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, vagy olyan döntéseket hozzunk, ami kivisz a komfortzónánkból. Ugye úgy működünk, hogyha egy olyan döntést hozunk, ami a jelenlegi hiedelmeinkkel, tudatalatti programjainkkal ellentétes, akkor megszületik egy frusztráció, egy félelem, egy ilyen furcsa állapot, hogy jól vagyok, nem vagyok jól, mi az isten van velem! És ezt az állapotot próbáljuk a régi egyensúlyi állapotba visszahozni, aminek ugye az az eredménye, hogy nem fejlődünk és nem lépünk tovább. És hát ez egy nagyon fontos tapasztalás, és ehhez kell a támogató közeg, ehhez kell a segítség, hogy ezekben a pillanatokban ott legyen valaki, és így továbblökjön ebből az állapotból. Mert hogyha ebbe az állapotba így beleforgunk, mint a búgócsiga, akkor nem igazán fogunk tisztán látni. Ugye alapvetően igaz az ránk, hogyha benne vagyunk egy dobozba, benne vagyunk egy nehéz életszituációba, nyomják a problémák, a terhek a vállainkat, akkor nem igazán látunk tisztán és kell egy őszinte, tiszta hang, egy támogató közeg, aki segít abban, hogy észrevegyem már, hogy mi az istent csinálok. Ugye a tudatalatti programjaink, a hiedelmeink, azok úgy épültek fel, ahogy eddig éltük az életünket. Mindazok a programok és hiedelmek, amikkel rendelkezünk a jelen pillanatban, pont arra elég, hogy olyan életet teremtsenek nekünk, amilyet jelenleg tapasztalunk a külvilágunkban. Tehát ha nem nagyon tetszik az, amit látok – nem olyan a párkapcsolat, nem olyan a munkahely, nem olyan az anyagi helyzeted, nem olyan a kapcsolatod a bárkivel -, akkor elsődlegesen ugye mindig saját magunkon kell elkezdeni dolgozni, ott belül, a belső világunkon változtatni. Na, de mit jelent ez, hogy a belső világunkon változtassunk? Először is az, hogy a figyelmünk fókuszát magunkra irányítjuk. Második lépés, hogy elkezdjük, hát, egy picit így analitikus szemmel megvizsgálni a gondolatainkat, hogy adott szituációról – pénzről, párkapcsolatról, emberi kapcsolatokról, munkahelyről, bármiről -, hogyan gondolkodunk, milyen gondolataink vannak. Ugye a gondolataink váltják ki az érzést, tehát teljesen természetes, hogyha egy adott dologról egy fixált gondolatunk van, akkor mindig ugyanaz az érzés fog kiváltódni bennünk. Oké! És ehhez kapcsolódik, hogy hogyan fogunk cselekedni. Tehát ha a figyelmed fókuszát magadra irányítod, elkezdesz figyelni a gondolataidra és változtatni a gondolataidat, ha ezáltal változnak az érzéseid, akkor más cselekvéseket, azaz más szokásokat fogsz csinálni, aminek köszönhetően változni fog a külvilágod. Ez így elmondva nagyon könnyű! Az önismeret könyvből olvasva, egy előadást nézve, egy tréninget végighallgatva ilyen egyszerűnek tűnik. Igen ám, de amikor ott ülünk egyedül a nappaliban, és bámulunk kifele az ablakon, és baromira el vagyunk keseredve, hogy még mindig ott tartunk, ahol, és nincs változás az életünkben, na akkor, ott kellene segítséget kérni! Ezért nagyon fontos megtanulni az önismeret útján segítséget kérni! Nagyon fontos következő lépés az, hogy a jelenlegi hiedelmeink és tudatalatti programjaink védekező mechanizmusként szolgálnak. Ezt az ego mint eszköztár nagyon jól fel tudja használni arra, hogy egy illúzióvilágba tartson, ami miatt nem léped át a komfortzónádat, ami miatt nem látsz tisztán, ami miatt nem tudod, hogy hogyan állj hozzá a dolgokhoz. Mit kellene most csinálnom? Mit kellene most cselekedni? Egyáltalán most mi a fene van? És ezt az állapotot csak akkor tudod túllépni, hogyha segítséget kérsz. Hiszen hogyha az egód foggal-körömmel, két kézzel markolja a jelenlegi életedet, és bár akarsz változást az életedbe, na, de ne minden változzon, mert azért vannak jó dolgok az életedben, akkor ugye szembe fogsz kerülni a saját, szembe fog kerülni a saját céljaid, amiket kitűztél mindazokkal a hiedelmekkel, tudatalatti programokkal, amivel rendelkezel.
Mondok egy példát! Tehát hogyha mondjuk eldöntöd azt – mondom a saját példámat, az a legjobb! Ugye én eldöntöttem azt, hogy felhagyok az alkalmazotti életemmel, vállalkozóvá válok, a szent célomból akarok megélni, és én a küldetésemmel akarok foglalkozni a nap 24 órájában és nem más, egyéb teendőkkel, amelyekhez nekem az égegyadta világon semmi közöm nincs. Én eldöntöttem, hogy így akarok élni. Na, és akkor mi történik? Ugye berobban az összes tudásod eddig, amit tudtál. Berobbannak a gazdagokról, a vállalkozókról kapcsolatos hiedelmeid, gondolataid, mindaz, ami ott van benned. Amik félelemmel töltenek el, amik megállásra késztetnek, amik visszafognak! És innentől kezdve fogalmam sem volt arról, hogy hogy induljak el, hogy mit csináljak, hogy mi legyen az első lépés. Egyáltalán milyen lépésekre van szükségem? Ugye nem tudom azt, hogy mit nem tudok. És ezért kellett segítséget kérnem, hogy tudjam azt, hogy mit nem tudok. Hogy tudjam azt, hogy mire kell odafigyelni, hogy milyen lépések kellenek. Meg hogy melyik lépés a fontos! Mert hogy én így kitaláltam, hogy tök jó, hogy mit fogok csinálni, na, de működik az úgy? Valóban el fogom vele érni a céljaimat? És ez egy óriási nagy káosz! Na, és ebben a káoszban, ha nincs támogató közeg, ha nincs valaki, aki szelíden vagy akár erélyes szeretettel túljuttat ezeken a mentális gyötrelmeken, ezeken az agyaláson, akkor egészen biztos, hogy vagy nagyon hosszú idő kell hozzá, vagy még több szerencsétlenség, fájdalom, trauma, blokk, ami megakadályoz abban, hogy túllépj ezen.

Tehát hogy nagyon fontos, hogy mindezeket a lépéseket tisztán kell látnod és meg is kell őket lépni. Ugye van egy nagyon érdekes gondolat, ami most már így az elmúlt évben egyre inkább, hát így elburjánzott. 2015-ben az OtthonFa 1. Önismereti Évindító Napján, 2015 évének a cselekvés évét adtuk. És hát gondolhatjátok, hogy mennyire utált mindenki, hogy „Jajj, hogy a cselekvés…. Mi van a meditációkkal? Mi van a megengedéssel? Mi van a szenvedélyes úttal?” És hogy tök sokan kérdezték, hogy „Na jó, oké, cselekedni. De hát, hogyha csak cselekszem és stb., stb.” És hát 2018-ban abszolút látható az, hogyha valaki nem szokott rá a céltudatos cselekvésre, ha valaki nem szokta azt meg, hogy lehet, hogy nem érti, lehet, hogy nem látja pontosan, de hogy be kell indítani a cselekvést, akkor ugye őt nagyon-nagyon sakkban tartja az egója. Tehát 2018-ban már látható az, hogy kik azok, akik folyamatosan mennek előre, cselekszenek a céljaikért, egyre nagyobb sikereket érnek el, egyre jobb az életük, egyre kevesebb akadály gördül eléjük az úton. És mindazok, akik viszont nem cselekszenek, ők nekik egyre nehezebb dolguk van. Egyre nagyobb a káosz, egyre nagyobb az érzelmi őrület, egyre jobban ki tudnak billenni. Ugyanis az történik, hogy, én azt gondoltam régen, hogyha elolvasok 3000 könyvet, elmegyek egy csomó tréningre, elolvasom az összes mai napon megjelenő internetes írást azzal kapcsolatban, ami engem foglalkoztat, hát akkor én már hátradőlhetek, mindent megcsináltam, megváltozott az életem. Jöhetnek a sikerek, jöhet a bőség, jöhet a szenvedély és kész vagyok. És hát ezután az időszak után, amikor csak gyűjtöttem-gyűjtöttem-gyűjtöttem magamba az információkat, akkor az történt, hogy egyre borzasztóbb lett az életem. Egyre több probléma, egyre több szenvedés, egyre több kellemetlen és kényelmetlen szituációba kerültem. És ott ültem, emlékszem, szilveszter éjjelén, és elsirattam az elmúlt évet, hogy „De jó, hogy végre vége van ennek a szar évnek, mert már annyit szenvedtem, és minden borzasztó, és minden szörnyű. És hogy nagyon remélem, hogy a következő évem jobb lesz!” Ismerős ez az állapot?

Na, és hát mik voltak, amiket kihagytam? És ugye folyamatosan mondta nekem a mesterem, meg a többi mesterem is, hogy „Tök jó Bogi, hogy tudod! De hogy, hát hogy ültesd a gyakorlatba!” És hiába hallgattam motivációs sztorikat, motivációs idézeteket, motivációs előadókat. El voltam ájulva, imádtam látni őket, hogy „Azta! Nekik milyen jó!” Bennem volt egy jó nagy adag irigység, hogy én olyan jó vagyok, én olyan ügyes vagyok, én annyi mindent teszek azért, hogy jobban legyek. „És hogy neki nincsenek jobb képességei, mint nekem, akkor miért ő áll ott és miért nem én?” Szóval ilyen teljesen őrületes állapotba voltam. Nagyon szerethető, nagyon cuki állapotban! És szenvedtem attól, hogy igazából nem változik a külvilágomba semmi. És hát mit hagytam ki? Ugye ez egy nagyon-nagyon érdekes kérdés! És hát azt hagytam ki – valaki írja, hogy „Na, most már kész a vacsi. Figyelek!” Juhuuuu! Hello Anita! Tehát azt hagytam ki, hogy rengeteg tudást halmoztam fel, rengeteg inspirációt kaptam, aminek hatására olyan gyakorlatokat végeztem, amivel vissza tudtam emlékezni a saját tudásomra. Le tudtam hívni a saját különleges képességeimet, én már mindent tudtam. Minden technikát ismertem, kipróbáltam, alkalmaztam. Kipróbáltam, alkalmaztam. Tehát még cselekedtem is! Akkor mégis mi az istenért nem működött a valóságom úgy, ahogy én azt akartam? Miért nem valósultak meg a céljaim, mikor mindenki azt mondta, hogy tedd a dolgodat, és akkor a céljaid majd megvalósulnak maguktól? Na, és ugye hát mit hagytunk ki ebből a dologból? Van egy nagyon jó mondás az egyik kedvenc filmemből, hogy „egy dolog ismerni az utat, és egy dolog járni rajta.” És nem elég csak kipróbálni, aztán otthagyni, hogy hát, ez nem működik! Hanem hosszú idők folyamatos és rendszeres önmunkával járó időszaknak kell eltelnie ahhoz, hogy a valóságodban megtörténjen az a változás, amit te már belül felépítettél. Ugye mi az első? Lerombolom a tudatalatti programjaimat, az önkorlátozó hiedelmeimet, felépítek egy újat, azt megerősítem és stabilizálom magamban, és akkor utána kezdem el észrevenni – ha megengedtem magamnak, hogy valósággá váljon -, akkor kezdem el észrevenni a külvilágomban is ezeket a dolgokat. Tehát a legfontosabb dolog az az, hogyha kitűzöl egy célt, és a hiedelmeid pontosan szembemennek ezzel a céllal, akkor nagyon sokat kell dolgoznod magadon azon, hogy az önkorlátozó hiedelmeidet, a bármivel kapcsolatos hiedelmeidet, a tudatalatti programjaidat felül kell tudnod írni, mert addig semmilyen változás nem lesz. És hogy lehet felülírni ezeket a hiedelmeket? Nem elég, hogyha este programozol, nem elég, ha reggel programozol. Nem elég, ha vizualizálsz, nem elég, ha meditálsz. Nem elég, ha dolgozol az önszeretetszinted növelésén, és nem elég, hogyha napi pár órát fordítasz a céljaid megvalósítására valamilyen cselekvéssel. A tervezés még nem cselekvés, a vizualizáció még nem cselekvés, a programozás még nem cselekvés. Ezek előkészítő folyamatok. Emlékszel? Tehát először a figyelmem fókuszát magamra irányítom, rendet rakok a fejemben, rendet rakok a szívemben, megváltoztatom a cselekvésemet, új szokásokat alakítok ki, és ennek eredményeképpen fog lépésről lépésre változni a külvilágom. Na de! De akkor, hogyha, nagyon sokan kérdezik, hogy mennyi ez az idő. Tehát hogy „Oké, Bogi! De hogyha most elkezdek önismerettel foglalkozni, akkor mennyi ideig kell önismerettel foglalkoznom, hogy azt lássam, amit én látni akarok a valóságomban?” És mindig azt szoktam mondani, hogy az első időszak, az kb. 18 hónap. Na, ezért is tök sokan szoktak utálni! Mert mindenki piros bogyót akar, mindenki azonnali, gyors változást akar. Persze változtatni, cselekedni, konfrontálódni, vállalni a kellemetlen, kényelmetlen szituációkat, szembemenni a félelmeinkkel, azt ugye nagyon kevesen teszik is meg! És hogy itt lesz a titok. Hogy nem elég kipróbálni egy technikát, nem elég csinálni egyszer, kétszer a programozást, a vizualizációt. Ezek előkészítő dolgok, rendszeresen, folyamatosan, minimum 18 hónapig csinálni kell. És mindeközben úgy kell cselekedni – ezt jelenti a célirányos cselekvés -, hogy úgy cselekszem, hogy a cselekvéseim, a tetteim összhangban legyenek a céljaimmal és a döntéseimmel. Ugyanis, ha hozok egy döntést, hogy én bőségben akarok élni, de mikor fizetek, folyamatosan a szegénységtudatot érzem, akkor az érzéseim, a gondolataim és maga a cselekvés, hogy így adom oda a pénzt, az összhangban van a céljaimmal és a döntéseimmel? Nem!
Aztán ha párkapcsolatban eldöntöm, hogy asszertíven kommunikálok, hogy támogató közege vagyok a páromnak, és a párom csinál valamit, és én erre felcsattanok, egósan reagálok, bántom őt. De én eldöntöttem, hogy mit akarok, akkor most én célirányosan cselekszem vagy sem? És itt lesz a titkok titka! Hogy nem elég csak a tudást magadba szívni, mert ha a szokásaidon és a cselekedeteiden nem változtatsz, akkor nem lesz változás. Ott belül egyre nagyobb lesz a nyomás, egyre nagyobb lesz a káosz. És a világod pedig egyre jobban bántani fog. Tehát ez a ’felülről nyomnak, alulról rugdosnak’ állapotot fogod megélni és egyre rosszabbul leszel. Nagyon fontos tehát, hogy nem elég eljárni az OtthonFás Tréningekre, nem elég megvásárolni az összes tréninget, nem elég megcsinálni csak azokat a technikákat, amiket kérek. Mert önmagukban a technikák nem lesznek elegendőek! Ez egy belső felkészítő út. Ugye az Antares Tréning is úgy épül fel, hogy van először egy külső világ leépítése, belső világ leépítése. Aztán az Antares 2-n ugye a belső világ újra felépítése, az Antares 3-on pedig a külvilág felépítése. És ugye így érünk el a 18 hónaphoz. Tehát nagyon fontos, hogyha úgy érzed, hogy nem megy, nem sikerül, nem történik meg a változás, akkor annak egyetlen egy oka van, nem célirányosan cselekszel. Oké? Ne keress másban okot! Hanem először is abban, hogy célirányosan cselekedj!

Na, aztán ugye a fő kérdésünk ma az, hogy miért áll meg valaki! Hát szerintem ez elég egyértelmű. Tehát hogyha valaki mondjuk 3-4-5 éven keresztül is folyamatosan csak szívja magába az információt, de nem konfrontálódik, nem kezd el őszintén kommunikálni, nem kezd el önfelvállaló életet élni, nem éli meg azt, aki ő valójában, nem hallgat a támogató közegére, nem cselekszi meg, amit fél, nem lép ki a komfortzónáján, akkor ténylegesen meg fog állni. És ugye általában, hogyha valaki azért folyamatosan halad, akkor nem tapasztal ilyen nagy visszaesést. De amikor valaki megáll, és már rengeteg tudással rendelkezik, de nem cselekszik célirányosan, és otthagyja az egészet a francba. Napról napra egyre kevesebbet foglalkozik magával és nem cselekszik célirányosan, akkor abból előbb-utóbb egy szakadékba való zuhanás lesz, mind mentálisan, mind érzelmileg. Aminek az lesz az eredménye, hogy csökken a rezgésszint, csökken az energiaszint és az ego újra uralmára tör. Mindenki ellenség lesz, mindenki téged akar bántani, mindenkivel konfrontálódni fogsz és olyan döntéseket, olyan cselekedeteket csinálhatsz, amire hidd el, egy idő után nem nagyon leszel büszke.

„Ki kell lépni a komfortzónából.” Így van! „Cselekedni kell, elrugaszkodni.” Így van! „Meg ugye az a 18 hónap úgyis eltelik. A kérdés, hogy csinálod és addigra jobb életed lesz, vagy 18 hónap múlva is ugyanitt tartasz, vagy még mélyebbre süllyedsz.” Ennyi, Ati! Így van, köszönöm! „Hurrá, itt vagyok!” Hello Ági! Oké! „Sziasztok Sopronból!” Nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Oké! Nem látok több kérdést.

Na, tehát összegezzünk egy picit! Ugye a mai kérdésünk az az, hogy miért áll meg valaki az önfejlesztés és az önismeret útján. De ezt a kérdést feltehetném úgy is, hogy miért vagy nem annyira jól, hogyha már egy ideje járod a valódi önismeret útját! Hát azért, mert csak érzelmileg, mentálisan és spirituálisan járod, és egyáltalán nem biztos, hogy a fizikai szinten is megteszed azokat a lépéseket, amelyekre szükség van. A spirituális, a mentális, az érzelmi szint, az egy előkészítő folyamat, ami segíti és támogatja a cselekvést. De nem úszhatjuk meg a cselekvést. Oké? Tehát ez mindenféleképpen fontos hozzá! És ennek az első és legfontosabb lépése az az, hogy figyelmed fókusza önmagadon legyen, térképezd fel a gondolataidat, írd felül az önkorlátozó hiedelmeidet, paradigmáidat, vizualizálj, meditálj, az érzéseidet hozd egyre pozitív állapotba! Oké? És a cselekedeteidet összhangban kell végezned a döntéseiddel és a céljaiddal. És mindezeken túl napi szinten, rendszerességgel dolgoznod kell azon, hogy az energiaszinted a lehető legmagasabban legyen. Ugye azt tapasztalod, hogy a világ, a külvilágod, a közlekedés, azok az emberek, akik nem tesznek magukért, igazából energiavámpírként funkcionálnak sajnos. Nem baj! Az az én célom, hogy sok-sok mindenkihez eljuttassam az üzenetemet, hogy mindenki foglalkozzon önfejlesztéssel és önismerettel.

Neked az a dolgod, hogy egyre jobban legyél. Hogy figyelj azokra az emberekre, szituációkra, helyzetekre, amik nem támogatják, hogy mindennap a lehető legmagasabb szinten legyen az energiaszinted! Közben Dorina írja, „Mikor igyekszel magadat megismerni és magaddal összhangba kerülni, az emberek úgyis megpróbálnak lehúzni. De azt nem szabad hagyni!” Ugye amiről Dorina ír, az a jelenlegi szocializációs közeged. Nem az a céljuk, hogy lehúzzanak, nem akarnak ők bántani. Tényleg szeretnek, és tényleg jót akarnak neked a maguk módján. De gondolj abba bele, hogyha te radikálisan megváltozol, és teljesen másképp gondolkozol és érzel, mint ahogy eddig megszoktak téged – ugye erről írok a Hogyan éld a saját életed? könyvemben is -, akkor igazából egy tudatalatti késztetést irányítasz feléjük, hogy hát igen, nekik is változni kellene! Egy olyan képet hozol be az ő világképükbe, amit eddig nem láttak, és az frusztrációval, félelemmel tölti el őket. És ezt a félelmet aggodalomként kivetítik rád. Tehát alapvetően nagyon jót akarnak neked! Kezeld őket szeretettel, hálával, csak folyamatosan kommunikáld ki nekik, hogy „Figyelj! Ezzel nem segítesz!”

„Nagyon nehéz, de kitartónak kell lenni.” Igen! Tehát hogy, ez egy nagyon fontos dolog, hogy ezt a minimum 18 hónapot, ezt mindenféleképpen végig kell csinálni. A 18 hónap, az nem a lineáris időben történik, hanem a nettó idő, amikor ténylegesen ezzel foglalkozol. Tehát ha te napi szinten 1 órát foglalkozol vele és heti szinten csak mondjuk 3 napot, akkor a 18 hónap, az neked nem a Gergely-naptár szerinti 18 hónap lesz. Oké? Hanem akkor nyilván ez a nettó idő, amennyit önmagaddal foglalkozol. És hát igen, kitartónak kell lenni, mert csak így nem fogsz tudni megállni. Csak így nem fogja tudni az egód végérvényesen átvenni a hatalmát feletted. Csak így nem fogsz mindenkit ellenségnek tartani, aki eddig segített. Ugye az történik, hogy együtt dolgozol valakivel. Együtt dolgozom valakivel, nem lépem meg azokat a cselekvéseket, amiket meg kellene, hogy lépjem, akkor előbb-utóbb annyira bűntudatom van, szégyenérzetem van, bejön a kishitűségem, hogy minden problémámat arra az emberre fogom kiprojektálni, aki ugye eddig segített nekem. És azt fogom mondani, hogy te voltál a hülye, és én ezért vagyok szarban. Tehát hogy ezért nagyon fontos, hogy a tisztánlátásodat tényleg csak akkor tudod megőrizni, hogyha magas a rezgésszinted. Oké? Na, van-e valami kérdés ezzel kapcsolatban? Hogy mi az alfája és az ómegája annak, hogy az életed napról napra egyre jobb és jobb legyen?

Foglaljuk össze, oké? Tehát az első lépés, hogy a figyelmed fókuszát fordítsd magadra. A második lépés az az, hogy a gondolataidban tegyél rendet és kezdd el felülírni a tudatalattidban, az elméd mély rétegeiben elraktározott önkorlátozó hiedelmeket. Ha ez nincs meg, ha nem írod felül a paradigmáidat és a hiedelmeidet, akkor igazából nem fogod tudni, hogy egyáltalán érzelmileg hogy legyél. Mikor vagy jól, mikor tartasz a céljaid felé, és hogy egyáltalán mit cselekedj? Oké? Tehát ez nagyon-nagyon-nagyon fontos!

„Velem az a baj, hogy 1 éve rosszul lettem egyik éjszaka, és azóta mindig attól félek, hogy előjön. Ezért nem szeretek egyedül lenni.” „Futás, zene, film és még mi növeli az energiaszintet?” Meditáció, elcsendesedés, révedezés, természetben járás. Olyan támogató közegben levés, akiknek magasabb a rezgésszintje, akik elfogadóak veled. Például Krisztián, gyere a következő OtthonFa Club Kirándulásra! Legyél OtthonFa Club tag továbbra is! És akkor annak a támogató közegnek az óriási erejét magadénak tudhatod. Oké!

És hát ígértem nektek egy meglepetést itt, az Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol nem varázsolunk, meg nem mellébeszélünk, hanem tényleg azzal foglalkozunk, ami a probléma, és erre keresünk megoldást. Úgyhogy készítettem nektek egy felfrissített, csodálatos, új ebookot, amelyet pdf-ben tudsz majd letölteni a vásárlás után, aminek egy nagyon-nagyon ismerős neve lesz – és az OtthonFa Clubosok most örömujjongásban törnek ki a monitorok és a telefonok előtt -, mert ez az ebook nem más, mint a 303 pozitív megerősítés az önbecsülésszinted növeléséért. Ebbe 303 darab mondatot találsz, és természetesen egy hosszabb bevezetőt, ami segít neked jól ezt a fajta mentális felülírást elérni. Ugye azért ez lett a címe, hogy az önbecsülésedért, mert az a tapasztalat – ugye ez 2013-ban debütált, és utána nem volt megvásárolható, de az OtthonFa Clubosok addig ugráltak a fejemen, amíg újra elérhetővé tettük. Tehát abban fog neked segíteni, hogy ez a 303 mondat, ez teljesen lefedi a 4 intelligencia szintjét, és minden egyes olyan tudatalatti programot elkezd felhozni, feldolgozni, ami bármilyen életterületen téged akadályoz. Ha az az életterületed rendben van, akkor arra rátol, még pozitívabb leszel, illetve valahol, ha nagyon nagy beakadásaid vannak, akkor rengeteget fog segíteni. Úgyhogy ez a 303 pozitív megerősítés az önbecsülésedért, ezt felfrissítettem, kerültek bele új mondatok, kerültek ki belőle mondatok, úgyhogy azoknak is nagy szeretettel ajánlom, akiknek megvolt a régi kiadás. Mert ezt sokkal jobban fogjátok imádni, és a bevezetőben is sokkal-sokkal több mindenre kitérek, mint az előző pdf-ben. Úgyhogy ez egy hosszú-hosszú pdf, használjátok nagy-nagy szeretettel! Biztos vagyok benne, hogyha végigcsinálod, akkor csodás pozitív változások fognak beállni az életedbe, hiszen az elmúlt 5 évben rengeteg tapasztalat jött ezzel az ebookommal kapcsolatban. Úgyhogy nagyon-nagyon szeretem, úgyhogy nagy szeretettel küldöm nektek, használjátok rendszeresen és folyamatosan! És meg fogod tapasztalni, hogy amint elkezded használni, a gondolataid sokkal tisztábbak lesznek. Én köszönöm szépen, hogy ma aktívan itt voltatok, az Önismereti 33 élő Facebook műsorban. Találkozunk legközelebb, akkor is izgalmas témákkal várlak benneteket. Addig is hajrá önismeret! Gyerünk tovább! Sziasztok OtthonFások!