– Igen értem,hogy változom és én akartam, mégis fáj.
– Azért érzel magadban fájdalmat, mert érteni akarod. Érted, és ez szokásoddá vált. Érted, amire jön egy reakció, ami kivált belőled egy érzést. Eddig egy ilyen esemény, fájdalmat váltott ki belőled, mikor megértetted, mi történt. Most is ezt csinálod. Történik valami, berakod egy megfelelő fakkba, amire az van ráírva: “fájdalom generáló események”, és ezután jön a jól megérdemelt szenvedés.
– Hogyan lehet felülírni a címkét?
– Ohh nem, a fakkot kell kidobnod. És azt a helyet, ahol a fakkokat őrződ. Majd azt az emléket, hogy volt ilyen helyed, majd azt a kényszert, hogy mindent beskatulyázz, majd azt, hogy legyen véleményed a bármiről.
Amíg nem megfigyelője, hanem elszenvedője vagy az életednek, szívod az energiát mindenkitől.
Mind azt, ami veled történik Te generálod. MINDENT!!!
Amíg folyamatosan áthárítod másra a felelősséget, alszol.
Felébredni vágysz?
Ugyan. Csak harsogod, de nem teszed. A felébredés a felelősség vállalással kezdődik.
Utálnád azt érezni, hogy mindenért Te vagy a felelős, mert lelkiismeret furdalásod lenne? Bűntudatod? Szégyenkeznél?
NAGYON JÓ!
A következő lépés, mind ezek a romboló érzések elengedése.
Kemény munka? AZ!
Amíg ez a két lépést nem teszed meg, a felelősség vállalást és a megbocsátást, addig csak hazudod, hogy Te változni akarsz, fejlődni akarsz.
Mindenféle és bármiféle mankókat (spirituális eszközöket, technikákat)fogsz keresni, egyiket a másik után, hajszolva őket, megszállottan ugrálva, mint egy őrült ( az is vagy), csak hogy elkerüld a pillanatot, hogy szembenézz a valóság igazságával. Hogy szembenézz Önmagaddal!
Hazudod az életed. Mert mész a könnyebb út felé. Azt hiszed több út van? Csak egy út létezik. Azon jársz. Hogy könnyűnek, vagy nehéznek érzed, azt a hozzáállásod dönti el.
Nyavalyogsz, de nem döntesz!
Tehetetlenül halogatsz, de nem cselekszel!
Eljátszod a hited, de nem bízol!
 
Szerinted egy hamis, hazug jelen, milyen jövőt generál?
 
MIKOR LESZEL VÉGRE TELJESEN ŐSZINTE ÖNMAGADDAL?
 
Nem megy egyedül?
 
SOSEM VAGY EGYEDÜL!!!
 
Persze félsz meghallani a belső hangodat, mert akkor szembe kellene nézned önmagaddal. 
 
Szembe kellene nézned azzal az igazsággal, hogy egész eddigi életed hazugság volt.
 
Mind az, amiben hiszel igaz!
 
És Csakis Rajtad áll, hogy miben hiszel! Érted?
Azt mondod valamire: ez így van, hogyan is gondolhatnék mást róla, hát nem az a hazugság?
Honnan tudhatnál bármit is a dolgok valódiságáról, ha programok szemüvegen keresztül tekintesz öntudatlan teremtéseidre?
 
– Nagyon szédülök és hányingerem is van. A lázam is felszökött és azt érzem meghalok.
– Bátran vállald a halált. Hogy újjászületsz vagy sem, csak azon múlik, hogy tekintesz innentől kezdve önmagadra. Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, hidd el, jobb ha elmész. Nem azért vagy itt, hogy hazudj, hanem hogy áraszd az igazságot.
– Félek!
– Jó ez neked, hogy félsz?
– Nem.
– Akkor hagyd abba!
– Kíméletlen vagy!
– Ha végre magaddal foglalkoznál és nem önsajnálatból másokkal és hogy ki hogyan bánik veled, felszabadítanád önmagad. De Te még mindig azon agyalsz, hogy Te milyen sokat adsz másoknak és milyen keveset kapsz vissza.
Amíg mérlegre teszed e dolgaidat, hazug vagy! Hazugságból cselekszel. Titkon kincseket vársz és csodákat. Jóvátétel???? Ugyan! Félelem a következményektől arra sarkall, hogy adj! Azt hiszed ezzel feloldozást kapsz?
Te vagy kíméletlen önmagaddal! Hazugság spiráljaid megölnek. 
Én szeretlek Téged és türelmes vagyok.
 
Kár hogy eltékozlod ezt a csodálatos életet!
Én természetesen elfogadom a döntésed.
Te elfogadod a saját döntésed?
 
Szabad akaratodból választhatod meg, milyen életet élsz. Bár azt sosem értettem, hogy választásod után, miért nyavalyogsz? Ha nem tetszik, miért nem választasz másikat? Ha gyáva vagy változtatni, miért nem vagy elégedett?
 
Ohh, bárcsak megértenéd, hogy most semmi más dolgod nincs, mint a szeretetet választani.
Kattints az ingyenes értesítőért!

Pin It on Pinterest