Jelen és az ő nehézségei

 

– Mester! Nagyon nem vagyok most jól!
Végig mentem a múltamon. Volt olyan, hogy azt hittem belehalok, de végig csináltam! Feloldottam, amit kellett. Lépésről lépésre mentem, ahogy tanítottad.

Elfogadtam a jelenlegi helyzetemet, beláttam, hogy mindenért én vagyok a felelős. Megértettem, mely döntéseim vezettek a jelenlegi állapotomhoz.

Megbocsátottam magamnak és mindenkinek a múltbéli eseményekért. Sikerült megérkeznem az ismerőseimmel és a családommal az elfogadó szeretet állapotába. Ez nagyon felszabadító élmény volt!

Elengedtem a rossz lehúzó programokat és személyeket. Elengedtem a visszatartó szokásaimat.

Megérkeztem a szeretet állapotába. Elfogadom és szeretem magam, olyannak, amilyen vagyok. nagyon megnyugtató és biztonságot adó érzés szeretni magam. Szeretem magam, Mester és köszönöm, hogy megmutattad, milyen csodálatos vagyok! Tisztán látásom szépen alakul és ma már tudom, minden úgy történt, ahogy az a számomra a legjobb és ez bizonyosságot ad arról, hogy bárhogyan is döntök, ez mindig így van.

Hálás vagyok magamnak a kitartásomért, a döntéseimért, de leginkább azért, hogy elindultam az izgalmas kalandba a múltba. Most itt vagyok. Most vagyok itt! Figyelmem fókusza magamon, alkalmazom a tükör törvényét egyre többször és egyre tisztábban látom a belső és a külső folyamatokat. Értem, mi történik körülöttem és bennem. Felmásztam a Fára.

És most olyan üres és lehangolt vagyok. Enervált és kilátástalan. Mintha zuhannék vissza a múltba és nincs ami a jelenben tartson. Nem tudok horgonyt vetni a jelenben. Minden szürke.

Mester! Hova tovább? Hogyan lesz a jelenem csodálatos, felemelő és boldog? Mit tegyek, hogy szabadnak, könnyűnek, lazának, nyugodtnak érezzem magam?

 

– A jelen üres. És végtelenül teli. Mivel már kitakarítottad belőle a múlt visszatartó erejét. Rengeteg energiát és teret szabadítottál fel. Kelyhed, neked kell feltöltened, döntéseid és választásaid alapján érzésekkel, gondolatokkal, eseményekkel.

 

– Mester! Motiválatlan vagyok. A lelkesedés legkisebb szikrája sincs bennem. Tudom, hogy nincs olyan, hogy semmisem történik, de most mégis ezt érzem.

 

– Miért kelsz fel reggel?

 

– Hogy bemenjek dolgozni, hogy pénzt keressek.

 

– Valóban ezért élsz?

 

– Nem tudom. Olyan semmilyen minden. Semmi változást sem látok a külvilágomban.

 

– Vegyük végig, mi zajlik most benned.

Hatalmas transzmutáció után vagy. Most dől el, hogy előre fele mész, vagy a megrekedés és a visszaesés fenyeget.

Kitakarítottad a belső szobád, leültél megpihenni és hirtelen azt érzed, semmi dolgod. Az egod üvölt, hogy csinálj valamit, mert így nem tud uralkodni feletted, ha nem érzi magát hasznosnak. Elhiteti veled, hogy most elvesztél és félelmet kelt benned a jövőd miatt.

Végtelenül egyedül és magányosan érzed magad.

Kellett ez nekem? Kérdezed rémülten és szaladnál vissza a vackodba, vissza a komfortzónádba, hogy inkább legyen úgy minden, ahogy volt, a hazugságok, az illúziók, de legalább akkor jól érezted magad, még ha haldokoltál is.

Most dől el, hogy gyávaságból visszafordulsz, vagy határozott döntésed volt a változás. Hisztizel, mert már egy csomó energiát beletettél a fejlődésedbe, rengeteget szenvedtél és nincs semmi eredménye, csak a magány, a keresztre feszítés. Megkérdőjelezed, hogy megérte? Megérte a sok szenvedés, ha semmisem a jutalom? Hát nem nyugalmat, szabadságot akartál? Vigyázz mit kérsz, mert teljesül!

– Mester! Hova tovább? Nem fordulok vissza! Megyek tovább. De mondd meg: Hogyan?

– Azért vagy megrekedve, mert nem tudod hova tartasz. Mész az úton, de nincs ami motiváljon, nincs ami lelkesítsen, ami lendületbe hozna, ami mosolyt csalna az arcodra, amitől a belső erőd lángra kapna, amitől megállíthatatlannak és tettre késznek éreznéd magad! Erősnek és boldognak, szárnyalni szeretnél, repülni, de mind ehhez egy nagyon fontos dolog hiányzik! Ami irányba állítaná a fókuszodat!

– Célok, Mester! Célok kellenek!

– Igen. Önbecsülésed és a magadba vetett hited most már erős, most már tudod, hogy bármire képes vagy! Most már csak azt kell tudnod, hogy mit akarsz valójában!

– Mester, már most is sokkal jobban vagyok! Gyerünk tovább! Hogy kell célt tervezni és honnan tudhatom azt meg, hogy mit akarok valójában? Érzem már, hogy ez fogja bearanyozni a jelenem, ha vannak céljaim, hiszen ezek adnak értelmet életemnek. Tehát most a Hogyan?, a céltervezés! Tudom, hogy az út a fontos, és az, amivé válok a célom felé vezető úton, de cél az kell, hogy tudjam merre tartok! Rendben Mester! Most mi következik?

– Meg kell tanulnod jól és helyesen célokat kitűzni, hogy ne vessz el a hogyan-okban és a miért-ekben, hogy ne kerülj be újra elméd labirintusába!

– Rendben! Kezdjük!

---

Hogy megtudd és tisztán láthasd mit is akarsz valójában, mik a szívbéli céljaid, előtte rakd rendbe a múltad. Kezd ezzel: