Hogyan lehet ez csodálatos folyamat, felszabadító, öröm és boldogság forrása!
Mindenki tisztában van a közhellyel, hogy „a változás örök.”
Akkor miért próbálnak sokan mégis akkora erővel ellenállni neki?
És ha már a úgyis örök és elkerülhetetlen, akkor miért ne lehetne ez egy kellemes folyamat?
A Mester válaszol…
– Mester, ha elkezdek igazán önismerettel foglalkozni, akkor nem fog nagyon megváltozni az életem?
– Most is minden pillanatban változik az életed, a teremtésed által, csak most nem a tudatos döntéseid alapján. Az öntudatlan teremtés eredménye az az élet, amelyet most élsz, most tapasztalsz. Ha van benne olyan, amit szívesen „lecserélnél” benne, ebben nagy segítség az önismeret útja.
Nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni az életed, azért mert feltárod a benned szunnyadó csodákat és lehetőségeket. Csupán annyi változik, hogy a te döntéseid alapján teremtődik az életed, ezáltal sokkal jobban fogod magad érezni benne.
– Tudod, Mester, ha a változás annyi szenvedéssel jár, mint amit hallottam róla, akkor nem is biztos hogy én ezt akarom.
– A változás útját átélt nehezebb érzések egyetlen egy dologbólé fakadnak. A döntésképtelenségből. Amikor elkezdesz tisztán látni, és az egód őrjítő offenzívába kezd a tudatosságod ellen, mert ő nem akarja a változást. Ez a belső harc, a diszharmónia miatt élik meg sokan a változást szenvedéssel.
No, meg előfordul az is, hogy valaki éveken át kap jeleket, útmutatókat, iránymutatókat, de nem akarja őket észrevenni, így egyre nagyobb pofonokat, akár tragédiák sorozatát is átélheti, mire eldönti, hogy felhagy az öntudatlan teremtéssel.
Általában megvárjuk, hogy nagyon fájjon és akkor lépünk. Ez a két dolog, ami szenvedést adhatja a változás útján, ám valójában ez nem a változás eredménye.
Pont ellenkezőleg!
A szenvedés mindig akkor jön, ha nem változtatsz! amikor szembe mész ezzel az Univerzális törvénnyel, hogy mindig minden változik! Hogy az életben egyetlen egy valami örök: a Változás!
– Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy nem a változástól szenvednek sokan, hanem a változatlanságtól?
– Persze! amikor szembemész a természetes folyamatokkal, az mindig fájdalmas. PL.: ha nem eszel, fájni fog a fejed. Ha nem mész el a mosdóba, fájni fog a hasad. Ha nem mosol fogat, fájni fog a fogad. Ha nem változol, fájni fog az élet.
– Én leginkább az elengedést utálom a változásban. Van erre valami recept, hogy ne érezzem ezt olyan fájdalmasnak, nehéznek?
– Valójában nem az elengedés fájdalmas, hanem a visszatartás. Az elengedés felszabadító és csodálatos! Megkönnyebbülést, megnyugvást hoz. Az elengedéshez társított nehéz érzések abból születnek, hogy nem akarod elengedni azt, ami menni akar! És ez bizony őrjítő fájdalmakat tud okozni. Folyamatosan megsebez.
Ha nem mész el wc-re 1 hónapon keresztül, el tudod képzelni mi történne benned?
– Tehát nem az elengedés nehéz, hanem az, hogy nem engedek el?
– Persze! Csak mindig kell valakit, vagy valamit hibáztatni az egodnak, hogy ne tudj haladni az életedben. Oktalanul megvádolja a természetes folyamatokat, hogy azt hidd ezektől szenvedsz.
Gondolj bele, nem a pénztől szenvedsz, hanem a pénz hiányától. Mindig egy hiányállapot, az ami a szenvedésedet generálja.
A harmónia hiánya, a szeretet hiánya, a szerelem hiánya, a bőség hiánya, a boldogság hiánya, a változás hiánya.
Az agyad vagy hiányállapotban van, vagy bőségállapotban.
A hiányállapot gúzsba köt, a bőségállapota felszabadít!
A változatlanság hiányállapot, a változás pedig maga a bőség!
Tanuld meg jól kezelni a változás jeleit, hogy ne szenvedés legyen ez a csodálatos folyamat?
Képzeld el hogyan állnál a változáshoz, ha az felszabadító és örömteli folyamat lenne!
Nyilvánvaló, hogy mindenki vágyik a változásra.
Csak a fájdalmaitól rettegünk sokszor.
Új hozzászólások