Hogyan gátol a ragaszkodás a szabad életed megteremtésében? – Önismereti 33

Hogyan gátol a ragaszkodás a szabad életed megteremtésében?

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. Juhuuuuuu! Minden hétfőn este 7-kor itt vagyunk az Önismereti 33 műsorral azért, hogy az életedet könnyebbé tegyük, hogy rengeteg-rengeteg problémával kapcsolatban tisztánlátást kapj, hogy megkönnyítsd és boldogabbá és szabadabbá tudd tenni az életedet. Úgyhogy nagyon szeretjük az Önismereti 33 műsort. És mutasd ki te is ezt, oszd meg az idővonaladon vagy a kedvenc csoportodban a műsort, hogy mások is megkapják ezeket az információkat, hogy hálásak legyenek neked, hogy milyen sokat segítesz nekik a valódi önismeret útján.

Hogyha itt vagy, akkor írj egy hellot, egy sziát hozzászólásba, illetve írd meg azt is, hogy honnan nézed a mai műsort. És akkor vágjunk is bele! Ugye a mai műsorunk címe: Hogyan gátol a ragaszkodás a szabad életed megteremtésében? Ez egy nagyon-nagyon érdekes téma, nagyon sokat szoktunk vele foglalkozni Antaresen, és szóba is került az Önismereti Trénerképzőn is, tehát bízom benne, hogy nektek is sok-sok új információt, felismeréseket fog hozni a mai műsor azzal kapcsolatban, hogy hogyan gátol téged a szabad életedben, az érzelmi kiegyensúlyozottságodban az, hogyha esetleg van egy pár dolog, amihez ragaszkodsz, vagy hogyha a gondolkodásmódod alapja a ragaszkodás. Na de, hogy mit is jelent ez és hogyan lehet ebből az egész őrületből kijönni, hogy felszabaduljunk, erről fogunk majd a mai műsorban beszélni!

Közben én is rákukkantok a videóra, hogy lássam én is a hozzászólásaitokat. Azt mondja, hogy, egy pillanat. Ó, szuper, oké! És akkor már látom, hogy Horváth Bettina, Csordás Ági, Hajabács Ati itt van velünk. Juhuuuu! Sziasztok! Horváth Pali, Rendi Rencsi, Hidasi Ildikó, Edina Vadon, sok-sok ismerős név. Hello Gábor Niki! Karolina, Laci, gondolom, Robi is nemsokára megérkezik. És akkor mehetünk is ebbe az őrületbe bele! Hogy miért ennyire fontos a téma és miért hívom őrületnek? Ez azért van, mert a paradigmáink, a rögzült gondolataink és a szocializációnk sajnos abba az állapotba vitte a gondolkodásunkat, hogyha már megszerzünk valamit, akkor ahhoz ragaszkodjunk, és minél inkább szorítsuk magunkhoz. Ez Magyarország történelmi hátterének is köszönhető, hogy kialakult ez a védekezési mechanizmus és abszolút alapját képezi a mai ember gondolkodásmódjának. Viszont Anthony de Mello, illetve rengeteg személyiségfejlesztő nagy gurutól már jól tudjuk, hogy aki ragaszkodik, az természetesen nemcsak magához ragaszt dolgokat, de teljesen rabjává válik annak, amihez ragaszkodik. Legyen ez tárgy, egy személy vagy bármi.

Pont – hányadik hét is van most, azt hiszem, hogy 26. hétnél járunk -, és pont most írtam az OtthonFa Clubban – minden héten írok önismereti előrejelzést a Club tagoknak -, és nekik is írtam, hogy ezen a héten nagyon szélsőséges energiákat fogunk megélni. Hiszen egyszerre érezheti magát valaki nagyon jól, nagyon felszabadultan, nagyon motiváltan, nagyon lelkesen, nagyon szeretettelien, illetve a másik véglet, hogyha valaki esetleg az alacsony minőségekbe ragad gondolatilag, akkor az ego rabságában érezheti azt, hogy ragaszkodik, hogy nem tud elengedni, hogy minél inkább szorítaná a marka azokat a dolgokat, amikhez ragaszkodik. És ez természetesen nemcsak tárgyakhoz, emberekhez, személyekhez, hanem érzésekhez és gondolatokhoz is kötődik. Amikor nem tudunk valakinek megbocsátani, és ragaszkodunk a fájdalmainkhoz, a sértettségünkhöz, az igazságunkhoz, akkor az rengeteg-rengeteg energiát vesz el tőlünk, hogy fel tudjuk szabadítani a tudatunkat. Tehát nagyon fontos, hogy ezt tisztán lássuk, ezt az egész működési mechanizmust. És hogyha ezt tisztán látjuk, akkor már tudunk dolgozni azért, hogy felszabadítsuk magunkat ettől a rögzült paradigmától. A mai fő kérdésünk az az, és erre várok tőletek tapasztalatokat, nehézségeket, hogy ugye a ragaszkodás ellentéte a könnyed elengedés, a megengedés, az elfogadás. Hogy hol van az életetekben olyan terület, olyan személy, olyan tárgy, olyan szituáció, amivel kapcsolatban azt érzitek, hogy már nagyon régóta próbáljátok elengedni, megszüntetni a vele való érzelmi kapcsolatot, hogy ne jelenjen már meg a tudatodban, és állandóan felbukkan egy volt pasi, egy volt barátnő, egy volt munkahely, egy volt szituáció, és egyfolytába előjön, és kínoz, és rág érzelmileg, és totálisan leszívja az energiádat és leesik a rezgésszinted? Úgyhogy ha vannak ilyen tapasztalataitok, akkor feltétlenül írjátok meg és itt, a műsorban máris fogok rá ötleteket, megoldásokat, megoldási kulcsokat adni azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen helyzeten hogy lehet túl lenni, hogyan lehet megszüntetni a ragaszkodást!

Na és akkor, mivel ugye a mai témánk – és hogyha megkaptad a hírlevelet, akkor biztosan látod, hogy rengeteget írtam már hírlevélben is erről -, hogy hogyan gátol a ragaszkodás a szabad életedben. Nézzük meg először is, hogy próbáljuk meg értelmezni ezt a szót! Én rákerestem a Wikipédián, a Wikiszótárban, egyéb oldalakon, hogy hogyan is definiálják a ragaszkodást, és nagyon érdekes, egymással ellentétes információkat találtam. Tehát teljes paradox a helyzet azzal kapcsolatban, hogy ki az, aki pozitívnak ítéli meg a ragaszkodást, és ki az, aki esetleg negatívnak vagy gátló tényezőnek ítéli meg. Müller Péter, Popper Péter is rengeteget írt a ragaszkodásról, és ők számomra hitelesek, és ők abszolút – Müller Péter is azt írja, hogy aki ragaszkodik, ő nem szeret. Mert hogy a szeretet, az szabad. Szabaddá tesz a szerelem, szenvedély, szabaddá tesz, hogy ott nincs helye a ragaszkodásnak. Úgyhogy nagyon érdekes dolgokat találtam, és remélem, hogy így a mai műsorban ezt sikerül is valamilyen szinten rendbe rakni, és legalább egy pár gondolatot elindítani a fejünkben azzal kapcsolatban, hogy hogyan szabaduljunk meg ettől az őrülettől, mert ez tényleg egy őrület.

Na, mi a ragaszkodás? Én összeírtam egy pár dolgot, ami jellemzi azokat az embereket, akikre egészen biztosan érvényes az, hogy ragaszkodó gondolkodásmódjuk van. Ez azért nagyon érdekes, mert hogyha felfedezel magadon egy olyat, hogy fú, ragaszkodsz a párodhoz, vagy ragaszkodsz az autódhoz, vagy ragaszkodsz a bármihez, akkor alapvetően nem mondhatjuk azt, hogy én nem vagyok ragaszkodó, de csak a páromhoz ragaszkodom. Mert akkor elmondhatjuk általánosságban, hogy a gondolataink összességében egy ragaszkodó hozzáállásra vannak beállítva. És akkor ezt el kell fogadnunk, tehát már itt jön egy elfogadás, ami ellen az ego lehet, hogy ágál, de kérlek, hogy próbáld meg elfogadni. Aztán ami nagyon érdekes itt a ragaszkodásnál, hogyha figyeljük a szót is, ugye arról beszél, hogy ragaszt, odaragaszt, odatapaszt, odaköt magához dolgokat. És ugye ebből is látható, hogy például aki ragaszkodóan éli meg a szeretetét, vagy a szerelmét, a párkapcsolatát, a házasságát, a baráti körét, a munkahelyén való részvétét, akkor egészen biztos, hogy birtokló szeretetben van. A birtokló szeretet, az azt jelenti, hogy enyém vagy. És különböző elvárásokat támasztok feléd, és megfelelési kényszerben boldoggá akarlak tenni, hogy örökre enyém maradj! Hát mi is van emögött? És legtöbbször a ragaszkodás mögött ott van egy félelem. Hogy azért ragaszkodunk, mert a veszteségtől való félelmünk, az óriási nagy. Azért alakul ki bennünk a ragaszkodás, mert gyermekkorban biztosan történt egy csomó olyan, hogy elvesztettük a kedvenc macinkat, és hogy mennyire szerettük, mennyire ragaszkodtunk hozzá! Minden ragaszkodás mögött ott van egy veszteségtől való félelem. Aki ragaszkodik a munkahelyéhez és nem mer váltani, benne benne van az a félelem, hogy „Úristen! Találok jobbat? Találok ugyanolyat, ahol így érzem magam? Ahol legalább ennyi vagy még több pénzt fizetnek?” Vagy egy kapcsolatban, hogy „Úristen! Hát nem annyira jó, de nem akarok szakítani, mert mi van akkor, ha nem találok soha többet ilyen rendes embert, mint akivel együtt élek?” Tehát a ragaszkodás mögött – és ezt írd föl kérlek az Önismereti 33 füzetedbe -, hogy a ragaszkodásunk mögött mindig ott van egy félelem. Ez a félelem általában a veszteségtől való félelem, hogy azért kezdünk el ragaszkodni, szorítani, mert félünk attól, hogyha nem ragaszkodunk ennyire, nem uraljuk, nem kontrolláljuk az adott embert, az adott szituációt, akkor ő elhagy minket. Nagyon sokat beszélgettem, skype-oltam csajokkal, pasikkal, és az tűnt fel, hogy például az önismerettel kapcsolatban van egy olyan félelmük, hogyha megismerik saját magukat, akkor „Úristen! Már nem fog szeretni a párom. Mi van akkor, ha magamat se fogom szeretni? Hogyha nem leszek olyan jó, mint amennyire most azt gondolom, hogy jó vagyok.” És akkor az emberek visszafogják a fejlődésüket, nem merik átlépni a komfortzónájukat, mert mi lesz, ha….. És itt a következő félelem, a jövőtől való félelem, amikor a jövőbe kivetítünk egy negatív lehetséges verziót, hogy mi fog történni. És mivel azt gondoljuk, hogy „Úristen! Nehogy az történjen! Vagy ha az történik, akkor mi lesz?” Ugye ennek eredményeképpen a ragaszkodásunk még jobban erősödik. Ezek nagyon érdekes dolgok! Pszichológiai szempontból is érdemes ezzel foglalkozni, hiszen az elhagyatottságtól való félelmünk, az egyedülléttől való félelmünk, a ’nem szeretnek’ állapottól való félelmünk, ezek mind-mind erősítik a ragaszkodásunkat. Ugye nagyon sokszor, amikor valakiről kiderül, hogy halálos beteg, akkor azért fordul magába, azért depressziós, mert annyira ragaszkodik az élethez, a szeretteihez, hogy nem akarja elfogadni azt, ami vele történik. Ez egy szomorú sztori, de ugye ezekről is kell beszélnünk.

Aztán nagyon érdekes, hogy ugye említettem az előbb, hogy aki nagyon ragaszkodó gondolkodásmódban van – „Én tudom jól a dolgokat!” „Én sokkal ügyesebb vagyok!” „Miért nem így csinálja a párom?” „Miért nem úgy történnek a dolgok?” Tehát biztosan van egy kontroll, irányítás mániája, ami azt jelenti, hogy kívül, a külvilágát, a körülményeit akarja folyamatosan úgy megváltoztatni, ahogy az neki kényelmes, ahogy az neki jó. Úgy akarja a párját „nevelni”, hogy az számára kielégítő legyen. Hogy úgy viselkedjen, úgy gondolkozzon, úgy érezzen. Aztán ide tartozik még az is, hogy mindenkivel kapcsolatban – ugye a kontroll, irányítás mánia -, mindenkivel kapcsolatban, aki nem úgy gondolkodik, nem úgy érez, nem sajnál engem, nem ért velem egyet, nem az én igazamat támogatja, azokkal kapcsolatban azt érzem, hogy támadnak engem. És ez is a ragaszkodás az én elgondolásaimhoz. Tehát nagyon sokan, amikor feltesznek egy kérdést például az OtthonFa Clubban is, és hogy ez is pszichológia, hogy felteszünk egy kérdést, de van egy számunkra kényelmes, kellemes, egy elvárt, egy megnyugtató válasz. És egészen addig, amíg nem kapjuk meg azt a választ, addig azt érezzük, hogy nem értenek meg minket. Ez is nagyon érdekes! Ha ragaszkodunk a bennünk lévő tényekhez és nem vagyunk befogadóak, nem vagyunk nyitottak, akkor egészen addig, amíg valaki azt nem mondja vissza nekünk, amit mi magunkban kényelmesnek, kellemesnek érzünk, egészen addig azt érezzük, hogy ő nem szeret és nem ért meg minket. Ugye a szimpátia is ebből adódik, hogy az a szimpatikus, akivel azt érzem, hogy megért engem, jó fej, együtt tudunk gondolkodni. És hogyha az az ember, ne adj’ Isten bekérdez egy olyat, vagy nagyon őszinte, vagy azt érzem, hogy megsért, akkor már azt érzem, hogy bánt engem. Mert hiába ragaszkodok én az elvárásaimhoz, hogy az, akit én szeretek, hogyan kellene, hogy viselkedjen. Alapvetően ez is a ragaszkodás miatt történik – a csalódás, a fájdalom, a sértettség állapota.

Na és akkor, közbe nézzük, hogy jöttek-e kérdések! Hááá! Jöttek, nagyon örülök! Azt írja Enikő, „Sziasztok! Bogi nekem kicsit zavaros a hang, de a lényeget hallom!” Oké! Jó. Nézzük, hogy „Nekem leginkább a múltban megélt kudarcok ’ragadnak’ hozzám.” – írja Málna. „Az egóm felhozza állandóan és ’figyelmeztet’”. Ez azért van Málna, mert ahhoz ragaszkodsz, hogy a figyelmed fókusza a múltban van. Tehát amikor az egód felhozza ezeket a múltbéli sztorikat, amik meg kiváltanak belőled valamilyen érzést, ez azért történik, mert ahhoz az érzelmi függőséghez ragaszkodsz, amit ezek az emlékek kiváltanak belőled. Ugye érzelmileg függünk, tehát az érzelmeink kémiai útján keletkeznek meg a testünkben, és hogyha megszoktunk már egy adott érzelmi beállítottságot – ez olyan, mint a függőség, a drogfüggőség, az alkoholfüggőség, a bármilyen függőség -, és hogyha nem azt az érzést érezzük, akkor bizony indukáljuk a gondolkodásmódunkat, hogy újra kiváltsa belőlünk ezeket az érzéseket. Tehát alapvetően ugye nem lehetünk abban a felelősséghárításban, hogy ezt az egóm csinálja. Oké, hogy az egóm csinálja, de nekem kell uralni az egómat. Tehát ilyenkor az a legfontosabb, hogy tanuld meg az erős, intenzív és határozott figyelemfókuszálást, hogy ide fókuszálj, a dolgodra, ami most van. Általában azt szoktam mondani, akinek össze-vissza járkál a fókusza és a gondolatai a múltban meg a jövőben, nincs elég dolga, mert bőven van ideje arra, hogy agyaljon. Tehát mindig az adott dologra fókuszálunk, arra, ami most történik! És hogyha bejönnek ezek a régmúltból előhívott szituációk, akkor természetesen azokkal dolgoznod kell. Azért jönnek elő, mert ott még nem bocsátottál meg, ott még nem fogadtál el valamit, van benned valami érzelmi tüske, ami fáj, amivel csalódtál vagy megbántódtál, vagy bármi. Nem dolgoztad fel. Úgyhogy érdemes ezeket figyelni, kiírni, hogy mi ez a sztori és feldolgozni. Jó? Az OtthonFa Clubban meditációkat, technikákat rengeteget találsz ezzel kapcsolatban. Jó?

Közbe nézem, hogy jött-e még kérdés. Oké! Egyelőre nem látok több kérdést. Tehát az volt a mai kérdésünk, hogy milyen tapasztalataid, nehézségeid, beakadásaid vannak azzal kapcsolatban, hogy vannak olyan dolgok az életedben, amik folyamatosan, újra és újra előkerülnek? Ugyanis ott tetten érhető a ragaszkodás a valamihez. Aztán menjünk még tovább, hogy mit is jelent a ragaszkodás! Amikor például valaki féltékeny a párjára, vagy féltékeny mások sikereire, vagy féltékeny a gyerekére, a barátnőjére, tök mindegy, de hogy megjelenik benne a féltékenység, irigység érzése. Akkor ez is egy gondolathoz való ragaszkodás! Ami azt jelenti, hogy te magadról azt gondolod, hogy nagyon sokat teszel, nagyon sokat törekszel, és hogy miért van az, hogy mondjuk nálamnál gyengébb képességű emberek sokkal többre viszik, sokkal sikeresebbek, sokkal boldogabbak, sokkal könnyebbek az életük? És hogy itt is fellelhető, hogy a féltékenység mögött milyen ragaszkodás van. A ragaszkodás tárgya ugye megint az, hogy én nem vagyok elég jó. Én nem vagyok szerethető. Én, engem nem szeretnek annyian. És beindul a veszteségtől való félelem. „Hogyha a párom sokkal sikeresebb lesz, mint én, akkor fog-e engem szeretni?” „Hogyha a munkatársam ügyesebben végzi a projektmunkát, akkor mi van akkor, hogyha a főnök őt fogja szeretni, engem meg kirúgnak?” Tehát itt is tetten érhető egyszerre a veszteségtől való félelem és a jövőtől való félelem. „Hogy elveszítek valamit. Mi lesz akkor?” Oké? Tehát a ragaszkodás mögött mindig ezek a félelmek vannak, állnak fenn. Jó!

És akkor menjünk tovább, hogyha nincs most több kérdés. Miért jó neked, hogyha lepakolod a ragaszkodásaidat? Ugye az önismeret útján rengeteget találkozol azokkal a kifejezésekkel, hogy engedd el, fogadd el, fogadd be, legyél nyitott, legyen változásra kész a gondolkodásod. Hogy ne ragadj bele szituációkba, folyamatosan írd felül a paradigmádat! Ugyanis a világunk, az folyamatos változás. Minden pillanatban minden változik. Éppen ezért, hogyha ragaszkodunk valamihez, akkor az energetikailag odatapaszt, odaköt. Teljesen mindegy, hogy egy emberhez, egy szituációhoz, egy meg nem bocsátott dologhoz, akkor is azt érezzük, hogy olyan, mint hogyha, amikor a – hogy hívják ezt -, légballon, amibe emberek beleülnek, és ilyen nagy lufi, és fölszáll. Abba mikor beleülsz és fel akarsz szállni, de ki van kötve egy csomó kötéllel. Nem tudsz magasba szállni, nem tudsz továbbhaladni. Hiába emelkedtél fel a föld felé egy pár méterrel, de akkor is ki vagy kötve! Na, a ragaszkodást ugyanígy kell elképzelned. Hogy energetikailag teljesen lehorgonyoz téged azokba a problémákba, azokba a haragokba, azokba a meg nem bocsátásokba, azokba a félelmekbe, amik ott élnek benned folyamatosan. És hogyha ezekkel nem nézel szembe, hogy „Igen, ragaszkodom a páromhoz. Úristen! Lehet, társfüggő vagyok. Lehet, hogy igazából egyfolytába attól félek, hogy el fog hagyni, mert alacsony az önbecsülésem. Oké! Akkor dolgozom az önbecsülésemen meg az önszeretetszintemen, és megszűnik a ragaszkodás.” Tehát hogy így kellene feloldani magadban ezeket a lehorgonyzásokat, mert egészen addig, amíg ezek ott vannak benned akár mentális, akár érzelmi, akár fizikális szinten, nem fogsz tudni szabaddá válni. Márpedig aki nem szabad, nem boldog, nem érzi magát békében, nincs belső béke állapota. Hiszen aki folyamatosan félelemben van – veszteségtől való félelemben, félelmet érez a jövővel kapcsolatba, hogy „úristen, mi lesz ha…” -, az az ember egy folyamatos belső – hát ezt úgy szoktam hívni, hogy – ilyen önrágásban van. Hogy folyamatosan rágja a saját energiáját, rezgésszintjét, ezért nem tud egy szinttel feljebb lépni. Hiába meditál, hiába csinál spirituális gyakorlatokat, hiába mantrázza a megerősítő mondatait, ameddig ezeket a ragaszkodási gócpontokat nem oldja föl, addig bizony nem tud felszabadulni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy amíg ragaszkodás a gondolkodásunk alap beállítottsága, addig nem is tudunk igazából fejlődni. Tehát nagyon sok tanítványom van, és köztük van jó pár olyan, akik folyamatosan hasonló kérdéseket tesznek fel hasonló témában. Kapnak rá választ, kapnak rá technikát, hogy mentálisan, spirituálisan, érzelmileg, fizikálisan milyen lépéseket kell megcsinálni. Eltelik egy kicsi idő és újra felteszi ezt a kérdést. És hiába csinálja meg az otthoni fejlesztő feladatát, amit kiadok neki, egyszerűen a lényegi, esszenciális gondolkodásmódja nem változik, mert ezeket a ragaszkodásos lefixálásokat nem oldja fel. Vagy például sokszor hallottam olyat, hogy valaki mondja, hogy – ugye nagyon sokat dolgozunk az OtthonFa Clubban a megbocsátáson -, hogy őneki nem tud megbocsátani. „Hogy annyira szörnyűséget követett el ellenem, hogy nem vagyok képes rá, hogy megbocsássam. Sosem fogok neki megbocsátani! Nem is akarok neki megbocsátani.” És ugye Buddha is rengeteget beszélt róla, vagy bármelyik tanítást nézed, akkor alapvetően a megbocsátás felszabadulás. Nem a másikat oldozod fel a bűnei alól, mert hogy azzal majd foglalkozzon ő, meg a karmája, meg stb., stb. Hanem azért bocsátunk meg valakinek, hogy saját magunkat felszabadítsuk attól, hogy ragaszkodunk a fájdalmunkhoz, a csalódásunkhoz, a múltbéli keserű érzéseinkhez. És hogyha meg tudunk bocsátani, ha érzelemmentessé tudunk válni azzal a személlyel, vagy azzal a szituációval kapcsolatban, akkor máris megszabadultunk egy adott ragaszkodási fixációtól. Oké!

Aztán Edina írja, „Ha valaki megváltoztatja a párját, mert úgy gondolja, hogy neki is vele hasonlóan kell gondolkodnia, éreznie valamit, viszonyulni a valamihez, valakihez. Miért dobja utána el a párját azért, mert megváltozott? Előbb megváltoztatja, utána pedig már nem tetszik az új másik?” Nagyon jó! Igen, nagyon-nagyon rátapintottál a lényegre. Gondolj bele, hogy beleszerettem a Losiba. Mit tudom én mikor. 2013-ban. És 2018 van. Rengeteget változtunk. De nem úgy változtam én sem, meg Losi sem, ahogy mi elvártuk volna egymástól. Hiszen ha a Losi az én elvárásaim szerint változna, akkor már nem is az az ember lenne, akibe beleszerettem. Tehát teljesen egyértelmű, hogy kiszeretek belőle. Én azt gondolom, hogy hát „bűn”, de hogy nem a vallások szerint, de hogy inkább ilyen nem is tudom. Tehát hogy bántalmazás az ember ellen, amikor valakitől elvárjuk azt, hogy olyan irányba, vagy úgy változzon, ahogy mi akarjuk. Az az ember, aki pedig eleget tesz annak, hogy megváltozik ilyen irányba, ő teljesen alárendelt szerepbe kerül, teljesen a béka popsija alá kerül az önbecsülése, az önszeretetszintje, a bármi. Igazából rabszolgája lesz annak, aki elvárja a másiktól, hogy hogy változzon. Azért ez eléggé jellemző sajnos ma még a párkapcsolatokban. De hát nagyon sokat dolgozom azon, hogy ez ne így legyen. Hogy ne arról szóljon a párkapcsolat, hogy folyamatosan hatalmi drámák, érzelmi zsarolások és hisztik legyenek, hogyha a párom nem úgy dönt, ahogy én akarok. Sajnos ez azért jellemző még a párkapcsolatokba, de egyre kevesebb. Tehát azért hagyja el a megváltozott párját, mert már nem az az ember, akibe beleszeretett. A saját képére formálta és igazából semmi se köti hozzá.

„Hogyan győzzük le a félelmet a veszteségtől?” – írja Rózsa. Nagyon jó kérdés! Ugye nagyon fontos hozzá, hogy a veszteségtől való félelem, az azért alakul ki az emberben, mert egy alacsony önbecsülés miatt azt érezzük, hogyha valamit elveszítünk, akkor mi kevesebbek leszünk. Ugye ez teljesen szembemegy az univerzum adakozás törvényével, hogy adj, adj, adj magadból. Mindent! Áraszd ki magadat, és akkor sokkal többet kapsz vissza. A veszteségtől való félelem azért alakult ki, mert bennünk van az a fajta – hát ezt hogy mondjam szépen –, harácsoló attitűd, hogy minél több mindent begyűjtök magamnak, és akkor ebből már nem engedek, és még többet akarok. De kifele meg nem adok. És amikor ez a fajta ősi program ott van bennünk, akkor folyamatosan attól félünk, hogy a már megszerzett embert, vagy szerelmet, vagy munkahelyet, vagy pénzt, vagy tárgyi javakat, hogy el fogunk veszíteni. Tehát meg kell érteni, hogy neked pontosan mihez kapcsolódik a veszteségtől való félelmed! Pénzhez? Párhoz? Munkahelyhez? A birtokolt dolgaidhoz? És egyetlen egy dolgot tudsz tenni, hogy figyeld meg, hogy mi van akkor, hogyha ezekből a dolgokból adsz tovább. Tehát hogyha van egy szerelmed, akkor nem akarod kisajátítani, hanem hagyod, hogy legyenek ismerősei, legyenek barátai, inspiráló közege, támogató közege. Vagy hogyha vannak birtokaid, dolgaid, ajándékozz el belőlük. Tehát tapasztald azt meg, hogy minél többet adsz oda magadból másoknak, annál többet kapsz vissza! Minél szabadabban érzi magát melletted a párod, te is annál szabadabban fogod magad érezni. Tehát a veszteségtől való félelemből úgy tudsz kijönni, hogyha elfogadod azt a tényt, hogy azért, hogyha te elveszítesz valamit, még nem leszel kevesebb. Ne a külvilághoz, ne a tárgyakhoz ragaszkodj, hanem szabadítsd fel magad a ragaszkodástól, és akkor el fog múlni a veszteségtől való félelem.
„Féltem a gyerekemet, a lányomat, hogy bajba kerül.” Ez egy teljesen természetes anyai ösztön, Rózsa, hogy félted a gyermekedet. Az már nem mindegy, hogy ezt hogyan kommunikálod felé. Tehát bezárod, börtönbe zárod, vagy otthon rágod a körmöd, miközbe hagyod, hogy tapasztaljon?

Azt írja Zita, hogy „Nekem inkább a szégyenérzet jön fel a féltékenység mellett, ha pl. a páromnak úgy érzem, szimpatikus egy másik nő. Ez inkább alacsony önbecsülés?” Ugye a féltékenység, az mindig abból adódik, hogy meg kellene vizsgálnod, hogy milyen a torzult szeretetnyelved. Mert a féltékenység általában birtokló szeretetnyelvre utal rá, hogy az enyém vagy, nem lehetsz másé. És természetesen a te oldaladról még ott van mögötte az alacsony női önbecsülés. Hogy nem érzed magad elég jó nőnek, elég szépnek, hogy a párod veled akarjon lenni. Ugye a férfiaknál ez a vadászösztön teljesen normális. Tehát az, hogyha egy pasi minimálisan flörtöl egy nővel, az még nem jelenti azt, hogy téged ott akar hagyni, vagy a másik nővel akar szexuális kapcsolatot létesíteni. Erről érdemes beszélni, hogy hol van a határ a párkapcsolatban! De az biztos, hogy dolgozz az önszeretetszinteden, az önbecsülésszinteden és beszéljetek erről a pároddal, hogy igazából miért érzed ezt! Mert lehet, hogy nem is az adott pároddal kapcsolatban jött fel a féltékenység, hanem egy régi kapcsolat. Vagy az is lehet, hogy szülői minta, szülői program, és neked ehhez semmi közöd nincs.

„Egy ismerősöm megjegyezte, hogy a beszélgetések alkalmával nem figyelek eléggé másokra – írja Imi -, az számít csak, amire én gondolok. Miért van ez?” Hát azért, mert így van. Tehát hogyha az Asszertív Kommunikáció Tréning szerintem megvan már neked, Imi. És ronggyá hallgattad, remélem, akkor ott ugye számtalanszor elmondom, hogy ugye az asszertív kommunikáció, amikor megegyezésre akarok vele jutni, a 4. lépésig folyamatosan megértő figyelemben a másikra figyelek. Hogyha nem hallgatod végig a másikat, ha felteszel egy kérdést, de belevágsz a szavába, hogyha nem vagy nyitott arra, amit ő mond, mert mondjuk egy okoskodó attitűd jön elő veled szemben, mert te foglalkozol önismerettel, ő meg nem, és akkor azt gondolod, hogy te már feljebbvaló vagy. Tehát ez rengeteg dolog miatt lehet. Általában az önismereti utazók nagy része a 3. és 6. hónap között folyamatosan átesnek ezen az okoskodó attitűdön. Én is átestem rajta. Úgyhogy ez teljesen természetes. Hogy „Mindenki hülye, aki nem foglalkozik önismerettel!” „És ő nem tudja!” „És miért nem azt csinálja?” Volt egy nagyon jó példa erre! Amikor gyakoroltuk a kérdezéstechnikát valamelyik Antares Tréningen, és akkor az egyik tanítványom mondta, hogy hát beszélgetett az egyik munkatársával, és akkor mondta a munkatársa, hogy hát, hogy nem olyan jó a párkapcsolata. És akkor mondta a srác, hogy megkérdeztem tőle, hogy „És anyáddal milyen a kapcsolatod?” És akkor mondtam neki, hogy „Figyelj! Tehát hogy ezt így fel kéne vezetni. Tehát hogy ő ettől szörnyethal.” Úgyhogy az a kérdés Imi, hogy mennyire vagy toleráns, alázatos a másik emberrel? Mennyire foglalkozol azzal, hogy ő hol van tudatosságban, hogy hol tart az evolúciójában, hogy egyáltalán érdekli-e őt az, amit mondasz? Érdemes neked is, mondom, ronggyá hallgatnod a Kommunikációs Tréningemet, és akkor nem lesz ebből ilyen probléma.

„Ha észrevétlenül folyik ki a pénz, annak lehet köze a pénzhez való ragaszkodáshoz? Ilyenkor mire érdemes figyelni?” Ha eltűnik a pénz, akkor igazából én azt gondolom, hogy ez nem a pénzhez való ragaszkodás, hanem hogy a szegénységtudatnak van egy olyan része, amikor ugye hát azt szoktam meg, hogy nincs pénz. És hogyha jön pénz, meg van pénzem, akkor égeti a zsebemet. És hogy mindig kell valamit találnom, amire el tudom költeni, hogy visszarendezzem azt az egyensúlyi állapotot, hogy nincs pénz. Miért? Azért, mert ezt szoktam meg! És hogyha ezen a szokásomon változtatni akarok, akkor felül kell írni a paradigmáimat, folyamatosan, hogy pénz van, pénz van, pénz van. És ugye a szegénységtudat egy másik aspektusa, amikor az ember egyfolytába költekezik, mindenre kompenzál, és akkor hirtelen eltűnik a pénz még akkor is, hogyha sokkal több jön be, mint eddig. Úgyhogy nem a pénzhez való ragaszkodással van kapcsolatban, hanem ahhoz, hogy égeti a zsebedet a pénz.

Laci írja, „Az extrém sportok, vágyak, szenvedélyek és szokások vezethetnek ragaszkodáshoz?” Ugye a ragaszkodás függőség is. Tehát hogyha valaki függőségből, nemcsak azért, mert élvezi vagy szabadnak éli magát, hanem mert annyira nem tudja a hétköznapokban megélni a lelkesedést, a szenvedélyt, hogy kell valami őrület, halál közeli élmény, ami felviszi az adrenalin szintet, akkor az abszolút függőség és ragaszkodás.

„Itthon rágom a körmöm, miközben hagyom, hogy tapasztaljon, de érzem, hogy bajban van a lányom. Ezért félek, rettegek.” Hát Rózsa! Én azt gondolom, hogy nyilván az, hogy van egy nőnek egy olyan aspektusa, egy olyan személyisége, hogy anya, akkor azt a szerepünket is folyamatosan fejleszteni kell. Ez nagyon nehéz. Az OtthonFa Clubban is rengeteget beszélünk így a „gyereknevelésről”, így pszichológiai oldalról, meg generációk oldaláról. Én azt gondolom, hogy folyamatosan érdemes fejleszteni az anya szerepedet, hogy hogyan válj le róla. Rengeteg irodalom van ezzel kapcsolatban, hogy hogyan tudunk nem aggódni, nem félteni. Alapvetően egyébként az aggódás, a féltés bizalomhiány. Tehát hogy képes-e arra a gyermeked, hogy megóvja magát, megvédje magát. Tehát abszolút az anya szerephez való, anyatigrishez való ragaszkodás ez a fajta félelem. Jó?

Közbe kérdezzetek még, hogyha van esetleg kérdés! Én itt áttúrom, hogy jött-e közbe még kérdés. Oké! Nem. Na, és akkor menjünk tovább gyorsan! Mert mi a megoldás arra, hogy megszabadulj a ragaszkodásaidtól? Kicsit belenyikorogtam. Tehát a megoldás, amit el kell döntened magadban és célul kell kitűznöd az, hogy felszabadítod magadat a ragaszkodás attitűdjétől és gondolkodásától. Tehát hogy nem vagy ragaszkodó gondolkodásban. Ezt a célt kell kitűzni! Ehhez kell meghozni döntéseket. Hogy „Felszabadítom magam a féltékenységtől, a bűntudattól, a félelmektől.” Tehát összeírsz egy csomó dolgot, amiből most már egyértelműen látod, hogy mihez ragaszkodsz. Pénzhez, párkapcsolathoz, munkahelyhez, bármihez. Azért, mert valamivel kapcsolatban megszüntetjük a ragaszkodásunkat, bejöhet az a félelem, hogyha nem ragaszkodom hozzá, akkor el fogom veszíteni. Tehát hogy ez egy ilyen nagyon genyó dolog, tudom! De hogy ezért kell vele sokat dolgoznunk és foglalkoznunk. Tehát kitűzted a célt, meghozod a döntéseket, hogy „Felszabadítom a páromat a ragaszkodásomtól.” „Felszabadítom magamat attól, hogy a páromhoz ragaszkodjak.” „Felszabadítom magam, hogy a pénzhez ragaszkodjak.” „Felszabadítom magam, hogy a munkahelyemhez, az állásomhoz ragaszkodjak.” „Felszabadítom magam, hogy a biztonságra való törekvéshez ragaszkodjak, hogy a kudarckerüléshez ragaszkodjak, hogy a félelemhez ragaszkodjak.” Tehát hogy összeírsz egy csomó dolgot, és akkor igazából az a következő lépés, hogy amikor már tisztán látod – ez egyébként a megoldásnak már 50-60%-a -, ha tisztán látod a saját belső folyamataidban, gondolataidon, érzéseiden, hogy mihez ragaszkodsz: múltbéli képekhez, alkoholhoz, a páromhoz, a veszekedéshez, a bármihez. Tehát hogy ezeket fölírtad és már tisztán látod, akkor az a kérésem, hogy ne kapj szörnyhalált! Tehát hogy ettől te még nem vagy rossz, emiatt nem kell magadat bántanod, emiatt ne legyen bűntudatod. Ez egy teljesen természetes gondolkodási mód, amit már itt, a valódi önismeret útján, mivel fejlődsz, le kell, hogy tegyünk. Jó? Tehát hogy legyél nagyon büszke, hogy „Váóó! Tisztán látom, hogy mihez ragaszkodok. Ez az! De jó vagyok!” Oké? Tehát ne szégyen, ne bűntudat legyen, hanem sokkal inkább legyél magadra büszke, hogy tisztán látod saját magadban a ragaszkodásaidat. És hogyha megvan ez a tisztánlátás, akkor igazából meg kell hoznod ezekre a megerősítő mondatokat, hogy „úgy döntöttem, hogy…..” És a cselekvésedben pedig be kell magadat programozni arra, hogy legyél elfogadó, legyél bizalomban, legyél megengedő, legyél nyitott. És ez fog téged felszabadítani! Tehát a cselekvésbe ezt úgy tudod belevinni, hogyha például, Rózsa példájára, hogyha elmegy a lányod és tudod, hogy félted, akkor tudod, hogy ez neked sem jó, meg neki sem jó. Éppen ezért tudod, hogy kitűzted a célt, meghoztad a döntést, és „Most márpedig úgy cselekszem, hogy nem féltem!” És csinálsz valamit, amitől jobb kedved lesz, emelkedik a rezgésszinted. „100%-osan bízom a lányomban!” Vagy a pénzzel kapcsolatban is, hogy „Nem ragaszkodom a pénzhez! Mert bízom magamban, hogy bármikor a bármennyi pénzt tudok csinálni. Észreveszem a lehetőséget, élek a lehetőségekkel. Bátran cselekszem és megcsinálom.” Tehát a cél-döntés-cselekvés folyamatában úgy tudsz megszabadulni a ragaszkodásaidtól, hogy kitűzted a célt, hogy megszabadulsz tőlük. Eldöntötted. Mivel összeírtad az összeset, hogy mihez ragaszkodsz, azokra létrehozol megerősítő mondatokat. Hogy „úgy döntöttem, hogy felszabadítom magam a páromhoz való ragaszkodástól”, stb., stb. És a cselekvésbe átülteted. Hogyan? Hát úgy, hogy amikor a párod elmegy bulizni, akkor nem leszel féltékeny. Nem hisztizel, ha ránéz egy lányra, aki tetszik neki. Nem vágod pofon. Nem bántod őt ezért. Hanem magadban szépen rendezed ezeket a dolgokat, hogy „Most ezeket a kínzó érzéseket azért érzem, mert van egy mentális ragaszkodásom. De uralom a gondolataimat és felül tudom írni a mentális ragaszkodásaimat.” Jó!

Köszönöm szépen, hogy itt voltatok ma az Önismereti 33 műsorban. Találkozunk legközelebb! Ugye mindig hétfőn 19 órakor. Legyetek itt akkor is! Csináljátok a gyakorlatokat! Osszátok meg az ismerőseiteknek, hogy egyre több embernek tudjunk közösen segíteni ahhoz, hogy egyre szabadabb és boldogabb életet tudjon élni itt, a valódi önismeret útján. Sziasztok!