Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. A mai témánk: Hogyan éld a saját életedet? Én azt gondolom, hogy ez az önismeret esszenciájának a legfontosabb kérdésköre, úgyhogy ezt fogjuk ma górcső alá venni. Nem véletlenül, hiszen szombati nap déli 12 óra 12 perc óta – juhuuuuu -, végre megjelent az első OtthonFa önismereti könyv, amelyet én írtam, amelynek ez a címe, hogy ’Hogyan éld a saját életedet?’ És hát azóta teljesen felrobbant itt a világ, itt az OtthonFa környékén és el kell, hogy mondjam, hogy végtelenül hálás vagyok nektek 2 dolog miatt. Az egyik, hogy hát rengeteg-rengeteg bizalmat és szeretetet kapok, ami őrület. A másik pedig az, hogy, hogy egy olyan új korszakba lépett az OtthonFa, amiből látszik az, hogy az OtthonFa közössége mennyire-mennyire fontosnak tartja az önismeretet. És ilyenkor mindig megható az a pillanat, amikor dolgozol éveken keresztül, egy gondolatot őrizgetsz, dédelgetsz egy, egy, egy hitet, egy reményt magadban és akkor egyszer csak megtörténik az a pillanat, hogy úristen, azt látod, hogy az OtthonFa Clubosok, illetve az OtthonFa közösség tagjai egymást támogatják, egymást segítik, egymást motiválják, akkor is, hogyha én éppen nem tudok ott lenni velük, és, és hogy ez valami őrület. Tehát amikor egy álmod megvalósul, azt hiszem, hogy, hogy ez egy csodálatos dolog. Úgyhogy erről is, meg sok minden önismereti dologról fogunk ma beszélni ebben a műsorban, és amit leginkább a mai műsorban fogsz kapni és kamatoztatni a valódi önismeret útján, az egy pár lépés azzal kapcsolatban, ami talán reményt, segítséget, motivációt fog neked adni, ezek az információk, ezek a lépések ahhoz, hogy amikor a legnehezebb, hogy amikor már térdre rogysz, akkor is menj tovább és hogy akkor is van következő lépés, és van kihez fordulni önmagadon belül és önmagadon kívül is.

Na és akkor, közbe nézzük, hogy kik vagytok itt! Írjatok egy hellot, egy sziát hozzászólásba. Azt is írjátok meg, hogy honnan nézitek a műsort, a világ mely pontjáról. És én is akkor belépek ide a videóba, illetve várom a kérdéseket, a nehézségeket, a problémákat, az elakadásokat, ami azzal kapcsolatban érint téged, hogy most, ebben a nehéz időszakban, amikor annyit kell dolgozni a múlttal, akkor mi az, ami úgy érzed, hogy hátráltat téged, hogy a saját életedet éld és nem találsz rá megoldást. Nincs, nincsen hozzá eszközöd, gondolatod, ötleted, hogy, hogy mit tegyél. Ezeket a kérdéseket várom nagy-nagy szeretettel ide, a hozzászólásba. És ne felejtsétek el, osszátok meg majd a műsort a kedvenc csoportjaidban, az oldaladon, hogy mindenkinek tudjunk segítségül szolgálni, hogyha nehéz helyzetbe van, hogyha elakad, hogy akkor is menjen tovább, hiszen végtelen erő lakozik benne.

Na és akkor, menjünk is sorba! Közbe látom, hogy Matiszlovics Zoli, hello! Bernáth Mária, Csonka Renáta, Joó Anna, sziasztok! És akkor én leveszem itt közben a hangot és azt fogom csinálni, hogy ide belépek. Közbe Szabó Hajnalka írja, hogy „Szia Bogi! Szuper a hajad!” Köszönöm! A fodrászomnak köszönhető. Imádjuk a hajamat, ő is meg én is. 2,5 órát ülök a székbe, mire ő is kiélvezkedi magát és én is nagy boldogan hazajövök. Svájcból néz minket Csonka Renáta. Hello Farkas Zoli Szabadkáról, mint mindig. Ő ugye általánosan, mindig itt van velünk, úgyhogy hello Zoli! Varga Adrienn időben és élőben. Közbe Ipacs Bea, Kolozsvárról Németh Ildi és egyre többen és többen vagytok, úgyhogy nagy-nagy hála és nagy-nagy köszönet, hogy minden egyes hétfőn, amikor van Önismereti 33, akkor itt vagytok velem és együtt járjuk a valódi önismeret útját.

Na, és akkor nézzük azt, hogy ugye ez a könyv – Hogyan éld a saját életedet? –, ami most már megrendelhető, itt az alábbi linken meg tudod rendelni és majd március 27-én, kedden este 18 órától lesz majd egy ünnepélyes könyvbemutató, ahova szintén várlak majd benneteket szeretettel. Ez is egy – fúúúú -, egy nagy, nagy álmom, úgyhogy remélem, hogy sokan-sokan fogtok ott lenni és akkor együtt tudunk örülni annak, hogy igenis meg lehet csinálni és meg lehet valósítani az álmaidat és sose add fel!

Nem fogok spoilerezni a könyvvel kapcsolatban. Semmi olyan titkot nem fogok elárulni róla, ami, ami esetleg elvehetné az első olvasásnak a, a, a, a hihetetlen érzését. Azt viszont elárulom, hogy akik előolvasták a könyvet, ők, ők nagyon szerették. Nagyon motiválónak, nagyon, nagyon mélynek tartották. És, és olyan személyes tapasztalatokról számoltak be, hogy, hogy nagyon őszinte és hogy nagyon-nagyon szerették. Ami számomra nehézzé tette az önfelvállalást az az, hogy teljesen őszintén írok a, a könyvben a saját önismereti utamról. A saját poklomról, a saját megtapasztalásaimról és, és hogy, hát igazából átadom a, a lelkemet és a, a titkaimat neked ebben a könyvben. Mert szentül hiszem, hogy, hogy az az élet, amit élek és nap mint nap törekszem élni, az egy olyan példa, ami megmutatja neked azt, hogy amikor a lehető legmélyebbről indul az életed, akkor is, akkor is van megoldás. Akkor is van fény az alagút végén, és hogy akkor is tudsz továbbmenni, hogyha semmibe se hiszel és minden hitedet elvesztetted. De legalább már megszokásból, ha az egyik lábadat a másik elé teszed, akkor fogsz tudni haladni. Ez itt egyébként a tartalomjegyzéke a könyvnek, így mutatom, mert így semmiféle titkot nem árulok el. Ez egy viszonylag könnyen emészthető könyv, olyat akartam, ami mindig ott lehet nálad, alá tudod húzni, be tudod post-itezni és mindig azt a részt tudod kinyitni, amire épp szükséged van, ami, amivel épp dolgozol. Ugye hogy beszéltük, hogy minden egyes körön vannak munkáink, belső munkáink. Én azt akartam, hogy ez a könyv, ez egy olyan útitárs legyen, egy olyan kézikönyv legyen neked, hogy bármikor, amikor felütöd, akkor olyan segítségül szolgáljon, ami ott rögtön tud neked segíteni.

A könyv tele van kérdésekkel. Ugye nagyon sokat beszélünk az asszertív kommunikációról, aminek az egyik fő alapja, hogy meg kell tanulni jól kérdezni. Az önismeret útjának ez az egyik legnehezebb része, hogy jó kérdéseket tegyél fel magadnak, hiszen a válaszaid ott vannak belül. Csak a védekezési mechanizmusok, az önkorlátozó hiedelmek azok, amik meggátolnak téged abban, hogy saját magadtól megfelelő kérdéseket tegyél fel. És a könyvet direkt tele raktam kérdésekkel pontosan azért, hogy, hogy meghalld, kihalld a könyvből azokat a kérdéseket, amelyek most neked a leginkább tudnak segíteni, amire most a leginkább szükséged van.

Összeírtam egyébként egy pár gondolatot és dolgot azzal kapcsolatban, hogy most itt, 2018-ban, miután túl vagyunk egy nagyon intenzív januáron, túl vagyunk egy nagyon intenzív, belső munkás februáron, hogy miért, miért annyira fontos az, hogy tisztába legyél bizonyos lépésekkel a valódi önismeret útján. Az első, amit el kell tudnod fogadni és én törekedtem arra, hogy ezekre a krízispontokra megoldást tudjon adni a könyv, úgyhogy nagyon remélem, és nagyon izgulok, hogy imádni fogod. Az első ilyen pont, hogy el kell fogadnod, hogy nem vagy egyedül. Amikor a legszarabb, a legnehezebb, a legutálatosabb állapotodban vagy, akkor se vagy egyedül! És van kiút a pokolból. És ezt lépésről lépésre meg fogod kapni megoldásként a könyvből, méghozzá a saját példámon keresztül, hogy én milyen poklokat éltem át és hogy hogy jöttem ki belőle, milyen kérdésekkel, milyen mesterekkel, milyen lépésekkel tudtam haladni. És tényleg azt gondolom, hogy ez hatalmas segítség lesz. A másik ilyen fontos lépés az az, hogy ugye amikor először az ember rájön arra, hogy teljesen kilátástalan az élet, hogy kétségbeesik, hogy, hogy innen már nincs kiút, akkor én először könyvekhez nyúltam. Rengeteg könyvet olvastam, aminek nagyjából a 90%-a tök felesleges volt elolvasni, viszont akkor még azt gondoltam, hogyha elolvasok egy könyvet, akkor azzal már én cselekedtem. De hát tudjuk azt, hogy akkor jó – én egy könyvet most háromszor olvasok el. Először felfalom, utána kihúzom, utána pedig fejezetről fejezetre kijegyzetelem és elkezdem megvalósítani. És én akkor asszimiláltam egy könyvet, akkor dolgoztam föl 100%-osan, hogyha, ha minden egyes fejezetet már megtapasztaltam. És akkor utána még, hogyha van rá időm, és amíg még nem jön 6 könyv, amit el akarok olvasni, akkor újra elolvasom a könyvet és akkor így összeállnak a mozaikdarabok, összeáll egy kerek egész. Tehát én abban hiszek, hogy, hogy a könyvek szent dolgok. Ezért is olyan sokáig tartott nekem, míg az első nyomtatott könyvem megjelent, mert hogy meg akartam írni az önismeret enciklopédiát 2000 oldalban -2-es betűtípussal, és kb. hatszor olyan vastag lett volna, mint A csodák tanítása. De hát rájöttem arra, hogy hát azt senki se fogja feldolgozni, tehát nem ad igazi értéket, nem segítség. Úgyhogy ezt az önismeret enciklopédiát, ezt most szétszedtem több, több részre és ennek az első, nagyon-nagyon fontos lépése, ez a ’Hogyan éld a saját életedet?’ Mert hogyha ezt a döntést meghozod a valódi önismeret útján, akkor innentől kezdve már sokkal könnyebben fognak jönni a szinkronisztikus események, aminek köszönhetően tényleg az életed elindul fölfelé és szakadnak, szakadnak, szakadnak le azok a dolgok, amik már nem szolgálnak téged. Tehát a könyvek voltak azok, amik engem igazából így elindítottak és az volt az érdekes, hogy teljesen mindegy, hogy mit olvastam – A csodák tanítását, vagy Eckhart Tolle könyveket, vagy Anthony de Mellot, vagy Wayne W. Dyert, vagy Louise  L. Hayt, vagy Szepes Mária nénit, vagy Nemere Istvánt -, azt, azt figyeltem meg, hogy valahol minden könyvben előjön ez a gnothi seauton, és akkor így ismerd meg önmagad. És akkor én így mondtam, hogy „De hát srácok! Hát én ismerem magam legjobban, mit jöttök itt nekem ezzel az önismerettel?” És jött egy csomó kérdés. És egyszer csak megszületett az a kérdés a fejemben – annyira emlékszem erre -, az volt az első ilyen kérdés, hogy ki vagyok én. És nem tudtam rá válaszolni. És az volt nekem az a beindító folyamat, amikor elindultam a kérdések világába. Hogy úristen! Hát ha nem tudom, hogy ki vagyok én, akkor nem tudom, hogy mit akarok valójában. Ha nem tudom, hogy mit akarok valójában, akkor mit csinálok nap mint nap? Mivel telt el az elmúlt időszak az életemben? Egyáltalán szeretem a páromat? Úgy történnek a dolgok, ahogy én akarom? Ott dolgozom, olyan helyre megyek nyaralni, olyan birtokaim vannak? Szóval ilyen fúúú, teljes őrület volt! Meg mély depresszió, meg minden.

És akkor a következő lépés, én azt gondolom, hogy sokan ilyenkor fordulnak a spirituális világ felé. Na, és hát én is végigjártam mindent, a mágiától kezdve az ezotérikus eszközökön át a mély spirituális beavatásokig. És hát ennek, mindennek az lett az eredménye, hogy elolvastam egy csomó könyvet, azt hittem, hogy totál egyedül vagyok, hogy senki se segít, senki se tud megérteni és majd akkor a spiritualitás és az ezotéria és majd a mágia fog engem megmenteni. És ennek az lett az eredménye, hogy majdnem meghaltam. Akkora káosz lett bennem, akkora összevisszaság, nem voltam leföldelve, lebegtem ég és föld között. És mivel óriási nagy a teremtőerőm, ezért ennek köszönhetően annyi szarságot, annyi hülyeséget, annyi nehézséget, annyi próbát teremtettem magamnak, mert az egóm sürgetett, folyamatosan türelmetlen voltam és emiatt totál kikészültem. Nem ettem, nem aludtam, nem figyeltem a testemre, nem figyeltem arra, hogy meditáljak. Mindazt, amit tudtam, nem alkalmaztam, csak egy gőgös, dölyfös, okoskodó attitűddel mindenkinek osztottam az észt. Nulla alázattal, senkit se hallgattam meg, csak nyomtam az inputot és hát ennek az lett az eredménye, hogy a lelkem azt mondta, hogy „Figyelj! Ha te ezt az utat választod, az tök felesleges. Akkor inkább hello, és akkor majd legközelebb! Folyt. köv.” És akkor feküdtem a kórházba és akkor megint egy, egy könyvet kívántam meg, és ez volt Müller Péternek a Szeretetkönyve. És akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy hát igen. Tehát hogy hogy van ez a szeretet? Hogy van ez az önszeretet? Ugye A csodák tanításában is, hogy, hogy van ez a megbocsátás? Hogy én mindenkire haragszom meg dühös vagyok meg megfelelési kényszerek. És akkor ilyen tiszta őrület indult el az életemben.

Na, de közbe nézzük azt, hogy, hogy kik, ki, milyen kérdések jöttek! Közbe Piroska Hasznosi írja, hogy „Sziasztok! Gratulálok a könyvedhez.” Köszi Piroska! Hello Czupp Feri! „Szép estét mindenkinek!” Közbe Komáromi Szabina írja, hogy „Gratulálok a könyvedhez, nagyon-nagyon szuper! Én is meg fogom rendelni.” Juhuuuuu! Rendeljétek meg! Tök cuki volt valaki a Szabadulj fel! csopiba, aki mondta, hogy ő négyet szeretne rendelni, hogy lehet azt. Meg tök cukik vagytok, jönnek az e-mailek, hogy ötöt, tízet kértek. Úristen! Megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon jó csapat vagyunk, úgyhogy köszönöm szépen a sok-sok bizalmat. Jó, egyelőre nem látok kérdést.

Akkor menjünk egy picit tovább! Szóval ott tartottunk, hogy, hogy biztosan te is megélted már azt a pillanatot, hogy teljesen hatalmas a káosz. Teljes a kétségbeesés, most már totál semmi se biztos. Éltél egy életet, kiderült, hogy nem is biztos, hogy a saját életedet élted, hanem a szüleidét. Lehet, hogy a párkapcsolatod hazugság, közbe már itt van egy csomó gyerek. És hogy, és hogy így a munkahely is, és nem keresel eleget. És akkor esetleg bejön egy hálózatépítő szél, ugye ami megmutatja, hogy „Azta! Lehet másképp is élni!” Vagy jönnek barátok. És, és hogy ilyen nagy káosz van. És akkor ilyenkor mit csinál az ember? És hogyha van pénze, akkor ugye ilyenkor kihez megy? Elmegy jóshoz, tarothoz, látóhoz, asztrológushoz, hogy mondják meg, hogy mit csináljon. Én is ezt akartam. Hogy jöjjön már valaki, lehetőleg skorpió jegyű, mert hogy teljesen meg voltam róla győződve, hogy egy skorpiót csak egy skorpió érthet meg, tehát kész. Ez volt a, ez volt a vesszőparipám! Hogy szükségem van egy mesterre, de az a mester, az skorpió legyen. Na, és, és hát így, így próbáltam így, így mindenkiben észrevenni, hogy miért nem jó mester nekem. És, és hogy ettől még rosszabbul voltam, ettől, ettől még, még szerencsétlenebbnek éreztem magam és egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért vagyok szarul. Mikor én mindent megteszek, én minden tréningre elmegyek, én minden könyvet megvásárolok, én mindenkire odafigyelek, akkor miért vagyok szarul! Mikor rengeteg pénzt, időt, energiát tettem már abba, hogy jól legyek, akkor miért nem az van, ahogy élni akarok. Totál egóba és totál spiri egóba voltam. És hát megmondom őszintén, hogy ilyenkor mindig, mindig eszembe jutott az, kétszer akartam öngyilkos lenni, ez, ez volt így a második eset, az elsőnek még itt van a nyoma, de annyira ügyetlen voltam, vagy nem is akartam igazából meghalni, hogy hát nem sikerült egyik se. És amikor már másodjára is itt maradtam, akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy „Tök jó! Hát hogyha a Jóisten nem támogat engem ebben a döntésemben, akkor biztos van valami küldetésem. Vagy van valami dolgom. Biztos, hogy van valami magasztosabb cél, amiért itt kell, hogy legyek a Földön.” És ezt azért mondom el neked, mert neked is van egy magasztosabb célod! Neked is van valami küldetésed, feladatod, amiért itt vagy a Földön. Hogy egy nagyobb, nagyobb egésznek a része vagy, és, és az olyan, olyan jó érzés! Olyan jó együtt cselekedni és közösen harcolni békében egy csodáért.

Na, de mielőtt teljesen elszállnánk, térjünk arra vissza, hogy ott tartunk, hogy ugye teljes káosz van, teljes kiút, mikor azt érzi az ember, hogy már mindent megtett és akkor már semmi nem segít. Tehát hogy képzeljétek el, hogy nekem az volt, hogy elmentem 2 asztrológushoz ebben az időszakban, hogy oké, akkor csinálják meg a képletemet. Meg akkor mondják meg, hogy akkor mit, mit mutat, sorsfeladat, életfeladat, valamit mondjanak, ami fele induljak el, mert ez volt a legnagyobb bajom, hogy, hogy fogalmam nem volt arról, hogy merrefele induljak el! És ugye amíg nem indul el az ember, addig nem jönnek a lehetőségek. Tehát amíg állunk egy helyben, addig igazából senki, senki nem tud segíteni, hiszen nem döntöttél, nem döntesz egy irány után, nem döntesz egy mester után, nem köteleződsz el. Áll az egész világ. És hát elmentem asztrológushoz, és akkor így ránézett a képletemre és akkor mondta, hogy, hogy, hát hogy ő így nem csinálja meg a képletemet. Hát mondom, „Miért nem?” Hát, mert hogy ő, most ő mit mondjon egy, egy, egy ilyen skorpiónak. „Hát hogy így, így, így, így menjek a szívem után.” A másik meg, elküldtem neki az adatokat, elküldtem neki a pénzt, és visszaküldte a pénzt és mondta, hogy ő nem tudja megcsinálni a képletemet. És akkor tudod, így megint ez a „Jézus Mária! Meg fogok halni? Vagy mit tudom én, van még egy évem hátra?” És akkor így ültem, hogy hát akkor ezt csak ki kéne deríteni. Vagy most így ezzel mi van? És akkor hát ugye ez is így hozzátett ahhoz, hogy itt valami titok lapul. És ugye hogyha te is skorpió vagy, vagy ismersz skorpiót, akkor tudod, hogy a skorpiókat a titok, az nagyon érdekli. És elkezdtem érdekelni saját magamat. Hogy mi az isten lehet ezzel a Bogi csajjal, ami miatt így ilyen, ilyen furán alakul az egész élete? Hogy, hogy, hogy tényleg ilyen, ilyen, ilyen teljes őskáosz! És szerintem tuti, hogy ilyet te is éreztél. Mert az a legnagyobb titka egyébként így az emberi pokolnak meg így az egész önismereti útnak, hogy bár az út, az egyedi, tehát hogy nem lehet strukturálni az önismereti utazást, tehát a belső út, az egyedi. Viszont vannak állomások, amelyen mindenki keresztülmegy. Vannak olyan lépések, amelyen mindenki keresztülmegy, amit meg kell ugrania, meg kell fejlődnie, szembe kell néznie vele. És ettől gyönyörű az önismeret, hogy nincs két ember, aki ugyanúgy fejlődne és ugyanúgy járná az önismeret útját. Rettentően színes és különleges az egész. És amikor ebben a, ebben az állapotban voltam, hogy így elkezdett érdekelni a Bogi, hogy hogy van ez a csaj, és így néztem, hogy tükör, és olyan, olyan, olyan idegen volt az egész. És abban a pillanatban, ugye kettő ilyen nagyon-nagyon fontos pillanat volt. Az egyik az az, amikor feltettem azt a kérdést, hogy ki vagyok én. A másik pillanat meg ez, hogy elkezdett érdekelni, hogy, hogy tök jó, hogy ki vagyok én, na de hogy, hogy úgy mélyebben, hogy olyan misztikus dolog lengte át az egész személyiségemet. És tuti, hogy benned is van ilyen, hogy amikor azt gondolod, hogy, hogy, hogy jó, hogy vannak hibáink, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy a múltban követtünk el egy csomó dolgot, ami miatt bűntudatunk lehet, és azt helyre tudjuk tenni. De hogy amikor így elkezded a figyelmed fókuszát magadra vetíteni, hogy „Wow! Itt van ez a csodalény. Miért olyan különleges? Miért olyan fura az egész szituáció?” És elkezdesz kijönni a saját dobozodból és így felülről rálátni a saját életedre, ez szerintem életem egyik legfantasztikusabb időszaka volt. Tehát annyira sok minden felismerés történt ebben az időszakban, hogy imádtam! Füzeteket írtam tele. Jöttek a gondolatok, és nemcsak őrült, káoszos gondolatok, hanem jöttek tiszta gondolatok is. Neked van gondolat füzeted? Ez azért nagyon fontos, hogy mindig legyen nálad egy füzet, egy jegyzetfüzet, egy bármi, ami, amibe le tudod írni a gondolataidat, mert ha csak belül éled meg a szellemi világot és nem rakod ki, akkor nem tudja áthatni a szellem az egész 3 dimenziót. Jó? Tehát ez tök fontos!

Na, és amikor abban a hisztiben és őrületben tartottunk, hogy oké, tehát nagyon kíváncsi lettem magamra, nagyon kíváncsi lettem arra a titokra, amit az emberben rejtettek el, akkor az volt az érdekes, hogy nemcsak magamat kezdtem el figyelni, hanem elkezdtem bámulni az embereket. Elkezdtem figyelni az emberek arcát, gondolatait, elkezdtem elcsendesedni. Elkezdett bennem kialakulni, nyilván tudatosan is használva a megértő figyelem technikáját. És ennek hatására robbanásszerűen kitágult a világom. Az megint maga volt a csoda! Úristen! Hát eddig, eddig ekkora részt vettem észre az egész világból, az egész életemből csak ennyit láttam, és közbe pedig 360 fokba körbe lehet fordulni, annyi csoda van a világba. Van sok nehézség, sok fájdalom, sok erőfeszítés, de van sok csoda is, sok szeretet, sok szépség. És hogy én eddig ezeket nem vettem észre. Nyilván ilyenkor beindult egy csomó dolog, a pozitív gondolkodás, a megoldáscentrikus gondolkodás. Hogy egyáltalán hogy adakozzak, hogy adjak, hogy, hogy, hogy jobb legyen ez a világ, miután én elmegyek, általam. És jött egy csomó vágy! Hogy segíteni akarok, hogy, hogy, hogy ezt meg akarom osztani, ez, ez akkora csoda, hogy ez nem lehet csak az enyém. Ezt, ezt át kell, hogy adjam mindenkinek. És nyilván ilyenkor az ember nem, nem tud mást csinálni, mint hogy így elkezdi mesélni a dolgokat, amik benne vannak, és mivel akkor még nem feltétlenül alakult ki a támogató közeg, az őszinte önfelvállalást először úgy érezzük, hogy ilyen rútul megtorolják. Mint hogyha a, a legfontosabb emberek feszítenének minket keresztre azért, akik valójában vagyunk. Meg azokért a dolgokért, amikre vágyunk. És ez baromira fáj! És ugye itt van az, hogy nagyon sokan megállnak, hogy visszafordulnak, hogy nem mennek tovább, nem konfrontálódnak a már kialakult egzisztenciájukkal, családi körrel, munkahellyel, ügyfélkörrel, bármivel. Nem mernek változtatni. Ugye nagyon sokan például az életközépi válságot ezért élik meg, olyan – most már ez is egyre lejjebb kerül -, és azért szenvedik meg sokan az életközépi válságot, mert tényleg nem változtatnak. Na, de ez egy másik téma. Ez majd egy másik könyv.

Zoli írja, hogy „beindult a videó”. Halmos Szilvia: „Én is jó ötletnek tartom a gondolat füzetet. Már csordultig van a fejem gondolatokkal!” Tedd ki! Tehát ahhoz, hogy, hogy össze tudj kapcsolni magasabb szférákkal, hogy tisztán tudd hallani az intuíciód belső, suttogó, csendes hangját, hogy tisztán lásd az életfeladatodat, hogy mi a következő lépés, ahhoz szükséged van arra, hogy mentális csendben tudd tartani az elmédet. Ez a sok mentális zaj, a sok gondolat, a sok múltbéli gondolat, a sok jövő gondolata, ezek mind-mind elzárják tőled azt, hogy a jelenben tudj lenni. Mert oké, hogy fel tudsz tenni kérdéseket, hiszen a könyv tele lesz jó kérdésekkel, de a válaszokat meghallani, az is önmunka eredménye. Jó? Írj, írj, írj! Nem ragadtam be Zoli, én itt vagyok! Inci Kozák írja, „Szia! Skorpió vagyok.” Hello skorpió társam! Közbe írja Csaba, hogy neki is volt ilyen. „Honnan tudom, hogy az ego nyomul egy érzéssel – írja Petik Katalin -, egy reakcióval vagy a lelkem?” Tehát hogyan tudom megkülönböztetni mondjuk az egót az intuíciótól? Jó? Tehát legyen ez a kérdésünk! És van erről műsor, meg Önismereti 33 is, szerintem még blogbejegyzést is írtam. Gyorsan válaszolva erre a kérdésre, amikor az ego dumál, az, az itt van fönt, itt van fönt a felszínen. És általába mindig olyan irányba terel, amitől megnyugszol, amitől azt érzed, hogy, hogy nem kell kilépned a komfortzónából, hogy nem, nem veszélyezteti a jelenlegi biztonságodat. Amikor a, az intuíció a lélekből üzen neked, akkor az egy, az egy felpezsdítő érzés. Ott van a zabszem a popsidban, megjelenik a gyomorgörcs a pocakodban, talán bekapcsol a félelem is, de egyszerűen azt érzed, hogy nem tudod nem megtenni, hogy ne azt csináld. Arra kell menned! És akkor persze bekapcsolnak a védekezési mechanizmusok, a megfelelési kényszerek – „Hogy mondjam el a páromnak, hogy nem tudom, eddig a Tescoba voltam pénztáros és most egy éjszakai bárban rúdtáncos szeretnék lenni? Mit fog ehhez szólni? De én azt akarom! Stb., stb.” És rengeteg-rengeteg dolog hátráltat. Amikor úgy hozol meg egy döntést, hogy figyelmen kívül hagyod a külvilágot, és nem az alapján hozol egy döntést, hogy mi várható a külvilágba, vagy mit fognak erről szólni, vagy mit tudsz veszíteni, vagy mit tudsz nyerni, hanem befele figyelve úgy hozol meg egy döntést, hogy te mit akarsz. Na az lesz a lelked válasza. Igen, Adrienn írja, „skorpió nőktől menekültem, amikor rád találtam”. Hát ilyen ez, Adri! Látod! Neked mint kígyótartó, nagyon jó kapcsolódás. Közbe Petik Katalin írja, ezt nem tudom milyen „nárcisztikus áldozatok csoportja”. Ezt ’nemtom’ mire írtad, ezt majd fejtsd ki kérlek. És egyelőre ennyi kérdést látok.

Na, az eddigi sztorival kapcsolatban ugye, összegezzünk egy picit! Arról beszéltünk, hogy hogyan indulnak be az önismereti munka utáni vágyak odabentről. Azt leszögezhetjük, hogy senki se ébred fel éjszaka, hogy „Haaa, úristen! Én önismeretet akarok tanulni.” Hanem mindenki valami fájdalommal rendelkezik, valami trauma, valami, valami tragédia történik, ami már annyira fáj, hogy az ember összeroskadva elkezd befele figyelni. Szinte 100 emberből 97 így indul el a valódi önismeret útján. És olyankor jön a pokol, tehát ilyenkor mindig az első lépés a pokol, és utána ahogy halad tovább szépen-szépen lépésről lépésre, egyre feljebb kerül az ember. És el kell azt fogadnod, hogy nem vagy egyedül. El kell azt fogadnod, hogy az elméleti tudás nem elég, a gyakorlatba át kell ültetni. El kell azt tudnod fogadni, hogy, hogy nagyon jó információt gyűjteni, de nem az a cél, hogy rövid idő alatt sok információt gyűjts, hanem az a cél, hogy ezek az információk tapasztalattá érlelődjenek benned és változtassák a személyiségedet, a gondolkodásodat. És azt is el kell tudnod fogadni, hogy ez a Föld, ez nem a magányos farkasok klubja. Tehát szükséged van támogató közegre, szükséged van olyan emberekre a környezetedben, akik úgy, olyannak látnak és olyannak tudnak téged elfogadni, amilyen te ott legbelül valójában vagy. És nem, nem olyannak, amilyennek ők szeretnének látni téged, telepakolva ezzel téged megfelelési kényszerekkel. Én nem, nem tudom azt, hogy, hogy miért ezt az életet választottam. Sokszor mondtam, hogy „Basszus! Szerintem az összes karmámat ebbe az életembe rakom le. Amennyi nehézségen, megpróbáltatáson keresztülmentem.” De egyébként mindig azt szoktam tanítani az Antares tréningeken, hogy akinek nagyon nyűgös az élete, őbelőle lesz a legnagyobb mester. Úgyhogy minden, minden nehézségben ott van a csoda, és ezt ne felejtsd el te is, hogyha azt érzed, vagy azt érezted, vagy azt fogod érezni, hogy az élet nehéz. Nem nehéz az élet, csak jól kell játszani. Oké? És onnantól kezdve válik rettenetesen könnyűvé és tudom, hogy ez ilyen oximoron, tehát onnantól válik nagyon csodálatossá, meg, meg könnyedebbé, meg lazává, amikor a saját életedet éled. A saját szabad, élményekkel teli, tartalmas életedet éled. Mert onnantól bekerülsz a béke állapotába, és teljesen függetlenedsz a külvilágtól, és olyan csodákat, olyan, olyan dolgokat látsz meg, amik szavakkal kifejezhetetlenek és azok mindig is ott voltak. Az életfeladatod is mindig ott van, csak nem mered magadnak bevallani, mert többet félsz, mint amennyit a szeretet állapotában vagy. És amint elkezded a saját életedet élni, onnantól kezdve az egész dolog automatikussá válik. És olyan szinkronisztikus események történnek, jönnek az emberek, jönnek a lehetőségek, jönnek a csodák, amit ott lent, a mélyben nem nagyon hiszünk el. Mert úgy működünk, hogy a hithez kell némi tapasztalat. De amikor már egy pici tapasztalatunk van, az óriási hitet tud eredményezni.

A legnagyobb félelem és azt hiszem, ez az utolsó gondolat, amit, amit most így átadnék neked, az nekem hatalmas félelmem volt, és Antareseken is, meg Skype tréningeken is érdekes módon most, most már így előjött ez a félelem, hogy miért van az, hogy nem merjük a saját életünket élni. Hogy miért olyan, miért tűnik olyan küzdelmesnek és, és fájdalmasnak az, hogy, hogy a saját életünket éljük és, és a, a legnagyobb lépése ugye az önazonos önfelvállalás belül is, meg kívül is ahhoz, hogy, hogy a saját életedet tudd élni. Igen ám, de ahhoz, hogy az ember önazonos, önfelvállaló, őszinte életet tudjon élni, ahhoz igazából mindazokat a részeit, titkait ki kell tenni, amit eddig bevédett. Láthatóvá válunk. És, és ez egy nagyon fontos félelem, ami visszatart attól, hogy a saját életedet éld. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni, hogy valóban félsz-e ettől. Hogy valóban van-e benned ilyen félelem? Mert hogyha van, akkor nyilván a könyv nagyon sokat fog segíteni, de hogyha tudatosítasz magadban egy félelmet, akkor az a félelem már nem tud uralkodni feletted. Szóval a könyv nagyon sok-sok félelmet fog neked megmutatni azonnali megoldásként és, és felszabadítani téged azon nyomban, mert én abban hiszek, hogy a problémacentrikus gondolkodásmód, az már bocsánat, de szart sem ér. Sokkal inkább a megoldáscentrikus és a céltudatos gondolkodásmódban hiszek. Oké, itt a probléma. Tök jó! Mi a megoldás? Oké! Hogyan döntsek, ami támogatja a céljaimat? És ez a fajta lüktetés, ez a fajta rezonálás, ahogy a gondolataiddal teremted az életedet, ez akkor fog teljesen könnyeddé válni, hogyha a saját életedet éled. Ehhez viszont egy pár eldugott, be nem mert, be nem vallott gondolatot, félelmet felszínre kell hozni és utána utánunk a vízözön. Jó?

Na és akkor, tényleg még 1-2 kérdés. „Szia Bogi! De jó megint itt lenni! No, akkor tanuljunk.” – írja Gábor. Hello Gábor! És akkor utoljára Zemlényi Ági: „Évek óta van füzetem, akár hívható gondolat füzetnek is. És igen, szerintem is csak annyi nehézséget kapunk, amit képesek vagyunk már megoldani. Köszönöm!” Én köszönöm nektek a mai töretlen figyelmeteket! Remélem, sokat jegyzeteltetek és találkozunk egy hét múlva szintén itt, az Önismeret 33-ban. És nagy szeretettel várlak a könyvbemutatómra, és a könyvnek a címe pedig ’Hogyan éld a saját életedet?’ Hajrá! Sziasztok!