Lassan ébresztett szárnycsapásával.
Csend van.
Hajnal.
Csak a Kedves szuszogása lüktet a térben.
Hálás vagyok, ezért a szuszogásért! Szeretem, hogy itt van velem.
Közben szívemet kitölti egy érzés.
Mélyül a légzésem. Kicsit szaporább.
Megérkezett. Már mind a négyen itt vannak.
Béke, öröm, nyugalom és féktelen boldogság tágít.
Felkelek. A nappaliban a díszítetlen Fa szeretet sugároz. Még este helyére tette a Kedves. Nem díszítettük. megvártuk, hogy megérkezzen.
Megérkezett ő is.
Szeretet szintem fokozódik.
Meggyújtok egy gyertyát. Fénye játszik a pirkadat erejében.
Forró, édes kávét készítek.
Csend van. Még alszik a város. Hajnali 5 óra.

Leülök a Fa alá.
Fa. Gyertya. Kávé.
Mély levegő:
Hálát mondtam a Fáért.
Hálát a Létezésért.
Hálát a Kedvesért.
Hálát a Mindenért.
Hálát az Angyaloknak.
Hálát Istennek.
Hálát érted.
Hálát magamért, és még ezernyi dologért.

Becsuktam a szemem. Földanyát láttam. Szeretni vágytam.
Kis lakásban, kis szobában, kis fa alól, kis bögre kávézó, kis testben élő lélek és szellem, Egy, Magam: küldöm áldásom Rád.
Szeretetem árad.
Pont oda, ahol jó, pont oda, ahova való.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Áradok.
Tágulok.
Szeretek.

Lassan kortyolom a kávét.
Meghajlok.
Imám véget ért.
Szobában ismerős energia.
Szerelem.
Boldog vagyok.

Köszönöm, hogy Veled utazom!
Köszönöm Mindenkinek, hogy együtt utazunk!

Áldott napot!