Amikor a tanítvány készen áll, megjelenik a Mester.

Ám, a valódi Mester, nem olyan, ahogy mi azt elképzeljük….

És amíg ragaszkodunk, kicsinyes képzeletünkhöz, addig kudarcra vagyunk ítélve. Amíg a kudarc jelen van az életünkben, nem is vagyunk tanítványok. Amíg a tanítvány menekül a fájdalmas felismerésektől, nem lesz változás az életében.

Amíg azt érzi, hogy a Mester megbántotta és képes megsértődni, csak mert nem érti, mit miért tesz a mestere, addig Álomjáró és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne ébredjen fel.

És ez fáj.

A Mesternek.

Elengedni a kezét a tanítványnak, nehéz lépés. Hátat fordítani neki, nagyon nehéz….

(mester a tanítványnak) Az a legnagyobb bajod, hogy nem alkalmazod, mint azt az információt, ami a birtokodban van. Azt hiszed, ha elolvasol egy könyvet, egyszer megcsinálsz egy technikát, akkor minden megváltozik. Vársz a piros bogyóra, de nem cselekszel.

Pedig számtalanszor elmondtam már, hogy alkalmazott tudás nélkül nincs változás. Azt mondod megbántottalak, és haragszol rám. Öntudatlanul rám vetíted ki kudarcod, rám hárítod a felelősséget, ha nem változnak a dolgaid. Elmondtam, én csak az ajtót mutathatom meg neked, bemenni azon neked kell. Mégis azt várod tőlem, hogy helyetted tegyem meg a dolgaidat. Mondd csak, tulajdonképen, mit akarsz te az életedtől?

(tanítvány) Nyugalmat, békét, kiegyensúlyozottságot, anyagi bőséget, szeretetet, szenvedélyes párkapcsolatot, némi izgalmat, csak sikert és semmi kudarcot. Nem akarok gyomorgörcsöt és frusztrációt érezni. Nem akarok már több pénzt az önfejlesztésbe tenni, mert rengeteget tettem már és igazából semmi sem hozott igazi változást. Belefáradtam a sok információba. Elég volt.

(mester a tanítványnak) Ohh, igen, csak és kizárólag azért mész el bárhova, hogy jól érezd magad. Mert satnya kis életed, amit saját magadnak megteremtettél, kompenzációkra, megfelelési kényszerekre, és arra épül, hogy őrülten menekülsz a felelősségtől.

Áldozatnak és szerencsétlennek érzed magad, az élet elszenvedőjének.

Mondogatod, hogy nincs pénzed, és közben semmit sem teszel meg, hogy a dolgok megváltozzanak. Hűtlen tanítvány vagy, aki azt hiszi, majd a mester megoldja. Hát tud meg, nem. Vagy változol, vagy lemaradsz.

Keress másik Mestert, mert nem vagy méltó a tanításokra. Önmagadban vádolsz, és azt hiszed, te mindent jobban tudsz. Te jöttél hozzám segítséget kérni, most mégis azt hiszed, jogod van engem bírálni.

Megváltoztattad a gondolkodási szokásaidat?

Megváltoztattad a mindennapjaidat?

Megváltoztattad a hozzáállásodat?

Megcsináltad, amit kértem tőled?

Megválogatod a barátaidat?

Kifejezed őszintén az életedet?

Felvállalod önmagad?

Meghúztad a határaidat?

Tisztítottál?

(tanítvány) Egy csomó mindent megcsináltam, amit kértél, még sem érzem, hogy a dolgok változnának.

(mester a tanítványnak) Leéltél egy pár évtizedet, és azt várod, hogy pici energia befektetéssel, majd minden megváltozik? Kiléptél a komfortzónádból?

(tanítvány) Van, ahol igen.

(mester a tanítványnak) És ahol nem? Ott miért reménykedsz a változásban? Már az első pillanatban hinned kellett volna, de te azt mondod, hiszem, ha látom, és csodálkozol, hogy azt látod, amiben hiszel? Hited a legnagyobb önkorlátozó hiedelmed. Hit nélkül értelmetlen cselekedni. A Hit az, ami erőt ad a változáshoz. Óvatosan lépkedsz, és radikális változást akarsz. Te érted magad?

(tanítvány) Nem lett több pénzem. Nem működnek a technikáid.

(mester a tanítványnak) Hogy lehet, hogy nálam és rengeteg embernél működnek, az ősi technikák?

(tanítvány) Talán, valamit rosszul csinálok?

Nem csinálod

(mester a tanítványnak) Nem csinálod rosszul, csak nem csinálod. Nem csinálsz semmit, ha igen, az is három napig tart, majd alább hagy a lendületed, elfogy a kitartásod, és visszasüllyedsz elméd önromboló mechanizmusaiba.
Mielőtt kint keresnéd az okokat, tekints befelé.

Én most elengedem a kezed és nem vagyok hajlandó foglalkozni veled tovább! Sem te, sem én nem vagyunk méltók arra, hogy kételkedjünk az Igazságban. Nem folytatom tovább a tanításod. Isten veled!

(tanítvány) Mester, hogy képzeled, hogy magamra hagysz?

(mester a tanítványnak) Nem képzelem, én cselekszem. Nem várok senkire. Azzal foglalkozom, aki érdemes a figyelmemre. Feszíts keresztre és önmagadat gyilkolod meg halálommal. Közös utunk, itt és most véget ért!

(tanítvány) És akkor én most mit csináljak?

(mester a tanítványnak) Olyan jól megy neked a bíráskodás, biztosan olyan okos vagy, ha egy mestert bírálni tudsz, akkor a saját életedet is rendbe tudod tenni. Hajrá!

Kudarcod vagyok

(tanítvány) Mester, én a te kudarcod vagyok?

(mester a tanítványnak) Nem , mert a fejlődésed 100%-ban a te felelősséged. És Igen, mert már az első pillanatban tudnom kellett volna, hogy nem vagy méltó tanítvány. Nem kellett volna időt szánnom rád. Még nem. Talán a következő életedben.

(tanítvány) Én nem akarok addig várni, én most akarok jól lenni!

(mester a tanítványnak) Csak üres fecsegés, ami elhagyja a szádat. Ha valóban akarnál változni, cselekednél és szembenéznél a félelmeiddel. Nem vagy alázatos tanítvány.

(tanítvány) Lemondasz rólam?

(mester a tanítványnak) Te mondtál le saját magadról, és ezzel, véget vetettél a lehetőségeidnek. A poklot választottad és én tiszteletben tartom a döntésed. További szép álmokat!

(a tanítvány magában) Ez egy hülye Mester. Talán nem is Mester! Na majd a következő, ő tuti úgy fog segíteni, ahogy az nekem jó lesz. De többet nem költök rá pénzt az tuti. Majd ha ingyen adja a tudását, na ő lesz az igazi Mester!

És a nap felkelt, majd lenyugodott.

Eltelt 10000 év. A Mester több millió tanítvány vezetett a Fénybe, azzal, hogy felszabadította a tudatukat.

A csata még mindig zajlik. Sok minden változott, de egy sosem fog megváltozni. Akárhányszor feszítetek keresztre, én nem fogok lemondani rólatok. SOHA!

Kattints az ingyenes értesítőért!

Pin It on Pinterest