…a féreg lyukon át

Érzem, hogy hatalmas erővel húz magába. Testem lebénul a félelemtől, nem tudok ellenállni. Nincs mibe kapaszkodni, talán csak egy gondolat, talán csak egy érzés, ami megmenthet. zakatol a szívem és kapkodom a levegőt. Hangtalanul, nem is létezem. Ellenállok, mert nem érhet itt véget. Engedj el! Üvöltöm magamban, de a szorítás és a vonzás egyre erősebb. Segítséget kérnék, de egyedül vagyok. Démoni szörnyem, melyet én teremtettem befal, elragad a sötétségbe. Csak saját Fényem lehet az oltalom! Lábam zsibbad, összeszorítva rátekeredett az Erő és nem enged a szorításból. Félelmetes az energiája, kicsi és gyenge vagyok hozzá képest. Miért állok ellen rettenetes erővel? Miért kerít hatalmába a félelem mindent legyőző és megbénító ereje? Miért hiszem, hogy rossz dolog vár rám az örvényben? Nem tudom majd kontrollálni az ismeretlen Erőt?

Mitől félek? A megsemmisüléstől?

Egy nagy levegő és hagyom, hogy legyen, ami lenni akar! Megszüntetem az ellenállásom, megadom magam! Elengedem testem izmait, zakatoló szívem ellenállását, lecsillapítom az elmém és a szeretetet választom. Legyek én a Fény, ahova megyek, a Fehér Kör kísérje és támogassa utam. Kész vagyok mindenről lemondani. Kész vagyok meghalni és újjászületni.

Visz az Erő a késztetés a féreg lyukon át! Bele a sötétbe, a mélybe, a határtalanba, az ismeretlenbe. Tudom, képes leszek az új életre! Tudom, képes leszek elvégezni a feladatom.

Az Erő húz, a tér szűkül, testem roppan, érzem, a sokk elhatalmasodik rajtam. A nyomás egyre nagyobb. Széttép a hatalmas Erő. Nem bírom! Nem bírom ezt ép ésszel! Képek, íze, szagok, érzetek, túl sok, ez nekem túl sok! Hisztizek, toporzékolok, szenvedek, megőrültem, hideg van, dermesztően hideg van! Üvöltök, de semmi hang. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

És megszülettem!

Megértettem!

Életünkben többször is szembe kell nézni e hatalmas Erővel, amit nem értünk. És mivel nem értünk így szorongunk és félünk. Egy életen át.

Félünk az ismeretlentől.
Félünk a változástól.
Félünk attól, hogy a döntéseink miatt nem szeretnek.
Félünk attól, ha felvállaljuk önmagunkat, nem leszünk elég értékesek.
Félünk a bírálattól.
Félünk a magánytól.
Félünk az egyedülléttől.
Félünk a megaláztatástól.
Félünk a csalódástól.
Félünk a…. mindentől és bármitől. És ez ellen mind harcolunk!

A félelmet nem legyőzni kell, hanem megérteni, elfogadni, megszeretni! Ez adja meg a belső béke állapotát!

Nem lenne csodálatos, ha ismeretlenül is, de szövetkeznénk az Univerzális Erővel és együttműködve vele, megkönnyítenénk az életünket?

Nem lenne csodálatos, ha a félelmet nem magasztalnánk fel, hanem megértenénk létezését és azt, miképpen szolgálja létezésünk kiteljesedését?

Nem lenne csodálatos, ha nyugodtan, harmóniában, belső békében töltenénk földi létezésünk pillanatait?

Amíg harcolsz ellene, és felruházod a magad elleni hatalommal, vesztettél! Ahhoz, hogy győztes lehetsz, nem legyőzni kell, hanem együttműködni vele! Élet energiájának a nagy része a félelmeid elleni harcra mennek el, így megfosztod magad a könnyed és sikeres teremtés megélésétől!

Nem lenne csodálatos, ha ez nem így lenne?

Nem lenne csodálatos, ha békét kötnél?

Nem lenne csodálatos megélni a belső békét?

Nyugalmat, csak egy szabad elme és egy szabad szív tud neked adni!

Nem lenne csodálatos felszabadultan élni?

Szabadítsd fel a tudatod! Lépj be a tisztánlátás hatalmas és csodálatos világába!

A valódi spirituális önismeret útján!