Vannak olyan beszélgetések az életünkben, melyből egy árva kukkot sem értünk. Talán sosem. Mégis érezzük, amíg a beszélgetés tart történik valami. Változás megy végbe. Mert ami történik az túl van a saját értelmünkön. És a Mester néha nem egyértelmű. Talán szándékosan, hogy feszegesse a határokat, hogy nyitogassa a tudatot.
Amikor már szétfeszít az Igazságérzet
– Mester, Te mindent tudsz?
– Nem én, Te! Az igazság az, hogy Téged tükrözlek vissza. Csak korlátolt elméd, és pislákoló fényed nem éri el az igazság lelkét, így nem látsz tisztán. Elméd elveszett a kicsinyes hétköznapok problémájában. Megrekedtél a programozottságod útvesztőjében és azt hiszed erről szól az életed!
Tényleg azt hiszed, hogy létezésed értelme a szenvedés? Hogy energiáidat a túlélésre kell fordítanod? Hát ősemberek vagyunk? Mi végre a fejlődés, az önismeret, a csodák, Isten, a spirituális forradalom, ha még mindig nem ébredsz fel az álomból? Ha még mindig elhiszed egy csöppnyi ember vagy a hatalmas univerzumban és csak elszenveded a csillagok kénye kedve szerinti állásokat?
A tudás, a végtelen tudás benned van! Elhitették veled, hogy tanulnod kell, hogy okosodj, megfelelni az elvárásoknak, hogy hazug normák szerint élj! Ki az, akinek kedvez, ha te buta vagy? Nézz körül a világban. Tényleg azt gondolod, hogy amit a média közvetít az a valóság?
Elfelejtetted ki vagy, miért vagy itt és nem teszed a dolgod. Szent esküket teszel! De a szent esküdet már meg tetted, mikor azt választottad, hogy leszületsz ide. Most már csak MEG KELLENE CSINÁLNOD!
Azt akarom, hogy láss, hogy tudatod táguljon és tisztán látásod révén eljuss a saját forrásodhoz, ahol megérintve az igazság lelkét letöltsd az Akhasa Krónikát! Minden tudás a rendelkezésedre áll, csak lebecsülöd magad, mert félsz felvállalni azt, aki te valójában vagy! Mert félsz attól, hogy megbírálnak!
Az Út folyamatos és a könyvtár apró pici lépésenként fedi fel magát a beavatottaknak. Ha nem kapcsolódsz össze a tisztaság lelkével, nem hallhatod meg a Világ Szellemét, Önmagad Isteni Esszenciáját.
Rögzült gondolatok fogságában
– Ezt értem Mester, de hogyan?
– Amíg tudatosságod ereje elaprózódik a korlátok, félelmek, kompenzációk, frusztrációk, megfelelési kényszerek, védekezési mechanizmusok és a mondja meg már valaki mit és hogyan csináljam útvesztőiben, nem tudok neked segíteni. Menj el olyan rendezvényekre, ahol érzed a magasztos eszméket, amelyeket adott ideig beléd tölt az előadó, és két napig azt érzed, mindenre képes vagy, de aztán lemerülsz, beszürkülsz, újra elveszel a szokásaid és megrögzött paradigmáid között.
Szerinted 100 emberből hányan fogják megtenni az első lépést és tudatukat kitágítani az első szintig? 100-ból 3-an. És ebből a háromból, csak minden harmadik jut tovább a következő szintre. És utána is csak minden harmadik jut tovább a harmadik szintre. Te hova akarsz tartozni? A Kullogó 97%-ba, vagy abba a 3 százalékba, aki teszi a dolgát, csinálja a szent célját, amiért itt van?
Amikor tovább utazol a Földről, milyen érzéseket akarsz magaddal vinni? De jót szenvedtél és lebzseltél egy ritka és csodálatos életen át? Vagy annak a magasabb rendű érzésnek a birtokában akarsz lenni, hogy a világ sokkal jobb hely lett általad? Teremtettél-e bármilyen értéket itt léted során? Felhasználtad és kamatoztattad azokat a képességeidet és készségeidet, amik a rendelkezésedre által, vagy eltékozoltad őket?
A szorongás, mint jó jel
– Miért érzek szorongást?
– Védekezésből. Azt mondod te érzed, nem arra kell menni, mert szorongsz. Az biztosan nem lehet a jó út. Amitől kiborulsz az tutira nem a jó út. Ám tévedsz. Ami megnyugtat, az sosem a jó út.
Az a könnyebbik út. Leérveled magadnak, hogy te nem vagy képes megvalósítani szent célodat, megismerni önmagadat. Leérveled, hogy te félsz cselekedni, meg neked nincs szerencséd, nincsenek lehetőségeid, te egy középszerű ember vagy. Rabszolga vagy, annak is születtél és úgy is fogsz meghalni. Büdös is, meleg is van, de legalább biztonságban vagy. Minden racionális érv amellett szól, hogy ne lépj.
Mindennél jobban ragaszkodsz a biztonság illúziójához, mert itt legalább nem kell szembenézned a félelmeiddel. Végre lehet egy kis nyugtod, itt végül is nem kell felelősséget vállalnod. A te problémád úgyis sokkal különlegesebb, mint bárkié, nem is érthetik meg, és segíteni sem tudnak. Majd te egyedül megoldod. Vagy nem, de legalább megpróbáltad és majdnem sikerült
Nos! Próbálgatni semmit sem ér, csak az egódat nyugtatgatod vele, hogy te tettél már valamit. Nos a majdnem, az semmi. Szintén csak egy magyarázkodás, hogy ha nem lett volna szembe szél, akkor sikerült volna.
A majdnem az NEM! Egy erős és határozott NEM! Ami azt jelenti, hogy nemet mondasz az életedre, megtagadott azt aki te vagy, amiért itt vagy, a szent célodat. Bünteted a lelked, sanyargatod a tested, hazug barátokat és érdekkapcsolatokat tartasz fenn és elhitetted magaddal, hogy a szürkének is vannak árnyalatai, így nem is olyan rossz ez neked.
Mi a jó hozzáállás?
Amíg élek, cselekszem a szent célomat és annyi ember tudatát szabadítom fel, amennyit csak bírok, hogy tisztán látásuk révén eljussanak saját forrásukhoz és újra feléledjen a szent szakrális világ itt a Földön, ahol az emberek elfogadó szeretetben élnek.
Türelemmel várom, hogy Felszabadult Fényed bevilágítsa a homályban élőket, felszabadítsd a környezetedben élők tudatát. Így mindenki megérti itt létének célját, teszi a dolgát, és újra úgy élhetünk, ahogy Atlantiszban, csak most egy kicsit jobban csináljuk majd!
Az igazság az, hogy
Antares fénye ott csillog a szívedben, és csak rád vár, hogy több százezer év rabságból újra felszabadítsd!
Hajrá!
Új hozzászólások