Mára minden átalakult a szívedben
Késő őszi idő van ma. Délután fél háromkor, már sötétedik odakint. Igazi fény elnyelő idő kacsint be rám az ablakon. Minden szürke, minden csendes. Se madárdal, se bogár zümmögés, se a faleveleket táncoltató szél. Semmi van. Csend van.
Most fejeztem be a Netflixen a Strat Trek: Discovery sorozat második évadját.
Mindig megrendít a bátorság, az elkötelezettség, az alázat, a küldetéstudat, a feladatra fókuszálás a célért, ami ebben a filmsorozatban van.
Hosszú évek alatt beszívódott az életembe is a sok pozitív gondolat, amit tanultam küldetéseikből.
Megtanultam, hogy az érzéseimet mindig mondjam ki, mert a pillanat elszáll, és nem biztos, hogy az Idő Ura lesz olyan kegyes hozzám, hogy még egyszer a kegyeiben részesítsen, és még egyszer átélhessem ugyan azt a pillanatot.
Sokat tanultam magamról, és megváltoztatta az életem, a sok erény, ami az emberi mentális fejlődéssel jár.
És még ezer fontos dolgot, amit gyerekkoromban nem volt lehetőségem megtanulni.
Hosszú évek alatt megértettem, hogy az élet, amit élek, lehet csodálatos, ami boldoggá tehet, és lehet nagyon szar is, amitől tehetetlenségében a szív megszakad.
És ami a legnagyobb titka az éltnek, hogy megválaszthatom, hogy milyen hozzáállást választok az életemhez, és ez alakítja az életemet.
Nem egy éhező afrikai faluban élek. Nekem van lehetőségem választani. Sőt, kötelességem választani. Ez az én felelősségem. Hiszen a környezet adott. Csak rajtam műlik, hogy mit kezdek vele.
Mit kezdjünk az életünkkel?
Sokszor eltűnődöm azon, és ma valahogy újra , hogy vajon az édesapám 1940 es évek végén, amikor az orosz (akkor még szovjet) hadi tábor foglyaként a mínusz 50 fokban télen, ült a sötét, hideg cellájában, vajon, mire gondolhatott? Ő hogyan értelmezte az életet?
Én 40 évre rá születtem, és sosem mesélt már ezekről az időkről nekem. Pici voltam, érthető.
De ott, magányos és félelemmel teli perceiben, hogyan gondolhatott az életére?
Biztos vagyok benne, hogy bátor volt, mert hazaszökött. 4 év fogság után.
Új családot, és új életet alakított ki magának, melynek én is a részese lehettem. Még ha csak egy rövid idegig is.
Szemében mindig a szeretet tükrét láttam, és úgy hívott: Csillagom. Mindig furcsa kérdéseket ettem fel neki, pl: Mi van az Univerzumon kívül? Kicsoda Isten? Vannak más emberek is a világűrben? Hol vannak a csillagok? stb….
Mindig benne volt valami keserű magány az energiájában. És mindig benne voltam én is.
Milyen életet válasszunk?
Túl szerencsések és túl kényelmesek vagyunk már sokszor felelősségteljes döntéseket hozni a saját életünkről. De egyszer mindenki életében eljön egy pillanat, amikor a döntés már nagyon feszít belülről.
És akkor, egy pillanat alatt megváltozik az életünk.
És ez a pillanat hamarosan itt van a te életedben is.
Amíg még megteheted, addig dönts.
Választhatsz egy alárendelt áldozati szerepet, és egy keservesen nehéz életet.
Választhatsz, és ádáz fájdalmakkal teli életet.
Választhatsz mást is.
Választhatod, hogy az életed könnyebb, gazdagabb, boldogabb, csodákkal teli legyen.
A szenvedés helyett választhatod a szenvedélyt, a teher helyett választhatod az örömöt, a félelem helyett a bátorságot, a magány helyett a nagy családot.
És választhatod végre a saját életedet is.
Az, hogy milyen az életed, kettő dolog határozza meg:
1. milyen célokat tűzöl ki
2. sikeresen megvalósítod őket
Elsőre sokan mondják nekem, hogy nekik nincsenek céljaik. Aztán persze mindig bebizonyosodik, hogy nagyon is vannak. És boldog könnyek, felszabadító érzések kíséretében felszínre is lehet őket hozni.
Neked is ott vannak a saját céljaid. És az öröm könnyeid már készen állnak arra, hogy szemeidet felfrissítsék, mikor meglátod azokat.
Természetesen a saját céljaidat csak önismereti munkával láthatod tisztán.
Az Önszeretet
Ahhoz, hogy tisztán lássuk szívünk valódi vágyait magas önszeretet szintre van szükségünk.
Amíg alacsony az önszeretet szint, addig hiány, megfelelési kényszeres, elvárt, vagy mások céljait vagyunk képesek kitűzni.
Ez garantálja a boldogtalanságot, a betegségeket, a frusztrációt, a szorongást, a depressziót, az apátiát, a lassú öngyilkosságot. Tehát az értelmetlen és elpocsékolt, kárba ment életet.
Pedig életednek értelme és célja van. És amint van bátorságot, és magas önszeretet szinted szembenézni vele, csak akkor, és csakis akkor találsz rá az igazi boldogságra.
Az elmúlt 7 év alapján egyértelművé vált számomra, hogy az emberek nagy részének nagyon alacsony az önszeretet, az önbizalom, az önértékelés, az önbecsülés szintjük. (Ezt a továbbiakban 4Ö-nek hívom)
És az is bebizonyosodott, hogy akinek alacsony a 4Ö-je, nincs tisztában a saját szívbéli céljaival, hiszen a védekezési mechanizmusai, az önkorlátozó hiedelmei, a szociológiai és biológiai hatásoknak köszönhetően, nem meri magának bevallani, mit is akar igazán.
Mert nincs benne a világképében.
Ez katasztrofális tény, az emberiséget tekintve.
Az emberek ugyanis nem azért lusták, agresszívak, fáradtak, motiválatlanok, mert szar az élet, hanem azért, mert nincs miért megmozdulni.
Nincs miért élni!
És ez nagyon szomorú.
Hazudik és talán nem is tudja, vagy mégis?
Sokan hazudnak, hogy könnyebb legyen minden nap felkelni.
Hazudnak maguknak és másoknak is. Elhazudják, hogy boldogok, hogy minden rendben van, hogy van értelme az életüknek.
Tudják, hogy hazudnak. Mások is tudják. És egymás szemébe nézve elfogadják a másik hazugságát, mert akkor nem félnek annyira attól, hogy leleplezik az ő hazugságaikat.
Így sosem láthatják meg igazi céljaikat.
Mert a saját céljaid igazak, és sokkal magasabb rezgésűek, mint a hazugságok. Így nehéz meglátni őket.
A szeretet a kulcs tehát ahhoz, hogy felül lehessen emelkedni és belesni a fátylak mögé, ahol az igai célok vannak.
És önismereti szempontból egyedül lehetetlen.
Kell hozzá külső segítség.
És kellesz hozzá Te is.
0 hozzászólás