#42 A 6 legőrültebb félelem, amellyel célkitűzés során találkoztam

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül azokra a problémáidra, amelyekre másoktól nem kapsz. Írjatok egy hellot, egy sziát ide a videó alá hozzászólásba, hogyha itt vagytok, írjátok meg, hogy honnan nézitek a műsort. Milyen országból, milyen megyéből, milyen városból? A múltkori adásban is lehetett látni, hogy a világ számtalan pontjából nézitek a műsort és én ennek nagyon örülök, úgyhogy tegyétek ezt meg, hogy azt is írjátok be. Továbbá oszd meg a videót az ismerőseid között, a kedvenc csoportodban, a saját oldaladon, hogy egyre több mindenkihez eljusson az a hír, ami segíti az ő életét, a hétköznapjait, könnyedebb, boldogabb, felszabadultabb megélését. Nem tudom, ti hogy vagytok, ugye most 2017 november közepén járunk, és hát nálunk ilyenkor mindig berobban az Évindító láz, ugye 2018. január 20-án tartjuk a 4. Önismereti Évindító Napot, amit az OtthonFások, akik rendszeresen járnak az Évindítóra, csak úgy hívják, hogy Önindító. És ezzel kapcsolatba rengeteg-rengeteg kérdés érkezik már most így a céltervezés, célmegvalósítás, mindennel kapcsolatban. És hát imádom ezeket a témákat, úgyhogy nem véletlenül a mai műsornak is azt a, azt a témát adtuk, ami azt gondolom, hogy leginkább fogja segíteni az Évtervező és a Céltervező kitöltését, és ez nem más, mint a 6 legőrültebb félelem, amellyel a célkitűzés során találkoztam én veletek kapcsolatban és a saját életemben is.

Közben belépek. És akkor megkeressük a videót, a hozzászólásokat, hogy ki van itt. És természetesen hogyha a célkitűzéssel, célmegvalósítással kapcsolatban már most vannak kérdéseid, nehézségeid, visszatérő problémáid, amit nem tudod, hogy hogy törj át, hogy eszközöld, hogyan oldd meg, akkor azokat is várom majd hozzászólásban. De a mai műsorban mindenféleképpen fogok segítséget adni, megoldást adni arra, hogy miután fellebbentettük ezt a 6 félelmet, amit majd jól fogsz tudni kezelni és imádni fogod, hogy tisztán látod őket, mi lesz az a megoldás a végén, ami majd segít abban, hogy bármelyik félelem is igaz rád a célkitűzéssel kapcsolatban, akkor meg tudd oldani. Ugye hosszú évek alatt dolgoztam ki magamból azt a fajta attitűdöt, hozzáállást, hogy utáltam célokat kitűzni. És én azt mondtam, hogy engem hagyjatok békén, én vezettetés által élem az életemet. És hát mondanom sem kell, hogy hát mivel az önmagamba vetett hitem és az önbizalmam a béka popsija alatt volt, ezért gondoltam azt, hogy én felelősséget hárítok valami nálamnál nagyobb hatalomra, ami majd elintézi az én vágyaimat, céljaimat, kész. Én hátradőlök egy koktéllal majd Hawaiin és akkor tök jó lesz. És hát kellett hozzá nekem egy csomó idő ahhoz, hogy ki tudjam dolgozni azt a gyomorgörcsöt, azokat az önkorlátozó hiedelmeket, azokat a zakkant spiri gondolatokat, amelyek visszafogtak engem attól, hogy céltudatos életet éljek.

Közben nézem – hello, sziasztok -, juhuuuu, tök sokan vagytok, tökre örülök! És közben látom azt, hogy Filutás Piroska, Brandhuber György – hello Gyuri -, Méhészné Szilvi is itt van, Tömböly Gyöngyi és gondolom, itt vagytok még jó sokan, sziasztok, hello! Írjátok meg azt is, hogy pontosan melyik városból, országból vagytok itt. Osszátok meg, hogy terjedjen a hír! Juhuuu, egyre többen vagyunk. Nagyon szupi! Közben Vitos Marikát is látom, hogy itt van.

Na és akkor nézzük azt a 6 legőrültebb félelmet, ami meggátol téged abban, hogy egy könnyedebb, egy felszabadultabb, egy tisztább, egy nyugodtabb, egy kiegyensúlyozottabb életet tudj élni. Sokan azt gondolják – és én is azt hittem régen -, hogyha, ha, ha ez a, ez a, ez a cél kitűzök, nekiállok megvalósítani, hogy az mennyire egy robotikus élet, hogy mennyire görcsös, hogy mennyire nehéz. És hát lehet így is csinálni, persze, nagyon sokan így csinálják, akik csak úgy a látszatpolitikából élik ezt a fajta életet és tűznek ki célokat megfelelési kényszerek alapján. Vagy külső motiváció alapján tűznek ki célokat. De amikor eljutunk abba az állapotba, hogy az önismeretünk – és ugye ehhez is elképesztően fontos az önismeret -, amikor az önismeretünk már annyira mély, hogy látjuk magunkat annyira tisztán, hogy mik azok a célok, amelyeket megfelelési kényszerből, és mik azok a célok, amelyeket már a saját szívbéli vágyaimból írok le a papírra, akkor ugye óriási különbség van a kettő között. És hát persze, sok-sok minden kellett ahhoz, hogy, hogy eljussak arra a szintre, hogy cél-döntés-cselekvés. Gyerünk előre, teszem a dolgomat, és hogy ez szabadít fel, amikor a dolgomat teszem. És a sok-sok időrabló, felesleges szokást, tevékenységet sikerült kiiktatnom az életemből. Nem teljesen, mert hogy azért még én is tudok lustálkodni meg van egy csomó minden őrületem, de az egészen biztos, hogyha ezt a 6 őrült félelmet, amit ma megbeszélünk, tudatosítasz és elkezdesz ellene tenni, akkor az nagyon-nagyon sokat fog segíteni abban, hogy sokkal könnyedebben ki tudj tűzni célokat. És hagyjuk is ezt a célkitűzést. Ki tudd írni, ki tudd tenni, fel tudd vállalni azokat a célokat, amik ott vannak a szíved mélyén. Én azt gondolom, hogy az sokkal-sokkal fontosabb. És a legtöbb kérdés egyébként így a, a, a, a célkitűzéssel, a célok, a célok világával kapcsolatban, azzal kapcsolatban jött, hogy „igen, kitűzök célokat, és hogy, és hogy járom az önismeret útját, és, és akkor rájövök arra, hogy mik a szívbéli céljaim. De hogy ezek annyira döbbenetesen újak és mások, mint amit eddig megszoktam magamtól, vagy mint amit eddig mások megszoktak tőlem”, hogy itt egy, bekapcsol egy, egy óriási védekezési mechanizmus, hogy „Úristen! Én tényleg ezt akarom?” „Úristen, mit fognak ehhez hozzászólni a szeretteim?” Na és ezekből indulnak ki azok a fura félelmek, amely akár tudatosan, akár öntudatlanul, de ott dolgoznak benned, a tudatalattidban és próbálják eltitkolni előled azokat a célokat, vágyakat, álmokat, amelyeket te igazából akarsz. Egyáltalán nem biztos, hogy, hogy nem tudsz célt kitűzni. Egyáltalán nem biztos, hogy nem vagy elég kitartó. Sokkal inkább lehet az az oka – és ez is önismereti hiányosságból adódik – hogy amikor ott vagy, hogy le kellene írni és ezt meg kellene mutatni másoknak, akkor „úristen”. Van valami fura, visszahúzó, visszatartó erő. Na és azt hiszem, hogy ez a legnagyobb kulcsprobléma most itt elég sok mindenkinél. Persze, hogyha nálad más problémát érzel és tapasztalsz, akkor azt feltétlenül írd meg hozzászólásba és akkor itt, a műsor alatt fogok rá válaszolni. Jó? Közben nyomok egy frissítést.

És akkor nézzük is ezt a 6 legőrültebb félelmet! Az első – és az a kérésem, hogy ezeket írd le és utána otthoni fejlesztő feladat, hogy gondold át, hogy mire, miután megkapod az Évtervezőt meg a Céltervezőt, sokkal könnyedebben, sokkal gördülékenyebben, sokkal lazább elmével tudd majd kitölteni ezeket a fejlesztő és céltervező füzeteket. Az első ilyen őrült félelem, az a bírálattól és az ítélettől való félelem. Ez, tudod, ez a tipikus, ez a mit fognak szólni, amit a bevezetőben is mondtam. Hogy oké, tehát hogy élünk a valahogy, van egy valamilyen életünk és, és hirtelen bejön egy tök új dolog. Ahogy mélyítem az önismeretemet, bejön egy, egy, eddig nem tudom, csak és kizárólag piros autókat vásároltunk a családban és ugye az volt a természetes, és a piros autó, és most meg láttam egy arany színű autót és hogy nekem olyan kell. És hogy „Úristen, mit fog hozzá szólni a párom? A szüleim? Mit fognak gondolni a szomszédok? Mert a városba mindenki piros autóval jár, tehát az az evidens. Én meg beállítok egy arany színű autóval, akkor úristen”. Vagy van egy munkahelyed és mondjuk pályaválasztáson gondolkodsz, de még ez ilyen belső dédelgetett sztori, még el se mondtad senkinek, és mondjuk valamilyen kézműves tevékenységgel akarsz foglalkozni. Vagy mondjuk online hálózatépítéssel akarsz foglalkozni. És azt érzed, hogy ez az, hogy megtaláltad, hogy erre van szükséged. Na de ezt hogy vállald fel a párod előtt? Hogy vállald fel azt, hogy nem fogsz annyit főzni, nem fogsz annyit takarítani, hogy sokkal kevesebb lesz az első 3-4 hónapban a bevétel, hogy össze kell húzni a nadrágszíjat. Mit fog szólni az édesanyád, akinek az volt a legfontosabb, hogy legyen egy biztos állásod? És akkor ő is nyugodt, mindenki nyugodt, mindenki biztonságba van, mert van egy biztos állásod. „Te meg a biztosat ott akarod hagyni a bizonytalanért, egy hobbiért, egy hóbortért?” És akkor ott állunk, hogy úristen. „Itt lüktet, itt buzog bennem valami és azt hogy tegyem ki? És hogyha ki is teszem, mit fognak róla gondolni? Mit fognak szólni? Hogy fognak engem bántani?” Tehát az első és legfontosabb félelem, ami megakadályoz téged abban, nemcsak, hogy leírd és felvállald, hanem hogy egyáltalán be merd magadnak vallani azt, hogy milyen céljaid vannak, az a bírálattól és az ítélettől való félelem. Nagyon érdekes egyébként, hogy évek óta turkálom, kutatom így Skype-okon, Antareseken, főleg itt az Évindító környékén vagy amikor valakinek a fejlődésében eljutunk oda, hogy oké, akkor pozitív jövőképtervezés, célok és célmegvalósítás. Hogy milyen blokkok, milyen korlátok vannak gondolati, érzelmi, spirituális, fizikai szinten, ami miatt egyszerűen nem meri kinyögni, pedig már látható, mindenki tudja, egy, szinte egyértelmű, hogy ő arany színű autót akar és nem pirosat. És egyszerűen ő nem látja. Ugye ez akkor is nagyon érdekes, amikor valaki azzal a problémával keres meg, hogy „Bogi! Mi az életfeladatom?” És akkor is döbbenet, hogy teljesen egyértelmű, minden út, a család, az élete, amire berendezkedett, ahogy él, ahogy gondolkodik, minden egy irányba mutat. Ott van előtte, hogy mi az életfeladata, hogy, hogy egy lépést kellene csak felé tennie és akkor lehullana a fátyol és, és mindent meglátna, és egyszerűen nem lépi meg, nem teszi meg, nem mer vele szembenézni. És nagyon érdekes, hogy nem azért – sokszor nem azért, és hogy ezt jegyezd meg, mert nagyon fontos -, nem azért, mert nem kitartó, nem azért, mert gyenge, nem azért, mert gyáva, nem azért, mert ne lenne képes megvalósítani azokat a célokat, hanem leginkább attól fél, hogy mit fognak róla gondolni a szerettei. Jó? Tehát ez az első és legfontosabb.

Na, és akkor közbe nézem, hogy jöttek-e hozzászólások. Juhuuuu, tök jó, hogy ilyen sokan vagyunk! És akkor „szia Bogi”, sziasztok! Ági írja, „Nekem a halogatós részem a legnagyobb ellenségem. Fejben minden oké. A cselekvés várat magára…” De jó, hogy elugrott a Facebook, nem tudtam végigolvasni. Halogatás. Nagyon érdekes, hogy a halogatás mögött mindig valamilyen félelem van. Azért halogatunk bizonyos tevékenységeket, döntéseket, cselekvéseket, mert félünk a következménytől. Ugye a félelem mindig a jövőbe van. Amikor a jelenről elveszed a figyelmed fókuszát és a félelemre irányítod, akkor mindig bekapcsol valami, hogy „Mit fognak gondolni, szólni? Mi fog velem történni?” Máris megyünk végig a 6 legőrültebb félelmen. És hogy a halogatás, az azért történik, mert egy védekezési mechanizmus bekapcsol, hogy egy jövőbeli negatív esemény nehogy bekövetkezzen, ami neked rossz. Ugye ezek a védekezési mechanizmusok mindig a múltbéli tapasztalatokra épülnek. A múltba történt egyszer valami és attól védenek, hogy a jövőben nehogy még egyszer meg tudjon történni ugyanaz. Ezért olyan izgalmas az önismeret.

Na, a második legőrültebb félelem, azt gondolom, hogy a legintenzívebb, ez a ’nem fognak szeretni’, hogy elhagynak. Párkapcsolati terápiákon szokott az előfordulni, amikor dolgozom a férfival, dolgozom a nővel és elkezdenek változni, és akkor teljesen természetesen előjön az a félelem, hogy „Úristen! Hát hogyha én, én, én levetkőzök minden álarcot és, és a valódi önmagam leszek, akkor fog-e szeretni a párom? Fogok-e neki tetszeni? Egyáltalán én magamat fogom-e szeretni? Tetszik-e majd, amit ott belül találok?” És, és az egyik legnagyobb vágyunk itt, a Föld nevű bolygón, hogy szerethessünk és hogy szeressenek. És egyébként nagyon sok személyiségbeli probléma, pszichológiai probléma ebből adódik, amikor nem tudunk jól szeretni, mert torzult a szeretetnyelv, és nem tudjuk befogadni a szeretetet. Tehát azt hisszük, hogy nem szeretnek minket. És ez az egyik legnagyobb félelmünk, hogy „Úristen! Hogy van egy párkapcsolatom, ami lehet, hogy nem tökéletes, de legalább van. És vannak barátaim, vannak a munkahelyemen tök jó fej arcok, és akkor egyszer csak én megváltozom. És mi van akkor, ha már nem leszek szerethető? Mi van akkor, ha teljesen másmilyen a valódi személyiségem, mint az a látszatpolitika, amit eddig a külső programok alapján felépítettem?” Tehát a második legőrültebb félelmünk, ami megakadályoz a könnyed célkitűzésben és célmegvalósításban, az a ’nem fognak szeretni, elhagynak’ félelem.

Rendi Rencsi kérdezi, „Honnan tudjam, hogy az én céljaim és megfelelési kényszer?” Tehát hogy gondolom, melyik melyik. „Ettől félek, ezért halogatok sok mindent. Ezt kell leküzdenem. Nem írom a céljaimat, pedig tudom, hogy mit kellene. Félek, hogy kinevetnek.” Ez ugye kettős, kettős félelmet írtál le. Az egyik, az ugye az, hogy, hogy ezek most az én céljaim vagy megfelelési kényszeres célok. Amikor kezdő vagy a céltervezésben és a célmegvalósításban, legalábbis ugye tudom azt, hogy Rencsi nem olyan régóta OtthonFa Clubos, tehát nem olyan régóta utazunk együtt, akkor mindig az a kérésem, hogy hagyd a francba ezt a gondolatot, hogy ez most megfelelési kényszer vagy szívbéli cél. Csináld meg és akkor ki fog derülni. Semmit nem veszítesz akkor, hogyha megcsináltad és kiderül, hogy ez egy megfelelési kényszer. Ugyanis útközben úgyis rengeteg lehetőség, rengeteg döntés jön, amivel majd szépen csiszolgatod a gyémántodat. És előbb-utóbb, még akkor is, hogyha egy megfelelési kényszerből leírt célt indítasz el a megvalósítás útján, de ha csinálod és benned van a szíved lelke és mész előre, akkor saját magad is nőni fog, egyre határozottabb leszel, egyre magabiztosabb leszel, egyre nagyobb lesz a tisztánlátásod önmagaddal kapcsolatban. És szépen rendezni fogod a soraidat, és úgyis az lesz a vége, hogy egy szívbéli cél megvalósításának a folyamatában fogod magad találni. Tehát ez csak egy egós vagy spiri egós kifogás, ne hallgass rá! Gyerünk előre! Főleg, ha tudod, hogy mit kellene csinálnod és nem csinálod. Az gáz. Amikor az, azt mondod, hogy „de attól félek, hogy kinevetnek”. Ez a harmadik legőrültebb félelem, nagyon beletaláltál, és ez nem más, mint az, hogy szégyenbe kerülök. Ugye ez a, ez a, ez amikor hülyeséget csinálok a tudatlanságom miatt vagy, vagy az önkorlátozó hiedelmeim miatt. De a harmadik legőrültebb félelem az, amikor szégyenbe kerülök, és, és óriási öndegradáló, önszabotáló folyamat vár rám, hogyha ez megtörténik. Ugye az egyértelmű és már te is érzed, hogy minden félelem egy negatív jövőkép miatt indul be. Tehát alapvetően a félelmeink mindig azért indulnak be, mert a fókuszunk elkalandozik a jövőbe és előrevetít egy negatív lehetőséget. Bekapcsol a félelem, beindul az önszabotáló mechanizmus, bekapcsolnak az énvédő mechanizmusok és kész. És akkor jönnek, hogy „halogatós vagyok meg tudom, hogy mit kéne megtenni, de most nincs rá időm, meg más fontosabb”. Jó? Tehát ezer-ezer indokot tudunk mondani, hogy miért nem.

Szilvi Méhészné írja, „Az én félelmem a tudok én eleget? Képes vagyok erre?” Figyelj Szilvi! Mondok egy titkot. Ugye hát Szilvi is OtthonFa Clubos. Mindenre képes vagy! Nincs olyan, amit ne tudnál rövidebb, hosszabb idő alatt megvalósítani. Mindenre képes vagy. A kérdés az, hogy hajlandó is vagy-e rá. Mi, emberek születünk rengeteg készséggel és képességgel. Azok a vágyak, amelyek ott lobognak a szívedben, azok azért lobognak ott, mert azokat te képes vagy megvalósítani. Csak a rád rakódott negatív programok, rögzült gondolkodásmód elválaszt téged a céltudatos gondolkodásmódtól. És ez a legnagyobb oka annak, hogy nem indulsz neki megvalósítani a céljaidat. Képes vagy rá! Oké? Szoktam azt mondani, hogy ameddig nem elég nagy az önbizalmad, ameddig nem hiszel 100%-osan saját magadban, addig higgy a vágyaidban. Mert azok jó iránymutatók. Oké? Közbe látom, hogy Nyikos Mónika is itt van, Markó Ákos és Balo Mónika is itt van. Hello, sziasztok! Jöhetnek a kérdések. Közbe frissítek egyet.

Jó! Menjünk tovább, és akkor meg fog jelenni előbb-utóbb itt az én videóm is. Schmidt Gábort látom. Szia Gábor! Oké! Egyelőre ennyi. Na, és akkor menjünk tovább! A negyedik őrült félelem, ami meggátol téged abban, hogy, hogy előre tudj lépni itt a céltervezések folyamán, az a ’csalódni fogok’, hogy átvernek. Ugye a csalódás, az mindig kétélű. Az egyik, hogy csalódok magamban. A másik, hogy megtapasztalom azt, hogy én valakinek bizalmat szavaztam és kiderül, hogy nem kellett volna, és akkor csalódok abban az emberben. Áááá, ezek nagyon-nagyon fájdalmas dolgok. Ezek egyébként összeköthetők a szülői felmagasztalás és istenképpel, és aztán amikor alapvetően – fúú, most ebbe nem megyek bele, de hogy az alázat témaköre volt most az OtthonFa Clubban, de – a csalódások, hogy csalódni fogok, a csalódástól való félelem az abszolút ebből az állapotból jön. Hogy felmagasztalok valakit, szebbnek látom, mint amilyen, és akkor egyszer csak rájövök, kitisztul a kép, hogy hát, nem is olyan, amilyen. És ez, ez a félelem, hogy csalódni fogok valakiben, ami ugye egyenlő azzal, hogy csalódok saját magamban, ez nagyon tud fájni. És ettől nagyon védenek az énvédő, önvédő mechanizmusok. Tehát ez egy olyan őrült félelem, ami teljesen öntudatlanul tud dolgozni, a csalódástól való félelem hatalmas erő. Oké?

Közben nézem. Az ötödik őrült félelem, amellyel találkoztam a célkitűzések során, ez is, ez is nagyon nagy félelem, és szinte mindenkinél jelen van egészen addig, ameddig nem ülteti a gyakorlatba a céltudatos gondolkodást. Ez pedig a kudarcba fulladt próbálkozástól való félelem. Ugye, ugye, ugye. A kudarc. Hát erről rengeteget tudok mesélni, mert szerintem én vagyok a világon az az ember, aki őrületes kudarckerülő volt, aki csak akkor indított el egy folyamatot, hogyha szinte 100%-ig biztos voltam abban, hogy ez megjön. Hogyha már minden oldalát megvizsgáltam, kivédtem minden lehetséges problémát, na, csak akkor voltam hajlandó elindulni. Éveken keresztül szinte semmit nem valósítottam meg, pontosan a kudarckerülő magatartásom miatt. Miért? Mert arra neveltek, hogy a kudarc, az szégyen. Azért összefüggnek ám ezek a, a dolgok. Az egyik másikból épül. És amikor kudarcokat éltem át, az, az ilyen depressziós állapot volt. Tehát átéltem egy kudarcot, akkor utána én volt, hogy 3 hétig bezárkóztam a lakásba, nekem azt fel kellett dolgozni, könyveket olvastam, filmeket néztem. Egyszerűen nem voltam kommunikatív, kikapcsoltam a telefonomat. Annyira nehezen viseltem azt a szégyent, azt a terhet, azt a felelősségvállalást, hogy én kudarcot éltem át, hogy szerintem ezzel a kudarckerülő gondolkodásommal, hát egy 50 évet biztos elvettem az életemből. Tehát hogyha, ha nem lettem volna ennyire kudarckerülő, nem féltem volna ennyire a, a kudarctól, akkor, akkor, mindegy, hagyjuk is, hogy mi lett volna. Ugye? Ezzel nem foglalkozunk. De amivel viszont foglalkozni kell, az az, hogy teljesen egészségtelenné tudjuk felduzzasztani a kudarctól való félelmet. A kudarc igazából – és ezt is szokássá kellett nekem alakítani -, úgy kell hozzáállni, hogy ez egy, ez egy, mint egy számítógépes játékban ez a check point. Amikor kudarcot érek el, az azért fantasztikus és csúcsszuper, mert tudom, hogy irányt kell váltani, és másik irányba kell menni. Mivel új dolgot valósítok meg, új dolgot akarok felépíteni, nem tudom, hogy hogy kell. Ezért is van az, hogy a hogyan nem az én dolgom. Mert ha egy új dolgot akarok létrehozni, akkor honnan a francból tudnám a 200. lépéssel előbb, hogy hogy kell azt megvalósítani. Hát a hogyanok majd jönnek útközben. Na de úgy tudnak jönni a hogyanok, hogy közbe gödörbe esek, pofára esek, térdre rogyok, elfáradok, elcseszek valamit, elrontok valamit, átvernek, csalódok. Megtörténik minden, és akkor beállok az egyenes irányba és lehet, hogy így haladok (kacskaringósan mutatja Bogi), mert csak így lehet haladni, így nem lehet haladni (egyenesen). Mert az nem célkitűzés, az tapasztalat és rutin. Ez a céltervezés és a célkitűzés útvonala. És egészen biztos, hogy előbb-utóbb elérem a sikert. Jó? Tehát nem úgy működünk, hogy vagy kudarc van, vagy siker. És ha kudarc van, akkor már hagyom a francba az egészet. Ezt gyerekeknél lehet látni, ahol a szülők kudarckerülő magatartásra nevelik a gyerekeket. Onnan lehet látni, hogy kipróbál egy játékot, és hogyha rögtön nem sikerül vagy elsőre nem sikerül, akkor „játsszunk mást”. Miért? Miért adod fel? Ne add fel! Addig csináld, addig gyűrd, addig, addig menj bele, ameddig sikert nem érsz el! És utána meg tudjuk ünnepelni, hogy megcsináltaaaad! Így játszom a lízingelt lányommal is. Na, és hogy nagyon fontos rendbe tenni magadba – nyilván most ebbe a fél órába nem fogjuk tudni az összes félelmedet feldolgozni, ezért legyél OtthonFa Clubos és -, de az nagyon fontos, hogy fel tudd ismerni, hogy mi az az önkorlátozó hiedelmed, ami miatt meg akarsz állni. És akkor mondd azt, hogy akkor is továbbmegyek. Akkor is előre megyek! Cselekszem, akkor is, ha félek. Oké? Tehát ez tök fontos, hogy amikor tisztán látsz és már felismered azt, hogy mi aka, miben akadályozod saját magadat, tisztán látod a belső teredet a sok-sok önismereti, önfejlesztő gyakorlatnak köszönhetően, akkor tudod átlépni a korlátaidat. Jó? Ez a Felhőatlaszba is olyan szépen meg van fogalmazva, hogy „nem tudsz átlépni azokon a korlátokon, amiket nem értesz”. Na és akkor, közben nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Mi van akkor, hogyha úgy megyek rá a videóra – most tesztelek új folyamatot, mert hogy -, aaaa, így tök jó lesz. Rizán Dóra írja, „Amit erre az évre terveztem, 90%-ban teljesítve.” Juhuuuuuu! „De jövőre még erősebben indulok új tervvel, új célokkal az Évindító Nap után.” Juhuuuu! Elkezdtem írni, Dóra az Évtervező, Céltervező füzeteket, ilyen szuperek lesznek. Ezt üzenem mindenkinek, hogy imádni fogjátok, ahogy csak a tavalyiakat is. Gyémánt Richárd írja, „Amióta eszem tudom, célokat tűzök ki és ezek alapján élek. Szép sikereim is vannak/voltak. Azonban ez rengeteg embert távol tart. Kaptam már mindent, pl. hogy görcsös vagyok, illetve mesterkélt, illetve sokaknak ez nem szimpatikus. Szerinted Bogi, mit lehet ezzel kezdeni?” Egyrészt azok az emberek, akik, akik azt mondják, hogy mesterkélt vagy, nem szimpatikus, figyeld meg, hogy ők céltudatos gondolkodásban élik-e az életüket. Cél-döntés-cselekvés, megyek előre. Szeretet alapú életet élnek-e? Tehát olyan életet élnek, amilyen neked példamutató, mert ha nem, akkor hagyd őket a fenébe. Tök mindegy, mit mondanak. Az, hogy görcsös vagy, az, hogy robotikus vagy, ez lehet attitűd is. De hogyha mondjuk 40 éves kor alatt vagy, akkor az tök természetes, hogy még nem tudsz annyira belelazulni ebbe a folyamatba. Férfiaknál ugye ez, ez, ez a célkitűzés, célmegvalósítás, ez nagyon szorosan összefügg a teljesítési kényszerrel. És hogyha le tudod vetkőzni a teljesítési kényszeredet, akkor alapvetően el fog múlni a görcsösséged és sokkal lazább és magabiztosabb leszel a célkitűzés, célmegvalósítás folyamatában is. Oké. Azt mondja, hogy Rendi Rencsiét olvastam. „Én sem írtam még le soha a céljaimat, de ezentúl valószínűleg le fogom. Köszi Bogi!” Melinda! Mindenféleképpen. Tehát hogy mindenfajta tudomány, statisztika, spirituális tudomány, kvantumfizika, minden igazolja azt, hogyha kiteszed a céljaidat egy papírra és azzal a szakrális teremtéssel kezded el, hogy leírod, akkor azok sokkal-sokkal nagyobb valószí, és utána fogod, eldobod a papírt, még akkor is sokkal nagyobb valószínűséggel valósulnak meg. Mert mi történik? Azáltal, hogy leírod, hogy úgy döntöttem, hogy 2018. december 12-ig én, nem tudom, havi szinten 1 millió Ft-ot veszek ki a vállalkozásomból. Veszek egy piros autót. Elrepülök egy hónapra Hawaiira. Mit tudom én, bármi! És utána ezt így eldobod, de eldöntötted, kijelentetted – ugye ez is a céltudatos gondolkodás része -, és, és, és kinyilvánítottad, hogy te ezt akarod, akkor a belső erőd, az univerzum összes ereje nekifog annak, hogy olyan lehet – nem a megvalósításnak, az a te dolgod -, de az, hogy olyan lehetőségeket dobálnak eléd az úton, amelyek segítenek téged abban, hogy elérd a célodat, ez egészen biztos. Egy dolgot kell figyelembe venni, hogy a nehézségek sokszor álruhába bújtatott lehetőségek. Azért, mert nehézséget tapasztalsz, ne válts irányt, menj bele! Hiszen fejlődnöd kell, meg, meg kell változnod, hogy meg tudd valósítani a céljaidat. Na, itt van Áginak, „Nekem a halogatós részem a legnagyobb ellenségem.” Ezt megbeszéltük. „Fejben minden oké. A cselekvés várat magára. Miközben iszonyú bűntudat – ’Na, megint nem csináltál semmit’.” Ugye ez a, ez a szégyenbe kerülök, szégyen ér és a bűntudat. Hát ezt hagyd abba, mert ugye ezzel szabotálod saját magadat, és azért halogatsz, hogy utána ne kelljen átélned a szégyen meg a bűntudat érzését. Tehát mindenféleképpen azt gondolom, hogy fejben nem lehet minden oké, Ági, mert különben cselekednél. Na de majd úgyis a, a tervező füzetek azért ki fogják belőled bányászni, hogy mi ez a fő ok. De én azt gondolom, hogy akkor, hogyha azt érzed, hogy minden oké, így fogod tudni megvalósítani a céljaidat. Na, ennyi kérdést láttam most hirtelen. Közbe látom, hogy Koszta Bea is, Matiszlovics Zoli, Hajabács Attila is itt van, juhuuu! „Hogyan lehet levetkőzni a teljesítési kényszert?” – kérdezi Kiss Mária Angyalné. A teljesítési kényszer, az megfelelési kényszerből jön. Alárendelt, alacsony önbecsülés, negatív önértékelés abszolút a diagnózis. Úgy tudod levetkőzni a megfelelési kényszeredet, hogy elkezded ugye az önismeret útján járva kipucolni mindazt a sok negatív gondolatot, amit önmagadról gondolsz. Tehát a negatív énképedet átalakítod pozitív énképbe. Elkezdesz dolgozni az önszeretet szinteden, elkezdesz célokat kitűzni. Közbe dolgozol még az önszeretet szinteden, közbe sikereket érsz el, ami aztán gerjeszti az önbecsülésedet és az önbizalmadat, és közben meg egy csomó mindent még ki kell pucolni. Jó? Tehát nagyjából ennyi. Oké! Richárd írja, Gyémánt Richárd írja, hogy „köszi a választ”. Hát nagyon-nagyon szívesen. „Ha Wordben írom le a célomat, az is ér?” – kérdezi Eszter. Persze, tökéletes. Én egyébként, mindig vannak ilyen kis füzeteim, amik bárhol vagyok, mindig itt vannak velem. És én ezekbe szoktam jegyzetelni és akkor utána, vannak ilyen nagyobb füzeteim, és abba írom át. Én jobban szeretem a kézzel írt dolgokat. Valahogy intenzívebbnek, hatásosabbnak érzem. Viszont van a telefonom, van benne egy ugye hangrögzítő, van benne írható dolog, van benne egy Keep nevezetű alkalmazás, és hogy tök mindegy, de az a lényeg, hogy tegyem ki. Ugye az egyik legnagyobb korlátunk, annak, hogy nem tudunk céltudatosan gondolkodni, az az, hogy nem tesszük ki a gondolatainkat. És jön egy tök jó ötlet, jön egy cél, jön egy vágy, jön egy álom, ami csak így átsuhan. És hogyha nem rakod ki, akkor az csak egy ilyen átsuhanó gondolat lesz. És amikor elmész erről a Föld nevű bolygóról, így fogod fogni a fejedet vagy a ’nemtom’ midet, ami lesz, hogy „Úristen! Miért nem figyeltem arra az átsuhanó gondolatra?” Tehát hogy azt gondolom, hogy tök mindegy, hogy hova, tedd ki! Oké? „Én szombaton néztem a Felhőatlaszt, amit említettél Bogi! Szuper film.” Mindenkinek ajánlom, nézzétek meg. Pál István is megérkezett, „kicsit késve”. No de nem baj. „Köszi Bogi a segítséget és a tisztánlátást.” – írja Markó Ákos. Igen, tehát hogy ez a legfontosabb itt, a valódi önismeret útján, hogy mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le a te személyiségedről, a legfontosabb az, hogy meg kell tanulnod, hogyan kell tisztán látni. Tudom, hogy ez furán hangzik, de ez egy nagyon-nagyon fontos dolog. Jó!

Na, és akkor menjünk tovább, mert van még egy őrült félelmünk és még a megoldás sehol, és az időnk pedig már igen-igen a vége felé közeledik. A hatodik őrült félelem, az a ’pénzügyi veszteség ér, tartozást halmozok fel’ félelem. Ami miatt igazából sokszor kudarcba fulladnak a vágyaink, álmaink, céljaink megvalósítása. Jó? Tehát ezt is tessék felírni félelem közé, otthon átgondolni.

Na, és akkor a legfontosabb megoldásos sztori, és ugye ez is több rész lesz, de hogy abba az irányba kell elvinned a gondolkodásmódodat, hogy járod a valódi önismeret útját, és nagyjából tudod, hogy mit akarsz. Nyilván vannak nehézségeid, problémáid, de a legfontosabb, amit meg kell hozni, amiről az egész 2016. év szólt, fel kell vállalnod önmagad és mások előtt, hogy mit akarsz. Pont ma írtam valahova a Facebookon, hogy nem szeretnék. A szeretnék, az egy feltételes dolog. Szeretnék tőled kérni valami ajándékot. De ebbe benne van az is – mondom ezt a Jóistennek -, hogy szeretném, ha segítenél. És akkor így a Jóisten keresztbe teszi a karját, hogy „Tök jó! Hát majd hogyha eldöntöd, hogy mit akarsz, akkor majd segítek.” A szeretném, az egy feltételes. Ha úgy adódik. Ha esetleg van rá időd. Ha esetlegesen tudnál nekem segíteni. Ugye? Ilyen a szeretném! Tudom, hogy spirituális körökbe sokszor azt mondják, hogy az akarom, az egy ilyen durva, behatoló, negatív dolog. A magyar nyelv mindent megmond. Ugye amikor arról beszélünk, hogy cselekedni kell, a karoddal kell elindítani a cselekvést. Mindig kezeddel, kezeléssel indítjuk el a cselekvést. A karoddal, a-karom. És milyen szép, akar-om. Tehát nagyon fontos, hogy az akarom szó őrületesen mély spirituális, szakrális tartalommal rendelkezik. Használjátok! Tehát nagyon fontos, hogy tudd, hogy mit akarsz és azt vállald is fel.

Hoztam egy mondatot, amit így gyorsan leírtam. Azt talán Antaresen szoktuk tanulni, hogy amikor beszélsz valakivel és próbál elbizonytalanítani – „Jó, de hogyan fogod csinálni? Jó, miből fogod megvalósítani? Oké, de ki fizeti be a csekkeket?” Ugye? És jönnek ezek a trrrrrrrr, darálnak, darálnak, darálnak be az elbizonytalanító kérdések. És akkor mondd azt, hogy „Állj, állj, állj! Figyeljetek ide!” Mondd meg a szeretteidnek vagy bárkinek, aki, akit szeretnéd, hogy egy támogató közeged legyen, akit szeretnéd, hogy, hogy veled utazzon ebbe a gyönyörű utazásba, hogy veled jöjjön az Évindítóra. Mondd meg neki, hogy „Nem tudom a hogyanokat és lehet, hogy kudarcba fulladok. Mégis érzem a teljes szívemből, hogy ezt akarom. És nagyon örülnék és könnyebb lenne nekem, ha ebben az irracionális és őrült tervemben érezhetném a támogatásod, mert akkor sokkal biztosabb lenne a siker is.” Tudom, furán hangzik, de fel kell motiválnod a szeretteidet arra, hogy támogassanak téged az új utadon. És te foglalkozol önmagaddal. Sokat teszel önmagadért. De ő nem biztos, és ezt tiszteletben kell tartanod. De arra megkérheted őt, akarhatod azt, hogy segítsen és támogasson. Ne megfelelési kényszerből, hanem mert számára ez természetes, hogy szeret téged annyira, hogy támogat. És hogyha azt mondja, hogy „Ez hülyeség, és hogy ez, ez baromság, és nem, ez, ez semmi”. Akkor mondd azt, hogy „Tök jó, hogyha nem támogatsz. Akkor viszont az a kérésem, hogy ne hátráltass. Tehát ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne hátráltass.” És ez egy lehet, ugye az asszertív kommunikációt is rengeteget gyakoroljuk, tehát lehet ez egy, ez egy szeretettel teli, mély beszélgetés, aminek ugye megegyezés a vége. Hogy „Oké, én ezt csinálom. Oké, te azt csinálod.” Amikor hálózatot építettem, ugyanígy egyeztem meg a párommal, hogy „Figyelj, kevesebbet fogsz látni. Lehet, hogy fáradt leszek sokszor. De hogy az a kérésem, hogy X ideig támogasd ezt és hogy nézzük meg, hogy meg tudom-e ebbe valósítani önmagamat, hogy megtalálom-e ebbe önmagamat. És ha igen, akkor az mind a kettőnknek szupi lesz. Ha nem, akkor is tök jó, mert legalább tudjuk, hogy nekem ezzel nem kell foglalkozni. És az megint jó mind a kettőnknek.” És, és tök jól bevált. Jó? Tehát hogy én a mai napig alkalmazom ezt. Tehát Losival ez nálunk tök természetes. Gondolj bele, itt vagyunk ketten, két zárkózott, introvertált ember, és jönnek ilyen őrületes gondolataim. Nekem is, nem? Tehát hogy megalapítjuk az OtthonFát. És, és mekkora csodák vannak ebben, pedig 5 évvel ezelőtt mindenki tök idiótának meg hülyének nézett minket, hogy „Hát oké, lehet, hogy ti ebbe tök profik vagytok. De hát nem ismer benneteket senki.” Hát persze. Hát ezt fel kell építeni. És akkor is elmondtuk mindenkinek, aki nem támogatott minket, hogy „Tök jó, hogyha nem támogatsz.” Van egy kedvenc mondásom, hogy „Vezess, kövess, vagy állj félre!” És, és akkor is elmondtam, hogy ha, ha támogatni nem tudsz, legalább hagyj békén. „Hogyha úgy érzed, hogy téged ez nagyon piszkál, ez neked nagyon rossz és, és nem tudsz békén hagyni, csak degradálni, bántani tudsz, akkor tudod mit, akkor menj a fenébe! Tehát én senkinek nem hagyom, hogy elrabolja az álmaimat.” És nem könyökölve, nem másokon áttaposva valósítom meg a céljaimat. Hanem másokat felemelve, közösen valósítjuk meg a céljainkat. Ez az igazi célkitűzés. Na, de majd az Évindítón úgyis megérzitek ezt az esszenciát.

Na és akkor nézzük a megoldást, jó? Közben ránézek itt. „Hála, hogy kitartottatok és itt vagy nekünk.” Köszönöm szépen, Edit! Gyerünk tovább! „Imádlak hallgatni. Köszönöm.” „A-kar-om, Bogi, egyik leghatásosabb ajándék tőled, imádlak.” Én is imádlak. „S ha a cél mások akarata ellenére van kitűzve, hogy tedd nyilvánossá?” Így, ahogy az előbb elmondtam. Hogy „Figyelj! Tehát hogy lehet, hogy te X-et akarsz, én pedig Y-t. Én támogatlak téged, hogy valósítsd meg az X-et. Az a kérésem, hogy te támogass engem, hogy megvalósítom az Y-t.” Tehát nálunk sincs, meg a párkapcsolatokban, üzleti kapcsolatban sincs olyan, hogy mindig mindenki ugyanazt akarja. A francokat! Nem kell ugyanazt akarni. De mindig elmondjuk egymásnak, hogy „Figyelj! Itt vagyok és teljes szívemmel, lelkemmel, lényemmel támogatlak a számomra legőrültebb döntésedben is. És hogy biztos vagyok benne, hogy sikert érünk el. Mert az is siker, ha megcsináljuk, meg az is siker, ha tök mást csinálunk. De valami eredménye biztos, hogy lesz. De együtt csináljuk, és hogy ez nagyon fontos.” „Épp szombaton néztem a Felhőatlaszt.” Oké, ezt olvastam. Hello Nacsa Vica! Közben ha még nincsen jegyed az Évindító Napra, most látom a megosztást, akkor mindenféleképpen gyere és regisztrálj be, most még szuper, early bird áron, elképesztően olcsón tudsz jönni. Úgyhogy gyere, gyere! Rengeteg bónusz, előadások lesznek, tök szupi a nap. Na, ha OtthonFás vagy, akkor ott a helyed! Ezt írd be mindig, januárba mindig van OtthonFa Évindító Önindító, amin ott a helyed. „Nekem megváltoztattad az életem.” Fúúú Linda, köszönöm szépen! Na látjátok, ezért nem szabad soha feladni. „Szuper Bogi, köszi.” Jó! Nem látok több kérdést.

Nézzük akkor a megoldást! A megoldás első lépése, őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy ez kiborító tény, de ha kell segítség, akkor szólj, írjál kérdéseket és tudunk segíteni. Második lépése, állítsd a célod mellé a szeretteidet. Az előbb mondtam el, hogy hogyan tedd. Motiváld fel őket arra, hogy nincs kudarc, nem tudunk bukni. Most lehet, hogy pár száz ezer Ft-ot kidobunk az ablakon, de fogjuk fel arra, hogyha egyetemre járnánk vagy tanfolyamra, ugyanennyibe kerülne. És hogy mennyi mindent fejlődünk, szorosodik a kapcsolatunk, egy csomó új tulajdonságot ismerünk meg egymásról. Harmadik lépés, ha nem támogat, egyezz meg vele, hogy ne hátráltasson. 4. Ha nem támogat, hátráltat, degradál téged a, és, de te meg akarod valósítani a céljaidat, akkor tedd fel magadban a kérdést, és ez egy nagyon durva dolog, ki fogja csapni a biztosítékot, tudom! De ha azt érzed, hogy nem támogat, nem hagy békén, degradál, elrabolja az álmaidat, rengeteg megfelelési kényszerek között élsz a jelenlegi emberekkel, akikkel együtt vagy, akkor könyörgöm, hagyd őket ott, ahol vannak. És te gyere ki abból a körből, mert úgy fogsz tudni szárnyalni, felszabadulni és egy boldog életet megteremteni. Ugye ez az egész megoldás. És, és hogy ez, ez az alapja és azt szeretném, hogyha ezt egyszer és mindenkorra megértenéd, hogy van rengeteg technika a világon. Rengeteg eszköz, jegyzetfüzet, füzet, tréning, rengeteg évindító nap – nem olyan, mint az OtthonFa Évindító, másmilyen -, meg egy csomó minden van. De az esszenciája az egésznek, az önismeretre épülő céltudatos gondolkodás. És hogyha ezt a gondolkodásmódot el tudod sajátítani, meg tudod érezni, a gyakorlatba tudod ültetni, akkor ezek a félelmek ott lesznek, csak nem lesz időd velük foglalkozni. Mert neked más, más dolgod van. Meg kell valósítanod az álmaidat. Oké? Tehát hogy ez a legfontosabb! És mindaz, az a megoldás, amiket ma így átbeszéltünk meg amik az előző Önismereti 33-ba van, ezek mind részei annak a céltudatos gondolkodásmódnak, amit 2018-ban mindenféleképpen fontos lesz a gyakorlatba ültetni. Most tanuljuk, Évindítón gyakoroljuk, hogy utána gyakorlatba tudd ültetni. Jó? És rengeteg, rengeteg segítséget fogsz kapni azzal kapcsolatban, hogy ilyen profi legyél. Hajabács Ati – hello Ati -, írja, „Az önfelvállalás és a felelősségvállalás az utóbbi 1,5 évem kb. összes sikerének kulcsa, így most visszanézve és ezt (is) innen tanultam.” Köszi Ati! Juhuuuuu! Ati is OtthonFa Clubos. Juhuuu, juhuuuu! Őrület van! Nekem olyan melegem van. ’Nemtom’ nektek. Nemcsak a lámpáktól, de úgy egyébként is. Nagyot változtatunk ám. Hello Krisztina! Ambrus Krisztina is itt van, Krisz Tina is itt van. Nagyot változtatunk ám a világon. Na, ¾ van, srácok. Gyorsan még írjátok meg a kérdést. Arra már írásban fogok válaszolni. Ne felejtsetek el regisztrálni még most, szuper early bird áron az Évindítóra, 2018. január 20-án lesz egy fergeteges, bombasztikus napunk együtt. Meg fogod hozzá kapni az Évtervező füzeteket és lesznek meglepetések is, ahogy mindig, minden Évindítón vannak meglepetések. Most is lesznek! Mi már csak erre készülünk. Úgyhogy higgyétek el, hogy fantasztikus lesz és csudiszupi, úgyhogy gyertek, gyertek! Érdemes mindenféleképpen kérni a videót is hozzá, ugye most, hogyha a jegyet kéred meg a videót, akkor az nagyon-nagyon olcsó így együtt, pontosan azért, hogy ott legyen neked és rendszeresen hallgatni tudd. Mint ahogy Csordás Ági, OtthonFa Clubos, aki minden online tréningünket több héten keresztül folyamatosan hallgatja, hogy beépüljön ez a fajta gondolkodásmód. Úgyhogy az a kérésem, hogy regisztráljatok, gyertek, indítsuk együtt a 2018-as évet is, legyen egy szuper Évindítónk, Önindítónk. Gyakoroljátok a céltudatos gondolkodásmódot és hajrá! Jövő héten is találkozunk az Önismereti 33-ban! Sziasztok!