A változás olyan az embernek, mint az oxigén. Nem lehet nélküle Élni (igen, nagybetűvel).

Mégis azt látom, hogy a legtöbben -tudják vagy sem- nagyon félnek a változástól.

És ez bizony negatív bélyeget nyom az egész életükre.

A „nagy kérdés” tehát:
Hogyan küzdd le a változástól való félelmed?

Erről szól ez az Önismereti33.

Ebből a videóból megismered azt az 5 lépést, amelyet elsajátítva „leküzdheted” a változástól való félelmed.

 Kérj értesítőt az élő adásokról egyenesen a FB Messengeredbe: https://otthonfa.hu/messenger-ertesito

Kapcsolódó anyagok:

Vajon jó irányba tart az Önismereti változásom?

Az önismereti út, az önismereti változás nem sétagalopp.
Ezért is adják fel olyan sokan és ezért nem vágnak bele a legtöbben.

Ha ezt a szöveget olvasod, akkor tudom, Te már belevágtál, vagy bele akarsz vágni.

Ezért olyan “segítőtársat” állítottam össze Neked, amely irtánytűként mutatja, hogy abba az irányba haladsz-e, ahová valóban el szeretnél jutni.

3 legfontosabb tipp a könyvben:

 Melyek a változás jelei?

Furcsán néznek Rád az eddigi barátaid?
Nem ért meg a párod?
A szüleid azt hiszik megőrültél?
Ne aggódj, ezek talán csak a változás jelei…vagy mégsem? A Változás Jelei ebook-ból megtudod.

Továbbiakért katt ide!

"Miért félsz a változástól?" blogbejegyzés

Önismereti Évindító Nap

Indítsd be az éved szuper hangulatban, motiválódj önfeledten, és tűzz ki célokat gyomorgörcs nélkül!

Erről szól, az Önismereti Évindító Nap. Részletek itt

Transcript (videó legépelve)

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. Juhuuuu! Újra hétfő van, és újra együtt vagyunk immáron egyre többen és többen. Hiszen hála a jó istennek egyre többen fogadjátok meg a tanácsomat, hogy osszátok meg az Önismereti 33-at most a kedvenc csoportodban, az idővonaladon. Szólj az ismerőseidnek, hogy jöjjenek, lájkold le, szívecskézd le a műsort, hogyha tetszik, hogy én is tudjam, hogy mik azok a témák, amelyek kifejezetten segítik a valódi önismereten járó utadat. Hiszen ez a műsor abból a célból született meg, hogy egyszerű, kézzel fogható megoldásokat kapj az életed problémáira. Ugye minden probléma önismereti hiányosságból indul el, abból burjánzódik ki. És hogyha elkezdjük megérteni és azonnal cselekvésbe fordítjuk át ezeket a megértéseket, akkor a tapasztalatok által jött felismerések rendezni fogják azt a káoszt, amit belül élünk. Úgyhogy sziasztok OtthonFások! A mai fő témánk nagyon- nagyon izgalmas lesz, az egyik kedvenc témám. Tudom, mindenre ezt szoktam mondani, de ezt tényleg nagyon szeretem. Hogyan küzdd le a változástól való félelmedet? Ebbe a mondatba minden benne van, hogy önismereti szempontból egy egész hétig lehetne elemezni ezt a dolgot, és ahány ember, annyiféleképpen. De ma fogtok kapni tőlem, és egy olyan útmutatót fogsz kapni, így a műsor végére összeáll a kép a fejedben, ami által el tudod kezdeni a könnyedebb változást és változtatást az életedben. Mert hát azért oké, hogy mindenki mondja, hogy ’csinálj’, meg ’nem foglalkozz vele’, meg ’ne akard megérteni’, meg ’ne menj bele’. Na de hát kösz szépen! Tehát amikor az ember épp meg nem döglik a fájdalmaktól meg a kínoktól és teljesen elmegy a tisztán látás, akkor kell valami érzelmi vagy mentális mankó, ami alapján el tudok jönni a gödörből. Úgyhogy remélem, hogy ez a műsor sokatoknak fog segíteni.

Közben majd írjátok a hozzászólásba egy hellot, egy sziát, hogy kik vannak itt, honnan, hogyha külföldről, hogy lássuk azt, hogy mennyire nemzetközivé vált ez a műsor már. Illetve hogyha bármi kérdésed van az adott témával kapcsolatban, akkor hozzászólásban írd meg, és élőben, itt fogok rá válaszolni, hogyha látom. Ha pedig nem, akkor a műsor után azonnal válaszolok minden kérdésre. Úgyhogy legyetek bátrak és kérdezzetek, hiszen a kérdezést megtanulni is egy nagyon-nagyon fontos dolog itt a valódi önismeret útján. És természetesen, hogyha utólag nézed ezt a videót, akkor is írj egy sziát, hogy itt vagy és hogy nézel minket. Illetve utólag is nyugodtan lehet a kérdéseket ide a videóhoz írni, hiszen látom őket, és akkor fogok rá válaszolni mindenféleképpen. Nyilván pici türelmet fogok kérni. Szóval a mai fő témánk, hogy hogyan küzdd le a változástól való félelmedet. És első körben körüljárjuk ezt a témát, hogy igazából mik lehetnek a probléma okai, mazsolázunk egy kicsit a mély tudatalattiból. Elmondom a saját példámat, hogy én hogyan mentem ezen keresztül. Illetve hoztam egy 5 lépéses gyakorlati sort, amin hogyha lépésről lépésre végighaladsz, akkor el tudsz jutni abba az állapotba, hogy, hogy tényleg pikk-pakk tudod a változtatásokat intézni az életedben és nem fogsz tőle szörnyethalni, hogyha valami olyan szituáció kezdődik.

Na, és akkor közbe látom, hogy Engi Anikó itt van, hello! Fodor Dorina, Rendi Rencsi, hello! Matiszlovics Zolit látom, hogy itt van. Kép, hang tökéletes! Úgyhogy el is múlt 7 óra. New Yorkból, Spanyolországból, Ausztriából, hello csajok! Sziasztok világ! Juhuuuu, de örülök! Köszönöm szépen, hogy megírjátok! Ezek nekem mindig nagyon fontos dolgok. Hogy az, amiben nekem a szívem, lelkem benne van, annak valóban van-e értelme. Úgyhogy köszönöm a visszajelzéseket! Imádom, hogyha dicsértek, teljesen mély, önismereti szempontból.

Na, és akkor nézzük is meg, hogy mit jelent egyáltalán az, hogy valaki fél a változástól, és hogy, hogy mit jelent ez az egész sztori. Nagyon sok téma, nagyon sok tanító, tréner, coach, pszichológus foglalkozik így a változással kapcsolatos őrülettel. Hogy miért van ez? Hogyha Magyarországra behozzuk és márpedig, hogyha vannak, bárhol is laksz a világon, de vannak magyar őseid, akkor alapvetően ez az őrült változástól való félelem, ez valahol a Babyboomer korosztályba tehető vissza. Ugye a veteránok még sokkal inkább természet közelibb életet éltek, sokkal többen foglalkoztak földműveléssel, ugye eléggé hányattatott sorsuk volt. Voltak a háborúk meg minden. És az ő gyerekeik, akik ’46-tól születtek, a Babyboomerek, ők azok, akik, akik az életük fiatalságát igazából egy nagyon jó időszakban élték. Ugye a két világháborún túl születtek meg, tehát egy olyan időszakban, amikor lehet, hogy nem volt gazdagság, de alapvetően azt élték meg, hogy biztonságban vannak, mindenük megvan. Tudnak iskolába járni, egyszerűen tudnak tervezni, elmegy egy munkahelyre dolgozni és akkor onnan megy nyugdíjba, tehát hogy ilyen egyszerűen tervezhető volt az életük. És történt egy hatalmas nagy törés a Babyboomerek életében itt, Magyarországon, amikor az 1980-as években elkezdődött betörni a nyugati világ eszménye, és egy teljesen új világot kezdett el nekik megmutatni, kitágult a világ. És amikor megtörtént Magyarországon a rendszerváltás, akkor egy hatalmas nagy sokk, egy hatalmas nagy tragédia, amikor ugye egy alapvető szocialista világfelfogásból átlépett az országunk egy kapitalista világfelfogásba. Egyik se rossz vagy jó, itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy tök más. És erre nem voltak felkészülve. És ez egy akkora sokkot, traumát idézett elő abban a generációban, hogy a legfontosabb nekik a világon, az a biztonság megteremtése volt. Az a fajta biztonság, amikor valamilyen szinten tervezhető az élet. És hát ugye a mai világban, amikor ennyi információ van és ennyi, ennyi, ennyi mindent tudsz tanulni egy nap, nagyon gyors a változás, a változtatás. De az ő életükben nem volt meg az a tanulási, felkészülési időpont. És ezért van az, hogy így a Babyboomer generáció, akik ’46-tól ’65-ig születtek és az ő gyerekeik, az X generáció, akik innentől születtek ugye körülbelül 1979-ig. Ugye ők azok, akik igazából rettenetesen próbálják ezt a biztonság illúzióját a külvilágba megtalálni. Az Y generáció és a Z generáció már ugye abszolút ezt belül keresi, illetve már az X generációnál is előfordul ez a befelé fordulás, az önmagamba figyelek, hogy mennyire nem ért meg a világ. És ott is elindul az a folyamat, amikor a biztonságot már nem a külvilágba keresik az egyének, hanem odabent. És ugye innen indult el kb. 1975 és ’80-tól az önismeret és a személyiségfejlődés Magyarországon. És onnantól kezdve kezdtek lecsillapodni a kedélyek. Szóval a változástól való félelem, az egy szocializációs folyamat náluk, és ezt azért tartottam nagyon fontosnak elmondani, mert meg kell, hogy értsd a problémádnak az okait.

Ugye mindentől félünk. És ugye a, a változással kapcsolatban kettő dologtól merül fel félelem. Az egyik a múlttal kapcsolatos szörnyűségek miatt, illetve hogy amit már megteremtettem, ami már az enyém, amit már birtoklok, az az életszínvonal, hogy azt nehogy elveszítsem, tehát a veszteségtől való félelem kapcsol be, mikor ugye a változással kapcsolatos döntések, őrületek vannak az emberben. A másik félelem csoport, az pedig a jövőtől való félelem, hogy mi lesz, ha…, mi fog történni. És ez a kettő nagyon egybe ér, hiszen leginkább, amikor arról beszélünk, hogy félelem van bennünk, annak mindig egy jövőbe kitekintő gondolat az oka. Jó? Tehát ezt jegyezd meg, hogyha félsz, akkor az azért van, mert a figyelmed fókusza elkezdett elindulni a jövőbe. Mi fog történni akkor? Mit fogok elveszíteni? Ki nem fog szeretni? Mi lesz a munkahelyemmel? Mi lesz a párkapcsolatommal? Mit fognak szólni a barátaim? Mit fognak szólni a szüleim, a testvéreim? Mi lesz akkor? Tehát az egész őrület, az egész változástól való félelem, az abból születik, hogy a jövőt elkezded negatív irányba kivetíteni. Hogy ott rossz dolgok történhetnek. És mivel negatív dolgokat vetítesz a jövőbe, ebből következik, hogy már magától a változástól is rosszul vagy, hogy „Úristen, hogy mi fog velem történni.” Ez egy nagyon fontos dolog, és igazából azt, azt kell megérteni még ezzel kapcsolatban, hogy oké, hogy a változással kapcsolatban félelmek születnek bennem a negatív jövőkép miatt, de a legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban, hogy nem változtatunk, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami van. Az pedig az, hogy a legtöbb életenergiánk arra megy el, hogy próbálunk fenntartani egy, egy stagnáló állapotot. Hogy amit már megszereztem, az már meglegyen, és maximum inkább ehhez jöjjön több vagy ez táguljon vagy ez növekedjen. De nehogy elveszítsek valamit, ami nekem fontos, vagy amiért olyan nagyon meg kellett küzdenem. Tök sok embertől hallom például azt, hogy, hogy „Fúúú, hát már mit tudom én, 3 évet rászántam erre és erre a tanfolyamra, főiskolára, és hogy igazából nem ér az egész semmit. Már most tudom, hogy nem is fogok vele foglalkozni, de ha már ennyi időt, pénzt, energiát befektettem, már végigcsinálom.” És akkor mindig mondom, hogy „Tök jó, de minek?” Tehát egyrészt már kivetted belőle, ami neked kellett. Most a jelenben rászánsz még egy csomó energiát, pénzt, időt olyanra, amit tudod, hogy úgyse fogsz hasznosítani. És hogy ez is a veszteségtől való félelemből alakul, rossz az energiabefektetésed. És ezeket a gondolatokat kell magadba rendbe tenni, hogy ebből mi az, ami megfelelési kényszer és mi az, ami tényleg, ténylegesen rólad szól.

Na, és akkor közbe nézem, hogy még ki az, aki megérkezett ide a videóhoz hozzám. Ne felejtsétek el, hogy feltétlenül lájkoljátok le, imádjátok le a videót, hogy lássam, hogy ki az, aki itt van. Írjatok egy hellot, egy sziát. És közben pedig nézem, hogy jöttek-e kérdések. Látom, hogy Kiss Ida, Mold Ági, Dobos Henriett is megérkezett. Rákattintok itt az összes megtekintésére, és akkor menjünk is tovább!

Nagyon fontos, hogy az OtthonFánál rengeteg információs anyagot találsz a változással kapcsolatban, hiszen sokat foglalkozunk ezzel. Ez egy nagy blokk. És hát törekszem minden oldalról megtámadni a negatív gondolatokat, átformálni pozitív gondolatba, hogy könnyedén meg tudd lépni a változtatás lépéseit. Ugye ehhez kapcsolódóan van egy e-bookom, a Változás Jelei e-book, ami mindjárt bekerül ide hozzászólásba, amit úgy lett megszerkesztve, hogy kettős. Tehát van egy információs anyag, amihez azonnal kapsz gyakorlati feladatokat, hogy az önmunka ál, az önmunkában meg tudd tapasztalni azokat az elméleti tudásokat. Tehát egy szuper fejlesztő könyv. Akik megvan, nagyon-nagyon szereti, és ha még nincs meg, akkor feltétlenül ajánlom, hogy szerezd be, mert tele van gyakorlattal, feladatokkal, amiket meg kell csinálni, és tök jól össze fogja rendezni a változástól való félelemmel kapcsolatos őrületeidet. Jó? Ezeket a generációkat, a tudatalattit, a 4 intelligencia, jó kis, jó kis, jó kis húzós e-book lett. Úgyhogy nagyon sokat fogsz tudni belőle hasznosítani.

Na, és akkor menjünk tovább, hogy miért fontos, hogy foglalkozzunk a változással. Hogy miért fontos, hogy legyen bátorságod változtatni? És – húúúú, de jó sokan vagyunk -, közbe nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Egyelőre nem látok. Látom azt, hogy Benczik Krisztina és Kiss Ida is itt van velünk, hello csajok! Tehát hogy mit nyersz azzal, hogyha megtanulsz könnyedén változtatni? Hogyha így tudsz reagálni a világ változásaira? Volt egy sorozat régen, amibe elhangzott az a mondat, ami nekem így nagyon-nagyon megragadott, hogy „a fák se kérnek bocsánatot azért, amiért változnak”. Én se teszem. És ennek az egyszerű kis mondatnak nagyon mély tanítása van, hiszen valahol a legnagyobb visszafogó erő azzal kapcsolatban, hogy változtass, az attól való félelem, hogy a családtagjaid, a szeretteid, az emberi kapcsolataid csorbát fognak szenvedni. Tehát valami tragédia történik, hogyha te változol. Ugye az alacsony önbecsülésnek köszönhető például az, hogy nagyon sokan azért nem mernek változni meg az önismeret mélyebb útjára lépni, mert „Úristen, mit fogok ott bent találni? Fogom-e szeretni? Fogja-e más azt, amit én ott belül találok, szeretni? Mi van, hogyha a párom rájön arra, hogy én nem is olyan vagyok, amilyennek ő megszeretett és akkor el fogom veszíteni. Akkor felborul az egész életem, és áááááá.” És figyeled, hogy folyamatosan a jövőbe vetítjük így ki a negatív gondolatot, és ez ébreszti fel a félelmet? És ahogy mész bele ebbe a sztoriba, hogy egy érzelmi mese kerekedik ebből az egészből, egyre jobban félsz és egyre jobban tolod el magadtól azt a változást, amire egyébként a lelked vágyna. És a belső konfliktust az okozza, hogy a, a küldetésed, a belső késztetésed, az, aki te valójában vagy – a lelked, az isteni esszenciád, a forrásod, ki hogy nevezi, az isteni magod -, az abszolút vágyik arra a szabad életre, amire te képes vagy, hogy megteremtsd. Arra a bőségre, arra a boldogságra, arra a gazdagságra. Ő ott belül arra vágyik, ő azért jött ide le a Földre. Ugyanakkor itt van egy kondicionált, egós védekezési programod, ami megakadályoz téged abban, hogy ezt a belső késztetést megéld, ebből lesz egy belső feszültség, egy belső harc, ami megint rengeteg energiát elvisz tőled. Tehát már látod azt, hogy 2 dolog viszi az energiádat, de nagyon, ami viszont ahhoz az erőhöz kellene, hogy bátran merj változtatni. Ugye az egyik, a félelem, a jövőtől való félelem. A másik pedig az, hogy megvan ez a belső harc, ez a belső feszültség, és ezt egyre inkább csak gerjesztik például azok a lépések, amikor nem lépsz meg valamit, amit tudod, hogy meg kellene, hogy lépj. De nem léped meg, és ettől belül emészted magad, rombolod az önbecsülésedet – „de gáz vagyok, de béna vagyok, de hülye vagyok, nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető”. Jönnek ezek az őrületek, és ennek következtében egyre jobban gyengíted magad, ami miatt elkezdesz ragaszkodni emberi kapcsolatokhoz, hogy majd akkor ők segítenek téged. De igazából csak átadod a szabad akaratodat azoknak az embereknek, és az ő energiájuk nélkül nem tudsz létezni. És amikor arról van szó, hogy „Figyelj! Vágd el azokat az emberi kapcsolataid, akik már nem szolgálják a fejlődésedet.” Akkor történik a tragédia, hogy „Úristen, hát ha őket is elvesztem, akkor nincs semmim, akkor nincs semmim!” És akkor megint jön az a régi Babyboomer gondolat, hogy „Úristen, megint 0-ról kell kezdeni felépíteni az életemet.” Pedig ennél nincs is szuperebb, hidd el! Amikor mindent kidobálsz, csinálsz egy tabula rasat, és gyerünk tovább, előre!

Ugye arra vágyunk, hogy egy nyugodt, egy kiegyensúlyozott, egy, egy, egy türelemmel teli életünk legyen. De alapvetően ameddig benned van ez a belső harc, hogy ellenállsz a természet törvényének, hogy a változás a világ legtermészetesebb dolga, de te a stagnálást akarod megtartani a félelmeid miatt, erre megy el harmadjára a legtöbb életenergiád, és emiatt nem tudsz nyugodt lenni, emiatt nem tudsz türelmes lenni, emiatt nem tudod megélni azt a belső békét, amire annyira vágysz. Mert ezzel, hogy a félelmeidet te generálod saját magadnak, veszed el a csomó életenergiádat, ami ugye ahhoz kellene, hogy lépjél.

Na, közbe nézem, hogy jött-e kérdés. Egyelőre nem látok. Hogyha jönnek újak, akkor remélhetőleg fogjuk majd látni. És akkor itt, élő adásba válaszolok rá. Azt meg kell értened és el kell fogadnod, ezt mind tudjuk, elméletbe mindenki ezt tökre vágja, ezt a sztorit, hogy a természet rendje a változás. A fák lehullatják a levelüket, ugye nem kérnek bocsánatot, amiért változnak, hanem boldogan. Így növekednek, hogy elenged, beburkolózik, aztán kibimbózik, nő egy csomót, nyáron ugye terebélyesedik, aztán ősszel megint ugye elhal egy picit. És ugye ezek a természetes ciklusok bennünk is megvannak. És az a, az a szörnyűség, hogy a társadalmi elvárások és konvenciók által, ami, aki elvárja azt, hogy legyen egyre több pénzed, legyen egyre nagyobb image-ed, legyen egyre jobb kapcsolatrendszered, legyen nem tudom, egyre szebb autód, szebb házad, szebb kerted, szebb ruhád. Tehát hogy ugye ezek az anyagi dolgok után való sóvárgás miatt beállunk egy ilyen stagnált állapotra, hogy nehogy csökkenjen az életszínvonalunk. Mert hogy tök sokan az anyagi szintükkel azonosítják saját magukat, a birtokaikkal, hogy mijük van, azonosítják saját magukat. És ezáltal, hogyha mindent elveszítenek, akkor az önbecsülésük, az a béka popsija alá kerül. Tehát ha valakinek az önbizalmát és az önbecsülését az adja meg, hogy milyen kütyüjei vannak, akkor igazából az az ember csak instant önbizalomba van, nincs önbecsülése. És ugye ez is egy nagyon fontos lépés, hogy a változás útján szembe kell néznünk a saját gyengeségeinkkel, a saját erősségeinkkel és rejtett képességeinkkel is szembenézünk, de mivel a félelem erősebb, mindig inkább a veszteségtől való félelem a nagyobb, ahelyett, hogy a nyereség iránti vágy hajtana minket előre lelkesen és motiváltan. És mivel attól félsz, hogy elveszíthetsz embereket, birtokokat, a jelenlegi identitásodat és önképedet, ezért van az, hogy az énvédő mechanizmusaid azt mondják, hogy „Figyelj ide! A változás rossz! A változással baj történik, a változással elveszítesz valamit.” És elindul egy belső racionalizáló program, hogy „Figyelj ide! Már annyi mindenért megküzdöttél, már annyi mindent megteremtettél. Most hogyha elindulsz ezen az úton, mennyi mindent elveszíthetsz!” És akkor ugye megszólal a kiscsengő, hogy „jajjjjj, nem, nem, nem, nem”. És ugye alapvetően itt van a tragédia és a belső harc. Azt el kell tudnod fogadnod, de mielőtt továbblépünk, közbe itt ránézek, hogy jött-e kérdés. Egyelőre nem látom, úgyhogy ráfrissítek. Hogy azt gondoljuk, hogy az, hogy, hogy, hogy változásban vagyok, hogy az az én döntésem. Hogy változtatok, az az én döntésem. És hát most itt szeretném lehullajtani a fátylat, fellebbenteni a titok elől és megmutatni neked a valódiságot, az igazságot, hogy a változás, az nem a te döntésed. A változás így is, meg úgy is megtörténik. A kérdés az az, hogy belerokkansz, végigszenveded az egész életedet, mert a változás ellen vagy, vagy úgy döntesz, hogy oké, meglovagolod a változás természetes ciklusait és hullámát, és mint egy boldog szörfös, boldogan végigszörfölöd az életedet. Persze nyilván leesünk a szörfdeszkáról, beverjük a fejünket meg szembejön egy csomó víz, meg vannak tök szar érzések, meg nehéz pillanatok, ez mindig van, ez elkerülhetetlen. Az a legnagyobb probléma, hogy el akarod kerülni az elkerülhetetlent és ez nem lehet. Tehát ez a legnagyobb paradoxon, amikor valaki próbálja hárítani a változást és azt gondolja, hogyha ő, ha ő így elsumákolja meg elnyomja, meg elfojtja, meg nem foglalkozik vele, hogy akkor nem fog megtörténni, de meg fog, csak sokkal jobban fog fájni. Sokkal több pofont, sokkal több veszteséget fog eredményezni, mint amikor beleállsz a saját életedbe és akkor engeded, hagyod, döntöd és a céltudatos gondolkodásmódodnak köszönhetően mész előre és teremted az életedet. Mondok erre egy példát! Hogy amikor megszületik a tisztán látás önmagaddal kapcsolatban és beleállsz a saját életedbe, akkor hihetetlenül megkönnyebbülnek a dolgok. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeid. De vannak, csak valahogy mivel a külső és a belső energiák összekapcsolódnak, nem egymás ellen, hanem együtt, egy közös célért dolgoznak, sokkal felszabadultabb lesz az élet. Így is lesznek megoldásra váró feladataid, de teljesen más szemszögből látod az életed. Tök sokan mondják nekem, hogy szedek valamit meg hogy dilis vagyok, meg idealisztikus vagyok, meg, meg, meg, meg mit tudom én, miket szoktak mondani. És akkor mindig mondom, hogy „Figyelj! Tehát hogy vezetek egy vállalkozást, emberek életét mentem meg. Minden napom be van táblázva. Rengeteg felelősségem van, rengeteg feladatom van. Van egy párkapcsolatom. És a legszebb, hogy arra tettem fel az életemet, hogy a saját életemet példamutatóként kirakom ország-világ elé azért, hogy lássák, hogy meg lehet csinálni, hogy követhető. És én azt gondolom, hogy ennél nagyobb felelősség nincsen. Tehát hogy, hogy nem, nem eljátszunk egy életet, hanem hogy ezeket megélve tudjuk ezeket a tudásokat átadni itt, az OtthonFánál.” Szóval nagyon fontos az, hogy a változás mindenféleképpen megtörténik. És hogy akkor segíted leginkább a folyamatot, akkor fogsz legkönnyebben a nyugodt, kiegyensúlyozott, belső békés állapotodba megérkezni, hogyha amellett döntesz, hogy nem állsz ellen a változásnak. És akkor a félelmeid is meg fognak szűnni, hiszen a félelmeid most a te döntésed miatt védenek téged a változástól, hogy „nem, nem, nem, nem akarok szembesülni azzal, hogy esetleg a párommal konfliktus lesz”. Hogy „Nem, nem, nem! Nem akarok szembesülni azzal, hogy nem a jó munkahelyen dolgozok, és hogy változtatnom kell a munkahelyemen. Mert hogy az mekkora krízis meg mekkora tragédia.” De ez nem igaz! Ennyire egyszerű minden, csak megfelelő hozzáállás kell hozzá. De ezt majd a műsor végén átbeszéljük.

Menjünk most tovább! Igen. Ugye az a fajta hozzáállás és attitűd nagyon rossz, amit, amit elég sok embernél hallok, hogy „Oké, én tudom, hogy változnom kell, de még nem jött el az ideje például.” Tehát ez a, ez a halogatós attitűd, hogy mindennek eljön a maga ideje. „Ráérek még ezzel foglalkozni. Érzem még, hogy nem készültem fel. Nem érzek rá hívást.” És akkor jönnek ezek a racionalizáló kifogások, amelyek alátámasztják azt, hogy miért maradjon az ember a komfortzónáján belül. Aztán ugye nagyon sokan azt mondják, hogy ahhoz, hogy változás történjen az életébe, ahhoz, hogy a saját útjára tudjon valaki lépni, ahhoz, hogy járhassa az önismeret útját, egyetlen egy dolog kell, megengedés. És akkor szoktam kérdezni, hogy „Tök jó! De hogy megengedem a kukának, hogy menjen ki minden szerdán reggel, még ettől nem fog kimenni a kuka. Így a szemét csak egyre több lesz a lakásba. És hiába meditálok itthon arra, hogy megengedem, hogy a szemét kimenjen a kukába. Megengedem, hogy a kukások elvigyék.” Ha én nem viszem ki, nem teszek bele cselekvés energiát, nem szedem össze a lakásba, nem írom be a Google naptárba Losinak, hogy szerdán ki kell vinni a kukát, különben elfelejti. Ha nem fizetem be a kukaelvivősök számláját, akkor megint nem fogják elvinni. Egy csomó dolgom van azzal kapcsolatba, hogy ez a dolog meg tudjon történni. És ez így van az életed minden egyes dolgával. Hogy nem elég csak megengedni, hogy a szemét kimenjen a lakásból. Neked össze kell szedni, észre kell venni, hogy hol vannak szemetek, ugye bátor szembenézés kell azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán szétdobálod a papírzsebkendőket a lakásba, és lehet, hogy már észre se veszed, de hogy azok ott vannak, és valaki mást azok zavarhatnak. Tehát hogy tök fontos, hogy az alapvető utazás, hogy szembenézni vele, meghozni a döntést, ami a céljaimat támogatja, megcselekedni összhangban a céljaimmal azt, amit meg kell cselekedni, hogy a célom meg tudjon valósulni, hogy kikerüljön a lakásból a szemét. Ezt a céltudatos gondolkodásmódot nem fogod tudni elkerülni. És ez kell ahhoz – nem elég a megengedés -, ez a céltudatos gondolkodásmód kell ahhoz, hogy, hogy, hogy bármi úgy történjen az életedbe, ahogy számodra a legjobb. Oké? És kikerülve az egót, a védekezési mechanizmusokat és a spirituális egót. Na, jó!

Közbe keresem, hogy jött-e kérdés. Fúúú, de jó sokan vagyunk! Sziasztok srácok! Ezt úgy, úgy örülök ennek, hogy tényleg, tehát hogy ezt kívánom mindenkinek, hogy amikor beleállsz a saját életedbe, hogy amikor közelít az önfelvállalásod a 100%-hoz, akkor – és azt látod, hogy itt vannak és figyelnek, és csinálják és haladnak, és egyre boldogabbak – hát van ennél nagyobb öröm? De most komolyan!? Ugye tegnap volt a szülinapom, 1-es, és, és hogy én abszolút újrakezdésben vagyok, és, és minden változik. És én is változom, és minden bizonytalan, és annyira élvezem, hogy azt, ami, azt a tudást, amit eddig azt gondoltam, hogy „úristen, hogy én mennyire istenkirály csaj vagyok”, hogy az, az, az lehet, hogy nem lesz elég. Hogy megint fejlődnöm kell, hogy megint ártatlanul, friss szemmel, felfedezőként tudok hozzáállni a saját életemhez! Ez akkora csoda, hogy mindenkinek ezt kívánom, ezt a fajta szemléletet és hozzáállást. Ezt a fajta céltudatos gondolkodásmódot, ami, ami nem ez az erőszakos, nem a robotikus, nem a, nem a bekorlátozott sztori, hanem, hanem a felszabadító gondolkodás, az a szabad gondolkodás. És hogy erről szól az OtthonFa, hogy, hogy, hogy így fel tudj szabadítani a tudatodat és akkor lehet, hogy a világban majd csak picit később változnak a dolgok, de hogy változnak, oké?

Na, „Amikor elengedtem az ellenállásomat, tényleg mindent elvesztettem.” – írja Mold Ági. „Családot, fedelet a fejem felett, egészséget, életem fordulópontja volt, és a 0-ról lehet csak építkezni.” Nagyon jó, Ági! Ugye Szepes Mária írja azt, hogy a, a, a mocsár, a pokol legalján lehet a legstabilabb alapot és gyökeret ereszteni. Le kell menni a pokolba, szét kell ott nézni, rendet kell tenni az összes démonnal, majd én megmondom, hogy ki mit csinálhat, és megnagyobbulva, megnőve, megerősödve feljönni és úgy teremteni a külvilágban. És tök jó vagy, Ági! Kiss Mária Angyalné írja, hogy „Keresem a célom. Keresem, de mikor találom meg? Irtó nehéz!” Jajjj, ez egy nagyon-nagyon jó kérdés! Gratulálok! Az a kérésem, hogy kezdd el mantrázni azt a mondatot, hogy „Megtaláltam a célomat.” Ugyanis azt programozod magadnak, hogy – és az összes keresőnek ezt üzenem, hogy ameddig kereső üzemmódba vagy, addig igazából csak keresel, de sose fogsz találni. Ugye az nem igaz, hogy aki keres, az talál. Nem! Aki keres, az keres. Az keres és olyan lehetőségek, olyan teremtések, olyan csodák fognak történni az életében, amik a keresési üzemmódját segítik és támogatják. Közbe Losinak szólok odakinn, hogy kezd rám egy kicsit hatással lenni az egyik égőre, és elkezdett stroboszkópozni, úgyhogy majd hogyha bárhol vagy a világba, akkor kérlek, nézz majd utána, hogy mi ez, mielőtt itt kipukkan nekem.

Na, szóval nagyon fontos ez, hogy hagyd abba a kereső üzemmódot, és hozd meg azt a döntést, hogy „Megtalálom a célomat, megtalálom a saját életemet. Beleállok a célomba, beleállok a saját életembe.” Hogy ennyire határozottan, ennyire magabiztosan jelentsd ki, hogy mit akarsz. Oké? Hagyjátok abba a keresés üzemmódot. Valaki írja, hogy „Boldog szülinapot Bogi!” Jajj, de cukik vagytok, köszönöm szépen! Áldás, áldás! Ez mindannyiunk szülinapja. Ahogy Losi mondja, újjászületési hónapot élünk. Na, és akkor azt látom, hogy egyelőre nem jött több kérdés. Írjátok a kérdéseket bőszen, és akkor egyre több fejetekben lévő választ fogunk tudni megvalósítani és megteremteni.

Na és akkor nézzük azt az 5 lépést, ami igazából abba fog téged segíteni, hogy az a gondolkodásmód, amibe jelenleg vagy, hogy az, az, az át tudjon alakulni, meg tudjon változni. Az első lépés, amit mindenféleképpen meg kellene tenned, az az, hogy – és tudom, hogy ez lerágott csont, de kérlek, hogy a Változás Jelei e-bookban is tök sokat írok erről, a, a, van rengeteg videóm, írásom, ami ezzel kapcsolatos. Az első lépés, és ha tetszik, ha nem, a pozitív gondolkodás. És hogyha te félelmet érzel a változással kapcsolatban, akkor sorry, de nem vagy pozitív gondolkodásban a változással kapcsolatba. Lehet, hogy mással igen, de ezzel kapcsolatban biztosan nem. Hiszen a fókuszod nem a jelenben van, céltudatos gondolkodásod még nem épült föl, tehát nem a célt látod, és nem azt a, azt a csodálatos állapotot, amit majd eredményez a célod megvalósítása, hanem a, a gondolataid és a figyelmed fókusza a jövőt fürkészi és negatív jövőképet fest fel. Míg a pozitív gondolkodás alapja egy pozitív jövőkép, és leszarom, hogy mi van a külvilágban, hogy tél van. Hogyha én tavaszt akarok, akkor arra gondolok, hogy milyen csodásan fogom érezni magam tavasszal. Nem érdekel, hogy mi van most, és hogy, és hogy ez nem egy felelősséghárítós gondolkodásmód. Mert ettől függetlenül megteszem azt, ami most a dolgom. Megcselekszem azt, ami most a dolgom. De mindig törekszem egy pozitív jövőképet felfesteni, hiszen amiben hiszek, az fog megvalósulni. Ahol a figyelem, ott az energia, azt teremtem, azt építem, azt növesztem. Tehát ha negatív gondolatokat festek fel a jövőre, akkor semmi csodálkoznivaló nincs abban, hogy szar lesz az életem. Persze, hogy az lesz. Hát én teremtem azzá. Viszont ha törekszem a gondolataimból minden hülye, negatív gondolatot, aggódást, önsajnálatot, negatív kép felfestését kiűzni és törekszem a pozitív gondolkodásra, akkor egy pozitív életet fogok teremteni. Jó? Tehát az első lépés, a pozitív gondolkodás.

Második, ez is egy lerágott csont, mindenki foglalkozik vele, de senki nem ülteti át igazán a gyakorlatba, hogy ilyen könnyedén menjen ez a dolog. Ez is egyébként csak egy hülye trend, hogy elengedni nehéz. Nem az! Csak nem tudod, hogy kell jól csinálni. Ugyanis a második lépés az az, hogy tanulj meg könnyen elengedni. És ennek az az alapja, hogy ne ragaszkodj. És hogyha nem fogsz ragaszkodni emberekhez, szituációkhoz, munkahelyhez, ideákhoz. Nem ragaszkodsz dolgokhoz, hanem csak élvezed, szereted, befogadod őket és hogyha menniük kell, akkor elengeded és hadd menjenek, akkor igazából nem lesz az életedben tragédia. Ugyanis a legtöbb ember attól szenved, hogy amikor el kell engedni, azt gondolja, hogy az elengedett személy által vagy dolgok által, ő kevesebb lesz. De ez nem igaz! Több leszel azzal, hogy a téged már nem szolgáló embereket, párkapcsolatokat, személyeket elengeded a francba. Oké?

„Úgy döntöttem, megtaláltam a célom. Köszi, hajrá előre! Isten éltessen!” Ez az Mária, tök jó vagy! „Boldog szülinapot!” „Boldog szülinapot. Nekem is november 12-én van a szülinapom.” – írja Farkas Zoli. Zoli! Boldog szülinapot neked is, juhuuuu! Nem tudom, hány éves vagy, de akárhány, akkor is újjászülettél tegnap. Úgyhogy ne felejtsd el, hogy ne hozd be a tegnapi gondolkodásmódodat, hanem törekedj kialakítani a céltudatos gondolkodásmódot.

A harmadik lépés, az pedig, ami jön, fogadd könnyedén. Hát nekem ezt volt a legnehezebb megtanulni. Tehát amikor azt tapasztalom, hogy alulról nyomnak, tépnek, marcangolnak, felülről rugdosnak, mindenki ellenem van, hát akkor azért itt, könnyen fogadni a külvilágnak a, az őrületeit meg még pluszban a belső önmarcangoló, önszabotáló dolgaimat, hogy ezt hogy lehet könnyen fogadni. Hát azt hittem, hogy kitekerem a nyakát a mesteremnek. És hogy igazából én ezt nagyon-nagyon sokat gyakoroltam. Mert onnantól kezdve, hogy jön valami hatás kívülről, vagy jön valami hatás belülről, és nem az van, hogy 3 napig szenvedek attól, hogy „Úristen, miért velem történik ez?” Hanem „Oké, ez jött. Teszem tovább a dolgomat. Nyilván változtatnom kell, nyilván ez egy tanulási feladat, amit eszközölnöm kell. Megnézem, hogy mi az és megyek tovább.” A titka ennek – és ezt írd fel nagybetűvel az Önismereti 33 füzetedbe –, a titka ennek az, hogy SOHA SEMMIT NE VEGYÉL SZEMÉLYES SÉRTÉSNEK. Oké? És hogyha ezt meg tudod tenni, hogy nem ellened irányulnak a belső és a külső folyamatok, hanem azért vannak, mert van egy célod, amit valamikor kitűztél. Csak mivel még nem igazán tudod eszközölni a céltudatos gondolkodásmódot, ezért fogalmad sincs, hogy milyen folyamatok árán jutottál el ehhez a lehetőséghez, ezért azt gondolod, hogy ez egy probléma. Holott a problémák, álruhába bújtatott lehetőségek. Ahhoz, hogy egy cél meg tudjon valósulni, ahhoz neked tök sokat kell fejlődnöd emberileg. Hogyha kitűztél egy célt, hogy gazdag akarsz lenni, hogy változtatni akarsz a gondolkodásmódodon, hogy a szegénységtudatodat gazdagságtudatra akarod cserélni. Hogy az alárendelt párkapcsolatból együttműködő párkapcsolatot akarsz teremteni, stb., stb., stb. Ahhoz neked változtatnod kell saját magadon. Különben, ha már ott tartanál, akkor már az a cél rég megvalósult volna. Azért nem valósul meg, mert saját magadat nem fejlesztetted fel eléggé. Éppen ezért tök fontos, hogy, hogyha gyakorlod az érzelmi önfegyelmet, akkor ez a lépés meg az elengedés se, semmilyen problémát nem fog okozni. Oké, el akar menni, gyerünk! Felszabadítjuk egymás jövőjét! Hajrá tovább! Jó?

A negyedik lépés, az ugye ezekből abszolút következik, hogy látod, hogy igazából akkor, tehát valamihez kötni kell a veled történő eseményeket és dolgokat. Akkor tudsz valamivel kapcsolatban lefixálni egy bizonyos ponton, amire aztán a felfele ívelő spirálon elindítod az életedet, az a cél, célok. És hogy én tökre szeretném, hogyha elhinnéd nekem, hogy a, a célkitűzés, hogyha megvan a céltudatos gondolkodásmód, az ilyen egyszerű. Nem gyomorgörcsös, nem fájdalmas, nem, nem nem tudom micsoda, hanem, hanem az tényleg egy, egy csodálatos, izgalmas dolog, mint amikor gyerekként alig vártuk a karácsonyt. Hogy „De jó! Milyen ajándékok jönnek?” Vagy mit tudom én, a nyári szünetet vagy egy iskolai kirándulást, tehát ezzel a gyermeki ártatlan lelkesedéssel, amikor pozitív képeket festünk fel a mentális képernyőnkre. Hogy ezzel a fajta hozzáállással tudj célokat tervezni. És legyenek sikereid! Ugye a céltudatos gondolkodásban az is benne van, hogy észreveszem a sikereket, hogy nincs kis siker-nagy siker, nincs kis cél-nagy cél. Hanem hogy megyek előre, megünneplem magam, hogy „De jó! Ezt is megugrottam, ezt is megléptem. Itt is kitágítottam a komfortzónámat.” És hogy ez miért jó? Hogy ezt miért csináljuk? Mert ez a természet rendje. És ettől fogsz felszabadulni, hogy a változással együtt lüktet és együtt dobog a szíved. Oké?

És akkor az ötödik lépés, az pedig hát a legfélelmetesebb mind közül, a kontroll. És amikor ezt mondta a mesterem, akkor gondoltam, hogy felrúgom, megtakarom, agyon verem, bármit. Mi az, hogy kontroll? Tehát hogy köszi, majd én tudom, majd én ellenőrzöm magam. Nem kell nekem senki, aki itt ugrál a fejem felett. Örülök, hogy végre megszabadultam mindenkitől, aki eddig azt gondolta, hogy majd ő irányíthatja az életemet. Mi az, hogy most én válasszak valakit, aki segít abban, hogy kontrolláltan tudjam élni az életemet? Nem akarom kontrollálni az életemet! Szabad akarok lenni. Ugye jöttek ezek az őrjöngő dolgok belőlem. És hát mindenki röhögött. Én meg mondtam, hogy „Nem érdekel, akkor is!” És hogy meg kellett azt tanulnom, hogy ahhoz, hogy ne sumákoljak be, ahhoz, hogy ne verjem át magam, hogy ne tudjam leérvelni, hogy „Hát ma azért nem keltem fel időben, mert tegnap edzettem. És az izmaimnak kell a regeneráció. És ezért inkább tovább aludtam, mert az nekem jó lesz.” Tehát amikor ugye belemegy az ember ezekbe a racionális érvelési körökbe. Ugye? Tehát akkor jön ez a dömdörömdörömdörömdörömtörörörömmm. Nem tudok énekelni. Az Esti mese szignálját próbáltam volna elmutatni neked. Hogy nagyon fontos, hogy legyen egy olyan ember az életedben, akinek megmutatod, hogy „Figyelj! Ez a célom, így akarok élni. Ezt döntöttem. És negyedévente beszélgessünk arról, hogy hol tartok az úton.” Mert ha ezt nem teszed meg – jáááájjjj -, akkor igazából hiába vagy te szuper céltudatos gondolkodásban, nem biztos, hogy saját magadat képes vagy annyira uralni az elején, amennyire szükséges ahhoz, hogy a változástól való félelmedet jól tudd kezelni. Ugyanis itt jön a titok – ugye az volt a műsor címe, hogy hogyan tudod legyőzni a változástól való félelmedet, és – a kérésem az, hogy ne harcolj! Hanem ezeket, amiket ma elmondtam, értsd meg. Olvasd el a Változás Jelei e-bookot, csináld meg a benne lévő gyakorlatsort! Figyeld az OtthonFát, fejleszd a céltudatos gondolkodásmódodat, és szépen, lassan azt fogod érezni, egyik reggel felkelsz és egyszerre fog dobbanni a szíved a természet szívével. És amikor ez megtörténik, na akkor le a kalappal majd előtted.

Azt mondja, hogy „Nekem az a legfurcsább, hogy most azok segítenek vagy kedvesek, akik anno elgáncsoltak. És ezt nem tudom hova rakni. Miért kedves most velem valaki és miért akar segíteni, aki régen gátolt?” Azért, hogy ne változz meg ne fejlődj! Hogy maradj ott, ahol ő. Mert ugyanazt csinálja most is, hogy gáncsolni akar téged, csak ez egy öntudatlan folyamat. Tehát figyeld meg, hogy abba segít, ami a te tényleges, valódi célod? Vagy abba segít, amiről ő azt gondolja, hogy az majd jó lesz neked? Haaa? Gyanítom, hogy a második!

Schmidt Gábor, igen. Jó, itt megtaláljátok a. Ja igen, és hogy tök fontos, hogy ugye minden évben év elején van egy Önismereti Évindító Napunk, ez 2018-ban is lesz, immáron azt hiszem, hogy 4. alkalommal. És a mostani témánk is abszolút azzal lesz kapcsolatos, ami most a legfontosabb neked, hogy elsajátítsd a valódi önismeret útján. Úgyhogy gyertek az Önismereti Évindító Napra. Hamarosan felkerülnek a bónuszok, az előadók és a teljes program. De addig még kedvezményesen tudod megvásárolni a jegyedet, hiszen hogyha bizalmat szavazol nekem ezen információk hiányában, akkor nyilvánvalóan ezt én is megköszönöm neked és meghálálom. Jó? Közbe nézem, hogy jött-e még esetleg kérdés. Hogyha esetleg a te kérdésedet most nem láttam, akkor fogok rá műsor után válaszolni.

Összegzés: Hogyan küzdd le a változástól való félelmedet? Ne harcolj! Töltsd ki a Változás Jelei e-bookot. Értsd meg, hogy mi a legnagyobb félelmed, ami visszatart a változástól. Dönts határozottan és magabiztosan a változás mellett, hogy összhangban működj önmagaddal! Csináld meg folyamatosan az 5 lépést, és így fogsz tudni haladni az egyre felszabadultabb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, gazdagabb életed felé. Jó? Találkozunk jövő héten 7 órakor az Önismereti 33 műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. Gyertek az Önismereti Évindító Napra, ott is egy hatalmas, frenetikus bulival várlak majd benneteket. Addig is gyerünk tovább a valódi önismeret útján. Sziasztok!