Az Öntudatlan teremtésed áldozata vagy?
A mélyen megbúvó, rögzült programok, melyeket gyermekkorodban magadba szívtál, alakítják életedet.
A hitrendszered, azaz amit jónak tartasz határozzák meg döntéseidet, mellyel teremted életed.
A kérdés valójában az, hogy a saját életedet éled, vagy azokét, akik ezen programokat beléd kondicionálták.
Az ösztön, vagy az intuíció vezérel?
Az ego, vagy a spirituális ego hajt előre?
Tudatos döntésből, vagy védekezési mechanizmusok alapján éled az életed?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a tanítvány.
Hogyan működik a tudatalattid?
– Mester! Én már mindent kipróbáltam. Megcsináltam, amit kértél, egy hónapja használom a megerősítő mondatokat. Programozok este, reggel. Meditálok és végigolvastam, amit kértél. Végig csináltam, amit kértél és nem változik semmi.
– Csináld tovább!
– De Mester ez így nem működik találjunk ki mást!
– Az életed azért futott zátonyra, mert nem vagy kitartó. Mindig új és új technikákat, mindig új és új Mestereket keresel.
Mert azt mondod nem működik. Én pedig azt mondom neked, hogy minden technika működik amit tanítok Neked, csak nem csinálod elégszer! Nem eleget. rendszeresség, folyamatosság és kitartás szükséges egy új technikához. Nem csodaszer.
Nem háríthatod a technikára a te felelősségedet. A technika eszköz. Nem megoldás. Megoldássá te teszed a rendszeres alkalmazásával.
– Mester! Egy hónapja nyomom és semmi.
– Hány éves vagy?
– 30
– Tehát akkor harminc éves programokat akarsz felülírni a tudatalattidban. beláthatod, ehhez azért időre van szükséged. A védekezési mechanizmusaid, az önkorlátozó hiedelmeid, újra és újra ugyanabba az állapotba akarnak tolni. Te most szembe mész ezekkel a programokkal. természetes, hogy fáradt vagy.
Új szokást akarsz az életebe megteremteni. Ehhez türelem, kitartás és idő kell.
– Mester, mindennek a pont ellenkezője valósul meg, mint amit szeretnék! Egyre fogy a pénzem, egyre kevesebb a barátom, nincs még párkapcsolatom, nem vonzok be új munkahelyet. Nem lehet, hogy nem jók a mondatok?
– A mondatok és a technikák tökéletesek. Ha egy percre befejeznéd az önsajnálatot és figyelnél rám, meghallanál engem is.
Hagyd abba az önsajnálatot és a panaszkodást, különben mehetsz isten hírével. Nem vagyok hajlandó hallgatni a nyekergésed! Mond csak mit képzelsz te magadról, hogy felülbírálod azt, amit mondok neked?
Változtatni akarsz az életeden, ám folyamatosan arról beszélsz, amit nem akarsz. Érzéseket is viszel bele, így folyamatosan azt teremted meg, amit nem akarsz.
– Bocsánat Mester, el vagyok keseredve.
– És akkor mindenki más a hibás, mert Te nem vagy képes változni és változtatni? Ha egy hónap után nem történik meg, amit akarsz, máris kétségbeesel? Hibást keresel? Szar a technika, szar a Mester, ez nem működik, keresek másikat.
Hinned kell magadban, bennem és a technika sikerében. Ám nem elég csak egy technikát alkalmazni. Megcsináltál mindent, amit kértem?
– Nem teljesen.
– Akkor miért csodálkozol, hogy nem teljesen azt kapod, amit szeretnél?
A tudatalatti, olyan mint egy számítógép.
Programok vannak benne, amit gyermekkorodban, még egészen pici babakorodban a környezetben lévő emberekből magadba szívtál.
Majd cseperedtél és elkezdted figyelni a szüleidet, ismerősöket. Amit a szüleid tettek, gondoltak, éreztek, ahogyan kezelték az életüket, a problémákat, ahogyan hozzáálltak a pénzhez, egymáshoz az mélyen beléd íródott.
Most ezeket a programokat akarod felülírni. Ez nem fog menni egyik percről a másikra.
A tudatalatti a túlélésre játszik és a tanult mintákat követi. Programjaid megfelelően vonzza be az életeseményeket, hogy futtatni tudja a programjait. Neki ez a túlélés.
Nem vagy elég tudatos, így nem veszed észre, mikor milyen programot futtatsz. Így az öntudatlan teremtésed áldozata vagy.
Mint egy rabszolga engedelmeskedsz neki, és minden törekvésedet vasakarattal leigázza, mert nem vagy elég kitartó.
Ha így folytatod zakkant spirivé válsz, aki soha nem fog megvilágosodni, mert azt hiszi a Mester a hülye. Azt hiszed az új információ, már elég is ahhoz, hogy a változás megtörténjen. Ám nem elég. Az új információt alkalmaznod szükséges a változtatáshoz.
Pedig csak nem vagy elég kitartó, hogy az életében legalább egyszer valamit csinálj végig.
Ha át kellene lépned a komfortzónád határait, inkább azt mondod nem működik, keresel mást. Csak ne kelljen átélned a félelem érzését. Ez a te védekező mechanizmusod. Véd attól a rossz érzéstől, amit a múltban már megtapasztaltál. És nem akarod újra átélni. Ki kell jönnöd a múltad vackából.
Adj elég időt a programok felülírásának.
Évtizedes paradigmáid vezérlik az életedet.
Nem a saját életedet éled, hanem másét, aki a programot elültette benned.
És ettől szenvedsz. Közben nem teszel semmit ellene. Az egész eddigi életed hazugság volt. Légy bátor ezt beismerni. Légy bátor szembenézni önmagad tükörképével.
Paradigma váltásra van szükséged. A régi szokásaidat felül kell írnod új szokásokkal, a régi programokat új programokkal.
Ez fogja eredményezni a valódi változást a kívánt állapotod felé. A tudatalattid csak teszi a dolgát. Tedd Te is a dolgod, folytasd, amit elkezdtél, és ha fél év múlva sem lesz semmi változás, akkor tudd, nem hiszel és nem bízol eléggé önmagadban.
A TUDATALATTIDNAK ÓRIÁSI A HATALMA ÉS HA A FIGYELMED FÓKUSZÁT NEM IRÁNYÍTOD MAGADRA, SOSEM FOGOD MEGÉRTENI A BELSŐ FOLYAMATAIDAT. ÍGY NEM LESZ LEHETŐSÉGED MEGÉRTENI, HOGYAN MŰKÖDIK A VALÓSÁGOD.
Ahhoz, hogy változtatni tudj a valóságodon, ahhoz először önmagadon, a gondolataidon, a programjaidon, szokásaidon, paradigmáidon kell változtatnod.
Valamin, csak akkor tudsz változtatni, ha legalább észreveszed őket, hogy vannak. Ezért adtam át neked ennyi információt, hogy felismeréseid lehessenek, mert csak azt tudod megérteni, amit megtapasztalsz. Ha nem cselekszel, nem lesznek tapasztalataid. És akkor felismeréseid sem.
Ha A tudás tapasztalattá érlelődött benned, tudsz változtatni és megélni új dolgokat, megtalálva bennük azt, ami te vagy, amik valójában boldoggá tesznek!
Magadon csak a valódi önismereti út révén tudsz változtatni. Ha csak a felszínt kapargatod, eljutsz a komfortzónád határához, de nem fogsz átlépni rajta.
Mikor már fáj eléggé, mindig irányt váltasz. Nem haladsz tovább előre, sajnos.. Így, mint egy búgócsiga körbe körbe fogsz forogsz és nem fogsz haladni sehova.
Tágítanod kell a komfortzónád határát, különben sosem fog tágulni a tudatod, így nem tudsz eljutni a tiszta tudat és a tisztán látás állapotába!
A megvilágosodásra törekszel! Közben meg mint egy ostoba kutya kergeted a farkad.
– Mester, de a félelem, mindig visszatart!
– Azért tart vissza, mert azt gondolod róla, hogy van ereje visszatartani. Azt szoktad meg, hogy félsz. Megszoktad, hogy bizonyos helyzetekben félelemmel reagálsz. És ezt a programot futtatod.
Te sokkal erősebb vagy a félelemnél.
A félelem semmi, csak a szeretet hiánya. Tölts oda szeretetet, ahol félelmet érzel és léte megszűnik.
Mi a félelem? Csak egy érzés. A félelem semmi.
Megtanítom neked, hogyan használd fel az erőt, amit félelemnek élsz meg a céljaid megvalósítására.
Előtte meg kell tenned azokat a dolgokat, amiket kértem, hogy szintet léphess. Addig csak csináld tovább az új gondolatok bevésését.
Ne más életét éld. Önszeretetből dönts és cselekedj. Légy teremtője az életednek és ne a múltbéli programjaid áldozata.
Működik, csak csináld! Járd a valódi önismeret útját. Mert csak így tudhatod meg, ki is vagy igazából, mit is akarsz és miért vagy itt.
– Mester, amikor bejön ez a hisztim, akkor az nem is én vagyok?
– Meg fogsz döbbenni, mennyi minden nem te vagy, amit most élsz. Gyerünk tovább!
Új hozzászólások