Önismereti káoszból így gyere ki

– Mester! Elakadtam, elvesztem, össze vagyok zavarodva! Akkora a káosz a fejemben, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak és azt sem tudom, hogy ezt, amit nem tudok, hogyan tegyem! Miért történik ez?

– Miért álltál meg az úton?

– Mert egyedül akartam maradni. Azt akartam, hogy hagyjon mindenki békén egy kicsit! Mindenki csak meg akarja mondani, hogy mit csináljak, mit akarja, mit érezzek, hogyan gondolkodjak. A szüleim, a párom, a barátaim, mindenki tudja, hogy nekem mi a jó, csak én nem. Elfáradtam mester. Már azt sem tudom ki a barát és ki az ellenség. Olyan magányos ez.  Azt érzem, hogy felülről taposnak, alulról meg nyomnak. Mindenki elvárásokat támaszt felém, és ha kinyilvánítom, mit gondolok, akkor meg szemrehányóan megkérdezik: Mi van veled? Úgy megváltoztál? Nem is vagy önmagad!

– Látod, ők már érzik és látják, hogy változol. Te miért nem?

– Én is érzem. Csak olyan más most minden. MINDEN!

– Ezt akartad, nem?

– De, mégis most olyan nehéz! Önismereti káoszban vagyok. Ne érts félre, nem fogok visszamenni, és nem engedek a külső nyomásnak.

– Dehogynem, hiszen megálltál. És minél tovább maradsz egy helyben, annál jobban fogy az erőd és annál jobban engedsz a külső ellenállásnak. Miattuk álltál meg. Az ő érzéseik hatnak rád. Meg akarsz nekik felelni?

– Nem. Csak miért nem fogadnak el engem olyannak, amilyen vagyok?

– Milyen vagy?

– Azt nem tudom pontosan.

– Akkor miért vársz el tőlük olyat, amit Te sem tudsz? Ők azt hiszik ismernek téged.

– Mester! Azt sem tudom, hogy ki vagyok, hogy mit akarok valójában, nem is ismerem magam, csak azokat a programokat, amelyeket eddig futtattam. Te mondtad, hogy teljesen torz az énképen, és én is így gondolom. Honnan gondolja bárki, hogy ismer engem? Figyelem a szüleimet, a páromat, a barátaimat, és fogalmam sincs kik ők! Közös fájdalom testünk hozott össze minket. Én lassan feloldom ezeket. Ők nem akarnak fejlődni, így lassan nem lesz miről beszélgetnünk. Hiszen már most is másképp gondolkodom mint ők! Nem tudom őket megmenteni, ha ők nem akarják!

– Tehát, miért álltál meg az úton?

– Mert megrekedtem.

– Azért álltál meg, mert megrekedtél és elvesztél, vagy azért rekedtél meg és érzed magad elveszettnek, mert megálltál?

– Ohh, értem.

– Bátran meghoztad a döntéseidet, és pontosan tudtad, mit kellene cselekedned, igaz?

– Igen.

– A cselekvés helyett mit csináltál?

– Arról kezdtem el gondolkodni, hogy a meghozott döntés milyen cselekvést kíván és azt hogyan fogom végrehajtani.

– Tehát mit tettél?

– Agyaltam azon, amiről még semmit sem tudtam.

A döntés és a cselekvés között a halogatás, és két kérdés feltétele képes megállítani téged az utadon. A MIÉRT? ÉS A HOGYAN?

– Emlékszem Mester.

– Mi az, ami miatt, a cselekvés helyett az agyalás választod folyton?

– Meg akarom érteni a miért-et, és tudni akarom a hogyan-t, mert így kevésbé félek az ismeretlentől. Gyáva vagyok Mester és nagyon félek. Nem tudom mitől, nem tudom, mi ez, csak azt tudom, hogy valami megállásra késztet.

– Mi lenne, ha csendben maradnál, és csak egyszerűen megkérdeznéd magadtól, hogy azért álltam meg, hogy megvárjam a lelkem, vagy azért mert győzött az egóm és kitöltött félelemmel? Miért nem vagy önmagad megfigyelője? Mikor siklott el a figyelmed önmagadról? Nem látsz tisztán, nem látod, hogy mit csinálsz. Mire is tanítottalak?

– Hogy a figyelmem fókusza mindig legyen magamon.

– És ott van?

– Nem. A barátokon, a páromon, a szüleimen és azokon a dolgokon, amiket ők elvárnak tőlem. Ezek érzelmileg nagyon összezavartak és talán ezért érzem a káoszt. Egy helyben állva, az ütések is pontosabbak és jobban fájnak.

– Most, hogy ezt átlátod, mi a Te dolgod?

– Többet kommunikálni veled, Mester! Megengeded, hogy napi szinten keresselek?

– Összegezzük:  Hol is tartasz most pontosan?

– Felismertem, hogy nem tudok semmit. Kezdem érteni, hogy az eddig életem hazugság volt. Álarcokat viseltem, hogy megfeleljek a felém irányuló elvárásoknak. Az életemben a szülői mintákat és programokat éltem, nem a saját életemet. Ez kihatással volt a pályaválasztásomra, a párválasztásomra, a baráti kapcsolataimra. Felismertem milyen hatalmi drámákat játszottam, hogy raboltam mások energiáit és mi mindent meg nem tettem azért, hogy szeressenek.

– Ez azért elég szép teljesítmény fél év alatt. Mind ezt felismerve, miért álltál meg?

– Talán, mert érzem, hogy fordul a kocka. Most valami más következik.

– Igen, nagyon jól látod. De mi?

– Önmagam felvállalása. Huhh, érzem Mester, hogy ez megint egy érdekes és izgalmas utazás lesz!

– Valóban! Felfedezed, hogy ki vagy te és mit is akarsz valójában. Mi a dolgod itt a földön és eljutsz a kiteljesedés állapotába. Megérkezel a tiszta tudat, a szeretet és az öröm körébe!

– Gyerünk Mester, gyerünk tovább, mond mit kell tennem!

– Cselekedj! Pontosan tudod, hogy mit, CSINÁLD!

 Ha NEM LÁTSZ TISZTÁN, kérj segítséget, >>> KATTINTS IDE <<<

Kárpáti Boglárka on Facebook
Kárpáti Boglárka
Kárpáti Boglárka
Szia! Kárpáti Boglárka vagyok, az Önismereten alapuló problémakezelés specialistája, az OtthonFa társalapítója, író, vlogger és az OtthonFa Önismereti Blog szerzője. Célom az emberek tudatának felszabadítása. Köszönöm, hogy az én írásomat olvasod. Hiszem, hogy Neked is segít.

Pin It on Pinterest

Read previous post:
tudat
A tudat progresszív állomásai

Bevezetés Fejtegetésünk célja eddigiekben az volt, hogy letisztult információval szolgáljon arról, amit valamelyest körülményes átültetni nyelvünkre. Mindamellett, az információ megnyugtató,...

Close