Önismeret a cél, vagy az Út?

„A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.”
Buddha

Emlékszel arra, hogy A Békés Harcos Útjában Szókratész a Hegy tetején milyen tanítást ad át Dan-nak?

Nem a cél a fontos, hanem a célhoz vezető út, és leginkább az, amivé válsz az utazás alatt!

A Mágus, Buddha, az Alkimista, Szókratész és a többi tanító mind azt mondják, hogy nem a cél a fontos, hanem az út. Azonban ha nincs célod, nincs irányod, nem haladsz sehova, csak körbe körbe forogsz. Elveszel elméd labirintusában.

Igen, célokra azért van szükséged, hogy irányba állj és elkezdj előre haladni. Dönteni, cselekedni, bízni. Emlékszel?

Miért vagy megrekedve? Miért vagy boldogtalan? Miért szenvedsz? Miért vagy önsajnálatban? Miért vagy áldozat?

Mert nincsenek konkrét céljaid, céltalanul bolyongasz a sötétségben.

A cél ad irány Fényt!

Miért félsz célokat kitűzni? Mert alacsony önbecsülésed miatt nem hiszel magadban, nem hiszed azt, hogy képes lennél elérni a céljaidat, a bukástól való félelem, vagy a sikertől való félelem lekorlátoz, nem tűzöl ki célt, visszahúzódsz a vacokba és inkább szenvedsz és elvárod másoktól is, hogy veled szenvedjenek.

Mit gondolsz, miben gyökerezik az irigység?

Abban, hogy utálod azokat, akik mernek célokat kitűzni, mernek dönteni, felelősséget vállalni, cselekedni és kitartóan haladnak a céljuk felé a csodákkal teli úton, közben megrendíthetetlenül bíznak és hisznek magukban és állhatatosságukat siker koronázza.

Mivel te gyáva vagy utálod őket, és irigykedsz!

Ezzel végzel önszabotázst.

Hogyan tudsz rálépni az Utadra? És mi köze van ennek a Mágushoz és az ElCaminohoz?

És mi köze van mind ennek az önismerethez?

A következő blogbejegyzésben elmondom.