A Változás jelei, mindhárom szinten kezdtek már az őrületbe kergetni. Szégyelltem visszatáncolni, közben rettegtem az ismeretlentől. És amikor már nagyon-nagyon szét voltam esve, megkérdeztem a Mestert: Hogyan tovább?

Az ellentétes irányú erők szétszakítanak!

Az egyik kezem (a bal) teljes erejével kapaszkodik a múltamba, mind abba, amit eddig megteremtettem, felépítettem, a másik kezem (a jobb) hisztérikusan keresi az újat, a felszabadulást, a megkönnyebbülést, a békét, a boldogságot!

Egyik oldalon a fájdalom, a megfelelési kényszerek, az önkorlátozó hiedelmek, a másik oldalon a Fény, az öröm a béke a kiteljesedés. A kettő között a mély szakadék. Itt állok, ugranom kellene, mégis megbénít a veszteségtől való félelem, hogy elveszíthetek mindent, a barátokat, szeretteimet. Vagy még sem? a Kételyeim megőrjítenek. Mi vár rám a túloldalon?

Mennék és maradnék is.

Mit tegyek? Miért változtatnék? És amíg nem tudom a hogyan, egy helyben topogok, és lassú öngyilkosságban vagyok.

Belső feszítés, külső nyomás!

A lelkem hajt előre, az egóm visszatart, és lassan beleőrülök a belső diszharmóniába! A végtelen fáradság és az élet értelmetlensége, a sok fájdalom elviselhetetlenné teszi földi létezésem.

Azért akartam változtatni és megváltozni, mert meg akartam szüntetni, azt az elviselhetetlen fájdalmat, azt a kilátástalan szar érzést, hogy szenvedek az életemtől!

Nem látom a hidat!

Nincsenek szárnyaim!

Hogyan is léphetnék előre, ha azt érzem a zuhanás vár rám?

Segíts Mester! Ez most sokkal rosszabb, mint eddig bármikor!

– Szeresd meg a változást! Változtasd meg a gondolkodási szokásaidat e természetes élettani hatással kapcsolatban. Mindig minden változik. És ha utálod, vagy félsz a változástól, a természet rendjével mész szembe, ezért vagy ennyire cafatul.

A változás életünk természetes része. Változnak az évszakok, a tested sejtjei, az érzéseid, a gondolataid, a korod, a barátaid, dolgokhoz a hozzáállásod. Nem értem, miért gondolod azt, hogy a változás csak óriási és nagy lépésekkel érhető el?

Mindig arra tanítalak, hogy pici, apró lépésekkel haladj a valódi önismeret útján, hiszen időz kell adnod magadnak, hogy az új információ, gyakorlati alkalmazások révén stabilizálja megváltozott személyiséged. Vannak benne fájdalmas pontok, ám te teszed elviselhetetlenné azzal, hogy túl gyorsan, túl nagyot akarsz ugrani. Kapkodásod és türelmetlenséged révén nem veszed észre a hidakat a szakadékok felett, amitől megijedsz, majd felesleges agyalásba pörgeted magad.

Ha van célod, meghoztad a döntés, a cselekvés első lépése nem nehéz. Kétségeid teszik azzá.

Szeresd meg a változást, mert nem tudod sem elkerülni, sem kikerülni. A társadalmi szándékos félelemkeltés hitette el veled, hogy a változás az rossz. Hmmm…. Ez teljesen értelmetlen.

Az evolúciót nem lehet megállítani. A Te evolúciós fejlődésedet sem lehetne megállítani. Ám az egy helyben topogásoddal ezt akarod, ezért vagy szarul. Nem mondhatod egy gyermeknek, hogy ne nőjön tovább, nem mondhatod egy fának, hogy ősszel ne engedje el a leveleit, és tavasszal ne boruljon virágba. Nem mondhatod meg a bábnak, mikor váljon pillangóvá, mert ha előbb kinyitod, megölöd, életképtelen lesz. Ám ha soha nem válik pillangóvá, akkor is meghal.

Tehát az sem jó megoldás, ha az időre hárítod a felelősséget. Ne állj ellen a változásnak, ám ne is siettesd! Neked érezned kell, hogy egod kompenzálós érvelése tart vissza a lépéstől, vagy a lelked még pihenni akar, a következő lépés előtt.

Hogy ebből az agyalásból kikeveregj, hogy a változás ne egy félelmetes, fájdalommal teli mumus legyen, első lépésként:

Szeresd meg a változást!

Már ezzel is hatalmas szakadékot ugrasz át, ha eldöntöd, hogy megszereted!

– És utána? Jó megszeretem. No de mi jön azután?

– Türelem.  Pici-apró határozott, előremutató lépések. Ne akard látni az egész folyamatot. Bízz önmagadban! Higgy Önmagadban! Gyerünk tovább! Hajrá!

Miért szeretem a változást? Mert megtanultam, hogy kell ezt jól, hatékonyan és szeretettel a létezésemben csinálni!

És azzal a pillanattal, ahogy megszerettem a változást, felszabadítottam a jelenemet és a jövőmet!