A célom ezzel az írással, hogy felismerd, miért nem indítottad be az életfeladatodat, és élsz meg belőle bőségesen végre.

Mert amit örömmel csinálsz, ott találod az „életfeladatod”

És célom az is, hogy a felismerésed után olyan eszközöket és megoldásokat kapj, amivel egyre közelebb kerülsz a célodhoz:
Azt csinálhasd, amit imádsz, és bőségesen meg is élj belőle.

Tisztázzuk: Mi is az az „életfeladat”?

Itt nem kerítek nagy feneket a magyarázatnak, hiszen ebben a 2 perces videóban elmondtam.

Hiszen a célod az, hogy segítő/támogató őszinte életet tudj élni, és bőségesen megélj abból, amit örömmel csinálsz. Mi ez, ha nem „életfeladat”?

Ez az írás nem szól azoknak, akik azt hiszik, hogy pénzt kérni a szolgáltatásért pokolból való, és nem kerülhetnek be így a spiri mennyországba. Az OtthonFánál abban hiszünk, hogy a pénz fontos. És ha te az ördögtől valónak tartod a pénzt, nem tudunk segíteni neked. Legalábbis nem ebben az írásban.

Hogyan állj készen az indulásra?

A saját sztorim:
Egy esős őszi délután volt. Egyedül voltam otthon. Hűvös, nyirkos idő volt kint. Befűtöttem. Bevackoltam a kanapéra, és csak bámultam kifelé.

Nagyon szomorú voltam. Az életem egy nagy nulla. Semmi értelme. Lelkemből feltörő mély zokogásba törtem ki.

„Gyenge vagyok. Szerencsétlen vagyok. Teljesen felesleges, hogy éljek. Csak itt ülök, zokogok, és nem teszek semmit. Valaki jöjjön már, és mondja meg, hogy mit csináljak. Mindent megcsinálok, ígérem, csak legyen vége ennek az állapotnak, mert nem bírom tovább!”

Ez kb 10 éve volt. Nem is olyan régen, mégis a mostani Bogihoz nagyon távoli.

A következő állomások sorra követték egymást.

Akkor úgy tűnt sodródtam, de ma már tisztán látom, hogy minden esemény, ahhoz a forduló ponthoz vezetett, amikor kibújtam a barlangból, és elkezdtem végre cselekedni. Igen, a megmagyarázhatatlan félelmeim ellenére is.

[bts_restricted_content title=”Az írás legértékesebb részét itt találod” desc=”4088 karakter tiszta tapasztalat és exkluzív tartalom csak OtthonFa Club előfizetőknek. Ha még nem vagy előfizető, akkor épp itt az ideje, hogy azzá válj. Kattints és regisztrálj!” ]

Nem az egyszerű utat választottam az OtthonFához. Sajnos. Kb 10 évem ment el rá, hogy nem mertem akkor lépni. Mindent megadtam volna azért, ha valaki támogat, és vezet.

Fordultam Istenhez, Őrangyalokhoz, Hamis tanítókhoz, de senki sem mutatta meg nekem önmagamat. Az asztrológus azt mondta: mit is mondhatnék magának. Maga tud mindent. És tényleg semmit sem mondott.

Minden jóslás, előrejelzés csak egyre nagyobb félelmet szült bennem. Ki vagyok, akitől ennyire félnek?
Valami nagyon rossz? Nagyon féltem a belső erőmtől.
„Még a végén, pusztulást hozok a világra.” – gondoltam még akkor. Őrült gondolatai tudnak lenni az embernek, ez tény.

És ebből az lett, hogy elnyomtam magamban az ERŐM, mert féltem attól, ha kiengedem, pusztulást hozok a világra. Valami szörnyűség fog bekövetkezni.

Tudtam, hogy hatalmas erőm van. De hogyan használjam? Mit kezdjek vele?

„Yoda, hol vagy? Szükségem van rád?” – üvöltöttem magamban, de semmi válasz sem érkezett.

A hamis tanítóknak csak azt köszönhetem, hogy elgyengítettek még jobban. Óriásira duzzasztották a spiri egóm.
Mindent megtanultam. Mindent kipróbáltam.

És ugyanott tartottam.

Míg szembe nem jött velem egy mondat.

„A tudás, csak akkor válik hatalommá, ha átadjuk.”

Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, gondoltam.

És mindenkinek elkezdtem kéretlen tanácsokat adni, mindenkinek jól elmagyaráztam a tutit, hogy mit kezdjen magával, mit csinál szarul, és legyen már bátor lépni.

Sem pénzt, sem engedélyt nem kértem arra, hogy tanítsak. Hamis tanítóvá váltam.

És egyedül maradtam.

Megint a gödör alján. Megint egyedül.

A legmélyebb pontomon, fogtam egy füzetet, és könnyel áztatott lapokra, elkezdtem írni, hogy mit akarok.
Ami csak eszembe jutott leírtam.

Eldöntöttem, hogy befejeztem a varázslást. És befejezem azt is, hogy másokra és másra hárítom a felelősséget.

Nincs veszteni valóm. Vagy kiállok életem színpadára, vagy meghalok. Igazából azt éreztem, hogy nem élek. Vagyok, de nem élek.

Vágytam A Mesterre. Aki majd útbaigazít.

Közben terveket szőttem, álmokat vágyakat írtam papírra.

De nem történt semmi.

Míg egy szép napon, nem találkoztam vele.
Hihetetlen volt.
Akartam tőle tanulni.

A tanulásom ára kb. 6 millió forint volt 5 év alatt.

A zagyva, káoszos tudás, kezdett fényes tisztaságot ölteni bennem.
Alázatos tanítvánnyá váltam.

Ő nem még nem az OtthonFához vezetett.
2010-ben elváltak útjaink, és újra egyedül maradtam.

Az OtthonFa 2013 ban születettt meg.

Még 3 évet pazaroltam el arra, hogy mellékszereplője voltam az életemnek.

A színpadon, a függöny mögött álltam. És néztem, ahogy mások az erőmből felnőnek, közben kihasználtak, kinevettek.

Nem voltam még kész, hogy színpadra álljak. Nem a saját játékomat játszottam, hanem mások játékait. Nagyon önámításban voltam.

Amikor csalódtam általuk magamban, újra leültem, és újra írtam életem történetét. Felvállalva, hogy csináljam azt, amire születtem.

Meg kell mentenem az embereket önmaguktól. Nagyon jó vagyok ebben. Beszélgetéseim, mindig eredményt hoztak. Tisztánlátást adtak a másik félnek. Így sokkal könnyedebben tudta megoldani a problémáit, és elindulhatott a saját élete útján. Megismerve önmagát.

Tudtam, hogy beszélgetni akarok az emberekkel, mert olyat tudok nekik adni, amit senki más a bolygón. Így biztosan nem. Igazából semmiben sem vagyok jó, csak ebben.

Eldöntöttem, hogy 100%-osan őszinte életet fogok élni.

Majd bele döglöttem az elején, olyan nehéz volt. Mindenkivel őszinte voltam és nem hittek nekem, hanem bíráltak, hogy én nem is ilyen vagyok, meg biztosan kimosták az agyamat.

Annyi savazást kaptam. És az volt a durva, hogy nem hittek nekem. De kitartottam.

És 2012-ben találkoztam a Nagy Ő-vel. Persze erre csak 2013 nyarán döbbentem rá. Ő volt a férfi a papíron, amit egy jó fél évvel azelőtt írtam le.

Így amikor ezt felismertem, nem volt nehéz dönteni, magam mögött hagyni mindent, és teljesen új életet kezdeni. A saját életemet.

Ő volt az a támogató közeg, aki 100%-osan hitt bennem. Olyannak látott, amilyen valójában vagyok. Nem kellett eljátszanom semmit. Csak felvállaltam önmagam és szerette. Olyannak szeretett, amilyen valójában vagyok. Csodálatos volt.

Hogyan álltam készen az indulásra?

Most így visszatekintve semennyire. És tökéletesen.
Fura mi?
Nagyon, nagyon sokkal többet tudok, mint akkor. Óriási tapasztalattal rendelkezem. Több területen is törekszem profivá fejleszteni magam. 
Sokkal többet költök önfejlesztésre, mint annak idején.

Régen még zakkant spiri voltam.
Ma már szakértő vagyok.

Ha ezt megakartam volna várni, talán soha nem indulok el, hiszen pont attól váltam szakértővé és hitelessé, hogy csináltam.

És nem attól, hogy bemagoltam egy könyvet.

Mindent tudtam akkor, ami ahhoz kellett, hogy elinduljak. Csak egy halk hangra volt szükségem, aki hisz bennem.

Aztán eldöntöttem, hogy magas térdemelésben ugrálom át a komfortzónám határát, hiszen a fél életemet elvesztegettem.

[/bts_restricted_content]

Ha tíz évvel ezelőtt nem a félelmeimre hallgatok…

…hanem az intuíciómra, már több millió embert menthettem volna meg.

4 év alatt így is sokat sikerült. Büszke vagyok magamra, és rájuk is.
De az biztos. Ha akkor önszeretetből döntök, ez a folyamat akkor is lejátszódott volna. Csak nem 10 év alatt, hanem 1 év.

Ahogy a tanítványaimat látom, ők sokkal ügyesebbek, sokkal bátrabbak, és sokkal rövidebb idő alatt érnek el önmagukhoz, vállalják fel a céljukat, és kezdik el megvalósítani azt, amiért születtek. Mert ott vagyok nekik én.

Egy 6 lépéses módszertanon mennek keresztül, és már nem félnek, hanem alig várják, hogy tehessék a dolgukat. (picit később leírom mi ez pontosan.)

Nekem, nem volt egy Bogim.

És végtelenül hálás vagyok, hogy nekik van. Hogy meg mertem anno lépni, és sok életre vagyok így pozitív hatással.

Mind ezt, azért meséltem el, hogy elhidd, nem kell várnod. Ne várj! Mert amint lépsz, kapsz támogatást.
Itt vagyok veled. Nem vagy egyedül.

És soha, de soha ne hallgass a félelmeidre, mert időt rabol el tőled. És lehet ezt most még nem éled meg tragédiának. De egyszer fogod.

Itt vagyok, és az a dolgom, hogy mutassam az utat önmagodhoz, és támogassam a saját életed megteremtését.
Alap probléma, ami meggátol attól, hogy azt csináld, amit szeretsz csinálni.

Több száz emberrel történő konzultáció után, (és a saját tapasztalatom átélése után) bizton állíthatom, hogy mindenki fél attól, hogy felvállalja önmagát, és ebből még pénzt is csináljon.

„Segíteni akarok az embereknek, de félek attól, hogy belebukom anyagilag, hogy kudarcot vallok.”

Minden, ami megakadályoz abban, hogy készen állj az életfeladatod beindítására, ebből a félelemből indul ki. Hiszen az önfelvállalásod a biztonságodat veszélyezteti.

Méghozzá a megélhetésedet, a szeretteid elvesztésének lehetőségét, és az anyagi vállalásaid (csekkjeid) teljesítését.

És ez így nagyon-nagyon félelmetes és hatalmas ugrás abból, amiben most vagy. Ezért nem lépsz.
Vagyis nem léptél eddig.
Remélem, most már fogsz :D, mert a világnak szüksége van rád. 

Gondolj bele! Abban akarsz segíteni másoknak, hogy felvállalják magukat, és önmegvalósító életet éljenek.

Úgy nem tudsz segíteni nekik, hogy nem jársz előttük jó példával.

Mert te nem cselekedted meg azt, amiről beszélsz. Bort iszol, vizet…
Ezzel csak egy lennél a hamis tanítók közül. De te igaz, és hiteles akarsz lenni.

Ahhoz, hogy sikeresen beindíthasd az életfeladatodat, és hiteles segítővé válhass, és bőségesen megélj abból, amit örömmel csinálsz, a következő dolgokat kell rendbe tenned magadban, és elsajátítanod:

6 lépéses módszertan az életfeladatod beindítására

1. Hogyan állj készen az indulásra?
2. Hogyan találd meg a belső motivációdat?
3. Hogyan válj hiteles mesterré/szakértővé?
4. Hogyan találjanak rád azok, akiknek rád van szükségük?
5. Hogyan teremts bőséget az életfeladatodból?
6. Teljes lépéssoros terv, amelyen lépésről lépésre végig haladhatsz, biztonságosan.

Pontosan tudom, hogy milyen cipőben jársz most és hogyan érzed magad. Mert én is voltam így.

Mivel én megcsináltam, és általam már többen is az életfeladatukat élik, biztos vagyok benne, hogy neked is tudok segíteni.