Őrület van a külvilágomban, azaz a belső káosz ünnepe

Urald a káoszt és ne félj tőle.

{Az OtthonFa Clubban van egy Tudásanyag is erről.}

A káosz az első jel arra, hogy változol. És ezt akartad, így inkább ünnepeld a káoszt, és ne akarj tőle megszabadulni gyorsan. Mert gyorsan csak úgy lehet megszabadulni a káosztól, ha visszarendeződsz a régi rendedbe, ahonnan elindultál. Azt meg nem akarod.

Az elmúlt napokban, sokan írtatok és kérdeztetek azzal kapcsolatban, hogy miért van ekkora káosz, megállás és hátráltatás a külvilágban.

Többen is írtátok, hogy hisztisnek, követelőzőnek, bántónak tűnik a külvilág, és mintha mindenki ellenetek fordult volna.

Mondom máris, mit történik

Azért van káosz a fejedben

Mert az önismereti önfejlesztésnek hála, mert a régi, rögzült, önkorlátozó, másolt, örökölt paradigmáid és hiedelmeid felbomlanak az új tanítások miatt.

Ez teljesen normális folyamat, azt jelenti, hogy sokat dolgozol a gondolataid megváltoztatásán, ami az életed megváltoztatásának az első lépése.

Ha nem lenne káosz, az azt jelentené, hogy semmit se haladtál előre.

A tisztánlátás mindig sokat segít, hogy ki tudj jönni az érzelmi káoszból, érzelmi dobozodból, és felül tudj emelkedni az érzelmeiden.

Megérteni az események láncolatát, mindig csak utána lehetséges

Így sosem az a cél, hogy értsük, mi történik, mert amíg benne vagyunk egy folyamatban, nem érthetjük meg, mi, miért van. Majd utána, mikor kijöttünk belőle. De tisztán látni kell, hogy milyen folyamatban, milyen belső harcban vagyok.

Intenzív időszakot élünk. Hiszen a sorsfordítás évében vagyunk.

Ilyenkor mindig kitartás próbák támogatják, hogy ki tudsz e tartani az új életed, a céljaid megvalósulása mellett.

Ezek hatalmas káosz érzését váltják ki belőled.

A változás, az új célok, mindig a régi dolgok, szokások elengedését hozzák, ami az egonak nem tetszik, így offenzívát indítva próbálja visszaépíteni a régi állapotokat, pillanatnyi nehézségeket hozva az életedbe.

Talán újra ugyanabban a helyzetben vagy, amit már annyira utálsz, és remélted már rég megfejlődted.

A külvilágban lévő káosz, mindig az mutatja, valami tisztul ki belőled, változik, átalakul.

Amikor a felfele ívelő spirál új szintjére kerülsz, minden új, minden idegen, minden káosz. Az ego félelemmel, keserűséggel, csalódással tölti fel az elmédet.

Ilyenkor van nagy szükségünk a mentális önfegyelemre, hogy ne az ego félelemmel, hanem a felettes én szeretettel töltse ki elménket-gondolatainkat, szívünket-érzéseinket.

A tudatosság ilyenkor óriási szerepet kap, azaz mennyire uralod a gondolataidat, és tudod te irányítani az elmédet.

A kitartás próba azt jelenti, hogy megmérettetsz mennyire tudod az elméleti tudásodat a gyakorlatba ültetni.

Ez nagyon fontos.

 

Az elméleti tudás önmagában szart sem ér

Sokan csak elméleti tudással rendelkeznek, de a gyakorlatba nem ültetik át a tudásukat.

Így a legkisebb változás is kibillentheti őket, így elfelejthetik céljaikat, és belebonyolódnak a problématudatos gondolkodásmódba.

Ilyenkor elveszítik a motivációjukat, hitüket, kikerül a saját fókuszuk önmagukról, jönnek a nehézségek, az akadályok, és egyre fáradtabbak és keserűbbek lesznek. Majd a végén az önsajnálat erőt vesz rajtuk, és pont úgy érzik magukat, mint aki most indulna el az önismeret útján.

 

Ha te is ezt tapasztalod az elmúlt napokban, akkor a következő lépéseket tedd meg:

– állj meg, és kívülállóként nézz rá az életedre

– rendezd a gondolatidat és az érzéseidet

– vedd elő a céljaidat, és hozd vissza a fókuszodat a problémákról, a célokra

– meditálj, relaxálj többet, hogy emelni tudd a rezgésszinted

– ne foglalkozz másokkal, pláne akkor, ha lehúznak, idegesítenek, felbosszantanak

– mondj hálát önmagadnak a kitartásodért

– és mantrázd egész nap magadban: szeretem magam

Ha ezekkel kész vagy, hagyd a problémákat most, és fókuszálva a céljaidra válts át célirányos cselekvésre.

A problémákat mindig az ego hozza létre. És mivel az ego csak a gondolataidban létezik, igazából nem is létezik. Ahogyan talán a probléma sem létezik.

Erőmerítő

Akkor válik az életed nehézzé, a napjaid terhessé, az elméd negatívvá, és érzéseid lehúzóvá, ha:

1. elveszel a problémákban, mert érzelmi reakcióval reagáltál rájuk (problématudatos gondolkodásmód)

 

2. személyes sértésnek vettél valamit, és bekerültél a lehúzó spirálba, és az önsajnálatban kötöttél ki (nem alkalmazod a gyakorlatban az asszertív kommunikációt, és az asszertív beállítottságot)

 

3. ha levetted a fókuszod önmagadról és a céljaidról (és a problémákra helyezted) (kifele küldted az energiád, így jönnek a hatalmi drámák, hogy energiához juss)

 

Bármelyik, vagy mindegyik is legyen, ma itt az idő, rendezni magadat. 😀

1. Ismerd fel melyik állapot miatt kerültél a mélyre
2. Fogadd el, bocsáss meg magadnak ezért
3. Rendezd a fókuszod, céljaid, gondolataid, érzéseid

(én ilyenkor magamba mélyen elzarándolkolok, meditálok, elolvasom a céljaimat, összeszedem a sikereimet, hála telten növelem a szeretet szintemet, leírom, hogy mit is akarok.)

4. Az egos nyüzsgős, tűzoltásos cselekvés, és a problématudatos gondolkodásból, válts át, (válts vissza) a céltudatos-gondolkodásmódra, és a célirányos cselekvésre.

 

A kitartás próbákban nem az nyer, aki nem esik el. Hanem az, aki elesik, tanul belőle, feláll, és megerősödve tovább megy.

A kudarcokra, hibákra, káoszra szükségünk van a fejlődéshez. Sokszor nehéz értük vállalni a felelősséget, de ezek a pillanatok juttatnak el oda, ahova vágyunk.

Most kell rendezned magad.

Hogy a végjátékban győztesként kerülhess majd ki

 

Mi ilyenkor, ami önmagadhoz elvezet?

Csináld tovább ugyanazt, amit eddig és csakis így fog kitisztulni a kép.

Hiszen látható, hogy használ, szóval nincs más dolgod, mint gyerünk tovább. Ha nem állsz meg, csak akkor haladsz előre. Ha megállsz az önismereti önfejlesztésben, visszafogsz rendeződni a régi mintákba. Az önismereti önfejlesztést pedig pont azért kezdted el, hogy elhagyhasd azt a teret.

 

„Fogalmam sincs, hogy ez a sok minden egyáltalán honnan bukkant fel!”

A tudatalattidból.

Azért, mert jön ki a sok trutyi belőled, az nem egyenlő azzal, hogy te milyen ember vagy,

Csodálatos, mert tisztítod önmagad, és ezt a sok trutyit már nem kell a gyerekeidnek rendezniük, mert te megteszed.

És ezért nagyra fognak becsülni a gyerekeid.

Amikor megfejlődünk egy szintet, új körre kerül az életünk, és ott azt érezzük, hogy szinte semmit sem tudunk. Ez az alázat. Az új élet előtt és az új kör előtt, ami következik.

Én februártól vagyok így. Új döntéseket hoztam január végén, aminek hatására radikálisan megváltozott az életem, és én is azt érzem, nem tudok semmit 😀

Ez nálam negyedévente előfordul. Ez késztet tovább haladásra.

Büszke vagyok magamra, amit eddig elértem, de mindig van hova tovább fejlődni, hiszen a fejlődés örök.

De nem felejtem, amit eddig tanultam, az összes erőfeszítésemet, és ezért nagyon büszke vagyok magamra.

Ugyan ezért legyél te is.

 

„A tervező füzetekhez hozzá sem tudok kezdeni, mert félek tőle, félek szembenézni azzal, hogy mi is az én célom, van-e egyáltalán!”

Rengeteg célod van:

– jól lenni

– megszabadulni a múlt terheitől

– a gyerekeknek megadni, ami nekik kell

– szuper párkapcsolat

– gazdagságot adó pénzcsinálási lehetőség (munka vagy vállalkozás)

– szuper emberi kapcsolatok

– saját szabad élet

– és minden, amit birtokolni akarsz

– utazás

– sok élmény, tapasztalás

– stb….

 

Töltsd ki a tervező füzeteket. 

Ne félj szembenézni a valódi vágyaiddal, még akkor sem, ha elsőre irracionálisnak tűnnek <3

Légy kegyelemben önmagaddal és légy türelmes.

Az önismeret évezredek óta így működik. Nem spint, hanem maraton.

Ugyanakkor, ha nem változtatsz a gondolkodás módodon és nem kezdesz el pozitívan gondolkodni önmagadról, nem lesz változás.

És ne feledd:

Káosz+Rend=Univerzum

Ünnepeld a káoszt, és mindig menj tovább, hogy nehogy visszarendeződj.

Gyerünk tovább!

u.i.: nem vagy még OtthonFa Clubbos? Nézd, ez az: OtthonFa Önismereti Club