Hogyan szabotálják a tudatalatti programok és az ego a céljaidat?

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. A mai témánk: Hogyan szabotálják a tudatalatti programjaid és az egód a céljaidat és a céljaid megvalósulását? Hogyha itt vagy már a műsorban, akkor lájkold le a videót vagy szívecskézd le, hogy lássam, hogy itt vagytok! Illetve írj egy hellot, egy sziát a hozzászólásba és azt is írd meg, hogy honnan nézed a műsort, mert ezt én nagyon-nagyon-nagyon szeretem. A mai témánkat azért választottam, mert az OtthonFa Club csoportban többször előkerülnek ezek a kérdések, nagyon sokat kérdeznek rá a Clubosok, és arra gondoltam, hogy akkor veletek is beszélgessünk egy picit erről, hogy mik azok a bennünk működő mechanizmusok, amelyek miatt nem valósulnak meg a céljaink, pedig annyi mindent csinálunk. Ugye alapvetően jól vagyunk, dolgozunk magunkon, minden tök szuper! Kis célok könnyedén megvalósulnak, de vannak olyan nagy célok vagy furcsa érzésekkel teli céljaink, amik az istenért se akarnak megvalósulni. Vagy akár éveken keresztül nem valósulnak meg, és már-már le is mondunk róluk, és egyszer csak hirtelen – vagy már el is felejtjük, vagy már nem is foglalkozunk vele -, akkor meg megvalósulnak. Szóval teljesen fura ez a célmegvalósítás. Pláne, hogy azt tanuljuk itt, az OtthonFánál, hogy amellett, hogy minden nap cselekszünk a céljainkért, amellett saját magunkat is fejlesztenünk kell, a tudatunkat tágítani kell ahhoz, hogy méltók legyünk, érdemesek arra a célra, amit el akarunk érni. Szóval nagyon érdekes ez az egész téma! És mivel nagyon sok része van, ezért szerintem nagyon fontos, hogy megértsük, hogy hogyan tudjuk jól működtetni a belső programjainkat, hogy könnyedebben megvalósuljanak a céljaink.

Na, és én is nézem akkor itt a videót! Juhuuuuu! Már látom is! És látom, hogy hello Málna! Közbe Farkas Zolit látom. Sziasztok! Hello Gábor Niki! Lőrincz Ica is itt van. Hello Szücs Robi! Hol hagytad Lacit? Itt van Laci is! Juhuuuu! Sziasztok örök barátok! Illetve Salgótarjánból itt van Ildi, úgyhogy egyre többen vagytok. Hello, hello, hello, sziasztok, gyertek, gyertek! Ne felejtsétek el megosztani a videót a kedvenc csoportotokban vagy a saját oldalatokon, hogy minél több emberhez eljussanak ezek az információk, hiszen ezáltal nagyon hálásak lesznek neked az ismerőseid, hogyha te is olyan értékes, hasznos információkat küldesz el, amik számukra hasznosak és segítik az életüket könnyebbé, boldogabbá és szabadabbá tenni.

Na, és akkor vágjunk is bele a mai témánkba! A fő kérdésünk ma az, és erre kérek tőletek kérdéseket hozzászólásba, hogy milyen elakadásaitok vannak, milyen problémáitok vannak, milyen nehézségeitek vannak a célmegvalósítás útján? Miket tapasztaltok? Mert a saját tapasztalataitok alapján tök jó példákat tudok majd hozni arra, hogy mik azok a konkrét dolgok, ami miatt szabotálod a céljaid megvalósulását. És amíg érkeznek a kérdések, addig én bele is vágok a témába. Hello Feri Máltáról! „Még mindig Istvánommal együtt.” Hello István is, sziasztok!

Na, tehát hogyan szabotálják a tudatalatti programjaid és az egód a céljaidat? Nem tudom, ti hogy vagytok ma, de én teljesen infantilisre pihentem magam délután, és amióta felkelek, igazából egyfolytába kacagok mindenen, úgyhogy Losi már így rám parancsolt, hogy üljek be ide, mert mindjárt kezdődik a műsor és hangpróbát kell csinálni. Úgyhogy én ilyen nagyon jól érzem magam. Teljesen felszabadultan és boldogan, úgyhogy remélem, hogy nektek is megy át ebből az energiából. Képzeljük el azt a sztorit, hogy mondjuk te egy számítógép vagy, hogy megértsük ezt az egész őrületet. Meg ilyen szavakkal dobálózunk, hogy tudatalatti, meg programok, meg ego. És hogy egyáltalán mit is jelentenek ezek valójában? Ebbe egy picit menjünk bele, hogy könnyebben lehessen elhelyezni majd, hogy hogyan urald ezt az egész sztorit. Jó? Tehát képzeld azt el, hogy te egy számítógép vagy, és a tested, a hardver része ugye otthon is a laptop, amit látsz, meg a számítógép vagy a monitor, tehát ez a hardver, ez a tested, és a benned működő szervek is a hardverek részei. Mondjuk a máj, az a winchester, stb., stb. Ennyit értek hozzá! Aztán ugye hát ezeket a hardvereket valamilyen szoftvereknek, programoknak működtetniük kell. És képzeld azt el, hogy mondjuk az agyunk, az egy olyan eszköz itt, a számítógépben, ahova el vannak mentve a programok. De úgy vannak elmentve a programok, hogy az első perctől kezdve, ahogy megszülettél, ide folyamatosan tárolásra kerülnek különböző programjaink. Mik ezek a programok? Hogyan egyél, hogyan beszélgess, hogyan létesíts párkapcsolatot, hogyan kell kommunikálni egy irodába. Tehát hogy minden élethelyzetre van neked egy programod, egy csomó szituációra van neked programod, hogy hogyan élj túl itt, a Földön. Hogy dolgozol, hogy pénzt csinálsz, hogy férjhez mész, megházasodsz, gyerekeid lesznek, nekik ovi kell, bölcsi kell, iskola kell, stb., stb. Tehát van egy csomó olyan programod, amit hozol a szüleidtől. És ez természetesen nemcsak az agyadban, hanem az áramköreidben, ami mondjuk jelen esetben a DNS-ünk, is el van mentve. Ugyanúgy, ahogy a természet szinte teljesen, mindenhol megtalálható az állatokban, hogy az anyukák ösztönösen adják tovább a gyerekeiknek, hogy hogyan éljenek túl. Tehát amikor a kiscsibék kiugranak a fészekből, ők már tudják, hogy a tóhoz kell menni, hogyan kell vadászni a vadállatoknak, milyen fű a jó, melyik a mérgező bogyó, melyik az ehető bogyó. Ezeket mind tudják anélkül, hogy tapasztalatot szereznének róluk. Na, bennünk ugyanígy rengeteg program van, amit mondjuk a szüleim megfigyelése által, vagy a szocializációs közegeink megfigyelése által magunkba elmentettünk. Ez teljesen tudat alatt működik, tehát öntudatlan működési mechanizmusban vagyunk, ugyanúgy, ahogy a számítógépet se értjük, hogy hogyan működik, vagy hát viszonylag kevesebben vagyunk, akik tökéletesen jól értjük, hogy hogyan működik ez a bináris, meg a bitek, meg a mindenfélék, viszont használni tök jól tudjuk. És ugyanígy vagyunk a testünkkel is, hogy az alapprogramokat, a funkciókat felhasználói szinten tök jól tudjuk működtetni. Igen ám, de mi van akkor, hogyha, ja és akkor az ego, bocs! Tehát, és akkor még itt van az ego, tehát megvan ugye a programozottságod, na de kell egy operációs rendszer, aki ezeket a programokat adott szituációhoz előveszi és működteti. Ha felkelsz, akkor ugye fel kell, hogy kelj, elmész fogat mosni, reggelizel, kávézol, stb., stb. Ugye végzed a napi rutin tevékenységeidet, amik már megszokássá alakultak. Vannak jó szokásaid, meg rossz szokásaid. És az ego az, ami igazából úgy állítja össze a napi programsorodat, hogy te tökéletes védelemben legyél, benne legyél a komfortzónádban, ne legyen benned frusztráció és félelem, és hogy így teljesen, szinte robotpilóta üzemmódban működtesd az életedet. Így vagyunk összerakva. Na és akkor, ahogy fejlődünk meg foglalkozunk önismerettel, ugye tágul a tudatunk, és ahogy egyre magasabb tudatossági szintre lépünk, mi akarjuk uralni ezt az egész számítógépet. Mi akarjuk eldönteni, hogy mit csináljunk és nem az öntudatlan robotpilóta programozottságot akarjuk nap és nap, nap után élni. Ugye a hírlevélbe is írtam neked, hogy rengeteg kutatást végeznek az emberi szokásokról, a neuronok, a szinapszisok kapcsolatáról, hogy hogyan működik az agy, hogy hogyan működik az egész test. A neurobiológia, a kvantummechanika, kvantumfizika rengeteget kutatják ugye az atomi szinten, hogy hogyan működik az ember. És ez, hát ez állatira izgalmas! És az történik, hogy van egy megszokott programsorozatunk, amit nap nap után folyamatosan lefuttatunk, reggeltől estig, adott időben ugyanazokat, szinte ugyanazokat az életszituációkat vonzzuk be magunkhoz pontosan a programjainknak köszönhetően, és az történik, hogy azáltal, hogy önismerettel foglalkozunk, elkezdünk fejlődni, akkor a jelenlegi programozottságunkkal ellentétes dolgokat akarunk. Ellentétes döntéseket hozunk. Hát ettől ugye az egész programozottságunk megborul, és az ego erre egy olyan programsort futtat le, aminek köszönhetően frusztráltakká válunk, félelmet érzünk, azt érezzük, hogy úristen, erre nem vagyunk képesek. Nem tudunk kilépni a komfortzónánkból, előjön a kishitűségünk, és előszedünk egy csomó olyan programot, ami segít minket megállítani. Az ego egy csodálatos dolog! Szükségünk van rá, hogy működni tudjunk itt, a 3 dimenzióban, viszont ő a jelenlegi programozottságunkon belül tudja segíteni és támogatni az életünket. És hát akkor ugye ott jön a probléma, hogy „Tök jó! Én egész életembe mondjuk, hogyha szegénységtudatban éltem és gazdag akarok lenni, akkor az a jelenlegi programozottságommal tök ellentétes cél.” Vagy „Eddig nem voltak jók a párkapcsolataim, most jó párkapcsolatot akarok.” Na de csak a világkép, ebben a programozottságomban egyfajta párkapcsolati minta van. Hogy a francba fogok egy újat megteremteni? Vagy eddig mondjuk alkalmazottként dolgoztam, most vállalkozó akarok lenni. „Úristen! Hát azt se tudom, hogy mit kell hozzá csinálni. Mi az, hogy célt tűzzek ki, vagy mi az, hogy döntsek? Vagy hogy cselekedni kell! Aztaaaa!” Ugye? Hogy elkezdenek ezek a fura kételyek, beindulnak a védekezési mechanizmusok, felszínre törnek az önkorlátozó hiedelmeink, és egy hatalmas nagy háború indul el a belső programozottságunkban, holott eddig tök jó béke volt. Tehát ha minden nap azt csináltuk, amit a programjaink szerint le kell, hogy futtassunk, akkor tök béke van, tök nyugi van, tök jó. Igen ám, de az ember fejlődik az internet hatására, a tv hatására, az őrületesen nagy információ hatásának következtében kitágult a világképünk, és az az élet, ami eddig elég volt, ma már nem elég. Egy csomó minden mást akarunk! Máshogyan akarunk élni, ahogy a szüleink. Más dolgokat akarunk kipróbálni. Szabadabbak akarunk lenni, stb., stb., stb. És a programozottságunk, az, hát az ezt nem tudja segíteni.

Mit kell csinálni? Nyilván ugye egy számítógépbe ha valami elromlik, akkor kicseréljük a hardvert. Viszont mi történik akkor, hogyha csak programokat akarunk cserélni rajta? Ugye letöröljük azokat a programokat – uninstalláljuk, vagy hogy hívják -, és feltöltünk új, fejlettebb, gyorsabb, szuperebb, sokkal menőbb programokat magára a gépre, ami által sokkal szuperebb lesz, sokkal izgalmasabb lesz.
Nem tudom, mennyire emlékeztek, amikor például voltak a Windows, régi fajta Windows-ok – ez a nem tudom, 2, 3, 4 –, és akkor bejöttek ugye a tabletek hatására, hogy már ilyen csempék voltak rajta. Nem tudom melyik volt! Talán a Windows 8. Fogalmam sincs. És hogy ez egy teljesen más világot adott, egy teljesen más gondolkodásmódot, teljesen más programokat. Olyan szuper appok, programok vannak már ugye az új operációs rendszereken. Tök mindegy, hogy ez most a Windows vagy a Linux, tehát hogy nem ez a lényeg. Hanem hogy teljesen más a felület. Gondolj abba bele, hogy a Facebook mennyit fejlődött! Hogy az Insta mennyit fejlődött! Hogy mennyire más a kezelőfelület is. És akkor mi, emberek itt vagyunk, és hogyha ugyanúgy működünk, mint a számítógépek, akkor mi az istent csináljunk magunkkal, hogyha le akarjuk cserélni a programjainkat ahhoz, hogy el tudjunk érni egy olyan célt, amihez olyan programok kellenek, amik jelenleg nincsenek bennünk? Hoppá! Ha én akarok valamit és annak a programja nincs meg bennem, akkor azt hogy fogom elérni? És itt már elindul egy önszabotáló mechanizmus, ami elkezd téged ledumálni arról, hogy nem is kell az neked. „Nem lesz az neked jó! Tök sok kellemetlenség ér. Rengeteg problémával nézel majd szembe. Mit fog szólni anyukád? Mit fognak szólni a szomszédok? Mit fog szólni a pasid, a barátnőid?” És elindul egy ilyen ledumáló folyamat tulajdonképpen, amit hívhatunk önszabotáló folyamatnak azért, hogy ne kelljen új programokat telepítened a saját operációs rendszeredbe vagy számítógépedbe, hanem legyen minden úgy, ahogy eddig. Hiszen ez már bevált, tök jól működött! „Most, hogyha eddig kerestél havi 1 milliót, akkor miért akarsz 5 millió forintot keresni? Miért nem vagy elégedett az 1 millióval? Mit flancolsz? Elégedj meg azzal, ami van, legyél azzal boldog!” Ugye? Tehát hogy ez a beszűkült világképpel legyél boldog. De hát fejlődünk! Nem bírunk a szívünkkel, nem bírunk a vágyainkkal, nem bírunk a vérünkkel! Valami elindult, ahogy elkezdtük felismerni, hogy a mi kezünkben van ennek az egész rendszernek az uralása. „Úristen! A tudatom fejlesztésével, a tudatom tágításával tudok teremteni. Hogy van olyan, hogy vonzás törvénye. Hogyha sokat dolgozok azon, programozok új programokat, ha vizuálok, ha jól használom ki a rendelkezésemre álló eszközöket itt, bent, akkor bármit elérhetek, bármire képes vagyok? Hát ki az az őrült, aki ne akarná magát kipróbálni?” És egy akkora belső világháború indul el belül, hogy tök természetes, hogy amikor az ember elindul az önismeret és az önfejlesztés útján, akkor hullafáradt, hát ez egy leépítés és újra felépítés. Egy teljes programtörlés, újra kell bootolni az egész rendszert, és új programokat kell felépíteni. És hát persze, hogy ez állatira nehéz! Na és akkor, igazából, hogy mik szabotálják a céljainkat? Hát azok a programok, amik jelenleg bennünk vannak. Azok a működési mechanizmusok, amik ugye jelenleg működtetik az életünket. És az a dolgunk, hogy ezeket a programokat felülírjuk olyan menő, új programokra, amelyek segítenek minket, hogy olyan emberré váljunk, akik meg tudják valósítani azokat a célokat, amiket el akarnak érni. Na ezért ennyire intenzív és őrült ez az egész folyamat.

Közben nézem, hogy jöttek-e kérdések. Feri írja, hogy „Cél és dátum megvan. Önéletrajz elkészült, kísérőlevelek készülnek. LinkedIn profil kész. Jelentkezések mennek. Nincs még visszajelzés. Türelmetlen vagyok? Túl korai a dátum? Néha elbizonytalanodom, hogy sikerül-e „időben”, a kitűzött időre megvalósítani a célokat/terveket. Jól csinálom? Változtassak?” Ugye nagyon fontos a tudatos teremtésnél a hit. Tehát mindenféleképpen azt kellene megvizsgálnod, hogy ez az új élet kialakítása, amiben már célirányosan cselekszel, egyrészt hiszel-e, másrészt, hogy meghoztad-e azt a döntést, hogy ez igenis meg fog történni. Mert az OtthonFa Clubban is azt látom, hogy kitűzzük a célt és utána őrülten elkezdünk cselekedni. Na de ki fog dönteni? Ugyanis amikor fölviszek egy új programot a gépemre, azt föl kell telepíteni, ahhoz meg kell nyomni egy Enter gombot. Na, ha nem hozod meg a döntést, akkor nem nyomod meg az Enter gombot, nem installálod az új programokat. Tehát ezért nagyon fontos, hogy döntöttél-e, hogy elkötelezted-e magad, hogy igen, megcsinálod. Igen, ez így lesz. Igen, így fogod működtetni a dolgokat. A másik, hogy mennyire hiszel benne, mennyire vagy kétkedő, mennyire várod, hogy a fizikai világban jöjjön visszacsatolás, visszajelzés, hogy jó vagy. Vagy tök mindegy, hogy mi történik a külvilágodban, te akkor is hiszel és bízol benne. Oké? Nincs ilyen, hogy túl korai, nincs ilyen, hogy vajon időre megvalósul-e. Ugye amikor adott, fix napra tűzünk ki egy célt, akkor nagyon-nagyon fontos az, hogy az a dátum, az most tényleg mennyire fontos dátum. Tehát hogy mennyire akkorra kell ennek megvalósulnia? Vagy hogyha igazából azt mondod, hogy te májustól új helyen akarsz dolgozni, akkor ugye nem kell adott nap. Mert hogyha az adott napra fókuszálsz, akkor persze, hogy görcsös leszel, meg egós, meg nem fog sikerülni, meg úristen. Tehát nagyon fontos, hogy a határidőket mindig annyira tűzöm ki, hogy azért elég messze legyen, de legyen annyira közel, hogy azért már zsizsegjek tőle, hogy érezzem, hogy hú, hát felelősséget kell vállalni! Ugye nem tudom pontosan, hogy mi a cél, de nem írtad le, hogy mi a döntés. Tehát a döntés biztos, hogy hiányzik. A másik, hogy nemcsak fizikai szinten kell cselekedni, hanem ugye teremteni kell belülről is. Tehát programozni kell minden nap, vizualizálni kell minden nap, relaxálni, meditálni kell minden nap ahhoz, hogy a tudatos teremtés, a vonzás törvénye be tudjon indulni. Nem elég a fizikai cselekvés, mert hiába cselekszed meg fizikailag azt, amit kell, hogyha belül tök ellentétes a program, akkor az égegyadta világon semmi nem fog megvalósulni. Csak szenvedni fogsz, nagyon nehéz lesz a cselekvés. Ezért nagyon fontos, hogyha meghoztam egy célt, a célomról meghozom a határozott, magabiztos, elkötelezett döntést és a cselekvéseimet a céljaimhoz és a döntéseimhez összhangban végzem el. És hát ezt vizsgáld meg, hogy ez a 3 mind megvan-e! És hogy a belső beállítottságod, a hited, az maximálisan, kételyek nélkül, kibillenthetően megvan-e. Ugyanis a teremtésnek a 60%-a belül történik, és csak a maradék 40%-a történik kívül. Jó, Feri? Úgyhogy hajrá tovább! Ja és a kitartás! Tehát hogy a türelmetlenség, az ugye abszolút ego, és az ego nagyon-nagyon sokat harcol meg veszi elő a türelmetlenség eszközét arra, hogy ne tudd a céljaidat megvalósítani. Mert amint elkezdesz türelmetlenkedni, azonnal elkezded szabotálni a céljaidat. Tehát sose legyél türelmetlen, hanem mindig legyél türelmes! És hogyha azt érzed, hogy türelmetlen vagy, akkor inkább mantrázz, vizualizálj, programozz, cselekedj még többet, csinálj még többet, szólj még több embernek, küldd ki még több csatornára! Tehát hogy akkor még tegyél meg valamit! Mert amikor elkezdesz türelmetlenkedni, akkor elkezded szabotálni a céljaid megvalósulását. Oké. Közben nézem, hogy jött-e még kérdés!

Ica kérdezi, „A cigiről szeretnék leszokni, de nincs kitartásom. Emellett fogalmam sincs, hogy kezdjek neki, mit kezdek magammal, azzal a berögzött mozdulattal. Vagy bármibe belekezdek hatalmas kedvvel, hamar elveszítem a lendületet.” Ugye egyrészt a kitartás, tehát hogy nem mindig vagyunk motiváltak, nem mindig vagyunk lelkesek, nem mindig vagyunk szenvedélyesek. De ha kitűztem egy célt és meghoztam a döntést, akkor az én felelősségem cselekedni! A szenvedélyekről való leszokás, az tényleg baromira nehéz. De az érzelmi függőséget kell elsősorban elkezdeni uralni. Tehát az érzelmi önfegyelmet kell leginkább fejleszteni ahhoz, hogy a szenvedélybetegségeidtől meg tudj szabadulni. A cigivel, az alkohollal, tök mindegy, bármivel igazából az a probléma, hogy maga a ragaszkodás, maga a szenvedély, az érzelmi függőség az, ami uralkodik rajtunk. Az agyunkban a hipotalamusz olyan hormonokat, olyan programokat készít, ami folyamatosan arra késztet, hogy csináljuk ezeket a szenvedéllyel teli dolgokat. Amire ráfüggesztjük, hogy milyen jó, hogy segít, hogy szeretem, nekem erre szükségem van, tehát kialakul egy ragaszkodás, azaz kialakul egy érzelmi függőség. És ha kialakul egy érzelmi függőség, akkor ahhoz nagyon-nagyon-nagyon erős mentális önfegyelem kell, hogy azt az érzelmi függőséget te le tudd tenni. Első lépésben érdemes helyettesítő szokásokat csinálni! Végiggondolni, hogy miért cigizel! Idegesség levezetés, nikotin, unalomból, megszokásból, azért, hogy befogadjon a csapat, azért, hogy legyen miért veszekedni otthon, stb., stb., stb. Jó? Tehát az érzelmi függőséget kell tudni felülírni, ehhez mentális fejlődésre van szükséged, hogy az érzelmi önfegyelmed és az érzelmi önuralmad fejlődni tudjon. Új programokat is érdemes bevinni, tehát hogy mi az a szokás, ami mondjuk a cigit, rágyújtást, stb., stb. helyettesíteni tudja. Fuss egy kört vagy csinálj olyat, ami a céljaidat támogatja, ehelyett a szokás helyett! Tehát a régi szokást egy új, helyettesítő szokással tudod felülírni. Baromi nehéz munka, de erős akarattal és mentális önfegyelemmel meg lehet csinálni. „A hajad a mikrofonon.” „Nagyon recseg, ropog valami.” Oké. Remélem, hogy már nem recseg. Rezeg. „Losi, Bogi rezeg.” Jó, oké. Szerintem most már rendben leszünk. Jó?

Tehát jöhetnek a kérdések! Ugye az volt, „Kár, hogy a kedves hangod nem lehet érteni most sem.” – írja Tibor. Hát ezt a most semet, ezt nem igazán értem. Mert én szerintem az elmúlt fél évben legalább 300 adást készítettem, és hogyha 1-2 adásban esetleg valami technikai hiba történik, én szerintem ez így tökre belefér a sztoriba. Én azt gondolom, hogy ez így nem. Jó, oké! Oké, nincs több kérdés.

Na, és akkor menjünk egy picit részletesen abba bele, hogyha azt érzed, azt tapasztalod, hogy nem tudod megvalósítani a céljaidat, akkor mit csinálj! Ugye amikor elkezdesz dolgozni, kitűzted a célt, meghoztad a döntést, elkezdted a célirányos cselekvéseket végezni, akkor azért annak idő kell, hogy meg tudjon valósulni. Minden szinten dolgoznod kell önmagadon – mind mentális, mind érzelmi, mind fizikai, mind spirituális. Spirituális szinten a legfontosabb a hit és az önbizalom. Hogy higgy magadban és bízz abban, hogy képes vagy erre rá! Fizikai szinten célirányosan kell cselekedni. Érzelmi szinten ugye leginkább, amikor a víziókat alkotjuk, azokat kell feltölteni érzéssel, és az összes többi szenvedős, nyekergős, szabotáló érzést pedig meg kell tanulni uralni. Nem elfojtani, hanem uralni, és megbeszélni saját magaddal, hogy ez az érzés most nem visz előre, és kicserélem egy másik érzésre, mondjuk szenvedélyre, lelkesedésre, motivációra. És a mentális szinten dolgozunk a legtöbbet, hogy ne tudjon sem a tudatalattink, sem az egónk szabotálni minket. Tehát nagyon fontos, hogy meg kell tanulni uralni a gondolatainkat ahhoz, hogy a saját életünk teremtőivé váljunk. Nagyon sokan mondják, hogy nem, nekik nem működik a vonzás törvénye. Ők már rég nem hisznek ebben az egészben, és alapvetően pontosan azért nem, mert nagyon gyenge az akaratuk, mert nem edzik az elméjüket. Az elménket, hogy uralni tudjuk a gondolatainkat, ugyanannyira kell edzeni, mint amikor valaki testet edz. Ha valamelyik izmodat nem edzed, az bizony így össze fog menni. Ha az elmédet nem edzed, az össze fog menni. Mivel tudod az elmédet edzeni? Figyelem fókuszálással, gondolat kiürítéses meditációval, azzal, hogy te döntöd el, hogy milyen gondolatokat gondolsz, nem csak úgy hagyod, hogy öntudatlanul fussanak a programok, amik szabotálnak téged. Aztán nagyon sokat tud segíteni a figyelem fókuszálás, hogy mondjuk gyakorlod, hogy fél óráig egy adott tevékenységre fókuszálsz és semmi másra, és semmilyen más gondolatot akkor nem engedsz be. Ezzel tudod edzeni, trenírozni az agyadat. Ez miért fontos? Azért, mert jelenleg az öntudatlan programjaid „áldozataként” működik az életed. Ezért van az, hogy óriási nagy százalékban, napról napra ugyanazt tesszük, ugyanazt érezzük, ugyanazt gondoljuk, nincs változás. Így nem csoda, hogyha ezen a programozottságon nem változtatunk, nem csoda, hogy azok az új, csodás célok, amiket kitűzünk, persze, hogy nem fognak megvalósulni. Mert ha a saját programozottságunkon nem változtatunk, a saját szokásainkat nem változtatjuk meg, a saját paradigmáinkat nem írjuk felül, akkor sosem fogunk tudni eljutni oda. Oké? Ezért nagyon fontos. Ezért a legfontosabb fejlesztési terület a mentális intelligencia területe. Hiszen az vagy, amit gondolsz. Úgy élsz, ahogy gondolsz. Olyan az életed, amit az életről gondolsz. És hiába mondod azt, hogy te nem azt gondolod, meg hogy te nem így akarod, meg nem te szabotálod az életedet, sajnos így működünk. Vagy nem sajnos! Hála a Jóistennek. Mert ezt is mi csináljuk, és minél nagyobb a tudatosságunk, minél többet gyakorlunk és trenírozzuk az agyunkat, annál nagyobb hatalmat vehetünk át ebből az öntudatlan programozottságból, és annál könnyebben, boldogabban és szabadabban tudunk élni. Ez egy nagyon érdekes dolog. Egész hétvégén igazából az Önismereti Trénerképzőn erről beszélgettünk a kommunikációval kapcsolatban, vagy a bármivel kapcsolatban, hogy mennyire-mennyire fontos a mentális intelligencia fejlesztése. Ugye a mentális intelligenciának is több szintje van, amit ahogy tágul a tudatunk, úgy tudunk egyre magasabb és magasabb szintre lépni. De ha a többi intelligencia – a fizikai és az érzelmi -, nem stabil, hanem össze-vissza lökdösnek az érzéseink, akkor nem tudunk a mentális intelligencia szintjére fellépni.

Ifjabb Ekk Lajos írja, „Ha türelmetlen vagyok a célom elérésében, mit tegyek?” Amikor türelmetlen vagyok, akkor igazából az azért van, mert a tudatom nem itt a jelen pillanatban van, hanem mindig a jövőben ugrál, vagy a múlttól veszi át a rossz programokat, és a jövőtől meg elkezd félni, hogy „Úristen! Mi lesz, ha nem? Meg miért nem már? Meg már mennyit dolgoztam vele!” Ezek egyébként mind egók, tehát ez a nagy áldozat szerep, hogy úristen, én már mennyit tettem érte! És miért nem történik meg? Akkor ez mind ego. Alapvetően a legfontosabb az lenne, hogy tanuld meg uralni az egódat, mert ő az, aki folyamatosan bombáz téged a türelmetlenség érzésével. Fejleszd a mentális és az érzelmi önfegyelmedet és önuralmadat! Tehát ne a belső folyamataid legyenek azok, amik eldöntik, hogy te hogy vagy, vagy hogy érzed magad, vagy milyen gondolat van. Hanem te hozz tudatos döntéseket arról, hogy „Oké! Feljött bennem a türelmetlenség érzése. Megszokás. Tök jó.” Minden egyes alkalommal, amikor azt érzem, hogy türelmetlen vagyok, akkor mondjuk felolvasom a sikereimet. Megnézem, hogy mennyire jó hatással vagyok a világra, hogy mennyi mindent tudok adni a világnak. Hogy milyen szuper vagyok, hogy már mennyi mindent elértem, megteremtettem! És ezt is meg fogom csinálni, ezt is el fogom érni. „Nem nagyon érdekel a belső duma, ego, mert én tudom, hogy meg fogom csinálni.” Mindig mindenhez idő kell, hála a Jóistennek, hogy nem egyből valósulnak meg a gondolataink, mert akkor egy őrült világban élnénk! És hogyha idő kell neki, akkor tök jó, hogy nem azonnal valósulnak meg. Jó? Hogyha nagyon-nagyon sokáig nem valósulnak meg a céljaid, akkor amit az előbb Ferinek mondtam, hogy nézd meg, hogy a folyamatban mit nem csinálsz! Tehát a célod elég tiszta-e? Cél-e vagy hogyan? Tehát hogy elég tiszta-e a célod? Meghoztad-e a határozott, magabiztos, elkötelezett döntést, hogy megcsinálod? Ezt akarod! Nem szeretnéd. Akarod! A szeretném az érzelmek területéhez tartozik, az akarom pedig a mentális szférához. Tehát ha valamit akar, valami változtatást szeretnék eszközölni az életemben, akkor azt akarni kell, mert csak akkor tudom a mentális szintemet hozzáállítani. Illetve hogy a célirányos cselekvésben tényleg célirányosan cselekszem-e? Hogy tényleg megteszek-e mindent annak érdekében? És hogyha mind a 3 rendben van, akkor nagyon könnyedén tudnak megvalósulni a célok. Jó?

Közbe nézem, hogy jött-e kérdés. Nem. Oké! Na, akkor menjünk egy picit tovább! Tehát ahhoz, hogy te tudd uralni a saját életedet, ahhoz teljesen egyértelmű, hogy a mentális, a gondolati teredet kell leginkább fejlesztened. Természetesen a fizikai és az érzelmi nagyon fontos, hogy fejleszd hozzá. És ahogy fejleszted a mentális intelligenciádat, úgy fogsz tudni folyamatosan spirituálisan is egyre jobban fejlődni. Hiszen a spiritualitásban nem kell fejlődni, mert alapvetően spirituális lények vagyunk, csak ahhoz, hogy fel tudjunk csatlakozni a magasabb szférákhoz, ahhoz rendbe kell rakni mentálisan magunkat, uralni kell magunkat, a saját szokásainkat, a saját szenvedélyeinket. Hogyha van egy célunk, akkor igenis kellő mértékű önfegyelemmel és kitartással azt megcsináljuk! Nem robotikusan, hanem szenvedélyesen és lelkesen. És ez a cél! Tehát hogyha megnézel egy nagyon sikeres embert, vagy egy nagy gurut, vagy egy számodra hiteles embert, akkor mindenki úgy éli az életét, hogy nagyon céltudatosan, rengeteget pihenve, amikor teszi a dolgát, akkor nagyon magabiztos, szinte érzelemmentesnek tűnik, annyira flow-ba van, annyira benne van a folyamatban. Szinte ő teremti a szinkronisztikus eseményeket, és megy előre, és jól van, és nem panaszkodik, és alapvetően olyan marha nagy problémái nincsenek az életében. És ezt te is meg tudod csinálni! Pontosan akkor, hogyha erőt veszel magadon, összeszeded magad, és folyamatosan trenírozod a mentális intelligenciádat, erősíted az akaratodat, erősíted azt, hogy uralni tudd magad, és akkor sem a tudatalatti programjaid, sem az egód nem fogják szabotálni a te saját életedet. Én ehhez kívánok neked sok sikert! Találkozunk a következő Önismereti 33 műsorban! Akkor is egy nagyon izgalmas témával várlak benneteket. Ne felejtsétek el lelájkolni, leszívecskézni a műsort és osszátok meg a kedvenc csoportotokban! Találkozunk legközelebb. Sziasztok!