Generációk sorozat 1. rész: A BabyBoomer generáció

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. A mai témánk a BabyBoomer generáció! És 3 aspektusból fogjuk megvizsgálni a BabyBoomereket, hiszen nagyon-nagyon fontos téma 2018-ban az emberi kapcsolatok fejlesztése itt, a valódi önismeret útján. Úgyhogy a következő 6 hétben a különböző generációkat fogjuk végigvenni műsorról műsorra. Úgyhogy tarts velünk 6 héten keresztül, hogy szuper specifikus tudásod legyen a generációkról. Miért fontos ez? Amikor az asszertív kommunikációról beszélünk, vagy arról, hogy hogyan alakíts ki jó kapcsolatokat, akkor nagyon fontos az, hogy megértsd a másik generációt. Ugye 3 oldalról törekszünk megismerni az embereket: hogy milyen generációba tartozik, hogy milyen hatalmi drámát játszik és milyen a kommunikációs stílusa. És ez alapján mindenki nyitott könyvvé válik nekünk és sokkal könnyebb vele egy megértő, támogató kapcsolatot kialakítani, amelyben sokkal könnyebb az asszertív kommunikációban lévő megegyezés. És hát ez a célunk!

Úgyhogy sziasztok OtthonFások! Remélem, hogy most már sokan-sokan itt vagytok. Írjatok egy hellot, egy sziát ide, a videóhoz! Illetve lájkoljátok le a videót, osszátok meg a kedvenc csoportjaitokban, illetve tageljétek be azt az ismerőseiteket, vagy azokat az ismerőseiteket, akiknek fontos lehet ez a téma! Az OtthonFa Önismeret – Szabadulj fel! csoportban végeztünk egy szavazást – nagyon-nagyon sokan szavaztatok, köszönöm szépen, és hát még nincs vége a szavazásnak! Az volt a kérdés, hogy te milyen generációba tartozol. És ott is elég sok kérdés jött így a szavazás alatt, hogy „Oké, hogy ebbe a generációba tartozom, de ha a gondolkodásmódom más?” „Mi van akkor, hogyha a gyermekemmel 2 generáció különbség van?” ”Vagy a szüleimmel 2 generáció különbség van, akkor milyen szülői mintákat hozok?” Tehát elképesztően nagy-nagy és fontos téma ez a valódi önismeret útján, úgyhogy ezért is választottuk most ezt! Tehát 6 héten keresztül csak és kizárólag a generációkról fogunk beszélni. És hát először ma pedig a BabyBoomer generációt fogjuk kitárgyalni. 3 fő aspektusból fogjuk nézni a generációkat a következő időszakban. Az első, hogy, hát úgy általánosságban mi a jellemző rájuk? Mi az életfilozófiájuk, hogyan gondolkodnak, mi az érték számukra? Illetve a harmadik pedig, hogy hogyan alakíts ki jó kapcsolatot ezen generációval? És természetesen, hogyha te ebbe a generációba tartozol, akkor hogyan alakíts ki magaddal egy nagyon jó kapcsolatot. Úgyhogy erről fogunk ma beszélni.

Közben látom, hogy egyre többen itt vagytok. Ez a meleg, ez totálisan hatással van rám is, úgyhogy ma egy picit majd többet iszom, hogy ne tűnjön el a hangom. Közbe látom, hogy Szegedről, Akasztóról, itt vagytok Németországból is. Juhuuuuu! Tök jó! Londonból, vagyis hát legalábbis. Ja, nem. Lurgan, hello Ricsi! Igen, most már látom. Sziasztok, sziasztok! Na, örülök!

És hát a mai fő kérdésünk az az, hogy mi a problémád a BabyBoomerekkel. Tehát biztosan találkoztál már velük, biztosan kell velük kommunikálnod akár otthon, akár a munkahelyeden, akár a baráti társaságban, és hogyha azt tapasztalod, hogy valamilyen kommunikációs nehézséged van, vagy megértési problémád, akkor ezeket a kérdéseket várom hozzászólásba, hogy „Mit kezdjek azzal a szituációval, amikor…..?” „Vagy amikor az történik….” „Vagy amikor azt mondja…..” „Vagy amikor nem ért meg.” „Vagy amikor behisztizik.” „Vagy amikor érzelmi zsarolás áldozata vagyok. Hogyan jöjjek ki belőle?” Jó, úgyhogy ezeket a kérdéseket várom itt hozzászólásban. És akkor természetesen a műsor ideje alatt fogok rá élőben válaszolni.

Na, akkor kezdjük is a BabyBoomerekkel! A BabyBoomerek ugye 1945 és 1965 között született óriási nagy létszámú generáció, őket hívják a Ratkó-korszak gyermekeinek, hiszen nagyon-nagyon sokan vannak. Ugye az előtte lévő generációnál még társadalmilag nem volt elfogadott az abortusz, úgyhogy tiltott volt. Innentől kezdve ugye minden gyermek megszületett, és hát nagyon sokan vannak a BabyBoomerek. Nézzük a jellemzőiket, jó? Rengeteg dologról lehetne beszélni velük kapcsolatban, én mégis összeszedtem egy pár fontos momentumot, ami által nyitott könyvvé válnak neked a BabyBoomerek. Úgyhogy kérlek, hogy ezekre nagyon figyelj! Jegyzeteld is le az Önismereti 33 füzetedbe. És remélem, hogy a műsor végére már egy sokkal tisztább képet fogsz kapni a BabyBoomerekről. Hát, nem remélem, biztos vagyok benne! Mert pont tegnap az Önismereti Trénerképzőn beszélgettünk arról, hogy, hát hogy Antaresen is, az OtthonFa Clubban, itt, az Önismereti 33-ban is, rengeteg helyen beszélek a generációkról. És hogy hogy lehet az, hogy mindig csak bővül-bővül-bővül a tudásunk, és hogy minden füzetünkben egyre több és több információ van? És hát mondtam, hogy hát mindig amennyi időm van, annyit tudok róluk beszélni. Ugye a múltkori adásban a generációk közötti kommunikációról beszéltünk, úgyhogy azt is feltétlenül ajánlom, hogy nézd majd meg, azt a műsort!

És akkor most menjünk bele a BabyBoomer jellemzőibe! Na, amiket így S.O.S., gyorsan összeszedtem. A BabyBoomerekre nagyon jellemző az a fajta történelmi háttér, hogy ugye ők a 2. világháború után született generáció, és a szüleiket azért rendesen megviselte így a 2. világháborús világ. Éppen ezért a BabyBoomer gyerekeket próbálták ilyen nagyon biztonságban, nagyon nyugalomban, nagyon egyszerű elvek alapján nevelni. A BabyBoomereknél teljesen természetes volt, hogy mindenki mindenkivel jóba van. Jön a sógor, a koma, a jó barát építkezni, családi dolgokra, szülinapokra, erre-arra. Összegyűlik a nagy család. Ez náluk teljesen természetes volt. Ugye ők azt élték meg, hogy egy nagyon nyugodt társadalomban vannak, és nagyon fontos volt nekik ez a poroszos elvűség, a kemény szabályok. És az egész életük igazából a társadalmi és a politikai rendszert ismerve ugye úgy telt, hogy az egész életüket látták előre. Egy lassú életük volt, akkor még ugye nem volt e-mail, nem volt internet. Tehát feladtak egy levelet, arra 2 hónap múlva jött egy válasz. A faluban vagy a városban mindenki ismert mindenkit, segítették, támogatták egymást. Tehát egy ilyen jóléti társadalomszerűségben éltek ők, nagy állami támogatottsággal. Ugye itt nagyon fontos volt a javak felosztása, hogy mindenki egyenlő legyen, hogy senki ne emelkedjen ki a közösség szelleméből. És hát nagyon fontos volt neki ehhez a fajta közösséghez való tartozás. Nagyon tisztelték és becsülték, hogyha valaki nagyon dolgos, ha valaki nagyon szorgalmas, ha sokat dolgozik. Ugye nagyon fontos volt akkor még, hogy az anyukák otthon neveljék a gyerekeiket. Tehát hogy főleg őrájuk hárult ez a feladat. Elképesztő mennyiségű házimunkát végeztek. Tehát akkor még nem volt mosógép, mosogatógép, ’nemtom’ tévé, meg egy csomó olyan komfortos dolog, ami számunkra teljesen természetes volt. Hűtő már volt, meg a centrifugálós cucc, ’nemtom’ emlékeztek-e még gyerekkorotokban erre a sztorira. De alapvetően egy nagyon munkás hétköznapi életet éltek ők. Nagyon-nagyon sok tennivalóval a ház körül. És igazából teljesen mindegy volt, hogy valaki vidéken vagy Budapesten élt, alapvetően az egész életét kőkeményen végigdolgozta. És ugye abban a szellemiségben, abban a hitben nőttek fel, hogy felnőnek, tanuljanak, akkor lesz egy állásuk ott, ahol ők állást kapnak. Ugye először akár ipari munkásként vagy gyakornokként, akkor szépen végighaladva évről évre a ranglétrán el tudnak jutni egy magas pozícióba. Ebből a pozícióból el tudnak menni nyugdíjba. És akkor utána jönnek a nyugodt és békés nyugdíjas és unokázós évek. Ugye ez volt a világképük. És a világképükbe nem szerepelt még az a sok minden, ami a 21. században betört. Akkor még nagyon fontos volt, hogy a fiatalemberek udvaroljanak a hölgyeknek. Voltak elvárt szertartások: hogy a fiúnak meg kellett kérni a lány kezét az apukától, áldást kellett rá kérni. Tehát voltak olyan szociálpszichológiai, folyamatosan működő szabályok, amit szinte az egész társadalom betartott. És hát ezt nemcsak azért tették, mert hát ez így mindenkinek nagyon jó volt, hanem azért is tették, mert a társadalmi, politikai berendezkedés elvárta tőlük. Tehát egy nagyon szigorú politikai rendszer uralkodott az ő fiatalságuk idején, ami nagyon szabályelvűségre nevelte őket. És természetesen tele voltak félelemmel, mert nem igazán lehetett szembemenni az akkori politikai rendszerrel. Nem annyira lehetett szabad véleménynyilvánítás. Nem annyira lehetett nyíltan beszélgetni akár a politikáról, akár a nyugatról, még barátok között sem. Hiszen akkor még így nagyon ment ez az „ÁVO-s” feeling. Tehát az a fajta félelem, hogyha nem úgy élek, ahogy a társadalmi berendezkedés elvárja tőlem, akkor valami baj történik, akkor megszólnak. Nem vállalták fel a saját érzéseiket még családon belül sem. Sőt, még a véleményüket sem nagyon vállalták fel. Pontosan azért, hogy nehogy összeütközésbe kerüljön. Tehát az érzelmi intelligencia területén ők, nekik nem volt lehetőségük arra, hogy fejlődjenek, hogy kinyilvánítsák az érzéseiket, hanem teljesen úgy éltek, olyan szabályok között, olyan kemény szabályok között, ahogy azt elvárták tőle. Ez volt jelen a munkahelyen, ez volt jelen az oktatásban is. Ugye akkor hogyha valaki nem dolgozott, akkor veszélyes munkakerülőnek nyilvánították és hát elvitték, bebörtönözték, rehabilitálták, stb., stb. Tehát mi már el se tudjuk képzelni ebben a szabadelvű világban, hogy a BabyBoomerek a fiatalkorukat, a gyerekkorukat hogyan élték! És alapvetően ők nagyon biztonságban érezték magukat, fizikai biztonságban. Hiszen az a társadalom abszolút arra ment rá, hogy biztonságban legyél pénzügyileg, és az állam is támogat pénzügyileg. Tehát a BabyBoomer generáció a fizikai intelligenciához tartozik, és nekik nagyon fontos volt a biztonság és a pénzügyi biztonság. Alapvetően tényleg egy jóléti társadalomban éltek egészen addig, amíg hát ugye így a nyugatról betörő forradalmak, és a cenzúrázott sajtó, és a nem felvállalható szabadságigény, vagy a változásra való törekvés igénye már addig-addig ment, amíg megtörtént Magyarországon a rendszerváltás 1989-ben. Ugye megalakult az első parlament, többpárti rendszer. És hát ez óriási ajtókat nyitott meg az akkor még nyugat felé és a nagyvilág felé. Ugye az 1990-es évektől betörtek most már hivatalosan olyan tanítások, amelyeket nem tudtak már eldugni. Tehát Szepes Mária, Nemere István könyveit a rendszerváltás előtt rendszeresen betiltották, elégették. Rengeteg új gondolkodó, spirituális gondolkodó, ezoterikus gondolkodó, new age-es gondolkodású, vagy tudományos, kvantumfizika tudományos ismeretek nem annyira jöttek be az országba. Éppen ezért nagyon fontos volt az, hogy amikor megtörtént a rendszerváltás, az, ott volt egy nagy blokk az életükben. Ugyanis annak köszönhetően, hogy kinyílt a világ, megszűnt az a biztonsági burok, amiben eddig éltek. És a rendszerváltásnak köszönhetően a jóléti társadalomból belépett az életükbe az a fajta bizonytalanság, az a kitágult világ, azok a végtelen mennyiségű lehetőségek, amik akkor még egyik napról a másikra történtek meg a BabyBoomerekkel. És azt vették észre, hogyha nincs lehetőségük, nincs pénzük, nincs tartalékuk, nem tudnak maszekolni a rendes munka után, akkor igazából nincsenek meg azok a lehetőségeik, hogy a gyerekeit egyetemre járassa, hogy gimnáziumba járassa, hogy angol nyelvet tanítson neki, hogy számítógépet vegyen a gyerekének. Éppen ezért onnantól kezdve egy nagy törés történt a BabyBoomerekkel. El se tudjuk képzelni, hogy ez milyen lehet! Biztosan őrület. Tehát nem véletlen az például, hogy a BabyBoomerek az érzelmeik elfojtása miatt, ugye akkor teljesen természetes volt, hogy mindenki mindig alkoholt ivott. És hát amikor megtörtént a rendszerváltás és megtörtént ez az érzelmi, mentális sokk és trauma a BabyBoomerekkel, akkor teljesen természetes volt, hogy igazából ahhoz, hogy ne essenek depresszióba, ne kerüljenek nagyon furcsa idegállapotba, elég sokan az alkoholhoz nyúltak. És hát ennek sajnos voltak komoly következményei ugye a gyerekeikre nézve.

Nagyon fontos, hogy a mai világban, tehát a 21. században, és ezt az egész történelmi hátteret azért mondtam el, mert ismernünk kell azt, hogy ők milyen programokra alapoztak, amikor felépítették az életüket. És lehet, hogy most azt látjuk, hogy egy picit lassúak, hogy nem értenek meg, hogy nagyon poroszosak, hogy fura szabályaik vannak, hogy elvárják az illedelmességet, azt, hogy, van egy világképük arról, hogy hogy kell viselkedni, hogy hogy kell egymáshoz viszonyulnunk. És hát ez ugye a mai világban már nem annyira releváns. És éppen ezért nagyon sok összetűzésed lehet a BabyBoomerrel, vagy hogyha fejlődő BabyBoomer vagy, akkor akár saját magaddal is! Nagyon érdekes, hogy náluk például, amikor valaki hibázik vagy kudarcot ér el, az egyenlő volt a bűnnel. Nem lehetett hibázni. Mindig mindent tökéletesen kellett megcsinálni. Meg kellett tanulni, és utána minden problémára 1 fajta megoldás volt a jó. Azt az 1 fajta megoldást ha véghez vitted, akkor igazából meg tudtad oldani azt a problémát. Ők még nem ismerték ezt a végtelen lehetőségek tengerét, hogy a döntésnek van hatalma. Ők abszolút a kétkezi munkában hittek, és hát természetesen hogyha valaki pihent vagy nyaralt, akkor előfordult az is, hogy becsmérelték, hogy naplopó, hogy haszontalan. Hogy az az ember, aki nem kétkezi munkából építkezik vagy szerez javadalmakat, az az ember, az nem tisztességes, az nem becsületes. Éppen ezért egy óriási nagy nehézséggel küszködnek ők a mai napig is, és hát természetesen a fiatalabb generáció vele is. Hiszen a BabyBoomerek nem tudják elengedni az alapprogramozottságukat, ezt a poroszos elvű hozzáállásukat és attitűdjüket, a fiatalabb generáció pedig nem tudja elfogadni ezeket a szabályokat, mikor szabadság van, és azt csinálhatok és akkor, amikor akarok. Főleg ugye már a Z generáció abszolút nem tudja ezeket a gondolatokat integrálni a saját világukba, és abszolút azt próbálják átadni a BabyBoomer generációnak, hogy ne próbálják őket ilyen erős, szabályozott korlátok közé beszorítani.

Közbe nézem, hogy esetleg valamit kihagytam-e. Igen! Nagyon fontos, hogy ugye a BabyBoomer generációnál mivel a szüleiknél ugye tiltott volt az abortusz, ezért a BabyBoomer generációtól is elvárták, hogy szüljön gyereket. Ugye akkor az volt a társadalmi elvárás, hogyha egy nő betölti mondjuk a 21 évet, már akkor lehet, hogy öreg is! Férjhez kell mennie, és ha 25, 26 éves koráig nincs 2 gyereke, akkor őt már megszólták. Az, hogy a nő mondjuk a karrierjét a gyerek elé helyezte, ez teljesen elképzelhetetlen volt. Nagyon megszólták, nagyon utálták őket, és hát a mai napig sem értik a BabyBoomerek, hogy hogy lehet az, hogy bébiszitterre bízzuk a gyereket. „Mert hogy nem a bébiszitternek szültük a gyereket.” Ők a gyermekeiket birtoknak tekintették. Tehát „Az én tulajdonom vagy, az én gyerekem vagy. Ameddig az én házamban laksz, ameddig az én kenyeremet eszed, addig az én szabályaimat kell betartani.” Ezt nem rosszindulatból tették, vagy esetleg a fizikai bántalmazásos „gyermeknevelést” sem rosszindulatból tették, hanem ők megtanultak túlélni. És nekik a legfontosabb a biztonság volt, és arra akarták nevelni a gyerekeiket, hogy ők is megőrizzék ezt a fajta biztonságot. És hogyha bármelyik gyerek ki akart törni ebből a fajta világképből, akkor azt megpróbálták minden eszközzel visszatuluszkolni ebbe a világképbe.
Nagyon védekeztek a csalódástól. Nagyon utálták azt érezni, hogy ők valamiben nem jók, hogy valamibe hibáznak, hogy valamilyen kudarcot érnek el. Ezt borzasztó nagy szégyennek élték meg, és óriási bűntudataik voltak emiatt. A szakirodalom úgy hívja őket, vagyis hát nem őket, hanem mondjuk mondhatjuk azt rájuk, hogy ők leginkább a borostyán szülők, akikre ugye az jellemző, hogy beleszólnak a gyerekeik döntésébe. Tök mindegy, hogy hány éves az a gyerek. 40, 50, 60. Folyamatosan elvárásokat támasztanak felé, elvárják, hogy a gyerekeik megfelelési kényszerben legyenek irányukban. És hát leginkább rájuk jellemző a szegény én és a vallató hatalmi dráma, és az, hogy mindig rútul megtorolják azt, hogyha így a fiatalabb generáció nem az ő elvárásaik szerint éli az életét. Tehát hogyha a gyermekeik vagy a fiatalabb generáció nem úgy cselekszik, nem úgy gondolkodik és nem úgy érez, ahogy ők azt elvárnák, ahogy ők azt ugye megtanulták, hogy így kell jól csinálni, akkor bizony általában vagy érzelmi zsaroláshoz folyamodnak, tehát szegény én attitűdöt vesznek fel. Vagy nagyon megfélemlítő magatartást vesznek fel. Tehát ők jó szándékból és jóindulatból mindent el akarnak követni annak érdekében, hogy a gyermekeiket, az unokáikat biztonságban tudják. Ezért is mondják azt, hogy „Ne mássz fel a fára, mert eltöröd a lábad!” Ugye ez az aggodalmaskodó attitűd. És abszolút félelemben élnek. Ugye ők mondják azt, és akkor térek át így az életfilozófiájukra.

Közbe nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Ugye a fő kérdésünk az az volt, hogy… Hú, hello Törökországból Eszter! A fő kérdésünk az az volt, hogy miért olyan nehéz neked mondjuk kommunikálni vagy megértetni magad a BabyBoomerekkel. És hogyha vannak problémáid a BabyBoomerekkel, akkor azokat kérem hozzászólásba, és akkor gyorsan keresünk rá megoldást.

Na, nézzük az életfilozófiájukat! Ugye eddig arról beszéltünk, hogy mi volt a társadalmi és a történelmi háttér, milyen világba szocializálódtak. Átvettük a fő jellemzőit, hogy hogyan gondolkodnak, hogy hogyan élik meg a hétköznapjaikat, hogy milyen a világképük. És akkor most nézzük, hogy mi a fő életfilozófiájuk, hogy milyen pontokra épül! Ugye nagyon fontos volt nekik a biztonságos állás. Teljesen mindegy, hogy ez egy gyárban volt, vagy egy hivatalban, vagy akár a földeken, de azt akarták érezni, hogy ez az állás, ez életem végéig itt lesz. Megtanultam már a rutinfeladatokat, nincsenek benne kihívások. Ezt tök profin tudom csinálni, nem fogok benne hibázni, nem fogok benne kudarcot elérni. Nagyon fontos nekik a kedvesség, hogy mindenkivel kedvesnek kell lenni. Hogy nem szabad olyan kinyilatkoztatást tenni, amivel megsérthetem a másikat. Ugye ez egy kicsit így hajaz a látszatpolitikára. De hát abszolút erre voltak nevelve, tehát teljesen normális és tökéletesen megérthető, hogy így gondolkodnak. Ők azok, akik leszidják az unokáikat, hogyha az unoka azt mondja, hogy „Nem akarunk, hanem szeretnénk.” Ugye? És hát hogy tanuljuk, hogy igazából nagyon fontos, hogy az embernek erős akarata legyen. Aztán nagyon fontos nekik az illedelmesség, hogy bizonyos szituációkba, helyzetekbe megvan az adott protokoll, amit az ő fiatalkorukba nagyon beléjük neveltek. Ettől eltérni nem szabad. És azért sem szabad, mert hát ők azért egy rettegő világban éltek. És hogyha valaki eltért az illedelmességtől, a protokolltól, akkor bizony ők megüthetik a bokájukat. Ugye hányszor halljuk ezt, hogy ’vigyázz, mert megütheted a bokádat’ kifejezést. Ugye ők nagyon azt tanították, hogy ne legyél önző, hogy oszd meg a javaidat, hogy legyél kedves mindenkivel, legyél illedelmes, nem szabad önzőnek lenni. De alapvetően ugye ők a leggyűjtögetőbb korosztály, tehát a, mindenre azt mondják, hogy „Ez majd még jó lesz valamire, tegyük el.” Hatalmas garázsban és különböző kis házikókban minden kincseket őriznek. Tehát nagyon-nagyon gyűjtögettek, pontosan azért, mert bennük még nagyon bennük élt a 2. világháborús sokk és trauma, amit a szüleiktől hoztak. És az a világ, az a szegénység, ami utána volt. Éppen ezért ez teljesen természetes volt, hogy mindig félretettek rosszabb napokra. Ők voltak azok, akik szerették a spájzt felhalmozni, hogyha esetleg valami történik, vagy megint jegyre kell húst venni, vagy tejet, vagy megint nem lesz kenyér. Ugye ez tök természetes volt az ő idejükben, hogyha valami baj történik, akkor legyen mihez nyúlni. Tehát ők nagyon ragaszkodtak a túléléshez és a túléléshez szükséges biztonság fenntartásához.
Igen, ugye nekik nagyon fontos voltak a családi titkok. Hogy ami nem tartozik másról, az ne hagyja el a ház falait. Ugye ez is abból az „ÁVO-s” időszakból jött még, hogy hát nem jó, hogyha bárki más tudja azt, hogy mi történik családon belül. Nem volt róla szabad beszélgetni, hogy milyen problémák, milyen nehézségek, milyen betegségek vannak. Tehát ha ne adj’ isten mondjuk valaki megbetegedett, mondjuk depressziós lett, vagy egyszerűen nem tudott dolgozni, akkor azt eléggé szégyellték. Nagyon fontos volt nekik az élet. Tehát hogyha a szüleik már járóképtelenek voltak, akkor nem igazán adták be idősek otthonába, hanem abszolút ők kezelték. Feláldozták az életüket a szüleikért, mert hogy ezt tanulták. És mivel ők ezt tanulták, ezt is várják el a gyerekeiktől, csak hát a gyerekeik már nem akarják a saját életüket feláldozni a szüleikért, hanem a saját életüket akarják élni. Ez is óriási nagy konfliktus egyébként a BabyBoomer és a fiatalabb generáció körében. Nagyon fontos, hogy kőkeményen elvárták azt, hogy a gyermekeik úgy gondolkozzanak, úgy érezzenek, úgy cselekedjenek, ahogy ők azt gondolják. És az akár a mai napig is konfliktus, hogyha a BabyBoomer azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem úgy gondolkodik, nem azt csinálja, amit ő elvár, akkor ő azt érzi, hogy nem tiszteli a gyermeke. Hogy nem az, hogy nem szereti, hanem hogy nem tiszteli a gyermeke. Azt érzi a BabyBoomer, hogy ő már nem hasznos része a társadalomnak. Ugye ez rengeteg BabyBoomernél jelen van, hogy amikor olyan 60 éves kor körül elmegy nyugdíjba, akkor egy óriási nagy törés volt az életében, mert már azt érzi, hogy ő nem hasznos része a társadalomnak. És éppen ezért próbál mindenféle eszközzel a gyerekeivel lenni, az unokáival lenni, hogy azt érezze, hogy még ő hasznos. És amikor tőlük is azt kapja, nemcsak a társadalomtól, hogy ő már nem hasznos, akkor természetesen az nagyon fáj neki. De mivel nem tudja kifejezni az érzéseit, ezért általában érzelmi zsaroláshoz, passzív agresszióhoz, vagy akár megfélemlítő attitűdhöz folyamodik. Ugye rengeteg konfliktus van a BabyBoomerekkel azért, mert mondjuk egy Y vagy egy Z generációs abszolút szabad, jön-megy a nagyvilágba, folyamatosan nyomkodja a telefonját. Óriási közösséggel tart kapcsolatot, több közösség tagja is. Addig ugye a BabyBoomerek abszolút bizalmatlanok. Tehát hogy ők megtanulták azt, hogy „Ne bízz senkiben! Csak saját magadban. De még saját magadban sem!” És ugye azáltal, hogy ilyen nagyon bizalmatlanok, nem nagyon bíznak senkiben. És ez ad nekik egy ilyen picit pesszimista, kicsit negatív gondolkodásmódot más emberekről. Ők ezt a szeretet dolgot, vagy hogy szeressük egymást, hogy megbízom másokban…. Én is mindig azt hallgattam, hogy „Ne bízz meg senkiben! Úgyis át fognak verni, úgyis csalódni fogsz.” Ugye ezeket a programokat nevelték belém folyamatosan, amit aztán jó nehéz volt letenni, mert én máshogy akartam élni.
Nekik az életfilozófiájuknak az volt az egyik nagyon fontos nyomógombja, hogy maradj átlagos és ne tűnj ki! Hát, és ez ugye a mai világban, hát ez, ez abszolút lehetetlen. Ugye itt a közösségi hálózatok és médiának köszönhetően, hogy ne tűnj ki. Tehát hiába valaki önazonos, önfelvállaló életet él, és nem feltétlenül egy látszatpolitika, dizájn brandes őrületet épít fel, akkor is kitűnik. Ugye? Hogyha valaki felvállalja önmagát és azt a csodát, amit ő maga kiáraszt, innentől kezdve abszolút kitűnik. Na most, ettől a BabyBoomerek abszolút rettegnek, és nem is értik, hogy „Te ezt hogy mered? Hogy nem félsz? Hogy mi lesz ebből, hogyha valaki beszól? Vagy ha valaki nem tetszik, vagy ha valaki negatív véleményt mond? Úristen! Azt hogy tudod feldolgozni?” És ugye mi, fiatalabb generációsok meghúzzuk a vállunkat és megyünk tovább.

Közben látom, hogy Edina írt egy kérdést. „Nekem édesanyám ugyan ’44-es, de ő már tuti BabyBoomer azok alapján, amiket leírtál. Én megértem, hogy védeni akar, félt a rossz döntésektől. Én teljesen megértem és tisztelem őt, de mégis úgy érzem, valami fal van közöttünk. És ez az, amit nem tudok megfejteni, miből adódik.” Fogunk erről beszélni, a fal leépítéséről, de most, hogy gyorsan válaszoljak, a BabyBoomereknek van egy fal. Mindegyik BabyBoomernek! És az érzéseiket, az érzelmi életüket védik nagyon. Ők nem annyira érzelmesek, mint mi. Éppen ezért úgy tudod ledönteni ezt a falat, hogy folyamatosan arról beszélsz neki, hogy szereted, hogy tiszteled, hogy megérted. Mondd el nekik azt, amit ebből a műsorból megtanultál, és ugyanakkor mondd el azt is, hogy az a kérésed, hogy ő is értsen meg téged. Hogy te teljesen más vagy, te más világba születtél, ez a világ már más harcokat kíván, már más képességeket kell kifejleszteni magunkból. És hogy azért, mert nem úgy élsz, meg nem úgy döntesz, meg nem úgy gondolkozol, ahogy ő azt elvárná, az nem azt jelenti, hogy nem szereted. Nagyon szereted. És ezt mondd el neki! És ezzel, hogy ő biztonságban érzi azt, hogy te szereted, függetlenül attól, hogy másképp éled az életedet, meg fog nyugodni. Tehát ez nagyon fontos lépés lesz, de erről majd még beszélek a műsorban később.
Közben Piroska írja, „Az én párom BabyBoomer, és ha katasztrófa lenne, nem halnánk éhen. Mert legalább 1 évre való élelmiszer van bespájzolva.” Így van.
Azt mondja Berni, „Ismerős helyzet, de ebből hogy van kiút? Van megoldás?” Van megoldás! Mindjárt beszélünk arról is.
„’84-es vagyok, de sok ilyen félelem vonást ’örököltem’. Hogy lehet leküzdeni?” Betty, erre most válaszolok! Mert úgy lehet leküzdeni, hogy felül kell írni a családi programokat, a családi paradigmákat és mindazokat a mintákat, amiket hoztál. Nem tudom, hogy esetleg benne vagy-e a Szabadulj fel! csoportunkban, vagy OtthonFa Club tagsági előfizetéssel rendelkezel? Ugye a folyamatos önismereti fejlesztés, mindazon dolgok leépítése, ami nem én vagyok, és mindazon dolgok felszabadítása, ami én vagyok, ezek felismerése és felszínre hozása igazából az, amit mi itt végzünk az OtthonFánál. Nyilvánvalóan tudatalatti kitisztításával és a 4 intelligencia fejlesztésével. Úgyhogy ha ez a célod, akkor nagyon jó helyen vagy és várunk szeretettel mind a két csoportban!

Na és akkor, menjünk közben tovább! Mi az, amit még. Ja, igen! Hogy a BabyBoomerek ugye arra nevelték a lány- és a fiúgyermekeiket is, hogy anyának mindig a gyerek az első. És a gyereknek abszolút alá kell rendelni egy anyának az életét. Ez abból is adódik, hogy a BabyBoomereknél is még jellemző volt az, hogy lehet, hogy szívük szerint ők még mondjuk nem akartak gyereket. Tehát nagyon sok BabyBoomer tanítványom van, akiknek fel szoktam tenni azt a kérdést, hogy „Ha még egyszer visszamehetnél és szabadon dönthetnél, akkor valóban vállalnál olyan fiatalon ennyi gyereket? Vagy most már tisztán látod azt, hogy lehet, hogy megfelelési kényszerből szültél gyereket? A társadalomnak, a szüleidnek, a párodnak, annak a nyomásnak, ami körülvett.” Tehát hogy ez tök érthető. Én is mindig azt hallgattam, hogy „Na jó, de mikor lesz már gyereked? Hát gyereket szülni kell, hát gyerek az kell.” Tehát hogy nekik nagyon-nagyon az az életfilozófiájuk, hogy a gyereknek alá kell rendelődni. Na most, egy Y generációs anyuka nem fog alárendelődni a gyerekének, hanem abszolút együttműködő, egyenrangú a saját gyermekével. Az élni és élni hagyni, szabadon hagyni hát nevelési elveket vallják már az Y generációs szülők. Nem kontrollálják, nem irányítják, hanem segítik kibontakoztatni az ő képességeiket és lehetőségeiket. Ugye és hát ezt a BabyBoomer szülők nem így tették, hiszen nekik az volt a fontos, hogy a gyermek asszimilálódjon, integrálódjon bele abba a társadalmi és szociológiai elvárásba, amit akkor még támasztottak. Aztán ugye ez a kedvenc mondatuk a BabyBoomereknek, hogy „Jobb félni, mint megijedni.” Hát ugye ez a mai világba már nagyon nem megy, mikor folyamatosan arról beszélünk, hogy nézz szembe a félelmeiddel, ugord meg a félelmeidet, cselekedj akkor is, ha félsz, ha kényelmetlen, ha kellemetlen, ha nincs kedved, gyerünk előre, haladj előre! Ugye abszolút felgyorsult a világ. Tehát mondjuk amíg a BabyBoomer generáció egyesbe araszolt az autójával, mert mondjuk a csúcssebesség az 40 volt. A Trabanttal, a Wartburggal, aztán bejöttek a Ladák és ’haaaa’, az 1005-ös Zsiguli volt aztán a netovábbja a mindennek. Ugye lecserélték a vállalati Volgákat 1005-ös Zsigulira, mert hogy az akkora nagy szám volt. És hogy ne értsetek félre, semmi cinizmus nincs bennem. Ha visszamész abba az időbe, akkor teljesen természetes, hogy nekik ez volt a menő. Ők nem értették ezt a, nem tudom, hogy veszel egy autót, ami 400-zal tud menni, 1000 lóerős, mit tudom én, 60 millió forintba kerül, tehát hogy ők ezt így fel se tudják fogni.
Mondok egy példát! Beszélgettünk egy BabyBoomer párral így a vállalkozásunkról, hogy mit akarunk, hogy hogy szeretnénk, milyen a jövőképünk, hova akarunk eljutni, és szinte rettegés és félelem ült az arcukon, hogy „Úristen! Hát hogy ők ezt így el se tudják képzelni! Hogy ők a tizede bevételt produkálják sokkal több kétkezi munkával. Én nekem meg milyen kényelmes, hogy én itthon ülök a gép előtt.” Tehát hogy teljesen más az értékrend és teljesen más a gondolkodás. Aztán hát nagyon fontos a BabyBoomereknél az a fajta életfilozófia, hogy én vagyok az idősebb, én jobban tudom. Nekem több a tapasztalatom! Tehát hogy a BabyBoomerek abszolút úgy állnak a gyerekekhez, hogy hát, hogy ők a gyerekek. És ugye a gyereket tanítani kell, a gyereket nevelni kell, akkor is, ha az a gyerek 50 éves, akkor is úgy kell hozzáállni, hogy „Én vagyok az okosabb, és te vagy a hülye. És neked kell….” Én is számtalanszor hallottam, hogy „Hülye gyerek vagy!” Biztos ti is voltatok ezzel így. Még akkor is, ha végtelenül nagy szeretettel mondta, akkor is önbizalom, önbecsülés, önértékelés rombolással jár. Meg sokszor a BabyBoomerek ugye nem úgy tanítottak, hogy „Figyelj! Itt van ez a szituáció. Ez a cél. Oldd meg! Hajrá! Képes vagy rá, meg tudod csinálni!” Hanem azt mondták, hogy „ajj, inkább”, és akkor kivette a kezedből, hogy „Jó, mindegy! Majd én megcsinálom. Mert nézni se bírom, milyen béna vagy.” Vagy úgy tanítottak, hogy „Gyere, állj ide mellém és nézd, hogy hogy csinálom!” Na, én ezért nem tanultam meg főzni. Mert utáltam ott állni a dög melegbe.
Igen! És ugye náluk van az a fajta nagyon nagy fájdalom a szívükben, amit meg kell értenünk, és tényleg asszertív kommunikációval át kell törnünk ezeket a védelmi betonfalakat, hogy ők azt gondolják, hogyha nem csinálja azt a gyermekük vagy az unokájuk, amit ők kérnek tőle, ha nem úgy teszik a dolgukat, ahogy őszerintük az jó lenne, akkor őt nem szeretik, haszontalan, értéktelen, fújjj. És hát ebből kell segíteni nekik kijönni!

De közbe nézem, hogy jött-e esetleg több kérdés, és akkor válaszolok! Gábor írja, hogy „Édesapám ’47-es és a mártír szerep minden csínját-bínját ismeri. Hogyan lehet a BabyBoomereknél ezt az érzést csökkenteni bennük?” Ez nagyon fontos kérdés! Nem az a dolgunk, hogy őket megváltoztassuk, erről le kell tenni. Nem az a dolgunk, hogy kitágítsuk a világképüket. Nem az a dolgunk, hogy megváltoztassuk a 21. századi elvárásoknak, és ennek a hipersebességű világunknak, hogy minden nagyon gyorsan történik, az információ azonnal árad! Ha nem vagy elég gyors, ha nem vagy elég mobil, ha nem változol azonnal, akkor lemaradsz. Ugye ez a mi világunk. És hogy ők ebbe nem fognak tudni 100%-osan belehelyezkedni. És nem is ez a cél! Az a cél Gábor, hogy fogadd el, hogy ő ilyen. És amikor veled akar hatalmi drámázni, akkor mindig alkalmazd az asszertív kommunikációt. Ne vedd tőle személyes sértésnek! Nem bántani akar! El kell fogadnunk, hogy ő egy ilyen generáció. Nagyon hányattatott sorsú generáció. Nagyon nagy szeretettel kell feléjük fordulnunk, ugyanakkor meg kell húznunk a határainkat, az érzelmi és az életbeli határainkat velük kapcsolatban.

Nagyon sok anyukával – Y generációs és fiatal X generációs anyukával – beszélgetek, hogy az anyukájuk ott van rendszeresen, hogy ott mos, főz, takarít. Meg úgy van, ahogy ő mondja, meg ilyesmi. És hogy igenis ki kell vívni a szabadságharcot egy fiatal anyukának a saját anyukájával szemben, hogy „Ez az én gyerekem. Ez az én életem, itt minden úgy van, ahogy én akarom. És hogy akkor tudsz részt venni ebben az életben, hogyha elfogadod, hogy mi ilyen szabályok szerint élünk. Mint ahogy gyerekkoromban elfogadtam, hogy milyen szabályok szerint élünk.”

Na, és akkor át is csaptunk már, hogy hogyan, arra a témára, hogy hogyan alakíts ki jó kapcsolatot a BabyBoomerekkel! Az első és nagyon fontos, hogy rendezd a torzult szeretetnyelvedet. Tök mindegy, milyen generációba vagy, a BabyBoomerekkel kapcsolatban biztos, hogy torzult a szeretetnyelved. Tehát nagyon fontos, hogy a saját önszeretetszintedet kezdd el rendezni és nézd meg, hogy hogyan torzult! Az Önszeretet Tréningemnél csináltam egy ilyen – mi ez -, a torzult szeretetnyelv térképet, ahol pontosan le van az írva, hogy milyen szülőnek milyen a szeretetnyelve, és hogy ezáltal te milyen mintát kaptál. Tehát valószínű, hogy neked is az a szeretetnyelved, ami abszolút az önértékelésed, az önbecsülésed, az önbizalmad és az önszeretetszinted rovására megy. Tehát rendezni kell! Aztán rendezni kell ezt vele is! Hogy mondd el neki, hogy „Anya vagy apa! Én tökre megértem, hogy te miért úgy élsz, ahogy. Ez teljesen normális. Oké? Ez a te világod. Viszont az a kérésem, hogy fogadd már el, hogy felnőttem! Én tartozom felelősséggel az életemért. Nekem kell döntenem az életemben, nekem kell felelősséget vállalnom. Elbuknom ezerszer, ha úgy adódik, hogy abból tanuljak, és hogy nagyobb legyek, mint valaha. Ha azt akarod, hogy sikeres, boldog és szabad legyek, akkor engedd meg nekem, hogy úgy éljem az életemet, ahogy akarok.” Tehát hogy azt a fajta asszertív kommunikációt kell a BabyBoomerekkel alkalmazni, hogy nagyon önérdekérvényesítően meg kell húzni a határokat. Tehát hogyha ő eljön mosogatni, mert mondjuk van kulcsa a lakásodhoz, és épp szeretkezel a pároddal, és bejön, mert hát takarítani meg mosogatni kell. Akkor le kell őt ültetni, nem veszekedni vele, nem bántani, mert jót akar! Hanem leültetni őt és elmondani neki, hogy „Figyelj anya! Nem attól leszel az én életemben fontos és hasznos és értékes, nem akkor leszel nekem szerethető, hogyha fizikailag segítesz. Hanem akkor, ha megértesz és hagyod, hogy a saját életemet éljem. És kérlek, hogy alkossunk meg szabályokat, hogy ne legyen konfliktus. Mert tudom, hogy azért jössz a gyerekekre vigyázni, azért jössz takarítani, azért jössz mosogatni, mert azt hiszed, hogy ettől foglak szeretni, hogy ettől leszel értékes, fontos és hasznos az én szememben. De ez nem igaz! Te az édesanyám vagy, az édesapám vagy, és tök mindegy, hogy mit csinálsz, én nagyon szeretlek téged. De kérlek, hogy húzzuk meg a határokat, hogy hol van a te életed, meg hol van az én életem!” Oké? Tehát ezt így mondjátok el neki. Tehát az asszertív kommunikáció baromi jól tud működni a BabyBoomereknél, ha nem vonódsz be érzelmileg a hatalmi drámáikba.

Az a kérésem, hogy próbáljatok meg ne harcolászni a BabyBoomerekkel, ne megváltoztatni őt, ne elvárni tőlük azt, hogy ők megváltozzanak! Oké? Nem kell, hogy a BabyBoomerek megváltozzanak. Az a cél, hogy te húzd meg, te vállalj felelősséget azért, hogy a szüleiddel milyen a kapcsolatod. Ne őrájuk terheld! Ők már leéltek egy fél életet, ők már totál el vannak fáradva, ők már nem akarnak változtatni. Viszont te még változtathatsz saját magadon és a szüleidhez vagy a nagyszüleidhez való hozzáálláson. Tehát nagyon fontos, hogy ne harcolj velük, hanem értesd meg őket, hogy te tudod, hogy ők mit miért tesznek. És hogy ők is törekedjenek téged elfogadni. Nem kéred, hogy értsenek meg! Nem fognak tudni megérteni. Kérlek, ezt fogadd el! Ne kérd tőlük, hogy értsenek meg. 1 kérésed legyen feléjük, hogy fogadjanak el olyannak, amilyen te vagy, ahogy gondolkozol, ahogy érzel, ahogy kommunikálsz. Fogadják el, és hogy olyannak szeressenek téged, amilyen vagy. Oké?
Aztán nagyon fontos, hogy alakíts ki velük protokollokat! Tehát az érzelmi életed és a fizikai életed határainak a meghúzása nagyon-nagyon fontos. Tehát ülj le, és döntsd el, hogy te milyen kapcsolatot szeretnél a fizikai életbe kialakítani a szüleiddel! Nem fogod megúszni, hogy konfliktusod legyen. Nem fogod megúszni, hogy megsértsd. Nem fogod megúszni, hogy megbántódjon egy pár napra. De hidd el, ha belemész ezekbe a konfliktusokba ilyen szeretettel, ahogy én most beszélek veled, és így próbálod ott megérteni, hogy – nem emeled fel a hangod, hogy ne érezze azt, hogy tiszteletlen vagy -, így fogja ő tudni befogadni az információt. Oké? Tehát ez a folyamatosan biztosítsd a szeretetedről, hogy számodra akkor is ő a világ egyik legcsodálatosabb lénye, ha ő egy fűszálat nem tesz keresztbe a te lakásodba. Oké?

Közben Lakat Sándor írja, „önismeret, önismeret”. Igen! Tehát hogy abszolút arról van szó, hogy ahhoz, hogy jó kapcsolatot tudj kialakítani a BabyBoomerekkel, ahhoz a saját önismereteden kell dolgozni. Tehát neked kell elfogadnod őket, neked kell megváltoztatni a kommunikációdat, a beállítottságodat, a hozzájuk való hozzáállásodat. Átgondolni, hogy milyen pocsék életük volt! Oké? És hogy mindehhez képest mennyi mindent tettek érted. Alapvetően a BabyBoomer szülők tényleg az utolsó forintjukat is feláldozták azért, hogy te tanulhass, hogy te jól nevelt legyél, hogy te jól menj férjhez vagy jó csajt válassz, vagy. Tehát ők tényleg mindent megtettek! Ez volt az ő hitvallásuk, hogy a gyereknek mindent. És ehhez képest most meg azt érzik, hogy milyen hálátlanok vagyunk. Nyilván semmivel se tartozunk a szüleinknek, hiszen hogyha szeret, akkor ugye azért nem vár cserébe semmit. Jó esetben! Ezt is meg lehet vele beszélni. De alapvetően el kell azt fogadnod, hogy ők így éltek le 60-70 évet. Ne akard őket megváltoztatni! Hanem állj ki magadért, alkosd meg a protokollokat, húzd meg a szabályokat, beszélj vele folyamatosan türelmesen, szeretettel! És folyamatosan egyezz meg velük dolgokba! El fogják felejteni.

Tehát ilyen példákat hallok, hogy megkérdezi az egyik anyuka a gyermekétől, hogy „Szükséged van-e pénzre?” Mondja a gyermek, hogy „nincs”. Mire a gyermek eljön otthonról, látja, hogy ott van a tízezres, húszezres a pénztárcájába. És ugye anya a legjobb jó szándékkal adott pénzt a gyerekének, csak hogy a gyerek elmondta, hogy ő ezt nem kéri. És az ő döntését felülbírálva cselekedett a szülő. Csodálatosan megbeszélték. Minden rendben van. Aztán hallottam olyat, hogy mit tudom én, anya mondta, hogy ne jöjjön be, vagy ne etesse meg a gyerekeket, hanem ha a gyerekek éhesek, majd akkor kijönnek és szólnak. Nem kell „kinyalni” a popsijukat. És akkor anya lement a valahova, és mire visszajött, már ugye ott volt az étel a gyerekeknél. Tehát ez tök természetes, hogy mivel a BabyBoomer a saját gyerekeit birtoknak tekinti, éppen ezért nem is veszi komolyan. És ahhoz, hogy a te BabyBoomer szülőd vagy nagyszülőd komolyan vegyen téged, ahhoz igazából egy dolog kell! Hogy leülj vele, és komolyan beszéld meg vele, hogy te hogyan szeretnél vele jól lenni. Természetesen a hatalmi drámáit mindig szembesítsd, hogy „Figyelj anyu! Vagy figyelj nagyi! Megértem, hogy ez nagyon fáj neked. Megértem, hogy azt érzed ezáltal, hogy ellened szegülök, hogy nem tisztellek, hogy nem szeretlek. De szeretném, ha leülnél és duzzogás helyett, végtelen nagy szeretetben és összhangban megbeszélnénk ezeket a dolgokat.” Nyilván ez nem lesz könnyű, és lesznek viták, lesznek harcok az elején. Én mégis arra buzdítalak téged, hogy ahhoz, hogy csodálatos kapcsolatot tudj kialakítani a szüleiddel, a nagyszüleiddel és akár saját magaddal is, hogyha BabyBoomer vagy, le kell ülni, beszélni kell! Ugyanúgy, ahogy te törekszel majd megérteni a BabyBoomer szociológiai hátterét, hidd el, hogy ennek az lesz az eredménye, hogy ő is törekszik megérteni téged, hogy miért vagy te olyan, amilyen. És amikor te megteszed az első lépést százszor, akkor utána ő is meg fogja tenni az első lépést. És higgyétek el, hogy nincs csodálatosabb állapot, amikor vissza tudjuk hozni a család misztériumában azt a csodát, hogy egy család – teljesen mindegy, hogy hány generációs, hányan vannak -, le tudnak ülni egy asztalhoz anélkül, hogy ott veszekedés, vita, irigykedés, beszólás lenne.

Úgyhogy én bízom abban, hogy a mai műsorral nagyon sokat segítettem neked ebben. Feltétlenül ajánlom a Kommunikációs Tréningemet! Abban rengeteg segítséget találsz még az asszertív kommunikációról. Fejlesszétek a kommunikációt, hiszen 2018-ban nagyon fontos, hogy rendezzük az emberi kapcsolatainkat! Úgyhogy én ehhez kívánok nektek sok sikert! Remélem, hogy itt lesztek ez alatt a 6 hét alatt, amikor így végigszáguldunk a generációkon. És minden héten hétfőn 7 órakor én itt várlak benneteket az Önismereti 33 műsorban! Szurkolok! Sziasztok!