Elkezdődött a spirituális transzmutációd!
MINDEN RENDBEN!
„Ha csak sóvárogsz a változás után, azzal nem változtatsz meg semmit.
Ha viszont úgy döntesz, hogy most rögtön a cselekvés mezejére lépsz,
azzal megváltoztatsz mindent!”
Nick Vujicic (Élet korlátok nélkül)
MINDEN RENDBEN!
Ezzel a mondattal kelek és fekszem úgy kb 2 éve. Azt az érzést akartam megtapasztalni, hogy az életem minden területén minden rendben van. Most döbbentem rá, hogy ezt élem tudatosan. Szokásommá vált, hogy úgy látom a dolgokat, hogy minden rendben van. Egy hölggyel beszélgettem (65 éves) , és meséltem neki a mindennapjaimról, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy sajnálat, félelem, aggódás érzetét keltették benne történeteim. Mindaz, amit én gyorsan elintézendő feladatnak élek meg, ő tragédiának. Számára a nyugodt, békés élet azt jelenti, hogy a külvilágból a lehető legkevesebb benyomás éri őt. Nekem pedig azt, hogy a külvilág okozatai arra késztetnek, hogy a bennem élő okokat tisztítsam, rendezzem, átértékeljem és megváltoztassam a hozzáállásom. Szerinte ez hazugság. Szerintem ez maga az élet.
Szerinte nem vagyok teljesen normális és felelőtlenül élem az életem.
Nem az a kérdés kettőnk közül kinek van igaza.
Nincs kérdés.
Válasz sincs.
Az új energiák valóban atombombaként törtek be a mindennapjaink jelenébe.
Reggelente mikor felkelek, a Kedvessel tartunk egy meetinget, milyen elintézendő feladatok várnak ma ránk.
Aztán szenvedélyesen belevetjük magunkat a munkába és közben intézzük életünk „leckéit”, hol könnyedén, hol kicsit csendben, míg meg nem érkezik a felismerés, mi a dolgunk az adott szituációval.
Január elseje óta a belső folyamatok megélése 24 órás figyeléssé váltak. Rejtett félelmeim életeseményként manifesztálódnak a valóságomban. Kellett hozzá egy pár nap, míg a fejemben átállítottam a racsnit, hogy tágabb, magasabb szemszögből tudjak rátekinteni az életemre és a benne elfoglalt játékomra.
Öntudatom csendesen figyel belülről, súg intuíciók formájában, hogyan kezeljem szeretettel és hálával a látszólag durvábbnál durvább lépéseit aspektusaimnak. Forog a kerék. Gyorsan, határozottan, ellentmondás nem tűrően.
Arra törekszem, hogy a Csendben tartsam a figyelmem fókuszát, így őrizve meg tisztánlátásom. Mintha egy katonai kiképzésen lennék, melyben a mentális és lelki állóképességemet tennék górcső alá, folyamatosan arra késztetve, hogy szellemi korfontzónám határait bátran és magabiztosan ugorjam át, miközben fénysebességgel száguldozok a két megmérettetés között.
Huhh, micsoda zaj! Közben csend, nyugalom béke, és örült tempó, fénysebesség, események koncentrált hálózata.
„A legfontosabb, hogy lélegezz – ha lehet, tudatosan. Azért, hogy megleld a békédet, a belső csendedet. S ha nem haragszol, akkor ezt talán minden napra le fogom írni, hiszen nem másért vagyok itt, mint hogy EMLÉKEZTESSELEK TÉGED arra, Aki Vagy. Minden más csak játék. S ha belefeledkeznél a játékba, ott leszek melletted (például e könyv lapjain keresztül), hogy megbökjelek: a játékfigurádat ért megpróbáltatások, kihívások és örömök csak a játékod részei. S ekkor ezt súgom a füledbe, talán a legnagyobb sötétség közepette: Ne felejts el játszani!”
Kiss Balázs Kunó
Minden rendben van!
Megállok és lélegzem, és közben nem felejtem el, ki vagyok, és milyen játékot játszom.
A szeretetet és a hála létállapotába lélegzem bele magam, tiszta fejjel tekintek az Univerzum játékterére.
Micsoda Élet!
Törekszem rá, hogy semmit se vegyek túl komolyan. Teszem a dolgom és csak figyelek.
Micsoda előadás!
Kérlek, Kedves Játszótársam, Te se vegyél túl komolyan semmit. Hagyd el most a fontosság érzését. Na akarj lenni, csak legyél. Ne akarj irányítani, csak tedd a dolgod szeretettel és hálával. Ne tervezz, ne hadakozz, ne háborúzz, ne aggodalmaskodj, ne idegeskedj.
Csak létezz.
Figyelj, mi történik és mindig kérdezd meg:
Mire akar tanítani engem ez a szituáció?
Aztán csak dőlj hátra, légy csendben, lélegezz és meglátod megváltozik minden.
MINDEN RENDBEN!
Teljesen mindegy, mit gondolsz a spiritualitásról, Te egy spirituális lény vagy! Elkezdődött a transzmutációd. Ellenállsz, vagy megengeded? Mit választasz?
A szenvedést, vagy a boldogságot?
A félelmet, vagy a szeretetet?
A döntésre buzdítalak!
Ha figyelmed fókuszát magadra irányítod és önmagad megfigyelőjévé válsz, hidd el megváltozik minden!
Mert te megváltozol!
Drága Boglárka. Szerettem volna az ápr. 26-i összejövetelre bejelentkezni, akkor már más előadásra fizettem elő. Remélem még lesz alkalmunk találkozni.
Szia Drága!
Biztosan, teremtünk alkalmat.
😉
De jó! Egyre többen vagyunk ébren…:-)