Gyógyítsd meg a kapcsolatod a Belső Gyermek részeddel a stabilabb, kiegyensúlyozottabb életedért!

A valódi önismeret egyik célja, hogy az utazó érett-integrált ember személyiséggé érjen, hogy megélhesse valódi önmagát és beteljesítse küldetését a Föld nevű bolygón. Amióta emberi történelem van, minden kornak meg volt a maga személyiség fejlődése, ami ezt a célt szolgálta. Azt a célt, hogy az ember kilépve a gyermekkorból, túléve a pubertás kort, felnőtté érjen.

A legtöbb személyiségbeli probléma, a legtöbb romboló öntudatlan teremtés (mely a védekezési mechanizmusokra épül) a csalódott, sebekkel teli, magányos, haragos, és félelemmel teli Belső Gyermekednek köszönhető. Ha megszünteted az ő félelmeit, neked is sokkal kevesebb lesz, és védekező mechanizmusaid nem gátolnak tovább egy boldogabb élet tudatos megteremtésében!

Skype tréningeken rendszeresen előkerül a Belső Gyermek problematikája, ami egy nehéz utazás, ám nagyon-nagyon megéri vele is rendbe tenni a kapcsolatodat, hogy az érzelmi intelligencia szintedet növelve, elérhesd a kívánt belső érzelmi állapotodat(nyugalom, magabiztosság, Erő, kiegyensúlyozottság, stabilitás).

Ki a Belső Gyermeked?

A mindenkori és „bármikori” 🙂 gyermeki érettségű önmagad. A -9 hónapos korodtól egészen addig a pontok, amíg felnőtté nem érsz. Sokan halálukig sem érik el, ezt a fejeltségi szintet. És ez nagyon szomorú. Általában azt mondhatjuk, hogy az az ember, aki 100%-os felelősséget vállal a döntéseiért és a cselekedeteiért, az már felnőttnek számít.

Ez részben igaz, ám a valódi önismeret szempontjából, azon emberek csoportja sorolható ide, akik: – elkezdték feltérképezni a tudatalattijukban megbúvó paradigmákat, – bátran szembenéznek életük feltárt hazugságaival – fejlesztik a 4Q szintjüket (mentális, fizikai, érzelmi, spirituális intelligencia), – őszintén, szeretettel, határozottan kommunikálnak, – kijöttek az érzelmi hatalmi drámákból, – nem egoból és nem spirituális egoból élik az életüket, – nem félelem alapú, hanem szeretet alapú életet élnek, – bátran döntenek, – azonnal cselekszenek, – életüket küldetésük szolgálatába állították – elfogadják, hogy a valóságukat ők teremtik, tudatosan és öntudatlanul – önfejlesztő életet élnek, – nincsenek önámításban.

Amíg Gyermekkori önmagad, nem érzi, hogy az elfogadó szeretet biztonságában van, hogy szereted, védelmezed őt, számíthat rád mindig, azaz amíg meg nem megadod neki azt az ősbizalmat, amit gyermekkorban az anyukádtól nem kaptál meg, addig az elszenvedett sebei miatt oly erős védekezési mechanizmusokat futtat, hogy akár egy egész életen át, csak küzdés lehet az életed, és nem tudsz könnyed tudatos teremtő válni.

Ő egy sérült, fájdalmakkal teli kisgyermek, aki újra és újra átéli azokat a traumákat és szenvedéseket, amikre oly jól emlékszel gyermekkorodból. A legnagyobb fájdalma az, hogy meg kell dolgoznia a szeretetért, amiből oly keveset kapott. Bármit megtett azért, hogy figyeljenek rá, szeressék, és lehet még így is csak szidást, és érzelmi erőszakot kapott. Teljesen mindegy, hogy szülei milyen hatalmi drámát játszottak, a tény, hogy nem volt tiszta a látásuk okozhattak benne, olyan mély sebeket, amelyeket most neked, mint felnőtt kell begyógyítanod, mind kettőtök boldogabb élet megteremtésének érdekében!

Azt, hogy miért kell vele foglalkozni, nem hangsúlyozom, mert biztos vagyok benne, hogy a gyomrodba megjelent furcsa érzés megmutatja neked, foglalkoznod kell vele.

Belső Gyermek – Kapcsolat Gyógyítása

Ez is, mint minden valódi önismereti technika végtelenül egyszerű, ha nem figyelsz az egodra és a spirituális egodra, hogy nehézzé tegyék.

Nézzük lépésenként a technikát: 1. gyere ki az önsajnálatból, hogy milyen nehéz, rossz vagy semmilyen gyermekkorod volt

2. ne hibáztasd a szüleidet, ők mindig a javadat akarták, és azt, ami neked a legjobb, az ő generációjuk ennyit tudott adni, és mindent odaadtak, amit csak tudtak. Bocsáss meg nekik, ha van benned velük kapcsolatban harag, és légy nekik hálás mindenért, hiszen nélkülük nem lehetnél az, aki te ma vagy. 3. ha szülő vagy, és fáj, hogy lehet a gyermekeidben öntudatlanul is tüskéket raktál, bocsáss meg magadnak, írj neki/nekik levelet, melyben bocsánatot kérsz tőlük mindenért, és mond el, hogy az önfejlesztés útjára léptél, mint szülő te is sokat változtál, bocsássanak meg neked, kezdjetek egy tiszta lapot. Ezzel csodálatos pozitív  példát fogsz nekik mutatni. Természetesen nem kell nekik odaadnod a levelet, ha erre még nem vagy felkészülve, ám mindenképpen írd meg, a magad érzelmi felszabadítása miatt. Maximum eltéped, elégeted. 4. ugyan ezzel az érzelmi felszabadulással kell segítened a Belső Gyermekeden is. Írd össze a gyermekkorodból a legfájdalmasabb emlékeket. Majd mint egy film képzeld el, hogy visszamész az időbe, felnőtt testtel és tudattal, odamész a Kicsi Önmagadhoz, szóba elegyedsz vele, átöleled, megszeretgeted, és mondd el neki, hogy te mindig vele vagy, rád mindig számíthatsz, és amíg a világ-világ te szeretni fogod, és soha nem hagyod el. Mondok erre egy személyes példát: 9 éves koromban meghalt az apukám, és a családi nehézségeknek köszönhetően, baromira egyedül és magányosnak éreztem magam. Ez az attitűd hosszú időn keresztül rányomta a bélyegét az életemre, mert mindig magányos harcosként, önsajnálatban, mindig mindent egyedül akartam megoldani, hiszen engem úgysem ért meg senki, mindenki ellenem van. Hát jó -gondoltam magamban akkoriban- ha kell az egész világgal szembeszállok egyedül, és ha el is bukom, legalább hősi halált halok. Huhhh, ezt már leírni is energia vesztés volt. Nos és amikor visszamentem apukám temetésének a napjára, és ott megszeretgettem – az amúgy elképesztően cuki kicsi Bogit, mert elkezdtem egy idegen kislányként tekinteni rá – megölelgettem, elmondtam neki, hogy mindig vele, vagyok, biztonságban van itt a Föld nevű bolygón, tegye szabadon, amit akar, én mindig figyelek rá és megvédem ha szükséges. HIHETETLEN FELSZABADÍTÓ ÉRZÉS VOLT, ÉS ÉREZTEM NEM CSAK A JELENEM, HANEM A MÚLTAM ÉS A JÖVŐM IS FELSZABADULT ETTŐL A BESZÉLGETÉSTŐL.  A 26 évig nyomasztó belső űr hiányát betöltötte valami egészen édes és selymes energia! Kerek egésszé váltam, nem széttöredezett áldozat voltam már. Azóta is fantasztikus a kapcsolatom ezzel a kis csodával. A pubertás kori önmagammal is csodás a kapcsolatunk (már), mert bizony ő nehezebb falat volt. Átbeszéltünk sok mindent, és rengeteget változott ő is. Sokkal határozottabb és felszabadultabb. ÉN MEG SOKKAL NYUGODTABB ÉS KIEGYENSÚLYOZOTTABB VAGYOK, HOGY NEM ELLENEM, HANEM KÖZÖSEN EGY CÉL ÉRDEKÉBEN TEVÉKENYKEDÜNK.

Nincs ám ebben semmi csiri-biriség. Hiszen ezernél is többen vagyunk odabent, és az a cél, hogy mindannyian egy cél irányába állítsuk az energiánkat. Én nem vagyok önmagam részeinek a zsarnoka, hiszem szeretettel és asszettív (őszinte)  kommunikációval minden blokk feloldható. Úgy kint, mint bent!

Az önromboló-öntudatlan teremtéseim száma egyre fogy. Érzem, hogy felnőtt-érett-integrált személyiséggé váltam. Ám vannak még részeim, akikkel meg kell állapodnod, megegyezésre kell jussunk, hogy szent célomat egyre hatékonyabban, falak és önkorlátozó energiák nélkül tudjam megélni.

Ha elakadsz a gyógyító beszélgetés folyamatában, elveszik valahol a tisztánlátásod, kérdezz bátran, fogok rá válaszolni. 

Szabadítsd fel magad a múlt fájdalmaitól az ő felszabadítása által!

HAJRÁ!

 

Oszd meg:

Kárpáti Boglárka

Kárpáti Boglárka

szerző

Szia! Kárpáti Boglárka vagyok, az Önismereten alapuló problémakezelés specialistája, az OtthonFa társalapítója, író, vlogger és az OtthonFa Önismereti Blog szerzője. Célom az emberek tudatának felszabadítása. Köszönöm, hogy az én írásomat olvasod. Hiszem, hogy Neked is segít.

3 hozzászólás

  1. Tibi

    Szia Bogi!

    Válasz
  2. Niki

    Szia!
    Az én apukám is meghalt 3 éve 🙁 A mai napig nem tudom kiűzni magamból a „valami baj fog történni valamelyik családtagommal” érzést.Apu betegségben ment el és állandóan aggodtam az eredmények miatt… Ez az aggódás is itt maradt,pedig most nincs miért.Tudnál tanácsot adni?

    Válasz
  3. Józsa Katalin

    Szia Bogi!
    Anyukám 74 évesen halt meg, kb. 1 évig ápoltam otthon, mert el sem tudtam képzelni, hogy bedugjam egy otthonba. Nagyon jó fizikai állapotban volt, de szellemileg – korához képest – nagyon leépült. Érdekes módon, ebben az időszakban volt legjobb a kapcsolatunk: szerepet cseréltünk, én voltam az anyuka, ő a gyerek. Amikor meghalt, nagyon sokáig azzal kínoztam magam (számomra is érthetetlen módon), hogy mi lett volna, ha épp nem vagyok otthon, amikor rosszul lett. De otthon voltam, mentőt hívtam stb. Nem tudom, miért kínoztam magam ezzel a gondolattal. Aztán ez az idő múlásával elmúlt, de lehet, hogy csak lenyomtam ezt az érzést, gondolatot. Mostanában megint sokat szorongok, már ritkábban pánikolok, ezt jól tudom kezelni, de fogalmam sincs, min kellene még dolgoznom. Kiástam már mindent a múltból, megbocsátottam keresztül-kasul mindenkinek, szerintem magamnak is, ezért nem tudom, mit tehetnék még?

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest